Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-20 / 3. szám, Vasárnapi Új Szó

Születésszabályozás vagy bűntény? ' A történet 1973. június 14-én kezdődött Montgomeryben, Alabama amerikai állam köz- igazgatási székhelyén. A périféria nyomornegyedé­ben öttagú családjával vegetá­ló Lonnie Reif afro-amerikai polgár lakásába a kora reggeli órákban, amikor a családfő nem volt otthon — vendégek érkeztek: a népjóléti hivatal két munkatársnője. Közölték az analfabéta családanyával, hogy három kiskorú lányát — a 12 esztendős Mary Alicet, a 14 esztendős Minnie Leet és a 16 esztendős Katiét a „szüle­tésszabályozási program“ alap­ján kórházba szállítják, hogy idejekorán megakadályozzák az esetleges nemkívánatos terhes­séget. Hangsúlyozták, hogy a fogamzásgátló készítmény tel­jesen ártalmatlan. Egy nyom­tatványt tettek az anya elé és az írástudatlan és teljesen tá­jékozatlan asszony egy kereszt­tel adta beleegyezését ahhoz, amit nem értett, nem is érthe­tett. A legidősebb lány — rosszat sejtve — bezárkózott, két húgát viszont a kórházba szállították. Amikor ismét visz- szatértek a szülői házba, hogy súlyos orvosi műtétet hajtottak végre rajtuk: az orvosok „a szülők kívánságára“ a két kis­korút sterilizálták. Amikor az apa a nyilvános­ságot mozgósította és a sajtó részletesen közölte a „Relf- testvérek esetét“, az USA min­den részéből olyan jelentések érkeztek, amelyek igazolták, 23 hogy ez az eset távolról sem elszigetelt jelenség, mert több­ezer hasonló műtétet hajtottak végre és az áldozatok többsége a nyomornegyedek lakója, el­sősorban fekete bőrű állampol­gár. Így értesült a nyilvánosság a ma 26 esztendős Nial Ruth Fox sorsáról, akit nyolc évvel ezelőtt sterilizáltak. Az Észak- Karolinai népjóléti hivatal dol­gozói azzal fenyegették meg, hogy megvonják tőle a mun­kanélküli segélyt, ha nem egye­zik bele a műtétbe. Aiken Countyban (Dél-Caroli- na) a 30 éves Carola Brown, négy gyermek fehér bőrű anyja, elmondotta, hogy a város há­rom orvosa megtagadta tőle a szülés levezetését, ha nem egyezik bele, hogy ötödik gyer­meke megszületése után steri­lizálják. Természetesen a sze­rencsétlen nyomorgó asszony nem fizethette meg az orvos­nak a szülés levezetéséért szo­kásos 1500 (I) dollárt és ezért jelentette ki dr. C. H. Pierce — az orvosok egyike, hogy: „Megelégeltem, hogy asszo­nyok jönnek hozzám orvosi se­gítséget kérni olyan gyerme­kek megszületéséhez, akiket az állam adójövedelméből kell tá­mogatni." Csupán a jéghégy csúcsa vált láthatóvá, de ez is bizo nyitja, hogy az USA-ban a ste­rilizálás nem születésszabályo­zás, hanem bűntény. Még Cas­par Weinberger egészségügyi miniszter is aggodalmát fejez­Karukéra Karukéra volt a sziget ne­ve a bennszülöttek nyelvén, mielőtt Kolumbusz Kristóf 1493 őszén felfedezte és el­foglalta a spanyol korona számára. Kolumbusztól kap­ta a sziget a mai nevét is: Guadeloupe. Azonban a spa­nyolok a Kis-Antillákat csak „haszontalan szigeteknek“ tekintették. Annál inkább érdekelték ezek a szigetek a többi tengerjáró európai népeket és tudjuk, hogy egy ideig még a svédek és a dánok is gyarmatosítottak ebben a térségben. Ma már a világnak ezen részén is egyre erősebb a népek függetlenségi vágya. A franciák úgy akarták „ki­fogni a szelet a vitorlák­ból“, hogy Guadeloupe, Mar­tinique és Francia Guayana szigeteket 1946 március 19- én „tengerentúli megyék­nek“ (Départements d’Oufre- Mer] nyilvánították. Hétezer kilométer távol­ság választja el Franciaor­szágot Guadeloupe szigeté­től, ahová 1635-ben érkeztek az első francia telepesek. A sziget 25.4 C fok átla­gos hőmérséklete és a 2— 3000 mm csapadékátlag rendkívül kedvező a cukor­nád-termesztés számára és méig ma is a cukornád a gazdasági élet legfontosabb tényezője. Az egykori néger rabszol­gák utódai ma számos ne­hézséggel küzdenek. A leg­nagyobb probléma a munka- nélküliség. Csupán a munka­képes lakosság felének van állandó munkahelye és igen sok munkanélküli kénytelen kivándorolni Franciaország­ba. A nagy ültetvények tulaj­donosai külföldiek, elsősor­ban franciák, míg a benn­szülött parasztok nadrágszíj- földeken tengetik életüket. Az „anyaország“ nem szor­galmazta a sziget élelmiszer- iparának fejlesztését sem, ezért ma kénytelenek a cuk­rot Franciaországból, a ká­vét pedig Brazíliából impor­tálni (természetesen drága pénzért], holott mindez a szomszédos Martinique szi­geten is beszerezhető lenne. Guadeloupe Kommunista Pártja — a sziget egyik legjelentősebb társadalmi té­nyezője — arra törekszik, hogy a többi demokratikus erőkkel együtt kivívja a sziget autonómiáját, mert csak a nagyobb önállóság teszi lehetővé, hogy felszá­molják a több évszázados gyarmati elnyomás marad­ványait. (WOCHENPOST) te ki a történtek miatt és a vezetése alatt álló tárca hiva­talos jelentése szerint a kü­lönleges kormányprogram ke­retében, csupán 1972-ben, leg­alább 16 000 asszonyt sterilizál­tak és 8000 férfit kasztráltak. Ezen kívül ma már az is köz­tudomású, hogy 14 szövetségi államban törvényesen legalizál­ni akarják az állami segélyre szorulók sterilizálását. \ A tények világosan bizonyít­ják a módszer fajüldöző jelle­gét: Észak- és Dél-Carolinában a sterilizált nők 73 % néger volt. De egyidejűleg bizonyít­ják a kíméletlen, kényszerítő zsarolást is. A New York Ti­mes 1973. november 2-án kö­zölt cikkéből kiderült, hogy Los Angeles, Baltimore, Bos­ton, New Orleans, Nashville, Chicago és Louisville kórházai­ban „erőszakkal kényszerítik az asszonyokat arra, hogy be­leegyezzenek a műtéti beavat­kozásbal“ A Baltimore City Hospitalban például néhány perccel a császármetszés előtt kényszerítették a jövendő anyákat arra, hogy aláírják a már előkészített nyomtatványt. Juilan Bond, Georgia állam képviselője, joggal jelentette ki az 1973. július 9-i washingtoni tiltakozó gyűlésen, hogy: „mindez aljas és szörnyű tá­madás az emberi jogok és az anyai hivatás ellen!“ (NEUES DEUTSCHLAND) A szénbárók meghátráltak A Ruhrkole RT (RAG) az elmúlt év végén értesítette az esseni, bottropi és gelsenkircheni bányász-lakóházak bérlőit, hogy 30 ezer bérlőnek elengedi az 1974. január 1-re bejelen­tett 25 % os lakbéremelést, a többi 38 ezer azonban köteles az emelt lakbért fizetni. Természetesen nem a fenyőillatű ünnep hangulata lágyította meg a szénbárók szívét, hanem az NKP és 500 bányász harca kényszerítette őket a visszakozásra. A részvénytársaság 1972 novemberében közölte a lakókkal a lakbéremelést és követelte, hogy ezt írásban hagyják jóvá. Az NKP azonnal a lakók segítségére sietett: „az emelés az érvényes bérleti jog durva megsértése, aki nem írja alá, an­nak nem kell fizetnie. A párt jogvédelmet nyújt az érintett lakóknak és az esetleges perköltségeket is magára vállaljal“ Sajnos csak'500 bérlő bízott a párt ígéretében, a megfélemlí­tett emberek többsége engedett a tőkés kényszernek. De az NKP ennek ellenére kiállt érdekeik védelmében, a bírósághoz fordult, több mint 70 lakógyűlést szervezett, több­ezer lakó részvételével. A részvénytársaság kénytelen volt karbantartókat küldeni az elhanyagolt lakótelepekre, hogy elvégezzék a már régóta esedékes javításokat. Az NKP ak­cióinak hatására a Bérlők Szövetsége is a lakók oldalára állt és 1973. október 25-én az esseni bíróság jogtalannak mi­nősítette a lakbéremelést. A bíróság az indoklásban kifejti, hogy a szóban forgó laka sok az adófizetők tulajdonát képezik. Ugyanis Németország­ban 1920. január 21-től minden tonna szén árát ún. lakásépítési pótlékkal emelték és ez 1930-ig már 40 millió aranymárkát jelentett. Ez az összeg a háború utáni években 1947-ig további 27 millió márkával nőtt, 1953-tól pedig a szén árát ton­nánként 2 márka lakásépítési pótlékkal emelték, tehát a szén­bárók már sokszorosan megkapták a lakóházak egykori épí­tési költségeit. Tehát ez késztette hátrálásra a nagytőkét. Az NKP 30 ezer bérlő számára nyert csatát és most harcol azért a további 38 ezer lakóért is, akik nem bíztak a párt erejében és alá­írták a beleegyező nyilatkozatot. (W) Mit tudunk a kávéról? Az utóbbi évtizedekben világszerte jelentős mértékben nőtt a kávéfogyasztás. Igen sokan a feketével kezdjük a napot, csillapítjuk idegességünket, vagy serkentjük agyunkat, fekete mellett beszélgetünk barátainkkal, vagy nézzük a televízió műsorát. A kávé őshazája Abesszínia, felfedezői a törökök és az arabok, akik még ma is apró csészékből, kortyolva fogyaszt­ják, mert állítólag hatása csak így érvényesül teljes mérték­ben. A kávéfogyasztás Európában a 17. század közepétől meg­változtatta a társadalmi szokősokat, mert — a teával együtt — kiszorította vezető helyéről az alkoholt. Viszont az is köztudomású, hogy nemcsak serkentő és üdí- tő hatású, hanem a szervezetet károsító anyagokat is tar­talmaz. A problémával elsősorban az orvosok találkoznak, mert a páciensek tőlük várnak választ e sokat vitatott kér­désre. Ma sokat beszélünk az ún. vegetatív kimerültségről és ar­ról, hogy a vegetatív egyensúly zavara miatt nő a betegsé­gek száma. ( A vegetatív idegrendszer szabályozza más szer­vek mfikődését.) Az egyensúlyhiány egyik oka a modern élettel együtt járó hajsza, nyugtalanság, a jelentősen megnö­vekedett ingermennyiség. Emellett egyre több élvezeti cikket fogyasztunk. Minden kávékedvelő tudja, hogy a fekete nemcsak élvezeti cikk, hanem fokozza a munkakedvet és javítja a közérzetet. Különösen a szellemi dolgozók értékelik, mert elősegíti az agyműködést, valamint az asszociatív képességet. E pozitívumok mellett azonban látnunk kell a kávé negatív tulajdonságait is. Nemcsak a nyugtalan, heves szívdobogásra hajlamos embereknek kellene kerülniük a fekete fogyasztását, hanem a gyomorbetegeknek is, ugyanis a kávé fokozza a gyomorsav-képződést, ez által görcsöket idézhet elő, és izgat­ja az epehólyagot is. További káros hatása, hogy a koffein és a pörkanyagok érezhető zavarokat okozhatnak a vegetatív egyensúlyban. Igen sok orvos ajánlja a tejeskávé fagyosztását. Ugyanis a tejben lévő zsiradék és fehérje leköti a koffein egy részét és így annak hatása enyhébb és lassabban érvényesül. (Így válik érthetővé, hogy miért isszák a szenvedélyes feketézők a kávét cukor és tej nélkül.) A liofizált kávé sok embernek okoz nehézséget, mivel aromaszegény és többnyire túladagol* ják. Gyorsan felszívódik és izgató hatása csak rövid ideig tart. Magas vérnyomás és nagyfokú érelmeszesedés esetén a kávő igen gyakran túlterheli a véredényeket és átmenetileg növeli a vérnyomást. Az orvosok ennek ellenére idősebb embereknek sem tiltják meg a mértéktartó kávéfogyasztást, mivel serkenti az agykérget és illatával, ízével stimulálja az érzékeket is. A túlzott kávéfogyasztás kedvezőtlenül befolyásolhatja a pajzsmirigy működését és az anyagcserét is. A tudósok most azt kutatják, hogy vajon a cukorbetegek számának állandó növekedése nem függ-e össze valamilyen formában a növekvő kávéfogyasztással. (WOCHENPOST) Templomrablók nyomában A nyugati alvilág szervezett bandái legújabban az indiai templomokat fosztogatják. Kis­méretű istenszobrokat és más több évszázados műkincseket rabolnak. Köztudomású, hogy talán Indiában van a legtöbb temp­lom és a szentélyekben őrzött — köböl és nemesfémekből al­kotott — plasztikák felbecsül­hetetlen értékűek. A számtalan műkincs nemcsak a hinduk, ha­nem az egész emberiség kultu­rális öröksége. Mégis szinte na­ponta érkeznek hírek arról, hogy ezeket a kincseket el­lopják, a templomokat kira­bolják, sőt — néha egész — freskóval díszített — falak tűn­nek el és kerülnek különböző úton az USA ba, Angliába, vagy az NSZK-ba. A jelek szerint a gengszte­rek számára az üzlet rendkívül jövedelmező. A megrendelők: a nyugati szabad világ milliomo­sai értékállóbbnak tartják a rabolt kincseket, mint a na­gyon „romlandónak" bizonyult angol fontot vagy amerikai dollárt. Hetenként egy új város Az emberek ebben az országban szeretik lát­ni, hogyan halad az építkezés és az iparág dolgozói szívesen kielégítik a lakosság ilyen irányú kíváncsiságát: az építkezést övező ke­rítés léceit néhány méternyi szélességben drót­tal helyettesítik, hogy a járókelők rácsodál­kozhassanak Gdansk új részére, a Przymorze- lakónegyedre, amelynek 1975-ben már 80 000 lakója lesz. Ugyanez a helyzet Lublinban, a rézércbányászat egyik központjában, ahol je­lenleg 30 000 ember számára épül új lakó­negyed. Gdansk és Lublin példája meggyőzően szem­lélteti, hogy milyen heves ütemű a lakásépítés Lengyelországban. Az elmúlt két év alatt 515 ezer lakás épült fel és az 1974. évi terv to­vábbi 246 ezer lakás építését írja elő. Ebben az évben összesen 750 ezer dolgozó jut új lakáshoz. Vagyis hetenként felépül egy város­rész lakónegyede 15 ezer ember számára. Emellett vannak országrészek, ahol a fej­lődés üteme még gyorsabb. Például a Szczecini Vajdaságban már az 1975. évi lakásépítési ter­vet teljesítik. Ezt a nagyszabású lakásépítési programot a LEMP KB 1971. évi 8. plenáris ülésén fo­gadták el. Abból indultak ki, hogy a második világháború után az ország lakóinak száma mintegy 10 millió fővel — 33 millióra — nőtt és minden tíz lengyel állampolgár közül hat 1945 után született. Tehát sok a fiatal, aki családot akar alapítani és érthető kívánsága, ha minél előbb saját otthonhoz akar jutni, éspedig nem akárhol, hanem többnyire olyan városokban, amelyeknek lélekszáma még eb­ben az évszázadban eléri Varsó lakóinak szá­mát (1,3 miMió). A párt központi bizottsága foglalkozott a lakásépítés 1990-ig terjedő távlati terveivel is. Ennek értelmében az országban 1990-ig össze­sen 7,3 millió új lakás épül, hogy minden csa­lád saját és korszerű otthonba költözhessen. A lengyel sajtó megállapítja, hogy amennyiben sikerül az építkezések eddigi üteméi megtar­tani, akkor a feladat két-három évvel előbb is teljesíthető. Hangsúlyozni kell, hogy ezek nem csak terv­számok! Az iparág dolgozói kialakították a feltételeket arra, hogy 1974-ben és 1975-ben gyorsabb ütemben dolgozhassanak, mint a je­lenlegi ötéves tervidőszak első három évében. Felépült és kibővült a nagy teljesítőképességű „lakásipar“, amely a kulcsoktól kezdve a bú­torokon keresztül egészen a falakig mindent képes előállítani. Ebben nagy szerep jut a vegyiparnak és a famegmunkáló iparnak is. Nagyon fontosak az úgynevezett házgyárak, amelyek kész lakáselemeket gyártanak. 1971- től 1973-ig Lengyelországban 23 ilyen házgyá­rat építettek, öt továbbit pedig most építenek. 1975-től évente 100 000 lakást produkálnak ezek a gyárak és teljesítőképességük 1980-tól kezdve megkétszereződik. Ennek megfelelően gyors ütemben fejlesztik a cementipart is. A lakásépítő ipar szorosan együttműködik a testvéri szocialista államok — különösen a Szovjetunió és az NDK — építőiparával. (s-d) Az egyik londoni bűnszövet* kezet „főmegbízottját" a közel­múltban tartóztatták le az in­diai hatóságok. Hat hónapig élte a szent remete életét Ran- chiban (Bihar állam), majd egy nap eltűnt és vele együtt tűnt el két nagyértékű ara­nyozott istenszobor is. A temp­lom papjait levélben azzal fe­nyegette, hogy ha feljelentést tesznek, társai megölik őket. Az indiai közvélemény eré­lyesen követelte a kulturális javak fokozottabb védelmét és a kormány szigorú intézkedé­sekkel igyekszik megakadályoz­ni a fosztogatásokat. IND) AP38BIRBE1ES ADÁSVÉTEL ■ Eladó a komárnói járásban, 3 szoba konyhás új ház 15 ár kerttel. Érdeklődni lehet Mod- ranyban a 392-es házszám alatt. Ár megegyezés szerint. 0-21 ÉRTESÍTÉS ■ A Dunaszerdahelyi Mezőgaz­dasági Középiskola, (SPTŐ, Du­najská Streda) igazgatósága közli az érdeklődőkkel, hogy az 1974—75-ös tanévben egy- egy első osztályt nyit az iskola növénytermesztési, ill. ökonó­miai tagozatán, valamint ötéves távhallgatói tagozaton is, amennyiben e tanulási formá­ra kellő mennyiségű érdeklő­dő jelentkezik. A távhallgatói tagozatra való felvétel feltéte­lei a következők: — az alapfokú iskola 8., ill. újabban a 9. osztályának elvég­zése, legalább 3 éves gyakorlat a mezőgazdaságban, a mezőgaz­dasági jellegű üzemben való alkalmazási viszony és a mun­kaadó javaslata a tanulásra. A jelentkezési ívre okvetlenül kérjük feltüntetni a szakosí­tást: „pestovatef-chovateľ“, ill. „ekonómia poľnohospodárstva“. A jelentkezési ívet a miniszté­rium által előírt határidőn be­lül kell elküldeni a köv. cím­re: SPTŠ, Dunajská Streda. ÖF-199

Next

/
Oldalképek
Tartalom