Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. XII. 9. A népi ellenőrök tapasztalatai Világos, érthető fogalmat takar a „panasz“ szó, de mit keres mellette Zeusz? Vajon nem olyan egymás mellé kerülés ez is, mint Mikszáth elbeszélésében a mester cégtábláján a ,,Csizmadia és kéjgáz“, ahol a második szó, mint tudjuk, azért került felírásra,' mert nagyon megtetszett jTi'SS t e ruramn ak? Mindjárt kitűnik, hogy nem így van, ha úgy vizsgáljuk meg a panaszokat, ahogy mi tettük, amikor Mráz István elvfárssal, a Rožňavai (Rozsnyói) jnb népi ellenőrző bizottságának helyettes vezetőjével közösen mérlegeltük a bcdnlt és az elintézett panaszok tartalmát. MÁSFÉL ÉV ALATT, pontosabban 1972 januárjától 1973 október végéig 252 panaszt teltek a lakosok. Ebből tízet intéztek el. Az utóbbi hetekben érkezett panaszok elintézése folyamatban van. Marad tehát 242 panasz. Közülük 113 alaptalannak bizonyult. Majdnem a fele. Furcsa. Mi lehet ennek az oka?. A legtöbb panasz a szociális gondoskodás, egészen pontosan: a nyugdíjak megállapítására vonatkozó problémákkal foglalkozik. Nem tartják meg az érvényes előírásokat? A hivatali akták tologatásával, a felületes határozatokkal megkárosítanák a nyugdíjasokat? Nem. Erről szó sincs. Inkább az jellemző a beadott panaszokra, hogy a panaszosok nem hivatalos személyektől kapott tájékoztatás után bizonyos kétséget éreznek a határozatok helyességét illetően, s úgy akarnak meggyőződni helyességükről, hogy panaszt adnak be, gondolván: biztos, ami biztos, majd megállapítják a népi ellenőrök! És persze meg is nyugszanak, amikor közli velük, hogy Ilyen és ilyen rendelkezés alapján, ezt és azt figyelembe véve pontosan, jól számították ki a nyugdíj összegét. Ez mostanában „divatos“ jelenség. Oka: hiányos a dolgozók, illetve ebben az esetben a nyugdíjasok jogismerete, tájékozottsága. Recipe: jó volna, ha a nyugdíjasok klubjaiban, otthonaiban gyakrabban rendeznének az ügyvédek és a bírák bevonásával „Kérdés—felelet“ formájában jogi témájú előadásokat, beszélgetéseket. MEGNYUGTATÓ JELENSÉG, hogy egyre kevesebb a névtelen levél, az aláírás nélkül beadott panasz. Átnéztük az utóbbi hónapokban beadott panaszokat, s megállapítottuk, hogy a beérkezett 99 panasz közül csak 4 volt névtelen. Az is megnyugtató, hogy a kivizsgálás során megállapították: három alaptalannak bizonyult, csak a negyedikben volt némi tárgyilagosság. Az egészségügyi gondoskodásra vonatkozóan 2 panaszt adtak be, iskolaügyi, művelődésügyi problémával csupán egy-egy panasz foglalkozott. Adómegállapítási problémával egy. A lakosságnak nyújtott szolgáltatás minőségére is csak ketten panaszkodtak. Bizonyára helyes, jó ügyintézés folyik az efsz-ekben is, mert csak 3 beadvány foglalkozik ilyen problémával. Megnyugtató az is, hogy a megvizsgált 99 panasz közül öt nem any- nyira vélt vagy tényleges jogsérelmet tárgyal, hanem inkább bírálatot, építő jellegű kritikát tár egy-egy problémakörben a népi ellenőrök elé. Egy panasz pedig arról tanúskodik, hogy a panaszos nemcsak egyéni problémával foglalkozik, hanem közösségi problémával is, mert beadványában az egyik építési beruházás ügyét, Illetve azzal kapcsolatos észrevételeit jelenti be. A PANASZOK JELLEGE tárgyában a mikszáthi anekdota szóhasználatával élve, eddig tart cégtáblánkon a „csizmadia“, de amint látjuk, már ez sincs minden „kéjgáz“ nélkül. Úgyhogy mielőtt Zeusz szerepét megmagyaráznánk, a panaszok jellegére vonatkozólag