Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
DÉNES GYÖRGY ÚJ VERSEI 1973. XII. 16. Csakugyan „egyszerű“ A gondolatot mondat formájában fejezzük ki. A mondatot aszerint, hogy egy vagy több gondolatot fejez e ki, egyszerűnek vagy összetettnek nevezzük. Az összetett mondatnak ismét két fajtája van: mellérendelt és alárendelt. A mellérendelt mondatok egymáshoz kapcsolódó, egymással ellentétes, egymást magyarázó, egymásból következő stb., de mindenképpen egymástól függetlenül is teljes, önálló gondolatoknak formái. Az alárendelt mondatnak csak az úgynevezett főmondata tartalmaz önálló gondolatot, a mellékmondat a főmondat valamely részét (alanyát, tárgyát, határozóját, jelzőjét) fejezi ki mondat formájában. A megbeszélt dolog tárgytalan: A dolog, amelyet megbeszéltünk, tárgytalan. Mindezt már az álta János iskolában megtanuljuk. Sőt, ha a pedagógus járatos a mai nyelvművelő irodalomban, azt is tudatosítja tanítványaiban, hogy a maga helyén bármelyik mondatfajtát használhatjuk, mindegyik helyes, magyaros. Mégis előfordul, hogy fogalmazáskor nehézségeink támadnak, vajon milyen mondatfajtát válasszunk. Régebben — főleg a latinos hivatali nyelv ben — dívott a túlságosan bonyolult összetett mondatok használata. Innen érthető, hogy a nyelvművelők azelőtt inkább az egyszerű mondat használatát ajánlották, azt minősítették magyarosabbnak. Részint ennek következtében, részint egyéb okokból ma az a fő baj, hogy mindenáron, akkor is egyszerű mondatba zsúfoljuk bele mondanivalónkat, ha az több mondatba, összetett mondatba kívánkozna. Mintha valami félelem visszatartana bennünket az összetett mondatok. kivált az alárendelt mondatok használatától! Az „eredmény“ az, hogy „egyszerű“ mondataink zsúfolt- tl, bonyolulttá válnak, fogalmazásunk nehézkes lesz. első olvasásra alig lehet megérteni. Legtöbbször jelzővel, illetőleg határozóval szoktuk egyszerű mondatainkat túlzsúfolni. Pontosabban szólva: a külön-külön mondatokba kívánkozó gondolatokat belegyömöszöljük egy sor jelzőbe, esetleg határozóba. Egy elrettentő példa: Az iparban, a mezőgazdaságban, a kereskedelemben már megindult és fei lődd nemzetközi szocialista együttműködés maga után vonta a mindezeket kiszolgáló, a megtermelt ér tékeket a nemzetközi forgalomban realizáló közieke dési együttműködési szervezet megteremtését. Egyetlen „egyszerű“ mondat, s benne tizenegy jelző és öt határozói Nem csoda, hogy első olvasásra valósággal kapkodjuk a fejünket: mi mindenről van itt szó?l Amikor a harmadik határozó után a megindult-hoz érünk, először megkönnyebbülünk: no, megvan az állítmány, a mondat értelmének magva. Ámde amikor az és után fölfedezzük az újabb három jelzőt, akkor rádöbbenünk, hogy szó sincs róla, tévedtünk, csak ezután érkezünk el az alanyhoz, eddig — a megindult-at is beleértve — egyre csak a jelzőit halmozta a cikkíró, a határozók is csupán a jelzőhalmaz alkatrészei voltak. S lényegében ugyanaz érvényes a mondat második felére is. Ennek megállapításával azonban még csak fél munkát végeztünk, csupán arra mutattunk rá, mi az oka annak, hogy a mondat bonyolult. Azokat a gondolatokat, amelyeket a jelzők halmaza eltemetett, még nem ástuk elő. Kíséreljük meg ezt is: 1. Az iparban, a mezőgazdaságban és a kereskedelemben már kibontakozott a nemzetközi szocialista együttmüködes. 2. Ez az együttműködés egyre szorosabbá, egyre szélesebb körűvé vált. 3. idővel maga után vonta egy olyan szervezetnek a létrehozását, amely a közlekedésben is biztosítja az együttműködést. 4. Erre a szervezetre az a feladat hárult, hogy az ipart, a mezőgazdaságot, a kereskedelmet kiszolgálja. termékeit a nemzetközi forgalomba bevonja, s ígv közvetve értékesítse, értékesítését lehetővé tegye ^ Következő peiaa — Dar egy kissé más szempontból — szintén tanulságos: Ezután a síkos úton végzett fékezés folytán bekövetkező megcsúszást gátló berendezés működését mutatta be a film. Itt a tárgy (működését) birtokos jelzőjének (berendezésy egy nem kevesebb, mint kilenc tagból álló szerkezet szolgál minősítő jelzőjéül; miatta az alany és az állítmány a mondat végére szorul. Ebből az következik, hogy ha fennhangon olvassuk a mondatot, nem tudunk szünetet tartani, a hangunk mondat közben egyre esik, sehol sem emelkedik; mire a mondat végére érünk, hangunk egészen elmélyül, magunk meg kifulladunk. Aki hallja felolvasásunkat, épp a tagolatlanság következtében alig tudja felfogni a mondanivalót. Ráadásul nem világos, hogy a síkos szó elé került névelő csak az utat vagy csak a be rendezést teszi-e határozottá, vagy esetleg ezt is, azt is. Más szóval, nem derül ki világosan, hogy egv már ismert vagy egy még ismeretlen berendezés bemutatásáról van-e szó. A kérdést ismét az összetett mondat oldja meg: Ezután a film egy olyan berendezésnek a működését mutatta be, amely meggátolja, hogy a kocsi síkos úton fékezéskor megcsússzon. A következő mondatban már kevesebb a jelző, d‘. a zsúfoltság — ettől függetlenül — talán még fokozottabb: Az előadó vázolta a technikai forgalomirányításnak a biztonsággal való kapcsolatát, az utak síkosságának csökkentése céljából ún. súrlódó-papí- rok kereszteződésekbe való beépítésének a jelentőségét. Ha a cikkíró ismét nem „egyszerű“, hanem összetett mondatot választott volna mondanivalója kifejezésére, világosra, szabatosra sikerült volna fo galmazása: Az előadó vázolta: mennyire biztonságos a forgalom technikai irányítása, mi a jelentősége annak, hogy az útkereszteződésekbe az utak síkosságának csökkentésére ún. súrlódó papírokat építenek be. A példákat — sajnos — még sokáig folytathatnánk. S ez nem is volna haszontalan, mert mindegyiknek meg volna a maga sajátos tanulsága. Egy általános következtetést azonban már az eddigiekből is levonhatunk: ha nem férnek bele, akkor nem szabad gondolatainkat az egyszerű mondat Prokrusztész-ágyába beleerőltetnünk, mert így nem kifejezzük, hanem csak agyonnyomorítjuk őket. RUZSICZKY ÉVA Évadok Vonul a felhő szárnyason, de lent borongó árnyo van, zúg az akác, virágba szökve, de ott fülel az éj mögötte. Boldog tavasz, oly könnyedén suhansz a sáros földtekén, s te nyár, oly telten, gazdagon pihensz a fülledt osztagon Kotlik az ősz, hosszú esők gőzében fuldoklik a föld, a lomha ég a völgyre száll, gyepet tipor a fagyhalál. A télben öles hó dereng és lábujjhegyen jár a csend, pólyában vár a rőzsatő, s mintha megállna az idő Már szennyesedik Már szennyesedik a táj, a vastag köd alól liheg-liheg az ősz szíve s rekedt furulya szól Hallgatod, csönd a szádon, barnái az ég, kihamvad, az erdők csipkés ereszén megbillennek a varjak. Mi ez a hüs, hervadt világ? Rezdülnek nyirkos árnyak. Vadvízvájta partok alatt riad borókák sírdogálnak HA ELLENEM 15, CSAK VELEM Feltornyosodik ellenem az életed, az életem, a vétkes föld, a lomho nap, a bőrünk aló gyűrt harag. Gyűlölsz, szeretsz? Fordul egem. Ha ellenem is, csak velem. Ez a szenvedés csontig ég és nem elég, sosem elég Telünk, nyarunk már csupa vad menekvés, csapda, indulat, szívünk vonaglik, iszapos folyók alatt szárnyal, ragyog. HAJAM, HAJAM AZ ŐSZI PELLEG Hajam, hajam az őszi felleg szemem már szürke fényben áll, dédelgetem szegény szerelmed a rommóomlott múlt falán. Szegény szerelmünk hogy megapadt, hőt hitted volna valaha? Vitte, vitte szárnyán a nap s megejtette az éjszaka. Csöndjében ülve, álmodozva fülel egy messzi dalra még, mely halaványan visszamossa örökre elmerült egét. VAN REMÉNY Hát irgalmaznak e a szelek az erdőnek? S a tél, a fagykirály? A fájdalom forrása megered s végtelen sóhajban vonaglik a táj Oly nyugtalan az éiet s szánandó aki él. Csak a kőtömbök állanak veretlenül - hallgatag, komor bálványai a rettentő világnak De túl félelmen s szenvedésen, rejtezve, kínlódva felzeng egy pici lélek Egy ablak résnyire nyílik az égen. Van remény. Botladozva is tovább él az élet. Bácskái Béla: A RÉGI ÖNTÖDE (tusrajz és szén)
