Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-19 / 16. szám, szombat

1 NÉHÁNY SORBAN í HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK J Egyesülés - minek a nevében? A z arab világon belül „szenzációt“ hozott a hét. A meg- '* lepetést Líbia és Tunézia bejelentett egyesülésének a híre okozta. Az arab világ vegyes megnyilatkozásokkal rea­gált rá, a meglepett világközvélemény pedig úgy fogta fel, hogy „ilyen már volt“. Kíváncsiságra legfeljebb az adott okot, miért éppen Líbia és Tunézia lép szövetségre a tervezett Isz­lám Arab Köztársaság keretében, mi céllal jön létre az új arab államszövetség? 1974. I. 19. 10 Uniók története A haladó világközvélemény reagálása az arab népek egye­sülési törekvéseire általában pozitív. Csak helyeselhető min­den olyan unionista törekvés, amelynek célja a nemzeti füg­getlenségük megszilárdításáért, a társadalmi haladásért, anti- imperialista céllal megvalósu­ló tömörülés. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek ele­jén ilyen törekvések képvise­lője volt Nasszer egyiptomi el­nök. A történelmi fejlődés azonban igazolta, hogy csak a jó szándék és a vágy nem elég az ilyen uniók létrehozásához; mint például algériai részről hangoztatják, kell, hogy megle­gyenek az objektív társadalmi, politikai és gazdasági feltételei. 1958-ban létrejött Egyiptom és Szíria uniója, de még mielőtt a gyakorlatban megvalósulha­tott volna, három év múlva fel­bomlott. Ugyancsak 1958-ban néhány hónapra létrejött Irak és Szíria uniója Is, de ez is tiszavirágéletű volt. Három évig állt fenn, inkább formálisan, Egyiptom és Észak-Jemen 1958-ban létrejött szövetsége. 1964-től ismét szövetségben volt az EAK és Irak, majd 1970-ben az EAK, Líbia és Szí­ria szövetségének a gondolata vetődött fel, 1971-ben pedig Szudán társulásával foglalkoz­tak. Az utóbbi elmaradt. 1972- ben a két Jemen egyesüléséről történt megállapodás. A fokozatosan megvalósuló egyiptomi, szíriai és iraki unió fontos tanulsággal szolgált, amelyet Kairó következetesen szem előtt tart döntéseiben: ilyen rendkívül fontos politikai döntés végrehajtását nem lehet elhamarkodni. Példa rá Líbia példája is, amely az említett unió negyedik tagállama lett volna, de sikertelen sürgetési kísérletek után Kadhafi állam­fő nyilván letett egyesülési szándékáról és Tunézia felé orientálódik. Az egyesülés politikai alapja Az arab egyesülési kísérletek közül a jelenlegi egyiptomi— iraki—szíriai unió bizonyult a legtartósabbnak. Elsősorban azért, mert a politikai rendsze­rek alapján kívánnak egyesül­ni. A kormányzó Arab Szocia­lista Unió, a Baath-párt regio­nális vezetőségei haladó politi­kát folytatnak, amelynek célja politikai és nemzeti független­ségük biztosítása az imperializ­mussal szemben, gazdaságuk szuverén, a nemzeti érdekeket követő fejlesztése, szoros együttműködésben a szocialista közösséggel. E három ország között természetesen vannak bi­zonyos történelmi és egyéb kü­lönbségek, amelyeket csak tü­relmesen, fokozatosan lehet át­hidalni. A szorosabb egység erőltetése, bizonyos fejlődési szakaszok átugrása csak árt­hat az ügynek. Egészen más politika jellem­zi a líbiai rendszert. A haza­fias érzelmű katonatisztek 1969- es forradalma, a monarchia megbuktatása óta Líbia ugyan rátért a haladó reformok út­jára, Kadhafi elnök „arab szo­cializmust“ is emleget, ám an- tiimperialista intézkedései kö­vetkezetlenek voltak, s az or­szág gazdasági életében ma is érezhető erős amerikai befo­lyás. Ugyanakkor Kadhafi időn­ként elhangzó szovjetellenes ki­jelentései még zavarosabbá tet­ték Líbia pozícióját. Követke­zetlenségének eklatáns példája volt, hogy a tavaly októberi háború idején ő, aki azelőtt „szent háborút“ követelt az iz­raeli megszállók ellen, távol­maradt a megtámadott arab országok megsegítésétől. Kadhafi az unió mielőbbi megvalósítását sürgetve nyil­ván arra számított, hogy érvé­nyesítheti — az arab ügyre nézve nem éppen szerencsés — befolyását a négyes szövetség­ben. „Népi zarándoklatot“ is indított Kairóba, hogy tömegak­cióival kicsikarja a döntést, de nem sokra ment vele. Ezek után merült fel egy új arab unió, Tunézia és Líbia egye­sülésének kérdése.- 0 Kinek kedvez? Az új szövetség elve állító­lag decemberben született meg, s Kadhafi már most népszava­zással akarta szentesíttetni. A népszavazást azonban Tunéziá­ban közelebbről meg nem hatá­rozott okokból március 20-ra halasztották, sőt újabban májust emlegetik az esetleges népsza­vazás időpontjaként. Ebből ar­ra következtethetnénk, hogy Tunéziában talán nem rajonga­nak annyira az ötletért, mint Kadhafi. A kormányszóvivő, Ha- bib Satti, az új tunéziai kül­ügyminiszter szerint az Iszlám Arab Köztársaság elve vitat­hatatlan, csak még a részletek kimunkálásává! foglalkoznak, bizonyos nézeteltérések elosz­latására törekszenek. Ugyanak­kor Maszmudi, a lemondatott külügyminiszter, aki Nixon amerikai elnök elutasító maga-, tartása miatt lett kegyvesztett, „elhamarkodottnak“ jellemezte a tervezett uniót, noha a tuné­ziai politikai körökben is több híve, mint ellenzője van a Lí­biával való egyesülésnek. Ennek azonban megvan a vi­lágosan kirajzolódó gazdasági háttere. A 164 150 négyzetki­lométer területű Tunézia ipa­rilag és mezőgazdaságilag elég­gé szegény ország, s eszkö­zökhöz szeretne jutni fejlesz­tésének biztosítására, ezt pedig az olajban gazdag Líbiától re­méli. Kadhafi viszont politikai befolyásának érvényesítését várja az uniótól. A szkeptikusok halva szüle­tett gondolatnak tartják Tuné­zia és Líbia unióját, mert „tűz és víz egyesülését“ látják ben­ne. Nem alaptalanul. Az 1956 óta független Tunézia elnöke, a nagy tekintélyű Burgiba veze­tésével bizonyos mértékben ki­egyensúlyozott, mérsékelten Nyugat-barát politikát folyta­tott, s az októberi háború ide­jén az arabok ügye mellett szállt síkra. Burgiba politiká­ját türelem és higgadtság jel­lemzi, míg a kétmillió lakosú, 1 759 540 négyzetkilométer te­rületű Líbia vezetőjére a kap­kodás és a minden téren meg­nyilvánuló türelmetlenség jel­lemző. Valóban tűz és víz egye­süléséről van szó. . 0 A szomszédok? Az unió, mint neve — Isz­lám Arab Köztársaság — is mu­tatja, nem valamilyen haladó politika alapján, hanem rész­ben vallási szempontok alapján, részben pedig a két fél külön­böző érdekei alapján jönne lét­re. Tekintettel arra, hogy mind­két ország Maghreb-állam is, az e csoporthoz tartozó két szomszédállamnak — Marokkó­nak és Algériának — sem mind­egy, milyen lesz az új állam- alakulat. Algériai, óvatosságra, megfontoltságra intő nyilatko­zatokból kitűnik, attól tartanak, hogy Burgiba elnök nagy nép­szerűségét kihasználva Kadha­fi kierőszakolná a többi arab államéval nem egyező elképze­léseit. Marokkó is viszolyog az uniótól, mert a nyári puccskísér­let és az ellenzéki megmozdu­lások után Hasszán király bel­sőleg kívánja szilárdítani rend­szerét és nem szeretné, ha az unió megvalósulása révén szá­mára kedvezőtlen változás tör­ténne Tuniszban, mert Tunéziá­val voltak bizonyos rendezetlen kérdései. Tuniszban kijelentették, hogy a két szomszédország nézetét tekintetbe veszik; „nem akar­ják akaratuk ellenére tető alá hozni az új államszövetséget.“ L. L. EMLÉKEZÉS LENIN HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA Moszkva — Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára nyitotta meg tegnap Moszkvában azt a tudományos konferenciát, amelyet Vlagyi­mir lljics Lenin halálának 50. évfordulója tiszteletére rendez­tek. A konferencián, amelyet „Lenin tanítása és műve halha­tatlan“ címmel szerveznek, részt vesz Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tit­kára, valamint több más hivata­los személyiség. Jelen vannak a szocialista országok diplomá­ciai képviseleteinek vezetői is.. Szuszlov elvtárs bevezetőjé­ben hangoztatta, hogy január 21-én lesz 50 éve annak, hogy elhunyt Vlagyimir lljics Lenin, a lángeszű gondolkodó és for­radalmár, a kommunista párt és a szovjet állam megalapítója, a világ dolgozóinak vezére és tanítója. A kommunista párt, amelyet Lenin hívott életre és amely az ő tanítása és vezetése alatt acélozódott meg és vált a dolgozók, a munkásosztály élcsapatává a burzsoázia elleni harcban, 50 éve büszkén hirdeti és vallja magáévá a nagy taní­tó útmutatását, hagyatékát. Az előadó ezután foglalkozott a szocialista világrendszer poli­tikai, gazdasági, tudományos si­kereivel, amelynek alapjait an­nak idején a nagy Lenin rakta le. A kapitalizmus és a gyar­maturalom mély válságát éli. Az éles ideológiai és osztály­harcban, amelynek napjainkban tanúi lehetünk, a leninizmus, ez a leghaladóbb tudományos esz­me feltartóztathatatlanul halad előre és bevilágítja a fejlődés és haladás útját. SÚLYOS HARCOK FOLYNAK KAMBODZSÁBAN ÉS BÉL-VIETNAMBAN Phnom Penh — A kambod­zsai népi felszabadító erők pén­teken reggel — négy nap alatt immár negyedik alkalommal — ismét rakétákkal lőtték Phnom Penh katonai célpontjait. A főváros területén három rakétá­juk csapódott be. A Lón ÍVoZ-rezsim fegyveres erői továbbra is kísérleteket tesznek a khmer hazafiaknak a fővárostól mindössze 8 mérföld­del északnyugatra kiépített egyik védelmi vonala áttörésé­re. Próbálkozásaik nem járnak sikerrel, jóllehet — mint az AP írja — a legkorszerűbb hadi- technikával támadják a népi erők állásait. Saigon — Az elmúlt 24 óra során az új év kezdetétől a legsúlyosabb harci cselekmé­nyekre került sor Dél-Vietnam felszabadított területein. A sai­goni rezsim csapatai által ki­provokált összetűzésekre főleg Plei-Ku tartományban és a Me­kong folyó deltájában került sor. Saigonban egy fellázadt tömeg néhány órára bekerített mintegy 100 amerikai állampol­gárt. Erre azután került sor, Olajkérdés és energiaválság Kuwaii — A Kuivait Times szerint a kuwaiti kormány megállapodásra jutott az ország területén tevékenykedő idegen olajtársaságokkal az azok va­gyonában történő részesedés­ről. A megállapodást a napok­ban ratifikálás céljából a ku­waiti parlament elé terjesztik. A megállapodást mintúgy ti­zenöt nappal ezelőtt kötöt­ték a Gulf Oil és a Bri­tish Petroleum olajtársaság képviselőivel. E két olajtársa­ság közösen birtokolja a Kuwait Oil Kompanyt. Az 1979-ig érvé­nyes új megállapodás értelmé­ben a kuwaiti kormány része­sedési aránya 60 százalék. Bagdad — A szíriai határ kö­zelében az állami tulajdonban levő Iraki Olajtársaság (NIOC) olajlelőhelyet fedezett fel. Ezen a területen tavaly szep­tember óta a NIOC költségén a Technoexport bolgár vállalat végzett kutatásokat. Bonn — Detlef-Carsten Roh- wedder, a bonni gazdaságügyi minisztérium államtitkára és Hans-Georg Sachs külügyi ál­lamtitkár, valamint Norvégia bonni nagykövete Bonnban alá­írta az NSZK és Norvégia föld- gázszállítási megállapodását. Ennek értelmében a norvégjai Ekofisk lelőhelyről egy később megépítendő távvezetéken évi 6 milliárd köbméterig növekvő mennyiségű földgázt szállíta­nak majd a Német Szövetségi Köztársaságba. A megállapodást a két or­szág parlamentjének még rati­fikálnia kell. EDWARD GIEREK elnökleté­vel pénteken ülést tartott a LEMP Központi Bizottsága. A plénum napirendjén a párt ta­valy októberi országos konfe­renciája határozatainak gya­korlati végrehajtására kidolgo­zott kormányprogram megvita­tása szerepelt. hogy egy amerikai jelzésű sze­mélygépkocsi elgázolt egy vi­etnami nőt, és egy férfit meg­sebesített. A rendőrség könny­fakasztó gázzal oszlatta szét a tömeget. Párizs — A francia főváros közelében tegnap ismét ülést tartott a Dél-Vietnam jövőjéről tárgyaló vietnami vegyes bi­zottság. A DIFK képviselője el­utasította a saigoni félnek azt a javaslatát, hogy ez év július 20-án választásokat tartsanak Dél-Vietnamban. Azzal indokol­ta döntését, hogy a választá­sokra a jelenlegi dél-vietnami rendszer felügyelete alatt ke­rülne sor. Az ideiglenes kormány kép­viselője ezután tiltakozott Thieu saigoni elnök egy nemrégi beszéde ellen is, amellyel uta­sította a saigoni kormányt a kommunisták kiirtására és az ideiglenes forradalmi kormány által ellenőrzött területek meg­szállására. Thieu azzal vádolta meg a Párizs-környéki tárgyalásokat, hogy azok soha sem vezetnek a politikai rendezéshez. Végül a DIFK kormányának képviselője tiltakozott a párizsi vietnami egyezmények ameri­kai részről történő megsértése ellen is, mivel az Egyesült Ál­lamok jelenleg is több mint 20 000 polgári egyenruhás ka­tonai tanácsadója és más kato­nai személyzete tartózkodik Dél-Vietnamban. Brandt—Novikov találkozó Bonn — Willy Brandt nyu­gatnémet szövetségi kancellár tegnap Bonnban fogadta Vla­gyimir Novikovot, a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnök- helyettesét, aki a szovjet—nyu­gatnémet gazdasági és műsza­ki együttműködési vegyes bi­zottság tárgyalásán a szovjet küldöttség vezetőjeként vett részt. A találkozó után közölték, hogy Willy Brandt és Vlagyi­mir Novikov tárgyalásainak központjában a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság gazdasági és tudományos­műszaki együttműködése továb­bi fejlődésének kérdése szere­pelt. Mindkét fél kifejtette ilyen irányú óhaját. Problémák a Skylabon Cape-Canaveral — A Sky- lab-3 űrhajósai lekapcsolták a villanyt, kikapcsolták az űr­állomás néhány berendezését — nem „energiaválság" miatt, ha­nem az űrlaboratóriumban ke­letkezett nagy hő csökkentésé­re. A Skylab-3 fedélzetén 27 Celsius-fok meleget mértek. A hőséget az okozta, hogy az űr­állomás egyik oldalát 74 órán át intenzíven perzselte a Nap és a „pót-napernyő“ amelyet a Skylab felbocsátásakor megron­gálódott külső napellenző he­lyett álkalmaztak, a jelek sze­rint mégsem biztosit kellő vé­delmet a felhevülés ellen. A földi irányítóközpontból ezért adtak engedélyt a három aszt­ronautának arra, hogy zárja le, Illetve kapcsolja ki a szintén meleget fejlesztő készülékeket. AZ UKRÁN SZSZK ipari ter­melése a jelenlegi 9. ötéves terv első három évében a tervezett 21,3 százalékos növekedés he­lyett 22,2 százalékkal emelke­dett. DJAKARTÁBAN a hét elején lezajlott Tanaka-ellenes diák- tüntetések során 11 személy meghalt és több ember megse­besült. Az indonéz hatóságok házkutatásokat folytattak, több személyt letartóztattak és ér­telmiségi személyiségeket ki­hallgatásra idéztek be. RÓMÁBAN az 1972-es szov­jet—olasz szerződés értelmében a két ország képviselői megbe­széléseket folytattak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Szovjet részről Szemjon Carapkin kü­lönleges megbízott, olasz rész­ről Roberto Ducci, az olasz kül­ügyminisztérium politikai ügye­ket intéző vezérigazgatóságá­nak igazgatója vett részt. A MOSZKVAI Marxizmus—le­ninizmus Intézet munkatársai eddig még meg nem jelentetett Lenin dokumentumokból és írá­sokból összeállított gyűjtemény kiadását készítik elő. A mint­egy 600 anyagot a szovjet tör­ténészek az utóbbi öt év folya­mán fedezték fel. KOCSINU indiai városban be­fejeződött az Összindiai Diák- szövetség háromnapos nemzeti értekezlete. A diákok képviselői a radikális szociális és gazda­sági változások végrehajtásá­nak lehetőségeiről tanácskoz­tak. GEORGE MACOVESCU román és Rudolf Kirchschlager oszt­rák külügyminiszter tegnap folytatta tárgyalásait a bilate­rális kapcsolatok fejlesztéséről, a kölcsönös együttműködés el­mélyítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. Tanácskoznak az osztrák kommunisták Bécs — Pénteken délelőtt Bécsben a Bohemia-szálló ta­nácskozó termében ünnepélye­sen megnyitották az Osztrák Komunista Párt XXII. kongresz- szusát. A megnyitón 450 küldött és 16 ország delegációja vett részt. A testvérpártok küldött­ségei között van a szovjet párt­küldöttség, melynek élén Ed­uard Sevarnadze, a Grúz Kom­munista Párt Központi Bizottsá­gának első titkára áll. Jelen van a tanácskozáson többek kö­zött a francia és olasz testvér­párt delegációja és elküldte képviselőjét az Illegalitásban működő Chilei Kommunista Párt is. A tanácskozást Erwin Scharf, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára nyitotta meg, a Központi Bizott­ság beszámolóját a párt helyze­téről és feladatairól Franz Muh- ri, a párt elnöke terjesztette elő. Az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa vasárnap fejezi be munkáját. A TASZSZ az amerikai gazdasági viszonyokról Washington — A TASZSZ az amerikai munkaügyi miniszté­rium 1973. évi sztrájkadatait kommentálva, megállapította, hogy az Egyesült Államokban a drágaság növekedése, a bérek befagyasztása, valamint a mo­nopóliumok szüntelen túlkapá­sai miatt szélesedik a sztrájk- harc. 1973-ban összesen 5600 sztrájk zajlott le, majdnem hat­százzal több, mint az előző, 1972-es évben. A sztrájkokban összesen 2,2 millió dolgozó vett részt, s ez félmillióval több, mint az 1972-es sztrájkolók szá­ma. A múlt évben az Egyesült Államokban 25 olyan nagy sztrájkot jegyeztek fel, ame­lyekben egyenként legalább tízezer dolgozó vett részt. Az amerikai szakszervezeti sajtó szerint figyelembe véve a dolgozókat sújtó további gazda­sági nehézségeket, 1974-ben várható az amerikai sztrájk- mozgalom további fokozódása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom