Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-29 / 309. szám, szombat

Harmincnyolc óra színházban Élt valaha egy neves angol férfiú, aki egyszer állítólag azt mondta, hogy a legnagyobb színház az élet. Ezt a gondo­latát idéztem föl magamban, amikor elhatároztam, hogy sza­bályos kritika helyett ezúttal rendhagyó beszámolót írok. ELŐZMÉNYEK A legkegyetlenebb tárgyak egyike az ébresztőóra. Kímélet­lenül beleharsog a fülembe, pedig még csak hajnali négyet mutat az óra. Persze, villan át rajtam, ma este bemutató lesz a MATESZ Thália Színpadán, s a košicei repülő reggel hatkor indul, az autóbusz öt után. A repülőtéren hunyorgó tekinte­tek fogadnak, bent a gépben is ugyanez a kép tárul elém. Jó reggelt kívánok, mondja a légi­kisasszony, aztán ő is ásít egyet, félrefordulva. Motorzú­gás, cukorkapapirok zizegnek, elindulunk. Fönt is nagy a sö­tétség, csak a Tátra csillog fe­héren, ennyi marad meg ben­nem az ötvenperces útból. Ke­let-Szlovákiában ködös az idő, de azért megkíséreljük a le­szállást, hallom a hangszóró­ból. Kinézek az ablakon, de bárhogy is erőltetem a szemem, mindenfelé csak tejszínű ködöt látok. Néhány apró rezdülés és földet értünk. A szállodában kedves tekintetek fogadnak: igen, foglaltunk szobát, kettő után beköltözhet. Hét óra múlt. Kelet-Szlovákia metropolisa most bújik elő az éjszaka sötét­jéből. A portán egyik barátom­mal találkozom, gyere el hoz­zánk, mondja. Nála kávézga- tunk, s közbein sűrűn pislogok az órámra. Kettő után valóság­gal bezuhanok a szállodába. Hatra kérek ébresztést. Kíván­csi tekintetek: ilyen sokat fog aludni? Dehogy, legyintek, csu­pán négy órát. Hátam mögül jön a hang: este hatkor ébred, na­hát ... hiába, ilyenek az új­ságírók. AZ ELŐADÁS Felgördül a függöny, s a mű­sorfüzetet lapozom. Üres helyet KULTURÁLIS HÍREK 0 A Magyar Területi Szín­házban megkezdődtek R. Strahl Ädám és Éva este című szín­művének a próbál. Az előadás rendezője Takáts Ernőd. A be­mutatóra január végén kerül sor. # Wuppertalban (NSZK) be­mutatták Volker Braun (NDK) A billentők (Die Kipper) című drámáját, amely egy szakkép­zetlen munkásokból álló brigád mindennapjait ábrázolja. A bri­gád vezetője, P. Bauch egyre na­gyobb teljesítményre sarkallja munkátársait, azok kitaszítják, de az ő szellemében erőltetik tovább a mind magasabb muta­tószámok elérését. A göttingeni (NSZK) Deutsches Theater a drezdai bemutató után ponto­san egy héttel bemutatta Peter Hacks Ädám és Éva című vígjá­tékát. # Örkény István Macskajá­ték című színművének megkez­dődtek a próbái a Prágai Nem­zeti Színházban. Az előadás ven­dégrendezője Székely Gábor. A bemutató időpontja: február 7. # Az idei Goncourt-díjat svájci francia író, Jacques Chessex nyerte Az emberevő cí­mű regényével. A Renaudot-dí- jat a favorit, Suzanne Prou kap­ta A Bernardiniék terasza című regényéért. 0 A Magyar Írók Szövetsége Budapesten megrendezte a ma­gyar irodalom külföldi fordí­tóinak konferenciáját. A kon­ferencia ülésein részt vett és felszólalt — többek között — Franz Fühmann, Emil Boleslav Lukáč, Jacques Gaucheron, G. F. Cushing és Thinsz Géza. # Ingmar Bergman filmet ké­szít a svéd televíziónak Mozart Varázsfuvolája nyomán. □ Henry de Montherlant 1954-ben írt Port Roya] című drámáját héromszáziadszor ját­szotta el a Comédie Fnanoaise, aimi a legnagyobb közönségsi­kerek közé számít, a második világháború utáni franoia Iro­dalomban. Tóth Erzsébet és Gyurkovics Mihály a színmű egyik jelenetében. (G. Bodnár felvétele) keresek, mert szokásom sze­rint az előadás alatt ide fir- kantom be észrevételeimet, melyekből azután az» írógép mellett kritika kerekedik. Most, hogy továbbra is hű maradjak írásom rendhagyó jellegéhez, e jelmondatokat írom le, a rövid magyarázatokkal együtt. ARBUZOV NÉPSZERŰ. A Ma­gyar Területi Színház, a „falu­járó elődöt“ is beleszámítva im­már az ötödik Arbuzov-darabot mutatta be. Közönségünk tehát minden bizonnyal kedveli az is­mert szovjet szerző darabjait. A bizonyos miértre nem túl ne­héz a felelet: kevés mai szerző ismelri annyira a színpad lehe­tőségeit és buktatóit, mint ő. Ezenkívül Arbuzov nyitott szem­mel jár-kel a világban, s da­rabjaiban rendszerint vissza tudja adni életünk lüktetését, a mai ember örömét és bánatát, bátran ír a problémákról, de ugyanakkor szereti a meghitt perceket, nemcsak a gépek dü­börgésére, s a gyárkéményekre figyel, hanem az ember szíve- dobbanására is. MESE, AMELY OLYAN MINT AZ ÉLET. Talán így jellemezhe­tő a most bemutatott darab, amely itt a Jó reggelt, boldog­ság címet viseli. A játék szín­helye a patinás moszkvai Arbát. Több szálból fűződik a cselek­mény: szemtanúi vagyunk az öregedő művész drámájának, vagy ha úgy tetszik tragikomé­diájának. Generációs problé­mákról is hallunk, s a színpa­don egy fura érzelmi három­szög is megelevenedik. Ezt a sokszínű cselekményt, mintegy keretjátékként szövi át a múló idő: megvan még a régi kedves Arbát, de ott lüktet már az új, modern városrész is. KITŰNŐ RENDEZÉS. Nem szeretelm a túlzásokat, ezért nem annak szánom, amikor a Beke Sándor rendezte előadást egy jól megkomponált zenemű­höz hasonlítom. Ennek a já­téknak is voltak megfelelő fo­kozatai, s a ritmusa sem tőrt meg. Az előadás alatt heveseb­ben vert a szívünk, pedig a színpadról nem csöpögött ér­zelgősség. Csupán meseszerű vi­lágba kalauzolt el minket a rendelző, ahol minden majdnem olyan, mint a valóságban. Ta­lán csak annyi a különbség, hogy itt a ráció helyett in­kább az érzelmek dominálnak. KIAKNÁZATLAN LEHETŐSÉ­GEK. Már az előadás alatt saj­nálkozva állapítottam meg, hogy a színészek egy része nem min­dig aknázta ki a szerep adta lehetőségeket, s így több tar­talmas gondolat, észrevétel, megfelelő hatás nélkül szállt le. Gyurkovics Mihály mestere ott jó és illúziót keltő, ahol az öregedés, s az elmúlás problé­mái kerülnek felszínre. Van vi­szont ennek a jól megírt figu­rának egy markáns intellektuá­lis színezete is, amely ezúttal csupán halványan körvonalazó­dott ki. Boráros Imre Kuzmája szerintem néhány évvel fiata- labbra sikerült a kelleténél. Az általa megjelenített tulajdon­ságok inkább a tizenéves kama­szokat jellemzik, mint a főis­kolai hallgatót, aki ráadásul tehetséges művészember is. Várady Béla kedves, jóságos se­gédet, mele(g szívű társat kelt életre. Néhány esetben viszont feltűnt, hogy egy-egy megoldás, mozdulat a korábbi szerepeiből került át ide. Tóth Erzsi (Vik- tosa) most felszabadultabb, mint korábbi szerepeiben, de még mindig akad csiszolnivaló- ja. Főleg a modorosságba hajló gyakori hangos mosolyt, vigyort kell sürgősen eltüntetnie. Csen­des László csupán néhány per­cet volt színpadon, s mégis az est egyik lelgemlékezetesebb perceit szerezte számunkra. Tetszett Kusiczky Gyula mar­kánsan megrajzolt Ĺjovuskája is. Stefan Bunta díszlete az el­sőrangú rendezés után a sike­res előadás egyik fontos pil­lére. HAZAFELÉ Másnap reggel havas, szeles idő fogad. Bratislavában vihar van, késik a gép, hét óra he­lyett csak kilenckor indulunk, tájékoztatnak a repülőtéren. Nyolc után itt is hóvihar kere­kedik, néhány mételrnél tovább nem látni. Szótlanul üldögélek kollégáimnál a repülőtér presz- szójában. Tízkor újra megszólal a hangszóró: a kedvezőtlen időjárás miatt megszűntetjük a mai járatot. Sűrű hóesés. Bön­gésszük a menetrendeket. Gyors fél kettőkör megy, busz fél tizenegykor. Az utóbbit vá­lasztjuk. Késni fogunk, mondja az autóbusz vezetője, síkosak az utak. Valóban, Szepsiben már fél órát késünk, pedig hol van még Bratislava! A Szádel- lői-völgyben egyhelyben fo­rognak a kerekek. Korcsolyapá lya az út. Minden utas kiszáll, nekifenekedünk a busznak. Végre megmozdul. Most meg már nem állhat meg, csak a hegytetőn. Komikus látvány: mintegy negyven utas lohol a busz után. A havazás csak nem szűnik. Losoncon már több mint egy óra a késés. Zvolen után gépkocsik végeláthatatlan sora fogad. Egy vállalkozó szelle­mű utas kiszáll, s néhány perc múlva tér vissza: tiszta jég az út, a személygépkocsik nem tudnak felmenni az emelkedőn. Egyébként több mint három­százötven kocsi áll előttünk. Másfél órás vesztegelés után végre megindul a karaván. Szinte lépésben haladunk előre. Žarnovica határában az előt­tünk haladó gépkocsi hirtelen fékez, sofőrünk reflexszerűen húzza félre a kormányt, ijedt kiáltások, zöttyenés, oldalra billen a busz: az árokba hajtot­tunk. Szerencsénk van, a hó alatt kőrakás volt. Ha néhány méterrel előbb vagy hátrább történik mindez, menthetetle­nül fölfordulunk. Így néhány horzsolással megúsztuk. Most senkit sem zavar, hogy térdig érő hóban mászik ki a busz­ból, pontosabban az árokból. Nemsokára jött egy panellel megrakott Tátra-teherkocsi, az húzta ki a buszunkat. Szinte nem is volt időnk megijedni, fá­radtan ücsörgünk, s figyeljük a táblákat: Žiar, Zlaté Morav­ce, Nitra. Na, már csak nyolc­vanhat kilométer. A sofőrünk teljesen kifáradt. Kollégám se­gít rajta: alkalmi kalauznak szegődik. Tíz óra múlt, mire feltűnnek a főváros fényéi. Ti­zenkét órát izgultunk, ültünk, futottunk, szundítottunk, s még ki tudja mi mindent csináltunk. A villamosban egy ismerő­sömmel találkozom. Kérdi, mer­re jártam. Keleten voltam, vá­laszolom. Jó nektek, mondja, élvezitek az utazás örömeit. Nagy tirádát vágnék ki, ha lenne még erőm, de így csak bágyadtan mosolygok. SZILVÁSSY JÚZSEF DEREKAS MUNKÁVAL Modrany (Madár) községnek egyetlen jelentősebb üzeme van: az egységes földművesszö­vetkezet. A múltban csak így emlegették e községet: silány földek — szegény falu. Valóban így is volt, ezért hát nem is csoda, hogy a község határá­ban nem volt nagybirtok. Kis és középparasztok küszködtek a földekkel, s a szövetkezet is ezeket a silány földeket „örö­költe“. A műszaki haladás és a közös összefogás azonban a madari szövetkezetben is gyü­mölcsöt termett. Az utóbbi évek növekvő eredményeinek alapján a szövetkezet ma már szilárd alapon áll, tagságának élet- színvonala gyorsan emelkedik. Az ötödik ötéves terv második felében már olyan eredmé­nyekkel büszkélkedhetnek a szövetkezet dolgozói, amelyek országos viszonylatban is ki­emelkedők. E jó hírek hallatán ellátogattam a szövetkezetbe, ahol Soóky Lajos elnök szíve­sen tájékoztatott az elért ered­mény ékről. — Előrebocsátom, hogy problémáink is vannak — kezd­te a beszélgetést a szövetkezet elnöke —, de egészében elé­gedettek lehetünk tagságunk munkájával. Ha továbbra is úgy fejlődünk, mint most, 1975-ig a jelenlegi problémáin­kat is kiküszöbölhetjük. A továbbiakban az elnök el­mondotta, hogy a sertés- és a marhahizlalásban már ebben az esztendőben teljesítik az ötödik ötéves terv által előírt célokat, az előirányzott 5850 mázsa húsból ugyanis az év végéig 5810 mázsát kitermel­nek, a húseladás tervét pedig 30 mázsával túl is szárnyalják. Az ötödik ötéves terv elő­irányozta, hogy a szövetkezet szarvasmarha-állománya 1975 végéig elérje az 1065 darabot. Ezt a mutatót szintén túltel­jesítették, hiszen már jelenleg is 1184 szarvasmarhája van a szövetkezetnek. Ezen belül a tehénállomány tervezett létszá­ma 121, jelenleg már 200 te­henük van és a mostani nö­vekedés ütemét figyelembe véve 1975-ig 300 tehénre szá­mítanak. A tehénállományban természetesen sok az előhasi üsző, ezért a 2500 literes fejési átlaggal még nem nagyon di­csekedhetnek. Az állomány azonban jó, amit az is bizonyít, hogy az elmúlt évben 101 te­hénnél 3150 literes fejési átla­got értek el. A sertéstenyésztők szintén az állomány növelésével sze­retnék köszönteni az új évet. Az ötéves tervben 2695 sertés szerepel, s az állattenyésztők már az óv végén 3200-rel szá­molnak. Az 1975-re tervezett 300 anyasertés már szintén az istállókban röfög. A felsorolt eredmények való­ban szépek. Persze nem tör­téntek csodák, csupán komo­lyabb gondot fordítottak az irányító munkára, kisebb beru­házásokkal tovább bővítették a férőhelyeket az állatok számá­ra, s a szakosítás keretében felszámolták a birkaállományt. Az utóbbit az tette szükséges­sé, hogy nagyobb lett a növek­vő szarvasmarha-állomány le­gelő* és takarmányigénye. Az ötéves terv számolt a szö­vetkezet határának gyengébb összetételével, ezért szemesek­ből csupán 35 600 tonnát irány­zott elő. Ezt már túl is szár­nyalták, pedig az idén nagyon sokat ártott a csapadékhiány, főleg a kukoricának. Ennek ellenére — a járás többi szö­vetkezetéhez hasonlóan — ga­bonafélékből rekordtermés volt az idén. A 450 hektáron elve­tett búza átlagosan 39,95 má­zsát termett. Az egyik parcel­lán 49,7 mázsás átlagot értek el. Madari viszonyok között ez rendkívüli hozam. A madari határban jó felté­telek vannak a szőlő- és a zöldségtermesztésre. Ezeket a szakosított terményeket egye­lőre 250 hektáron termesztik, s ez a terület már az idén több mint 8 millió koronás be­vételt biztosított a szövetkezet­nek. Az elnök dicsérően em­lítette a szőlészetet. De volt is rá oka, hiszen 52 hektáron 52 vagon szőlő termett. Néme­lyik parcellán hihetetlenül ma­gas volt a hozam. Olyan par­cella is akadt, ahol a peszeki leányka 310 mázsát termett egy hektárról, Müller Thurgau-ból 250, zöld veltelíniből 218 má­zsás hozamot értek el. Az eredmények mögött természete­sen a szőlészek lelkiismeretes munkáját ós nagy szaktudását is látni kell. Az eredmények a szövetke*- zet és a tagság jövedelmében is megmutatkoznak. Az ötéves tervben 1975-re 25 882 000 ko­ronás bevételt terveztek. Ezt az összeget már az idén 2 millióval túlszárnyalták. A tagság jövedelme jóval maga­sabb a tervezettnél. Az 1975. évi béralapra 7 070 000 koronát terveztek, de már a múlt év­ben 7 894 000 koronát fizetett ki a tagságnak a szövetkezét, 12 százalékkal többet a ter­vezettnél. Az idei év eredmé­nyei még ennél is nagyobb arányú növekedést ígérnek. A tagok meg is érdemlik, hiszen derekasan megdolgoztak érte. KOLOZSI ERNŐ ELŐRE TEKINT A párttagjelölt pionírvezető Azokban az iskolákban, ahol jól működik a pionírszervezet, a tanítás végeztével, vagyis délután is szívesen tartózkod­nak a gyerekek. Így van ez a Zlaté Klasy-i (Nagymagyari) Magyar Tanítási Nyelvű Alap­iskolában is, ahol a 22 éves László Márta, a kommunista párt tagjelöltje a pionírvezető. Ottjártunkkor azonban éppen egyedül találtuk a pionírok klubhelyiségében. — Ma szülői értekezletet tar­tunk, ezért nincsenek itt a pionírok — magyarázza a szo­katlan helyzetet, s igen saj­nálja, hogy nem vehetünk részt valamelyik raj gyűlésén, vagy szakkör összejövetelén. Némi képet azonban így is nyerhe­tünk a szervezet sokoldalú te­vékenységéről, hiszen átlapoz­zuk a csapat krónikáját. Az eseményeket fényképfelvételek is őrzik a krónikában. A leg­utóbbi fényképeken azok a fiatal szovjet katonák láthatók, akiket a nemrég véget ért csehszlovák—szovjet barátság hónapja alkalmából hívtak meg beszélgetésre a pionírok. Meg­tekinthetjük az iskola néprajzi gyűjteményét és a tanulmányi verseny táblázatát is. Megtudjuk a pionírvezetőtől, hogy a csapatnak a helyi párt- szervezettel szoros a kapcsola­ta. Dávid Ferenc pártelnök gyakran ellátogat a tanulók közé. A SZISZ falusi szerveze­tével is együttműködik a csa­pat. Négy SZISZ-tag rajvezető­ként működik a pionírszervezet­ben. Az iskola tornatermét es­ténként a falu fiataljai hasz­nálják. Tagjelöltségével kapcsolatban Horváth Márta ezt mondja: — A pionírvezetés politikai tevékenység is, ezért jó, ha kommunista látja el ezt a tiszt­séget. A pártkongresszus és a CSKP KB júliusi plénuma hatá­rozatának teljesítéséhez a pio- nírszervezeteknek is hozzá kell járulniuk. Szocialista hazafiság- ra neveljük a pionírokat. Tagjelöltnek korábbi munka­helyén, Pastuchyn (Patason) javasolták, főleg a tömegszer- vezetben kifejtett aktivitásáért. A Vöröskereszt patasi szerve­zetének az elnöke volt. Nagymagyaron se tétlen: a helyi agitációs központ vezető­je. Ezt a megbízatást pártfel­adatnak tekinti, s a tőle tel­hető legnagyobb igyekezettel szeretné ellátni. Az NOSZF 56. évfordulóján a helyi hangosan- beszélő háromnegyedórás mű­sort közvetített, amit ő vett fel magnószalagra. Nemrég részt vett a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás agi­tációs központjai vezetőinek háromnapos iskolázásán, s igen sok hasznos gyakorlati tapasz­talattal gazdagodott. Pártoktatásra Šamorínba (So- morjára) jár. Nemcsak politi­kailag képezi magát: levelező hallgatója a Nitrai Pedagógiai Fakultásnak. Legszívesebben a munkájáról beszél. Nemcsak arról, amit már megtett, hanem arról is, ami még elvégzésre vár. Tudja, hogy az utóbbi a fontosabb. F. I. ŰJ sző 1973. XII. 29.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom