Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 15. szám, péntek

PÁRTÉLET A SZOVJETUNIÓBAN Moszkva — A szovjet kom­munisták a napokban pártgyű­léseken vitatják meg az SZKP KB decemberi plénumúnak ha­tározatait, a Központi Bizott­ságnak a párthoz és a szovjet népnek intézett felhívását, va­lamint a pártszervezetek idő­szerű feladatait. A pártfunkcionáriusok, mun­kások, kolhoztagok, az értelmi­ség képviselői helyeslik a de­cemberi plénum határozatait, az SZKP Központi Bizottságá­nak és Politikai Bizottságának a XXIV. pártkongresszus alap­elvei szellemében végzett tevé­kenységét és Leonyid Brezs- nyev főtitkárnak a decemberi plénumon elhangzott beszédét. Egyidejűleg kiemelik azt a nagyfokú politikai és munka­aktivitást, amely a KB felhí­vását követően bontakozott ki a Szovjetunióban. A szovjet kommunisták figye­lemmel kísérik a párt alap­Washington — A szovjet— amerikai kereskedelem fejlesz­tésének jogi kérdéseivel foglal­koztak a két ország jogászai a Washingtonban január 12. és 16. között tartott konferenciá­jukon. A részvevők a többi között megvizsgálták, hogy a legna­gyobb kedvezmény elvének mi­lyen jelentősége van a szovjet —amerikai gazdasági kapcso­latok fejlesztése szempontjából. Megvitatták továbbá a külkeres­kedelmi szerződések, a licenc­vásárlások és értékesítések, va­lamint a kereskedelmi döntő- bíráskodás jogi feltételeit. Bonn — Szerdán a szovjet— nyugatnémet gazdasági vegyels bizottságban szüneteltek a meg­beszélések, mert a szovjet küldöttség tagjai az NSZK ipa­ri központjaiban tesznek láto­gatást. A szovjet küldöttség Köln­ben Wolf von Amerongennek, a Nyugatnémet Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége el­nökének vállalatával írt alá gazdasági megállapodást, amelynek keretében a nyugat­E z év január elsejétől megszűnt Észak-lror- šzág közvetlen, London általi irányítása, amit több mint más­fél évvel ezelőtt vezettek be. Ulster történelme folyamán első ízben olyan testület vette át a politikai ügyek intézését, amelyben nemcsak a protestáns unionisták, hanem a katoliku­sok is képviseletet kaptak. London történelmi jelentősé­gűnek nevezte azt az egyez­ményt, amely Sunningdale-i megállapodás néven vált is­mertté. Ennek értelmében a múlt év decemberében létrejött egy olyan kormányzó testület, amelynek hatásköre kiterjed az ír Köztársaságra és Eszak-Iror- szágra Is. Összesen 55 órás, maratoni ülésezés eredménye­ként jött létre Anglia, Észak­írország és az ír Köztársaság politikusai között a megálla­podás az össz-írországi tanács felállításáról. Ezt az úgyneve­zett hatalommegosztást és a közös kormányzó szerv létre­hozását William Whitelaw, az ír ügyek minisztere hozta tető alá, akit azóta még kényesebb feladatkörbe helyeztek át: a szakszervezeti sztrájkmozgalom „leszerelését“ kapta feladatul a Heath-kormánytól. Január elején valóban meg­szervezeteire háruló fontos fel­adatok teljesítését. Mindenek­előtt az Ipari és mezőgazdasá­gi termelés gazdaságosságának növelését helyezik előtérbe. Rá­mutatnak a szocialista munka­verseny további kiszélesítésé­nek lehetőségeire, a munka- és termelési fegyelem fokozottabb betartásának szükségességére. Ennek és a kilencedik ötéves terv 1974. évi feladatainak tel­jesítése érdekében az üzemek­ben mozgósítják a munkaterme­lékenység növelésének eddig még ki nem aknázott tartalé­kait. Az évzáró pártgyűléseken a tagság mintegy 3 millió kom­munistát választott meg az alap­szervezetek pártbizottságaiba. A 9. ötéves terv negyedik éve fel­adatainak sikeres teljesítése nagymértékben fiigg az újonnan választott párt funkcionáriusok következetes és céltudatos munkájától. A szovjet és az amerikai szakjogászok síkraszálltak a szovjet—amerikai kereskedelem fejlesztése mellett és amellett, hogy a két ország közötti együttműködés időszerű problé­máinak megvitatása céljából további találkozókat tartsanak. A konferencián részvevő szovjet delegációt V. Kudrjav• cev professzor, a Szovjet Tudo­mányos Akadémia állam- és jogtudományi intézetének igaz­gatója, az amerikai küldöttsé­get pedig W. ü. Rogers, az amerikai nemzetközi jogi inté­zet elnöke vezette. német vállalat az ipari koo­peráción túlmeinően hamarosan állandó képviseletet is nyit Moszkvában. Novikov szovjet miniszterel­nök-helyettes vezetésével Frankfurtba látogatott el a küldöttség, ahol megállapodást kötött a Lurgi céggel a tudo­mányos és műszaki együttmű­ködésről. Ezt követően a dele. gáció Erlangenben a Siemens Műveket és Stuttgartban a Daimler-Benz Műveket keresi fel. történő létrehozásával. Erre vo­natkozó szándékáról Günter Gaus államtitkár keddi tárgyalásain tá­jékoztatta Kurt Niert, az NDK külügyminiszter-helyettesét. Mint ismeretes, a közelmúltban mind az NDK, mind a Szovjetunió til­takozott amiatt, hogy Nyugat Ber­linben újabli nyugatnémet kor­mányhivataluk létesüljenek, mert ezek felállítása nines összhangban a négyhatalmi megállapodással. szűnt az ulsteri tartományban a közvetlen angol irányítás, de január 6-án az egyezmény már válságba is került. Brian Faulk- ner, az Unionista Párt elnöke ugyanis lemondott tisztségéről. AZ ÍR HELYZET VÁLTOZATLAN Faulkner 1972-ig, vagyis a lon­doni kormányzás bevezetéséig miniszterelnök volt, s ő fog­lalta el isméi az újonnan ala­kult kormány, más néven a végrehajtó tanács vezetői posztját. Ez a politikus, aki a legnevesebb ulsteri protestáns személyiségek közé tartozik, azért távozott az Unionista Párt éléről, mert saját pártja elve­tette a Sunningdale-i megálla­podást. Az unionisták testületé 454:374 arányban elutasította az ír kérdés rendezésének ezt a tervét, amit Faulkner is he­lyeselt. így azután olyan fonák helyzet keletkezett, hogy az alig megalakult koalíciós kor­mányt „párt nélküli" minisz­terelnök vezeti, aki paradox módon, bár korlátozott mérték­ben, de élvezi a katolikus Szo­ciáldemokrata Munkáspárt, vagyis a kisebbségben levő Hanoi — A VDK külügyminisz­tériuma Fehér Könyvet adott ki, amelyben elemzi a Vietnam­ról kötött párizsi megállapodás első évének tanulságait. A viet­nami és angol nyelven Hanoi­ban akkreditált tudósítók ren­delkezésére bocsátott és mint­egy tízezer szót tartalmazó do­kumentum a tények felsorolásá­val bizonyítja a VDK és a DIFK békés törekvéseit, és ugyancsak a tények hosszú so­rával leplezi le a saigoni rezsim és az USA kormányának állan­dó aknamunkáját a megkötött egyezmény megtorpedózására. A Fehér Könyv rámutat, hogy a párizsi megállapodás végre­hajtásának első éve két ellenté­tes irányzat létezését igazolta: a VDK és a DIFK készségét ar­ra, hogy szigorúan betartsa a megállapodás betűit és szelle­mét, és az USA és a saigoni adminisztráció állandó törekvé­sét arra, hogy megtorpedózzák az általuk is aláírt megállapo­dás végrehajtását. A dokumentum második ré­szének első pontja a párizsi megállapodás eddigi végrehaj­tásából eredő tényeket foglal­ja Össze. Egyebek köpött emlé­keztet arra, hogy a VDK kor­mánya 588 amerikai és más nemzetiségű katonai és polgá­ri személyt engedett szabadon, a DIFK pedig 5016 személyt. A saigoni kormány 26 508 ha­difoglyot engedett szabadon. A Fehér Könyv részletesen foglalkozik Dél-Vietnam belső helyzetével és tényekkel bizo­nyítja, hogy a saigoni rendszer semmit sem tett a párizsi meg­állapodás végrehajtása érdeké­ben, az ország demokratizálása terén. Nguyen Van Thieu ugyan — többek között VI. Pál pápához írt levelében is — ta­gadja, hogy Dél-Vietnamban politikai foglyok lennének, mindössze 21 ezer közönséges bűnözőről és 5081 kommunistá­ról ad számot — ez utóbbiakat nem tekinti politikai foglyok­nak. A dokumentum rámutat, hogy a saigoni ellenőrzés alatt álló területeken a párizsi megálla­podás aláírása után tovább fo­kozódott a terror és az önkény. Nem sokkal a megállapodás alá­írása után egyetlen rendelettel Varsó — A lengyel fővárost 29 esztendeje — 1945. január 17-én — szabadították fel a szovjet és veliik vállvetve har­coló lengyel csapatok a hitle- rista megszállás alól. Az évfordulóról a hagyomá­nyoknak megfelelően az idén is ünnepélyesen megemlékez­nek. Az óvárosban ez alkalom­ból „Varsó tegnap és ma” címmel nagyszabású dokumen­tum- és fényképkiállítás nyílt. A Kultúra és Tudomány Palotá­jának kongresszusi termébeln koalíciós partner támogatását, valamint London és Dublin ro- konszenvét. A máris bekövetkezett vál­ság egyáltalán nem csodálha­tó. Az Unionista Part, a pro­testánsok vezető pártja, amely a múlt években négy részre sza­kadt, Észak-írország kiárusítá­sával vádolja a brit kormányt. A katolikus kisebbség viszont azt nehezményezi, hogy Dublin beleegyezett abba, hogy Észak­írország és az ír Köztársaság egyesülésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha ezt az ulsteri lakosság többsége kí­vánja. Mivel azonban az alig félmilliónyi katolikus kisebbség akarata semmi esetre sem érvé­nyesülhet a Londonhoz húzó több mint egymillió protestáns lakossal szemben, az egyesülés Ilyetén megvalósítása eleve el­képzelhetetlen. Mint várható volt, a Sunning­dale-i megállapodás végered­ményben nem teremtett egyen­súlyt. Bár London részéről ez az első kísérlet, hogy Ulster válságos helyzetét politikai eszközökkel próbálja rendezni, a megbékélés ezúttal sem si­került, a bombák továbbra is robbannak Észak-írországban és Londonban Is. A megállapo­dás egyáltalán nem befolyásol­26 pártot és szervezetet oszlat­tak fel és az újságok tucatjait tiltották be. Hangsúlyozottan mutat rá a Fehér Könyv arra, hogy az Egyesült Államok kormánya még mindig nem szüntette be teljesen beavatkozását a viet­nami belügyekbe. Ma is 24 ezer amerikai katona teljesít szol­gálatot a saigoni rezsim olda­lán különböző polgári szakér­tőknek álcázva. Míg az 1972 — 73-as költségvetési évben Wa­shington katonai segélye Dél- kelet-Ázsia országainak 2735 millió dollár volt, addig az 1973—74-es költségvetési évben nem a korábban bejelentett 2,9 milliárdos összeget folyósítják, hanem 4069 milliót és ebből legkevesebb hárommilliárdot Dél-Vietnam kap. Mint ismeretes, a párizsi megállapodásban az USA kor­mánya ünnepélyesen kötelezett­séget vállalt arra, hogy segít­séget nyújt Vietnam mindkét részében a háború okozta károk helyreállításához. Washington ma ezt is zsarolásra akarja felhasználni — állapítja meg a Fehér Könyv. 1973. június 18-án ugyanis megállapodás született a VDK-nak nyújtandó amerikai újjáépítési hozzájáru­lás összegéről, annak öt évre elosztott fizetési rendjéről és az első évben fizetendő összeg­ről. A megállapodás aláírására azonban nem került sor, mert az amerikai tárgyaló fél az alá­írást politikai feltételekhez kö­tötte, amit a VDK képviselői nem fogadtak el. A Fehér Könyv végkövetkez­tetése szerint a jelenlegi hely­zet egyetlen oka az, hogy az USA nem szüntette még be a beavatkozást Dél-Vietnam ügyeibe. Beavatkozásának po­litikai eszköze a Thieu-renú- szer. Ezért nem lehet elfogad­ni azt a nézetet, hogy a jelen­legi dél-vietnami konfliktus polgárháború, külső beavatko­zás nélkül. A béke helyreállí­tásának és megőrzésének előfel­tétele az, hogy az USA és a saigoni rezsim'— miként a VDK és a DIFK — maradéktalanul tartsa be a párizsi megállapo­dás és a június 13-i közös köz­lemény előírásait. csütörtökön este díszhangver­seny volt. Az évfordulót a városfejlesz­tés eredményeinek összegezése jegyében ülik meg. Varsónak és lakóinak az utóbbi két-há- rom esztendőre különösen sok új, maradandó értéket hozott. A főváros lélekszáma jelenleg 1,4 millió, vagyis 100 ezerrel több, mint 1939-ben volt. La­kóinak több mint 90 százalé­ka a felszabadulás óta épült, új lakásban él. Tavaly 18 500 új lakást adtak át rendelteltésé- nek, az idei terv pedig 20 ezer megépítését irányozza elő. ja sem az IRA, sem a protes­táns szélsőségesek terrorak­cióit. A problémák lényege, vagyis a politikai és a gazda­sági változások szükségessége továbbra is megmarad. A fe­szültséget, az állandóan robba­nással fenyegető válságot csak­is az annyiszor követelt refor­mok bevezetésével, a gazdasági elmaradottság felszámolásával lehet enyhíteni. A brit kommunisták jogosan minősítik az össz-írországi ta­nácsol London egyik újabb esz­közének. Az egyezményt egy­felől Angiin, másfelől a dél- és észak-írországi burzsoá pár­tok egyezményének tartják. Megállapították azt is, hogy űz ír kérdésben semmi lényeges változás nem történt, s a kér­dés alapja az, hogy Anglia to­vábbra is ellenőrzése alatt tart­ja Írország minden részét. „Lehet, hogy a tanács rendezi Észak és Dél, valamint Anglia viszonyát ideig-óráig — hang­zik Nagy-Britannia Kommunis­ta Pártjának nyilatkozatában — de nem dönti el a harc alap­kérdéseit, ez pedig az, hogy folytatódik a brit monopoltőke uralma egész Írország felett. PROTICS JOLÁN NÉHÁNY ALF.KSZANDER BUZNYICKIJ, a Szovjetunió Központi Ellen­őrző Bizottságának tagja, a Szocialista Munka Hőse tegnap 63 éves korában elhunyt. Buz- nyickij kezdettől fogva a szov­jet kormány szövetkezetesítési programjának aktív végrehajtó­ja volt. ALDO MORO olasz külügymi­niszter a legközelebbi hetekben az olajválságról folytatandó tárgyalások céljából Kuwaitba, Szaúd-Arábiába és Egyiptomba látogat. CHRISTOPHER CHATAWAY, az angol Iparügyi csúcsminisz­tériumon belül működő ipar­ügyi minisztérium vezetője ki- lencnapos látogatásra Tokióba érkezett. BECSBEN pénteken kezdődik az Osztrák Kommunista Párt XXII. kongresszusa, amely meg­tárgyalja a párt politikai szere­pét és meghatározza jövő­beni fő feladatait. A kongresz- szuson a küldötteken kívül szá­mos testvérpárt küldöttsége is részt vesz. PÁRIZSBAN április végén tartja „csúcstalálkozóját“ a Szocialista Internacionálé. Az előkészítés érdekében Mitter- rand január 25-én Bécsben Kreisky kancellárral, majd feb­ruár 2-án Bonnban Brandt kan­cellárral találkozik. A GÖRÖG JUNTA rendelke­zése értelmében mintegy 30 görög színművész és énekes nem szerepelhet a tv-nyilvános- sága előtt. A diszkriminált mű­vészek zöme 1973. novemberé­ben szolidaritását nyilvánítot­ta ki a rendszerellenes diák- mozgalmakkal. A Novoje Vremja Albániáról Moszkva — Albánia Népköz- társasággá történt kikiáltásá­nak 28. évfordulója alkalmából a Novoje Vremja legújabb számában az alábbiakat írja: A Szovjetunió internaciona­lista álláspontra helyezkedik a népi Albániával való viszonyá­ban. A szocialista országok kö­zötti kapcsolatok szempontjá. bői rendellenesnek és termé­szetellenesnek tekinti azt a hellyzetet, amely az elmúlt években alakult ki a Szovjet­unió és az Albán Népköztársa­ság között. Ennélfogva követ- kezetelsen síkraszáll amellett, hogy a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus alapján rendeződjenek a kapcsolatok Albániával. A hetilap a továbbiakban Al­bánia politikai, gazdasági és társadalmi fejlődését és ered­ményeit érintve, rámutat, hogy ezekben része volt a Szovjet­unió és a többi szocialista ál­lam valóban internacionalista segítségének és támogatásának. A szocialista országokkal foly­tatott szoros és eredményes együttműködés idején megte­remtett alapok megcáfolhatat- lanul bizonyítják azt a tényt, hogy a társadalmi és gazda­sági feladatok sikeres megol­dása Albániában jelentős mér­tékben a szocialista államokkal való baráti kötelékek szilárd­ságától függ. A Novoje Vremja emlékeztet arra, hogy amikor nehéz idők jártak a fiatal Albán Népköz- társaság felett, a Szovjetunió, u szocialista országok mindig határozottan védelmezték nem­zeti függetlenségét és területi épségét, sokoldalú és önzetlen segítséget nyújtottak a szocia­lizmus alapjainak lerakásában. A szovjet sajtó éveken át tartózkodott a polémiától, an­nak ellenére, hogy az albán sajtóban és rádióban gyakran elferdítik az SZKP és más testvérpártok politikáját, közte az Albániával kapcsolatban folytatott politikáját — hang­súlyozza a szovjet hetilap, majd rámutat: a Szovjetunió meg­győződése, hogy a normális kapcsolatok megteremtése, a baráti együttműködéshez való visszatérés megjelelne a két ország és a két nép hosszabb távú érdekeinek, az összes anti- imperialista erők összeforrott, sága érdekeinek. Szovjet—amerikai kereskedelem Szovjet—nyugatnémet gazdasági megbeszélések A KÉT NÉMET ÁLLAM EGYÜTTMŰKÖDÉSE Varsó ünnepei A VDK FEHÉR KÖNYVE Kommentárunk Bonn — Hunnban szerdán beje­lentették, hogy január 29 én Ber­linben tartják meg az NDK és az NSZK között az újabb megbeszé­léseket egy tudományos-műszaki együttműködési megállapodás megkötéséről. Sajtóértekezletén von Wechmar kormányszóvivő jelezte, hogy ha­marosan megszületik a végleges döntés a nyugatnémet környezet­védelmi hivatal Nyugat-Berlinben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom