Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-16 / 13. szám, szerda

A MOSZKVAI PRAVDA CIKKE AZ ANTIKOMMÜNISTÁK KEDVENCÉRŐL Szolzsenyicin az árulás útján 1974. I. 16. A moszkvai Pravda „Az áru­lás útja“ címmel közölte Szo- lovjev cikkét Szolzsenyicin rá­galmairól. A Szovjetunió nemzetközi te­kintélyének feltartóztathatat­lan növekedése, az SZKP lenini bel- és külpolitikájának sike­rei gyűlöletet váltanak ki a nemzetközi imperialista reak­cióban és ideológiai talpnyaló- ik körében. Azok gyűlölköd­nek, akik intervenciósokat küld­tek a fiatal szovjet köztársaság ellen, akik blokáddal akarták megfojtani, akik fasiszta hordá­kat küldtek a Szovjetunió el­len, akik azzal akarják meg­állítani a békés fejlődést, hogy fellépnek a feszültség enyhülé­se ellen és gyűlöletet szítanak a nemzetek között. Azok gyű­lölködnek, akik összeesküvése­ket és diverziókat szerveznek a szabadságszerető nemzetek el­len, akik a véres chilei junta „gorilláit“, a fasiszta és fajül­döző diktátorokat felnevelték, akik durva terrorral nyomják el a nemzetek szabadságszere­tet ét. Az imperialista reakció a szocializmus elleni ideológiai harcban nem riad vissza sem­milyen eszköztől, hamisítvány­tól vagy rágalomtól. A burzsoá sajtó az utóbbi napokban szovjetéi lenes kam­pányt indított azzal kapcsolat­ban, hogy Nyugaton kiadták Alekszandr Szolzsenyicin to­vábbi rágalmazó művét A Gu- lag-szigetcsoport címmel.. Az anti kommunista propaganda szennyes áramlatában újból fel­tűnt annak az árulónak a ne>- ve, aki már hosszú évek óta együttműködik a külföldi ki­adókkal és sajtószervekkel, köztük a szovjet népet gyűlölő fehérorosz emigránsokkal is. Szolzsenyicin már több olyan művét tett közzé külföldön, amely a szovjet társadalmi rendszer és a szovjet nép ellen Irányul. Az első körben és A rákosok kórtermében“ Szolzse­nyicin a harcias hangulatú re­akciós álláspontjáról utasítja el a szocialista vívmányokat, és vonja kétségbe a szovjet társa­dalom alapjait. Szocialistaellenes irányzatú Szolzsenyicin „A 14 augusztu­sa“ című regénye is, amelyben az első világháború kezdetével foglalkozik. Ebből a regényből hiányzik a történelmi és a mű­vészi igazság és egy nyilvánva­ló irányzat uralkodik benne. Szolzsenyicin a forradalmárok és a szocialista forradalom el­len lép fel. Szívesen ír a csá­szári Németország hadseregé­ről, dicséri tábornokait és tiszt­jeit. Már azelőtt is kitartóan di­csért mindent, ami a forrada­lom előtt volt, és az oroszok­nak példaképül állítja a porosz militarízmust. A „14 augusztu­sa“ című regény hazaellenes, népellenes mű, amelyet első­sorban az jellemez, hogy kife­jezi a szerzőnek a forradalom által okozott „sérelmeit“, mi­vel a forradalom mint nagybir­tokos ivadékát megfosztotta öt az öröklődő előjogoktól és gaz­daságtól. A „14 augusztusa“ című re­gény kifejezi Szolzsenyicinnek mint a nagybirtokos kapitalis­ta rendszer hívének, a kadet- Ideológia epigonjának politikai platformját, aki hajlandó a haza elárulása útján a burzsoá rendszer felújítására törekedni. Szolzsenyicin a szerzője a „Győztesek tora“ című verses drámának, melyet szintén el­küldött külföldre, de eddig még nem adták ki, mivel amint Szolzsenyicin is mondja, nem egyezik bele közzétételébe. Ez természetesen nem magyaráz­ható a darab művészi hiányos­ságaival, mivel a Szovjetunió ellenségei nem tulajdonítanak jelentőséget a művészi