Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-18 / 15. szám, péntek

HÉTVÉGE A RÁDIÓBAN A Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásának szombaton 7 óra 25 perckor közvetített me­zőgazdasági műsorában a Rimav­ská Sobota i (Rimaszombat) Járá­si Mezőgazdasági Termelési Igaz­gatóság vezetői nyilatkoznak az idei elképzelésekről, tervfelada­tokról. 10 óra 15 perckor Beethoven: 6. Pastorále-szimfőniáját a Szlovák Filharmónia Zenekara adja elő Kiril Kondrasin ve­zényletével. A 11 órakor kezdődő Fáklya c. műsor a branci (Be- rencs) énekkart mutatja Jre. A helyes tanulás módszereivel és az iskolán kívüli nevelés kér­déseivel foglalkozik 11 óra 40 perckor a Szülőknek nevelésről c. műsor. 12 óra 10 perckor az operaba­rátok műsorában Renata Tebaldi, Inge Borkh, Mario dél Monaco és Nlccola Zaccaria előadásában részletek hangzanak el Puccini: Turandot című operájából. A ró­mai Santa Cecília akadémia ének­karát és zenekarát Alberto Erede vezényli. A beruházási politika hatékony­sága, a párthatározatok gyakor­lati érvényesítése, a képviselők emberi magatartása áll a 13 óra­kor közvetített politikai rádióma gazin: a Tükör középpontjában. A 14 órakor jelentkező Kon­taktus mindenekelőtt a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának bratislavai plenáris üléséről tu­dósít. 15 órakor a 10 perc irodalom műsora a 65 éves Vladimír Rei- sel t köszönti. 15 óra 10 perckor a zenei szerkesztő bemutatja a rádió lemeztárának tánczenei új­donságait. Vasárnap 8 órakor Baran­golás Zeneországban: Vlagyimir Vasziljevics Sztaszov hatása az orosz zene fejlődésére. A 9 óra­kor sugárzott Rádióegyetem té­mája: A tudományos-műszaki for­radalom és az ember. 9 óra 15 perckor részletek hangzanak el Johann Strauss, Fránz Suppé, Jacobi Viktor és Carl Millöcker operettjeiből. A 10 órakor kezdődő Egy hazá­ban c. irodalmi összeállításban magyar, cseh és szlovák költők Leninről szóló versel hangzanak el. 10 óra 20 perckor Allesandro Marcello: Oboaversenyét Janusz Banaszek és a varsói kamaraze­nekar adja elő Karol Tautsch ve­zényletével, majd Miloš Őádlo és a prágai FOK zenekar Alois Kii­ma vezényletével Joseph Haydn: Cd úr gordonkaversenyét tolmá­csolja. A pályaválasztás kérdéseivel foglalkozik a 11 órakor elhangzó publicisztikai tízperc. 11 óra 30 perckor: Simkó Margit olvassa föl kulturális jegyzetét. 13 órakor az Irodalmi klubok — irodalmi élet c. műsor ke­resztmetszetet ad az irodalmi színpadok idei terveiről, a járási fesztiválokról. Nyilatkoznak az ižai, búčl, Dunajská Streda-1, že- liezovcei és šahyi irodalmi szín­padok vezetői, tagjai. A munkában élenjárókat ju­talmazza egy-egy dallal, zene­számmal a 14 órakor közvetített Zenés köszöntő. — elmá — A barátság hajói szült el terven felül a „Szlovák Nemzeti Felkelés“ nevű 2700 tonnás teherhajó és nagyban járul hozzá a kötelezettségvál­lalási mozgalom a jó gazdasági eredmények eléréséhez is. A KUBIZMUS ELŐHÍRNÖKE 135 ÉVE SZÜLETETT PAUL CÉZANNE A komárnói Steiner Gábor Hajógyárban az üzem fennállá­sa óta eltelt több, mint három­negyed évtized folyamán meg­közelítőleg 1000 különféle ren­deltetésű úszóművet gyártottak. Ezek döntő többsége teher- és személyszállító hajó volt. Az üzem dolgozói két típus eseté­ben rekordot értek el: a 800 lóerős vontatóhajókból 104, az MNL 2000-es típusú telierhajó­ból 102-tőt készítettek. Az ságrend szerint rakja a megfe­lelő rekeszekbe. A Haam-brigádot sokan követ­ték. Nagy ünnepet jelentett az üzemben, amikor az első öt munkacsoportnak átadták a szocialista munkabrigád címet. A verseny mély gyökereket eresztett. Minden jelentős évfordulót tel­jesített munkavállalásokkal kö­szöntének az üzem dolgozói. A munkaverseny keretében ké­alelnöke a következőket mon­dotta: — Eddigi hét munkacsoport nyerte el ezt a címet, további tíz pedig bekapcsolódott a ver­senybe. A legjobb eredménye­ket a Kares Richard vezette csoport, továbbá a Végh Mária vezetésével dolgozó hajótisztí- tók és Jozef Polák munkacso­portjának a tagjai érik el. A versenyző csoportok minden dolgozója tagja a Csehszlovák —Szovjet Baráti Szövetségnek. Felajánlásaikban a munkafela­datok határidő előtti elvégzé­sén kívül arra is ígéretet tesz­nek, hogy közösen tekintenek meg szovjet filmeket, s ha mű­vészegyüttes érkezik Komárom­ba a Szovjetunióból, együtt né­zik meg a műsorát. A közelmúlt­ban Nitrára utaztunk, ahol az Alekszandrov-együttes szerepelt. A CSSZBSZ-brigádok tagjai ba­ráti kapcsolatokat építenek ki u Szovjetunió hajógyáraiban és más nehézipari üzemeiben dol­gozó szakmunkásokkal és átve­szik tapasztalataikat. Munká­jukban felhasználják a szovjet tudomány és technika legújabb vívmányait, melyekről a szov­jet szaklapokból értesülnek. A komáromi hajóépítők az el mondottakon kívül még más módon is ápolják a csehszlovák —szovjet baráti kapcsolatokat. Csintalan Miklós villanyszerelő, Dúc András hegesztő és Haam Ernő lemezegyengető brigádja felvette a három hős szovjet űr­hajós: Pucájev, Volkov és Dob- rovolszkif nevét. A komáromi hajókról az üzem munkásai, technikusai sokszor találóan azt mondják: a barát­ság hajói. Valóban azok. A Steiner Gábor Hajógyár gyárt­Az üzemi kikötőben a KBT 400/200-as jelzésű vedersoros kot­róhajó látható. Háttérben a szerelőcsarnok. (Karol Vléko felvételei) A gyár dolgozói bekapcsolód­nak a „százezresek" és a „szak- szervezeti milliárd“ mozgalom­ba, s mivel főleg szovjet meg­rendelésre dolgoznak, egyre több munkacsoport versenyez a „Csehszlovák—Szovjet Barát­ság-munkabrigád“ cím elnyeré­séért. A versenynek erről a for­májáról Ján Nesvadba, a CSSZBSZ üzemi szervezetének mányai a nagy szovjet vizeken közlekednek és, hirdetik a ko­máromiak szakmai felkészültsé gét, a Szovjetunióhoz való ba­ráti viszonyát. A gyárban közel kétezer tagja van a CSSZBSZ- nek. Ez a szám is azt bizonyít­ja, hogy a barátság hajóit jó barátok készítik. KOMLÖSI LAJOS Paul Crzanne: Kárlyázók (olaj) Paul Cézanne tagja annak a poszt impresszionista íestőtri- umvirátusnak /van Gogh, Cé­zanne, Gauguin), mely a leg­többel nyújtja a modern, XX. századi festészetnek. Az ő je­lentősége annyiban szárnyalja csak túl a másik kettőjét, hogy utat mutatott az impresszio­nizmustól egy újabb, eltérő irányzathoz, a kubizmushoz. Eh­hez a felfedezéshez spontán módon, állandó festéssel jutott. (Mintegy 800 olajfestményét és 700 akvarelljét, grafikáját stb. tartják számon). Munkáinak legnagyobb ré­sze tájkép, de bőven vannak csendéletei, portréi és zsáner­képei is. Egyetlen célkitűzése — a Provence Pouspinjévé vál­niu — kifejezi egész lényét, mely mindig az állandó, a klasszikus felé húzta. A dél- ranciaországi Provence-ot olasz származása ellenére minden más vidéknél jobban kedvelte. 1880 körül festészetét az imp­resszionistákkal már csak vilá­gos koloritja köti össze. Min­den más elvüket — futó benyo­másaik ábrázolását, a térhatás perspektívával való elérését, Gauguin éles kontúrvonalait, a helyi színek pontokra-zúzását — elveti. „Nincs fény, nincs vonal, nincs modellálás, csak színkontrasztok vannak“ — mondja. — „A művészet csak a természettel kapcsolatban fej­lődik". Művein mégis a termé­szettől való függetlenség tük­röződik, tehát a természetet csak önmaga kifejezésére hasz­nálja fel. így jut el eredeti térelméletéhez (mely később a kubisták kiindulópontja), a ter­mészet henger, gömb, kúp, se­gítségével való ábrázolásához. A tömegszerűséget pedig síkok egymáshoz állításával nyeri, s elsőként tanulmányozza a tár­gyakat egyidejűleg több szem­pontból. A kubisztikus formá­kat igyekezett a reneszánsz festőktől ellesett ún. mágikus háromszögbe komponálni (Pl. a „Kávéscsészés asszony“ 1891- ből). Nem szerette az olyan művé­szetet. mely csupán érzelemkel­tésen alapul. Talán ez az oka, hogy forró temperamentumát szilárd konstruktivizmusba foj­totta. Ez a féken tartott ener­gia azonban akarata ellenére minden egyes képén jelen van. A párizsi Képzőművészeti Aka­démiára nem vették fel, a Szalónok kiállításain való rész­vétele (az impresszionistákkal) sem talált nagyobb visszhangra. Ezért 1879-ben visszahúzódott Aixbe, a szülővárosába, ahon­nan csak időnként rándult ki Párizsba, vagy az estaque-i ten­gerpartra, melyet oly szívesen festett. Zárkózott, polgári éle­tet élt. így a társadalmi prob­lémák sem érintették, annak ellenére, hogy a haladó szelle­mű Pissarroval és társadalom­bíráló Zolával állandó kapcso­latban volt. Néhány képén még­is érződik a proletariátus irán­ti rokonszenve. Mivel Cézanne lassan, körülményesen festett, l>ortréin sosem sikerült meg­fognia a modell pillanatnyi arckifejezését, úgyhogy arcké­pei is inkább csendéletnek hat­nak. 1888-ban megfesti egyik remekművét, a „Húshagyó ked det“, amely Scsukin képgyűjtő révén Moszkvába kerül. Híres képsorozatának, a „Fürdő nők“- nek első változata már .1873-^ 1877-ben megvolt, ezt követik az újabbak, melyeknek utolsó, tökéletesedett példánya az ún. nagy „Fürdözők“ 1900—1905- ből. Festett fürdőző férfiakat is, de sohasem nőkkel együtt. 1895-ben Vollard képkereskedő 150 képét állítja ki, 1904-ben pe*- dig az Őszi szalon-on egy egész helyiség áll rendelkezésé? re. 1890 körül újabb festménye sorozatot készít „Kárlyázók* címmel. Több önarcképet is festett. Csendéleteinek leggya* koribb tárgyai: gömbölyded ab mák, körték, ócska korsók, drá. ga porcelánedények, fehér dra» périák — képein egyenértékű* vé válnak. Mintegy tanúságaként annak, hogy „a művészet örök­kévalóságot kölcsönöz a ter­mészetnek“. LEYGCKÝ TAMARA — Hogy rohan az idő — mondotta Haam Ernő — mikor ez a kép készült, már 50 éves voltam . .. Eb Imi az alkalomból Gyurcsovics József elvtárs, az V. számú pártalapszervezet elnöke gratulált a jubilánsnak, aki felvételünk jobb oldalán látható. üzem — mint ismeretes — fő­leg exportra termel. A kivitel­re gyártott 400 úszómű egyhato- dát a Szovjetunió vásárolta meg. Annak ellenére, hogy Komá­romban jelentős hagyományok­kal rendelkezik az üzem — több mint 75 évvel ezelőtt ugyanis már különféle javításo­kat végeztek az eredetileg Győrből átköltöztetett műhe­lyekben — a hajóépítés mai színvonalához göröngyös út ve­zetett. Az első köztársaság ide­jén már négy oldalkerekes ha­jót építettek kínai megrende­lésre, sőt az angol felségvize­ken is úsztak komáromi ha­jók. A tulajdonképpeni komoly és műszakilag igényes munka 1949. október 28-án kezdődött az új üzemben, melynek 1947. április 23-án tették le az alap­kövét. Nehéz volt a kezdet, mert a főleg mezőgazdasági jellegű Csallóköz csücskén, a hatalmas szerelőcsarnokokban — túlzás nélkül állíthatjuk — csak na­gyítóval lehetett találni olyan szakembereket, akik érteitek a rajzolvasáshoz, az új típusú mo­torok beszereléséhez, akik tisz­tában voltak a külhéjlemezék műszaki rajzok alapján törté­nő alakításával. Baj volt a munkafegyelemmel is, mert a környék kisiparosai, szabói, borbélyai — akiket a gyár ak­kor segédmunkásokként alkal­mazott — nehezen szoktak hoz­zá a rendhez, pontossághoz, vagyis mindazokhoz a rendsza­bályokhoz, melyek nélkül egy nehézipari üzem nem dolgoz­hat. — Még ekkor, ebben az idő­szakban határoztuk el, hogy példát mutatunk — emlékezik vissza Haam Ernő, a szocialis­ta munkabrigád címmel kitün­tetett lemezegyengetők cso­portvezetője. Mi voltunk tulaj­donképpen az első fecskék. Kezdtük a munkafegyelem meg­tartásával, teljesen elhatárol­tuk a munkából való igazolat­lan távolmaradást és — ha jól emlékszem — mi fogadtunk el elsőkként szocialista kötele­zettségvállalást is. Nagyon ko­molyan vettük a szocialista módon élni és dolgozni — jel­szót. Példamutatásra, kezdeménye­zésre, a szakmai ismeretek ál­landó növelésére nagy szükség volt, mert az oldalkerekes ha­jótól nagyon messzire távolo­dott el az üzem, ugyanis az új gyárban már Diesel-elektromos meghajtású személyhajókat, később hűtőhajókat gyár­tottak, nem Is szólva az osztályozó berendezéssel fel­szerelt vedersoros kotrógépről, mely a folyók mélyéből fel­színre hozott kavicsot a keze­lőszemélyzet által kívánt ná'gy­1974. Matys P. felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom