Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-04 / 3. szám, péntek

r Fidel Castro Kuba sikereiről TANAKA KÖRÚTRA INDUL Kuba népe örömteli hangulat­ban ülte meg az ünnepeket: a szilvesztert és a forradalom győzelmének 15. évfordulóját. A zászlódíszben, fényárban és virágesőben úszó főváros utcáin még a hajnali órákban is több tízezer ember rumbázott. A rádió- és televízióállomá­sok sugározták Fidel Castro be­szédét, amelyet a győzelem év­fordulójának tiszteletére rende­zett hadgyakorlat után mon­dott. A miniszterelnök az óévet a kubai nép történelmében a legsikeresebb esztendőnek ne­vezte. Castro felidézte a kubai forradalom számára nehéz idő­szakot, az imperializmus által vont gazdasági és politikai blo­kád idejét, amikor a Szovjet­unió nyűitott önzetlenül segítő kezet, hogy Kuba forradalma kitarthasson. „Hazánk a szocia­lista közösség és mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritására támaszkodva halad előre, dol­gozik, fejleszti gazdaságát, mind szilárdabb lesz politikai és katonai téren. Megnyugvás­sal tekinthetünk a jövől>e“ — hangoztatta Fidel Castro. Havannában, a volt elnöki palotában megnyitották a For­radalom Múzeumát. A legendás Grandma hajót, amelyen Fidel Castro és bajtár­sai 1957-ben Kubába érkeztek, hogy élesszék a forradalom tü­zet. a havannai kikötő száraz­dokkjába vontatták. A hajó konzerválás után a Forradalom Múzeumába kerül. Komor távlatok Chiléken Santiago — A chilei katonai junta nem hajlandó kommen­tárt fűzni azokhoz a Havanná­ból érkezett jelentésekhez, ame­lyek szerint — mint már hírül adtuk — Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitkára Kubában részt vett a nemzeti ünnep alkalmából rendezett díszszemlén. A fasiszta junta hatóságai szeptember óta nyo­moznak Altamirano után. A chilei fővárosból jelenti az AFP hírügynökség, hogy Kuba kész befogadni száz chilei sze­mélyt, akik az Allende-kormány megdöntése után Santiagóban az Egyesült Nemzetek Szerve­zetének védelme alá helyezték magukat. A TASZSZ hírügynökség dél­amerikai tudósítója jelenti: Az Ultimas Noticias című chilei lap, egyike a keveseknek, ame­lyeknek megjelentetését a chi­lei katonai junta még engedé­lyezi, leszögezi, hogy az 1974- es esztendő nehéz lesz a chi­leiek számára és elismerte, hogy nem sok jót ígér a lakos­ság többségének, sőt, „bizonyos áldozatokat“ is követel a chi­leiektől. Chilében továbbra is feszült a politikai helyzet — folytatja a tudósító. Hazafiak tízezrei vonultak illegalitásba, szerve­zik harcukat a katonai rendszer ellen. Az ország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági válságába került. Az ipar mind­össze húszszázalékosTkapacit ás­sál termel és növekszik a mun­kanélküliség. Mintegy kétszáz­ezer dolgozó él állandó bizony­talanságban, és tízezreket tettek ki az utcára, csak azért, mert a junta véleménye szerint máris túlzottan magas a létszám a gyárakban, üzemekben, intéz­ményekben. A junta a fővárosban és az ország többi városában megszi­gorította a biztonsági rendsza­bályokat. Páncélautók állnak a főváros összes kulcspontjain és magának a juntának a rádiója közölte, hogy az eddigi ellen­őrző pontokon felül a Santia- góba vezető összes utakon, va­lamint a főváros lakónegyedei­ben és külvárosaiban is létesí­tettek katonai és csendőri őr­helyeket. A katonák feltartóz­tatnak minden gépkocsit és mindenkit igazoltatnak. Tokió — Tana ka japán mi­niszterelnök január hetedikén megkezdi régóta tervezett dél­kelet-ázsiai körútját, amelynek során tíz nap alatt látogatást tesz a Füiöp-szigeteken, Thai- földön, Singapore-ban, Malay­siába és Indonéziában. Politi­kai megfigyelők szerint a ja­pán kormányfő a délkelet-ázsiai országok vezetőivel folytatandó tárgyalásain arra kívánja he­lyezni a hangsúlyt, hogy egy­részt elismertesse Japán „béke­diplomáciáját“, másrészt elsi­mítsa azokat a „gazdasági és érzelmi“ ellentéteket, amelyek felhőssé teszik Tokió és Délke- let-Ázsia kapcsolatait. Tekintettel az egyes orszá­gokban, — mint például Indo­néziában és Thaiföldön — ki­bontakozott Japán-ellenes diák- mozgalmakra, Tanaka kifejti majd, hogy Japánnak nincs szándékában „elözönleni“ a dél­kelet-ázsiai országok gazdasá­gát és piacait. Mi több, Japán kész arra, hogy fokozatosan felszámolja a délkelet-ázsiai országokkal folytatott kereske­delmében évek óla mutatkozó fizetési mérlegtöbbletet. Meg­figyelők a Tanaka által folyta­tandó tárgyalások legfontosabb külpolitikai kérdéseként a ja­pán—kínai kapcsolatokat jelö­lik meg. I etette a hivatali esküt az új spanyol kormányfő — Carlos Arias Navarro. Egyidejű­leg lemondott a merénylet ál­dozatául esett Luis Carrero Blanco, majd az ügyvezető mi­niszterelnök, Torcuato Fernan- dez Miranda kabinetje, hogy lehetővé tegye az új kormány­főnek a kormány gyökeres át­alakítását, illetve teljesen új összetételű kabinet kinevezé­sét. Arias Navarro kinevezése nagy meglepetést keltett. Elő­ször is azért, mert a legelsé- lyesebb miniszterelnök-jelölt­ként Mirandát emlegették, má­sodszor meg azért, mert a ko­ronatanács elé jóváhagyásra be­terjesztett három jelölt között nem szerepelt Arias Navarro. Nyilván a „legfelső helyről“ léptek közbe és kulcsfontossá­gú figurának szánják. A 66 éves új miniszterelnök hivatásos jogász, volt igazság­ügyminiszter, a biztonsági szol­gálat főnöke, több tartomány kormányzója s végül 1965 óta Madrid főpolgármestere. Vi­szonylag gyors pályafutását nemcsak képességeinek köszön­hette (egy időben a jogi karon is előadott), hanem talán első­sorban annak, hogy Franco tá­bornok fanatikus hívének szá­mít, végigharcolta oldalán a polgárháborút s képességeit SZOLZSENYICIN ÚJ SZOVJETELLENES KÖNYVE - ÜRÜGY A FESZÜLTSÉG ÉLEZÖINEK A TASZSZ KOMMENTÁRJA zsenyicin régi témáját fogal­mazza újra: a háború utáni évek táborairól, az országot szerinte keresztül-kasul behálózó titkos- szolgálatról, az értelmiségiek állítólagos üldözéséről, elme­gyógyintézetben lévő máskép­pen gondolkodókról ír, s rágal­mak özönét zúdítja a szovjet népre. Csupán egy két dolog­ban lépett tovább, mint koráb­a nép iránt „szeretetteljesnek“ nevezi. A hitleristák szerinte „kegyesek“ és „megbocsátóak“ voltak Oroszország és Kelet- Európa népeihez, amelyeket a Nyugat nem volt képes megóv­ni a „szovjet megszállástól“. A könyv — folytatja a TASZSZ kommentátora — külö­nösen kapóra jött az enyhülés ellenzőinek olyan pillanatban, amikor az év végi politikai mér­legkészítés idején még a nyu­gati burzsoá sajtó is kénytelen volt elismerni a Szovjetunió ha­talmas szerepét a nemzetközi politikai légkör javításában, s nem tudta elhallgatni országunk kolosszális gazdasági és kultu­rális vívmányait sem. Szolzsenyicin írása ürügyet biztosított a nyugati reakció propagandistáinak ahhoz, hogy megkísérel jók a szovjet valóság nyakába varrni a kapitalizmus­ra jellemző fekélyeket és szer­vi bajokat. A TASZSZ kommentátora vé­gül megemlíti, hogy a könyv iránti érdeklődés nehezen ma­gyarázható a regény irodalmi értékeivel. Ezekről a nyugati recenziók szerzői egyetlen szó­val sem tesznek említést. mindenkor a francoizmus szol­gálatában érvényesítette. Arias Navarro a Franco- rendszer első polgári miniszter- elnöke, s ha valaki párhuzamot Madrid válaszúton vonva közte és a katonapoliti­kusok között „szalonképesebb­nek“ tartaná őt, akkor nyilván érzéki csalódásnak esne áldo­zatul. Arias Navarrót ugyanis a rendszer éppen olyan keimény- kezű megtestesítőjének tartják, mint elődjét, Carrero Blancót. Talán rafináltabb. A nyugati sajtóban az új spanyol kor­mányfő jellemzésével kapcso­latban napvilágot látott ugyan egy olyan megállapítás, hogy Arias Navarro szellemes ember és „érti a tréfát“, amit azzal próbálnak magyarázni, hogy a biztonsági szolgálat s ennek keretében a cenzúra fejeként olykor csípős karikatúrákat is engedélyezett, ez azonban mit sem változtat azon a tényein, hogy a kormányfő azoknak a szélsőjobboldali konzervatív erőknek az oszlopa, amelyek nem érzik a történelmi szelek változását, az országot tovább­ra is abban a mederben szeret­nék megtartani, ahová a Fran- co-rendszer kormányozta. A madridi kormányváltozás igen mozgalmas időben törté­nik. A spanyol szakszervezeti funkcionáriusok elleni terror­per, amelyben 12—20 évi bör­tönbüntetéssel sújtották a vád­lottakat, nemcsak a spanyol, hanem a nemzeitközi közvéle­ményt is mozgósította. Még most is magasra csap a tilta­kozások hulláma. A bíróság épületénél tolongó külföldi szakszervezeti képviselők és tudósítók, akiknek ugyancsak kijutott a francoista rendőrség ütlegeiből, hű képet tudnak festeni a spanyolországi viszo­nyokról. Miután a Carrero Bianco ellen elkövetett me­rénylet a baszk szeparatista mozgalom műve volt, ez az esemény az áldatlan nemzeti­ségi viszonyokra, a katalán és a baszk kérdés rendezetlelnsé- gére is felhívja a figyelmet. Arias Navarro kinevezése azt bizonyítja, hogy az agg diktá­tor meg akarja merevíteni az utóbbi időben bizonyos mérté­kű liberalizálódásnak indult francoista diktatúra irányvo­nalát. Úgy látszik, most me­gint háttérbe szorulnak a de­mokratizálódás hívei és az Opus Dei technokrata irányzat követői is. A jelek szerint az új kormányfő „kemény kézzel akar rendet teremteni“. Ám a nyugati sajtó tekintélyek része is „átmeneti semmiként“ emle­geti az új kormányalakítási tö­rekvést, mert világos, hogy a Carrero Blanco elleni merény­let a társadalmi küzdelem újabb fellángolását vezette be. Érdekes, hogy az illegális Spanyol Kommunista Párt leg­utóbbi helyzetelemzése is csak két alternatívát lát. Vagy fe- lülkerelkednek a francoizmus józanabb erői, amelyek elisme­rik a változások szükségessé­gét és tárgyalóasztalhoz ülnek ellenfeleikkel, a reformok hí­veivel és a demokratikus egy­ségfrontba tömörült erőkkel, köztük a kommunistákkal is, vagy erősödni fognak a parla­menten kívüli harc ellenőriz­hetetlen formái, az olyan meg­nyilvánulások, mint a basz­kok akciói. A kommunisták és a többi haladó erő a demokrá­cia megújhodásában és a ha­ladás erőinek eigységbe tömö­rülésében, reformok kivívásé bán látja Spanyolország jövő­jét. Ennek alternatívája csak az erősödő társadalmi, olykor fegyveres összecsapásokba tor­kolló ellenállási mozgalom le­het, amely erősen gyengítheti Francóék pozícióit. Ezért áll válaszúton a most alakuló új spanyol kormány ... L. L. A KRASZNAJA ZVEZDÁT, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztériumának lapját fennál­lásának félévszázados jubi­leuma alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntették ki. LE DÚC THO — a Vietnami Dolgozók Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB tit­kára, akí a VDK kormányának különleges megbízottjaként Párizsban Kissinger amerikai külügyminiszterrel tárgyalt és a francia fővárosból hazauta­zóban útba ejtette Moszkvát és Pekinget, tegnap elutazott a kínai fővárosból. WALDHEIM ENSZ-főtitkár háromnapos hivatalos látoga­tásra Mexikóba érkezett, hogy tárgyaljon Echeverria mexikói elnökkel az országok gazdasá­gi jogaira és kötelességeire vo­natkozó charta-tervezetről, amelyet 1972-ben a mexikói ál­lamfő kezdeményezett. BIRMINGHAM közép-angliai ipari központban két bomba robbant. A Scotland Yard fel­tételezi, hogy az újabb me­rényleteket is a törvényen kí­vül helyezett ír Köztársasági Hadsereg (IRA) követte el. SZOMÁLIA nemzetbiztonsági bírósága ítéletet hozott azon összeesküvők ügyében, akik aktív propagandát folytattak a köztársaság kormánya ellen és fegyveres csoportok létrehozá­sával próbálták megvalósítani elképzeléseiket. Golobát, a szervezkedés vezetőjét életfogy. tiglani börtönbüntetésre ítél­ték. OHIRA japán külügymi­niszter hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett, hogy a ja­pán-kínai kapcsolatokról foly­tasson tárgyalásokat. Ohirát a repülőtéren Csi Peng-fej kínai külügyminiszter fogadta. GÖRÖGORSZÁGBAN a bizton, sági rendőrség megerősítette, hogy a Jarosz-sziget-i koncent­rációs táborban politikai fog­lyokat tartanak. A fogolytábort a nemzetközi közvélemény til­takozásai nyomán 1968-ban be­zárták, de most a letartóztatá­sok nagy számára való tekin­tettel ismét megnyitották. MAKSZIM STRAUH Lenin-dí- jas szovjet filmszínész, aki számtalan forradalmi témájú szovjet filmben nyújtott Lenin- alakításáról volt híres, 74 éves korában elhúnyt. CIPRUS déli részén Larnaca városában három dinamitrob- banás történt, amelyek az elő­zőekhez hasonlóan megrongál­ták Grivasz tábornok híveinek házait és gépkocsijait, de sze­mélyi sérülés nem történt. MIHAIL SZOMOV ismert szovjet sarkkutató, a Szovjet­unió Hőse 66 éves korában elhunyt. Harcok Kambodzsában Phnom Penh — Csütörtök délután a kambodzsai felszaba­dító erők ismét rakétatámadást intéztek az ország fővárosa, Phnom Penh ellen. Hét 122 mil­liméteres rakéta csapódott be a rezsim katonai főparancsnok­ságának közelében. A robbaná­sok hét személyt megöltek és csaknem 30-at megsebesítettek. December 23. óta szinte na­ponta érték rakétatámadások a kambodzsai fővárost. A kor­mánycsapatok nagyarányú had­műveleteket indítottak a fővá­rostól északkeletre az ellen a terület ellen, ahonnan — fel- tételezésük szerint — a raké­tákat kilőtték. A „tisztogató hadműveletek“ azonban nem jártak eredménnyel. A Lón Nol-rendszer katonai parancsnokságának állítása sze­rint visszafoglalták a felszaba­dító erőktől a 4. számú főútvo­nal mentén fekvő Talat várost, de a létfontosságú út fölötti