Új Szó, 1974. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-13 / 2. szám, Vasárnapi Új Szó
Az utóbbi évek dinamikus fejlődése a növénytermesztés szakaszán, különösen a szemesek termesztésében, lehetővé tette mezőgazdasági üzemeinkben a sertéstenyésztés intenzív fejlesztését. A vágósertés-termelés volumene párhuzamosan nő a hektárhozamokkal. Az elért eredményekhez jelentős mértékben járul hozzá a biológiai anyag minőségének javulása, valamint a takarmánykeverékek készítésének és felhasználásának növekvő hatékonysága. Bár a száj- és körömfájás járásunkban ebben az ágazatban okozta a legnagyobb károkat, ma már megállapíthatjuk, hogy nagy erőfeszítések közepette ugyan, de sertéstenyésztésünk helyreállt. A járási pártbizottság által meghatározott feladatokat ez a szakasz is maradék nélkül teljesíti, a vágósertés-eladás a jelentős kiesés ellenére is meghaladja az előző évi terjedelmet. Csupán a napi súlygyarapodásnál várható némi csökkenés az elmúlt évi szinttel szemben, amely körülbelül fél dekára tehető, s az előhizlalda állományát Is figyelembe véve, az 1973-as évben mintegy 12 vagon kiesést okozott a termelésben. Ezt a kiesést teljes egészében a száj- és körömfájás veszteségei közé sorolhatjuk. Jó úton halad a hibridizációs program valóra váltása, amelyet az 1972. évi konferencián meghirdettünk és azóta kétszer is módosítottunk. A módosított változatot a kerület és részben egész Szlovákia nemesítési és hibridizációs programjával összhangban a tenyésztési központ dolgozóinak segítségével alakítottuk ki, s itt már figyelembe vettük a nagyobb koncentrációt. A törzsállományokat szakosított farmokon helyezzük szét, a belga landrace a Nový Život Efsz-be, az angol nagyfehér és a hampshire a Rohovcei (Szarvasi) ÁG kispataki farmjára, a durok a Topoľníky (Nyárasdi) Efsz szigeti farmjára kerül. Ezekre a farmokra kapcsolódnak a szaporító tenyészetek, amelyek keresztezett anyai alapanyagot szállítanak a haszontenyészetek részére. A hampshire és a durok farmok a kerületi és szlovákiai nemesítő programnak is részel, ezek a járás szükségleteinek fedezésére elsősorban csak tenyészkanokat állítanak elő. 1974-ben a szaporító tenyészeteket is szükséges lesz kiépíteni, amelyek a következők: a Lehnicei (Légi) Efsz szászi farmja; a Rohovcei ÄG rohovcei farmja, a Trhové Mýto-i (Vásárvámosi} Efsz felsővámosi farmja, a csi- lizközi társulás csilizradványi farmja, a Calovói (Nagymegyeri) Efsz izsapi farmja,, valamint a Kútnikyi (Hegyétei) Efsz balázsfai farmja. Első és legfontosabb lépés lesz a jelenlegi állományok fokozott széttelepíté- se a többi farmra úgy, hogy a hibrid anyag fogadásáig az adaptálást és az alapos fertőtlenítést elvégezhessék. A hibridizációs programtól függetlenül a Magyar Népköztársaságból kész hibrid-alapanyagot is vásárolunk, éspedig 1500 darab Tetra és 2000 darab Ka-Hyb nevű hibridet. Ezt az anyagot a Bellová Ves-i új farmon helyezzük el, ahonnan a karantén leteltével befedeztetve osztjuk szét az igénylő üzemek között. Az igényléseknél figyelembe kell venni azt a tényt, hogy ezek az állatok szintén csak steril körülmények között istál- lózhatók, és azon a farmon más fajtájú sertés nem maradhat. Amint az elmondottakból is kiérezhető, a sertéstenyésztés szakaszán egy új irányzat veszf kezdetét. Oj és intenzívebb fajtáink lesznek az eddigiekkel szemben, éppen ezért az egyes üzemekben fel is kell készülni ezek fogadására. A magasab szintű fejlődési szakasz magasabb szintű tenyésztési és tartási technológiát, kon1974. I. 13. A DUNAJSKÁ STREDA-I (DUNASZERDAHELYI) JÁRÁS CÉLKITŰZÉSEI A SZARVASMARBA TENYÉSZTÉSBEN centráltabb takarmányt követel, s az átalakítandó teleprendszereket már ennek jegyében kell megoldani. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy ezek az új fajták igényesebbek, környezetiélettani igényeik jóval nagyobbak a jelenlegieknél, s aki ezt nem veszi figyelembe, jobban teszi, ha nem is próbálkozik ezekkel a fajtákkal. Azok, akik az új fajtájú sertésekkel kezdenek, okvetlenül tanulmányozzák a szakirodalmat, tanulmányutak keretében győződjenek meg az optimális környezet kialakításáról, s valósítsák meg azt odahaza. Ha egy szakember állandóan odahaza tartózkodik, s a termelés normális ütemben halad, úgy gondolhatja, hogy az a legjobb, ahogyan ő csinálja. Ám ha körülnéz a nagyvilágban, akkor rádöbben, hogy mennyit fejlődnek, és ugyanakkor milyen gyorsan tűnnek le egyes termelési rendszerek. Mindenütt keresik a jobbat, s ma már ki lehet választani azokat a rendszereket, amelyek körülbelül 10—15 éves távlatban időtállónak- bizonyulnak. A sertéstenyésztés új rendszerei közé tartozik a csoportos elletés, a korai leválasztás s a battériás malacnevelés. Ezek az új eljárások kevés beruházással, illetve kevés átalakítással jelenlegi épületeinkben is bevezethetők. Ezen a területen már járásunkban is vannak kezdeményezések, véleményünk szerint azonban, ezt a kérdést egy üzem keretében nem csupán részleteiben, hanem komplexen kell megoldani. Azok részére, akik a közeljövőben át akarják építeni sertéstenyésztési rendszerüket, tanulmányutat szervezünk egy olyan üzembe, ahol ezt már megoldották és legalább egy éve sikeresen üzemelnek. A sertéstenyésztéssel kapcsolatban azonban még egy további problémára is fel kell hívni a figyelmet, éspedig a takarmánytápok gyártásának és elosztásának kérdésére. Zootechniku- saink attól tartanak, hogy ha átállnak az új módszerre, nem lesz folyamatos a kellő minőségű takarmánytáp elosztása. Ez az aggodalmuk indokolt is lenne, ha a Mezőgazdasági Felvásárló és Ellátó Vállalat nem garantálná, hogy azok az üzemek, amelyek átállnak a csoportos elletésre, a korai választásra, illetve a battériás malacnevelésre, mindenkor megkapják a szükséges tápot, illetve granulátumot: Különösen a granulátum kifogástalan minőségének van nagy jelentősége, melynek használata növeli a malacnevelés gazdaságosságát, gyorsítja a kocaforgót és rövid időn belül lehetővé teszi a 20—22 malac elválasztását egy anyakocára számítva. Emellett a battériás malacnevelés hizlaldáink vágósertés-kibocsátó kapacitását is jelentős mértékben fokozná. A sertéstenyésztés mai állását járásunkban talán úgy jellemezhetnénk, hogy sokat termelünk, de nem mindenütt és nem minden vonatkozásban gazdaságosan. Ezért sürgetjük az új módszerek meghonosítását mező- gazdasági üzemeinkben, amelyekhez nem kell sok beruházás, hanem annál több akarat és ügyes szervezés. A sertéstenyésztés további feladataival kapcsolatban szükséges még megemlíteni az állami ösztönzők eddig tapasztalt hatását. Járásunkban a gazdasági ösztönzők hatására 1970 óta a vágómarhák átlagos vágási súlya 9,6 %-kal növekedett, a sertések átlagos vágási súlya viszont 7,3 %-kal csökkent. Míg a szarvasmarháknál a prémium az 550 kg-os súlyhatár túllépésére ösztönöz, addig az életbe léptetett új felvásárlási feltételek a sertéstenyésztésben a vágási súly csökkentésére késztetik a termelőt. Viszont a sertéseknél a jelenlegi vágósúly alá menni (102 kg) már nem célszerű, éppen ezért a megoldás a hibrid-, azaz a hússertés elterjesztésében keresendő, mivel a felső megengedett súlyhatár ott 120 kg. Az utóbbi megjegyzés főleg azok felé irányul, akik a Cornwall sertést oly szívesen tartják tenyészeteikben. Fel kell erre figyelni, mert ez is fontos szerepet játszik a vállalati gazdálkodásban. Az állam az árrendszeren, vagy a minőségi normák által adja a termelők tudomására, hogy mi a társadalom érdeke, milyen árut igényel a piac. A baromfitenyésztés szakaszán jelenleg megoldottnak tekinthető a tojástermelés. A három nagyüzem tojástermelési volumene 1974-ben meg fogja haladni az 50 millió darabot. A két állami gazdaságon kívül csupán az Okoci (Ekecsi) Efsz bővítette kapacitását, ahol az új technológia bevezetésével a volt hatezresből tizenötezres tojóházat létesítettek és az évi 1 millió tojás helyett 3 millió felett termelnek. Ez szép példa arra, hogy hogyan kell az új módszereket alkalmazni, és általuk az adott férőhelyet és a termelést háromszorosára emelni, ugyanakkor az előállítási költségeket 1 egységre vetítve közel 100 %- kai csökkenteni. A többi, jelenleg még extenzív körülmények között termelő üzemnek csak azt tudjuk tanácsolni, hogy hagyjanak fel a tojás- termeléssel, mert a hagyományos viszonyok között az nem gazdaságos. A baromfitenyésztés másik fő ágazata a hústermelés, amely járásunkban nem éri el a tojástermelés színvonalát. Az évi hústermelés 50 %-a selejttyúkokból adódik, 5 %-ot termel a szövetkezeti tagság és a magánszektor, a fennmaradó 45 %-ot pedig 10 mezőgazdasági üzem állítja elő. A helyzet eléggé elgondolkoztató, ha figyelembe vesszük, hogy járásunkban új baromfifeldolgozó üzem épül, a baromfihús termelésében viszont nem tapasztalható fellendülés. Ennek az oka abban rejlik, hogy választani kellett a tojástermelés és a baromfihús-termelés között, mert mind a kettőt magas nagyságrendben nem bírja ki a jelenlegi takarmánybázis. Emellett nyitott kérdés marad még a lúd- nevelés nagyságrendje is, amelyet az alakuló körülményeit és a további tárgyalások döntenek el a közeljövőben. A baromfitermelés többi ágazata közül a naposlibák és naposkacsák keltetését csupán a lakosság ellátása szempontjából tartjuk fenn. A naposcsibe-szükséglet járásunkban nem haladja meg a 800 000 darabot, melynek csaknem negyedrészét a kisállattenyésztők igénylik. A CSKP KB 1972. évi áprilisi plenáris ülésének határozata alapján a baromfitenyésztés területén egyetlen fontos feladatunk volt, éspedig az egy tojóra eső tojástermelésben nagyüzemi feltételek között meghaladni a 250 darabot. Ezt a követelményt az 1973-as évben mind a 3 tojástermelő farm teljesítette. Az 1970-es évhez viszonyítva az 1 tojóra eső tojáshozam 17,8 %-kal növekedett, a tojástermelés volumenének növekedése pedig meghaladta a 40 %-ot A szükséges takarmányalap biztosítása az eredményes állattenyésztés legfontosabb feltétele. A legtöbb szemestakarmányt igénylő ágazatok szükségleteit csak úgy tudjuk fedezni, ha a szarvasmarha-tenyésztésben a rendelkezésre álló tömegtakarmányokat is maximális mértékben hasznosítjuk. Sok helyütt a lucerna és a silókukorica jelenti a takarmánybázist, mellőzik az értékes melléktermékeket, a cukorgyári répaszeletet, a répafejet, az idejében betakarított, jó minőségű kukoricaszárat, takarmányszalmát, a jó minőségű legelőt, a melaszt, valamint a másodvetésként hasznosítható egyéves takarmánynövényeket ott, ahol öntözési lehetőségek is vannak. Pedig ezek mind tartalékot képeznek és általuk nagyon sok szemestakarmányt takaríthatnánk meg. Különösen érdekes lesz ez a gondolat az univerzális szárítóberendezésekkel és brikettező gépekkel rendelkező üzemekben. Az üzemek vezetői elemezhetnék és értékelhetnék takarmánytermesztési, főleg betakarítási és tárolási technológiájukat, tovább ésszerűsíthetnék ezt az egyre fontosabb szerepet betöltő szakaszt. Nagyok a feladataink az állattenyésztés szakaszán, új technológiát alkalmazunk és új biológiai anyagot állítunk a termelők szolgálatába, ehhez azonban koncentráltabb béltartalommal rendelkező takarmánytápokra és tömegtakarmányokra is szükségünk van. Itt nem a tömegen, hanem a minőségen van a hangsúly. További fontos követelmény a tisztaság és a rendszeretet az állatoknál, az istállókban és a farmokon. Az idegenek termelési eredményeinket hallva úgy gondolhatnák, hogy nálunk minden a legnagyobb rendben van, ideális körülményeket alakítottunk ki minden vonatkozásban és minden szakaszon. Az eredményeink valóban szépek, de még ragyogóbbak is lehetnének, ha egy kis esztétikát is vinnénk a termelésbe, munkahelyeinkre. A rendcsinálást a telepek, farmok rendezésével kell kezdeni és fokozatosan megkövetelni az istállók környékén, az istállókban, a gépeknél, a műhelyeknél, az irodákban. a szociális és mellékhelyiségekben stb. Legyünk ezen a téren igényesebbek, s mindjárt kulturáltabban hat környezetünk, mint például Kráľovské Kračanyban (Királyfiakar- csán), Topolníkyban (Nyárasdon), Medvedovban (Medvén), Pastuchyban (Patason), a Trhové Mýto-i szövetkezet felsővámosi telepén, vagy a ba- lonyi, langi és csütörtöki tyúkfarmon, továbbá a hodosi, a bakai, a rohovcei, a felbári és a csilizradványi szövetkezet Istállóiban. Konferenciánknak az volt a célja, hogy rámutassunk tartalékainkra a még eredményesebb gazdálkodás érdekében. Jó eredményeink ellenére nem lehetünk elégedettek az állattenyésztés minden szakaszán és minden egyes üzem munkájával kapcsolatban. Az elemzéseknél a hibák, a negatív jelenségek mindig előbukkannak, s gazdálkodásunk csak úgy lesz még jobb a jövőben, ha ezeket idejében eltávolítjuk. Reméljük, hogy a következő években az 1973. évihez hasonló, vagy még jobb eredményeket érünk el a mezőgazdasági termelés minden szakaszán, hogy tovább növeljük a mezőgazdaság fejlesztésének eddigi ütemét és ezzel járásunknak még nagyobb sikereket és elismerést szerzünk. MANDÄK JÓZSEF Járósi főzootechnikusnak, a járási állattenyésztési konferencián elhangzott beszámolójából»
