Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-02 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó

Kati, meg a P i s t a Külön könyvjutaluniban és dicséretben részesítette Král. Chlmecen (Királyhelmecen) a Petőfi Sándor pionírcsapat ün­nepi gyűlésén Kendi Mária ki­lencedikes tanulót, a csapatta­nács elnökét Molnár Zoltán elvtárs, az iskola igazgatója. Megérdemelte a jutalmat és di cséretet, mert akadályt nem is­merve küzdött a csapattanács tevékenységének fellendítésé­ért. Deák Veronika Akadályversenyt rendeztek Bratislavában a Duna utcai is­kola pionírjai. A versenyt £1 VI. A osztály csapata nyerte meg. Cséplő Zsuzsa, Kosa Kati, Hegedűs István, Ringer Román, Ásványi Péter, Takács László, Szilvásy László álltak rajthoz, s teljesítményükkel maguk mö­gé utasították a IX. B osztály csapatát is. Kovács Erzsébet Kilenc szakkör működik Veľ­ké Trakany (Nagytárkány J községben a Timur pionírcsa­pat keretében. Tárczy Júlia ta­nítónő a táncosok vezetője, Fazekas Aranka tanítónő az iro­dalmi kör vezetője, s az ének­kar Nagy Gusztáv tanító veze­tésével tevékenykedik. Ez a három kör már közös ünnepi műsort is bemutatott. Remélhe­tő, hogy hasonló szép eredmé­nyeket mutatnak majd fel a többi kör tagjai is. Pitóczky Anna így kellett volna Névnapon illő, nagyon is illő köszöntőt mondani, ajándé­kot adni. A múltkor azonban Kati és Pista, mindketten hely telenül cselekedtek. Pista azért, mert a „tréfás“ ajándékcso m<”got vitte. (Töltőtoll sok papírba csomagolva, nagy cso­magba téve). Kati pedig azért, mert gorombáskodott. Akár­milyen is az ajándék, nem illő bolondnak, süsünek nevezni az ajándékozót. Őseink így fogalmazták meg ezt a sza­bályt: „Ajándék lónak ne nézd a fogát“! Egyébként min­denkor kedves ajándék a virág. Nézzétek meg a képet! így kellett volna Katit névnapján felköszönteni. PETRIK JÓZSEF: EGY CSOKOR FAGYÖNGY Erdőbe ment Mihály bácsi, az üreg favágó. Magával hívta Mis­ka fiát is. Amikor indultak, Mi­siké, a nyolcéves unoka rájuk szólt: Nagyapa! Édesapám! Vi­gyenek magukkal!... Az apja hallani sem akart róla, de Mi­hály bácsi megszánta: Legalább megnézi a téli erdőt! így hát hárman indultak, Mi hály bácsi, Miska, a fia, és Mi­siké, az unoka. Messze volt az erdő, de azért csak odaértek., Egy tisztáson lerakták a szerszámokat, galy- lyat hordtak össze. Mihály bá­csi alágyújtott. Misiké húszig sem számolt, a lángok már on­tották a jó meleget. — Most mi dolgozni me­gyünk, te addig vigyázz a tűz­re! — mondta neki az apja. Tetszett Misikének ez a tiszt­ség. Csak rakta, rakta a tüzet. Ha elfogyott a gally, újat sze­dett. járta a tűz körül az erdőt. Figyelte a fák törzsét, kérgét: Melyik a tölgy? Melyik a kő­ris? Egy bokor ágasában apró fészekre talált. A bozót alól pi- tyegő madárka röppent tova. Ügy érezte magát, mint az iga­zi természetjáró. Csak a fejszék távoli csattogása hozta eszébe, hogy nincs egyedül az erdőben. Az egyik tisztáson nagy, te­kintélyes tölgyfa állt. Agai kö­zött haragoszöld levélcsomókat látott. Az a fagyöngy! Nagyapja gyakran hoz haza ilyet az er­dőből. Vajon hogyan lehet le­szedni? — Misiké, ebédelünk! Elszólílották onnan. Szaladt is a tűzhöz, ahol már illatozva sült a felnyársalt szalonna. Megebédeltek. Azután Mihály bácsi, meg Miska füstöltek egyet, majd folytatták a mun­kát. Misiké tüstént szaladt a tölgyfához. Megpróbált felmász ni rá. A törzs vastag volt, ne­hezen tudott belekapaszkodni. Közben vissza-visszaszaladt a tűzhöz, megrakta. Azután addig kísérletezett a mászással, míg el nem érte az alsó ágat. On­nan tovább kúszott, egyre fel­jebb. Letépett egy csokorra való fagyöngyöt, de amikor lenézett a földre, egyszeriben elfogta a félelem. Nyújtotta, nyújtotta lá­bát az alsó ág felé, de hiába. Csak kapaszkodott. Mit tehetett egyebet? Hosszú percek teltek el. Félóra is elmúlott talán, amikor meghallotta édesapja kiáltását: — Misiké! Misiké! Hol vagy? Félt visszaszólni. Torkát sírás szorongatta, de amikor nyöszö­rögni kezdett, apja is, nagyapja is ott termett a fa alatt. Az öreg biztatta unokáját: Megemlítették Amikor Horný Bar (Felbár) községben a pionírcsapat ün­nepi gyűlést tartott, beszámol­tak arról is, hogy az elmúlt idő­szakban milyen munkát végez­tek a pajtások. Megemlítették például többek között azt Is, hogy amikor három község pionírjai vetélkedőt rendeztek a Szovjetunióról, a felbáriak nyerték meg a vetélkedőt. Az iskolai szavalóverseny esemé­nyeit értékelve Valasek Mik­lós, Vajas István, Hajas Erzsé­bet, Soós Klára, Nagy Irén ne­vét említették meg, akik a versenyen a legjobb szavalók- nak bizonyultak. Az üveggyűj- tésbe minden pionír bekapcso­lódott, Valasek Miklós, Zsigray Ágnes és Rudinszky Valéria az egyéni gyűjtésben értek el szép eredményeket. Az ének- és táncegyüttest is megemlítették a beszámolóban, hisz a körze­ti és járási versenyen sikerrel szerepeltek az együttes tagjai. Az említett pajtások és cso­portok a beszámoló végén könyvjutalmat és dicsérő okle­velet kaptak Benkovics László elvtárstól, az iskola igazgató­jától. VAJAS ISTVÁNNÉ A LEGJOBB Tvrdošovcén (Tardoskedden) a Nőszövetség he­lyi szervezete, valamint a szlovák és magyar is­kola pionírcsapata rajzversenyt rendezett a pio­nírok számára. Első díjat kapott Vince Károly, aki felvételünkön látható. A második díjat Truch- lová, a harmadikat Adamíková pionírlányok nyer­ték. Dózsa Júlia, a Nőszövetség helyi szervezeté­nek elnöke ünnepélyes keretek között osztotta ki a díjakat. KOBOLKA GYÖRGY — Ne félj, leszedünk, mint az almát! Édesapja megpróbált utána mászni, de a cipője csúszott a fagyott törzsön. Helyette sok­kal okosabbat talált ki Mihály bácsi. — Gyerünk! Csinálunk neki létrát! Háttal nekidőlt a fának, a két kezét pedig a hasánál ösz- szekulcsolta. Ä fia meg fellé­pett az apja vállára, s odaszólt Misikének. — Ne félj! Lépj a váltamra! Lehozták a család legkisebb Mihályát a földre. Elmúlt Mi­siké egyik félelme, de jött a másik: Kikapok, nem kapok? Félelmében csokorba szedte a fagyöngyöt. Megszólalt érre nagyapa: — Lesz még belöleci lavágó! Az apja meg csak ennyit mondott: — Nicsak, milyen szép cso­kor, édesanyád biztosan örül majd neki. DÉNES GYÖRGY: SZIL MOROG Szél morog a hegyoldalban, fagyos földön csizma koppan, lefordul a fa levele, megpörköli a tél szele. Behúzódunk a szobába, tüzet rakunk a kályhába, ropog a fa, izzik a szén, kifogunk a tél hidegén. A nép egészségéért Sokan talán nem is hiszik, pedig igaz, hogy még most, decemberben is található gyűjthető gyógynövény. Ez pedig neon más, mint a fehér fagyöngy, mely a lom­bos fák, főleg az akác-, a nyár-, a hárs- és a tölgyfák koronáin, ágai között található, lényegében élősködő növény. Madárfészekre emlékeztető, sűrű, örökzöld, gömb alakú cserje. Bükkfákon nem terem. Egyébként könnyen felismerhető, mert a fák ilyenkor már levél- telenek, s a rajtuk élősködő, örökzöld növény már messziről látható. A Komárno—Hurbanovo (Komárom—Ögyalla) közötti országút mentén a jegenyéken, valamint a vojnicei (bátorkeszi) tölgyerdőben rengeteg található. A fehér fagyöngy szára fás, tömör, villásan elágazó. Vastagabb részeinek kérge barna, a vékonyabbaké sárgászöld. Le­velei átellenesek, bőrneműek, telelők. Termése borsó nagyságú, fehér színű bogyó. Érdekes, hogy a növény szaporításáról a madarak gondoskodnak. Mégpedig úgy, hogy élelem híján a madarak szedegetni kezdik a bo­gyókat. Azok viszont ragadósak, rátapadnak a madarak csőrére, s ahogy a madarak csőrüket a fák kérgéhez dörzsölik, szinte elültetik a ragadós bogyókat. Gyűjtendő a növény szára, melyeken levelek találha­tók. Ügyelni kell viszont arra, hogy a szár 5 mm-nél vastagabb ne legyen. Száradási aránya 3:1, s az ára kg-ként 6 korona. Régebben a terméséből légyfogót is készítettek, mert így hasznosítható volt ragadós nedve. Néhány helyen pedig a karácsonyi asztalon díszként használták. Mi a hatóanyagát vérnyomáscsökkentő, szív­nyugtató, görcsoldó, belső vérzést elállító szerként használjuk. Dr. NAGY GÉZA Képes rejtvénysorozatunk ^ Illik — nem illik? 1973. XII. 2. A napközi otthonban szoktak ebédelni. Kati és Pista. Mos­tanában valahogy mindig egymás mellé kerülnek az asztal­nál. Az evőeszközökkel óvatosan bánnak, nem csörömpöl­nek, és általában étkezés közben kerülnek minden fölösle­ges zajt. Még egymással se nagyon beszélgetnek Legfel ebb jó étvágyat kívánnak egymásnak, azután hozzálátnak az ét­kezéshez. Pistát ilyenkor nem érdekli a társalgás inkább újságot olvas. Kati meg mostanában olyan furcsán szó fukar... Feladat: írjátok meg, hogy ki vétett az illemszabályok el­len. Kati, vagy Pita? Miért? Á november Íífán megjelent rjelvényünk megfejtői közül könyvjutalomban részesülnek: Práger Katalin, Váhovce (Vá- ga), Miriák Eleonóra, Vojnice (Bátorkeszi), Horváth Ka­talin, Maié Trakany (Kistrákány), Molnár Béla, Filakov- ské Kováči (Fülekkovácsi), Naszvadi Ilona, Sečianky (Ipoly- szécsenke). U| feladványunk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom