Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-19 / 16. szám, szombat
A „keménykezííek“ hatalma Puccsok, ellenpuccsok, puccskísérletek viharos korszakát éli Görögország. Nem könnyű feladat az események hátterébe hatolni, a hivatalos és nem hivatalos hírközlő szervek kusza, vagy éppen „elködösített“ jelentéseiből kitapintani a lényeget. A tábornoki államcsíny, itr „keménykezűek" hatalomra jutása a görög dráma új felvonását jelenti. Előzményei a közelmúlt tragikus korszakába nyúlnak vissza. A Propiétheusz-terv Aligha vonható kétségbe, hogy a „fekete ezredesek“ 1967. március 21 -i hatalomátvételét külföldről irányították. A viszonylag „sima“ lefolyású államcsíny időzítése, tervszerűgége is arra utal, hogy előkészítésében „puccsedzett“. szakértők vettek részt. Nem véletlen tehát, hogy a politikai megfigyelők túlnyomó többsége a NATO-t és a CIA-t sejti a háttérben. Ezt a feltételezést a későbbi fejlemények végeredményben igazolták. A Prométheusz-terv végrehajtói — a Papadopulosz, Palakosz, Makarezosz alkotta triumvirátus — meglepetésszerűen csaptak le a demokratikus erőkre. A veszélyességi sorrendben alfa-, béta- és gamma-csoportba sorolt demokratikus elemeket — mintegy tízezer embert — szinte órákon belül helyezték bürtönrács mögé. Konstantin király, aki államférfiúi képességeit tekintve sohasem emeltagját tessékelték ki a nyugateurópai országok szalonjából. És ezt követően, a huszonnegyedik órában érkezett meg a „washingtoni mentesítő járat“. Az Egyesült Államok„1968. december 22-én felújította fegyverszállításait Görögországnak. A „kocka tehát el volt vetve“ — Papadopulosz és hívei hozzáláttak, hogy a Fehér Ház óhajának megfelelően szalonképesre sminkeljék diktatórikus rendszerüket. Tagadhatatlan, hogy Papndopulosznak, aki egyro több hatalmat összpontosított a kezébe, kapóra jött a washingtoni óhaj, igyekezett megszabadulni kellemetlenné váló fegyvertársaitól. 1971 augusztusában tehát új, technokrata kormányt •nevez ki, hivatkozva az ország gazdasági helyzetére, mintegy előkészítve így Spiro Agnew októberi látogatását. Az elnöki vizit — bár külsőségeiben nem volt éppen látványos — az utolsó kételyeket is eloszlatta. Washington az új rendszer ol dalára állt, vállalva az esetle ges kockázatokat is. A Pro- métheusz-terv tehát egyelőre bekerülhetett a jól őrzött archívumok titkos páncélszekrényeibe. Pireuszi ballada Spiro Agnew látogatásának eredményei sorsdöntőnek bizonyultak Papadopulosz és hívei számára. Az amerikai—görög megállapodás viszont egyértelmű volt az ország érdekeinek a kiárusításával. Washington ötMegszokott látvány. Páncélosok a törvényhozás athéni háza előtt. kedett a szürke átlag fölé (Pillanatnyilag a Cambridge-ben folytat közgazdasági tanulmányokat. Jobb későn, mint soha!) patthelyzetbe került. Papandreu m i n i sz t er el n ö k 1 evá 1 tásá va 1 szembekerült a polgári demokratikus és haladó erőkkel, az ezredesek viszont szánalmas szerepet szántak neki az államvezetés közeli jövőjét illetően. A puccs természetesen nem a király és az udvar ellen irányult elsősorban. A reakciós tisztikar aggodalommal tekintett a május 28-ra kiírt parlamenti választások elébe, mindenekelőtt az EDA, az Egyesült Demokratikus Baloldal további megerősödésétől tartott. Az 1966-os király puccs — amelyet feltehetőleg royalista * tisztek csoportja ösztönzött — így fordult a visszájára. Tagadhatatlan, hogy Konstantin királynak az államfordulat e szakaszában még volt manőverezési lehetősége. Viszont az 1967. december 13—14-i sikertelen, és hadd tegyük hozzá: dilettáns ellenpuccsa után csupán az emigrációt választhatta. Legutóbbi reménytelen kísérlete, amelyet a „Velosz“ torpe- dőromboló múlt évi májusi lázadásával hoznak összefüggésbe, hivatalos detronizációjáboz vezetett. Az athéni junta kormányzásának első időszakában ugyan több kísérletet tett arra, hogy megőrizze a demokratizmus látszatát, terroruralmának a kísérőzenéje feltétlenül az elszigetelődéshez vezetett. A börtönszigetekről kicsempészett dokumentumok, a katonai vésztörvényszék ítélkezése ugyancsak megfeküdte a nyugati polgári demokráciák gyomrát. Pipine- lisz külügyminiszter — bár öntudatos daccal önmaga csapta be az Európai Unió ajtaját — futásra kényszerült. A kialakult helyzet pikantériáját az adta meg, hogy a NATO oszlopos ven millió dollár értékben ajánlott fel fegyvereket, cserébe „csupán“ a görögországi katonai berendezések és kikötők használatát kérte. így vált Pireusz a 6. amerikai flotta egyik legfontosabb földközi-tengeri bázisává. Nyilvánvaló, hogy az athéni junta malmára hajtotta a vizet a közel-keleti válság kiéleződése is. A térség stratégiai jelentősége, kulcsfontosságú szerepe vitathatatlan. Mint ahogy Washington szándékaihoz sem férhet kétség! . .. A belső görög helyzet — minőségileg legalábbis — alig változott valamit. Papadopulosz ugyian immár régensi mivoltában is tetszeleghetett „a tömegek“ előtt, viszont a demok- ratikus és haladó erők megmozdulásait könyörtelenül elfojtották. Közben természetesen erőteljesen folytatódott a látszat-demokrácia megteremtése. Papadopuloszék kikiáltották a köztársaságot, a múlt év júniusában „népszavazást“ rendeztek az új alkotmányról, ezt követően — 1973. október 6-án — megalakult a polgári kormány is Szpirosz Markenizisz vezetésével, míg a „hatalom fő forrása az államfő“, tehát Papadopulosz maradt, aki tulajdonképpen minden lényeges bel- és külügyi, .valamint hadügyi kérdésben fenntartotta magának a döntés jogát. A sors iróniája, hogy a fekete ezredesek, pontosabban ezredes hatalma akkor dőlt össze kártyavárként, amikor elérte a „demokratizúeió“ tetőfokát. Pedig az „ügy“ egészen ártatlanul kezdődött. Georgiosz Papandreu, a liberális szellemű kormányfő halálának az ötödik évfordulóján több ezer főnyi tömeg gyűlt össze az elhunyt politikus sírjánál. A kegyeleles megemlékezés viharos tüntetéssé változott, amelynek óle ttn- znár nem csupán a junta, hanem szövetségese, az Egyesült Államok ellen irányult. Bár a karhatalomnak sikerült „rendet teremtenie“, két héttel később komoly diákzavargásokra került sor. Igaz ugyan, hogy Papadopulosz felvonultatta a hadsereg páncélos alakulatait az athéni egyetem ellen, ezúttal „elhagyta őt szerencséje“. A széleskörű nemzetközi visszhangot keltő diákzendülést használták ki a „kényszer- nyugdíj-listára“ került tábornokok Papadopulosz ellen. Puccs a puccsban Fedőn Gizikisz tábornok első dolga volt, hogy házi őrizetbe vetette Papadopuloszt. Nem éppen tapintatos eljárás, de szükség törvényt bont. A „keménykeztĺek“ néven ismert Gizikisz- csoport rövid és beíátástalan küzdelem után felszámolta a diákzendülést. Most pedig hatalmon van... a kérdés csupán az, vajon meddig? Andreusz Papandreu (G. Papandreu volt kormányfő fia), a Görög Felszabadítási Mozga lom vezetője minden köntörfalazás nélkül kijelentette: a tábornoki puecsot kívülről irányították. Figyelembe véve azt a tényt, hogy Andreusz Papandreu egészen egyszerűen CIA- ügynöknek tartja Gizikisz tábornokot, nem nehéz kitalálni, vajon ki állt az újabb államcsíny hátterében. Felvetődik azonban a kérdés: miért? Charilos z Florukisz-jotisz, a Görög Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára így nyilatkozott: „...a be vezetett intézkedések semmit sem változtattak a rendszer jel legén.“ A görög demokraták iránti szolidaritás szovjet bizottsága nyilatkozatában leszögezte: „Az ezredeseket felváltó tá homoki junta Görögországban továbbra is népellenes, diktáló ri rezsim." Az Humanite rámutat: az új görög kormányzat közös nevezője az antikommu- nizmus. A Financial Times viszont megnyugtatja a külföldi tőkeérdekeltségeket: „Görögor szágban a helyzet továbbra is stabil!“ íme a különböző vélemények Alapállásuktól, orientációjuktól függetlenül egyszerűen megállapíthatják: Görögországban a helyzet változatlan. S itt, ezen a ponton veszik homályba a CIA szerepe, amelyet Andreusz Papandreu feltételez, s amelynek tudomása, beleegyezése, sőt támogatása nélkül aligha lenne elképzelhető Gizikisz vállalkozása. Ugyanis, ha a helyzet valóban nem változott, miért volt szükség Papadopulosz. es hívei eltávolítására? Nem szólva arról, hogy az ezredesek — bár kelletlenül —, de mégis washingtoni nyomásnak engedve látlak hozzá rendszerük „demokratizálásához“. Nem zárhatunk ki természetesen egy alternatívát, amely esetleg logikus magyarázattal szolgálhat. Köztudomású volt, hogy Papadopulosz és emberei képteleneknek bizonyultak önálló államirányításra. Ehhez sem tapasztalattal, sem felkészültséggel, sem kellő képességekkel nem rendelkeztek. Ugyanakkor mind hazai, mind nemzetközi vonatkozásban kompromittálták magukat. Elképzelhető, hogy Washington esetleg egy „szakképzettebb“ és „tisztább számlával“ induló kormányzatot szívesebben lát a kormánykeréknél. Nos, a tábornoki junta eleddig csak negatív oldaláról mutatkozott be. Híréhez hűen („kemény kezű- ek“) csírájában fojtja el a demokratikus megmozdulásokat. Több nyilatkozatából és megnyilvánulásából sejthető, hogy túlzottnak tartotta Papadopulosz „demokratikus“ intézkedéseit. Ez pedig ellentmond az előbbi feltevésnek. Avagy Washington — a feltétlen lojalitás keretein belőj — szabad teret engedett a hatalmi harcnak? Esetleg „bizonyos körök“ — a Prométheusz-torvet módosítva — Gizikisz kormányzatát is csupán átmenetnek tartják? Nos, jóllehet így van. Viszont az eredeti célkitűzés mit sem változott. BALOGH P. IMRE Ma 50-éves Róbert Dnbravec, érdemes művész, festő és grafikus, a Szlovák Képzőművészek Szövetségének elnöke. KépUnkön részlet az Október lángjai című linómetszetéből. A PÁRTELNÖK Ha valaki megkérdezi Kapa Sándor elvtársat, a tesmagi pártszervezet elnökét, hogy tisztségére vonatkozólag mit tart u legfontosabbnak, egy koz mondással felel: A jó pap is holtig tanul. Erre persze a kérdező izeg mozog, s érvelni pró bál: Az a papra vonatkozik . .. Ö pedig mosolyog: Hu érvényes a papra,-akkor kétszeresen ér vényes a pártelnökre! S igaza van! Sápit eddigi munkája, tévé kenysége is ezt példázza. Ha egyszer elolvasná saját személyi kartotékjának feljegyzéseit, pontosan fel tudná sorolni, hogy mi mindent tanult eddig: marxizmus -leninizmus alapjai, pártépítés, politikai közgazdaságtan, munkásmozgal mi történelem. Még a tanulási formát is megmondhatná: bent lakásos párt iskolázás, politikai iskola, tanfolyam, egyéni tanulmány. Ezek az elméleti ismeretek elsajátítására vonatkoznak. Érdekes, valószínűleg hasznos időtöltés volna, ha egyszer átolvasná saját kartotékjának feljegyzéseit. A tanulásnak van azonban egy másik módja is: amikor az elméleti ismeretek alkalmazása kerül sorra Erre vonatkozólag nincsenek bejegyzések a kartotékon. Viszont a tapasztalatokra, a tanulságokra emlék szik. Sőt. azokra élénkén emlékeznek munkatársai, ismerő sei is. Húgyúti volt? Ha szervezni, irányítani, beszélni kellett, megvolt benne az a képesség, hogy egyszerre soksok dolgozóval, akár az ejsz tagságával, akár a jalu népével oly bensőséges hangon tudott beszélni, mintha csak egy ember állt volna elölte. Rendben volt minden. Ha az efsz-ben különféle Idény műnk álatokat szerveztek, jaluszépítési akciókat rendeztek: minden rendben volt. De sokáig nem tudott leszokni arról, hogy egyetlen dolgozóval ne úgy beszéljen, mintha tíz húsz előtt állna. Erre akkor jött rá, amikor a válságos években, 19ö8—19t>9- ben többen is megállították: Mit szól ehhez a párt? Mikor hallatják szavukat a kommunisták? Ezek a kérdések gondolkodóba ejtették. Rájött, hogy mit kell tenni. V ezet ésével a pártszervezet megingat hatatTanul a helyes úton haladt. Kidolgozták a munkamódszereket: mindegyik párttag a maga munkahelyén és a különféle tömeg- szervezetek élén felelős az irányításért. Saját munkáját illetően, mu- yát biztatva követelményként hangoztatta: Manapság egy egy komoly traktor, vagy munkagép tíz-húsz ember munkáját végzi el. A gépkezelő ugyan csak egyetlen ember, de az ilyen emberrel le kell iilni a gép hágcsójára, hogy úgyszólván u földtől egy magasságban legyünk, rá kell gyújtani, elbeszélgetni, bensőséges szavakat találni. ló módszer volt. Bevált. Hu egészen pontosak akarunk lenni, megállapíthatjuk, hogy uz új vezetési mód eredményeként érték el: a szövetkezetek egyesítésének gondolata a faluban, iľ helyi ejsz tagjai körében megértésre talált. Át is szervezték a mezőgazdasági termelést. Az utóbbi hetekben Vyškovce nad Ipľom (Ipolyvisk), Tesmaa s az Ipolysági Efsz egyetlen, több ezer hektáros szövetkezetei létesített. Hivatalos neve: Az Ipoly- menti Vörös Lobogó Ejsz, melynek székhelye Ipolyság. Nem volt könnyű. A szövetkezetek egyesítésében pozitív társadalmi igény valósult meg. A dolgozók a társadalmi, gazdasági fejlődés során felvetődött új jeladatok teljesítéséhez is a pártszervezettől várták az útmutató, eligazító, munkára hívó szót. Bizony, a tájékoztatásnak mozgékonynak kellett lennie. Hogyan tovább? Erre vonatkozólag már vannak bizonyos elképzeléseik. Most tovább kell lépni: a párttagokat aktív részeseivé kell tenni a döntéseknek, és azok előkészítésének. Ennek pedig jő eszköze a taggyűlés, amely nem egyszerűen csak tájékoztató vagy semmire sem kötelező vitafórum, hanem a kollektív vezetés legfőbb alapszervezeti testületé. Tudják azt is, hogy le kell küzdeni a néha megmutatkozó egyoldalúságot, amikor a szervezeti, gazdasági kérdések re’ összpontosítják a figyelmet, s a szükségesnél kevesebb gondot fordítanak az ideológiai, a politikai nevelő muukára. Most rangsorolják a feladatokat. Szervezeti szempontból: hogyan javítani a taggyűlések, a vezetőségek, a pártcsoportok munkáját. Tartalmi szempontból: a párt és a tömegek kap csolata, kulturális, ideológiai lémák. Módszer szempontjából? Erre kérdéssel felel: — Nem mondtam, hogy kétszeresen érvényes a pártelnök re a tanulás? Mondta. S igaza van. HAJDÜ ANDRÁS
