Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
CÉLUNK AZ ONALLOAN CSELEKVŐ MEGTAUUi A LEGFŐBB ÍRTÉKEI AZ EMBERT Irta: dr. RÄCZ OLIVÉR, az SZSZK oktatásügyi miniszterhelyettese Szocialista társadalmunkban a nevelés közügy, közérdek: az egész társadalom ügye. A nevelésnek tehát a társadalom összefogásából, együttműködéséből kell kialakulnia, tovább fejlődnie, de a két alappillér, amelyre a munka terhe nehezedik, továbbra is a társadalom legkisebb egysége, a család és a társadalom erre hivatott, eizzel megbízott intézménye, az iskola marad. Az iskola és a család együttműködése az az alap, amelyre a nevelés épül. Ez természetesen nem jelenti és nem jelentheti a kölcsönös felelősség áthárítását, sem olyanfajta munkamegosztást, amelyben a szülő a házi feladatok elkészítésének tevékeny segítőtársává, korrepetitorrá válna, az iskola pedig magára vállalná a szülői gondoskodás pótlását és teljes helyettesítését. Mindkét fél egymás támogatására, megértésére szorul: ennek az együttműködésnek az alapfeltétele pedig egymás kölcsönös megismerése, s ez semmiképpen sem jelenthet problémát, csupán a kötelező feladat megoldási lehetőségeinek céltudatos tanulmányozását. A probléma felvetése ebben az esetben tehát a probléma sző kizárását, hatályon kívül helyezését szeretné elérni: napjainkban ez a szó ugyanis kezd hovatovább egyre veszedelmesebb pozíciókat elfoglalni: apró kis tehetetlenségek, hanyag kis felelőtlenségek álcázójává, nagyképű varázsszóvá, már-már divattá válik gazdasági, társadalmi, tudományos, kulturális életünk minden területén. A család és az iskola kapcsolatának egymás kölcsönös megismeréséből kell kiindulnia, s ez már csak azért sem probléma, mert a pedagógus a gondjaira bízott gyerekeken keresztül feltétlenül megismeri a szülőket: előbb-utóbb kénytelen tudomást venni az otthoni környezetről. Szülőkről, akik különböző munkahelyeken dolgoznak, különböző fejlettségi fokon állnak, különböznek gondolkodásmódjuk határiai, s mert mindez különbözik, különbözik gyermekeik kifejezésmódja, otthonról hozott szellemi útra- valőja is. A szocialista iskola mindenki számára azonos lehetőségeket nyújt. A feltételek azonban nem azonosak, ezeket a pedagógusnak kell kiegyenlítenie. Nem elég az otthonról hozott előnyöket felismernie: az otthonról, a szülői házból, a szükebb környezetből hozott hátrányokkal is meg kell birkóznia. Ezen a téren a legelőnyösebb megoldás az lenne, ha a kezdeti különbségeket a nevelő már az iskolai képzést megelőzően kiegyenlíthetné, csakhogy az óvoda a gyermekek számára általában még kötetlen munkamószerekkel dolgozik. A kötött, pontosan megszabott munkamódszerekkel, a kötött követelményekkel a gyermek az alapiskola első osztályában találkozik először. Itt már teljesítményeket kell nyújtania, kitűzött feladatokat kell elvégeznie, számot kell adnia tudásáról: meg kell szólalnia! Köztudott, hogy a szűkebb nyelvi jelrendszerrel rendelkező környezetből érkező gyerekek általában nehezen szólalnak meg, nem mernek megszólalni: gátlásaik vannak. A dolgok egyenes követ? kezményeképpen a pedagógus, hogy a tanítási óra dinamikáját megőrizze és a rendelkezésre álló 45 percet maradók talanul kihasználja, Önkéntelenül a gátlástalan tanulókat szerepelteti, s gyakran ő maga sem veszi észre, hogy ezáltal a szellem birodalmának terméketlenebb tájairól érkezett gyerekeket saját akarata és a társadalom akarata ellenére, a szellem perifériáira száműzte. De miért? Azért, mert a szülői ház szellemi felkészültsége nem éri el a kívánt szintet? De hiszen akkor fennáll a veszélye annak, hogy a helyzet — mert itt helyzetről, adott állapotról van szó! — öröklődik, s a kis utód utódai sem érik majd el soha azt az eszményi szintet, amely feljogosítja őket, hogy tevékenyen részt vegyenek az élet és a társadalom irányításában. Hegel egy ragyogó felismeréssel szabott új irányt a filozófiának: megállapította, hogy a logika nem tanít meg gondolkodni, ellenkezőleg, a gondolkodás az, amely logikus következtetésekhez vezet. Pedagógiai munkánkban számunkra is kötelező az a felismerés, hogy az iskolának, fejlődő technikai, tudományos, kulturális életünk iskolájának ma már nem lehet az a mereven elhatárolt célja, hogy tudást biztosítson, hogy „a tudást“ adja át a rábízottaknak. Ennél jóval többet kell tennie: a tudás elsajátításának a módját és eszközeit kell feltárnia, tájékozódást kell biztosítania az írott anyagban, könyvekben, folyóiratokban, a politikai, a tudományos, a kulturális és a szakmai életben. Az iskolának meg kell teremtenie a kapcsolatot a társadalmi élet valamennyi területéhez és szakaszához, biztosítania kell a társadalmi élethez való személyes viszonyt, az aktivitás felébresztésével és ébren tartásával, a lehető legszorosabb társadalmi kötődéssel. Az eredményes tanulás a szocialista társadalomban nem magánügy: az adott képességeket csak tudatos tevékenység gél lehet képzettséggé és tapasztalattá fejleszteni. Ehhez pedig szükséges, hogy a pedagógus — és a társadalom — szoros egységben lássa maga előtt a nevelés célját, tartalmát és szervezését, s a szülő személyes lemondások és önmegtartóztatások árán is felismerje, hogy az iskolalátogatás és a tanulmányi eredmények egymástól elkülöníthetetlen közlekedő edények, s hogy műveltségünktől és szakmai végzettségünktől függ megítéléseink élessége és értéke; ez teszi számunkra érthetővé és elérhetővé a világot. Mi teszi az embert szabaddá? Ha képessé teszik rá, hogy megértse az adott kort, amelyben él, s ezáltal fejleszteni és irányítani tudja azt; ha megadják számára a lehetőséget, hogy részt vegyen a fejlődő, új világ alakításában, és megtalálja benne a legfőbb értéket: önma gát. Természetesen elsősorban a munkás- parasztszármazású gyermekekről és az ő érdekükben szólottam. És még természetesebb, hogy éppen ezért cseng a fülemben most, a júliusi plenáris üléseken elhangzott irányelvek megvalósításának időszakában az UNESCO Faure-bizottsá- gának 1970 őszén megszövegezett jelmondata, amely mindössze két szóba tömöríti a nevelés társadalmi küldetését: „Megtanulni létezni I“ A mikor az iskola igazgatói irodájába léptem, akaratlanul is egy beszélgetés tanúja lettem: a jelenlevők a barátsági hónap egyik rendezvényének előkészítésével kapcsolatos teendőket beszélték meg. Arról volt szó, hogy a hazánkban ideiglenesen állomásozó egyik szovjet kaitomal alakulat három képviselője — eleget téve az iskola meghívásának — a napokban ellátogat a lehnicei (légi) pionírok közé, és elbeszélget velük a szovjet komszomolisták, pionírok munkájáról, életéről. Mint kiderült, a beszélgetés részvevői az alapiskola tanulóinak a szülei voltak: Szegfű Lajos, a helyi pártszervezet elnöke, Karácsony István, a szövetkezet elnöke, Anton Guliek, a szlovák tannyelvű alapiskola igazgatója, s természetesen a „házigazda“, Molnár Géza iskolaigazgató. A hallottak alapján szinte önkéntelenül fogalmazódott meg bennem a gondolat: ahol ilyen baráti, elvtársi légkörben vitatják meg a teendőket, ahol a leg illetékesebbek jönnek, hogy segítsenek a feladatok megoldásában, ahol a szülők is bekapcsolódnak az iskola munkájába, bizonyára az eredmények sem maradnak el. S mint az igazgatóval folytatott beszélgetésből később kiderült, megállapításom nem volt alaptalan. — A szülők és a pedagógusok összefogása a mai modern társadalomban elkerül hét eitlen — mondja Molnár Géza igazgató —, az iskolának ugyanis társakra van szüksége ahhoz, hogy megfelelhessen a társadalom követelményeinek. Ezit az alapigazságot hangsúlyozta a párt központi bizottsága júliusi plenáris ülésének határozata is, moly az ifjú nemzedék egységes és céltudatos nevelése érdekében tulajdonított oly nagy jelentőséget a család és az iskola együttműködésének. Az iskolaigazgató tájékoztatása szerint a tanév eleji szülői értekezleten foglalkoztak a párthatározattal, ennek szellemében állították össze a beszámolót is. — Különösen az egységes nevelés fontosságára hívtuk fel a szülők figyelmét, arra, mennyire lényeges, hogy a családi nevelés összhangban legyen az iskola politikájával és a/•fezülők nevelőmunká- ja a szocialista rendszer ideológiai alapAz isi . Ingató és feli tottak és Mi EGYÜTT AZ ISI -EGYÜTT ASZ jára épüljön, s ezáltal hatékonyabb legyen a gyermek világnézeti, erkölcsi nevelése és közösségi emberré formálása. Az iskola és a szülők közti együttműködésről folytatva a beszélgetést, Molnár elvtárs megjegyzi, hogy a munka- közösség sokféleképpen segíti az iskolát. — Nemcsak anyagi támogatást nyújt — mint mondja —, hanem segít a nevelésben, a különféle nehézségek megoldásában is. Iskolánk 300 tanulójának egyharmada cigányszármazású, így meglehetősen sok gondot okoz számunkra ezek rendszeres iskolalátogatása és lemorzsolódása. Egyes szülők vállalták, hogy meglátogatják a gyakran hiányzó és a gyengébb előmenetelű tanulók szüleit. A pedagógusok és a szülők következetes és áldozatkész munkájának eredményeképpen évről évre javul a helyzet, s ma már országos viszonylatban is — sportnyelven szólva — meglehetősen jó helyezést értünk el. ÉRÉ I Ján Komáromi — elképzeléseket olykor módosítani kell. Ha az iparitanulő-képzésről hallunk, nyilván még sokan vagyunk, akik amolyan tanonciskolára gondolunk, parányi tantermekkel, műhelyekkel. Pedig az idő már eljárt az ilyen elképzelések fölött, hiszen napjainkban országos viszonylatban is az a jellemző kép, amit a Slovnaft nemzeti vállalat farkastoroki szaktanintézetében láttunk: több- emeletes épület, korszerűen felszerelt előadótermekkel, nyelvi és műszaki laboratóriumokkal, műhelyekkel, diákszállóval, ahol művelődni, szórakozni és sportolni egyaránt lehet. Ma már ilyen körülmények között folyik a szakmunkásképzés. — Lényegében csak azt tesszük, amit korunk és társadalmunk igényel — feleli Miroslav Ondruška, a szaktanintézet igazgatóhelyettese, amikor elismerőleg szólunk az épületről, — Ha valóban sokoldalúan képzett, jó szakembereket akarunk nevelni, akkor ahhoz megfejelő körülményeket kell teremtenünk. Körülbelül így fest napjaink egyik fontos képlete. Kimutatásokat, tanulmányokat, különböző felméréseket vesz elő: — A szakmunkásképzéssel pártunk XIV. kongresszusán, s a központi bizottság plenáris ülésein is behatóan foglalkoztak. Többek között megállapították, hogy jelentősen növelni kell a szakmunkásképzés elméleti és gyakorlati színvonalát, vagyis azt a kor igényeihez kell igazítani. E határozat egyik gyakorlati eredménye a négy évig tartó, érettségivel végződő szakmunkásképzés. Nálunk, egyelőre kísérletképpen, bevez rendszerű oktatást. Jozef Tarkai igazgatóhelyettessel és az előnyökről beszélgetünk. — Az indok néhány mondatban ö Társadalmunk műveltségi szintje mi fejlett, hogy időszerű a munkásfiatal átszervezése, minőségi javítása is. nagyfokú automatizálás, korszerűsít s rövid idő múlva megfelelő szak senki sem állhat oda majd a gépek d ez esek mellé. Űjra Miroslav Ondruška veszi át — Nálunk egyébként a négyeszte kásképzésnek van egy évek óta jól is. A Slovnaftban ugyanis a hagyon esztendős szaktanintézeten kívül lé vezett ötesztendős osztályok is. Ezek rom esztendeig rendes nappali tag majd munkába lépnek, s az utolsó esti iskola formájában végzik el. C bizonyítványt kapnak, miután sikere tanulmányaikat. Az általános tájékoztatók után a esztendős oktatásról érdeklődünk. — Az idén harminc tanulóból álló tályt nyitottunk. A felvételik során repelt tanulókat osztottuk be ide. El korlati oktatásukhoz valóban kivál biztosítunk. S e rövid előzetes után Miroslav < rá hív bennünket. Végigjárjuk a láb A i műkőt utolsó pályát tást v dolatc Az folyta adáss. get >a meglá 1 vekni va ni se sz általá náziuo iskolá intéze műnk A fia megtá gél is O . : ■' ■ "■ "ľ A CSKP Központi Bizottsága júliusi plenáris ülésén megvitatta az ifjú nemzedék neveléseve! kapcsolatos kérdéseket s az egységes és céltudatos nevelői hatás biztosítása érdekében az iskolaügyben dolgozó kommunistáknak feladatává tette: • "V-. A' * 0 használják fel aktívan a szocialista társadalmunk életéből szerzett ismereteket az iskola nevelői-oktatói tevékenységében; teremtsék meg a "szükséges feltételeket o diá* kok és tanulók elméjetj oktatásának és gyakorlati tevékenységének hatásos egybekapcsolására a laboratóriumokban, műhelyekben és az iskolák más szakintézményeiben, azzal a céllal, hogy fokozzák az érdeklődést főként a műszaki és természettudományi ágak iránt; 0 emeljék az iparitanuló-ifjúság képzésének politikai, eszmei és szakmai színvonalát; ennek a követelménynek rendeljék alá a tanügyi osztályok rendszerét, tartalmi irányzatát, káderbeli és anyagi-műszaki biztosítását és az iparitanuló iskolák irányításának összefüggő rendszerét; . £ mélyítsék ei az iskola és a család együtt működését; erősítsék a gyermekekre és az if júságra irányuló egyseges nevelési ráhatásu kát; aktivizálják a szülök és iskolabarátok munkaközösségének, mint az ifjú nemzedék nevelésében az iskolaigazgatás fontos segítő társának a munkáját ,x . Lőrincz Éva Látogatás a Lelmieei (Légi)
