Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
ERŐTELJES FEJLŐDÉS ÉS SZÉLES TÁVLATOK Jan Bary I, a CSKP KB titkára A mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar sikeresen teljesíti íi CSKP XIV. kongresszusán és a Központi Bizottság elmúlt évi áprilisi ülésén előirányzott feladatokat. Ezt a tényt a legutóbbi plenáris ülésen elhangzott beszámoló Is megerősítette. A mezőgazdaság dinamikusan és gyorsan fejlődik. Oj távlatok nyílnak meg előtte, s egyre jelentősebb a népgazdaságban betöltött szerepe. És nemcsak a termelési eredményekről van szó. A mezőgazdaság szocialista termelési viszonyai szintén megerősödtek. Szövetkezeti községeink szilárdan és feltétlenül a szocializmus alapján állanak. Nem szabad azonban túlbecsülni az elért eredményeket, észrevétlenül hagyni a gyenge pontokat, az eddig megoldatlan és az újabb problémákat, valamint a kihasználatlan tartalékokat. Itt is érvényes az az alapélv, hogy az eredményeket kritikus igényességgel kell mérni. A továbbiakban néhány megjegyzést szeretnék fűzni az elért sikerek forrásaihoz, a mezőgazdasági termelés fejlődésében elért dinamika megőrzéséhez, valamint az irányítás és a nártmunka kérdéseihez . Világos, hogy mezőgazdaságunk fellendülése nem a rendkívül kedvező időjárás, vagy valamely hasonló körülmény véletlenszerű következménye. Az eredmények alapja az, hogy a mezőgazdaság az intenzív termelés útjára lépett, s ezzel összefüggésben egyre jobban kihasználja a szocialista nagyüzemi termelés előnyeit. Alapvető jelentősége van az ipari trágyák növekvő szállításának, a gépesítésnek. a nagyüzemi technológiai gépsorok alkalmazásának, s a fehérjetakarmányok behozatalának, a tudományos és kutatási eredmények felhasználásának. Emellett a mezőgazdasági termelés szubjektív feltételei is javulnak, amelyek lehetővé teszik e befek tetések jobb kihasználását. E tekintetben nagy jelentősége van a politikai-szervező munkának, a szakképzettség növelésének, a dolgozók kezdeményezésének és odaadó munkájának. A mezőgazdasági termelés fellendülése tehát az ipar és a mezőgazdaság, a munkások és a földművesek közös munkájának és kapcsolatuk elmélyülésének eredménye. Ezek állandó jellegű társadalmi és termeléstechnikai tényezők, s hatásuk a jövő években tovább növekszik. Adva vannak tehát az előfeltételek, hogy a mezőgazda- sági termelés növekedése tartós maradjon. Ez a földművesek és a szállító ágazatok közös feladata. A mezőgazdaság és a közélelmezés kérdései ma az egész világon egyre élesebben kerülnek előtérbe. A kapitalista piacokon tapasztalható rohamos árnövekedések következtében a takarmányfélék behozatala egyre költségesebb és körülményesebb. De ha elegendő élelmiszer és takarmány lenne is a világpiacon, akkor sem engedhetnénk meg magunknak a továbbiakban a behozatal eddig tapasztalt növekedését. Különösen azért nem, mert egyre több devizára van szükségünk a legfejlettebb ipari és mezőgazdasági technika, a nyersanyagok és az energia behozatalára. Az említett okok miatt hatványozottan érvényes a XIV. kongresszus irányelve, éspedig az, hogy teljes mértékben használjuk ki a mezőgazdasági termelés növekedésének hazai forrásait. Erre irányulnak a jövő évi terv igényes, de normális éghajlati feltételek mellett reális feladatai. A Központi Bizottság elmúlt évi áprilisi ülése már rámutatott a mezőgazdaság belső tartalékainak feltárására és mozgósítására szolgáló leghatékonyabb módszerekre — a hasonló gazdasági feltételekkel rendelkező mezőgazdasági üzemek eredményeinek kritikus összehasonlítására, valamint arra a feladatra, hogy a lemaradók az átlagosak, az átlagosak pedig az élenjárók színvonalára kerüljenek. Ezzel a módszerrel már eddig Is jelentős eredményeket értünk el. A belső tartalékok mozgósításának a jövő évi tervfeladatok teljesítésében is döntő szerepe lesz. Továbbra is a növénytermesztésnek kell szentelni elsődleges figyelmet, ahol a jövő évi terv feladatai is igényesebbek. Erre elsősorban azért van szükség, mert a növénytermesztés egyelőre ňem tart lépést az állattenyésztés fejlődésével. A gabonatermesztésben elért sikerek mellett nem fejlődött a szükséges és a lehetséges mértékben a növénytermesztés többi ágazata. A gabonakérdés megoldására komplex módon, a termelés és a felhasználás szempontjából kel 1 tekinteni. A lehetőségek szerint tovább kel! növelni a gabonafélék részarányát a szántó- földön és javítani .1 fajtaösszetételt. Már a jövő évben általános érvényűvé kell tenni a legjobb üzemek agrotechnikai és betakarítási tapasztalatait. Lényegesen növelni kell a kukoricatermelést és a kukorica állami alapokba történő felvásárlását. Fontos politikai követelmény a ga bonafélékkel való gazdálkodás alap- elveinek következetes érvényesítése, ahogy azt a Központi Bizottság Elnöksége meghatározta. Erősíteni kell a központi gabonatartalékokat, valamint a kerületek, a járások és az üzemek felelősségét saját czíik^égle^eik fede zésében. A gabonakérdés megoldása természetesen a szálastakarmány-termesz- tés növelését is jelenti. A hiányzó szálastakarmányokat a szarvasmarha-tenyésztésben egyelőre gazdaságtalanul gabonával pótoljuk. A jövőben ezt fordítva kell csinálni. Az 1970—1972-es években az állattenyésztési termelés 8 százalékkal, a szálastakarmányok termelése csupán 1 százalékkal növekedett, az abraktakarmányok fogyasztásában azonban 25 százalékos volt a növekedés. Ezen a helyzeten okvetlenül változtatni kell. Ez fontos politikai feladat, ezért ennek a kérdésnek a kommunistáknak és a járási szerveknek már a jövő évben ugyanolyan figyelmet kell szentelniük, mint a gabonatermesztésnek. A takarmányalap fejlesztésében rendkívüli jelentőségű a Központi Bizottság Elnökségén elfogadott fehérjeprogram teljesítése. A távlati célkitűzések mellett olyan intézkedések is számításba jönnek, amelyek már jövőre és a legközelebbi években érvénybe lépnek, 1975 ig például háromszorosára kell növelni a takarmányhüvelyesek vetésterületét, a szóját is beleértve. Meg kell továbbá említeni a szarvasmarha-tenyésztésben rejlő tartalékukat, főleg a borjúelhullás csökkentésének a szükségességét, a marha- hústermelés növelésének jelentős tartalékait, a borjúk nagyobb vágósúlyra történő hizlalásának terjesztését és a szemesek arányának csökkentését a takarmányadagokban. Az élenjáró üzemek tapasztalatai ezekben az esetekben szemléltetően bizonyítják mező- gazdaságunk lehetőségeit. Elsősorban azt szeretném hangsúlyozni, hogy reális feltételek vannak a tejhozam növelésére, s lényegesen növelhetjük azoknak a járásoknak és üzemeknek a számát, amelyek 1975-ig elérik a tehenenként! 3000 literes fejési átlagot. A gyors integráció és koncentráció, valamint a mezőgazdasági üzemek, a szállító ágazatok és a feldolgozó ipar közötti új viszonyok jelenlegi feltételei között az irányítás és a tervezés kérdéseinek alapvető jelentősége van. Továbbra is figyelembe vesszük a szövetkezeti viszonyok jellegzetességeit, fejleszteni fogjuk a mezőgazdasági üzemek kezdeményezését és anyagi érdekeltségét a terv teljesítésében és a tartalékok mozgósításában. Egyúttal meg kell erősíteni a társadalmi érdekek és a népgazdasági szempontok érvényesítését. Tervszerűen és célszerűen kell meghatározni a termelés szerkezetét, részletesebben fel kell dolgozni az ágazatok belső kapcsolatait és az alapvető normatívákat. Tervszerűen kell irányítani a termelés koncentrálásának és szakosításának egész folyamatát. Jelentősen növelni kell az állami szervek irányító és szervező munkájának színvonalát, a minisztériumoktól kezdve egészen a mezőgazdasági üzemekig. Sürgős követelmény továbbá a mezőgazdasági beruházások központi irányításának megerősítése, s e tekintetben a minisztériumok, a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok felelősségének növelése. A bei- ruházási eszközöket elsősorban a gabonasilók építésére, a betakarítás utáni kezelés gépesítésére, szárítók, agrokémiai központok, s nagy kapacitású állattenyésztési objektumok építésére kell összpontosítani. A mezőgazdasági termelés fejlesztésének számos kérdésére az új feladatok szemszögéből kell tekinteni. Ez elsősorban a racionalizáció szükségességére, a szállítói-megrendelői kapcsolatok tökéletesítésére, a szakszolgáltatások színvonalának és hatékonyságának növelésére, a mezőgazdasági tudomány és kutatás, valamint a gyakorlat tapasztalatainak elmélyítésére, az állami gazdaságok további fejlődésének koncepciójára stb. vonatkozik. Rendkívüli jelentőségű a mezőgazdasági termelés és az élelmiszeripar közötti kapcsolatok elmélyítése. A szocialista mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum nagy lehetőségeket kínál a mezőgazdasági termelés növekvő eredményeinek kihasználására a lakosság jobb élelmiszerellátásában. Az élelmiszeripar eddigi eredményeit, valamint dolgozóinak kezdeményezését az ötödik ötéves tervfeladatok teljesítésében és túlszárnyalásában pozitívan értékelhetjük. Az új feladatok megkövetelik a termékek választékának további bővítését, elsősorban az adagolt és iparilag előkészített termékek részarányának növelése által. Azt, hogy ezen a területen milyen lehetőségeink és feladataink vannak, az idei tapasztalat is bizonyította, amikor a tejtermelés növekedése megelőzte a feldolgozás és a kereskedelem felkészültségét a tejzsír hatékony felhasználásában és feldolgozásában. Sok szó esik az élelmiszeripari beruházások és a korszerűsítés szükségességéről, hogy az lépést tarthasson a mezőgazdasági termelés növekedésével. Ez valóban a hatodik ötéves terv egyik jelentős feladata lesz. Az irányításban a jövőben sokkal nagyobb figyelmet kell szentelni a hatékonyság követelményeinek. A termelés további növekedése mellett csökkenteni kell a termékenységre eső költségeket, fokozni kell a termelés jövedelmezőségét. A körülbelül 5300 efsz közül 1972-ben csaknem 2000 vállalat 10 százalékosnál alacsonyabb jövedelmezőséget mutatott ki, emellett ^több mint 500 veszteséges volt. Ezzel szemben 1400 szövetkezetben 20 százalékon feletti, egyes esetekben több mint 35 százalékos jövedelmezőséget értek el Érthető tehát, hogy döntő jelentőségű á lemaradozó vállalatok felemelkedése az élenjárók színvonalára, s hogy ez a fő út, amely a mezőgazda- sági vállalatok jövedelmezőségében mutatkozó egyenlőtlenségek elhárításához vezet. A mezőgazdasági termelés technikai korszerűsítése, s a nagyüzemi termelési eljárásokra való áttérés időszakában elkerülhetetlenül szükségesek az olyan intézkedések, amelyek úgy szabályozzák a szövetkezeti alapok képzését, hogy a fejlesztési alapoknak növekvő szerepük legyen a további fejlesztés finanszírozásában. Az utóbbi években elért sikerek szorosan összefüggenek a párt tekintélyének és növekvő szerepének erősítésével a mezőgazdaságban, a párt- szervezetek és a kommunisták igyekezetével a tartalékok mozgósításában. Ennek eredményeként kedvezően alakul a politikai helyzet a falun, növekszik a dolgozók érdeklődése és kezdeményezése. A korábbi években sohasem tapasztaltunk olyan széles körű kötelezettségvállalási mozgalmat és szocialista munkaversenyt, mint napjainkban. Emellett az erkölcsi tényező, a társadalmi szükségletekhez viszonyuló öntudatos hozzáállás is egyre jobban kidomborodik. Szeretném jó példaként kiemelni a mezőgazdászok feleletét a kolíni felhívásra, amely a megemelt állam: fel- vásárlási feladatokon kívül további 65 000 tonna gabonát juttatott a központi alapokba. Különösen a nyugatszlovákiai, a közép-csehországi és a kelet-csehországi kerületet kell elismerésben részesíteni, amelyek a kolíni felhívás eredményességéhez több mint 50 százalékos arányban lárultak hozzá. A pártmunkának növekvő jelentősége van a szövetkezeti parasztság osztályának politikai-ideológiai fejlődésében. A pártmunka színvonalában természetesen még jelentős különbségek tapasztalhatók, tehát itt is vannak még tartalékaink. Más szakaszokhoz hasonlóan itt is vannak erős és gyengébb szervezetek, amelyek különböző mértékben hatnak a munka kollektívákra és a termelési folyamatokra. Számos szervezet hatékonyan érvényesíti az ellenőrzés jogát, egyesek azonban csupán figyelemmel kísérik az események folyását. Ez jelentősen növeli a járási pártfunkcionáriusok munkájának igényességét, hogy megkülönböztetett módon irányítsák a szervezetek munkáját, hogy azokat a gazdasági és politikai folyamatok helyes egybekapcsolására vezessék, s hogy a szervezetek aktív harcot folytassanak a gyenge pontok és a fogyatékosságok felszámolása érdekéljen. Az aktuális szervezési kérdések megoldása a falusi pártmunka további szükséges erősítésének egyik jelentős előfeltétele. Ezért a Központi Bizottság titkársága a napokban állást foglalt a falusi pártmunka szervezeti felépítésének kérdéseiben. Ez a dokumentum kétségkívül jelentősen hozzájárul majd a falusi pártszervezetek munkájának további javításához. A falusi pártmunka színvonala további növelésének központi kérdése a tagsági alap fejlesztése. A mai tagsági aJap a földért folyó történelmi harc éveiben alakult ki. A mezőgazdaság további fejlesztésének a XIV. kongresszuson kidolgozott programja, a szocialista mezőgazdaság korszerű ágazattá való fejlesztése annyira vonzó a mezőgazdaságban dolgozó fiatal munkások, szövetkezeti tagok, fiatal szakemberek számára, hogy ez lehetővé teszi a falusi szervezetek tagsági alapjának generációs felújítását. A most következő téli időszakot tehát az évi eredmények kiértékelésére, a jövő év sokoldalú előkészítésére és a pártmunka további javítására kell kihasználni. A jövő évben ünnepeljük a szocialista mezőgazdaság építésének 25. évfordulóját. Politikai és szervező munkánknak most arra kell irányulnia, hogy ez a jelentős évforduló a mezőgazdasági vállalatok és üzemek munkakollektíváit új mnnkasikerekre lelkesítse. /A CSKP KB 1973. november 28-1 ülésén elhangzott, vitafelszólalásból) 1973. XII. 16.
