Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-08 / 292. szám, szombat

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája 1973. III. 8. IFolytatás a 4. óldalról, pen sem egyszerűek. A beruházásfej­lesztés igen bonyolult folyamat, külö­nösen a modem társadalomban, tekin­tettel a technológiailag és műszakilag nagyon igényes nagy beruházási ak­ciókra. Sok á probléma a beruházásfejlesz­tés körül. De így is, e folyamat nagy bonyolultsága mellett is vannak tevé­kenységek, amelyek döntő súllyal es­nek latba. így például a gépi berende­zések magasabb fokú szállítási formái­nak az érvényesítése és a megrende­lői-kivitelezői kapcsolatok terén mutat­kozó jelenlegi helyzet megjavítása va­lóban társadalmunk határozottabb si­kerei döntő fontosságú kérdésének lát­szik a beruházáspolitikában. Igaz, hogy a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok nemcsak a beruházásokat érintik, ha­nem sokkal szélesebb kihatásuk van az egész termelésre, a beruházási szük­ségleteket, a közszükségleti cikkeket előállító, a piacra, vagy a kivitelre ter­melő valamennyi ágazatra. A beruhá­zási tevékenységgel kapcsolatban igen gyakran hangzanak el, nyilván jogosan, kritikai megjegyzések a tervezőirodák tevékenységével kapcsolatban. Nos, ítéljük meg magunk, saját tapasztalata­ink alapján, a további összefüggéseket, Milyen gyakran előfordul, hogy a terv­dokumentáció-előkészítésben előfordu­ló fogyatékosságok tovább mélyülnek, mégpedig azáltal, hogy elégtelen az együttműködés a technológiai tervek készítője és a generáltervező funkció­ját teljesítő szervezet között, vagy mi­lyen a színvonala a technológiai ter­veknek, amelyek tulajdonképpen az egész beruházás hatékonyságáról dön­tenek, mivel ennek aktív összetevőjét jelentik, amely a termelési folyamat jö­vendő gazdasági szintjéről beszél, s lé­nyegében a jövendő munkaszervezésről is, éspedig 15—20 évi távlatban előre. Rövid idővel ezelőtt, a Szlovák Nem­zeti Tanács legutolsó ülésén, fő napi­rendi pontként szerepelt a gazdasági­jogi előírások alkalmazása Szlovákia gazdaságfejlesztésének biztosításában. A kormány által az ülésen beterjesztett anyagot az állami egyeztető bizottság dolgozta fel. És e napirendi pontnak megtárgyalását széles körű felmérés előzte meg, amelyet egyrészt az Állami Egyeztető Bizottság, másrészt a képvi­selőknek különböző ágazatok szakértői­vel is kiegészített egy csoportja vé­gezte azzal a céllal, hogy megállapít­sák, illetve ellenőrizzék a jogszabá­lyok hatékonyságát Szlovákia gazdasá­gában. Alapvető jogszabályoknak minősülnek ezen, a területen: a módosított gazda­sági törvénykönyv, továbbá a „Szállítá­sok alapvető feltételei“ és a legújabb jogszabály, amelynek célja, hogy meg­teremtse az összhangot a gazdasági szerződésekről szóló tárgyalásokon a tervezési munkákkal, az Állami Terv- bizottságnak a múlt év közepén kia­dott 33. számú irányelve a termelési folyamatban a megrendelői-kivitelezői kapcsolatok megtárgyalásáról. A megejtett felmérések, valamint e problematika megtárgyalása a Szlo­vák Nemzeti Tanács bizottságaiban és plénumán sok tényt tárt fel, amelyek arra kényszerítenek, hogy komolyan gondolkozzunk el, helyesek-e az ér­vényben levő jogszabályok. E jogszabá­lyok hatékonysága vizsgálatának ered­ményei, valamint az említett tanács­kozás tartalma azonban nemcsak el- gondolkodtatásul kellene, hogy szol­gáljon, hanem arra is, gondolom, hogy ebből eredően hozzunk konkrét intéz­kedéseket. Nem lehet ugyanis az ősz- szes fogyatékosságokat csak a kivite­lezők ós a megrendelők közötti fegyel­mezetlenség, a szervezetek között az elégtelen szocialista erkölcs számlá­jára írni, amikor pl. valóban egészen másképp viselkedik a szervezet, ha megrendelőként, és egészen másképp, ha szállítóként szerepel. Jóllehet, mun­kánknak ezt az oldalát valóban joggal éri sok-sok kritika, a felmérések szá­mos olyan példával szolgálnak, melyek arról tanúskodnak, hogy szocialista vállalataink sokszor valóban minden módon viselkednek partnerükkel szem­ben, csak éppen nem szocialista mód­ra. Sok probléma és fogyatékosság áll elő más okokból is. Megengedjük ma­gunknak az állítást, hogy társadal­munkban igen igényes dolog összhang­ba hozni a jogszabályok fejlődését a társadalom általános fejlődésével. Pro­blémája ez minden forradalmi korszak­nak, amikor csak Igen nehezen lehet gyorsan megtalálni a jogszabályok te­rületén azokat a legmegfelelőbb meg­fogalmazásokat, amelyek megfelelné­nek a dolgok adott állásának, és segí­tenének előrevinni a társadalmi hala­dás ügyét. Nos, igen-igen nehéz fel­adat ez. Talán mégis meg kell jegyez­ni, hogy mi néhány évtized alatt nem tudunk eljutni odáig, ahová például a tőkés társadalom néhány évszázad alatt eljutott. Hiszen mennyi hibát és tévedést, a szó szoros értelmében véve a termelőerők fejlődése és az adott ins- titucionális normák közötti ellentétek által okozott társadalmi megrázkódta­tást tud ez a társadalmi-gazdasági rendszer maga mögött. Tehát számos problémánk és számos fogyatékosság azért tapasztalható, mert egész korsza­kunk egyszersmind az új formák, az új módszerek, a bevált sztereotípusok keresésének a korszaka a jogszabályok területén is. Ügy gondolom tehát, hogy talán nem lenne helyes ennek az igen bonyolult problematikának a megítélé­sénél kizárólag csak a meglevő jogsza­bályok platformjára helyezkedni és azt állítani, hogy mindenütt van hiba, csak a jogszabályokban nem. Van más út is, de állíthatjuk — saját gyakorlatunk, az említett felmérés, a bizottságokban, a gazdasági jogterületen működő szak­emberekkel, az állami egyeztető bizott­ság szakértőivel folytatott konzultáció alapján hogy a gazdasági jog te­rületén érvényben levő jogszabályok sem rosszak, ami azonban semmikép­pen sem jelenti azt, hogy nem lehet­nének jobbak. Így például a gazdasági törvény- könyv legutolsó módosítása előírja, hogy gazdasági szerződést az állami tervben szereplő azokra a feladatokra kell kötni, amelyekre az állami terv- feladatok lebontása formájában terve­lőírást adtak ki, s ezenkívül más ese­tek közül talán a legfontosabbnak az úgynevezett közvetett szerződéskötési kötelezettséget kell minősíteni, vagyis hogy a szervezeteknek nem szabad el­utasítaniuk a szerződés megkötését ter­mékek szállítására, ha a kötelezettsé­gek vállalása nem veszélyezteti egyéb kötelességeik teljesítését. Elegendő ez? Úgy vélem, hogy talán mégsem. 1972 közepén jön az Állami Tervbizottság az említett új jogszabállyal, melynek célja, hogy a tervezési munkákkal meg­teremtse az összhangot a gazdasági szerződésekről való tárgyalásokon. Kia­dásra kerül a 33-as számú irányelv a tervezési folyamatban a megrendelői­kivitelezői kapcsolatok megtárgyalásá­ról. Ennek az irányelvnek a célja, hogy segítsen kiküszöbölni a fogyatékossá­gokat a szervezeteknek és az irányító gazdasági szerveknek a munkájából a tervezésben és a vállalatok közötti kap­csolatok szerződéses biztosításában. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának gazdasági ügyekkel foglalkozó legutolsó ülésén Gustáv Husák elvtárs a zárszóban igen helyesen állapította meg, mi a problé­mákhoz való pártos hozzáállás. Ennek íenyoge, mint mondotta, röviden az, hogy nem elég a körülöttünk levő je­lenségeket csak kritizálni, hanem igye­kezni kell pozitív szempontból is köze­ledni hozzájuk, Vagyis egyszersmind tö­rekedni megoldásukra és javasolni a megoldásokat. Engedjék meg, hogy a felvetett problémával kapcsolatban megpróbálják legalább felvázolni né­hány véleményt és következtetést, ame­lyekbe ezek a problémák torkollnak. Először: sürgősen szükségesnek mu­tatkozik további magasabb fokú szál­lítói funkciók ellátása, és fokozatosan kijelölni a gesztorokat az alapvető ter­mékek biztosítása céljából. Másodszor: helyesen meg kell határozni a geszto­rok gazdasági felelősségét a rájuk bí­zott ágazatért, tekintet nélkül arra, hogy a népgazdaság szükséglétéinél biztosítása hazai termelésből vagy kül földi behozatalból történik-e. Szüksé­ges továbbá meghatározni a felszere­lésre kerülő technológiai berendezések szállítóinak a felelősségét, ami körül szintén végtelenül sok a vita. Módosí­tani kell továbbá a „Szállítások alap- feltételeit“, amelyek a fejlődés követ­keztében fokozatosan elavulnak és nem veszik tekintetbe a folyamatban levő tudományos-műszaki haladást, s önmagukban hosszú szállítási ciklu­sokat eredményeznek. Nem szabad megengedni, hogy a technológiai be­rendezések fő szállítójának szerepét a beruházó töltse be, aki ehhez igen gyak­ran minimális feltételekkel sem ren­delkezik. Igaz, hogy a dolgok a megren­delői-kivitelezői kapcsolatok és a be­ruházások területén igen bonyolultak, ezért bármiféle beavatkozás az eddig érvényes jogszabályokba e tevékenysé­gek számára csak a jelen időszakban lehet kötelező erejű. Sokkal egysze­rűbb s ennek nagyon is tudatában va­gyunk, a dolgokat csak kritizálni, de végezetül intézkedéseket kell javasol­ni, hogyan kell a dolgokat megvalósí­tani a gyakorlatban. Ügy vélem, hogy elkerülhetetlen a jelenlegi állapot meg­javítása. Tisztelt elvtársak, mi Csehszlovákiá­ban a mostani években a gazdaságban igen fontos döntések előtt állunk. Ar­ról van szó, hogy mi a nemzetközi munkamegosztásban a következő 15— 20 év folyamán megtaláljuk a helyün­ket. Specializálni kell a csehszlovák gazdaságot a nemzetközi munkameg­osztásban, mégpedig a nemzetközi szo- cialiista integráció programjának révén. Szükség van népgazdaságunk jövendő profiljának a kialakítására. Állampol­gáraink munkája révén a behozott nyersanyagokat lényegesen hatékonyab­ban kell felhasználni. El kell érni ter­mékeink lényegesen jobb pozícióját a világpiacokon. Szükség van jobb reláci­ók elérésére a gazdasági kapcsolatok biztosításában, jelentős szerkezeti vál­toztatásokra, csökkenteni kell a termé­kek túlságosan bő választékát s ezek he­lyett olyan új termékeket kell bevezet­ni, amelyeknek műszaki-gazdasági szín­vonala összhangban van környezetünk, tehát főképp a KGST-tagországok és mindenekelőtt a Szovjetunió érdekeivel. Természetes, hogy a szakosításra vo­natkozó minden döntés nagy következ­ményeket von maga után, nagy kocká­zatot hoz magával. Más út nem létezik számunkra. A dolgok gyorsan változ­nak körülöttünk, a tudománvos műsza­ki ismeretek tökéletesebb felhasználá­sa alapján egyre gyorsul a gazdasági fejlődés. Már a legközelebbi jövőben nagy beruházási tervek várnak ránk, amelyek igényességükkel messzire túl­szárnyalják eddigi elképzeléseinket. És ezekre a feladatokra fel kell