Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
Kulturális HÍREK ■EWtWttMi RENDÍTHETETLENÜL Az Oj Szó negyedszázados jubileumára Néhány hete előadást tartattam Budapesten az Eötvös-kollégiumban a nagy spanyol költőről: Federico Garda Lorcá- ról. A fogalmazás nem egészen szabatos, mivel a rendezvény lényegévé nem maga az előadás, hanem az azt követő — csaknem másfél órás — kötetlen beszélgetés vált. amelynek keretében több olyan kérdés is felvetődött, amelyeknek semmi közük sem volt a tulajdonképpeni témához. így például elhangzott a kérdés: elnyerték-e a méltó elismerést azok a magyar kommunista forradalmárok, akiknek nem adatott meg, hogy megérjék az ország felszabadítását. A kérdést a kollégium növendékei — többségükben történelemszakos tanárjelöltek — vetették föl. Ezt feleltem: ha kérdésüket az 1945 és 1956 közötti időszakra vonatkoztatjuk, úgy negatív eredményre jutunk a válasz szempontjából. 1956 után viszont ezen a téren is egyenesbe fordultak a dolgok, mivel — azóta — igyekszünk jóvátenni a múlt mulasztásait. Ez így rendben is van, hiszen minduntalan tapasztalhatjuk, milyen keveset tudunk azokról, akik értünk éltek. Amit mondtam, áll Alpári Gyulára is. 1. A magyar munkásmozgalom történetében szép számban találkozhatunk kitűnő emberekkel, akiknek nevét Európa-szerte tisztelettel ejtik ki. Alpári Gyula azzal tűnik ki kortársai közül, hogy már ifjúkorában — tizennyolc éves fővel — megismerkedett Kari Marx és Friedrich Engels műveivel, s amit tőlük tanult, lehetővé tettek számára, hogy mindjárt pályája kezdetén összekapcsolja a forradalmi gyakorlatot a forradalmi elmélettel. Dunaföldváron született, Budapesten nevelkedett. Élt Csehszlovákiában, Ausztriában, Németországban, Svájcban és Franciaországban. Eredetileg újságíró volt. Sok fontos tisztséget töltött be életében, de első szerelméhez — az újságíráshoz — élete végéig hű maradt. Alig húszéves volt, amikor első cikke napvilágot látott a Népszóvá-ban. Az irodalom- történészek öt-hatezerre teszik 1902 és 1940 között megjelent cikkei számát, írásai között novellákkal és versfordításokkal is találkozunk. De Alpári Gyula irodalmi tevékenysége nem csupán méreteinél fogva bámulatra méltó: jelentősége — elsősorban — abból adódik, hogy a sokezernyi cikk között, amelyek tollából jelentek meg, egyetlenegy sincs, íimely világnézeti tekintetben ne azonos talajon állna: a marxista-világszemlélet talaján. Jómagam a húszas évek elején kerültem közelebbi kapcsolatba vele, mégpedig Becsben, az egykori „császárvárosban“, amely a Tanácsköztársaság leveré se után a magyar kommunista emigráció legfontosabb központja lett. Alpári Gyula akkor már az Inprekorr nak — az In ternationale Presjse-korrespondenz-nek — a Kommunista Internacionálé lapjának főszerkesztője volt, míg én a Romániai Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselőjeként a Kommunista Balkán- Föderáció Elnökségének tagja voltam, így tehát rám hárult az a feladat is, hogy tájékoztassam az Inprekorr olvasóit a romániai politikai eseményekről. A lap szerkesztősége — akkortájt — a Leopoldstadt-ban a Habsburg-kávéház közelében volt; rendszerint itt kerestem föl Alpári Gyulát, aki szigorú szerkesztő, de jó kedélyű, melegszívű ember volt. Mindig akadt téma, amiről beszélges sünk. Elméleti felkészültsége kitűnő po litikal érzékkel párosult. Mint kritikus, kétszer is meggondolta, mielőtt igent mondott. Rendkívül müveit ember volt. Rengeteget lehetett tanulni tőle. Fritz Runge szerint „Alpári Gyula értett hoz zá, hogyan lehet a marxista elméletet — még a Tőké t is — érthető és népszerű formában előadniErről nekem is alkalmam volt meggyőződni. A következők is ehhez a fejezethez tartoznak. Alpári Gyula a Tanácsköztársaság leverése után — egy ideig — Csehszlovákiában élt. „Harcálláspontja Liberec városa: a Szociáldemokrata Párton belül kialakult baloldali ellenzék egyik fő támaszpontja volt. Ebben az időben több cikke jelent meg a Vorwärts-ben, a cseh országi baloldali szocialisták német nyel vű lapjában. Ezenkívül politikai előadá sokat is tartott {nemcsak Liberecben, hanem sok más észak-csehországi városban is). Csehszlovákiai munkássága idején szoros kapcsolatok fűzték a marxista bal oldal vezetőihez: Bohumír Šmeral-hoz, Antonín Zápotocký-hoz, Karel Kreibich- hoz, Antonín Muná-hoz és másokhoz. Kapcsolatban állt a kelet-szlovenszkói magyar pártcsoporttal is, amely — már 1920 elején — fő feladatának tekintette, hogy előkészítse a talajt a Kommunista Internacionáléhoz való csatlakozásra. Ezt tűzte célul maga elé a libereci pártcgo- port is. 2. Gyakran voltam együtt Alpári Gyulával a húszas évek végén is, mégpedig Berlinben, ahol többnyire a párt székházában: a Karl Liebknecht Haus-ban találkoztunk. Itt készült — a Hitler-fasiszták hatalomrajutása előtt — az Inprekorr, s itt nyomták az Arbeitersender-1, azt a kultúrpolitikai hetilapot is, ahol én dolgoztam. így hetente kétszer vagy háromszor is összefutottunk. Ma Is magam előtt látom, ahogy — a Liebknecht Káról y- Házban — a kefelevonatokat korrigálja. A kommunistánál nemcsak az számít, hogy mit mond, hanem rendkívül fontos a magatartása is. Alpári Gyula abból indult ki, hogy a nagy művész számára nincs kis szerep... Tudjuk, hogy ez volt az álláspontja Vlagyimir Iljics Leninnek is. A párhuzam annál is inkább helyénvaló, mivel Vlagyimir Iljics Lenin nagyra becsülte Alpári Gyulát, nemcsak mint kommunistát, hanem mint publicistát is. Erre is vannak tárgyi bizonyítékok. Ismeretes, hogy Alpári Gyulát 1910-ben kizárták a Magyarországi Szociáldemok rata Pártból. Az okok is ismeretesek: a Szociáldemokrata Párt akcióprogram iának középpontjában — a Ferenc József i időkben — az általános, titkos és egyenlő választójog állott. A párt jobboldali vezetői ezt a célt az osztályegyüllmű ködés alapján akarták elérni. Alpári Gyula, aki a Szociáldemokrata Párt balszárnyához tartozott, nem értett egyet a pártvezetőség felfogásával: az volt az álláspontja, hogy — uszálypolitika helyett — tömegakciókra van szükség. (Éspedig a szlovák, rutén és román munkások be vonásával, akik a Szociáldemokrata Párt opportunista vezetőinek a szemében is „másodosztályú állampolgárok“ voltak.) Emiatt zárták ki. Az ügy nagy port vert föl annak idején, még az ország határain túl is. A kérdés végül — a II. Internacionálé koppenhágai kongresszusa elé került. Ott Vlagyimir Iljics Lenin — akár Rosa Luxemburg és Clara Zetkin — Alpári Gyula mellé állt. Fontos életrajzi adat az is, hogy amikor — 1921-ben — felmerült a kérdés: ki legyen az Internacionale-Presse Korres pondenz főszerkesztője, a Kommunista Internacionálé Végrehajtóbizottságának vá lasztása — egyhangúlag — Alpári Gyulá ra esett. Az erre vonatkozó •határozati javaslatot V. /. Lenin terjesztette a Vég rehajtóbizottság elé. 3. . Utoljára 1935-ben találkoztam Alpári Gyulával: Zürichben, a Pension Kuomi- ban. Harmincnyolc év telt el azóta, de ennek a találkozónak minden mozzanata megmaradt emlékezetemben, éspedig a sajátos körülmények miatt, amelyek még azt sem tették lehetővé, hogy kezet szorítsunk: mindketten illegálisan dolgoztunk, ezért úgy kellett tennünk, mintha nem ismernénk egymást... Amikor megpillantottam a penzió éttermében, nem sejtettem, hogy utoljára látom. Én néhány hét múlva Spanyolországba kerültem, míg az Inprekorr szerkesztősége Zürichből Párizsba tette át székhelyét. Alpári Gyula négy évet töltött a „fény városában“. Itt, a Szajna- partján érte a második világháború kitörése és a francia főváros eleste is. Alpári Gyula illegálisan — svájci állampolgárként — élt Párizsban, ezért abban bízott, hogy a fasiszták nem fogják zaklatni, legalábbis addig, amíg sikerül megtalálni a kapcsolatot a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságával, amelynek segítségére okvetlenül szüksége volt ahhoz, hogy elhagyhassa az országot. Reménye nem valósult meg: még mielőtt a kapcsolat létrejött volna, lefogták. Egy ideig a berlini Gestapo-fog- ház rabja volt. Innen hurcolták Sachsen- hausenbe, az egyik leghírhedtebb haláltáborba (ahol 200 000 embert pusztítottak el a német fasiszták, köztük 18 000 szovjet hadifoglyot is). Amíg a tábor szomszédságában — a luxus-villákban — SS- legények dorbózoltak, a drótsövények mögött éjjel-nappal folyt a kínvallatás, dörögtek a kivégzőosztagok fegyverei. A foglyok kálváriájának utolsó állomása a krematórium volt, amelynek kéménye szakadatlanul ontotta a füstöt. Itt érte utol a halál — 1944. július 17-én — Alpári Gyulát is. A tacitusi időszámítás szerint ötven év az ember életútjának a fele. Alpári Gyula 62 éves volt, amikor szíve megszűnt dobogni. 4. A történészeknek sikerült rekonstruálniuk Alpári Gyula pályájának utolsó szakaszát. így tudjuk azt is, hogy a sach- senhauseni haláltábor szöges drótkerítése mögött is hű maradt álláspontjához, jóllehet az SS-pribékek mindent elkövettek, hogy elvei feladására bírják. Önkén- relenül az első magyar kommunista költő, Komját Aladár szavait idézi az emlékezet: Töretlenül kik állnak itt még? — A kommunisták. Töretlenül kik bíznak itt még? — A kommunisták. Töretlenül kik mernek itt még? —- A kommunisták, csak a kommunisták. Alpári Gyula szívvel-lélekkel kommunista volt. Ez a legtöbb, amit mondani lehet egy emberről, akinek egész élete harcokban telt ed. HJ A prágai Nemzeti Színház a közelmúltban ünnepelte fenn állásának 90. évfordulóját. A cseh kultúra eme hajléka a nemzeti kultúra és társadalmi tudat megteremtéséért vívott harc eredményeként létesült és a nemzeti megújhodás korában élenjáró szerepet töltött be a nemzet életében. A színház társulata J. K. Tyl, Jan Neruda és Redrich Smetana által meghirdetett program megvalósításán munkálkodott. A színház a burzsoá köztársaság, majd később a fasizmus legnehezebb éveiben sem vesztette el kapcsolatát a néppel, a hal adásért, a szabadságért szállt síkra. A felszabadulás új fejezetet nyitott a színház életében: a cseh, illetve a csehszlovák szocialista művészet útjára lépett. □ A moszkvai Nagy Színház egy hónapon át vendégszerepelt a milánói Scala színpadán. A vendégjátékon a szovjet művészek a következő műveket adták elő: Ruszlán és Ljudmila, Igor herceg, Anyegin, Hovans- cslna, Szem jón Kotko és az Anna Karenina-balett. □ Georges Braque halálának tizedik évfordulójára kiállítás nyílt a párizsi Orangerie-ben, amelyen a művész százharminc, eddig jórészt ismeretlen alkotása került a nézők elé. □ A Marcel Proust Barátai elnevezésű társaság 1973-as díját Georges Cattani kapta meg Proust et ses métamorphoses című kötetéért. 0 Egy New York i árverésen, amelyen 109 világhírű alkotás cserélt gazdát, 720 000 dollárt fizettek Picasso egyik művéért, 360 000 dollárt egy Matisse-al- kotásért és 525 000 dollárt egy Renoir-képért. 0 Az egész világon nő az igény a környezetvédelem iskolai oktatása iránt. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete nemrég közzétett jelentése szerint az emberiség 85 százaléka egészségre ártalmas vizet fogyaszt, fertőzött víztől évente 5 millió gyermek hal meg a világon. A növény- és állatvédelmet minden iskolában tanítani kellene. 1900 óta a földön 65 emlős és 140 madárfajta pusztult ki. 0 A milánói Cavour Galériában megnyílt Dino Buzzatinak, a nagy olasz írónak posztumusz — festészeti kiállítása. 0 A lengyel művészeti díjak idei nyertesei: Stanislaw Lem (Az Ür hangja és a Teljes űr című regényeiért), továbbá Ja- nusz Meissner, Karol Bunsz és Severina Szmaglewska. □ A Neue Deutsche Literatur közli Anna Seghers cikkét a regény jelenkori helyzetéről. ,Nem a regény; jutott válságba — írja —, sajnálom azokat, akik ilyesmit jósolnak, hiszen nyilvánvalóan nincs szükségük a regényre. Lehet, hogy olyan igazság van benne, ami nekik nem kell. Ha igaz az, hogy az ember a másik ember leglénye- gének megértésére törekszik, akkor szükség van a művészi ábrázolásra. A mi korunkban, amelyben a világ minden gyűlölet és vérontás ellenére a szocializmus felé halad, "mindig tudnunk kell, hogyan néz ki az ember belülről, s ezt csak a regényből tudhatjuk meg.“ 0 A Revue des lettres modernes ismeretlen Cocteau-szö- vegeket közöl. A Vocalises de Ba- chir-Selim mellett André Gide- hez írott leveleiből olvashatunk. 0 Finnországban a közoktatásra a többi között két alapvető probléma haladéktalan megoldása vár: meg kell oldani a körzetesítés programját, mert jelenleg az iskoláknak még mindig csaknem 60 százaléka egy-, illetve kéttanítós; másrészt gyors ütemben kell fejleszteni az óvodahálózatot. Jelenleg az óvodás korúaknak csak 10 százalékát tudják felvenni az óvodák. A sachsenhauseni haláltábor udvara.
