Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)
1973-12-16 / 50. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 XII. 16. 5 i ondhatnám azt is, hogy három nemzedék. Az igazság az, hogy a több mint hétezer hektáros gazdaságnak ma a hajdani cselédek, gyerekeik, unokáik az urai, gazdái. Többségben ok művelik a földet, ők irányítják a gazdálkodást: övék a föld, a jószág, ahogyan azt annak idején Arvay Jó- zsefék, Nagymegyer és környékének 'arcos kommunistái követelték. Fe- vete József igazgató is itt cseperedett fel ezen a földön. Apja uradalmi kovács volt, ő meg gyalogmunkás, meg minden, ahogy a helyzet alakult. És most igazgató ott, ahol hajdanában csak cseléd kenyér jutott számára. Már húsz esztendeje irányítja a Čalovói {Nagymegyeri) Állami Gazdaságot; de az országos ügyek intézéséből is részt vállal. Fekete József a Szövetségi Gyűlés képviselője. Regi ismerősként kopogtattam most irodája ajtaján. Ezt csak azért említem, hogy megértsük, miért fogadott azzal, hogy: talán csak nem cikket akarsz kanyarítani rólunk? Amikor már jól lecsepiiltük a korán beköszöntő csípős napokat, „vallatni“ kezdtem az igazgatót: Rendben van — mondja ő —, de aztán ne na- gvon dicsérj bennünket. Megígértem, hogy tartom magam az egyezséghez. Beszéljenek a tények: dicsérjenek, vagy elmarasztal ‘anak. v gazdaság közel másfél ezer dolgozója közül a legtöbbet valamilyen szál ideköt. Most már nem csupán a múltra gondolunk, a volt cselédekre, családtagjaikra, habár ők vannak döntő többségben, közülük jó néhányan vezető beosztásban, hanem azokra is, akik itt raktak fészket, itt alapítottak családot, itt találtak otthonra. Nem, nem a régi cseléd- lakásokban. A gazdaság ereiéhez, lehetőségeihez Az alistáli nagymziaiua mauartävlatból Tóthpál Gyula felvételei a növénytermesztésről is. Enélkül nem lenne kerek egész a kép, amelyet a gazdaságról megrajzolni próbálunk. Egyébként is oktalan dolog lenne elhallgatni azokat a sikereket, amelyeket ezek a dolgos kezű emberek elértek. De elég a dicséretből, hiszen szavamat adtam az igazgatónak, hogy mértéktartó leszek, a szavak, a jelzők helyett a tények erejére támaszkodom. önmagáért beszél már az is, hogy a gazdaság az idén gabonafélékből annyit termelt, mint tíz esztendővel ezelőtt az egész dunaszerdahelyi járás mezőgazdasági üzemei összesen. Tudni kell viszont, hogy tíz esztendővel ezelőtt gabonafélékből tizenhét mázsa volt járási méretben a hektáronkénti átlag, ma viszont, illetve az idén már meghaladta az ötven mázsát: a szóban forgó állami gazdaságban elérte az ötvenhat mázsát. Egyes részlegeken viszont mint a füzesi, a gólyási a hatvan mázsának is föle volt. Ezt az utóbbit azért szükséges megemlíteni, mivel bizonyít valamit. Azt, hogy a lehetőségek még nincsenek kimerítve. A gazdaság vezetőségének az a terve, hogy jövőre már szeretnék elérni búzából a hatvan, árpából az ötvenmázsás átlagot — reális. Cukorrépából, kukoricából szintén lényeges hektár- hozam-emelkedésre számítanak: az előbbiből az idei négyszázhetven helyett ötszázötven mázsát, kukoricából pedig hetven-hetvenöt mázsát az idei ötvenhattal szemben. Amikor az idén elért rekordtermés „kulcsa" iránt érdeklődtem, Fekete elvtárs első helyen említette a vetőmagot: a nagy hozamú szovjet búzafajtákat. Ez adta a lehetőséget a rekordhoz. A lehetőséget a helyes, gondos talajművelés, és a haladó agrotech-n nikai előírások szigorú megtartása, a gyors, sikeres betakarítás változtatta kézzelfogható valósággá. Az utóbbi kapcsán nem árt megemlíteni, hogy háromig ezer hektárról tíz nap alatt betakarították a termést. Ez a gyors, tervszerű munka lényegesen csökkentette a szemveszteséget, illetve növelte a hektárhozamot. Az igazgató az első helyen említette a vetőmagot. Erre hivatkozott a kukoricánál is, csak más előjellel. Viszonyaikhoz mérten kukoricából keveslik az idén elért átlagot. Az ok, hogy esetenként nem jól választották meg, illetve nem állt rendelkezésükre a legmegfelelőbb vetőmag. Jövőre — előreláthatólag — már nem lesz ilyen gondjuk. Ezért a remény, a bizakodás a hetven-hetvenöt mázsára számító terv. Ami viszont az egész gazdálkodásukat érinti — a növénytermesztést természetesen első helyen —, az a víz, még pontosabban; az öntözési lehetőség. Fekete József igazgató szerint a víz egyenlő az élettel. Ennek a kincsnek azonban a rohamos fejlődés során nem szenteltek kellő figyelmet: ők sem, mások sem. A Csallóköz vízben igen gazdag. Ennek a tudatosítása azonban önmagában még kevés a boldoguláshoz. A vizet is védeni kell, védeni és egyre jobban a .kitűzött célok elérésének szolgálatába kell állítani. Jelenleg a gazdaság ezerkétszáz hektárt képes öntözni, arra számítanak, hogy belátható időn belül majd az egész határukat öntözhetik, s így többé-kevésbé gazdálkodásukat függetlenítik az időjárástól. És ha majd így lesz? Jóslásokba nem szeretnék bocsátkozni, de azt nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy a jelen riportban rekordként említett eredmények akkor már — a legjobb esetben is — csak összehasonlítási alapként jöhetnek majd számításba, SZARKA ISTVÁN A nagydűri fiaztatő, ahol a kocánkénti malacéi válasz lás 19—20 darab. Képünkön: Vankó Jánnsné é-% Cséini Zoltá.iné etPtés közben mérten dolgozói számára különböző kölcsönök formájában lehetővé teszi az építkezést. És ezek a lehetőségek egyre nagyobbak, összefügg a gazdálkodásuk színvonalának fokozatos emelkedésével. Az évek során a gazdaság dolgozói bebizonyították, hogy tudnak gazdálkodni. Sőt, egyenesen kötelességüknek tartották, hogy bizonyítsanak. Ez írás elején említettük, hogy annak idején a környék kommunistái harcba mozgósították a dolgozókat a kizsákmányolok ellen. Ugyancsak mozgósítani tudták a dolgozókat az új helyzetben is, amikor bizonyítani, gazdálkodni kellett. Közben a régi harcosok helyébe újak léptek, olyanok, akik már jóval magasabb szinten is kiismerték magukat a gazdálkodásban. Jelenleg több mint háromszáz kommunista dolgozik a gazdaságban. Ez olyan erő, amely meghatározza és megfelelő irányba tudja terelni a dolgok alakulásának a 'olyamatát. A gazdaság neve országos viszonylatban is ismert. Hasonló nagyhizlalda, mint az övék, kevés van az országban. Már ebből a meghatározásból is kitűnik, hogy specialitásuk a sertéshús-termelés. Ez a fő termelési ágazat, viszont — és ez teljesen természetes — nagyon is intenzív szántóföldi gazdálkodást folytat. Ez így van rendjén, a kettő — az állat- tenyésztés és a növénytermesztés — szervesen kiegészíti egymást. Mivel a gazdálkodás jellegét mégis “az állattenyésztés, még pontosabban: a sertéshizlalás határozza meg, az elért eredmények felsorolását — mivel ezt semmiképpen sem mellőzhetjük — kezdjük azzal, hogy az idén a gazdaság hétszáz vagonnyi sertéshúst termelt. Hogy jobban tudjuk érzékeltetni az arányokat, talán nem árt egy kis ösz- szehasonlítás. Előre bocsátom, ez az összehasonlítás csak hozzávetőleges. Azt mindenki tudja, hogy hétszáz vagon hús, az pontosan hétmillió kilogramm. És most tegyük fel, hogy az egy főre jutó húsfogyasztás nálunk évi nyolcvan kiló. A két adatból már kiszámíthatjuk, hogy az a bizonyos hétszáz vagon hús — itt újból kerekítsünk — 800 000 ember egész esztendei hússzükségletét fedezi, vagyis közel három olyan városét, mint amilyen — a lakosok számát tekintve — Bratislava. Igen ám, de a gazdaság ezenfelül még ötven vagonnyi marhahúst és megközelítően hét és fél millió liter tejet is termelt. A mennyiségek az embert az első hallásra kicsit megdöbbentik. A gazdaság igazgatója viszont úgy beszél róluk, mint a legtermészetesebb dolgokról. Valahogy így fogalmazott: — Azért vagyunk itt, hogy látszata legyen a munkánknak. Majd egy korty tea után hozzáteszi: — Lesz az még több is ... Már jövőre is... Erről beszéltünk a legtöbbet a nyilvános párttaggyűlésen is. Erőnknek megfelelően korszerűsítjük a gazdaságot, a munkakörnyezetet. Hovatovább elérjük azt a szintet a munka szervezésében, ami az iparban szinte természetes... A későbbiek során kiderült, hogy Fekete József arra a nyolcvanmillió koronás építkezésre gondol, amely lehetővé teszi, hogy az emberek munkája már többé-kevésbé a gépek felügyeletéből álljon, műszakokban dolgozhassanak, egészséges környezetben töltsék munkaidejüket. Fekete József azonban vallja, hogy végső soron mégis az embereken múlik, mit hoz a jövő. Példát említ: — Az idén is, amikor a tervfeladatokat ismertettük, a dolgozók újabb és újabb javaslatokkal jöttek. Ahogy mindent számba vettünk, kiderült, hogyha minden megvalósul, a termelt javak értéke olyan hárommillióval több lesz. Az esztendőnek még nincs vége és a teljesített vállalások értéke máris meghaladja a négymillió koronát. Ezt — ahogyan mondotta — nem dicsekvésnek szánta, hanem azért említette, hogy senki ne akadjon fenn azon, — ha tudomást szerez róla —, hogy a jövő esztendei tervükben további tízmillió koronával szándékoznak növelni a kitermelt javak értékét. Ha ezt sikerül elérniük, a béralapjuk hozzávetőlegesen kétmillió koronával gyarapszik. Ezt ők anyagi érdekeltségnek nevezik, de semmi baj nem történik akkor sem, ha azt mondjuk: így találkozik a társadalmi és az egyéni érdek, ami a tudományos ismeretekkel, a technikai haladással párosulva olyan erő, amely szinte mérhetetlen értékű erőtartalékot jelent. Náluk eddig is, a jövőben is az állattenyésztés volt, illetve lesz a meghatározó gazdasági tényező, viszont ettől függetlenül szükséges, hogy szóljunk Fekete József igazgató Apák — fiúk — unokák Z\ TETTEI DICSÉRIK
