Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó

Gaži ilyenkor már régen kint van az erdőben. Hogyan is bírhatná ki otthon, amikor egy-egv helyen egy­szerre öt-hat szarvas bőg. Csakúgy, mint eddig, a tavalyi szarvasbőgés idején is vezette a vadászokat Min­denki azt akarta tőle, hogy néhány lépésre csalogassa oda a szarvasbi­kát Mindegyikük abban a reményben indult vadászni, hogv sikerül óriási agancsot ejtenie. — Még szerencse, hogy indok né­metül — mondja. A külföldi vendég­gel is kimehetek az nrdőbe. Sok ven­dég jár hozzánk szarvasvadászatra a Német Szövetségi Köztársaságból és Ausztriából Érdekes, hogy a kočovcei erdőség­ben a legtöbb szarvasbika egy na­gyobb irtványra jár bőgni, ahol már új telepítésű fák kezdenek nőni. Szí­vesen tartózkodnak itt a szarvaste­henek. ígv hát ide járnak utánuk az üzekedő bikák, s ez a természet rendje. Amikor a szarvascsalogató va­dásznak válaszul valamelyik elbődül, a vadásznak rögtön tudnia kell, mi- Iven fajta szarvastól származik a hang. Közben tökéletesen ismernie kell a csalogatás taktikáját., annak különböző variációit, kell, hogy utá­nozni tudja a száraz gallyak pattogá­sát, az egymáshoz dörzsölődő agan­csok, a helyváltoztatás stb. hangját. A csalogató hangnak olyannak kell lennie, mint amit a szarvasbika hal­lat, amikor a párját hívja. Vagyis a csalogató hangnak természetesen kell hangzania, s közben a vadásznak jól tettek ki. Kétségtelen, hogy igen jó feltételek között él itt a vad. Sűrű az erdő, található irtvány, hegyes és sí- kabb terület, dús aljanövényzet és facsemetével beültetett erdőrészleg, valamint tisztás. Persze télen ígv is etetni kell a vadat. Szemes- és szá- lastakarmánnyal. Özeknél — és ez érdekes — nem sikerül elérni a kí­vánt trófeaértéket. Ezzel szemben mint ahogy az erdész mondja, az utób­bi időben két-három medvét is láttak. Úgy látszik, tartósan megtelepedtek itt. Eddig még nem okoztak nagyobb károkat, noha már észre lehet ven­ni a jelenlétüket. Amikor a vadászatról beszélgettünk, szóba kerültek a vadászfegyverek is. Nem is lehet ez másként, hiszen a vadászfegyver szívügye a kočovcei fő­erdésznek. Természetesen nemcsak a fegyvereket kedveli, hanem jócskán végez lőgyakorlatokat is, aminek bizo­nyítéka a vadásziaktól nem messze épült új lőtér is. A terep itt egyenesen ideális feltételeket nyújt a sörétes puskákkal való gyakorláshoz. Az utób­bi időben új golyóspuska-lőállásokat is létesítettek. Az erdészek itt gyako­rolnak. Maga a főerdész mutat nekik példát. Már hosszú évek óta egyaránt jó eredményeket ér el a sörétes és a golyóspuskákkal való lövésben is. Ma már maga sem tudja, sikernek könyvelje-e el, hogy 1958-ban aszfalt- galamb-lövészetben 50 lövés közül 48 találatot ért el, és ezzel megnyerte a járási versenyt. Később a Polgári Honvédelmi Szövetség keretében foly­BUMS B izonyára már mindenkivel elő­fordult, ha találkoznia kellett egy olyan emberrel, akit személyesen nem ismert, de már sokat hallott ró­la, hogy kialakult az illetőről a véle­ménye, volt róla valamilyen elképze­lése. A kočovcei főerdész személyé­ben én is egy tipikus erdei „medvét“ képzeltem el: viseltes formaruhában, bajszosan, szakállasam Arra gondol­tam; mindenképpen idős ember le­het. Ehelyett egy, a viszonyokhoz ké­pest mondhatni elegánsan öltözött, jól megtermett, középkorú emberrel találkoztam. Éppen a háza építkezé­sén dolgozott. így azután sokéves ta­pasztalatok után ismét beigazolódott az a régi igazság, hogy a külső még nem minden. Vannak fontosabb té­nyezők, amelyek sokkal jellemzőbbek az emberre: a képzettség, a rátermett­ség, a munkához, a családhoz és a tár­sadalomhoz való viszony, s az, hogy a munkáját lelkiismeretesen végez­ze. Az erdészeknél ez utóbbi különö­sen fontos. Vessük csak össze pél­dául az erdész munkáját a mezőgaz­dászéval. Az utóbbi vet vagy ültet, a tavasz és a nyár folyamán ápolja a növényt s ősszel már láthatja is a munkájának az eredményét. Viszont az erdész? Amíg a pici mag hatal­mas fává növekszik, az bizony eltart egy-két emberöltőig is. A kočovcei erdőség, a Nové Mesto nad Váhom-i (vágújhelyi) erdőgazda­ság számos üzeme közül az egyik; 8000 hektár kiterjedésű. Akárcsak másutt, itt is gondot okoz a munka­erőhiány. Kevés az O'lyan szakember, aki a fakitermelést, az erdősítést, a facsemeték kiültetését, gondozását végezné. Egyszóval egyike azoknak az üzemeknek, amelyek az erdővel, annak faállományával gazdálkodnak. Itt kell megjegyezni, hogy igen nagy területet foglal el egy-egy erdőgaz­daság, hiszen például a nyugat-szlo­vákiai kerület területének egyharma- da erdő. Itt azonban — más erdőgaz­daságoktól eltérően — jól kiépített erdei utakkal rendelkeznek, ami igen nagy előnyt jelent. Nemegyszer előfordul, hogy az er­dészeknek, erdőgazdasági dolgozók­nak — nem lévén elég erdei munká­suk — maguknak is segíteniük kell olt, ahol erre a legnagyobb szükség van. Szekercével vagy motoros fűrész­szel is dolgoznak. Viliam Gaži főer­dész ebben a tekintetben sem kivétel. Nem vonjia ki magát semmilyen mun­ka alól. Jó irányító, szervező és úgy ismerik, mint kitűnő vadászi. A VII. országos fakitermelési és közelítési versenyben,.amelynek kere­tében az erdészek lövészszámokban és szarvascsalogatásban is versenyez­tek, az utóbbiban a harmadik he­lyen végzett. — Hogyan lett erdész? — teszem fel a kérdést. Nem okoz túlságosan nagy megle­petést, amikor elmondja, hogy er- dészcsaládból származik. így volt ez valaha, különösen vidéken: az apa erdész volt és a fiával is kiskorától kezdve megszerettette az erdőt, a természetet, a vadat, megtanította őt vadászni, hogy egyszer, ha nyugalom­ba vonul, azzal a nyugodt lelkiisme­rettel tehesse ezt, hogy utódot ne­velt maga helyett. Ám sokkal képzet­tebbet, tapasztaltabbat, akinek min­den feltétele megvan ahhoz, hogy ma­gasabb szinten folytathassa az apa által elkezdett munkát. A kočovcei erdőségben lépten-nyomon meg lehet győződni ennek a törekvésnek az eredményéről. Viliam Gaži főerdésszel a szarvas- csalogatási versenyről beszélgetek. Nem hétköznapi esemény részt venni egy ilyen versenyen, hát még jó he­lyezést elérni! Még a vadászok között is sokan akadnak olyanok, akik úgy képzelik el a szarvas csalogatását, hogy elég megfújni a szarukürtöt vagy más bevált csalogatót, és a szar­vas lőtávolságba jön. Ez azonban ön­magában még nem biztosítéka a sike­res vadászatnak. A szarvasbőgés sem mindig egyforma, más-más a tónusa, aszerint, hogyan folyik le a párzási „szertartás“, s annak melyik .szaka­száról van szó. Más hangot hallat a fiatal szarvasbika, amelyik az ünőt keresi, megint mást, amikor urává lett a szarvastehén-csordának és me­gint másfélét, amikor fenyegeti az el­lenfelét. Meg lehet különböztetni az öreg szarvasbika bőgését is. Ezeket a hangokat már le is kot- tázták. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden erdész, aki ért a szar­vascsalogatáshoz, ismeri a kottát. Viliam Gaži az erdőben szerezte í S ismereteit, tapasztalatait. Évről évre, amikor a szarvasbőgés tart Amikor nála jártam, akkor is így volt ez az Inovec erdeiben. Az éjsza­kák és a reggelek hűvösek, bőséges a harmat, s ez éles ellentétet képez az általában verőfényes nappalokkal. A völgyeket reggelente köd fedi, s az olykor-olykor feltámadó szél a köd­foszlányokat szinte teregeti maga előtt az erdőkben, völgyekben. Viliam el kell bújnia, kihasználva a széljárást is. Ehhez legjobban a jó szarvascsa­logató vadász ért. A szarvasbőgés idején a vadászok­nak, erdészeknek ez a legszebb, de legnehezebb feladata. Csak az tudja igazán megbecsülni, mit jelent egy tapasztalt vezető kísérete, aki ma­ga is volt már legalább egyszer szar­vasvadászaton. A kočovcei erdőségben nagy figyel­met fordítanak a vadgondozásra. A vágújhelyi erdőgazdaságnak 1973- ban mintegy 50 000 kort na állt a rendelkezésére erre a célra. Évente az erdőgazdaság területén mintegy 50 nagyvadat kilőnek, köztük átlagban nyolc szarvast. Ezek agancsa a nem­zetközi skálán mérve átlagosan eléri a 200 pontot, amit a külföldi ven­dégek is kellőképpen értékelnek. Húsz évvel ezelőtt muflonokat tele­pítettek a kočovcei erdőrészlegbe. Ma már dicsekedhetnek egyiküknek a trófeájával, amit ezüstéremmel tün­tatta kisöbű puskával a sportlövésze­tet. A járási forduló győztese lett és 1972-ben pedig a bratislavai Állami Erdőgazdaság vállalati igazgatósága által rendezett versenyt nyerte meg. E versenyben a nyugat-szlovákiai ke­rület erdészei közül a legjobb lövé­szek vettek részt: Kvasňovský, Pápež, Buda, Tadiaľ, Ryba, Hason, ^Binčík és sokan mások. Nem kevésbé jelentős sikernek mi­nősíti Viliam Gaži, hogy a nyugat­szlovákiai erdőigazgatóságot képvise­lő négytagú csapat tagjaként hozzá­járult ahhoz, hogy az erdészek szá­mára rendezett országos vadász-tíz- tusában a csapat megvédte az első­ségét. Olyan siker volt ez, amivel nem is számoltak, noha igen fontosnak tartották és lelkiismeretesen készül­tek a versenyre. Szívügye azonban a szarvascsaloga­tás. Az idén megrendezésre kerülő országos versenyen a tavalyinál is jobb helyezést szeretne elérni. F. SIVÄK Válasz a felhívásra A legmagasabb párt és állami, valamint a szakszervezeti szervek és a SZISZ KB versenyfelhívását mind több üzem dolgozói fogadják el. Valamennyien szép munkaered­ményekkel, az általuk előállított termékek minőségének javításával akarják megünnepelni a Szlovák Nemzeti Felkelés idén sorra ke­rülő 30. évfordulóját. Ez a gondo­lat vezérelte a krompachyi ener­getikusokat is, akik ebben az év­ben egymillió koronával akarják túlteljesíteni az árutermelési ter­vet. Krompachyban a verseny nem új keletű, mert már hetekkel a kiszabott határidő előtt teljesítet­ték az 1973. év tervfeladatait is és a múlt év szilveszteréig 30 millió kilowatt elektromos áramot ter­meltek. Ebben az üzemben a dolgozók bekapcsolódnak a takarékossági mozgalomba is. Az 1974. év végéig 560 tonna folyóméter tüzelőanya­got takarítanak meg. Csökkentik annak az elektromos energiának a felhasználását, mely az erőmű­vük üzemeltetéséhez szükséges. Takarékoskodnak a fémes anya­gokkal is. Terven felül 10 tonna acélhulladékot és 400 kilogramm színesfémet adnak át a gyűjtő­helyeknek. Ebben az üzemben kiemelkedő eredményeket érnek el a SZISZ üzemi szervezetének a tagjai is. Járási viszonylatban a legjobbak közé tartoznak, sőt az Ifjúsági Fényszóró mozgalom keretében elért eredményeikért 1973-ban a kerületi verseny élére kerültek. Főleg a Ján Halcmanovsky vezette ifjúsági munkacsoport tagjai érde­melnek dicséretet. Nagyban járul­tak hozzá ahhoz, hogy a Spišská Nová Ves-i járásban az Ifjúsági Fényszóró mozgalom keretében a múlt évben 9 millió korona értékű elfekvő készletet tártak fel a fia­talok. — kom — 1974. L 13. 6 A FÖERDESZ (A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom