Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 16. szám, szombat
1 NÉHÁNY SORBAN í HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK J Egyesülés - minek a nevében? A z arab világon belül „szenzációt“ hozott a hét. A meg- '* lepetést Líbia és Tunézia bejelentett egyesülésének a híre okozta. Az arab világ vegyes megnyilatkozásokkal reagált rá, a meglepett világközvélemény pedig úgy fogta fel, hogy „ilyen már volt“. Kíváncsiságra legfeljebb az adott okot, miért éppen Líbia és Tunézia lép szövetségre a tervezett Iszlám Arab Köztársaság keretében, mi céllal jön létre az új arab államszövetség? 1974. I. 19. 10 Uniók története A haladó világközvélemény reagálása az arab népek egyesülési törekvéseire általában pozitív. Csak helyeselhető minden olyan unionista törekvés, amelynek célja a nemzeti függetlenségük megszilárdításáért, a társadalmi haladásért, anti- imperialista céllal megvalósuló tömörülés. Az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején ilyen törekvések képviselője volt Nasszer egyiptomi elnök. A történelmi fejlődés azonban igazolta, hogy csak a jó szándék és a vágy nem elég az ilyen uniók létrehozásához; mint például algériai részről hangoztatják, kell, hogy meglegyenek az objektív társadalmi, politikai és gazdasági feltételei. 1958-ban létrejött Egyiptom és Szíria uniója, de még mielőtt a gyakorlatban megvalósulhatott volna, három év múlva felbomlott. Ugyancsak 1958-ban néhány hónapra létrejött Irak és Szíria uniója Is, de ez is tiszavirágéletű volt. Három évig állt fenn, inkább formálisan, Egyiptom és Észak-Jemen 1958-ban létrejött szövetsége. 1964-től ismét szövetségben volt az EAK és Irak, majd 1970-ben az EAK, Líbia és Szíria szövetségének a gondolata vetődött fel, 1971-ben pedig Szudán társulásával foglalkoztak. Az utóbbi elmaradt. 1972- ben a két Jemen egyesüléséről történt megállapodás. A fokozatosan megvalósuló egyiptomi, szíriai és iraki unió fontos tanulsággal szolgált, amelyet Kairó következetesen szem előtt tart döntéseiben: ilyen rendkívül fontos politikai döntés végrehajtását nem lehet elhamarkodni. Példa rá Líbia példája is, amely az említett unió negyedik tagállama lett volna, de sikertelen sürgetési kísérletek után Kadhafi államfő nyilván letett egyesülési szándékáról és Tunézia felé orientálódik. Az egyesülés politikai alapja Az arab egyesülési kísérletek közül a jelenlegi egyiptomi— iraki—szíriai unió bizonyult a legtartósabbnak. Elsősorban azért, mert a politikai rendszerek alapján kívánnak egyesülni. A kormányzó Arab Szocialista Unió, a Baath-párt regionális vezetőségei haladó politikát folytatnak, amelynek célja politikai és nemzeti függetlenségük biztosítása az imperializmussal szemben, gazdaságuk szuverén, a nemzeti érdekeket követő fejlesztése, szoros együttműködésben a szocialista közösséggel. E három ország között természetesen vannak bizonyos történelmi és egyéb különbségek, amelyeket csak türelmesen, fokozatosan lehet áthidalni. A szorosabb egység erőltetése, bizonyos fejlődési szakaszok átugrása csak árthat az ügynek. Egészen más politika jellemzi a líbiai rendszert. A hazafias érzelmű katonatisztek 1969- es forradalma, a monarchia megbuktatása óta Líbia ugyan rátért a haladó reformok útjára, Kadhafi elnök „arab szocializmust“ is emleget, ám an- tiimperialista intézkedései következetlenek voltak, s az ország gazdasági életében ma is érezhető erős amerikai befolyás. Ugyanakkor Kadhafi időnként elhangzó szovjetellenes kijelentései még zavarosabbá tették Líbia pozícióját. Következetlenségének eklatáns példája volt, hogy a tavaly októberi háború idején ő, aki azelőtt „szent háborút“ követelt az izraeli megszállók ellen, távolmaradt a megtámadott arab országok megsegítésétől. Kadhafi az unió mielőbbi megvalósítását sürgetve nyilván arra számított, hogy érvényesítheti — az arab ügyre nézve nem éppen szerencsés — befolyását a négyes szövetségben. „Népi zarándoklatot“ is indított Kairóba, hogy tömegakcióival kicsikarja a döntést, de nem sokra ment vele. Ezek után merült fel egy új arab unió, Tunézia és Líbia egyesülésének kérdése.- 0 Kinek kedvez? Az új szövetség elve állítólag decemberben született meg, s Kadhafi már most népszavazással akarta szentesíttetni. A népszavazást azonban Tunéziában közelebbről meg nem határozott okokból március 20-ra halasztották, sőt újabban májust emlegetik az esetleges népszavazás időpontjaként. Ebből arra következtethetnénk, hogy Tunéziában talán nem rajonganak annyira az ötletért, mint Kadhafi. A kormányszóvivő, Ha- bib Satti, az új tunéziai külügyminiszter szerint az Iszlám Arab Köztársaság elve vitathatatlan, csak még a részletek kimunkálásává! foglalkoznak, bizonyos nézeteltérések eloszlatására törekszenek. Ugyanakkor Maszmudi, a lemondatott külügyminiszter, aki Nixon amerikai elnök elutasító maga-, tartása miatt lett kegyvesztett, „elhamarkodottnak“ jellemezte a tervezett uniót, noha a tunéziai politikai körökben is több híve, mint ellenzője van a Líbiával való egyesülésnek. Ennek azonban megvan a világosan kirajzolódó gazdasági háttere. A 164 150 négyzetkilométer területű Tunézia iparilag és mezőgazdaságilag eléggé szegény ország, s eszközökhöz szeretne jutni fejlesztésének biztosítására, ezt pedig az olajban gazdag Líbiától reméli. Kadhafi viszont politikai befolyásának érvényesítését várja az uniótól. A szkeptikusok halva született gondolatnak tartják Tunézia és Líbia unióját, mert „tűz és víz egyesülését“ látják benne. Nem alaptalanul. Az 1956 óta független Tunézia elnöke, a nagy tekintélyű Burgiba vezetésével bizonyos mértékben kiegyensúlyozott, mérsékelten Nyugat-barát politikát folytatott, s az októberi háború idején az arabok ügye mellett szállt síkra. Burgiba politikáját türelem és higgadtság jellemzi, míg a kétmillió lakosú, 1 759 540 négyzetkilométer területű Líbia vezetőjére a kapkodás és a minden téren megnyilvánuló türelmetlenség jellemző. Valóban tűz és víz egyesüléséről van szó. . 0 A szomszédok? Az unió, mint neve — Iszlám Arab Köztársaság — is mutatja, nem valamilyen haladó politika alapján, hanem részben vallási szempontok alapján, részben pedig a két fél különböző érdekei alapján jönne létre. Tekintettel arra, hogy mindkét ország Maghreb-állam is, az e csoporthoz tartozó két szomszédállamnak — Marokkónak és Algériának — sem mindegy, milyen lesz az új állam- alakulat. Algériai, óvatosságra, megfontoltságra intő nyilatkozatokból kitűnik, attól tartanak, hogy Burgiba elnök nagy népszerűségét kihasználva Kadhafi kierőszakolná a többi arab államéval nem egyező elképzeléseit. Marokkó is viszolyog az uniótól, mert a nyári puccskísérlet és az ellenzéki megmozdulások után Hasszán király belsőleg kívánja szilárdítani rendszerét és nem szeretné, ha az unió megvalósulása révén számára kedvezőtlen változás történne Tuniszban, mert Tunéziával voltak bizonyos rendezetlen kérdései. Tuniszban kijelentették, hogy a két szomszédország nézetét tekintetbe veszik; „nem akarják akaratuk ellenére tető alá hozni az új államszövetséget.“ L. L. EMLÉKEZÉS LENIN HALÁLÁNAK 50. ÉVFORDULÓJÁRA Moszkva — Mihail Szuszlov, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára nyitotta meg tegnap Moszkvában azt a tudományos konferenciát, amelyet Vlagyimir lljics Lenin halálának 50. évfordulója tiszteletére rendeztek. A konferencián, amelyet „Lenin tanítása és műve halhatatlan“ címmel szerveznek, részt vesz Andrej Kirilenko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, valamint több más hivatalos személyiség. Jelen vannak a szocialista országok diplomáciai képviseleteinek vezetői is.. Szuszlov elvtárs bevezetőjében hangoztatta, hogy január 21-én lesz 50 éve annak, hogy elhunyt Vlagyimir lljics Lenin, a lángeszű gondolkodó és forradalmár, a kommunista párt és a szovjet állam megalapítója, a világ dolgozóinak vezére és tanítója. A kommunista párt, amelyet Lenin hívott életre és amely az ő tanítása és vezetése alatt acélozódott meg és vált a dolgozók, a munkásosztály élcsapatává a burzsoázia elleni harcban, 50 éve büszkén hirdeti és vallja magáévá a nagy tanító útmutatását, hagyatékát. Az előadó ezután foglalkozott a szocialista világrendszer politikai, gazdasági, tudományos sikereivel, amelynek alapjait annak idején a nagy Lenin rakta le. A kapitalizmus és a gyarmaturalom mély válságát éli. Az éles ideológiai és osztályharcban, amelynek napjainkban tanúi lehetünk, a leninizmus, ez a leghaladóbb tudományos eszme feltartóztathatatlanul halad előre és bevilágítja a fejlődés és haladás útját. SÚLYOS HARCOK FOLYNAK KAMBODZSÁBAN ÉS BÉL-VIETNAMBAN Phnom Penh — A kambodzsai népi felszabadító erők pénteken reggel — négy nap alatt immár negyedik alkalommal — ismét rakétákkal lőtték Phnom Penh katonai célpontjait. A főváros területén három rakétájuk csapódott be. A Lón ÍVoZ-rezsim fegyveres erői továbbra is kísérleteket tesznek a khmer hazafiaknak a fővárostól mindössze 8 mérfölddel északnyugatra kiépített egyik védelmi vonala áttörésére. Próbálkozásaik nem járnak sikerrel, jóllehet — mint az AP írja — a legkorszerűbb hadi- technikával támadják a népi erők állásait. Saigon — Az elmúlt 24 óra során az új év kezdetétől a legsúlyosabb harci cselekményekre került sor Dél-Vietnam felszabadított területein. A saigoni rezsim csapatai által kiprovokált összetűzésekre főleg Plei-Ku tartományban és a Mekong folyó deltájában került sor. Saigonban egy fellázadt tömeg néhány órára bekerített mintegy 100 amerikai állampolgárt. Erre azután került sor, Olajkérdés és energiaválság Kuwaii — A Kuivait Times szerint a kuwaiti kormány megállapodásra jutott az ország területén tevékenykedő idegen olajtársaságokkal az azok vagyonában történő részesedésről. A megállapodást a napokban ratifikálás céljából a kuwaiti parlament elé terjesztik. A megállapodást mintúgy tizenöt nappal ezelőtt kötötték a Gulf Oil és a British Petroleum olajtársaság képviselőivel. E két olajtársaság közösen birtokolja a Kuwait Oil Kompanyt. Az 1979-ig érvényes új megállapodás értelmében a kuwaiti kormány részesedési aránya 60 százalék. Bagdad — A szíriai határ közelében az állami tulajdonban levő Iraki Olajtársaság (NIOC) olajlelőhelyet fedezett fel. Ezen a területen tavaly szeptember óta a NIOC költségén a Technoexport bolgár vállalat végzett kutatásokat. Bonn — Detlef-Carsten Roh- wedder, a bonni gazdaságügyi minisztérium államtitkára és Hans-Georg Sachs külügyi államtitkár, valamint Norvégia bonni nagykövete Bonnban aláírta az NSZK és Norvégia föld- gázszállítási megállapodását. Ennek értelmében a norvégjai Ekofisk lelőhelyről egy később megépítendő távvezetéken évi 6 milliárd köbméterig növekvő mennyiségű földgázt szállítanak majd a Német Szövetségi Köztársaságba. A megállapodást a két ország parlamentjének még ratifikálnia kell. EDWARD GIEREK elnökletével pénteken ülést tartott a LEMP Központi Bizottsága. A plénum napirendjén a párt tavaly októberi országos konferenciája határozatainak gyakorlati végrehajtására kidolgozott kormányprogram megvitatása szerepelt. hogy egy amerikai jelzésű személygépkocsi elgázolt egy vietnami nőt, és egy férfit megsebesített. A rendőrség könnyfakasztó gázzal oszlatta szét a tömeget. Párizs — A francia főváros közelében tegnap ismét ülést tartott a Dél-Vietnam jövőjéről tárgyaló vietnami vegyes bizottság. A DIFK képviselője elutasította a saigoni félnek azt a javaslatát, hogy ez év július 20-án választásokat tartsanak Dél-Vietnamban. Azzal indokolta döntését, hogy a választásokra a jelenlegi dél-vietnami rendszer felügyelete alatt kerülne sor. Az ideiglenes kormány képviselője ezután tiltakozott Thieu saigoni elnök egy nemrégi beszéde ellen is, amellyel utasította a saigoni kormányt a kommunisták kiirtására és az ideiglenes forradalmi kormány által ellenőrzött területek megszállására. Thieu azzal vádolta meg a Párizs-környéki tárgyalásokat, hogy azok soha sem vezetnek a politikai rendezéshez. Végül a DIFK kormányának képviselője tiltakozott a párizsi vietnami egyezmények amerikai részről történő megsértése ellen is, mivel az Egyesült Államok jelenleg is több mint 20 000 polgári egyenruhás katonai tanácsadója és más katonai személyzete tartózkodik Dél-Vietnamban. Brandt—Novikov találkozó Bonn — Willy Brandt nyugatnémet szövetségi kancellár tegnap Bonnban fogadta Vlagyimir Novikovot, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnök- helyettesét, aki a szovjet—nyugatnémet gazdasági és műszaki együttműködési vegyes bizottság tárgyalásán a szovjet küldöttség vezetőjeként vett részt. A találkozó után közölték, hogy Willy Brandt és Vlagyimir Novikov tárgyalásainak központjában a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság gazdasági és tudományosműszaki együttműködése további fejlődésének kérdése szerepelt. Mindkét fél kifejtette ilyen irányú óhaját. Problémák a Skylabon Cape-Canaveral — A Sky- lab-3 űrhajósai lekapcsolták a villanyt, kikapcsolták az űrállomás néhány berendezését — nem „energiaválság" miatt, hanem az űrlaboratóriumban keletkezett nagy hő csökkentésére. A Skylab-3 fedélzetén 27 Celsius-fok meleget mértek. A hőséget az okozta, hogy az űrállomás egyik oldalát 74 órán át intenzíven perzselte a Nap és a „pót-napernyő“ amelyet a Skylab felbocsátásakor megrongálódott külső napellenző helyett álkalmaztak, a jelek szerint mégsem biztosit kellő védelmet a felhevülés ellen. A földi irányítóközpontból ezért adtak engedélyt a három asztronautának arra, hogy zárja le, Illetve kapcsolja ki a szintén meleget fejlesztő készülékeket. AZ UKRÁN SZSZK ipari termelése a jelenlegi 9. ötéves terv első három évében a tervezett 21,3 százalékos növekedés helyett 22,2 százalékkal emelkedett. DJAKARTÁBAN a hét elején lezajlott Tanaka-ellenes diák- tüntetések során 11 személy meghalt és több ember megsebesült. Az indonéz hatóságok házkutatásokat folytattak, több személyt letartóztattak és értelmiségi személyiségeket kihallgatásra idéztek be. RÓMÁBAN az 1972-es szovjet—olasz szerződés értelmében a két ország képviselői megbeszéléseket folytattak az európai biztonsági és együttműködési értekezlet munkájáról. Szovjet részről Szemjon Carapkin különleges megbízott, olasz részről Roberto Ducci, az olasz külügyminisztérium politikai ügyeket intéző vezérigazgatóságának igazgatója vett részt. A MOSZKVAI Marxizmus—leninizmus Intézet munkatársai eddig még meg nem jelentetett Lenin dokumentumokból és írásokból összeállított gyűjtemény kiadását készítik elő. A mintegy 600 anyagot a szovjet történészek az utóbbi öt év folyamán fedezték fel. KOCSINU indiai városban befejeződött az Összindiai Diák- szövetség háromnapos nemzeti értekezlete. A diákok képviselői a radikális szociális és gazdasági változások végrehajtásának lehetőségeiről tanácskoztak. GEORGE MACOVESCU román és Rudolf Kirchschlager osztrák külügyminiszter tegnap folytatta tárgyalásait a bilaterális kapcsolatok fejlesztéséről, a kölcsönös együttműködés elmélyítéséről és a nemzetközi helyzet időszerű problémáiról. Tanácskoznak az osztrák kommunisták Bécs — Pénteken délelőtt Bécsben a Bohemia-szálló tanácskozó termében ünnepélyesen megnyitották az Osztrák Komunista Párt XXII. kongresz- szusát. A megnyitón 450 küldött és 16 ország delegációja vett részt. A testvérpártok küldöttségei között van a szovjet pártküldöttség, melynek élén Eduard Sevarnadze, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára áll. Jelen van a tanácskozáson többek között a francia és olasz testvérpárt delegációja és elküldte képviselőjét az Illegalitásban működő Chilei Kommunista Párt is. A tanácskozást Erwin Scharf, az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára nyitotta meg, a Központi Bizottság beszámolóját a párt helyzetéről és feladatairól Franz Muh- ri, a párt elnöke terjesztette elő. Az Osztrák Kommunista Párt kongresszusa vasárnap fejezi be munkáját. A TASZSZ az amerikai gazdasági viszonyokról Washington — A TASZSZ az amerikai munkaügyi minisztérium 1973. évi sztrájkadatait kommentálva, megállapította, hogy az Egyesült Államokban a drágaság növekedése, a bérek befagyasztása, valamint a monopóliumok szüntelen túlkapásai miatt szélesedik a sztrájk- harc. 1973-ban összesen 5600 sztrájk zajlott le, majdnem hatszázzal több, mint az előző, 1972-es évben. A sztrájkokban összesen 2,2 millió dolgozó vett részt, s ez félmillióval több, mint az 1972-es sztrájkolók száma. A múlt évben az Egyesült Államokban 25 olyan nagy sztrájkot jegyeztek fel, amelyekben egyenként legalább tízezer dolgozó vett részt. Az amerikai szakszervezeti sajtó szerint figyelembe véve a dolgozókat sújtó további gazdasági nehézségeket, 1974-ben várható az amerikai sztrájk- mozgalom további fokozódása.
