Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
okszor elhangzott már, hogy a nagy- kiterjedésű Indiai-óceán a világpolitika egyik fontos színterévé vált és jelentősége is számottevően megnőtt. Valóban, a Szuezi-csatorna 1967 júniusában történt lezárásával és Dél- Ázsiában, elsősorban az indiai szub- kontinensen bekövetkezett változásokkal összefüggésben a nagyhatalmak érdeklődése fokozódó mértékben Földünk harmadik legnagyobb, összefüggő vízterülete felé fordult. A csaknem 74 millió négyzetkilométer kiterjedésű Indiai-óceán több vonatkozásban különbözik az Atlanti- és Csendes-óceántól. Mindenekelőtt abban, hogy északon, keleten és nyugaton kontinensnyi szárazföldek veszik körül és ez beltenger jelleget kölcsönöz neki. Célszerű megközelítése korábban a Szuezi-csa- tornán és a Vörös-tengeren, keletről pedig a Malaka- szoroson keresztül történt. A Szuezi-csatorna lezárásával azonban a nyugati útvonal jelentősen módosult és Európa Irányából a hajók a Jóreménység- fokának érintésével, az afrikai kontinens megkerülésére kényszerülnek. Mindez jelentős anyag- és Idő- veszteséget jelent, különösen ha figyelembe vesszük, hogy a Perzsa (Arab)-öbölből származó olaj is ezen az útvonalon jut el Nyugat-Európába. Hasonló helyzet állna elő a keleti útvonalon, a Malaka-szoros lezárásával. A hajók ebben az esetben biztonságosan csak Ausztrália megkerülésiével érAmerikai hadihajó a Bengáli-öböl közelében. A világ egyik legnagyobb kőolajszállító tankhajója, a japán Nisseki Man útban a Perzsa (Arab)-öböl felé. hetnék el az Indiai-óceán vizeit, illetve Ázsia déli partjait. Hogy mit jelent ez, annak jellemzéséhez csupán annyit: jelenleg havonta 1700 különféle nemzetiségű hajó halad keresztül a szoroson, köztük Japán kőolajszükségletének mintegy kilenctizedét szállító tankhajók. Japán szakemberek nemrég kijelentették, hogy a Malaka-szoros lezárása esetén a szigetország gazdasága a Perzsa (Arabj-öbölből származó kőolaj kiesése miatt 45 napon belül összeomlana. A Szuezi-csatorna lezárása ellenére rendkívül fontos az indiai-óceáni hajóút a Szovjetunió számára is. A hatalmas kiterjedésű ország európai és távol-ke- leti részét összekötő kereskedelmi hajózás egyik főútvonala itt halad keresztül és a Szovjetunió számára alapvető fontosságú itt a hajózás zavartalanságának biztosítása. Gazdasági megfontolásokon túl azonban a rakéták és az űrhajók korában az Indiai-óceán katonai jelentősége is megnőtt. Hatalmas térsége, egyes pontjainak a kereskedelmi hajóutaktól való távolsága kitűnő lehetőséget nyújt kilövőberendezések telepítésére, vagy rakéták indítására alkalmas hadihajók manőverezésére. Nyilván ez is hozzájárult ahhoz, hogy a nyugati hatalmak a hatvanas évek közepétől igyekeztek jelenlétüket növelni és biztosítani az Indiai-óceán térségében. Az ezzel összefüggő elképzelések valóra váltásában igen fontos szerepet kaptak az Indiaióceánban levő brit szigetek: Chagos, Seychelles, Al- dabra, Farquhar és Des Roches. 1965 novemberében özeket Brit Indiai-óceáni Terület néven gyarmati köz- igazgatás alá helyezték, majd a központi fekvésű Chagoshoz tartozó Diego Garcia szigetén, az Egyesült Államokkal közösen légi és haditengerészeti támaszpont építéséhez kezdtek. Jellemző, ahogy az amerikai katonai szakértők a támaszpont jelentőségét meghatározták: „Diego Garcia, bár fejletlen, időjárási viszonyai is kedvezőtle(ArabJ-öbölben levő Bahrein-szigetén, valamint Szr^ Lanka (Ceylon) területén kiépített támaszponton kívül tehát egy újabb amerikai bázis jelent meg az Indiai-óceán közepén. Mindezeken felül a nyugati hatalmak repülőgépeinek feltehetően továbbra is rendelkezésére állnak a Maldive-szigetcsoporthoz tartozó Gan-szigeten létesített tranzit-felszállóhelyek és kisebb üzemanyag-ellátó létesítmények. Természetesen a szovjet flottának szemmel kell tartania az amerikai haditengerészetet, mint ahogyan 1971 decemberében is ott voltak a szovjet hadihajók, amikor a Bangladesre kifejtendő nyomás érdekében az amerikai flotta egységei megjelentek a Bengáli-öbölben. A szovjet hadiflotta egyébként 1968-ban jelent meg először az Indiai-óceán vizein. Nagy-Britannia Is felülvizsgálta korábbi álláspontját. Az 1967 végén meghirdetett politikát, amely szerint visszavonják az angol csapatokat a Szueztől keletre fekvő területekről és felszámolják a térségben levő brit támaszpontokat, az 1970-ben hatalomra jutott konzervatív Heath-kabinet felülvizsgálta. Ennek nyomán megújította az egyik szerződését Dél-Afri- kával, amely lehetővé teszi, hogy az angol flotta kikössön a Fokváros közelében kiépített haditenger részeti támaszponton, majd tovább haladjon az In- diai-óceán felé. A jövőben fokozottabban számításba keti venni a saját haditengerészetét most kiépítő India jelent létét is. Amikor Indira Gandhi miniszterelnök 1970- ben Mauritiusra, az Indiai-óceán e ritka szépségű gyöngyszemére látogatott, nemcsak a dél-afrikai koi> mány úgynevezett „óceáni védelmi szövetsége“ tér? vének veszélyeire figyelmeztette a mauritiusiakat, hanem India érdeklődését, sőt jelenlétét is demonst* rálta. Figyelemre méltó formában Kína is kifejezte éri deklődését a térség iránt. Legalábbis erre enged következtetni a Hsziangcsiangtól Himaláján keresztül kiépített út, amely a pakisztáni Karachi kikötőjénél ér véget. Ezzel a kínaiak közvetlen szárazföldi összeköttetést teremtettek az óceáni partvidékkel. E vázlatos képből is kitűnik, milyen sokféle érdek ütközik az Indiai-óceán térségében. Földünknek e po litikai és katonai szempontból jelentős területe feltehetően még hosszú időn keresztül különféle törekvések központjában szerepel majd. Ez nyilvánvalóan akkor sem változik, ha a Szuezi-csatorna ismét betölti eredeti hivatását. TOLNAY LÁSZLÓ Az Indiai-óceán térképe nek, mégis számos politikai és földrajzi előny birtokosa. Bennszülött lakossága gyakorlatilag nincs (magán a szigetcsoporton mintegy kilencszáz ember él), ezért a lakossággal összefüggésben a külföldi támaszpontok létesítésével járó kezdeti problémák nem merülnek fel. Diego Garcia horgonyzóhelynek alkalmas területe csaknem 16 kilométer hosszú, 11 kilométer széles és átlagos mélysége 24 méter. Szárazföldi területén egy felszállópályát, egy hírközlő központot, egy üzemanyagraktárt és 200—300 fő befogadására alkalmas szálláskörletet lehet létesíteni. Diego Garcia készenléti állapotba helyezett, előretolt támaszpontként fontos ütőkártya lehet, ha a jövőbeli politikai és hadászati fejlemények ezt szükségessé teszik, vagy ha amerikai erőket kívánunk az Indiai-óceán térségében állomásoztatni.“ A Perzsa Repülőtér a Szri Lankától (Ceylon) 650 km-re délnyugatra fekvő Gan korállszigeten.
