Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-23 / 51. szám, Vasárnapi Új Szó
[EffißMm - THRSHaniDN 1973. XII. 23. 1 16 N em kétséges, hogy gyermekotthonainkban a legmesszebbmenőkig igyekeznek pótolni a gyermekeknek a szülői szeretetet, a család, az otthon védelmét, melegét. Mégis, főleg ünnepek közeledtével, gyakran szegeződnek várakozó, tágra nyílt gyermekszemek a kitáruló ajtóra: Talán értem jöttek! ... Engem ki visz el? . Értem ki jön? ... Egy részüket el is viszik néha a szülők, a rokonok, gyakrabban idegenek. Hogy legalább ünnepnapokon több jusson nekik abból, amit oly nehéz pótolni. Gyermekotthonainkban járva lép- ten-nyomon tapasztalhatjuk, hogy a fáradságos nevelői munkának megvan az eredménye. Ezek az otthonok ha nem is helyettesítik, de nagymértékben pótolják azt, amitől ezek a gyerekek meg vannak fosztva: az otthon melegét, a család védelmét. Ezt a célt kívánta szolgálni, még pontosabban: eredményesebbé tenni az új nevelési intézmény: a gyermek- város, amely a Trenčín melletti Zla- tovcén épült. Híre, neve rövid idő alatt bejárta az országot. Családok százai, emberek ezrei járultak hozzá, hogy a városka gyorsan felépüljön, minden szükséges tárggyal, eszközzel, berendezéssel el legyen látva. Ma már azt is elmondhatjuk, aki ide ketészmérnök tervrajzait, a nagyszerű épületkomplexum tervét. Nos, a, hónapok gyorsan múltak, és az elnök szavai valóra váltak. Megindult az élet a Gyermekvárosban. Igaz, a tökéletes üzemeltetéshez még sok mindenre szükség lesz, de ez már „menet közben“ rendbe jön — ahogy mondani szokták. A szobák falai még alig száradtak meg, máris élettel telt meg minden helyiség, minden zug. Falai gyermekkacagástól hangosak, emberi érzésektől melegek. Emberi érzésektől: attól a nagyfokú törődéstől, amivel őket államunk, dolgozóink körülveszik. Az elmúlt hónapok alatt gyárak, üzemek, vállalatok küldték el ide ajándékaikat. Hogy csak néhányat említsünk: A Nőszövetség „Egy marék toll“ akciója, amelybe nők ezrei kapcsolódtak be . .. A dolgozók százainak, munkabrigádok tucatjainak értékes felajánlásai... a színész-újságíró labdarúgó-mérkőzések bevételei ... képzőművészek értékes ajándékai... fiatalokból álló építkezési csoportok segítsége .. . Zlatovce nevét mostanában az egész ország emlegeti. Ám legtöbbet mégiscsak az „őslakosok“ beszélnek róla. A helybeliek, akiknek néhány évvel ezelőtt még nem volt mindegy, hogy mi történik ezen a helyen ... ÉPÜL A GYERMEKVAROS rült, annak tekintete nem szegeződik többé a nyíló ajtóra, és nem kérdezi meg: Ki jön értem? Mert ők már otthon vannak. Az idei karácsonyt, a szeretet ünnepét, már családi körben töltik, a fenyőfa fényénél, ajándékot kapnak, az új családi közösségükbe valóban szeretet költözik, amely azonban köztük is marad, s az ünnepek elmúltával nem távozik el, mint egy vendég. A várt, áhított harmónia, öröm, egyetértés nem vendég többé számukra ... Jó néhány hónappal ezelőtt, amikor először jártunk Zlatovcén, még nem sokat láttunk. Igaz, a festői szépségű környasetben: a Vág partján, az ino- veci hegyek lábánál — már kimérték a városka tizenegy hektárnyi területét. Az épületek gomba módra kezdtek szaporodni. Kicsit hihetetlenked- tünk, amikor fán Samák, a helyi nemzeti bizottság elnöke azt mondta: mire ősz lesz, itt egy modern városka áll majd, kényelmesen berendezett családi házakkal, óvodákkal, kultúr- otthonnal. Zlatovce lakosainak száma rövidesen hatszázzal gyarapo dik . . . Aztán az elnök büszkén mutogatta Peter Brtko és Ľudovít Režueha éníCzinkóczky bácsi, egy nyugdíjas zla- tovcei lakos bizalmasan elmondta nekünk, hogy ma mindenki büszke Zlatovce hírnevére. De nem így volt ez akkor, amikor a szövetkezet legjobban termő földjéből mérték ki a hektárokat ... Gazdagon termett ezen a helyen a búza..< Most már mindenki tudja, hogy ennek a darab földnek az értéke még nagyobb lett . .. Lassan kiürül.az utolsó cementeszsák is, a téglák, deszkák, építőanyagok a helyükre kerülnek, s a városka élete a rendes kerékvágásba kerül. A kényelmes lakásokban 10—12 gyermek talál otthonra, szerető nevelőszülőkre, akik kicsi koruktól (három év az alsó korhatár) egészen az önállósulásig, a felnőtt korig irányítják majd életüket... Az óvodájuk olyan, mintha mesebeli lenne. Minden van itt, ami a mesében létezik... Az iskola tágas, világos, meleg. A kultúrterem, az uszoda, a mozihelyiség, a sportcsarnok olyan lesz, hogy büszkeségére válna bármelyik városnak ... Persze nem lehet azt mondani, hogy az építkezés befejeztével a gyermekváros minden gondja megoldódik, s már csak eredményekről lehet majd beszélni. Az új életformával új gondok, kérdések merülnek fel. Kemény, kitartó munka vár Štefan Rehák igazgatóra és az intézmény valamennyi dolgozójára. Csak az egységes, közös munkájuknak lehet eredménye. A felkészülés biztató, sokat ígérő. Sok tapasztalatot, tanácsot kaptak a „szomszédoktól“ is, a fóti gyermekvárostól, amellyel baráti kapcsolatot teremtettek. Nagy tisztelettel, elismeréssel beszélnek az itteni nevelők, pedagógusok a fóti kollégák eredményeiről, lelkes, példaképül szolgáló munkájukról. Az itteni kérdések megoldása, az érzékeny pedagógiai-nevelési gondok rendezése mégiscsak áz intézmény dolgozóinak a munkáján múlik. Tudjuk, akik a gyermekvédelemben, a gyermeknevelésben keresik és találják meg hivatásukat, azok nehéz életre kötelezik el magukat. Tíz-tizenkét gyermek nevelése egy családon belül egyébként is nehéz feladat. A családi közösség kialakítása, a szokások, a hagyományok ápolása, a gyermek személyiségének megfelelő családi légkör kialakítása nagy erőpróba lesz minden „szülő“ számára. Hiszen az igazi, harmónikusan élő családokban is nehéz helyrehozni az elkövetett nevelési hibákat. Hát még ilyen bonyolult, érzékenyebb közösségben! Az eredmény tehát nem csupán a szép, mindennel ellátott épületektől, berendezésektől függ, hanem elsősorban a nevelők, a „szülök", a pedagógusok önfeláldozó, lelkiismeretes munkájától Tudvalevő, hogy a nevelésben nincs happy end. Vannak tervek, célok. Közelebbiek, távolabbiak. De pontot tenni a végükre sohasem lehet. Lesznek sikerek, amelyek a jól végzett munka érzésével töltik majd el a nevelőszülőket, de ezek a sikerek mintha csak azért lennének, hogy még nagyobb erőkifejtésre ösztönözzenek, hogy erőforrásai legyenek az újabb feladatok megoldásához szükséges kitartó erőnek. Eredményekről még korai lenne beszélni. Inkább csak benyomásokról, élményekről. AzonAIANBEKOZHNK A karácsony a béke, a szeretet ünnepe. Az évnek ezen a legszebb- estéjén igyekszünk örömet szerezni mindenkinek. Már jó előre gondoskodunk a karácsonyi ajándékokról, járjuk az üzleteket, és számolgatjuk a pénzünket. Ne felejtsük el, hogy azok szemében, akiket szeretünk és akik minket is szeretnek, legértékesebb az olyan ajándék, amelyet magunk készítünk. Leleményességünktől függ, hogy kinek mit készítsünk. Az alábbiakban adunk néhány tanácsot: A KICSINYEKNEK színes habgumiból vágjunk ki állatfigurákat pl. cicát, kutyát, nyuszit, mackót, madarat, halat, stb. A mintát először rajzoljuk le papírra, vágjuk ki, és ennek alapján nyírjuk ki a habgumiból. Mutatósabb, ha kétféle színű habgumiból készítjük, azaz duplán, és a két azonos formát műanyag ragasztóval összeragasztjuk. A szem és a száj elütő színű legyen. Ezzel a puha tapintású játékkal szívesen játszanak a kicsinyek, és a fürdőkádban szivacsként is használhatják. ISKOLÁS LÁNYOK meglephetik édesanyjukat színesre festett és lakkozott cseresznyemagból vagy különféle színű babból készített ötletes nyakdísszel. A cseresznyemagot át- forrósított hegyes kötőtűvel óvatosan fúrjuk át, hogy felfűzhető legyen. A babot nagy zsákvarrótűvel lyukaszthatjuk ki A NAGYMAMANAK horgoljunk meleg papucsot, vagy készítsünk frottírból eldényfogó- kesztyűt. A nagypapának készítsünk műbőrből zsinórral összehúzható dohányzacskót. ÉDESAPÁNKNAK vagy fiútestvérünknek színes műbőrből csinálhatuk könyvborítót, amelyet színes műanyagzsinórral varrunk össze. P. ban ezzel az új intézménnyel is beigazolódott, hogy szocialista állam- rendszerünkben milyen nagyfokú az emberről való gondoskodás, a segítség. A rászoruló emberpalánták százai kapták vissza ezúttal azt, ami csak emberileg lehetséges: a család védelmét, az otthon melegét. Féltő, simogató apai-anyai kezekre bízták azokat a gyermekeket, akik eddig — szülők hiányában — csak vágytak erre az érzésre. Az idei karácsonyt, a szeretet ünnepét, most már ők is meghitt családi körben ünnepelhetik. MEGYERI ANDREA Strofková elvtársnő „fiaival“ Ok már otthon vannak. (Michal Borovský és Ján Majšel felvételei)