készül­nünk. Szükségesnek tartottam ezeket a dol­gokat elmondani úgy, ahogy én látom őket a sokéves gyakorlat és a Szlovák Szocialista Köztársaság központi szer­veiben eltöltött néhány év tapasztalatai alapján. Kérem, fogadják őket úgy, ahogy gondoltam. Semmiképpen sem állítom, hogy a javasolt megoldások az egyedüli lehetséges kiutat jelentik az adott helyzetből. A beruházási fo­lyamat, tekintettel a beruházási akciók jellegére, évről évre igényesebb lesz, mert a szocialista gazdasági integráció a beruházási tevékenységet egészen új, egészen más alapokra fogja helyezni. Csehszlovákia meg akarja találni he­lyét a nemzetközi munkamegosztásban, igen rövid időn belül szigorú fegye­lemmel kell irányítania a beruházási folyamatot és a megrendelői-kivitelezői kapcsolatokat. Ladislav Luhový elvtárs felszólalása A Nehézgépipari Üzem termelési- gazdasági egységének 1974-ben 13 szá­zalékkal kell biztosítania a termelés növelését. Abszolút értékben ez annyit jelent, hogy a vállalat termelési terje­delmét az 1973. évhez viszonyítva 1 milliárd 200 millió koronával kell nö­velni. Tudatában vagyunk annak, hogy a fokozott feladatokra, való tekintettel nem állhatunk helyt az eddigi gyakor­lattal, teljes fordulatokra kell bekap­csolnunk az egész termelési-gazdasági egység intenzifikáló tényezőit, minden forrást, amely rendelkezésünkre áll, s főleg az egyik legfontosabb forrást — egész termelési-gazdasági egységün­ket rákapcsolni a KGST keretében va­ló együttműködésre. Tudományos-kuta­tási alapunk jelenleg 2500 tehetséges dolgozóból áll. Az élet megmutatta, hogy ahol a dolgozókat helyesen vezet­tük, helyesen irányítottuk, leszűkítet­tük működési területüket, helyesen kon­centráltuk erejüket és eszközeiket, ott az minőségi téren a népgazdaság javát szolgálta. Csak néhány példát említek. A gépipari kohászati üzemek tudomá­nyos-kutatási dolgozói például csupán a Szovjetunióban 11 döniő fontosságú üzemet terveztek, hengerműveket és ha­sonló létesítményeket. Ugyanakkor a Detva i Gépgyár tudományos-kutatási dolgozói rövid időn belül megterveztek számos, az útépítés és az építőipar te­rén fontos berendezést. Ez a siker nem­zetközi elismerést hozott a brjiói gép­ipari nagyvásáron az idén a nemzet­közi verseny keretében aranvérmet szereztek. Komáromban a hajógyár dol­gozói bebizonyították, hogy képesek még a legbonyolultabb tervek kidolgo­zására is, mint amilyen a 400 férő­helyes, kórházzal és más berendezés­sel felszerelt személyszállító hajó meg­tervezése. Minden egyes ilyen hajó ér­téke 140 millió korona. Martinban a Tú­róéi Gépgyár tudományos-kutató dol­gozói a szakosított termelés alkalmazá­sában váltak be, gyártmányaik világ- színvonalat értek el. További potencio­nális forrásokat vélünk látni éppen a tudományos-kutatási alapban, mert ez segíthet feladataink teljesítésében. Emellett a külső kutatóintézetekkel, főiskolákkal és akadémiákkal együtt­működve ki akarjuk használni a sza­badalmakat. Példát hozok fel arra, mennyire érdemes gondolkodni, meny­nyire érdemes erőt, eszközöket ráfor­dítani az új termelés előkészítésére, főleg a 6. ötéves tervben. A žilinai Gör- gőscsapágyárban a termelést olyan módon sikerült megszervezni, hogy a KGST keretében egy gyártmányból 12 millió darabot tudtunk előállítani. Ér­demes még megemlíteni, hogy a 12 mil­lió darabot ugyanannyi dolgozó állít­ja elő, mint más hasonló termelésben a 3 millió 700 ezer darabot, természe­tesen több típusnagyságban. A kohá­szat terén mindez olyan eredményt ho­zott, hogy a munkatermelékenység 1:8- arányban növekedett, örvendetes tény, hogy a gépek egyhannadát a Považ­ská Bystrica-i Gépgyár szállította. A gé­peket maga a gyár szerkesztette, s meg­győzött mindenkit arról, hogy e gépek semmivel sem rosszabbak, mint ame­lyeket Lenp'vöTnrs^o' Japánban vásá­rol* Bratisiaviioan egy lechnológiai-racio- nalizálós központot szeretnénk építeni, amely fokozatosan felelősséget vállal az előkészületben levő sorozatgyártá­sokért, hogy a termelést magas szín­vonalon készítse elő. A vállalatoktól fokozatosan átveszi a felelősséget az élőmunka és az anyag fogyasztásáért, tgy szeretnénk konkrétan profitírozni ennek a központi racionalizációs intéz­ménynek egész tevékenységét. A tudományos-műszaki dolgozókat egészséges szocialista versenyre akar­juk serkenteni. 1974-re pályázatot hir­dettünk a legjobb megoldású tervért, a legjobban megoldott műszaki fejlesz­tési feladatért. Műszaki dolgozóinkat be akarjuk kapcsolni a „Százezresek" mozgalmába és a szocialista verseny más forAiáiba. Pavol Hrivnák elvtárs felszólalás« Pártszervezetünk és vállalatunk gaz­dasági vezetősége munkáját és figyel­mét az 5. ötéves terv elmúlt három évében termelési-gazdasági téren főleg a fejlesztési súlyponti programok meg­valósítására összpontosította, kitűzte a poliamid műszál gyártásának további fejlesztését, mégpedig minőségben és választékban egyaránt, tehát konkré­tan a Chemlon VII. VIII. és IX. épít­kezéseinek az előkészítésére, továbbá a hatékony termelés biztosítására. A legfőbb súlyt a minőség megoldásá­ra, a költségek csökkentésére és az élőmunka részének a termelésben va­ló csökkentésére helyezte. Ezek a fel­adatok hárultak kollektívánkra első­sorban Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusának a határo­zataiból. A feladatokat az 1971—1975- ös évek politikai-gazdasági dokumentu­maiban dolgoztuk ki és biztosításukra irányítottuk a dolgozók kezdeményezé­sét, a szemléltető agitációt és a gazda­sági propagandát. Ennél az eljárásnál az volt a cél, hogy kollektívánk min­den tagja tájékoztatva legyen az egész ötéves terv célkitűzéseiről és feladatai­ról, hogy a céhek, az osztályok, az ala­kulatok egyes kollektívái konkrét fel­adatokat kapjanak. Ezzel az eljárással elértük, hogy a vállalat az évi végrehajtási terveket ed­dig minőségi és tárgyi szempontból egy­aránt biztosította, sőt minden évben túl is teljesítette. 1971-ben és 1972-ben a vállalat az árutermelést az 5. ötéves terv irányelveivel szemben 79 millió koronával túlteljesítette. 1973-ban vár­ható, hogy az árutermelési előirány­zatokat 55 millió koronával túlteljesí­tik, s túlszárnyalják. Az ötéves terv három évének értékelése után leszűrt eredmények és a nyilvános pártgyűlé­sek tanácskozásai alapján vállalati kö­telezettségvállalást tettünk a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. és járásunk fel­szabadítása 30. évfordulójának tiszte­letére — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 58. évfordulójára teljesíteni az 5 ötéves tervet, ezzel 300 millió ko­ronával túlszárnyalva az 5. ötéves terv­ben előirányzott árutermelési tervet, és túlteljesítve a terv minőségi muta­tóit is Munkánk második célkitűzése az ál­lóalapok kihasználása, a gyártmányok minőségének fokozása és a termelés racionalizálása. Ezen a t_éren azt a célt tűztük ki. hogv a lehető legtöbb műsza­ki-gazdasági dolgozó vegyen részt a vállalat konkrét feladatainak a meg­oldásában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom