Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-15 / 12. szám, kedd

LÍBIA ÉS TUNÉZIA EGYESÜLÉSE 3 Tunézia és Líbia szombaton bejelentett egyesítésének meg­valósítása máris legalább két hónap halasztást szenved. Bur- giba tunéziai elnök ugyanis a nyilatkozat aláírásának szín­helyéről, Dzserba szigetéről a fővárosba hazatérve közölte, hogy a január 18-ra tervezett népszavazást március 20-ra ha­lasztották. Január 18-án kezdő­dött annak idején a tunéziai nép függetlenségi harca a francia gyarmatosítók ellen; a két államfő azonban hamaro­san belátta, hogy a hátralevő egy hét nem elégséges e nagy jelentőségű népszavazás előké­szítésére, ezért halasztották az eseményt március 20-ra. Háromnapos tunéziai látoga­tásának befejdztével, hazaérke­zett Tripoliba Kadhafi líbiai el­nök és az általa vezetett kül­döttség. Kadhafi tunéziai tar­tózkodása idején Dzserba szi­getén megállapodott Burgiba elnökkel a két ország egyesíté­sében. Közben Líbiába érkezett a mauritániai kabinet egyik tag­ja, Muktar Ould Daddah ál­lamfő megbízásából. A minisz­ter a mauritániai álláspontot fejti ki Kadhafinak az Iszlám Arab Köztársaság megalakítá­sának tervéről. Az algériai hírügynökség kommentárjában komoly fenn­tartásokkal fogadta az egye­sülés hírét. A hírügynökség nyíltan „természetellenes kép­ződménynek" nevezte az új ál­lamalakulatot és rámutatott, hogy Líbia azért keresett ma­gának új partnert, mert Egyip­tom nem volt hajlandó az azon­nali egyesülésre. Ilyen körül­mények között — hangsúlyozza u kommentár — Algéria, ame­lyet teljesen meglepetésként ért a hír, „sajnálattal csak a szkepticizmus álláspontjára he­lyezkedett“. Nem lelhet ugyanis figyelmen kívül hagyni az arab világ egyesülési kísérleteinek újabb és korábbi kudarcait, amelyek többé-kevésbé szub­jektív okokkal magyarázhatók. Ezek a kudarcok viszont álta­lánosságban véve csak ártottak az arabok ügyének. „Két nép és két ország egysége csak objektív feltételeken alapulhat — konkrét realitáson és olyan politikai orientációkon, ame­lyek azonosak“ — fejezi be állásfoglalását az algériai hír- ügynökség. Algíri megfigyelők rámutat­nak, hogy e kommentár szerint Algéria nemcsak megalapozat­lannak tartja Tunézia és Líbia egyesülését, hanem váratlanul is érte a hír, mert Burgiba két héttel ezelőtt tett félhivatalos algíri látogatása során a je­lek szerint nem tájékoztatta Bumedient a tervezett lépésről. Megbízható algíri forrásokból származó hír szerint Bumedien elnök a hír vétele után magá­hoz rendelte tanácsadóit a helyzet áttekintésére. Takieddin Szolh libanoni kormányfő egy vasárnapi kije­lentésében úgy vélte, hogy minden arab kedvezően fogad­ja, a tunéziai—líbiai egyesülés tervét. Véleménye szerint „ter­mészetes folyamatról“ van szó, lévén a két ország szomszédos egymással. Abdel Aziz Butefiika algériai külügyminiszter, aki nem hiva­talos látogatáson tartózkodott Párizsban, váratlanul hazauta­zott Algírba. Hazatérését meg­figyelők összefüggésbe! hozzák Tunézia és Líbia egyesülésé­nek bejelentett tervével. Bejrút — Mohamed Maszmu- di tunéziai külügyminiszter az Al Anvar című bejrúti lapnak adott telefonnyilatkozatában kijelentette, Burgiba tunéziai államfő lesz várhatólag a Líbia és Tunézia egyesülése nyomán születő új állam vezetője, míg Kudhafi lesz az alelnök. A lap szerint a külügymi­niszter kijelenten te: „Az elnök megválasztása természetesen a népszavazás feladata lesz", de „számos megfontolásból kiin­dulva Burgiba tölti majd be az elnöki és Kadhafi az alelnöki tisztet". KUBA NÉPE VÁRJA LEONYID BREZSNYEVET KISSINGER ISMÉT EGYIPTOMBAN TÁRGYAL 1974. I. 15. A jelenlegi nemzetközi élet egyik figyelemre méltó vonása a szocialista világközös­ség, a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsába tömörült or­szágok gazdasági erejének ál­landó növekedése. Ezek az or­szágok együttvéve a földgömb területének 19 százalékát fog­lalják el, s Itt él bolygónk la­kosságának tíz százaléka. Te­kintettel arra, hogy óriási fűtő­anyag-, energia- és nyersanyag- készletekkel rendelkeznek, s a világ ipari termelésének 33 szá­zalékát adják, a világ legdina­mikusabb ipari-agrárkomplexu- mát alkotják. A KGST-tagorszá- gok nemzeti jövedelme 1950-től 1972-ig együttvéve 5,6-szerte gyarapodott, ipari termelésük általános volumene 8-szorta nőtt, míg ez alatt az idő alatt a fejlett tőkésországok nemzeti jövedelme 2,5-szerte, ipari ter­melésének volumene pedig 3- szorta nőtt. Az egy lakosra szá­mított nemzeti jövedelem a KGST-országokban 1971-ben 3,3- szerte szárnyalta túl az 1971. évi színvonalat, míg a fejlett kapitalista országokban az 1971. évinek csak kétszerese volt. A KGST megalakulása a gaz­dasági élet internacionalizáló- dása objektív irányzatainak a hatása volt. A termelőerők fej­lődése még a kapitalizmus ki­alakulásának folyamatában túl­feszítette a nemzeti zárkózott­ságot. A szocializmus azonban nem örökölheti a tőkésországok kö­zött kialakult gazdasági kapcso­latok rendszerét, s nem tökéle­tesítheti azt a régi alapon. Hisz a tőkés világgazdaság keretei nik, Damaszkuszban az izraeli javaslatot olyan politika része­ként értelmezték, amelynek cél­ja, hogy az alapvető problé­mákról részletkérdések előtér­be helyezésével vonja el a fi­gyelmet. Szíria szerint mindad­dig szó sem lehet részleges rendezésről, amíg Izrael nem hajtja végre a Biztonsági Ta­nács határozatait. OLEG HLESZTOVNAK, a Szov­jetunió külügyminisztériuma kollégiuma tagjának vezetésé­vel szovjet küldöttség érkezett Bécsbe a haderőcsökkentési ér­tekezlet második szakaszára. JOSZIP BRÜZ TITO jugoszláv elnök a napokban hivatalos ba­ráti látogatásra Indiába érke­zik. DELHIBEN megállapodást ír­tak alá az indiai—román gaz­dasági és műszaki tudományos vegyes bizottság létrehozásá­ról. BERLIN lakosai Kari Lieb- knecht és Rosa Luxemburg meggyilkolásának 55. évfordu­lóján felvonulást tartottak, me­lyen megjelent Erich Honecker-; az NSZEP első titkára, Willi Stoph, az államtanács elnöke és a párt számos más vezetője. AHMED IDRISZNEK, az Egyiptomi Arab Szocialista Unió KB tagja vezetésével Varsóba érkezett az EAb'ZU küldöttsége. EDGÁR FAURE, a francia nemzetgyűlés elnöke befejezte háromnapos berlini látogatását, melynek során fogadta őt E. Honecker, az NSZEP KB első titkára és Sindermann, az NDK miniszterelnöke. fAPÁN nem ellenzi a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek részvételét az In­terparlamentáris Unió október 3—11. között sorra kerülő to­kiói ülésszakán. A japán kor­mány 74 országot kíván meg­hívni az értekezletre, beleértve a KNDK-t is, amely tavaly lett tagja az uniónak. NIXON amerikai elnök tízna­pos „munkaszabadságának“ be­fejeztével a kormány különgé- pén Kaliforniából visszarepült Washingtonba. Az amerikai el­nök korábban az energiataka­rékosságra hivatkozva menet- rendszerű járaton utazott Kali­forniába. ÉSZAK ÍRORSZÁGBAN újabb két bomba robbant, egyik Omagh városka kocsmájában, a másik Belfast egyik katolikus negyedében. GÖRÖGORSZÁGBAN a benzin és fűtőolaj árának emelését követően az elektromos áram 20—4 Oszázalékos emelését je­lentették be. Havanna — Kubában rendkí­vüli várakozás és a közvéle­mény fokozott érdeklődése elő­zi meg Leonyid Brezsnyev elv­társ közelgő látogatását — je­lentette ki Blas Roca, a Kubai Kommunista Párt KB titkársá­gának tagja, a TASZSZ-nak adott nyilatkozatában. Az SZKP főtitkárának kubai látogatása nem ok nélkül áll a kubaiak érdeklődésének kö­zéppontjában. Brezsnyev elvtárs kubai útja a Szovjetunió és Ku­ba népe szoros barátságának bizonyítéka. Brezsnyev elvtárs látogatása azonban nemcsak Kuba, az első amerikai szocia­lista ország számára jelentős, hanem rendkívüli nemzetközi jelentőséggel is bír. A látoga­tásra ugyanis olyan időszakban kerül sor, amikor a nemzet­közi feszültség enyhülésének, a szocializmus, a béke híveinek és a nemzeti felszabadító moz­galmak újabb sikereinek va­gyunk tanúi. Fidel Castro és Leonyid Brezsnyev ezúttal ku­bai földön találkoznak. A ta­lálkozótól azt várjuk, hogy a jövőben még inkáb megerősíti a két szocialista ország baráti kapcsolatait. A kölcsönösen előnyös szovjet—kubai együtt­működés a szocialista proletár internacionalizmus alapelveivel összhangban fejlődik. Ez a ba­ráti összetartás tette lehetővé Kuba számára, hogy a forrada­lom győzelme után sikeresen haladjon a szocialista társadal­mi rend felépítésének útján. Meg vagyok győződve arról, hogy a kubaiak százezrei őszin­te, baráti fogadtatásban része­sítik majd Leonyid Brezsnyev elvlársat hazánkban — mondot­ta Blas Roca elvtárs nyilatkoza­tában. Nora Fromet, kubai könnyű­ipari miniszter szintén nyilat­kozott Brezsnyev elvtárs küszö­bön álló kubai látogatásáról. Fromet asszony kiemelte, az SZKP főtitkára abban az évben látogat Kubába, amikor a kubai nép a forradalom győzelmének 15. évfordulóját ünnepli. HATÁROZAT A SZOCIALISTA MUNKAVERSENYRÖL Moszkva — Az SZKP Közpon­ti Bizottsága, a szovjet kor­mány, a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsa és a Komszomol Központi Bizottsága határozatot hozott az Ipari és a mezőgazdasági dolgozók or­szágos ' munkaversenyéről az 1974-es népgazdasági terv ha­táridő előtti teljesítéséért, a mezőgazdasági termelés növelé­se érdekében. Az országos szocialista mun­kaverseny győzteseit vörös ván­dorzászlókkal tüntetik ki. Ojabb 10 szovjet állami díjat is alapítottak a munkaverseny­ben kitűnt munkások és parasz­tok jutalmazására. Az 1974-es terv teljesítése és túlteljesítése meghatározó je­lentőségű lesz az egész ötéves terv sikeres befejezése szem­pontjából, megteremti a feltéte­leket a Szovjetunió gazdasági eredményének további növelésé­hez, a szovjet nép anyagi jólété­nek és kulturális színvonalának emeléséhez — állapítja meg többek között az ipari munka- versenyről hozott közös hatá­rozat. A határozatok felhívták a központi és a helyi lapok, a között a gazdasági kapcsolatok ellentétes jellegűek, egyesek uralmára és mások alárendelt­ségére épülnek, ami pedig ide­gen a szocializmustól mint új társadalmi rendszertől. Ezért a szocialista országok­Az együttműködés fokai nak gyakorlatilag új, a nemzet­közi szocialista munkamegosz­tást elősegítő mechanizmust kellett létrehozniuk. Ilyen kö­rülmények között a KGST nagy szerepet játszott és igazi labo­ratóriummá vált, amelyben a nemzetközi kapcsolatok új tí­pusának alapján az államközi gazdasági együttműködésnek teljesen ú], a burzsoá formáktól és módszerektől merőben eltérő formái és módszerei alakultak ki. A KGST jellegét és tevé­kenységét a szocializmust, a kommunizmust építő országok dolgozói létérdekeinek és cél­jainak teljes egyezése határoz­za meg. A burzsoá közgazdászok a szocialista országok együttmű­ködésének alapelveit támadva mindenekelőtt azt akarják bi­zonyítani, hogy a KGST vala­milyen nemzetek fölötti szerv. W. Scharndorf nyugatnémet „keleti szakértő“ például azt ál­lítja, hogy a KGST „központi gazdaságügyi minisztériummá változott, amely... az Elbától a Csendes-óceánig irányítja a népgazdaságot“. Az ilyen állítások teljesen alaptalanok. A KGST a legde­mokratikusabb nemzetközi szer­vezet. Ajánlásait a tagorszá­gokban az egyenlőség alapján, csakis a kormányok vagy más illetékes szervek döntése alap­ján valósítják meg. Főként eb­ben van az egyik alapvető kü­lönbség a KGST és a tőkés ál­lamok nemzetközi szervezetei között. A tőkés nemzetközi szer­vezetek tevékenységében való részvétel egyik vagy másik or­szág politikai és gazdasági ere­jétől függ. A KGST-lagországok együtt­működése három fejlődési sza­kaszon ment keresztül. Az első szakaszban, 1949 és 1962 között a népi demokratikus országok­nak helyre kellett állítaniuk és tovább fejleszteniük népgazda­ságukat abban a folyamatban, amelyben átalakultak a társa­dalmi viszonyok s létrejött a népgazdasági szerkezetek leg­optimálisabb változata. Kapcso­lataik főként külkereskedelmi téren fejlődtek. Államközi kap­csolataik óriási szerepet játszot­tak az európai népi demokrati­kus országok iparosításában, iparuk és mezőgazdaságuk szo­cialista szektorának szilárdítá­sában. A hatvanas évek elején a KGST-országok többségében megértek a feltételek arra, hogy újabb, magasabb fokra emeljék gazdasági együttműkö­désüket. A fontosabb feltételek közé tartozott: a munkások és parasztok politikai hatalmának, a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdonának meg­szilárdulása, a régebben agrár- országok ipari bázisának megte­remtése, racionális népgazdasá­gi komplexumok kialakítása, a tudományos-műszaki értelmiség képzett kádereinek kinevelése. A KGST-országok együttmű­ködési rendszere és módszerei átalakításának útjait 1962 jú­niusában pártvezetőik és kor­mányfőik értekezlete mutatta meg, amely elfogadta „A nem­zeti szocialista munkamegosz­tás alapelvei“ című dokumentu­mot. Az élet, a gyakorlat iga­zolta, ennek az Irányvonalnak a helyességét. Ugyanakkor nyilvánvaló lett, hogy ennek az irányvonalnak hatékony meg­valósítása szorosan összefügg a KGST-országok államközi együttműködése rendszerének a tökéletesítésével, úgy, hogy együttműködésük a szocialista világgazdaság fejlesztési prob­lémáinak komplex megoldásá­ra épüljön. Ebből kifolyólag a KGST XXV. ülésszaka elfogadta a szocialista Integráció komp­lex programját, amelyet 15—20 évre dolgoztak ki. A komplex program megvaló­sítása lehetővé teszi a szocia­lizmus, a nemzetközi szocialista munkamegosztás előnyeinek teljesebb kihasználását a tagor­szágok nemzeti népgazdaságai­nak megszilárdítása, szorosabb együttműködésük, az-egész szo­cialista közösség gazdasági ha­talmának erősítése érdekében. Ez még jobban megszilárdítja a testvéri országok egységét és összeforrottságát, biztosítja a szocializmus tekintélyének és befolyásának növekedését az egész világon. TARASZ BULBA, a közgazdasági tudomá­nyok kandidátusa (APN) televízió és a rádió szerkesz* tőségeit az országos szocialista munkaverseny eredményeinek rendszeres ismertetésére. események margójára? ELNÖKVÁLASZTÁS BRAZÍLIÁBAN Brazíliában ma együttes ülést tart a képviselőház és a szená­tus, hogy a következő öt évre megválassza az ország új el­nökét. Emilio Garrastazu Medici, az ország leköszönő elnöke a Nem­zeti Megújulás Szövetségének (ARÉNA nevében már június­ban megnevezte utódjelöltjét, Ernesto Gelsel tábornok szemé­lyében. Medici a legfelsőbb had­vezetés és a titkos szolgálat döntését juttatta hivatalosan ki­fejezésre. Geisel minden bizony­nyal meg is nyeri a „választá­sokat", hiszen élvezi a hadse­reg és a legbefolyásosabb szél­sőjobboldali uralkodó körök bi­zalmát. A parlamentben lezajló szavazás valószínűleg ezúttal sem okoz majd meglepetést — a házirend értelmében ugyan­is nyíltan szavaznak, s képvi­selők és a honatyák abszolút többsége pedig az ARÉNA tag­ja. Ha a hatalmi szavazógépe­zet valamelyik tagja mégis re- nilenskedne, nyomban megfosz­tanák mandátumától. A katonai junta által 1969- ben módosított brazil alkot­mány gyakorlatilag korlátlan hatalommal ruházta fel a köz- társasági elnököt és alaposan megnyirbálta a parlament jo­gait, beleértve a törvényhozói jogkört is. Az uralkodó csoportok által a polgári demokrácia illúziójá­nak keltéséért létrehozott má­sik párt, a Brazil Demokrati­kus Mozgalom Ulisses Guima- raest és Barbosa Lima Sobri- nint jelölte elnökké, illetve al- élnökké, megválasztásukkal azonban senki sem számol ko­molyan; csaknem bizonyos, hogy Geisel tábornokot állam­fővé, Adálberto Pereira Dos Santost pedig alelnökké vá­lasztják meg. Gelsel, aki jelenleg a Petro- bras olajtársaság elnöke, 45 éven át szolgált a hadseregben. Részt vett Joao Goulart hatal­mának megdöntésében. A Pet- robras élén kíméletlen tisztoga­tást vitt végbe: sorra elbocsá­totta a szakszervezeti vezető­ket és aktivistákat, üldözte a baloldali érzelmű, haladó sze­mélyeket. A Visao című lap értékelése szerint elképzelhető, hogy Gel­sel elnöksége alatt a brazil po­litikai és gazdasági életben megerősödnek a szélsőjobbolda­li reakciós tőről fakadó nacio­nalista tendenciák. Ezek alkal­masint keresztezhetik a nemzet­közi monopóliumok egyes érde­keit is. Kommentárunk (Folytatás az 1. oldalról.) mányhivatalnok határozottan elutasította Allon izraeli mi­niszterelnök-helyettes ajánla­tát, hogy Izrael az ismert Szí­riái feltételek teljesítése nél­kül, kétoldalú megbeszélések keretében rendezze a csapat­szétválasztások kérdését a Szí­riái fronton. Mini a fenti forrásból kiifi-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom