Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-04 / 3. szám, péntek
r Fidel Castro Kuba sikereiről TANAKA KÖRÚTRA INDUL Kuba népe örömteli hangulatban ülte meg az ünnepeket: a szilvesztert és a forradalom győzelmének 15. évfordulóját. A zászlódíszben, fényárban és virágesőben úszó főváros utcáin még a hajnali órákban is több tízezer ember rumbázott. A rádió- és televízióállomások sugározták Fidel Castro beszédét, amelyet a győzelem évfordulójának tiszteletére rendezett hadgyakorlat után mondott. A miniszterelnök az óévet a kubai nép történelmében a legsikeresebb esztendőnek nevezte. Castro felidézte a kubai forradalom számára nehéz időszakot, az imperializmus által vont gazdasági és politikai blokád idejét, amikor a Szovjetunió nyűitott önzetlenül segítő kezet, hogy Kuba forradalma kitarthasson. „Hazánk a szocialista közösség és mindenekelőtt a Szovjetunió szolidaritására támaszkodva halad előre, dolgozik, fejleszti gazdaságát, mind szilárdabb lesz politikai és katonai téren. Megnyugvással tekinthetünk a jövől>e“ — hangoztatta Fidel Castro. Havannában, a volt elnöki palotában megnyitották a Forradalom Múzeumát. A legendás Grandma hajót, amelyen Fidel Castro és bajtársai 1957-ben Kubába érkeztek, hogy élesszék a forradalom tüzet. a havannai kikötő szárazdokkjába vontatták. A hajó konzerválás után a Forradalom Múzeumába kerül. Komor távlatok Chiléken Santiago — A chilei katonai junta nem hajlandó kommentárt fűzni azokhoz a Havannából érkezett jelentésekhez, amelyek szerint — mint már hírül adtuk — Carlos Altamirano, a Chilei Szocialista Párt főtitkára Kubában részt vett a nemzeti ünnep alkalmából rendezett díszszemlén. A fasiszta junta hatóságai szeptember óta nyomoznak Altamirano után. A chilei fővárosból jelenti az AFP hírügynökség, hogy Kuba kész befogadni száz chilei személyt, akik az Allende-kormány megdöntése után Santiagóban az Egyesült Nemzetek Szervezetének védelme alá helyezték magukat. A TASZSZ hírügynökség délamerikai tudósítója jelenti: Az Ultimas Noticias című chilei lap, egyike a keveseknek, amelyeknek megjelentetését a chilei katonai junta még engedélyezi, leszögezi, hogy az 1974- es esztendő nehéz lesz a chileiek számára és elismerte, hogy nem sok jót ígér a lakosság többségének, sőt, „bizonyos áldozatokat“ is követel a chileiektől. Chilében továbbra is feszült a politikai helyzet — folytatja a tudósító. Hazafiak tízezrei vonultak illegalitásba, szervezik harcukat a katonai rendszer ellen. Az ország történelmének egyik legsúlyosabb gazdasági válságába került. Az ipar mindössze húszszázalékosTkapacit ássál termel és növekszik a munkanélküliség. Mintegy kétszázezer dolgozó él állandó bizonytalanságban, és tízezreket tettek ki az utcára, csak azért, mert a junta véleménye szerint máris túlzottan magas a létszám a gyárakban, üzemekben, intézményekben. A junta a fővárosban és az ország többi városában megszigorította a biztonsági rendszabályokat. Páncélautók állnak a főváros összes kulcspontjain és magának a juntának a rádiója közölte, hogy az eddigi ellenőrző pontokon felül a Santia- góba vezető összes utakon, valamint a főváros lakónegyedeiben és külvárosaiban is létesítettek katonai és csendőri őrhelyeket. A katonák feltartóztatnak minden gépkocsit és mindenkit igazoltatnak. Tokió — Tana ka japán miniszterelnök január hetedikén megkezdi régóta tervezett délkelet-ázsiai körútját, amelynek során tíz nap alatt látogatást tesz a Füiöp-szigeteken, Thai- földön, Singapore-ban, Malaysiába és Indonéziában. Politikai megfigyelők szerint a japán kormányfő a délkelet-ázsiai országok vezetőivel folytatandó tárgyalásain arra kívánja helyezni a hangsúlyt, hogy egyrészt elismertesse Japán „békediplomáciáját“, másrészt elsimítsa azokat a „gazdasági és érzelmi“ ellentéteket, amelyek felhőssé teszik Tokió és Délke- let-Ázsia kapcsolatait. Tekintettel az egyes országokban, — mint például Indonéziában és Thaiföldön — kibontakozott Japán-ellenes diák- mozgalmakra, Tanaka kifejti majd, hogy Japánnak nincs szándékában „elözönleni“ a délkelet-ázsiai országok gazdaságát és piacait. Mi több, Japán kész arra, hogy fokozatosan felszámolja a délkelet-ázsiai országokkal folytatott kereskedelmében évek óla mutatkozó fizetési mérlegtöbbletet. Megfigyelők a Tanaka által folytatandó tárgyalások legfontosabb külpolitikai kérdéseként a japán—kínai kapcsolatokat jelölik meg. I etette a hivatali esküt az új spanyol kormányfő — Carlos Arias Navarro. Egyidejűleg lemondott a merénylet áldozatául esett Luis Carrero Blanco, majd az ügyvezető miniszterelnök, Torcuato Fernan- dez Miranda kabinetje, hogy lehetővé tegye az új kormányfőnek a kormány gyökeres átalakítását, illetve teljesen új összetételű kabinet kinevezését. Arias Navarro kinevezése nagy meglepetést keltett. Először is azért, mert a legelsé- lyesebb miniszterelnök-jelöltként Mirandát emlegették, másodszor meg azért, mert a koronatanács elé jóváhagyásra beterjesztett három jelölt között nem szerepelt Arias Navarro. Nyilván a „legfelső helyről“ léptek közbe és kulcsfontosságú figurának szánják. A 66 éves új miniszterelnök hivatásos jogász, volt igazságügyminiszter, a biztonsági szolgálat főnöke, több tartomány kormányzója s végül 1965 óta Madrid főpolgármestere. Viszonylag gyors pályafutását nemcsak képességeinek köszönhette (egy időben a jogi karon is előadott), hanem talán elsősorban annak, hogy Franco tábornok fanatikus hívének számít, végigharcolta oldalán a polgárháborút s képességeit SZOLZSENYICIN ÚJ SZOVJETELLENES KÖNYVE - ÜRÜGY A FESZÜLTSÉG ÉLEZÖINEK A TASZSZ KOMMENTÁRJA zsenyicin régi témáját fogalmazza újra: a háború utáni évek táborairól, az országot szerinte keresztül-kasul behálózó titkos- szolgálatról, az értelmiségiek állítólagos üldözéséről, elmegyógyintézetben lévő másképpen gondolkodókról ír, s rágalmak özönét zúdítja a szovjet népre. Csupán egy két dologban lépett tovább, mint korába nép iránt „szeretetteljesnek“ nevezi. A hitleristák szerinte „kegyesek“ és „megbocsátóak“ voltak Oroszország és Kelet- Európa népeihez, amelyeket a Nyugat nem volt képes megóvni a „szovjet megszállástól“. A könyv — folytatja a TASZSZ kommentátora — különösen kapóra jött az enyhülés ellenzőinek olyan pillanatban, amikor az év végi politikai mérlegkészítés idején még a nyugati burzsoá sajtó is kénytelen volt elismerni a Szovjetunió hatalmas szerepét a nemzetközi politikai légkör javításában, s nem tudta elhallgatni országunk kolosszális gazdasági és kulturális vívmányait sem. Szolzsenyicin írása ürügyet biztosított a nyugati reakció propagandistáinak ahhoz, hogy megkísérel jók a szovjet valóság nyakába varrni a kapitalizmusra jellemző fekélyeket és szervi bajokat. A TASZSZ kommentátora végül megemlíti, hogy a könyv iránti érdeklődés nehezen magyarázható a regény irodalmi értékeivel. Ezekről a nyugati recenziók szerzői egyetlen szóval sem tesznek említést. mindenkor a francoizmus szolgálatában érvényesítette. Arias Navarro a Franco- rendszer első polgári miniszter- elnöke, s ha valaki párhuzamot Madrid válaszúton vonva közte és a katonapolitikusok között „szalonképesebbnek“ tartaná őt, akkor nyilván érzéki csalódásnak esne áldozatul. Arias Navarrót ugyanis a rendszer éppen olyan keimény- kezű megtestesítőjének tartják, mint elődjét, Carrero Blancót. Talán rafináltabb. A nyugati sajtóban az új spanyol kormányfő jellemzésével kapcsolatban napvilágot látott ugyan egy olyan megállapítás, hogy Arias Navarro szellemes ember és „érti a tréfát“, amit azzal próbálnak magyarázni, hogy a biztonsági szolgálat s ennek keretében a cenzúra fejeként olykor csípős karikatúrákat is engedélyezett, ez azonban mit sem változtat azon a tényein, hogy a kormányfő azoknak a szélsőjobboldali konzervatív erőknek az oszlopa, amelyek nem érzik a történelmi szelek változását, az országot továbbra is abban a mederben szeretnék megtartani, ahová a Fran- co-rendszer kormányozta. A madridi kormányváltozás igen mozgalmas időben történik. A spanyol szakszervezeti funkcionáriusok elleni terrorper, amelyben 12—20 évi börtönbüntetéssel sújtották a vádlottakat, nemcsak a spanyol, hanem a nemzeitközi közvéleményt is mozgósította. Még most is magasra csap a tiltakozások hulláma. A bíróság épületénél tolongó külföldi szakszervezeti képviselők és tudósítók, akiknek ugyancsak kijutott a francoista rendőrség ütlegeiből, hű képet tudnak festeni a spanyolországi viszonyokról. Miután a Carrero Bianco ellen elkövetett merénylet a baszk szeparatista mozgalom műve volt, ez az esemény az áldatlan nemzetiségi viszonyokra, a katalán és a baszk kérdés rendezetlelnsé- gére is felhívja a figyelmet. Arias Navarro kinevezése azt bizonyítja, hogy az agg diktátor meg akarja merevíteni az utóbbi időben bizonyos mértékű liberalizálódásnak indult francoista diktatúra irányvonalát. Úgy látszik, most megint háttérbe szorulnak a demokratizálódás hívei és az Opus Dei technokrata irányzat követői is. A jelek szerint az új kormányfő „kemény kézzel akar rendet teremteni“. Ám a nyugati sajtó tekintélyek része is „átmeneti semmiként“ emlegeti az új kormányalakítási törekvést, mert világos, hogy a Carrero Blanco elleni merénylet a társadalmi küzdelem újabb fellángolását vezette be. Érdekes, hogy az illegális Spanyol Kommunista Párt legutóbbi helyzetelemzése is csak két alternatívát lát. Vagy fe- lülkerelkednek a francoizmus józanabb erői, amelyek elismerik a változások szükségességét és tárgyalóasztalhoz ülnek ellenfeleikkel, a reformok híveivel és a demokratikus egységfrontba tömörült erőkkel, köztük a kommunistákkal is, vagy erősödni fognak a parlamenten kívüli harc ellenőrizhetetlen formái, az olyan megnyilvánulások, mint a baszkok akciói. A kommunisták és a többi haladó erő a demokrácia megújhodásában és a haladás erőinek eigységbe tömörülésében, reformok kivívásé bán látja Spanyolország jövőjét. Ennek alternatívája csak az erősödő társadalmi, olykor fegyveres összecsapásokba torkolló ellenállási mozgalom lehet, amely erősen gyengítheti Francóék pozícióit. Ezért áll válaszúton a most alakuló új spanyol kormány ... L. L. A KRASZNAJA ZVEZDÁT, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumának lapját fennállásának félévszázados jubileuma alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrendjével tüntették ki. LE DÚC THO — a Vietnami Dolgozók Pártja KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, akí a VDK kormányának különleges megbízottjaként Párizsban Kissinger amerikai külügyminiszterrel tárgyalt és a francia fővárosból hazautazóban útba ejtette Moszkvát és Pekinget, tegnap elutazott a kínai fővárosból. WALDHEIM ENSZ-főtitkár háromnapos hivatalos látogatásra Mexikóba érkezett, hogy tárgyaljon Echeverria mexikói elnökkel az országok gazdasági jogaira és kötelességeire vonatkozó charta-tervezetről, amelyet 1972-ben a mexikói államfő kezdeményezett. BIRMINGHAM közép-angliai ipari központban két bomba robbant. A Scotland Yard feltételezi, hogy az újabb merényleteket is a törvényen kívül helyezett ír Köztársasági Hadsereg (IRA) követte el. SZOMÁLIA nemzetbiztonsági bírósága ítéletet hozott azon összeesküvők ügyében, akik aktív propagandát folytattak a köztársaság kormánya ellen és fegyveres csoportok létrehozásával próbálták megvalósítani elképzeléseiket. Golobát, a szervezkedés vezetőjét életfogy. tiglani börtönbüntetésre ítélték. OHIRA japán külügyminiszter hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett, hogy a japán-kínai kapcsolatokról folytasson tárgyalásokat. Ohirát a repülőtéren Csi Peng-fej kínai külügyminiszter fogadta. GÖRÖGORSZÁGBAN a bizton, sági rendőrség megerősítette, hogy a Jarosz-sziget-i koncentrációs táborban politikai foglyokat tartanak. A fogolytábort a nemzetközi közvélemény tiltakozásai nyomán 1968-ban bezárták, de most a letartóztatások nagy számára való tekintettel ismét megnyitották. MAKSZIM STRAUH Lenin-dí- jas szovjet filmszínész, aki számtalan forradalmi témájú szovjet filmben nyújtott Lenin- alakításáról volt híres, 74 éves korában elhúnyt. CIPRUS déli részén Larnaca városában három dinamitrob- banás történt, amelyek az előzőekhez hasonlóan megrongálták Grivasz tábornok híveinek házait és gépkocsijait, de személyi sérülés nem történt. MIHAIL SZOMOV ismert szovjet sarkkutató, a Szovjetunió Hőse 66 éves korában elhunyt. Harcok Kambodzsában Phnom Penh — Csütörtök délután a kambodzsai felszabadító erők ismét rakétatámadást intéztek az ország fővárosa, Phnom Penh ellen. Hét 122 milliméteres rakéta csapódott be a rezsim katonai főparancsnokságának közelében. A robbanások hét személyt megöltek és csaknem 30-at megsebesítettek. December 23. óta szinte naponta érték rakétatámadások a kambodzsai fővárost. A kormánycsapatok nagyarányú hadműveleteket indítottak a fővárostól északkeletre az ellen a terület ellen, ahonnan — fel- tételezésük szerint — a rakétákat kilőtték. A „tisztogató hadműveletek“ azonban nem jártak eredménnyel. A Lón Nol-rendszer katonai parancsnokságának állítása szerint visszafoglalták a felszabadító erőktől a 4. számú főútvonal mentén fekvő Talat várost, de a létfontosságú út fölötti ellenőrzést nem tudták visszaszerezni. A hazafiak rádiója egyébként már napok óta ismételten figyelmezteti a főváros polgári lakosságát arra, hogy Phnom Penh katonai célpontjai ellen fokozódni fognak a támadások. Peking az új év küszöbén Peking — A kínai vezetés újévi üzenete — a hagyományoknak megfelelően — az idén is a Zsenmin Zsipao, a KKP lapja, a Hungcsi, a párt elméleti folyóirata és a Csiefang- csün Pao, a hadsereg és a nemzetvédelmi minisztérium lapja közös vezércikkeként jelent meg. Az ez évi üzenet erőteljesebben utal a „nagy proletár kulturális forradalomra“, mint az előző három esztendőben és arra szólítja a kínai tömegeket, hogy „újból tanulmányozzák át“ azokat az utasításokat, amelyeket Mao Ce-tung a „kulturális forradalom“ éveiben, azaz elsősorban a hatvanas évek viharos második felében adott. A cikk szerint „egy maroknyi osz- táfyellenség bel- és külföldön“ tavaly támadta a „nagy proletár kulturális forradalmat“. (Erről a kínai sajtó legalábbis ami a belföldi támadásokat illeti, most szól először.) Ezért „konszolidálni kell és ki kell terjeszteni“ a kulturális forradalom vívmányait. A három lap vezércikke tovább szélesíti az ideológiai szférákban a „felépítményben“ folyó kampányokat és a csaknem kétezer éve élt kínai bölcselő, Konfuciusz ellen hónapokkal ezelőtt megindított hadjárat folytatására szólít fel. Hozzáfűzi az írás. hogy ez része Lin Piao (a Mao meggyilkolására szőtt összeesküvéssel vádolt honvédelmi miniszter) elítélésének. Lin Piaót ugyanakkor az üzenet „revizionistának“ minősíti és hangsúlyozza, hogy bírálata a „revizionizmus“ bírálatát jelenti. Viszont a revizionizmus“ jellemzése a kínai sajtóban általában megfelel az 1966 előtt követett belpolitikai gyakorlatnak, amelynek számos eleme éppen Li Piao bukása után tért vissza a kínai életbe. Most az újévi üzenet arról szól, hogy Lin Piao bírálatával „harcolniuk kell a revizionizmus ellen és elejét kell vonni“ — tehát a kritika nemcsak a múltra, hanem a jelenre is vonatkozik. A külpolitikai rész megismétli „rituális“ támadásait „a két szuperhatalom“ ellen — itt azonban árnyalatnyi, de nem jelentéktelen újdonságot jelent, hogy míg a legutóbbi időkig, beleértve a kongresszus anyagát, első helyre az Egyesült Államokat tették, most felcserélték a sorrendet és a kettő közül először a Szovjetuniót említik. Kommentárunk A TASZSZ hírügynökség kommentárban foglalkozott Alukszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetcsoport című új könyvével, amelyet a szerző illegálisan juttatott el külföldre. Szergej Kulik, a szovjet hír- ügynökség kommentátora emlékeztet: olyan könyvről van szó, amelynek megjelenése az új esztendő küszöbén kitűnő ürü gyet szolgáltatott mindazoknak, akik a Nyugaton változatlanul keresik az alkalmat a nemzetközi feszültség élezésére, a népek közötti együttműködés fejlődésének hátráltatására, akik sem erejüket, sem pénzüket nem sajnálják, hogy visszatérítsék a világot a „hidegháború“ jeges útjára. A szovjetellenes propaganda számára ennek a könyvnek a megjelenése Újév előtt ünnepi eseménynek számított. Az új könyvben — hangsúlyozza a TASZSZ kommentátora — Szolban. A szovjethatalom befeke- títésóre törekedve, Szolzsenyicin egészen odáig elmegy, hogy a cári rendszert „liberálisnak“,