kritériu­moknak, bármilyen fércmunkát közzótesznek, amennyibén az a szovjet társadalmat rágalmaz­za. „A győztesek tora“ azt bizo­nyítja, hogy Szolzsenyicin a Szovjetunió aktív ellensége és olyan ember, akinek nincsenek erkölcsi elvei, arra törekszik, hogy becsapja és megalázza a szovjet nép hőseit, a szovjet hadsereg katonáit, akik életük feláldozásával mentették meg az emberiséget a fasizmus ve­szélyétől. A darab nem titkolt rokonszenvvel beszól Vlaszo- vékről, a fasizmus zsoldosairól, és sajnálatát fejezi ki afölött, hogy Hitlerék későn kezdték megalakítani a viaszovi bandá­kat, amelyek Szolzsenyicin sze­rint olyan erőt képviseltek, amely meg tudta volna mente­ni Oroszországot a bolsevizmus- tól. Szolzsenyicin lebecsüli éle­tünk legnemesebb és legszen­tebb emlékeit, megsérti népünk legjobb fiainak és lányainak — Alekszandr Matroszov és Zoja Koszmogyemjanszkaja — emlé­két. A legádázabb antikommu- nisták is ritkán vetemednek ar­ra, hogy így lebecsüljék azokat az embereket, akik az életüket áldozták a fasizmus elleni harc­ban. Szolzsenyicin további művé­ben „A gulag-szigetcsoport- ban“ már nem a regény hőse által, hanem saját maga nevé­ben is kijelenti, hogy a hitleris- ták „elnézőek“ és „kegyesek“ voltak az igába hajtott nemze­tek iránt és a szovjet hadse­reg a büntető századok feláldo­zásával győzött Sztálingrádnál. Ugyanúgy, mint A győztesek torában, itt is lebecsüli azokat az áldozatokat, amelyeket a Szovjetunió hozott a fasizmus elleni háborúban és igazolni próbálja Vlaszovék és Bende- rék gaztetteit. Ezt állítja: Ez a háború megmutatta, hogy a vi­lágon a legrosszabb orosznak 1 emni. „A gulag-szigetcsoport“ c. regénynek nyilvánvalóan az a célja, hogy a Szovjetunióra vo­natkozó különböző rágalmak­kal félrevezesse a hiszékeny embereket. A mű szerzője szin­te fuldoklik, a szülőhazája, a szocialista rendszer és a szov­jet nép elleni patologikus gyű­löletében. A hitelesség látszatával lep­lezett könyvet, egy beteg agy szüleményének nevezhetnénk, ha nem tűzdelné tele az impe­rialista reakció erői érdekében kiagyalt cinikus rágalmakkal. Ha ez a mű valamivel is meg­rendítheti az olvasót, ez csakis annak az embernek a szélsősé­ges eltökéltsége, aki az épülő új társadalomra azoknak a sze­mével néz, akik gyilkolták és akasztották a kommunistákat, a forradalmi munkásokat és parasztokat, azoknak a szemé­vel, akik az ellenforradalmat védték. Ez a belső emigráns erkölcsi hanyatlásának logikája, szel­lemi szegénységének mértéke. Semmi sem kapcsolja őt össze társadalmunk valódi életével. Lenin annak idején rendkívül találóan jellemezte azokat a politikusokat, akik a kapitalis­ta világ előtt hajbókolnak: „A szabadságról és a demokráciá­ról hangoztatott szavai — csu­pa külsőségéé máz, betanult frázis, divatos fecsegés, vagy képmutatás. Festett cégér az egész. Önök maguk pedig: meszelt sírok. Keresztül-kasul aljas szolgalelkek, s egész mű­veltségük, kultúrájuk és felvilá- gosultságuk csupán a szakkép­zett prostitúció egyik válfaja, mert önök áruba bocsátják lel­kűket, s nemcsak szükségből, hanem „a művészet szereteté- ből“l (Lenin művei, 13. kötet, 41. oldal.) Azok a reakciós körök, ame­lyeknek Szolzsenyicin szolgál, természetesen hallgatnak való­di céljaikról. Minden elfogulat­lan ember számára világos azonban, hogy a kapitalista ki­zsákmányolás bástyáinak védel­mén állók fő feladata, hogy minden eszközzel rágalmazzák a Szovjetuniót, a világbéke és a szocializmus biztosítékát, be­feketítsék népünk történelmét, gyengítsék a kommunista esz­mék vonzerejét, ártsanak az egyre erősödő és fejlődő világ­szocializmusnak, aláássák a nemzetek közti kölcsönös meg­értést és együttműködést. Azok. akik Nyugaton oly ki­tartóan támogatják Szolzsenyi- cint, aligha gazdagodnak meg szégyenteljes eljárásuk által. Szolzsenyicin erkölcsi és poli­tikai értelemben is visszataszí­tó és semmit sem ér. Helyén­való megemlíteni azt a régi igazságot, hogy az árulókat azok is megvetik, akiknek szol­gálatot tettek. így volt ez min­dig és így is lesz. Mint ismeretes, a szovjet köz­vélemény és az írószövetség nemcsak figyelmeztette Szol- zsemyicint a szovjet állampol­gárhoz nem méltó magatartá­sának helytelenségére. Szolzse­nyicin azonban nem vonta le a tanulságot. A Szovjetunió el­lensége és antikommunista volt és maradt, aki tudatosan a béke, a demokrácia és a szo­cializmus ellenségeinek a tábo­rába állt át. A burzsoá propaganda szen­vedőként akarja feltüntetni Szolzsenyicint, aki nyomorúsá­gos körülmények között él. Az ilyen rágalmak terjesztéséhez maga Szolzsenyicin is hozzájá­rult azáltal, hogy a mártír sze­repét játszotta. Nyomorgó embernek nevez­hető-e azonban az, aki rövid időn belül három autót és egy üdülőházat vásárolt és saját ügyvédet tart Svájcban, azzal a megbízással, hogy ellenőriz­ze bankszámláit? Ügyes vállal­kozó, aki meggazdagodik anti- szovjetizmusából, átgondoltan felhajtást rendez maga körül és ebből hasznot húz — ez az áruló igazi arculata. A burzsoá propaganda azt ál­lítja,- hogy a Szovjetunióban azért nem adják ki Szolzsenyi­cin műveit, mert ő „az igazsá­got írja“ a szovjet állam tör­ténelmének különböző drámai pillanatairól, elsősorban a haj­dani törvényellenes megtorlá sokról. Ez azonban rosszakaratú rá­galom. A Szovjetunió Kommu­nista Pártja egyértelműen bírál­ta a szocialista törvényesség megsértését, szocialista törvé­nyességnek a személyi kultusz- szal összefüggő megsértését, a pártban és a társadalomban tel­jes mértékben felújította a le­nini elveket és normákat, biz­tosította a szocialista demokrá­cia további fejlődését. A Szovjetunióban több olyan mű jelent meg, amely bírálta a múlt fogyatékosságait és hi­báit, és a szovjet közvélemény pozitívan fogadta ezeket a mű­veket, mivel szerzői az igaz­ságot írták anélkül, hogy egy­oldalúak lettek volna, anélkül, hogy szem elől tévesztették volna a történelmi távlatokat. Szolzsenyicin éppen az ellen­kező pozíciókról viszonyul ezekhez a kérdésekhez. Azt próbálja bebizonyítani, hogy a törvényesség megsértése nem jelentett elhajlást a szocialis­ta társadalom normáitól, ha­nem a szocializmus lényegéből következett. A szocialista társadalmi rend­szer ellen, a szovjet nép alko­tómunkája által elért eredmé­nyek ellen irányuló rágalmazó művek közzététele természete­sen lehetetlen a Szovjetunió­ban. Szolzsenyicin műveinek reak­ciós volta, a béke, a szocializ­mus és a nemzetek közti meg­értés és barátság elleni állás- foglalása felháborodást vált ki a testvéri szocialista országok közvéleményében. A szocialista országok sajtója leleplezi azo­kat a spekulációkat, amelyeket a Nyugaton terjesztenek e pamfletek szerzőjének nevével kapcsolatban. Sok ország köz­véleménye számára egyre nyil­vánvalóbb e spekulációk tulaj­donképpeni célja, amiről az Is tanúskodik, hogy Franciaor­szág, Nagy-Britannia, az NSZK, Ausztria, az USA, Kanada és más államok haladó kiadóválla­latai határozott válaszokat ad­nak az imperialista propagan­da szerveinek. Szolzsenyicin kiérdemelte azt, amire oly kitartóan törekedett — az áruló sorsára jutott, aki­től haraggal és megvetéssel fordulnak el a szovjet dolgozók és minden becsületes ember a világon. A PÁRTHATÁROZATOK SZELLEMÉBEN KAPCSOLAT A FIATALOKKAL A fiatal nemzedék nevelésé­vel foglalkozó pártdokumentu­mok konkrét feladatok formá­jában határozzák meg a tenni­valókat, melyek közül egyik legfontosabb: a pártszervezetek a párttagokon keresztül tartsa­nak fenn szoros kapcsolatot az egyes munkahelyeken dolgozó fiatalokkal. Ezeket bizzák meg konkrét feladatokkal. A košicei Szovjet Hadsereg Gépgyárban több mint száz 30 éven aluli fiatal kommunista dolgozik. Pavol Suiíog elvtársa vállalati pártbizottság elnöke a fentebb említett párthatároza­tok megvalósításával kapcsolat­ban így nyilatkozott: — Pártszervezetünkben már el sem tudjuk képzelni tevé­kenységünket a fiatal kommu­nisták és tagjelöltek bevonása nélkül. A múlt évben konkrét politikai feladatokkal bíztuk meg őket. A különféle bizottsá­gok, a SZISZ, a szakszervezet és más társadalmi szervezetek keretében végzett politikai munkájukat, az üzemrészlege­ken, a műhelyekben kifejtett tevékenységüket, valamint a termelés terén elért eredmé­nyeiket negyedévenként rend­szeresen értékeljük. Örömmel mondhatom, nem csalódtunk fiataljainkban. Sufíog elvtárs arra is utalt, hogy a párt soraiba felvett fia­tal tagjelölt, illetve párttag fe­lett védnökséget vállal egy-egy idősebb, tapasztaltabb kommu­nista, akivel a fiatal naponta kapcsolatban áll, segítséget, felvilágosítást kaphat, sőt vitát is folytathat a védnökkel. Nagy körültekintéssel gondoskodnak a vállalat fiataljainak politikai és szakmai neveléséről is. Ezt elsőrendű feladatként kezeli a vállalat pártbizottsága. (ik) A turnovi Diopti-a vállalat 68 millió koronás költséggel épü- lő új korszerű üzemének épít­kezési munkálatai befejezés előtt állnak. A jövő évben 4,2 millió dioptriás üveget gyárta­nak majd az özemben. Felvéte­lünkön: M. Englerová a szem­üvegek csiszolását ellenőrzi. f Felvétel: Z. Humpálová — ČSTK) Fél évszázados út Nehéz küzdelmekre emlékeztek Nemrég rendkívüli pártgyűlé- sen emlékeztek meg a šamoríni (somorjai) kommunisták párt- szervezetük fennállásának öt­venedik évfordulójáról. Az ösz- szejövetelen idős pártharcosok is részt vettek, akik még em­lékeznek a nehéz időkre. Az 1920 as években a Csalló­köz lakosságának túlnyomó ré­szét kizsákmányolt mezőgazda- sági munkások, napszámosok és elnyomott kisparasztok alkot­ták. Nem volt semmilyen ér­dekvédelmi szervezetük, amé- Jyen keresztül küzdhettek vol- nia jogaikért. Az NOSZF után az orosz frontról hazatérő kato­nák terjesztették a forradalmi eszméket. Ennek következmé­nye a szociáldemokrata párt helyi szervezetének a megala­kulása volt Šamorínban 1918 decemberében. A csallóközi dolgozó töme­gek a helyi viszonyokon ke­resztül csakhamar felismerték, hogy a szociáldemokrata párt nem képviseli érdekeiket és megalkudott a burzsoáziával. Patócs Gábor elvtárs, a mun­kásmozgalom šamoríni veterán­ja már a keleti fronton megis­merkedett a forradalmi esz­mékkel. Hazatérése után 1921- ben kapcsolatba lépett a kerü­leti pártvezetőséggel. Ennek el­ső gyümölcsöző eredménye volt a kommunista párt kerüle­ti küldötteinek, köztük Szeidler Ernő kerületi párttitkárnak a látogatása Šamorínban. Patócs Gábor elvtárs 1923 januárjában belépett a kommunista pártba. Első nagy pártfeladata a šamo- ríni helyi pártszervezet megala­pítása volt. Az öt alapító tag: Patócs Gábor, Bokor Ferenc, Sidó István, Bogár Ferenc és Szabó Ferenc. A taglétszám már a következő évben 30-ra emelkedett. Országos viszonylatban a ka­pitalizmus ideiglenes megszi­lárdulásával párhuzamosan a CSKP II. kongresszusa 1924 no­vemberében kitűzte a bolsevi- zálást. A párt bolsevizálását ér­tékelték és további feladatokat tűztek ki ezen a téren a III. kongresszuson 1925 szeptembe­rében, a IV. kongresszuson 1927 márciusában. A šamoríni kommunisták Patócs elvtárs ve­zetésével jól végezték a bolse- vizálással összefüggő feladatai­kat. A pártszervezet megszilár­dult, mentes volt minden jobb­oldali eszmétől. Taglétszáma 60-ra emelkedett. Mindez meg­mutatkozott az 1927. évi vá­lasztásokon is: 320 szavazatot kaptak. Ennek alapján 6 kép­viselőt küldtek a városi tanács­ba. A párt tagjai sikeresen ter­jesztették a szocialista eszmé­ket a tömegek között. Nagy eredményeket értek el a párt­sajtó terjesztésében, például a „Munkás“ minden példány.' ál­landóan elfogyott. Az agitációs tevékenység terén kitűnt Bar- tal János és felesége. Bartalné a nőket igyekezett megnyerni a párt politikájának. Az agitá­ciós munkába tevékenyen be­kapcsolódott még Lengyel Im­re és Pörge József. Dömötör Fe­renc az ifjúmunkások között te­vékenykedett. A gazdasági válság idején a šamoríni pártszervezet egyre jobban érezte a burzsoázia el­lenséges magatartását. A helyt hivatalok nem engedélyezték a nyilvános gyűléseket. Ennek el­lenére harcot hirdettek, tünte­téseket és sztrájkokat szervez­tek. A kommunisták a legfel­sőbb párthatározatoknak meg­felelően nyílt harcot indítottak a fasizmus növekedő veszélye ellen. Helyi viszonylatban igye­keztek kialakítani a népfrontot. 1938 szeptemberében részt vet­tek a Trnovecben (Vágtornó- con) megrendezett nagygyűlé­sen. A pártgyűléseket a meg­szállás nehéz éveiben titokban, tartották. Az illegalitásban mű­ködő somorjai kommunisták megcáfolták a különböző nacio­nalista burzsoá pártok és egye­sületek programját. Ahol lehe­tőség nyílott, rá, a kommunis­ták megmagyarázták a német hódító háborúk lényegét, s ter­jesztették az igazságot a Szov- i'~tunióról. A nyilasok hatalom­ra jutása után Szálasi pártve­zér pribékjei nagy hajtóvadá­szatot Indítottak a kommunis­ták ellen. Az illegális pártmun­ka Somorján átmenetileg lehe­tetlenné vált. Ennek a helyzetnek a felsza­badulás vetett véget. A kom­munisták már a felszabadu­lást követő napokban összejöt­tek, felújították a párt tevé­kenységét. A CSKP által veze­tett munkásosztály 1948 as feb­ruári győzelme véglegesen el­döntötte az ország fejlődésé­nek útját. A somorjat pártszer­vezet élére 1952-től ismét Pa­tócs elvtárs került, s azóta iš ő tölti be ezt a felelősségteljes tisztséget. Az 1968—1969-es vál­ságos évek nem ingatták meg a város kommunistáinak marxi— lenini elszántságát és bizalmát* a Szovjetunió iránti szeretetét. Igyekezetüket jelenleg a CSKP XIV. kongresszusa határozatai­nak és a negyedik ötéves terv feladatainak maradéktalan tel­jesítésére összpontosítják. Dr. KINDERNAY EDE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom