Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-01 / 286. szám, szombat

A kitűzött igényes feladatok összhangban vannak társadalmunk ereiével Gustáv Husák elvtárs vitazáró beszéde a CSKP Központi Bizottságának novemberi plenáris ülésén (Folytatás az 1. oldalról) kát fejtünk ki, és türelmesen meghallgatjuk nézeteiket. Nagy társadalmi szerveze­teink — a szakszervezetek, az ifjúság, a nők, a testnevelési szervezetek stb. az idén szintén jobban dolgoztak. A pártonkí- vüliek tömegét — felhasználva az állandó kapcsolatokat — azon az úton vezették, amelyet társadalmunk fejlesztésében a XIV. kongresszus határozott meg. Újból ki kell emelnünk a politikai tömegmunkának, min­den kommunista lakhelyén és a pártonkívüliek között kifej­tett tevékenységének, valamint a tömegszervezetek munkájá­nak nagy jelentőségét. Ki kell hangsúlyoznunk azt a követel­ményt, hogy ez a munka min­den téren tovább javuljon. Nincs olyan terület, ahol nem kellene valamit megjavítani. Ha figyelembe vesszük álla­munk hatalmi szerveit, az ál­lami szerveket, a nemzeti bi­zottságok szerveit, valamint az olyan hatalmi szerveket, mint a hadsereg és a biztonsági szer­vek stb., megállapíthatjuk, hogy sikeresen dolgoztak, és a XIV. kongresszus programja alapján megszilárdultak, kon­szolidálódtak. Ha az egyes sza­kaszokkal kapcsolatban el is hangozhatnak észrevételek, a globális értékeléskor leszögez­hetjük, hogy szocialista álla­munk megszilárdult, és szervei — a munkásosztály és a dol­gozó nép eszközei megerősöd- tek. ' _ ^ A Központi Bizottság előző plenáris ülésein már többször beszéltünk a fiatal nemzedék, a szocialista ember nevelésének jelentőségéről, arról, hogy ne csak az anyagi alap hasson rá­ja, hanem mindaz összhangban álljon a céljainkkal ami befolyá­solhatja a tudatát. Megállapít­hatjuk, hogy az idén ezen a té­ren is sokat tettünk. A pártszer­vek tapasztalatai alapján konk­rétan rámutathatunk, hogy mi­ben rejlik ez a mozgás, habár tudjuk, hogy ez a feladat távlati, és az eredmények nem mérhe­tők le hónapok alatt. Ezen a téren is helyes a megkezdett irányzat, s ezt következetesen folytatni kell. Úgy gondolom, hogy nem túlzók, ha megálla­pítom, hogy dolgozóink szocia­lista öntudata fokozódik, nö­vekszik a fiatal nemzedék szó cialista öntudata is, és ez meg­teremti a jó feltételeket továb­bi munkánkhoz. Természetesen ezen a téren még több éven ke­resztül kell dolgoznunk, hogy az eredményekkel teljes mér­tékben elégedettek lehessünk. A plenáris ülésen sokat be­széltünk a gazdaságról, nép­gazdaságunkról. Nem ismételem el azt, amit már az elnökség beszámolója és a vitafelszólalá­sok elmondottak. A gazdaság fejlődését és egyes részei: az ipar, építőipar, mezőgazdaság fejlődését illetően megállapít­hatjuk, hogy igazán jó ered­ményeket értünk el. A negye­dik negyedévre vonatkozó becs­lések is kedvezőek. Megvannak a feltételek ahhoz, hogy telje­sítsük az idei tervet, és így si­keresen fejezzük be népgazda­ságunk ötéves tervének harma­dik évét. És ez nagy dolog. Az után az évtized után, melyben gazdaságunkat különféle meg­rázkódtatások érték, sőt a bom­lás Jelei is mutatkoztak, sok kétség merült fel. Az utóbbi há­rom év azt mutatja, hogy az ötödik ötéves terv alapja be­vált, gazdasági politikánk he­lyes. A kitűzött igényes felada­tok összhangban vannak társa­dalmunk erejével, és ugyanak­kor nagy hasznot hoznak a dol­gozóknak. Természetesen sok még a probléma és még sok probléma lesz. Az elvtársak a vitában beszéltek ezekről. Vannak olyan problémák, amelyeket gyorsabban távolíthatnánk el és oldhatnánk meg, mint ahogyan azt ma tesszük. Eg^es kérdé­sek távlati Jellegűek, fokozato­san, szakaszonként kell őket megoldanunk. Az a fontos, hogy ne hunyjunk szemet fe­lettük és erőnket elhárításuk­ra összpontosítsuk. Senki sem tagadhatja azonban, hogy gaz­daságunk már néhány éve po­zitívan fejlődik, és ez a fejlő­dés jó távlatokat biztosít a jö­vőt illetőleg is. Nagyon fontos, hogy állan­dóan emelkedik dolgozóink, az egész lakosság életszínvonala. Ez is azok közé a feladatok közé tartozik, amelyeket a párt XIV. kongresszusa tűzött ki. A Štrougal elvtárs által előter­jesztett beszámoló sok adatot tartalmaz erről. Már csaknem A gazdaság területén igé­nyes, de megvalósítható tervet tűztünk ki,, amely előrelendíti gazdaságunkat, alapul szolgál az életszínvonal emeléséhez és más problémáink megoldásá­hoz. Jövőre is folytatni kívánjuk azt az irányvonalat, amelyet a XIV. kongresszus tűzött ki, s amely három év alatt a> gya­I SZÓ természetesnek vesszük, azokat a milliárdokat, amelyekkel a bevételek és a jövedelmek emelkedtek, azokat a mutató­kat, amelyekkel az életszínvo nalat kifejezzük. Növekedésé­nek grafikonja egyértelműen emelkedik. Az emberek milliói értékelik ezt, és ez hatással van a munkafolyamatban kifej­tett kezdeményezésükre, a párt politikája, és a szocialista tár­sadalom iránti bizalmukra. Hazai piacunk stabilizálását is természetesnek tartjuk, olyan valaminek, amit könnyen, ma­gától értetődően értünk el. A hazai piac színvonala évek óta állandóan javul, biztosítja az élelmiszerrel és ipari cikkek­kel való ellátást. Itt is akad­nak hiányok, amelyekről az egyes elvtársak is beszéltek. Van, ahol a problémák fölösle­gesen, a rugalmatlanság miatt keletkeznek. Van, ahol fokoza­tosan megszüntetik őket a ter­melésben. De úgy gondolom, egészében büszkén beszélhe­tünk arról, amit pártunk az életszínvonal területén a XIV. kongresszus óta elért. Ezért fölöslegesek azok az aggodalmak és értelmetlenek azok a híresztelések, amelyek egyes csoportokban az árak emeléséről terjedtek el. Az El­nökség beszámolója egyértel­műen leszögezte, hogy jövőre is folytatjuk a kiskereskedelmi árak stabilizálásának politiká­ját, tehát a párt vezetősége és a kormány nem feltételezi a kiskereskedelmi árak szintjé­nek emelését. Bifak elvtárs felszólalásában beszélt egyes külpolitikai kér­désekről. Jogosan állapíthatjuk meg, hogy 1973-ban a nemzet­közi helyzet főbb vonalait il­letően kedvezően alakul, nö­vekszik Csehszlovákia Kommu­nista Pártjának tekintélye a nemzetközi munkás- és kom­munista mozgalomban, és meg­szilárdul szocialista államunk pozíciója. A pozitívumokat és negatívu­mokat értékelve, és fejlődésün­ket figyelembe véve, megálla­píthatjuk, hogy a helyzet ked­vező és 1974-be Tó távlatokkal lépünk. Természetesen vannak olyan dolgok, amelyeket előre nem tudunk felmérni, pl. hogy eny­he, vagy erős tél lesz, vagy kedvező lesz-e az időjárás a mezőgazdaság számára. De az, amit reálisan felmérhetünk a hazai és a nemzetközi fejlő­désben, feljogosít annak megál­lapítására, hogy jó alappal lé­pünk a következő évbe. korlatban is kevált a kommu­nisták milliós hadseregének, a munkások, földművesek és ér­telmiség tapasztalatai alapján. Biztonságérzettel, céltudatosan a párt és a nép iránti felelős­ségérzettel haladjunk előre. Mire fordítsuk figyelmünket a következő évben? Röviden: elsősorban következetesen el kell mélyítenünk és meg kell szilárdítanunk ezt a pozitív fejlődést. Az eddiginél határo­zottabban kell harcolnunk a fogyatékosságok, a hiányossá­gok, a szocialista erkölcs meg­sértése, és mindaz ellen, ami negatív fejlődésünkben. Har­madszor gyorsabban és ötlete­sebben kell megoldanunk tár­sadalmunk problémáit a gazda­ság területén és más szakaszo­kon is. Erőt gyűjtöttünk, ta­pasztalatokat szereztünk, hogy mind a három feladat teljesí­tésében következetesen halad­junk előre. Az alapszervezetek újév után gyűléseket tartanak, amelye­ken mérlegelni fognak. Az alap­szervezetek rendszeresen ösz- szeülnek, de értékelniük kell az elmúlt év munkáját is, mi jót csináltak, milyen pozitív ered­ményeket értek el, és milyen fogyatékosságok fordulnak elő munkájukban, községükben, az üzemekben, hivatalokban és ebből le kell vonniuk a követ­keztetéseket nemcsak a politi­kai tevékenység, hanem a többi terület számára is. Úgy gondo­lom, nagyon fontos, hogy nem­csak az alapszervezetekben, ha­nem minden szakaszon ilyen mérlegelést végezzenek az új év kezdetén. Az ember egy év alatt sok tapasztalatot gyűjt. A kollektívák még gazdagabb tapasztalatokat szereznek. Ez a legjobb módja annak, Bogy he­lyesen lássuk a pozitívumokat és a hiányosságokat, helyesen határozzuk meg a feladatokat. A józan ész azt sugallja, hogy minden vállalat, minden intéz­mény végezzen ilyen értékelést és vonja le ebből a következ­tetéseket. Az eredményekről beszélünk. Ha figyelembe vesszük a mun­ka bármelyik szakaszát, látjuk, hogy pozitív momentumok mel­lett negatívok is akadnak. A jól dolgozó pártszervek és -szervezetek eredményei mö­gött rosszul dolgozó szerveze­tek és szervek lapulnak meg. Ugyanez érvényes a politikai tömeg-munka és a gazdaság te­rén is. Az iparban, az építőiparban és a mezőgazdaságban az ál­talános eredmények jók. Min­den kerületben azonban van egy sor jelentős üzem, amely vagy nem teljesíti a tervet, vagy nem teljesíti a minőségi muta­tókat, az exportfeladatokat stb. Ezt azért mondom, mert mun­kánkban differenciált hozzáál­lást kell érvényesítenünk. Mindenkinek a saját területén differenciáltan kell elemeznie, mi a pozitív, melyik üzem vagy kollektíva dolgozik jól, melyik gyengén és melyik rosszul. El­lenkező esetben összevegyül a jó a rosszal és a gyenge, a hiányos mások jó munkája mö­gé rejtőzködik. Az igazság min­dig konkrét. Ä konkrét hozzá­állás csakis differenciált lehet. A fejlett államok és a fejlett gazdaság szükségletei, összetett feladatai megkövetelik, hogy fokozott igényeket támasszunk a vezető szervekkel és a ve­zető káderekkel szemben. Lé­pésről lépésre kikerültünk a válságos időszakból. Ma már oda jutottunk, hogy a felelős pozíciókban — és nemcsak or­szágos szinten, hanem máš szin­ten is gondot fordíthatunk a politikai szilárdságra, a párt irányvonala és a XIV. pártkong­resszus programja iránti hűség­re, valamint a szakmai igényes­ségre és elsősorban a munka­eredményekre. A fejlett szocia­lista társadalomban a minőség kérdése kulcsfontosságúvá vá­lik, és ezen a területen nem tehetünk engedményeket. A gyakorlati munkában foko­zott igényeket kell támaszta­nunk önmagunkkal, az egyes miniszterekkel, a termelési-gaz­dasági egységek és üzemek ve­zetőségével, a területi szervek­kel, a kerületekkel és járások­kal szemben. Mindenütt becsü­letes, felelősségteljes, megfe­lelő színvonalú munkát köve­telhetünk meg. A legtöbb eset­ben ez már ma is így van. Ha nem lenne így, nem érhetnénk el ilyen eredményeket, de még mindig sok a gyenge pont, és ha ezeket figyelmen kívül hagynánk, nem sikerülne elő­rehaladnunk. Az elnökség beszámolójában és a vitában arról is szó volt, hogyan emelkedik egyes nyu­gatról behozott nyersanyagok ára. Ezt a terhet magára vál- lelja az állam. Ez természete­sen megköveteli, hogy a terme­lésünk egyre fokozódjék, javul­jon minősége és egyre hatéko­nyabb legyen. Jól működő gaz­daságra van szükségünk, amely meg tud birkózni az ilyen ki­lengésekkel úgy, hogy azok ne érintsék a nép életszínvonalát. Ezért beszélünk arról, hogy fo­kozott igényeket kell támasz­tanunk a vezető káderekkel szemben, és növelnünk kell fe­lelősségüket. Az emberek túlnyomó többse ge jó. Áldozatkészen teljesítik feladataikat. Vannak azonban még negatív jelenségek, ame­lyeket mindenütt meg kell ol­danunk. Állandóan meg kell szilárdítanunk a párt vezető és ellenőrző szerepét, ügyelnünk kell arra, hogy a pártszerve­zet felelősségre vonja a kom­munistákat, megdicsérje a jő munkát és bírálja a rosszat. A kommunisták — dolgozza­nak bármilyen szakaszon, a nemzeti bizottságokban, vagy társadalmi szervezetekben, üzemben vagy másutt — így teljesítik feladatukat, és mun­kájukért felelősséggel tartoz­nak a pártszervezeteknek. Ez a kommunista párt törvénye az­óta, hogy Lenin megfogalmaz­ta alapelveit. Társadalmunk kedvező hely­zete lehetővé teszi, hogy har­coljunk a párt- és állami fe­gyelem megszilárdításáért. A gazdaság mutatói pozitív fejlő­désre utalnak — pl. kevesebb a hiányzás stb. —, de még "min­dig sok a fogyatékosság. To­vábbra is támogatnunk kell a párt és állami fegyelem meg­szilárdítását, minden helyen fokoznunk kell a kommunisták és a pártszervek felelősségét a párt irányvonalának teljesíté­séért, valamennyi szakaszon, a kutatóintézetekben, községek­ben, üzemekben vagy minisz­tériumokban. Természetesen, ál­lami vonalon senki sem mente­síti az embereket a felelősség­től, de a pártnak igényesen kell értékelnie munkájukat. A CSKP Központi Bizottságá­nak Elnöksége jövőre komple­xen foglalkozni fog az irányí­tással kapcsolatos elvi problé­mákkal. Nem szabad azonban az új elvi határozatokkal várni. Az irányítás tökéletesítése min­dennapi folyamat és feladat a gazdaság valamennyi területe számára. Miben rejlik a problémák j)ártos megközelítésének lénye­ge? Nem elegendő a problémák regisztrálása, hanem megoldá­sukra is törekedni kell. Ha nem is tudunk mindent magunk megoldani — van amit a fel­sőbb szervek oldanak meg —, mégis mindig arra kell töre­kednünk, hogy mi is hozzájá­ruljunk a megoldáshoz. Ellen­kező esetben mit sem ér a bí- rálgatás és a nyilvántartás. A pártos hozzáállás harcot jelent az egyes szakaszok progresszív megoldásáért. Nincs olyan üzem, társadalom vagy más te­rület, ahol nem volna mit meg­javítani. Az elvtársak még egy kér­dést érintettek — a dolgozók tömeges kezdeményezését. Ki szeretném emelni, hogy ezt népgazdaságunk és egész tár­sadalmunk fejlődése rendkívül fontos tényezőjének tartom. Az öntudat az ember olyan hozzá­állása, hogy hajlandó hozzájá­rulni a terv jobb teljesítéséhez, a munka jobb elvégzéséhez, az önkéntes munkához, a szocia­lista öntudat felbecsülhetetlen értékű a szocialsta társadalom ereje, fejlesztése számára. Nem is beszélve arról, hogy a gaz­daságtan nagy, óriási értéket hoz. A párt- és állami szer­veknek, valamint a szakszerve­zeteknek teljes mértékben tá­mogatniuk kell a dolgozók tö­meges kezdeményezését, ennek különböző formáit úgy, hogy még szélesebb körben, intenzí­vebben érvényesülhessen és fejlődhessen. Tudjuk, hogy a szocialista versenyben gyenge pontok is vannak, egyes helyeken forma­lizmussal vagy esetleg speku­lációkkal is találkozhatunk. Ezeket a fogyatékosságokat me­net közben küszöböljük ki, ezek ellenére nem szabad lebe­csülnünk azt az óriási politikai és gazdasági tőkét, amelyet a dolgozók tömeges kezdeménye­zése jelent. Jövőre és 1975-ben a dolgo­zók kezdeményezése összekap­csolódik azokkal a nagy gon­dolatokkal, amelyek felszaba­dulásunkhoz vezettek — a nem­zeti felszabadító harc, az a iti- fasiszta küzdelem gondolatai­val, a párt és a munkásosztály szerepével, a szovjet hadsereg felszabadító szerepével, tehát a csehszlovák hazafiság és az in­ternacionalista kapcsolatok leg­szebb gondolataival —, és ez nagymértékben hozzájárulhat az üzemek, a vállalatok és az egész állam konkrét minden­napi feladatainak megoldásá­hoz. Husák elvtárs befejezésül kö­szönetét mondott a Központi Bi­zottság tagjainak és póttagjai­nak, az összes pártszervnek, a kerületi pártbizottságoknak, a prágai és a bratislavai városi pártbizottságnak, a járási párt- bizottságoknak, a kommunisták nagy hadseregének becsületes, áldozatkész munkájáért, amely- lyel hozzájárultak 1973 pozitív eredményeihez. Nagyra értékel­jük — hangsúlyozta Husák elv­társ a munkásosztály, a szövet­kezeti parasztság, az értelmi­ség, az összes dolgozó hozzá­járulását, akik áldozatos mun­kájukkal, állásfoglalásukkal hozzájárultak az 1973-ban elért sikerekhez. Munkájuk nélkül mérlegelésünk nem lehetne ilyen pozitív. Ügy gondolom, jogosan állapíthatjuk meg, hogy a mai helyzet ismerete feljogosít az elért eredmények feletti büszkeségre. Az elmúlt évek tapasztalatai­val gazdagodva, a párt a mun­kásosztály és a dolgozó nép és a nemzetközi kommunista moz­galom iránt érzett nagy fele­lősséggel, a jövő időszakban is úgy fogunk dolgozni, hogy egy év múlva újabb sikerekről ad­hassunk számot a szocialista Csehszlovákia fejlődésében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom