Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-20 / 302. szám, csütörtök
SIKER, TERV, IGÉNY A CSEMADOK évzáró közgyűlése # Pátzay Pál Bratislavában # A nemzetiségi kultúra ápolása A közelmúltban tartotta meg évzáró közgyűlését a CSEMADOK Bratislava-óvárosi helyi szervezete és a vezetőség beszámolója részletesen ismertette az elért eredményeket, de a szervezet fejlődését fékező tényezőket is. Kétségtelen, hogy a szervezet legjobb rendezvénye a Rudnai Béla emlékest volt. Nemcsak azért, mert a bratislavai Petőfi szobor alkotója születésének századik és halálának ötvenedik - évfordulója tiszteletadó emlékezésre kötelez, hanem azért is, mert Radnai Béla életét és munkásságát volt tanítványa, Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrász, kiváló mű vész, a budapesti Képzőművészeti Főiskola tanára ismertette nagyon közvetlen, meleg emberi szavakkal. A hetvenhét esztendős szobrászművész, az újklasszicizmus egyik legrangosabb képviselője készséggel vállalta az utazás fáradalmait, hogy szépen ötvözött, műves szavakkal idézhesse fel egykori mestere emlékét. Az emlékest sikeréhez jelentősen hozzájárultak a társrendezők — a bratislavai Városi Galéria és a Konzervatórium. A Konzervatórium növendékeinek műsora megérdemelten aratott sikert. A helyi szervezet már az új feladatokra készül. A CSKP XIV. kongresszusa, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB határozataiból és a CSEMADOK országos konferenciájának döntéseiből kiinduló munkaterviik- ben rögzített feladatok közül kiemelést érmédéi az SZNF 30. évfordulójának ós a CSEMADOK megalakulása 25. évfordulójának megünneplése, a tagság eszmei nevelése, a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus elveinek következetes, gyakorlati érvényesítése, valamint a nemzetiségi kultúra ápolása és fejlesztése. A feladatok teljesítéséhez természetesen nem elegendő a vezetőség igyekezete! Az is szükséges, hogy a városban élő magyar nemzetiségű állampolgárok megtalálják a CSE MADOK-ba vezető utat, a szervezet tagjai pedig ne csak a tagsági díj kiegyenlítését tartsák kötelességüknek, hanem lehetőségük szerint vegyenek részt a helyi szervezet munkájában! (-fi) EGY MŰVÉSZ KÉT ARCA Rudolf Kerer és Carl Melles vendégszereplése Rudolf Kerer szovjet zongoraművész markáns egyéniség. Alig tíz éve lép fel rendszeresen a hangversenydobogón, pedig már ötven körül jár. Eredetileg matematikusnak készült. Intellektuális egyéniség, a zenében is a matematikus logikájával építkezik. Három évvel ezelőtt Prokofjev zongoraversenyének magával ragadó előadásával mutatkozott be nálunk. Érdekes „Prokofjev stílust“ alakított ki, annyira, hogy a hallgatóban felvetődött a kérdés: vajon a művészet más égtájain is ilyen otthonos? Hogyan reagál például a kiasz szikusokra, a romantikusokra? Második bratislavai vendégszereplésén Csajkovszkij b-moil zongoraversenyének előadásával nagyjából megadta a választ. Csajkovszkij tolmácsolásában az erő és az erőből ki- bomió szenvedély vette át az uralmat, és ezáltal valahogy megváltozott az áradó érzelmekkel, változékony, érzékeny hangulatokkal telített romantikus versenymű alapszíne. A nagyvonalú virtuozitás helyet kapott a produkcióban, de a lassú részek könnyes ellágyuO A Német Demokratikus Köztársaságban tovább szigorították a képezhető értelmi fogyatékos gyerekeknek a kisegítő iskolába történő áthelyezésiét. A javaslat az osztálytanítótól indulhat el, majd az igazgató — megfigyelés után — az előkészítő bizottsághoz utalja a javasoltakat, amely bizottság gyógypedagógusokból, orvosokból és pszichológusokból áll. A bizottság kellő felülvizsgálat után az érintett tanulókat a kisegítő iskolába küldi. Jásaira hiába vártunk. Kerer billentése erőteljes, mondhatni kemény, ami a hajlékony árnyaltság rovására megy. A mű vész valahogy „lehűtötte“ a romantikus effektusokat, éspedig nem a legszerencsésebb módon. Kerer impozáns tudással rendelkező, kitűnő pianista, de talán inkább a mai muzsika művésze. Az est karmestere Carl Mellen (vagyis a Budapesten született Melles Károly) talán a zongorista koncepciójával lépést tartva a zenekart is túlzott hangvolumennel ját szatta. Az est második felében Carl Melles biztos kezű vezényletével Brahms tenorszólóra, tér fikarra és zenekarra írt Rinal- dó kantátája került előadásra. A Goethe szövegére komponált kantáta a zeneköltő elhanyagolt műve és részben nem is méltánytalanul. Felvillantja ugyan a brahmsi világ tájainak egy- egy elsuhanó képét, vannak megkapőan szép részletei, de egészében nincs meg benne a brahmsi muzsika ellenállhatatlan hatóereje. A tenorszólót a magyar Réti Józsefnek kellett volna énekelnie, aki váratlanul elhunyt. Korai halálával nagy űrt hagyott maga után a budapesti opera- és hangversenyéletben. Az utóbbi tíz év alatt például hatvan oratóriumban szerepelt. Sokoldalú, kiváló művész volt, minden fellépése élményt jelentett. Az igényes szólamot zengő, értékes hangjával Ji'ŕi Záhrad níöek adta elő igen muzikálisan. A prágai férfikórus is il lúziót keltően vett részt ezen az előadáson. HAVAS MARTA Két szintben oldják meg a bratislavai új Duna-hid fő felüljáróját. Az útkereszteződést 1974 júliusában adják át rendeltetésének. (Felvétel: }. Teslík — ČSTK) AKGSTTAGORSZÁGOKGÉPBEMUTATÓJA PRÁGÁBAN A prágai árumintavásár-csar- nok iránti fokozott érdeklődést — az utóbbi napokban — az ott kiállított, a KGST tagországokban gyártott fémmegmunkáló és formázőgépek, készülékek és mérőeszközök váltották ki. A szakemberek szerint nem véletlen, hogy ennek a maga nemében egyedülálló bemutatónak éppen a Strojim- port kezdeményezésére és rendezésében lehettünk tanúi. Külkereskedelmi vállalatunk célja ugyanis a beruházó vállalatok tájékoztatása — amint azt a kiállítás is igazolta — a szerénynek nem mondható lehetőségekről. A kiállításon mindenki meggyőződhetett arról, milyen sokat fejlődtek az utóbbi években a szocialista országok a megmunkálógépek és készülékek előállítása terén is. A legtöbb műszaki színvonala és gazdaságos üzemeltetése folytán a világpiacon is megállja helyét, tehát a kapitalista országokból behozott gépekkel is versenyre kelhet. Ezek közé tartoznak pl. az NDK és a Szovjetunió egyorsós eszterga-automatái, a mestersé ges gyémánt előállítására szol gáló szovjet készülékek, a lengyel eredetű kovácsprések és csiszológépek, vagy akár a magyar gépipart dicsérő fúrókészülékek és csavarmenetvágógépek. A famegmunkáló Ipar ban használt gépek bolgár és szovjet eredetűek. A mintegy 50 kiállított, látványosságszámba menő berendezés a szakosítás és a kooperáció fokozatos fejlődésének legmeggyőzőbb bizonyítéka. Az üzemek korszerű termelésének, a termelés hatékonyságának és jó minőségének egyik legfőbb feltétele természetesen a géppark rendszeres modernizálása, ami a KGST tagországokból behozott gépekkel biztosítható. Az idén pl. általános megelégedésre háromszor annyi famegmunkáló gépet importáltunk, mint 1969-ben. E kedvező tapasztalat alapján kellene a vállalatoknak megragadniuk minden alkalmat a nemzetközi integráció elmélyítésére. Az NDK-val és a Szovjetunióval kötött hosszú lejáratú szerződéseink jóvoltából tisztában vagyunk ennek a szoros együttműködésnek az előnyeivel. A gépek behozatalával természetesen szorosan összefügg az egyes berendezések szerviz- szolgálatának a biztosítása. Ez — amint arról a kiállításon is meggyőződhettünk — ma már nem olyan nagy probléma, mint a múltban volt. A szakembereknek ugyanis az előadásokon, az értekezleteken és a szaknapokon ezúttal is bőséges alkalmuk kínálkozott a tapasztalatcserére és az összehasonlítást, értékelést lehetővé tevő tanácskozásokra. A megmunkálógépek elárusí- tással egybekötött első prágai kiállítása tehát hasznos vállalkozásnak bizonyult. A lehetőségekről tájékoztatva megismertette a műszaki és a gazdasági dolgozókkal az egyes országok „raktáron levő“, illetve rövid időn belül, kedvező anyagi feltételek mellett szállítható áruját. Ez pedig igen nagy segítség nemcsak a vevő, hanem a szállítóvállalat szempontjából is. KARDOS MÁRTA SZÜLÖK. NEVELŐK FÓRUMA A MUNKÁRA NEVELÉS Társadalmunkban az ember életének elsősorban a munka ad célt és értelmet. Életszínvonalunk emelkedése, a szebb holnap csakis eredményes munkával érhető el. Szocializmust építő és a kommunizmus felé haladó társadalmunkban az ember csakis a közösség érdekében végzett hasznos, eredményes és áldozatos munka révén szerezhet magának megbecsülést. Érthető tehát, hogy a munkára nevelés kérdéseinek fokozott figyelmet kell szentel nünk. A gyermek életében a munka a játék révén alakul ki. Kezdet ben a csecsemő még játékszer nélkül, önmagával, végtagjaival játszadozik. Rugdalózása, kéz és karizmokat fejlesztő hadoná szó mozdulatai, kapaszkodása, vagy később a szoba szőnyegén való játéka tulajdonképpen a gyermek első munkája. Később, értelmi és testi fejlődésével a gyermek már különféle játékszerekkel játszadozik, ezek kiválasztására kellő gondot kel! fordítanunk. A gyermek, mihelyt ölni tud, igen jól érzi magát, ha különféle játékszerek veszik őt körül. Kíváncsian nézegeti, tapogatja, fogdossa ezeket. Később a gyermek kezdetleges alkotó tevékenysége is megmutatkozik a játékban, amikor már maga gondolja ki, mit játsszék és társaival együtt megbeszéli a játékszabályokat is. A játékban különféle, az életből ellesett helyzeteket utánoznak, például a beteg és az orvos szerepét osztják el egymás közt. Az sem ritkaság, ha a gyermek — játszótárs hiányában — a mackóját vagy a babáját tekinti egyenrangú játszótársnak, és az orvos-páciens közti beszélgetést maga bonyolítja le. Játékában a gyermeket nem szabad megzavarnunk. Soha ne feledjük el a nagy szovjet pedagógus, Anton Szemjonovics Makarenko következő megállapítását: „A játéknak igen nagy jelentősége van a gyermek életében, ugyanaz, mint a felnőtt életében a munka, a tevékenység, a hivatal. Amilyen a gyermek a játékban, sok tekintetben olyan lesz később, ha felnő, a munkában is. Tevékeny ember nevelése ezért legfőképpen a játékon keresztül lehetséges." Az iskolába járással új jelleget ölt a gyermek munkája, és egyben munkára nevelése is. A korszerű pedagógia igyekszik az iskolai munkát a gyermekke' játékos formában megkedveltet- ni. A kisiskolás a legtöbb esetben nagy igyekezettel iparkodik új, igényesebb feladatainak eleget tenni. A szülőkre itt igen fontos szerep hárul. Kellő tapintattal és szeretettel ellenőriznie kell gyermeke munkáját, hogy lássa: szülei érdeklődnek tevékenysége iránt és számon tartják azt. A legcsekélyebb eredményekért is dicsérjük meg a gyermeket, hogy megkedveltessük vele a munkát. Kisebb kudarcait kellő tapintattal kezeljük, hogy ne veszítse el kedvét és önbizalmát. Mon dánunk sem kell, hogy a munkához, ebben az esetben a leckeíráshoz, rajzoláshoz, tanuláshoz szükséges feltételeket a lehető legteljesebb mértékben igyekeznünk kell biztosítani. A szabad időt úgy kell kihasználni, hogy a játék, a szórakozás és a sport mellett a munka is helyet kapjon benne, hiszen a munkára nevelésnek a szabad idő helyes beosztásában is érvényesülnie kell. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a tanulás szellemi munka és utána valamilyen fizikai munka a gyermek számára aktív pihenést, változatosságot és haszno? szórakozást jelent. Ennek a munkának természetesen a gyermek testi erejéhez, fejlettségéhez, egészségi állapotához mértnek és olyan jellegűnek kell lennie, hogy általa a munkát megkedveltessük, ne pedig ellenszenvessé tegyük. Segíthetnek tehát a gyerekek a ház körüli munkákban, a takarításban, a tüzelő bekészítésében, a virágos- és veteményeskert ápolásában stb. A család kis közösségében végzet hasznos munka jóleső érzéssel tölti el a gyermekeket. A családnál azonban nagyobb közösségek is vannak. Ilyen például az osztály, melybe a gyermek jár. Életének azonosulnia kell az osztály életével. Előfordul azonban, hogy ezt éppen a szülő akadályozza meg. Például, ha az osztály valamilyen társadalmi munkán vesz részt, vagy segít a könyebb munkákban a földművesszövetkezetben, egyes diákok mindig „betegek“. Szüleik ugyanis nem engedik őket brigádra, attól tartva, hogy ott valami bajuk esik. Az ilyen szülők, sajnos megfeledkeznek arról, a munkára nevelés célja, hogy a társadalom számára munkaszerető embereket készítsen fel. Ezért magától értetődő, hogy a szülőnek lehetővé kel! tennie gyermeke részvételét a társadalmi munkában, az Iskolások brigádmunkáiban, a város és faluszépitési akcióban stb. Az efféle munkák során a gyermek megtanulja értékelni a közösség erejét és összefogását, s ugyanakkor, felmérheti, összehasonlíthatja saját képességeit, teljesítményét, munkaszeretetét a többi gyermekével. A munkára nevelés egyik komoly problémája a szellemi és a fizikai munka egyformán szükséges voltának megértetése a gyermekkel. Társadalmi rendünkben nincs alárendelt sze repet játszó foglalkozás. A dolgozók, tekintet nélkül arra, hogy szellemi vagy fizikai munkát végeznek-e, teljesen egyforma jogokat élveznek. Társadalmunk csak a dolgozók és a munkakerülők között tesz kü lönbséget. Az előbbiek példaképei ifjúságunknak, míg az utóbbiak elrettentő példaként szolgálnak arra,, hogy aki szocialista társadalmunkban nem él a kínálkozó munkaalkalmakkal, azt társadalmunk megvetése és a törvény szigora sújtja. Gyermekeink tudatában nem szabad tehát rögzíteni olyan hamis képzeteket, mintha a munkás, a szövetkezeti paraszt kevésbé fontos munkát végezne^ mint a dolgozó értelmiségiek: a mérnökök, tanárok, orvosok stb. A helyes és következetes munkára nevelés segítséget nyújt gyermekeinknek a pálya- választásban is. Ha a munkára nevelés során megtanítottuk gyermekeinket minden hasznos munka megbecsülésére, akkor képesek lesznek kellő mértékben értékelni saját tehetségüket, rátermettségüket és valóban nekik tetsző pályát fogják választani élethivatásul. Súlyos hiba lenne, ha a szülő gyermeke helyes elképzeléseken alapuló pályaválasztását esetleges téves kispolgári nézetei következtében megakadályozná. A munkára nevelés során a szülő számára lehetővé válik, hogy megfigyelje gyermeke érdeklődését, képességeit, lássa, milyen jellegű munka éidekli őt leginkább. Természetes, hogy a pályaválasztás aztán ennek az érdeklődésnek az alapján történik majd. Örvendetes, hogy a munkára nevelés nálunk valóban munkára nevel, a munkára készít elő, hiszen szocialista társadalmi rendszerünkben a munkanélküliség ismeretlen. A dolgozó fiatalokat ezernyi munkaalkalom várja, a családban és az iskolában folyó munkára nevelésnek ezekre a munkákra kell megfelelő módon felkészíteni a fiatalságot. Ha kellő figyeimet szentelünk a munkára nevelésnek, ha munkás életünkkel magunk is példát mutatunk gyermekeinknek és sikerül bennük tudatosítanunk, hogy az élet értelme és a jólét alapja a munka, akkor gyermekeink sohasem fognak dologtalan életre, léhaságra, semmittevésre vágyni, távol lesz tőlük a munka nélküli gyors meggazdagodás vágya, a munkakerülő, hu ligán életszemlélet és örömmel fogjuk tapasztalni, hogy gyermekeink józon nézeteket vallanak a munkáról, az életről, megállnak a maguk lábán az életben is, mert a munka biztonságot ad majd létüknek és minden tehetségüket felhasználva dolgozni fognak a társadalom javára. SÁGI TÓTH TIBOR 1973. Xlf. 2?. 6