tájékoztatást illő adni arról is, hogy mi okoz nyugtalanságot. Az utóbbi hónapokban beadott 99 panasz közül a legtöbb, 13, lakásproblémával foglalkozik. A már említett szociális ügyekkel pedig 12. Közérthető jelenség mindkettő. Viszont nyugtalanító, hogy a nemzeti bizottságok problémáival 7, a vezetők helytelen intézkedéseivel 8 panasz foglalkozik. Bár külön csoportosították a két témakört, végeredményben azonban megállapítható, hogy összesen 15 panasz jelent be olyan vélt vagy tényleges jogsérelmet, melyet valamilyen formában a helyi vezetők okoztak. A jelenség oka: a helyi vezetők, a helyi nemzeti bizottságok elnökei, titkárai, ha nem is túl gyakran, de elég furcsa módon egyszerűen kikerülik a problémák, a panaszok elintézését, mondván: ott a népi ellenőrzés! Forduljanak hozzájuk, majd ők intézkednek ...! Erre is van megoldás: a nemzeti bizottságok vezetői számára iskolázásokat rendeznek, hogy megfelelő jog- és hatásköri ismeret birtokában azonnal, nyomban intézkedhessenek. A jnb ellenőrző bizottsága már kidolgozta az iskolázás anyagát. Hamarosan sor is kerül az iskoláztatás megrendezésére. MINDENHATÓNAK képezték az ókori görögök mithológiájukban Zeuszt, a főistent. Tudjuk, hogy még a többi isten is őt, az Olymposzon székelő főistent kérte fel, ha éppen vita támadt közöttük. Azután Zeusz felemelte a kezét, melyben a villámokat tartotta. Intézkedett... Korunkban valami hasonló mindenhatóságának képzelik a népi ellenőrzés intézményét. Nem mindenki, de elég sokan, hisz a nyugdíjasok és a helyi vezetők közül is gyakran emlegetik: ott a népi ellenőrzés! Forduljunk csak hozzájuk, ők majd intézkednek!... Vitathatatlan, hogy a népi ellenőrzés szerepe fontos. Intézkedései biztosítják a szociális törvényesség maradék nélküli megtartását. Ha kell, még villámokat is szórnak. Jelképes villámokat, azaz pénzbírságokat. Ha szükséges, bíróság és ügyész elé utalják a panaszt, s vele együtt a vizsgálati anyagot melyet a panasz tárgyában összegyűjtöttek. Ök ugyan még akkor sem panaszkodnak, ha a nyugdíjasok a törvényben biztosított panaszjogot arra használják fel, hogy általuk mintegy felülvizsgáltassák a nyugdíj összegének helyes megállapítását. Nem térnek ki az ügyintézés elől akkor sem, ha a helyi vezetők nem eléggé járatosak a jogszabályokban, vagy egyszerűen csak kényelmetlennek találják valakinek a szemébe mondani az igazságot, s ezért hozzájuk küldik a panaszokat. Jó volna azonban, ha a lakosok megértenék: egészen más korban, más társadalmi rendszerben élünk, mint az ókori görögök, s Zeuszhoz nem hasonlítható a népi ellenőrzés szerepe. A mikszáthi anekdota mintájára akkor az újságíró sem a csizmadiamestert utánozná. Valami ötletesebb címet találna ki. HAJDO andrAs M ár decembert mutat a naptár. Ebben a hónapban éri el a vadászévad a tetőfokát. Ezekben a napokban sok külföldi érkezik hazánkba. Főleg nyúlra és fácánra vadásznak. Csehszlovákia a gépesítés és az iparosítás magas színvonala ellenére is a vadak oázisa Európában. Ezért nagy a külföldi vadászok vadászterületeink iránti érdeklődése. Főleg az idén az aránylag száraz tavasz és nyár folyamán rendkívül kedvezőek voltak az apróvad szaporodásához szükséges feltételek. Jól látható ez a mezőkön is, ahol az apróvadállomány jóval nagyobb, mint a múltban volt. Nemrég a nyugat-szlovákiai kerületben és Szlovákia vadban gazdag járásaiban rendkívül nagy volt a forgalom szombatonként és vasárnaponként. A dunaszerdahelyi, a komáromi, az érsekújvári, a galántai, a lévai, a trnavai és a Bratislava-vidó- ki járásban is, ahol jóval gazdagabb rásj, melynek tagjai nemrég nyúl- és fácánvadászatra mentek. Persze nem azzal a szándékkal, hogy a lehető legnagyobb zsákmányra tegyenek szert. Csupán arról volt szó, hogy a vadászterületüket járva egymással jobban megismerkedhessenek, elbírálhassák a várható eredményeket, hogy felkínálhassák a vadászati lehetőségeket a külföldi vendégeknek is. Élő foglyokat is akarnak szállítani Csehszlovákia más, fogolyban szegény vadászterületeinek- a benépesítésére, sőt külföldre is. Mint jó vadászok, azzal is törődnek, hogy ott is legyen elég vad, ahol eddig kevés volt a nyúl, a fácán és a fogoly. A több mint 220 nyúlből és fácánból álló vadászzsákmány csak szimbolikus volt, de az elkövetkező hetek sikeres vadászatának lehetőségeivel kecsegtetett. Az elejtett vadak nagy része a felvásárló üzemekbe került, amint ez már szokássá vált valamennyi jő va- dászszövetségben. PUSKADÖRRENÉSEK A HATÁRBAN a nyúl- és a fácánállomány, mint a többi járásban, lövésektől visszhangzott a határ. A vadászat után gazdag zsákmánnyal tértek haza a megelégedett vadászok. Van olyan ember, akit ne örvendeztetne meg a vadról való egész évi gondoskodás fáradságos munkájának az eredménye? A téli hónapokban gondoskodni kellett az etetésről, tavasszal mérgezett tojásokkal irtották a kártékony vadat, le kellett lőni a kányákat, az ölyve- ket, a kóbor macskákat és kutyákat. Nem feledkeztek meg a különböző vadászberendezések építéséről sem. Az elmondottakon kívül még egy fontos esemény következett be az idén a vadászszövetségek életében. Kisebb szövetségek összevonásával nagyobb egységek létesültek, mert a vadászoknak is lépést kell tartaniuk a mezőgazdaság fejlődésével. Hazánkban már vannak olyan vadászterületek is, melyek egy vagy több efsz, állami gazdaság birtokán terülnek el. Minden újonnan megalakult vadászszövetség eléggé nagy területről gondoskodik, hogy a vad ésszerű tenyésztéséhez és va- dászásához megteremtse a kedvező feltételeket. A három volt vadászszövetség egyesüléséből alakult meg a Padányi Va- dászszövetség (dunaszerdahelyi jáMost már szombatonként és vasárnaponként az év végéig lövésektől visszhangzik majd a határ a sík vadászterületeken. A vadászegyenruhás férfiak ezekben a napokban szívesen tartózkodnak a természetben, este pedig vadásztársaiik társaságában. A nagy közös vadászatokat követő mulatságokon nem lesznek szűkében a jó vadásztréfák, valamint a hagyományos vadászkeresz* telők és vadászbíróságok. Mert mindez, a vadászévad ünnepélyes megnyitásával és befejezésével, a szigorú vadászfegyelem megtartásával, egymásnak és az elejtett vadnak megadott tisztelettel együtt á vadászathoz tartozik. Az ilyen mulatságokon a vadászok családtagjai, barátai és ismerősei is részt vesznek. A múlttól eltérően most a vadászaton a szövetkezetesek, a munkások és a dolgozó értelmiség tagjai vesznek részt, akiket mint egy nagy vadászcsalád tagjait, összekapcsol a vad és a természet iránti érdeklődés. Szlovákiában több mint 30 000 ember vadászik, akiknek a száma évről évre növekszik. Soraikban megtalálhatók azok a fiatalok is& akik majd egyszer szüleik nyomdokaiba lépnek. ■* F. SIVÁK — Reszkessetek, nyilak, fácánok! — a puskás em berak vadászatra indulnak. (-A szerző felvételei;) A Padányi Vadásszövetség elnöke örül a vadászzsák mán ynak, melyet hűséges kutyája fegyelmezetten átad neki.
