Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-16 / 13. szám, szerda
A szocialista gazdasági integráció pénzügyi kapcsolatai A KONVERTIBILITÁS UTJAI ÉS LEHETŐSÉGEI Világszínvonalú mérőeszközök Az alapításának 25. évfordulóját ünneplő KGST eddigi fejlődésének jelentős állomása volt 1963 októberében a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank (NGEB) létrehozása, amely 1964 január elseje óla gyakorlatilag is új feltételeket teremtett a szocialista államok gazdasági kapcsolatainak és fizetési elszámolásainak rendezéséhez. A NGEB tízéves munkájának értékelése alkalmat nyújt arra, hogy röviden megemlékezzünk létrehozásának szükségességéről, jelenlegi szerepéről és a szocialista gazdasági integráció elmélyülésével kapcsolatos további feladatairól. Mint ismeretes, a mai szocialista államok gazdasági együttműködése a második világháborút követő időszakban eleinte csak a kölcsönös árucsereforgalomra, a kereskedelmi kapcsolatokra irányult. Mivel az egyes szocialista államokban a fejlődés folyamán sajátos nemzeti pénzügyi rendszerek alakultak ki, és a nemzeti valuták csupán belső használatra szolgálnak — nem konvertibi- sek — a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatokban ebben az időben az ún. bilaterális klíringrendszer alakult ki, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a kereskedelmi kapcsolatokba lépő országok kölcsönös áruszállításokkal egyenlítették ki egymással szemben kialakult követeléseiket. Ez az elszámolási rendszer a maga idejében alkalmasnak és célszerűnek bizonyult, a további fejlődés folyamán azonban egyre jobban fékezte a kölcsönös kapcsolatok elmélyülését. A két ország közötti — bilaterális — árukínálat ugyanis nem mindig felel meg az adott országok tényleges szükségleteinek. Ezt egy példával szemléltethetjük a legjobban. Tegyük fel, hogy Bulgária timföldet, vagy kész alumíniumot exportálna Magyarországról és cserébe primőr zöldséget szeretne felkínálni. Mivel Magyar- ország e tekintetben saját forrásokra is támaszkodhat, számára nem kedvező az ilyen ajánlat, de ha az alumíniumért energetikai berendezéseket vagy személyautókat kapna cserébe, azokat szívesen fogadná. Ezeket a termékeket viszont Csehszlovákia, vagy az NDK tudná szállítani, amelyek — mint északabbra fekvő államok — a bulgáriai primőr zöldséget Is jobban igénylik. Létrejöhet tehát egy háromoldalú, esetleg négy-, vagy többoldalú — multilaterális — egyezmény, melynek lebonyolítása azonban a nemzeti valuták adott rendszerében meglehetősen körülményes. A multilaterális elszámolás feltételeinek megteremtését nemcsak a sokoldalú kereskedelmi kapcsolatok teszik szükségessé. A szocialista államok gazdasági együttműködése az árucsere-forgalom területéről fokozatosan a termelési szakosítás és kooperáció, valamint a tudományos-műszaki kutátás területére is kiterjed, emellett a KGST-tagországok számos közös beruházás építését is tervezik, közös kereskedelmi szervezeteket és szakágazati vállalatokat hoznak létre, melyeik tevékenysége sokoldalú pénzügyi elszámolást igényel. Az ilyen integrációs kapcsolatok elmélyítését szolgálta a KGST 1963-ban megalakult Valuta- és Pénzügyi Állandó Bizottságának azon javaslata, melynek alapján Bulgária, Magyarország, az NDK, Mongólia, Lengyelország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia képviselői megalapították a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bankot és ezzel létrehozták az ún. transzferábilis rubelben történő sokoldalú elszámolási rendszert. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank 300 millió transzferábilis rubel értékű alaptőkével indult, s az egyes államok befizetési összegeit a kölcsönös kereskedelembein való részesedés arányában állapították meg. A transzferábilis rubel arany tartalma 0,987412 gr színarany, tehát megegyezik a Szovjetunió nemzeti valutájának aranytartalmával. Ennek azonban csupán az értékegyenlőség szempontjából van jelentősége, a transzferábilis rubel egyébként nem azonos a Szovjetunió fizetési eszközével. A transzferábilis rubel nyomtatott bankjegyek formájában nem is kerül forgalomba, csupán a készpénzmentes bankműveletek lebonyolítására szolgál. Emellett azonban mint értékmérő, mint fizetési és mint felhalmozási eszköz a nemzetközi szocialista valuta valamennyi alapvető funkcióját betölti. A tagállamok közötti elszámolás egyszerű folyószámla- rendszer keretében történik. Minden résztvevő állam nemzeti bankjának sajál folyószámlája van az NGEB-ben, ezen tartják nyilván a többi tagországgal szemben fennálló követeléseket és tartozásokat. Átmeneti fizetésképtelenség esetén a tagbank hitelért folyamodhat, vagy ellenkezőleg, szabad eszközeit meghatározott időre leeméltetheti, s az ilyen betétért az NGEB kamatot fizet. A rövid lejáratú elszámolási hitel kamatlába 2—3 százalékos, a 6 hónaptól 3 évig terjedő határidős hitel kamatlába már nagyobb, a határidőtől függően 3,5—5 százalékos. A Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Bank növekvő szerepét és jelentőségét bizonyítja, hogy míg 1964 ben 22,9 milliárd transzferábilis rubel értékű forgalmat bonyolított le, addig 1973-ban a forgalom értéke 48 milliárd transzferábilis rubelre növekedett, ami azt jelenti, hogy több mint 10 százalékos volt az átlagos évi növekedés. A transzferábilis rubel létrehozásának, a sokoldalú elszámolási rendszer megteremtésének és az NGEB által nyújtott hiteleknek jelentős szerepük volt abban, hogy a KGST- tngállamok közötti kölcsönös kereskedelem volumene 1963- tól 1972-ig 30,7 milliárd rubelről 66,6 milliárd rubelre, vagyis több mint kétszeresére növekedett. A konvertibilitás útjai és lehetőségei Bár a Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Banknak elsősorban a KGST-tagországok közötti multilaterális elszámolás szempontjából van jelentősége, emellett a világkereskedelemben betöltött szerepe is gyorsan növekszik. Az NGEB alaptőkéjének egy részét ugyanis konvertibilis valuták képezik, ami lehetővé teszi a konvertibilis devizaműveletek végzését a KGST-tagországok és a kapitalista államok között. A konvertibilis valutában lebonyolított forgalom értéke az 1964 évi 0,9 milliárd transzferábilis rubelről 1973-ig 29,5 milliárd transzferábilis rubelre növekedett. A konvertibilitás kérdése egyébként már régen foglalkoztatja a KGST-tagországok külkereskedelmi szakembereit. A külső gazdasági kapcsolatokat valóban jelentősen leegyszerűsítené, ha valamennyi ország saját konvertibilis valutával rendelkezne. A konvertibilitás azt jelenti, hogy a kölcsönös kereskedelemben résztvevő országok egymás valutáit elfogadhatják és gyűjthetik, és azokat bármikor beválthatják megfelelő áru, vagy ha ilyen nincs, akkor arany ellenében. Ha tehát valamely ország nem tudja megfelelő áruval fedezni külkereskedelmi mérlegének negatív szaldóját, kénytelen áruba bocsátani saját aranykészleteit. Világos tehát, hogy a konvertibilitás megteremtésének első sorban termelési-gazdasági feltételei vannak, olyan áruválasztékot kell felkínálni a világpiacon, amely, képletesen mondva, az aranynál is többet ér. Ilyen áruk manapság az energetikai és Ipari alapanyagok, elsősorban a kőolaj és a földgáz, továbbá egyes fontos nyersanyagok, fehérjetartalmú élelmiszerek, fehérjetartalmú takarmánykoncentrátumok (szója, halliszt, olajpogácsa) stb. Az alapvető nyersanyagokat Importáló államok csak a feldolgozó ipar magas műszaki színvonalon álló és a világpiaci árakhoz viszonyítva olcsó termékeivel tudják megteremteni azt a szilárd egyensúlyt, amely a valuta konvertibilitását is biztosíthatná. Ezzel kapcsolatban szinte kínálkozik a kérdés, hogy vajon nálunk, Csehszlovákiában adva vannak-e ezek a feltételek? A lehetőségeket tekintve igen. A fejlett csehszlovák ipar egyes ágazatokban, például az energetikai berendezések gyártásában — az atom- erőművi berendezéseket is beleértve —, a teherautók, a szerszámgépek, a textilipari gépek és számos további termékek gyártásában világszínvonalon áll, ez azonban nincsen kellően alátámasztva a termelés tömegességével. Az utóbbit csak a nagyobb termelési koncentráció biztosíthatja, ennek méretei azonban már túlhaladják a kis- és közepes államok lehetőségeit. Egyedüli út tehát a termelés további koncentrálása a nemzetközi munkamegosztás, a termelési kooperáció alapján, amely távlatilag a konvertibilitás feltételeit is létrehozza. A beruházások ,területén érvényesülő kölcsönös segítség- nyújtás egyik ilyen ismert példája a Tatra teherautók gyártásának fejlesztésére folyósított 77,5 millió transzferábilis rubel értékű beruházási kölcsön. Ezt a kölcsönt már a KGST- tagországok Nemzetközi Beruházási Bankja nyújtotta, melynek alapítására 1971-ben került sor. Az NBB tervezett alaptőkéje 1052,6 millió transzferábilis rubel, ezt az összeget a tagországok részletekben és fokozatosan helyezik el az alapba. Az alaptőke 70 százaléka transzferábilis rubelből, 30 százaléka konvertibilis valutából áll. A bank már eddig is több jelentős kölcsönt adott egyes nemzetközi érdekű beruházásokra. Ezek között szerepel a már említett Tatra tehergépkocsik gyártásának növelése, a magyarországi vasutak villamosítása, valamint ugyanitt az Ikarus autóbuszgyár kapacitásának bővítése. További kölcsönöket folyósítottak egyes döntő fontosságú gépipari ágazatok, az elektronikus ipar, a repülőgép-ipar, a vasúti vagongyártás, valamint a vegyipar fejlesztésére. Az NBB 1974 január elsejével további különleges pénzügyi alapot létesített a fejlődő országok segélyezésére. Ez az intézkedés tovább növeli a transzferábilis rubel, a szocialista államok közös valutájának nemzetközi szerepét és tekintélyét. Mint már említettük, a transzferábilis rubel létrehozása jelentős lépés volt a szocialista országok nemzeti valutáinak kölcsönös konvertibilitása felé vezető úton. A KGST-tagországok gazdasági integrációjának Komplex Programjában ezzel kapcsolatban a következőket olvashatjuk: „a kollektív valuta és a nemzeti valuták kölcsönös konvertibilitásának perspektívában való lehetséges bevezetése céljából a KGST-tagországok megállapítják nemzeti valutáik közgazdaságilag megalapozott és kölcsönösen egyeztetett árfolyamait, illetve átszámítási kulcsait a kollektív valutához és egymáshoz viszonyítva“. Arról van ugyanis szó, hogy a transzferábilis rubel távlatilag nemcsak az elszámolási egység funkcióját fogja betölteni, hanem a szocialista államok közös világpénzévé válik, s a tagállamok nemzeti valutái erre a világpénzre objektív értékviszonyok alapján kapcsolódhatnak. Ezzel összefüggésben ki kell hangsúlyozni, hogy az egyes tagállamok belső gazdasági szerkezetei, főleg az árképzési rendszerek között még lényeges eltérések vannak, s nagyon sok feladatot kell megoldani, amíg jelentős előrehaladást érünk el a KGST-tagálla- mok gazdasági paramétereinek közelítésében, az értékviszonyok fokozottabb kiegyenlítésében. A mi feltételeink között a nagykereskedelmi árak tervei zett objektivizálása már ezeket a közös célkitűzéseket fogja szolgálni. MAKRAI MIKLÚS A Szövetségi Kulié- és Nehézgépipari Minisztérium a múlt ét szeptemberében a Prerovi Meopta vállalat VVZ 05-ös vállalati vizsgálóüzemét feljogosította, hogy bizonylatot adhat ki az objektívok és az optikai rendszerek mérési és ellenőrzési eredményeiről. A VVZ 05-ös vállalati vizsgálóüzem korszerűen van felszerelve, úgyhogy a legigényesebb mérésekre és ellenőrzésekre is képes, s a maga nemében az egyetlen a CSSZK-ban. A vizsgálóüzem optikai laboratóriumában számos egyedülálló készülék van, amelyek világviszonylatban is elsörendűek, s amelyeket a Meopta vállalat szakemberei állítottak össze. Felvételünkön: Margita Častová mérnök az objektív kép minőségét mérő és ellenőrző készüléken a mérési adatokat ellenőrzi. A készülék értéke, amelyet a Prerovi Meopta vállalat dolgozói állítottak össze, 1 millió 700 ezer korona. (Felvétel: Galgonek — ČSTK) Életét adta elveiért 65 ÉVE SZÜLETETT SZABÓ ISTVÁN Szabó István, a kommunista párt fáradhatatlan, áldozatkész funkcionáriusa volt, feladatait példásan teljesítette, nem riadt vissza a nehézségektől, hősiesen helytállt a fasizmus ellen és a munkás- osztály győzelméért folytatott harcban. Szegény családból származott, s már fiatal korában az igazságos rendszerért harcoló öntudatos munkások soraiba állt. Tagja a Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, és a Vörös Barátság ifjúsági szervezet bratislavai vezetőségének. Irányításával a szervezet aktív tevékenységet fejtett ki, előadásokat és különböző más rendezvényeket szervezett. Szoros kapcsolatban állt a kommunista párt tagjaival, akik részt vettek a fiatalok összejövetelein, magyarázták a párt politikáját, és megnyerték őket a párt különböző akcióinak támogatására. A közös akciók szervezésében nagyon tevékenyen vett részt Szabó István. így például bekapcsolódott a kommunista ifjúság 1934. augusztus 1-i tüntetésének előkészítésébe. Az imperialista háború ellen tüntető fiatalokhoz Steiner Gábor kommunista képviselő intézett beszédet. A rendőrség rátámadt a tüntetőkre, és több fiatal kommunistát, köztük Szabó Istvánt is elhurcolták. Szabó elvtárs a további években forradalmi tevékenysége miatt gyakran került börtönbe. Az uralkodó burzsoázia terrorral és erőszakkal próbálta megakadályozni a haladó gondolatok terjedését, a kommunista mozgalom fejlődését, de Szabó István és a többi bátor kommunista nem hátrált meg. Az egyre nehezebb körülmények között is folytatták küzdelmüket. Gyűléseket szerveztek, röpirato- kat sokszorosítottak, jelszavakat festettek kerítésekre, házak falaira, segítették bajba jutott társaikat. Az egyre súlyosbodó gazdasági helyzet Szabó István életére is rányomta bélyegét. Munkanélküli lett, s mivel a pincelakás bérét sem tudta kifizetni, családjával az utcára került. Egyik elvtársa megosztotta velük barakklakását addig, míg újból kenyérhez jutott. Szabó István azonban nem csüggedt el, személyes problémái ellenére volt annyi ereje, hogy buzdítsa, bátorítsa társait. Amikor a fasiszták betiltották a kommunista párt tevékenységét, a bratislavai illegális szervezet vezetője, majd a területi pártbizottság titkára lett. Beňuš álnéven Brati- slavába, Trnavára, Hlohovecre, Nitrára, Malackyba, Seredre, Zlaté Moravcéba, Topoľčanyba és Pezinokba továbbította az illegális pártvezetőség utasításait. Segített az illegális munkában, szervezte a fasisztaellenes harcot, s különböző nyomtatványokat sokszorosított. Ha a fasiszta rendőrségnek az illegális vezetők letartóztatásával sikerült ideiglenesen megbénítania az egyes járásokban a párt munkáját, Szabó István személyesen sietett segítségre, vagy megbízható kommunistákat küldött a földalatti munka folytatására. A rendőrség sokáig kereste Szabó Istvánt. 1941-ben Bra- tislavában illegális tartózkodási helyén letartóztatták. Több hónapon keresztül hallgatták ki, de a kegyetlenkedések ellenére sem tudtak meg tőle semmit. A kérdésekre így válaszolt: maga rendőr, én kommunista vagyok, nekünk nincs miről beszélgetnünk. 1943-ban több kommunistával együtt bíróság elé állították és az tízévi börtön- büntetésre ítélte. 1945 februárjában a fasiszta szlovák kormány több politikai fogoly- lyal együtt átadta a Gestapó- nak. A németek a politikai foglyokat Mauthausenbe szállították. Útközben a gépkocsioszlopot bombatámadás érte. Szabó István súlyosan megsebesült, de nem nyújtottak neki orvosi segítséget. Sebesülten vitték a koncentrációs táborba, ahol meggyilkolták. Szabó István a legnagyobb áldozatot hozta, életét adta a munkásosztály győzelméért, s ezzel örök időre beírta a nevét a kommunista mozgalom történetébe. ŰJ szó 1974. I. 16.
