Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-02 / 48. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XII. 2. VADNYUGATI TÖRTÉNET Egy texasi bárban csendesen iszogat egy idegen, átutazó marhakereskedő. Közben szóba elegyedik a pultnál a mixerrel: — Csinos helyiség, de mondja, miért szórták fel a padlót vastagon fürészporral? — Ez nem fűrészpor, uram. Tegnap estig ez volt a berendezés! ... A SZAHARÁBAN Két jegesmedve beszélget a Szaharában: — A kutyafáját, itt bizony csúszós lehet az út! — kiált fel az egyik. — Ugyan, miből gondolod? — kérdi a másik. — Hát nem látod, hogy mennyi homokot szórtak rá?! Szöveg nélkül (Dana Zacharová rajza) ISKOLÁBAN Természetrajzórán feláll Pistike, és azt kérdezi a tanítótól:- — Tessék nekem megmondani, hogy miért hívják a sárgarigót sárgarigónak? Micsoda ostoba kérdés! Azért hívják sárgarigónak, mert sárga. — Azt én is tudom. De miért rigó? OKOK — Miért nem akarsz feleségül jönni hozzám? — Két okból. — Halljam! — Az egyik te vagy, a másik pedig valaki más. NYÁRI EMLÉK — Te, a tengerparton annyi pucér nőt láttam, és semmi hatással nem voltak rám! — Ne dicsekedj! — Nem dicsekszem. Panaszkodom. í. tiEVIN: A TECHNIKA SZÁZADÁBAN — Igazgató úr, azt hiszem, megjöttek a szögbelövők ... ‘n*':T JÓZSEF rajzrfl FÉLIG MEDDIG — Maga törvényes házasságból született? — Féligmed- dig. — Hogyhogy félig-meddig?! — Ügy, hogy az apám nős volt, az anyám pedig hajadon . .. BÍRÓSÁGON — Próbáljuk még egyszer, őrmester! Kérem, nyújtsa fel a JOBB kezét! (PRIVATE EYE) BENZINKÚTNÁL Hippik érkeztek, virágokkal telepingáit- autón. A benzinkút kezelője megkérdezi: — Benzint adjak, vagy öntözzem meg a virágokat? Aforizmák Van-e az irodalomnak jövője? Attól függ, hogy a jövőnek lesz-e irodalma. (Feleki László) A szerencse több jellemet igényel, mint a szerencsétlenség. (Francois de la Rochefoucauld) A tévedés annál veszélyesebb, ha egy kis igazságot is keverünk bele. (I. Sz. Turgenyev) Semmi sem nyugtatja meg úgy a lelket, mint a meggyőződés hiánya. (Mark Twain) A negyvenéveseknek el kell határozniok, hogy az ifjúságukat akarják-e meghosszabbítani, vagy az életüket. (Jacques Dévai) Diplomata az, aki tudja, hogy mikor született a felesége, csak az évei számát felejti el. (Angol humor) Némely ember azzal kérkedik, hogy egyik-másik nagy emberrel közös hibája van. (Johann Nestroy) Erényes dolognak azt nevezzük, amit nem lustaságból, gyávaságból vagy ostobaságból cselekszünk. (Henry Miller) A gyönyörű nőket hagyjuk meg a fantáziátlan férfiaknak. (Marcel Proust) Hírnév: ha olyan emberek Ismernek, akiket mi nem ismerünk. (Sebastian Chamfort) A mai emberek úgy szeretnének élni, mint holnap, de a tegnapi árak mellett. (T. Williams) — Ha nem hagysz azonnal békén, kiabálok egy civilért! ________ í SCHWEIZER ILLUSTRIERTEI FE LHÄBORODÁS A repülőgépen felháborodottan mondja egy idősebb hölgy a szomszédjának: — kimentem a gép elejére, a toalettbe. Hát képzelje, ott ül öt férfi, és a televíziót nézi! PÔKER Miért nem kártyázol égy idő óta Biliéi? • — Te kártyáznál azzal, aki hamisan játszik? — Persze, hogy nem.- ~ Hát Bili sem. j.--.:«*»? •. : . l*»1 - v... ’t: „ .. • GY ÁSZ Két, sűrűn lefátyolozott hölgy találkozik a temető kapujában. — ön is özvegy? — Nem, kérem, én csúnya vagyok. — Tehetségkutató versenyt tartunk, énekeljen valamit! (KROKOGYIL) Ljudocskát pelenkás korától ismertem. Kedves, derűs lény volt, akit családja minden elképzelhető, de még inkább elképzelhetetlen bajtól igyeke zett megóvni. Csak puha játékokat adtak a kezébe, nehogy megszúrja magát, télen a napos oldalon sétáltak vele, nyáron kizárólag az árnyékban. Iskolás éveiben Ljudocska már immunissá vált az élet összes bajaival szemben. Kizárólag kitűnő tanulókkal érintkezett, olyanokkal, kiknek szü lei legalább a Zsiauli szintet megütötték. Az iskola befejezése után azonnal jelentkezett egy szibériai építkezésre, azonban három hónap sem telt el, és már a helyi főiskola levelező, majd két hónap múlva esti hallgatója volt, s röviddel ezután már a moszkvai egyetem teljes jogú diákja. Ljudocskának minden sikerült. Csak a férfhezmenetélről hallgatott. Egyszer a tévéjét javítottam. (Ljudocska ugyanis mesterien használta ki a szomszédok képességeit: engem befogott szerelőjének, a másik szomszédot varrónőjének használta, a harmadik, egy színésznő, a színházjegyeiről gondoskodott.) Szóval, a tévéjét javítottam, amikor, mintegy a magam számára is. váratlanul megkérdeztem: — Miért nem szerez be egy mindé nest? Aki szerelne, ellátná, s a szórakozásáról is gondoskodna? — Ha a házasságra céloz, az a vé* leményem, hogy manapság legalább olyan nehéz egy normális férfit találni, mint egy olyan filmet, amelynek a rendezője ne lenne egyben társszerző is. — Mit ért normális férfi alatt? — Férfit — hobby nélkül. Mert, ha megfigyelte, mostanában mindenkinek van valami mániája. Az egyik jelvényt gyűjt, a másik tengerészeti térképet, a harmadik pedig, mint maga is, hobbyból szerel és barkácsol, a negyedik horgászik, érdekes gyökerekből kiállítást rendez, vagy az antikváriumokat bújja, természetbarát, megszállott színházlátogató, gyufacímke után lohol... és akkor még nem beszéltem a kártya és a dominó megszállottjairól. Én viszont azt akarom, hogy a férjemnek én legyek az egyetlen szenvedélye. Ezért várok, keresek. És megtalálta. Nem gyűjtött semmit, nem barkácsolt, semmi után nem kutatott, semmi után nem mászkált. Jó fizetése volt, jó megjelenése, és még szerette is Ljudocskát. Az esküvő után egy évre egy másik városba szólított munkám. Visszatérve, Ljudocskát anyaként láttam viszont, de már nem feleségként. — Mi történt? — kérdeztem megrökönyödve. — Csak nem derült ki, hogy mégis van hobbyja? — De igen — mondta könnyes szemmel Ljudocska. — Imád nősülni. Én voltam a hetedik ... Fordította: BARABÁS PÉTER ÉRVELÉS Idős gazda próbálja lebeszélni a nagyvárosba költöző fiát. — Szóval elmégy? — El. — Ez az utolsó szavad? — Ez. — Én meggondolnám ezt a felköltözést — vágja ki az öreg az utolsó adut —, mert a városban már rég öreg szaki leszel, amikor idehaza még mindig szövetkezeti fiatal lehetnél. SZÖVEG NÉLKÜL (Eulenspiegel) KORSZERŰ MESE
