Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-06 / 1. szám, Vasárnapi Új Szó

INTERJÚ Az alább következő két interjú — legalábbis térben — távol esik egymástól. Az el­ső a Vitása lábánál, Szófiában készült, a másik Bulgária legnyugatibb csücskében, az ősi Vidin városában. Első pillantásra a téma sem azonos. Mégis — alapvetően összefügg a két beszélgetés lényege, tartalma. Az összefüggés az ok és okozat vi­szonyának szintjén nyilvánul meg. Éppen ezért nem fér meg a zsáner szokványos keretei között, lianem annak kvadrátumát eredményezi. Tanul, művelődik az Ifjú nemzedék Tehát a szakácsok egész kis hadserege gondoskodik az éhes szájak „megtömésérő!“, akiknek viszont fél­kész áruikért sem kell szégyenkezniük. % Az egészségügyi gondoskodás és a szakember■> képzés? ... — Saját poliklinikánk van. Dolgozóinknak tehát szakorvosi rendelési is biztosítottunk. Az iskolaügyel illetően: üzemi iskoláknak három fokozata van. Ezen túlmenően esti gimnáziumot is tartunk fenn. Pilla­natnyilag mintegy 800 dolgozónk folytatja tanul­mányait. Többen külföldön... # Milyenek a kapcsolatok a csehszlovákiai üze­mekkel? — Rendkívül jók. Magam is Humennén képeztem magamat tovább. A humennéi. üzemmel mind a mai napi szoros baráti kapcsolatokat tartunk fenn. Több tehetséges fiatal dolgozónk nyert itt képesítést. # Közel kilencezer dolgozó... lakniok is kell valahol. Milyen a helyzet a lakáskérdést illetően? — Évente átlagosan másfél-kétmillió levát köl­tünk lakásépítésre. Bár ezen a téren is akad javí­tani, tökéletesíteni való, úgy véljük pillanatnyilag is kielégítő a helyzet. Nekünk elsőrendű érdekünk, hogy dolgozóink itt, a gyár közelében telepedjenek le és érezzék jói magukat, családi tűzhelyet alapít­hassanak. így azután természetes, ha néha erőnkön felül is költekezünk... Persze, a cél a fontos. Igaz ugyan, hogy örvendetesen növekedik az üzemi eskü­vők száma. Ez annyit jelent, hogy a „Vidlonnak“ van jövője és lesz utánpótlása is. % A bérek? — Emelkedő irányzatúak. Az átlagkereset 145 le­va. Ehhez magától értedődően prémiumok és jutta­tások is tartoznak. Ugyanakkor dolgozóink kedvez­ményes áron étkeznek, vásárolják a félkészárukat, üdülnek.., Az oktatás természetesen ingyenes, s amennyiben arra szükség van, az ösztöndíjakkal sem takarékoskodunk. Célunk, hogy korszerű tudás­sal felfegyverzett műszaki gárdát neveljünk fel. A hatalmas csarnokokban neszezve surrognak a gé­pek. A hosszú gépsorok mellett elhaladva szinte csak elvétve találkozunk dolgozóval. S ez termé­szetes. Bulgária legkorszerűbb vegyi üzemében va­gyunk. S mégis, közel kilencezer ember tevékeny­kedik itt hangyaszorgalommal, küzdve a percekért és másodpercekért. * • • A két interjú összefüggései nyilván nem szorulnak különösebb magyarázatra. Azt bizonyítják, hogy a központi szervek határozatai a legrövidebb és leg« gyorsabb „vonalon“ Jutnak el a munkaasztalokig, & hatalmas gyárak szerelőcsarnokaiba. BALOGH P. IMRB Adatok, számok, távlatok Penka Dorunekova, a Bolgár Központi Szakszerve­zeti Tanács titkára imponáló tájékozottsággal, a leg­apróbb részletekig terjedő tényismerettel vázolja Bul­gária népgazdaság-fejlesztési tervét, a párt és a kormány szociális politikájának közeli és távlati cél­kitűzéseit. Pedig nem könnyű a dolga. Csehszlovák, német, magyar és román újságírókból verbuválódott csoport kérdéseire kell egyidőben — mintegy szi­multánt játszva — válaszolgatnia. — Gazdasági célkitűzéseink nem öncélúak, hanem szorosan összefüggenek a X. pártkongresszuson meg­hirdetett és a Központi Bizottság 1972. évi decem­beri plénumán pontosan körülhatárolt szociális poli­tikával. Mindenekelőtt az alkotó tevékenység teljes kibontakoztatását, az újítómozgalom felvirágoztatá­sát előfeltételezik... Paradoxon, de az általános bevezető egyáltalán nem általános. Nagyon is konkrét!... Hiszen az említett decemberi plénumon elfogadott komp­lex gazdasági program az életszínvonal összes te­rületét érinti, minden családdal, korosztállyal kap­csolatos. A felsorolt adatok nem a múlt-jelen-jövő mechanikus összehasonlítására szolgálnak, hanem a tudományos-műszaki forradalomnak adekvát fejlődé­sét példázzák. # A röviden és népszerűén decemberi program­nak nevezett népgazdaság-fejlesztési terv előirányza­tai mikor valósulnak meg? — Az előbb feltett kérdéshez szorosan kapcsolódó példával 'szeretnék válaszolni. A múlt esztendőben emelkedett a szeszes italok fogyasztási ára. Ugyan­akkor 18—25 százalékkal csökkent a gyermekruhák és 23—25 százalékkal a mosószerek stb. ára. Az in­tézkedés népszerűségéhez aligha férhet kétség. Ez viszont csupán a kérdés egyik oldala, illetve: ez is egy módszer. Az árak csökkenő tendenciáját ma­gától értetődően elsősorban a termelés hatékonysá­gának fokozásával, a rejtett tartalékok feltárásával stabilizáljuk. Az elmondottak a szociális politika, több, alapve­tően fontos területét érintik. Kétségtelen, hogy a különböző célkitűzések elérése nem rövid távra szóló feladat. Jól átgondolt, megfontolt intézkedések lán­colata szükséges ahhoz, hogy az életszínvonal — szinkronban az ipar és a mezőgazdaság fejlődésé­vel — állandóan felfelé ívelő irányvonalat kövessen. Ehhez a töretlen fejlődéshez nyújt biztos támpontot a decemberi program, amely alapelveiben máris át­hatotta az ország gazdasági életét. A Központi Szakszervezeti Tanács titkárával foly­tatott beszélgetés, amelynek mindössze egy töredé­két alkotják a fenti kérdések és válaszok, természet­szerűleg keltette fel az újságíró kíváncsiságát. A kérdés körülbelül így vetődött fel: vajon milyen a „távolság“ a Központi Szakszervezeti Tanács és — A hetedik ötéves terv végéig. így például 1980- Ig megoldódik a lakáskérdés. Kétszázötvenezer új la­kásnak kell addig felépülnie. Ugyanakkor 17 szá­zalékkal növekszik a bölcsődék és 69 százalékkal az óvodák száma. Ebben az esztendőben fokozato­san áttérünk az ötnapos munkahétre. Ezt, mint té­nyezőt szintén feltétlenül figyelembe kell venni. # Több mint kétmillió dolgozót érint a bérek rendezése, emelése. Miként oszlik ez meg a külön­böző ágazatokban? — Mindenekelőtt szükségesnek tartom hangsúlyoz­ni: a bérek emeléséhez, a dolgozók szociális hely­zetének további javításához szükséges anyagi eszkö­zök 25 százaléka az új termelési módszerek beve­zetéséből, a szocialista munkaverseny eredményeiből ered. A bérek emelésénél mindenekelőtt az alacsony bérek javítását tartottuk szem előtt. A minimálbér 65 leváról 80 levára emelkedett. A nehéz testi mun­kát végző dolgozók bére, a kedvezőtlenebb feltételek között dolgozók havi jövedelme 16—66 százalékkal emelkedik. Ugyanakkor emeljük a pedagógusok fi­zetését is, mégpedig 18—80 százalék terjedelemben ... # Időszerű probléma a nők és a dolgozó anyák helyzete. — Céltkitűzésünk, hogy az elkövetkező időszak­ban optimálisan kapcsoljuk össze az anya és az egyenrangú dolgozó szerepét. Ezt elsősorban az úgy­nevezett anyasági szabadság időtartamának a növe­lésével, különböző pótlékok juttatásával kívánjuk elérni. A szóban forgó intézkedések a múlt év no­vemberében léptek életbe. Ehhez a problémakörhöz kapcsolódik természetesen a különböző szolgáltatá­sok kérdése is. Ezt komplex módon, a „közelebb a fogyasztókhoz“ jelszó jegyében szeretnénk megolda­ni. Célunk, hogy körzetként megfelelő szolgáltatási központokat létesítsünk, illetve bővítsük a meglévő­ket. # Az elmondottak „konkrét lecsapódása" — tehát az árpolitika — miként rezonál a felsorolt célkitű­zések valóra váltására? 1974. I. 6. 9 A decemberi program alapvető célkitűzései a szociális politika szintjén mozognak. Véleménye szerint milyen a dolgozók szociális ellátottsága a vi- dini vegyi üzemben? Csodálatosak a Sztara planina vadregényes tá­jai ... ’ — Sohasem lehetünk elégedettek. A fejlődés egyik fő mozgató ereje az emberek egészséges elégedet­lensége, a jobbat, többet akarás. A „Vidlon“ bölcső­dék, óvodák, sportlétesítmények, üdülők és egyéb szociális berendezések komplexumával rendelkezik. Természetesen szem előtt tartjuk, hogy alkalmazot­tainknak mintegy fele nő. Az üzemből tehát nem hiányozhat a mosoda sem. A gyermeket váró anyá­kat könnyebb beosztásba, egészségesebb munkahely­re helyezzük át. A gyermekes anyák kívánságuk szerint választják meg a munkaidőt, kisebb-nagyobb megszakítások is lehetségesek. # A családanya egyik feladata, hogy „megtömje“ az éhes szájakat... — Naponta tízezer porció ebéd fogy üzemünkben* a munkapadok között. Nyilvánvalóan nem földrajzi értelemben vett távolságról van szó, hanem éppen ellenkezőleg ... Arról a távról, amely a központi szer­vek és a termelőüzemek között vonható meg. Nos, bár az ősi Vidin városát a Sztara planina „ördön- gösa szerpentinjeinek a legyőzésével sikerül csupán elérni, az alábbi tapasztalatok hűen tükrözik: a „fesztávotság“ minimális!... • • • Műszálak birodalmában A vidini vegyi üzem 8500 dolgozót foglalkoztat. A műszálak korszerű birodalma 1100 hektáron terül el. Létesítéséhez több szocialista ország, a Szovjet­unió, az NDK, Csehszlovákia és a Magyar Népköz- társaság járult hozzá. Gépi berendezései közül több a Német Szövetségi Köztársaságból és Svájcból szár­mazik. Évi kapacitása Í3 200 tonna műszál és 1 mil­lió 200 ezer gumiabroncs személy- és tehergépko­csikra. A vidini „Vidlon“ üzem a nyersanyag egy részét a Szovjetunióból szállítja, a többi hazai, pon­tosabban burgaszi eredetű. Bár szintetikus kaucsuk dolgában a kombinát nyugati piacokra szorul, 1975- ben teljesen hazai nyersanyagokból látják el. Az üzem alkalmazottainak az átlagos életkora 25—30 év között mozog, a dolgozók 50 százaléka nő. Teljes automatizáció, igényes KGST-feladatok, a hazai piac ellátása, ötnapos munkahét — ennyit futó jellemzésképpen. Sztojan Evtimov, a vegyi üzem igazgatója áll a kérdések kereszttüzében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom