Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-21 / 17. szám, hétfő
Ä nép aSkofó ereje 1974. í. 21. Az emberi civilizáció legnagyobb értékei nem az arany- készletek az állami bankok páncéltermeiben, hanem a nép alkotó ereje. Miből áll ez az alkotó erő? A tudomány fejlettségi szintjét nem lehet mennyiségi mutatókkal mérni. Ám, ennek ellenére szeretnék felsorolni néhány adatot: Minden negyedik tudós a földgolyón — szovjet állampolgár.- A Szovjetunió tudományos dolgozóinak fele 30 éven aluli. Megfiatalodott a tudomány. A Szovjetunióban sok az igen fiatal professzor, tudományok doktora, sőt akadémikus is. A Lenin- és állami díjakkal kitüntetett tudósok között sok a fiatal szakember, akik csak nemrég fejezték be egyetemi vagy főiskolai tanulmányaikat. A Szovjetunióban, de külföldön is jól ismert a szovjet diákok alkotó szervezete, egy amolyan kis tudományos akadémia: Kutató — a jövő iskolájának prototípusa. „Ne felejtsd el, rád vár a felfedezés!“ — ez a jelszava e nem közönséges akadémia tagjainak. A legkisebb felfedezés is mindig a pillanatnyi ötlet, de tágabb értelemben elhivatottság kérdése. Szent-Györgyi Albert professzor, a világhírű magyar származású Nobel-díjas tudós szavai szerint „felfedezni valamit annyit jelent, tudni azt, amit mindenki tud, de eközben arra gondolni, ami eddig senkinek sem jutott az eszébe“. Természetesen minden felfedezésnek csak akkor van meg a létjogosultsága, ha ezt meg is valósítják. A Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő találmányi bizottság csak 1972-ben 132 000 bejelentést vizsgált felül. 38 000 került közülük megvalósításra az ország népgazdaságának javára. íme néhány munka, amelyeket bejegyeztek a Szovjetunió állami találmányi nyilvántartásába: A Novoszibirszki Orvostudományi Intézet és a Szovjet Tudományos Akadémia szibériai részlege Automatizáciős és Elektrometriai Intézetének dolgozói az élő sejtet vizsgálva arra a következtetésre jutottak, hogy az életnek ezek a piciny ,-,építőkövei“ elektromágneses jelzésekkel érintkeznek egymással. B. Kolonijec és N. Korjunova, a Szovjet Tudományos Akadémia Fizikai-Technikai Intézetének dolgozói rendkívüli tulajdonságú félvezetőket fedeztek fel, amelyek az üvegre emlékeztetnek. Ezek, a természetben ismeretlen „drágakövek“ figyelemre méltó tulajdonságokkal tűnnek ki, nagy ellenálló képességükkel a rádiumbesugárzással szemben és azzal a képességükkel, hogy hosszú időn át képesek „megőrizni“ a rájuk vetített képet. E tulajdonságokat tekintve versenyre kelhetnek a fényképezéshez használt filmmel. Az új félvezetők széles körű alkalmazásra számíthatnak a mikroelektronikában, az elektronikában, a televíziós híradástechnikában és a holográfiában. A szerves anyagokra hirtelen ható ütődéshullám hozzájárulhat az élet keletkezéséhez. Mi ez? Fantasztikus regények írójának kitalálása? Egyáltalán nem: tudományos feltevés ez, éspedig igen meggyőző feltevés. A Kémiai-Fizikai Intézet tudósai dolgozták ki ezt az elméletet, gyakorlatilag bebizonyítva, hogy lökéshullám által okozott gigászi hullám következtében megváltozik az anyagok szerkezete. Lehetséges, hogy a mi planétánkon is két kozmikus test összeütközése által okozott robbanás következtében keletkezett az élet. J. Birfeld és A. Tarancov szovjet tudósok bebizonyították, hogy a földrengések és a vulkáni kitörések hatással vannak az ionoszférára. Hosszasan folytathatnánk ezt a felsorolást. Ma azonban a tudomány nem szorul csak az akadémiai intézetek falai közé. Új gondolatok, ötletek az üzemi laboratóriumokban, a közvetlenül a termeléssel kapcsolatos kutatóintézetekben is születnek. A tudományos szervezetek és az ipari üzemek alkotó együttműködése évről évre szorosabb Szvetlána, LOMO, Elektroszi- la, Pozotron — ezek az első kísérletek a tudománynak és a gyakorlatnak egymáshoz közelítésére. Ma több mint ezer Ilyen társulás működik. Moszkvai és minszki tudósok együttműködnek gépkocsigyárakkal és közlekedéstechnikusokkal, hogy eljárásokat dolgozzanak ki a gépkocsik megbízhatóságának és élettartamának növelésére. A norilszki kohászati kombinál, egyike a legnagyobbaknak az országban, csak a múlt évben 34 intézet kutatómunkájának eredményeit hasznosította. A Gorkiji Autógyár több mint száz akadémiai és különböző tárcákhoz tartozó kutatóintézettel tart fenn szoros kapcsolatokat. Mintegy 200 le- ningrádi tudományos-kutató és tervező-szerkesztő intézet kötelezte magát, hogy ennek az ötéves tervidőszaknak a folyamán másfélszer, illetve kétszer lerövidíti az új termékek kifejlesztésének és termelésük beindításának határidejét. Kijev- ben, Novoszibirszkben, Szverd- lovszkban és más jelentős ipari központokban igen elterjedt az a gyakorlat, hogy a kutatóintézetek és a termelő vállalatok egységes terv alapján együttműködnek. Különböző korszakokban különböző szerepet játszott a tudomány a társadalom érdekében. A mai szerepe kivételes és nincs párja a történelemben. A tudomány termelő erejévé válik a társadalomnak, szervesen beilleszkedik az emberek munkájába és életébe. Ma már nehéz megvonni a határt a mérnök és a kutató, a gyakorló orvos és a tudományos munkatárs között, mivel az esetek többségében a tudós és a gyakorlati szakemberek azonos feladatokat oldanak meg, különböző utakon haladnak ugyanazon cél felé. Az alapvető és a távlati problémák megoldása területén is a tudomány különleges figyelmet fordít azokra a munkákra, amelyek gazdasági hatása a legrövidebb időn belül megnyilvánul. A tudományos-műszaki haladás a szovjet állam fejlődését meghatározó egyik legfontosabb tényezővé lett. Leonyid Iljics Brezsnyev az SZKP XXIV. kongresszusán előterjesztett jelentésben megállapította, hogy a szovjet tudósok számos igen fontos ágazatban vezető pozíciót harcoltak ki maguknak a világban. Prohorov és Baszov tudományos munkatársak fedezték fel a világnak a sok mindenre használatos sugarat, és állították až emberiség szolgálatába. Ma -már a lézer fémet vág és beteget operál, képeket visz át a televízió képernyőjére és acélszerkezeteket hegeszt. P. Kapica akadémikus felfedezte a természetnek egy igen rendkívüli jelenségét — a körvillámot. Visnyevszkij sebészt állami díjjal tüntették ki az elektromos defibrilátor megszerkesztéséért, amely képes megújítani a már megállt szív munkáját. B. Petrovszkij akadémikus különleges műtéteket végez szervek átültetésére. De nem az a fontos, hogy a világ ismerje ezeket a neveket. A fontos az, hogy a tudományos kutatás — évszázadunknak ez a nélkülözhetetlen szükséglete tömeges jelenséggé vált. Tudomány. Alkotó munka. Gyakorlat. Lehet, hogy éppen ez jelenti a nép alkotó erejét. A hősök emlékeznek „1940. augusztus 8 — ezít a dátumot örökre emlékezetembe véstem. Akkor mentem ál a horthysták által megszállt Kárpát-Ukrajnából a Szovjetunióba. 1942 áprilisában érkeztem Buzulukba, -s akkor váratlanul körülbelül 20 bajtársammal együtt elküldték a p á n cé 1 osok isk olajába...“ Amikor Vaszil Kobirija elvtárs, ma nyugalmazott őrnagy, felsorolja a tanfolyamon részt vett bajtnrsainaik nevét, akkor ez ma már a hősök névjegyzékének a felolvasását jelenti. Az olvasó előtt elvonul J.anko, Tesarík. Jasiok, Hecht, Vajda, Agapesuk.és a többi hús... — A Szovjetunióban alakult csehszlovák katonai egységhez a tanfolyam elvégzése után csatlakoztunk Novohoperszk- ban. Ott formálódott az első önálló csehszlovák dandár. Első ízbon a kijevi ütközetben vettünk részi nyílt harcban. Kreszcsatyiknál teli találatot kaptunk, az ágyú szélroncso- lódott. ám a harcot tovább folytattuk, golyőszóróval tüzeltünk. Vaszilkovban új ágyút kaptunk, és Ruda, Be baj a Cerkov és Fasztov harcait végigküzdve egy szőlőtermő vidékre kerültünk ... Duklánál már szakaszvezető voltam, Vrána százados századában egy harckocsi parancsnoka lettem. A csehszlovák határtól mintegy 300 méternyi- se szétlőttünk egy fasiszta megfigyelőállást, ám minket is eltaláltak. Csak én menekültem meg az égő páncélosból. Sérül't lábbal a tank mögött feküdve arra vártam, hogy leszálljon az éj és eljussak a mieinkhez...“ Mikor ezt mondja, csak úgy mellékesen rámutat a mellére, a vörös szalagra, amely erre az eseményre emlékezteti, mert akkor a kitüntetést súlyos sérüléséért adományozták. Ojabb harckocsikkal felszerelve 1945 áprilisában Ostrava térségében csatlakoztunk a harcosokhoz. Számunkra keserű felismerés volt. hogy nehéz harcokat éppen a volt csehszlovák erődítmények ellen vívtuk, amelyeknek minőségéről tökéletesen meg voltunk győződve. Tudtuk azonban, hogy csak ilyen módon — oldaltámadással — vehetjük be sértetlenül Ostravát, hogy ipara mielőbb már a felszabadított haza számára termeljen. A legnagyobb öröm az volt, amikor május 9-én két utolsó, a nehéz harcokból megmaradt tankunk bevonult a felszabadított és az öröm tói ujjongó Prágaija. Hradőanybaui álltunk meg. A lelkes fogadtatásnak se vége, se hossza nem volt, a tankból szinte kiemeltek bennünket az emberek .. .“ Vaszil Kobirija elvtárs 1948 óta — leszerelése óta — OstVaszil Kobirija ravában él. Nyugdíjba vonulásáig szerelőként dolgozott, szerelési munkákra járt idehaza és külföldre is. Aktívan dolgozik az Antifasiszta Harcosok Szőve tségében, főleg a tanulóifjúság körében tart előadásokat, beszélgetéseket. Hiszen még csak 58 éves ég még igen sokat tehet az ifjúság nevelése érdekében. Abból az ünnepi alkalomból, hogy ellátogatott a 30 évvel ezelőtt lezajlott küzdelmek színterére — Kijevbe, Belaja Cerkovba, Va- szilkovba. egyenruhába öltözött. Számos kitüntetés díszíti ezt az egyenruhát — hat szovjet kitüntetés, köztük elsősorban a duklai harcokért járó Vörös Csillag Érdemrend, nyolc csehszlovák kitüntetés, két háborús kérészi, a Hősiességért érem és a Vörös Csillag Érdemrend. Stépán Sičák elvtárs, nyugalmazott alezredes, az Antifasiszta Harcosok Szövetsége járási bizottságának elnökségében lektorként dolgozik. Az első zászlóalj 5. páncélos elhárító századának a tagja volt. Az emlékezetes helyeken tett látogatásáról a következőket mondotta: „Most már — 30 év távlatából — mindent másként, más szemmel láttam. Ellátogattunk a front volt parancsnoki szállására, s így a lezajlott eseményeket más szemszögből képzeltem el. Az akkori támadás kiindulópontját csaik a temető és a gyermekszanatórium szerint ismertem fel, mert az akkor teljesen üres síkságon, á Dnyeper bal pariján most egy hatalmas, modern város terül el. Kijev akkor teljesen lángokban állt és most nagyon kellemes képet nyújtott. Sok év múltán találkoztam barátaimmal, bajtársaiimmal. Nagyon jó benyomást keltett, hogy itt mennyire gondoskodnak az emlékművekről, a dandárunk tiszteletére emelt emlékműről is. Az ifjúságot a dicső harcos hagyományok alapjait nevelik. Ezt láttuk például Belaja Cerkov meglátogatásakor, amelyet 1944 első napjaiban szabadítottunk fel, á ugyancsak Vaszilkovban. Szovjet testvéreink tapasztalatait átvesszük majd ...“ Az elv társak egymás szavába vágnak, amikor bajtársaí- kat emlegetik — eanlékszel még arra, vagy arra, emlékszel, hogyan támadtunk Kijev- nél, Duklánál, Stetinánál. Természetes hangon szólnak áriéi, hogy ott voltak a harcokban, emlegetik parancsnokaikat, ba j társaikat. Visszaemlékezésük tisztelettel párosul, amikor Ludvík Svábodéról, igényes parancsnokukról és gondoskodó atyjukról. O. farosról, R. Tesaríkról, Š. Vajdáról, A. Sochorról és a további hősökről beszélnek. Josef Hába elvtárs, a magas, erős férfi nem beszél magáról. Leginkább parancsnokát emlegeti, az ismert Vít Nejedlý t, a zenei szakasz parancsnokát. Emlegeti, hogy a fáradságos hadgyakorlat után, — amit sohasem engedett el nekik senki —, gyakoroltak. A fáradt ujjak nem akartak szét fogadni, a fúvóshangszerek rá- fagytaik az ajkukra ... Vasil Kurin elvtárs igénytelenül, egyszerűen, becsületes emberként hallgatja barátjaft, bajtársait. „Életemben kétszer sírtam — először, amikor Buzulukba érkeztem és az első csehszlovák szárazföldi zászlóalj elindult a frontra. Kiképzést kaptam az első csehszlovák önálló dandár soraiban, részt vettem Kijev felszabadításában, a vaszilková harcokban, a Ruda és a Belaja Cerkov mellett lezajló 'küzdelmekben. Ott esett el legjobb barátom. Akkor sírtam életemben másodszor ...“ Amikor az első csehszlovák önálló dandár volt tagjai megkoszorúzták Vaszilkovban azt az emlékművet, amelyen a következő felirat látható: „űrök dicsőség a szovjet és a csehszlovák katonáknak, akik a német fasiszta megszállók ellen vívott harcokban életüket áldozták“ — Vasil Kurin elvtárs szemében könnyeket láttam. Talán nem is tudatosította, hogy akkor sírt életében harmadszor ... SVATOMlR AMBROŽ Légi célra tűz! ! 1 Fél évszázados jubileum A szovjet fegyveres erők központi sportklubja — a CSZKA — immár fél évszázados múltra tekinthet vissza. A szovjet sport fejlesztésében elért kimagasló sikerekért a klubot — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának javaslatára — Le nin-renddel tüntették ki. A megérlemelt magas kitüntetést a következő jelentősebb eredmények fémjelzik: a klub háromezer tagja kapta meg a „Szovjetunió sportmestere“ címmel járó aranyérmet, több mint ezer sportoló szerzett Európavagy világbajnoki címet, 104 en szereztek olimpiai érmeket, 306-an pedig „a sport érdemes mestere“ címét mondhatják magukénak. Ezenkívül a klub 260 sportolóját és edzőjét tüntették ki a Szovjetunió különböző rendjeleivel és érmeivel. b. i.