el­lenőrzést nem tudták visszasze­rezni. A hazafiak rádiója egyébként már napok óta ismételten fi­gyelmezteti a főváros polgári lakosságát arra, hogy Phnom Penh katonai célpontjai ellen fokozódni fognak a támadások. Peking az új év küszöbén Peking — A kínai vezetés újévi üzenete — a hagyomá­nyoknak megfelelően — az idén is a Zsenmin Zsipao, a KKP lapja, a Hungcsi, a párt elmé­leti folyóirata és a Csiefang- csün Pao, a hadsereg és a nem­zetvédelmi minisztérium lapja közös vezércikkeként jelent meg. Az ez évi üzenet erőteljeseb­ben utal a „nagy proletár kul­turális forradalomra“, mint az előző három esztendőben és ar­ra szólítja a kínai tömegeket, hogy „újból tanulmányozzák át“ azokat az utasításokat, amelye­ket Mao Ce-tung a „kulturá­lis forradalom“ éveiben, azaz elsősorban a hatvanas évek vi­haros második felében adott. A cikk szerint „egy maroknyi osz- táfyellenség bel- és külföldön“ tavaly támadta a „nagy prole­tár kulturális forradalmat“. (Er­ről a kínai sajtó legalábbis ami a belföldi támadásokat ille­ti, most szól először.) Ezért „konszolidálni kell és ki kell terjeszteni“ a kulturális forra­dalom vívmányait. A három lap vezércikke to­vább szélesíti az ideológiai szférákban a „felépítményben“ folyó kampányokat és a csak­nem kétezer éve élt kínai böl­cselő, Konfuciusz ellen hóna­pokkal ezelőtt megindított had­járat folytatására szólít fel. Hozzáfűzi az írás. hogy ez ré­sze Lin Piao (a Mao meggyil­kolására szőtt összeesküvéssel vádolt honvédelmi miniszter) el­ítélésének. Lin Piaót ugyanak­kor az üzenet „revizionistának“ minősíti és hangsúlyozza, hogy bírálata a „revizionizmus“ bírá­latát jelenti. Viszont a revizio­nizmus“ jellemzése a kínai saj­tóban általában megfelel az 1966 előtt követett belpolitikai gyakorlatnak, amelynek szá­mos eleme éppen Li Piao buká­sa után tért vissza a kínai élet­be. Most az újévi üzenet arról szól, hogy Lin Piao bírálatával „harcolniuk kell a revizionizmus ellen és elejét kell vonni“ — tehát a kritika nemcsak a múltra, hanem a jelenre is vo­natkozik. A külpolitikai rész megismétli „rituális“ támadásait „a két szuperhatalom“ ellen — itt azonban árnyalatnyi, de nem je­lentéktelen újdonságot jelent, hogy míg a legutóbbi időkig, beleértve a kongresszus anya­gát, első helyre az Egyesült Államokat tették, most felcse­rélték a sorrendet és a kettő közül először a Szovjetuniót említik. Kommentárunk A TASZSZ hírügynökség kommentárban foglalko­zott Alukszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című új könyvével, amelyet a szerző il­legálisan juttatott el külföldre. Szergej Kulik, a szovjet hír- ügynökség kommentátora emlé­keztet: olyan könyvről van szó, amelynek megjelenése az új esztendő küszöbén kitűnő ürü gyet szolgáltatott mindazoknak, akik a Nyugaton változatlanul keresik az alkalmat a nemzet­közi feszültség élezésére, a né­pek közötti együttműködés fej­lődésének hátráltatására, akik sem erejüket, sem pénzüket nem sajnálják, hogy visszatérít­sék a világot a „hidegháború“ jeges útjára. A szovjetellenes propaganda számára ennek a könyvnek a megjelenése Újév előtt ünnepi eseménynek számított. Az új könyvben — hangsúlyozza a TASZSZ kommentátora — Szol­ban. A szovjethatalom befeke- títésóre törekedve, Szolzsenyi­cin egészen odáig elmegy, hogy a cári rendszert „liberálisnak“,

Next

/
Oldalképek
Tartalom