Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-20 / 302. szám, csütörtök
A szocialista országok egységének megszilárdítása a szocialista világrendszer fejlődésének törvényszerűsége ír ta: Kcnsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottságának titkára 5 1973. XII. 20. Korunk politikai gyakorlata bizonyítja a marxizmus—leninizmus elméletének helyességét, amely szelrint a szocialista világrendszer a társadalmi haladás meghatározó erejévé válik. Az új társadalom építése célkitűzéseinek megvalósításától, a szocialista nemzetek fejlődésének sikerétől, a szocialista országok együttműködésétől nem csupán a szocialista közösség nemzeteinek közeli jövője függ, hanem a nemzetközi politikai élet fejleményei, a világ sorsa és a forradalmi mozgalom távlatai is. A Szovjetunió Kommunista Pártja — hűen az internacionalizmus alapellvei- hez — mélyen tudatosítja a szocialista országok egységének jelentőségét, illetve az egység további megszilárdításának fontosságát. A szocialista országok internacionalista egységének a problémája a különböző kérdések széles körét érinti. Ezek mindenekelőtt az új típusú nemzetközi kapcsolatok objektív alapelvei és törvényszerűségei. Szubjektív tényezőként szerepet játszik itt a kommunista és munkáspártok, valamint a szocialista országok kormányainak a politikája az egység objektív szükségleteinek a megvalósításában. Olyan problémakörről van tehát szó, amely összefügg a szocialista országok együttműködésének formáival, illetve fejlődésük egyes szakaszaival. Rendkívüli tudományos és politikai jelentősége van annak a marxista—leninista hozzáállásnak, amely összeköti az internacionális és nemzeti, az általános és specifikus érdekeket a szocialista közösségen belül, valamint lehetővé teszi az esetlegek ellentétek és ellentmondások leküzdését. A szóban forgó problémák mély tudományos elemzéséhez megbízható és nem kizárólag elméleti alappal rendelkezünk. Több testvéri ország foglalkozik pillanatnyilag is a fejlett szocialista társadalom építése feladatainak megoldásával; a szocialista világrend- szernek szilárd, a nemzetközi munka- megosztáson nyugvó alapja van; kialakult a nemzetközi politikai vonalvezetés koordinációjának mechanizmusa és magas szintet értek el a nemzetek közötti kulturális kapcsolatok. Mindez valóban gazdag ismeretekeit nyújt a tudományos általánosításokhoz a szocialista világrendszer távlati fejlődése céljainak kitűzéséhez. Általánosan elismert tény, hogy ebben a vonatkozásban rendkívüli lehetőségeket nyújt a Szovjetunió, a világ első szocialista állama tapasztalatainak a tanulmányozása. A Szovjetunióban került sor első ízben a marxizmus— leninizmus eszméinek a megvalósítására, itt fejeződött be sikerrel a fejlett szocialista társadalom építése, és folytatódik a kommunista társadalom építése. Annak ellenére!, hogy a nemzetek és nemzetiségek kapcsolatainak a fejlődése egy államon belül különböző sajátosságokkal bír, a szuverén szocialista országok rendszerében is általános jelentőségűek az egyenjogúsággal, a kölcsönös internacionalista segítséggel ösz- szefiiggő lenini alapelvek. örvendetes tény, hogy a társadalom- tudományok mind szélesebb körűen vizsgálják a szocialista világrendszer fejlődésének időszerű problémáit, s efoben részt vesznek a testvéri országok tudományos dolgozói is. I. Az országok és nemzetek közeledésének objektív feltételei A szocialista országok kölcsönös viszonyának elemzésekor az elméleti problémák egyik kulcskérdéseként merül fel az egység objektív alapelveinek problémaköre, illetve azoknak a törvényszerűségeknek a kérdése, amelyek meghatározzák az új típusú nemzetközi kapcsolatok fejlődésének távlatait. Gyakorta és joggal állapítjuk meg, hogy a szocialista országok együttműködése szociális-ökonómiai rendszerük azonosságából, a munkásosztály és kommunista élcsapata közös ideológiájából, az alapvető érdekek megegyezéséből ered. Ezek az objektív tényezők ugyanakkor a termelés és az egész társadalmi élet internacionalizációjának a tendenciáját jelzik, amellyel már a kapitalizmus hazai időszakában is találkozhattunk. A gazdasági élet internacionalizáció- ja globális folyamat. Befolyásolja a társadalmi élet minden oldalát: megbontja a nemzeti bezárkózottságot, és ugyanakkor erősíti az országok és netm- zetek kölcsönös függőségét; bővíti a kommunikációk hálózatát, s ezáltal csökkenti a távolságokat; szélesíti a nemzetek közötti kapcsolatok formáit, s így feltételeket teremt a nemzeti kultúrák kölcsönös egymásra hatásához. Nyilvánvaló, hogy ott, ahol a tőke maradt uralmon, az említett folyamatok közvetlen következménye a nemzetek fölötti monopóliumok keletkezése, a kapitalista termelés intenzifikációja és a munkásosztály fokozott kizsákmányolása. Szélesebb történcllmi összefüggésekben azonban a gazdasági élet in- ternacionalizációja együttes hatóerő a kapitalista termelési viszonyok likvidálása feltételeinek kialakulásában, illetve ezek felcserélésében a szocialista termelési viszonyokkal nemzetközi vonatkozásban. A tudományos-műszaki forradalom végső következményeiben elmélyíti a kapitalista társadalom ellentmondásait és kategorikusan előtérbe hellyezi a radikális szociális változások, tehát a szocialista forradalom szükségességét. r A szocialista világrendszerben a gazdasági élet Internacionalizációja ökonómiai alapokon nyugszik, amelyek alapvetően különböznek a kapitalizmustól — tehát a termelési eszközök társadalmi tulajdonán és a gazdaság szocialista rendszerén alapszanak. Az interna- cionalizációt a marxista—leninista pártok a munkásosztály érdekeinek megfelelően tervszerűen irányítják abból a célból, hogy tovább erősödjenek a szocializmus nemzeti s nemzettközi pozíciói. Éppen ezért fejlődéséhez optimális feltételek állnak rendelkezésre, míg ennek a törvényszerűségnek a puszta hatása elkerülhetetlenül a szocialista országok népei egységének további megszilárdításához vezet. A nemzetközi munkamegosztás, a szakosítás és a kooperáció elmélyítése a nemzet- gazdasági komplexumok szintjén, a szocialista ökonómiai integráció nemzetközi folyamata, amely az említett törvényszerűséggel egyidejűleg és összhangban fejlődik, s az egyenjogúság alapelvein, a nemzeti függetlenség tiszteletben tartásán, a szocialista nemzetköziségen, a kölcsönös segélynyújtáson és testvéri együttműködésen alapszik. !!. A szocialista gazdasági integráció A szocialista országok közeledése folyamatának elemzésekor, amely végeredményben szemünk játszódik le, két momentumra f 've’ ünk fel: a közeledéshez vezető ut objektív tényezőire, a hatalmon levő kommunista és munkáspártok tudatos tevékenységére, amelyeknek helyes politikai vonalvezetése lehetővé teszi a nemzeti és internacionalista érdekek harmonikus összhangjának megteremtését, és elősegíti a szocialista nemzetek teljesebb együttműködését a társadalom építése alapvető feladatainak tekintetében. Ebben az összefüggésben rendkívül jellegzetes a szocialista gazdasági integráció fejlődése. Kétségtelen, hogy ez a jelenlegi fejlődési szakaszban a szóban forgó integrációt, a szocialista országok fejlődésének gazdasági alapját és további közeledésének feltételeit is jelenti. Ezt az objektív folyamatot irányítja a szocialista társadalom vezető ereje, a munkásosztály marxista—leninista élcsapata. A kommunista pártok politikája a szocialista típusú nemzetközi munka- megosztásnak mindenekelőtt minőségi különbözőségeit fejezi ki, amelyeket nem a nemzeti egoizmus és a konkurencia jellemez, hanem a barátság, a testvéri országok kölcsönös segítség- nyújtása, egyenjogúsága, nemzeti és internacionalista érdekeik összekötése — röviden mindaz, amit szocialista nemzetköziségnek nevezünk. A szocialista gazdasági integráció komplex programjának kidolgozása, bevezetésének kezdeti sikerei a szocialista közösség nagy vívmányát jelentik, amely történelmi jelentőségű lépés a testvéri országok sokoldalú közeledési folyamatának fejlődésében. Jelentősége annál nagyobb, hogy a szocialista világrendszer az integráció politikáját a nemzetközi kapitalizmus erőinek kísérleteivel állítja szembe, amely a gazdaság internaciona- lizációját saját osztályérdekei szolgálatába szeretné állítani. Éppen ezért a szocialista integráció folyamatának elsőrendű politikai jelentősége van a szocialista közösségen belül. A szocialista nemzetközi munkamegosztás és a kooperáció bővíti a modern gépi nagytermelés előnyeinek kihasználását, valamint a munka termelékenységének növelését. Lehetővé teszi főleg az objektíve létező nehéz feltételek és a fejlődés ellentmondásainak racionális megoldását. Természetesen, mindannyian tudatosítjuk, hogy a szocialista gazdaságok internacionalizációja nem indul nulla pontról. Immár két és fél évtizede a KGST-be tömörült országok kommunista pártjai figyelmének a központjában áll a szocialista országok együttműködésének kérdése. Kulcsfontosságú a legközelebbi ötéves tervek és a hosszú távra szóló nemzet- gazdasági tervek koordinációja. A gazdaságpolitikának ez az összehangolása jelentősen bővíti a közös tervezés lehetőségét. A tervkoordináció ugyanakkor lehetővé teszi az egye« testvéri országok szükségleteinek figyelembevételét. Mindent összevetve elmondhatjuk, hogy a fejlődésnek olyan szakaszába léptünk, amikor ki-ki az együttműködés legtökéletesebb módszereit kutatja, amelyek megfelelőek lennének az adott feltételeknek, és a legjobban szolgálnák a szocialista termelés internacionalizációjának a folyamatát. Az élet megköveteli, hogy energikusan sürgessük ezeknek a kérdéseknek tudományos és gyakorlati feldolgozását. A tudományos feldolgozásnak ugyanakkor tekintetbe kell vennie a már meglévő gyakorlatot, sőt meg kell előznie azt, hogy előre jelezhesse az integrációs folyamatok reális távlatait, és segítséget nyújtson a kommunista és munkáspártoknak helyes gazdaságpolitikájuk megalkotásához. A Szovjetunió Kommunista Pártja és a testvérpártok nagy figyelmet fordítanak a szocialista gazdasági integráció további fejlődésére. Ebben a folyamatban azonban nem csupán a szocialista és kommunista országépítés meggyorsításának eszközét látják, hanem olyan eszközt is, amely lehetővé teszi a közösség gazdasági erejének további fokozását. Közös tevékenységünket tehát magasabb célkitűzéseknek vetjük alá, így mindenekelőtt a szocialista világrend- szer megszilárdításának, a szocialista közösség országai egysége megerősítésének, amelyek határtalan lehetőségeket tárnak fel mind a társadalom, mind az ember fejlődése szempontjából. III. A szocialista nemzetek sokoldalúbb közeledéséé! "rt A szocialista építés általános jellegének törvényszerűségei már a szocialista világrendszer keletkezésének első éveiben megnyilvánultak. Azokban a népi demokratikus országokban, amelyek a második világháború után keletkeztek, olyan szociális politikai struktúra alakult ki, amely típusában megtalálható a szovjet állam fejlődésében is. S ez érthető, hiszen a szocializmus politikai rendszere közös volt,' a marxista—leninista ideológián nyugodott, még pedig azért, mert mindenekelőtt a kizsákmányoló osztályok likvidálását, a proletárdiktatúrát, a kommunista párt vezető szerepét és a szocialista demokrácia fejlődését feltételezte. A szocialista társadalom fejlődésének további szakaszában természetszerűleg valósul meg a szociális-politikai struktúra közeledése. Jó például szolgál erre, ha összevetjük a marxista-leninista pártok szocális politikai feladatait a múltban és ma, vagy éppeai a szocialista országok alkotmányait húsz esztendővel ezelőtt és napjainkban. Kiderül, hogy az idő múlásával egyre több hasonlóság mutatkozik az államhatalom megszervezésében, a dolgozók részvételében az irányításban, a polgári jogok fejlődésében stb. Mindez azt bizonyítja, hogy általános feladatokról van szó, amelyek megoldására a szocializmus teljes győzelme után kerül sor, tehát a fejlett szocialista társadalom építésének az időszakában. Mindez ugyanakkor a kölcsönös tapasztalatcsere egyik kézzelfogható eredménye is. Most, hogy több ország került a társadalmi fejlődésnek viszonylag azonos fokára, a tapasztalatcsere a nemzetközi kapcsolatok egyik meghatározó formája, amely a kommunista pártok irányításával folytatódik. A kommunista és munkáspártok legutóbbi krími találkozóján hangsúlyozták a tapasztalatcsere további elmélyítésének szükségszerűségét, amelynek biztosítania kell a kölcsönös tájékozottságot, illetve a szocialista és kommunista országépítés időszerű feladatainak bátrabb közös feldolgozását. A társadalomtudományokkal foglalkozó tudósaink egyre több és egyre komolyabb feladatokat oldhatnak meg közösen. Ez a marxista-leninista tanítás alkotó fejlesztését is jelenti, hiszen a szocialista és kommunista építés, a jelenkori imperializmus elemzése, a forradalmi harc feltételei állanak az érdeklődés középpontjában. A nemzetközt kapcsolatok elmélyült tanulmányozásáról van szó, főként a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését és az osztályharcot illetően, nem szólva a szocialista világ- rendszer szerepéről, a népi nemzeti felszabadító mozgalmak fejlődéséről és a forradalmi erők egységének a kérdéséről. A burzsoá reformista ideológia kritikájáról a jobboldali és „baloldali“ re- vizionizmus, valamint a maoizmus le- ninista-ellenességének leleplezéséről van szó. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága figyelembe veszi az objektív szükségleteket, és arra ösztönzi a szovjet tudományt, hogy maximális mértékben működjék együtt a szocialista országok tudományos dolgozóival. Az SZKP Központi Bizottsága ezt a testvéri országok közeledése fontos részének tekinti. Ezt a közeledést egyébként a szellemi élet összes területén tapasztalhatjuk. A kulturális értékek cseréje, hűen tükrözi ennek a folyamatnak az intenzitását. Ezt segíti elő az alkotó szövetségek, a kulturális élet képviselőinek az együttműködése, a különböző kiállítások cseréje és fesztiválok megrendezése. A gyakorlat bizonyítja, hogy a szocialista közösség országaiban felvirágzott egy új kultúra, amelynek a tartalma szocialista, a formája nemzeti. Felfigyeltető tény, hogy a testvérnemzetek kultúrája, bár mit sem veszít nemzeti jellegzetességeiből, célkitűzéseiben, humanista alapállásában, módszereiben és témakörében egyre jobban közeledik egymáshoz. Tehát az egységes szocialista kultúra megteremtése folyamatának lehetünk a tanúi. így teljes mértékben beigazolódott Lenin feltételezése, amely szerint éppen a szocializmus a haladó tapasztalatok és a civilizáció örököse, amelyet tovább gazdagít. IV. A szocialista közösség külpolitikai vonalvezetésének koordinációja A szocialista közösség egysége elmélyülésének magától érthetően több oldala van. Az egyik és rendkívül fontos a szocialista országok külpolitikai tevékenységének koordinációja. A szocialista közösség országai immár negyedszázada folytatják közös harcukat célkitűzéseikért, amelyeket társadalmunk fejlődésének különböző szakaszaiban, a testvérpártok kongresz- szusainak határozatai foglalnak össze. Ezeket a célkitűzéseket tartalmazzák a kommunisták nemzetközi fórumain elfogadott határozatok és a Varsói Szerződés deklarációi és nyilatkozatai is. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy a szocialista világrendszer nemzetközi tekintélyének a növekedése, — ezen belül uz egyes szocialista országok nemzetközi tekintélyének a növekedése és befolyása a nemzetközi politikai eseményekre — elválaszthatatlan a szocialista közösség egységének megszilárdítása folyamatától. A testvéri országok közös akciói a nemzetközi politikai életben jól ismertek. Legnagyobb közös sikerünk vitán felül a nemzetközi feszültség enyhülése, a nemzetközi kapcsolatok fokozatos átépítése a békés egymás mellett élés alapelveinek megfelelően. Azok a sikerek, amelyeket a nemzetközi feszültség feloldása terén értek el a szocialista országok, semmiképpen sem jelentik, hogy megváltozott az imperializmus jellege és a különböző reakciós körök nem kísérelnek meg agresszív akciókat. A legutóbbi időszak eseményei — a chilei ellenforradalmi puccs, az újabb izraeli agresszió a Közel-Keleten — bizonyítják, mennyire fontos az éberség. A szocialista közösség országainak állandóan készenlétben kell állniuk, hogy ellenállhassanak az imperialista reakció mesterkedéseinek, amelyek a nemzetközi életben tapasztalható pozitív folyamatok akadályozását .célozzák. Olyan korszakban élünk, amikor a testvérországok együttműködése mind politikai, mind gazdasági, tudományosműszaki, ideológiai és kulturális szinten minőségileg új jelleget ölt, és, a társadalmi haladás felgyorsulásának rendkívül jelentős tényezője. Tagadhatatlan, hogy a fejlődés új formákat igényel a szocialista országok együttműködése tekintetében is. A fő irányelv azonban immár teljes mértékben kidomborodott, ez pedig nem más, mint a testvérnemzetek és országok sokoldalú közeledése.
