Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-09 / 49. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. XII. 9. A népi ellenőrök tapasztalatai Világos, érthető fogalmat takar a „panasz“ szó, de mit keres mellette Zeusz? Vajon nem olyan egymás mel­lé kerülés ez is, mint Mikszáth elbe­szélésében a mester cégtábláján a ,,Csizmadia és kéjgáz“, ahol a máso­dik szó, mint tudjuk, azért került felírásra,' mert nagyon megtetszett jTi'SS t e ruramn ak? Mindjárt kitűnik, hogy nem így van, ha úgy vizsgáljuk meg a panaszokat, ahogy mi tettük, amikor Mráz István elvfárssal, a Rožňavai (Rozsnyói) jnb népi ellenőrző bizottságának helyet­tes vezetőjével közösen mérlegeltük a bcdnlt és az elintézett panaszok tar­talmát. MÁSFÉL ÉV ALATT, pontosabban 1972 januárjától 1973 október végéig 252 panaszt teltek a lakosok. Ebből tízet intéztek el. Az utóbbi hetekben érke­zett panaszok elintézése folyamatban van. Marad tehát 242 panasz. Közü­lük 113 alaptalannak bizonyult. Majd­nem a fele. Furcsa. Mi lehet ennek az oka?. A legtöbb panasz a szociális gon­doskodás, egészen pontosan: a nyug­díjak megállapítására vonatkozó prob­lémákkal foglalkozik. Nem tartják meg az érvényes előírásokat? A hiva­tali akták tologatásával, a felületes határozatokkal megkárosítanák a nyugdíjasokat? Nem. Erről szó sincs. Inkább az jellemző a beadott pana­szokra, hogy a panaszosok nem hivata­los személyektől kapott tájékoztatás után bizonyos kétséget éreznek a ha­tározatok helyességét illetően, s úgy akarnak meggyőződni helyességükről, hogy panaszt adnak be, gondolván: biztos, ami biztos, majd megállapítják a népi ellenőrök! És persze meg is nyugszanak, amikor közli velük, hogy Ilyen és ilyen rendelkezés alapján, ezt és azt figyelembe véve pontosan, jól számították ki a nyugdíj összegét. Ez mostanában „divatos“ jelenség. Oka: hiányos a dolgozók, illetve eb­ben az esetben a nyugdíjasok jogis­merete, tájékozottsága. Recipe: jó vol­na, ha a nyugdíjasok klubjaiban, ott­honaiban gyakrabban rendeznének az ügyvédek és a bírák bevonásával „Kérdés—felelet“ formájában jogi té­májú előadásokat, beszélgetéseket. MEGNYUGTATÓ JELENSÉG, hogy egy­re kevesebb a névtelen levél, az alá­írás nélkül beadott panasz. Átnéztük az utóbbi hónapokban beadott pana­szokat, s megállapítottuk, hogy a be­érkezett 99 panasz közül csak 4 volt névtelen. Az is megnyugtató, hogy a kivizsgálás során megállapították: há­rom alaptalannak bizonyult, csak a negyedikben volt némi tárgyilagosság. Az egészségügyi gondoskodásra vo­natkozóan 2 panaszt adtak be, iskola­ügyi, művelődésügyi problémával csu­pán egy-egy panasz foglalkozott. Adó­megállapítási problémával egy. A la­kosságnak nyújtott szolgáltatás mi­nőségére is csak ketten panaszkod­tak. Bizonyára helyes, jó ügyintézés folyik az efsz-ekben is, mert csak 3 beadvány foglalkozik ilyen problémá­val. Megnyugtató az is, hogy a meg­vizsgált 99 panasz közül öt nem any- nyira vélt vagy tényleges jogsérelmet tárgyal, hanem inkább bírálatot, építő jellegű kritikát tár egy-egy probléma­körben a népi ellenőrök elé. Egy panasz pedig arról tanúskodik, hogy a panaszos nemcsak egyéni problémával foglalkozik, hanem kö­zösségi problémával is, mert beadvá­nyában az egyik építési beruházás ügyét, Illetve azzal kapcsolatos ész­revételeit jelenti be. A PANASZOK JELLEGE tárgyában a mikszáthi anekdota szóhasználatával élve, eddig tart cégtáblánkon a „csiz­madia“, de amint látjuk, már ez sincs minden „kéjgáz“ nélkül. Úgy­hogy mielőtt Zeusz szerepét megma­gyaráznánk, a panaszok jellegére vo­natkozólag tájékoztatást illő adni ar­ról is, hogy mi okoz nyugtalanságot. Az utóbbi hónapokban beadott 99 panasz közül a legtöbb, 13, lakásprob­lémával foglalkozik. A már említett szociális ügyekkel pedig 12. Közérthe­tő jelenség mindkettő. Viszont nyug­talanító, hogy a nemzeti bizottságok problémáival 7, a vezetők helytelen intézkedéseivel 8 panasz foglalkozik. Bár külön csoportosították a két té­makört, végeredményben azonban megállapítható, hogy összesen 15 pa­nasz jelent be olyan vélt vagy tény­leges jogsérelmet, melyet valamilyen formában a helyi vezetők okoztak. A jelenség oka: a helyi vezetők, a helyi nemzeti bizottságok elnökei, tit­kárai, ha nem is túl gyakran, de elég furcsa módon egyszerűen kikerülik a problémák, a panaszok elintézését, mondván: ott a népi ellenőrzés! For­duljanak hozzájuk, majd ők intézked­nek ...! Erre is van megoldás: a nem­zeti bizottságok vezetői számára is­kolázásokat rendeznek, hogy megfele­lő jog- és hatásköri ismeret birtoká­ban azonnal, nyomban intézkedhesse­nek. A jnb ellenőrző bizottsága már kidolgozta az iskolázás anyagát. Ha­marosan sor is kerül az iskoláztatás megrendezésére. MINDENHATÓNAK képezték az óko­ri görögök mithológiájukban Zeuszt, a főistent. Tudjuk, hogy még a többi isten is őt, az Olymposzon székelő főistent kérte fel, ha éppen vita tá­madt közöttük. Azután Zeusz felemel­te a kezét, melyben a villámokat tar­totta. Intézkedett... Korunkban vala­mi hasonló mindenhatóságának kép­zelik a népi ellenőrzés intézményét. Nem mindenki, de elég sokan, hisz a nyugdíjasok és a helyi vezetők közül is gyakran emlegetik: ott a népi el­lenőrzés! Forduljunk csak hozzájuk, ők majd intézkednek!... Vitathatatlan, hogy a népi ellenőrzés szerepe fontos. Intézkedései biztosít­ják a szociális törvényesség maradék nélküli megtartását. Ha kell, még vil­lámokat is szórnak. Jelképes villámo­kat, azaz pénzbírságokat. Ha szük­séges, bíróság és ügyész elé utalják a panaszt, s vele együtt a vizsgálati anyagot melyet a panasz tárgyában összegyűjtöttek. Ök ugyan még akkor sem panasz­kodnak, ha a nyugdíjasok a törvény­ben biztosított panaszjogot arra hasz­nálják fel, hogy általuk mintegy felül­vizsgáltassák a nyugdíj összegének helyes megállapítását. Nem térnek ki az ügyintézés elől akkor sem, ha a helyi vezetők nem eléggé járatosak a jogszabályokban, vagy egyszerűen csak kényelmetlennek találják vala­kinek a szemébe mondani az igaz­ságot, s ezért hozzájuk küldik a pana­szokat. Jó volna azonban, ha a lakosok megértenék: egészen más korban, más társadalmi rendszerben élünk, mint az ókori görögök, s Zeuszhoz nem ha­sonlítható a népi ellenőrzés szerepe. A mikszáthi anekdota mintájára ak­kor az újságíró sem a csizmadiames­tert utánozná. Valami ötletesebb cí­met találna ki. HAJDO andrAs M ár decembert mutat a naptár. Ebben a hónapban éri el a vadászévad a tetőfokát. Ezekben a napokban sok külföldi érkezik ha­zánkba. Főleg nyúlra és fácánra vadásznak. Csehszlovákia a gépesítés és az iparosítás magas színvonala ellenére is a vadak oázisa Európában. Ezért nagy a külföldi vadászok vadászte­rületeink iránti érdeklődése. Főleg az idén az aránylag száraz tavasz és nyár folyamán rendkívül kedve­zőek voltak az apróvad szaporodásá­hoz szükséges feltételek. Jól látható ez a mezőkön is, ahol az apróvad­állomány jóval nagyobb, mint a múltban volt. Nemrég a nyugat-szlovákiai kerü­letben és Szlovákia vadban gazdag járásaiban rendkívül nagy volt a forgalom szombatonként és vasárna­ponként. A dunaszerdahelyi, a ko­máromi, az érsekújvári, a galántai, a lévai, a trnavai és a Bratislava-vidó- ki járásban is, ahol jóval gazdagabb rásj, melynek tagjai nemrég nyúl- és fácánvadászatra mentek. Persze nem azzal a szándékkal, hogy a le­hető legnagyobb zsákmányra tegye­nek szert. Csupán arról volt szó, hogy a vadászterületüket járva egy­mással jobban megismerkedhesse­nek, elbírálhassák a várható ered­ményeket, hogy felkínálhassák a vadászati lehetőségeket a külföldi vendégeknek is. Élő foglyokat is akarnak szállítani Csehszlovákia más, fogolyban szegény vadászterü­leteinek- a benépesítésére, sőt kül­földre is. Mint jó vadászok, azzal is törődnek, hogy ott is legyen elég vad, ahol eddig kevés volt a nyúl, a fácán és a fogoly. A több mint 220 nyúlből és fácánból álló vadász­zsákmány csak szimbolikus volt, de az elkövetkező hetek sikeres vadá­szatának lehetőségeivel kecsegtetett. Az elejtett vadak nagy része a fel­vásárló üzemekbe került, amint ez már szokássá vált valamennyi jő va- dászszövetségben. PUSKADÖRRENÉSEK A HATÁRBAN a nyúl- és a fácánállomány, mint a többi járásban, lövésektől visszhang­zott a határ. A vadászat után gazdag zsákmánnyal tértek haza a megelé­gedett vadászok. Van olyan ember, akit ne örven­deztetne meg a vadról való egész évi gondoskodás fáradságos munká­jának az eredménye? A téli hóna­pokban gondoskodni kellett az ete­tésről, tavasszal mérgezett tojások­kal irtották a kártékony vadat, le kellett lőni a kányákat, az ölyve- ket, a kóbor macskákat és kutyákat. Nem feledkeztek meg a különböző vadászberendezések építéséről sem. Az elmondottakon kívül még egy fon­tos esemény következett be az idén a vadászszövetségek életében. Ki­sebb szövetségek összevonásával na­gyobb egységek létesültek, mert a vadászoknak is lépést kell tartaniuk a mezőgazdaság fejlődésével. Hazánkban már vannak olyan va­dászterületek is, melyek egy vagy több efsz, állami gazdaság birto­kán terülnek el. Minden újonnan megalakult vadászszövetség eléggé nagy területről gondoskodik, hogy a vad ésszerű tenyésztéséhez és va- dászásához megteremtse a kedvező feltételeket. A három volt vadászszövetség egye­süléséből alakult meg a Padányi Va- dászszövetség (dunaszerdahelyi já­Most már szombatonként és va­sárnaponként az év végéig lövések­től visszhangzik majd a határ a sík vadászterületeken. A vadászegyen­ruhás férfiak ezekben a napokban szívesen tartózkodnak a természet­ben, este pedig vadásztársaiik társa­ságában. A nagy közös vadászatokat követő mulatságokon nem lesznek szűkében a jó vadásztréfák, vala­mint a hagyományos vadászkeresz* telők és vadászbíróságok. Mert mindez, a vadászévad ünnepélyes megnyitásával és befejezésével, a szigorú vadászfegyelem megtartásá­val, egymásnak és az elejtett vad­nak megadott tisztelettel együtt á vadászathoz tartozik. Az ilyen mu­latságokon a vadászok családtagjai, barátai és ismerősei is részt vesz­nek. A múlttól eltérően most a vadásza­ton a szövetkezetesek, a munkások és a dolgozó értelmiség tagjai vesz­nek részt, akiket mint egy nagy va­dászcsalád tagjait, összekapcsol a vad és a természet iránti érdeklő­dés. Szlovákiában több mint 30 000 ember vadászik, akiknek a száma évről évre növekszik. Soraikban megtalálhatók azok a fiatalok is& akik majd egyszer szüleik nyomdo­kaiba lépnek. ■* F. SIVÁK — Reszkessetek, nyilak, fácánok! — a puskás em berak vadászatra indulnak. (-A szerző felvételei;) A Padányi Vadásszövetség elnöke örül a vadászzsák mán ynak, melyet hűséges kutyája fegyelmezetten átad neki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom