Új Szó, 1973. december (26. évfolyam, 286-310. szám)

1973-12-12 / 295. szám, szerda

DUMA—TISZA—DUMA „... Nagyra értékeljük a vajdasági Duna — Tisza — Duna öntözőrendszer építésében a csehszlovák részvételre vonatko­zó egyezményt és a további köcsönös kapcsolatokat.“ Az idé­zett mondat Gustáv Husák elvtárs egyik beszédében hangzott el Jugoszláviában tett nemrégi látogatása folyamán. Ez indí­tott arra, hogy amikor Újvidéken jártam, felkerestem a Du­na — Tisza — Duna Vízgazdálkodási Vállalat vezérigazgató­ságának a székházát, hogy bővebb tájékoztatást nyerjek a vál­lalat tevékenységéről, kérésemre Svetislav Subotiöki fejleszté­si és tervezési igazgató részletes áttekintést nyújtott a D— T—D néven ismert hatalmas mezőgazdasági komplexum kiter­jedt munkájáról. I smeretes, hogy a Vajdaság a Pannon-síkság legala­csonyabban fekvő része. Talaja nagyon termékeny, a föld nagy részén azonban a mezőgazdasá­gi termelés feltételei mégsem voltak kedvezőek, mert hol az aszály, hol meg a túlságosan sok víz keserítette meg a föld­művesek életét és vámolta meg a termést. Másfélszáz évvel ez­előtt még csak mintegy négy- százötvenezer hektár mezőgaz­dasági művelésre alkalmas föld volt itt, míg ma már 1 600 000 hektár a művelhető termőföld mennyisége. Ebben jelentős ré­sze van a vízgazdálkodási rend­szer kiépítésének. A felszaba­dulás után is voltak olyan esz­tendők, amikor kétszáz—két­százötvenezer hektár terület került víz alá. A belvíz, a ma­gas talajvíz csökkentette a ter­mést és sok föld parlagon ma­radt. A Duna— Tisza — Duna Víz­gazdálkodási Vállalatot 1947- ben létesítették és megbízták az óriási méretű vízgazdálkodá­si rendszer terveinek az elké­szítésével. Ez a munka egy év­tizedet vett igénybe. A jugo­szláv szövetségi képviselőtestü­let 1956-ban hozott törvényt e merész terv kivitelezésének pénzügyi fedezésére. 1957-ben kezdték meg a páratlan víz­gazdálkodási rendszer kiépíté­sét, amellyel az elfogadott tör­vény szerint a következő fő fel­adatokat kellett megoldani: A belvíz elvezetését a nagyon termékeny vajdasági földekről és az öntözéshez szükséges víz biztosítását; a főcsatornák há­lózatán keresztül a vízi szállí­tás megoldását; a lakónegye­dek, az ipartelepek és a halas­tavak vízellátását; az üdültetés­sel összefüggő feladatok telje­sítésének az elősegítését. Miután a vállalat működésé­nek anyagi eszközeit az emlí­tett törvény elfogadásával biz­tosították, hatalmas méretű be­ruházások megvalósításába kezdtek. Az elvégzett munka arányainak könnyebb szemlél­tetésére a fejlesztési és terve­zési igazgató elmondta, hogy míg annak idején a Szuezi- csatorna építésénél mintegy hetvennyolcmillió köbméter föl­det kellett megmozgatni, addig a vajdasági vízgazdasági rend­szer építésénél a terv százhu­szonhétmillió köbméter föld át­helyezését irányozta elő. És ez a terv nem maradt papíron, hanem pontról pontra megvaló­sult. A főcsatornák — ame­lyek egyúttal hajózható vízi- utak, hatszáznyolcvan kilométer hosszúak, a mellékcsatornák hosszúsága pedig eléri a tizen­kétezer kilométert. Ezenkívül mintegy kétszázötven nagyobb méretű vízgazdasági létesít­ményt — gátat, hidat, zsilipet, vízátemelő-állomást stb. — építettek. A komplett vízgazda­sági egységet képező rendszer­rel — amint azt Svetislav Su- botiCka igazgató hangsúlyozta —, tulajdonképpen irányítják a vajdasági földek vízellátását, körülbelül egy és negyed mil­lió hektár földet védelmeznek az árvíztől. A főcsatorna a Du­nából a magyar határ közelében levő Bezdannál indul ki, a Ti­szát Törökbecsénél metszi, majd Bánátská Polankánál éri el is­mét a Dunát. Bácska északi ré­szén nem volt szükség a csa­tornahálózat kiépítésére, mivel itt nem* okoz problémát a fe­lesleges víz elvezetése. Bánát északi részén azonban egészen Padaj—Kikinda vidékéig terjed a csatornahálózat. Az igazgató elmondta, hogy a nagyon csa­padékos 1970-es évben Bánát­nak azon a részén, ahol a csa­tornarendszert még nem épí­tették ki, a belvíz egymilliárd- háromszázmillió korona kárt okozott. A vízgazdálkodási rendszer kiépítésével lehetővé vált, hogy optimális szinten tartsák a talajvíz magasságát és megelőzzék a károkat. A vállalat fennállása hu­szonötödik évfordulójá­nak alkalmából a köztársasági elnök több mint kétszáz szak­embert tüntetett ki kiváló mun­kája elismeréseképpen, húsz­nak közülük az Aranycsillag Érdemrendet adományozták. Ez a magas társadalmi elismerés is a vállalat dolgozóinak ered­ményes tevékenységéről tanús­kodik. A Duna — Tisza — Duna Vízgazdálkodási Vállalat alkal­mazottainak a száma megha­ladja a tizenkétezerhatszázat, a szakemberek nagyszámú ki­váló gárdájával és jól kiépített munkahelyekkel rendelkeznek. A vízgazdasági rendszer elké­szítésével a vállalat küldetése nem ért véget, hanem a jól összekovácsolódott, a nagy ta­pasztalatokkal rendelkező kol­lektíva új feladatoka* kapott. Azonkívül, hogy gondoskodunk a kiterjedt vízgazdasági rend­szer üzemeltetéséről és karban­tartásáról, a vállalat dolgozói további célok megvalósításán is dolgoznak. Ezek közül az első helyen említjük, hogy a vízgazdasági rendezés folytán mintegy négyszázezer hektár­nyi területen jó feltételek jöt­tek létre a mesterséges öntö­zés kiépítésére. Ezen a szaka­szon igen kedvező lehetőség nyílt a csehszlovák—jugoszláv együttműködés fejlesztésére. Az illetékes szervek tavaly egyez­ményt írtak alá, melynek ér­telmében Csehszlovákia har­mincötmillió dolláros hitelt nyújt Jugoszláviának ötvenezer hektárnyi területen a mestersé­ges öntözés hálózatának a ki­építéséhez melynek szállítását a csehszlovákiai vállalatok fo­kozatosan tfflgélg valósít­ják meg. Az Intersigma cseh­szlovák külkereskedelmi válla­lat néhány évvel ezelőtt ötezer hektárnyi terület mesterséges öntözésre szolgáló berendezést szállított a Duna — Tisza — Duna vállalatnak. Svetislav Su- botički fejlesztési és tervezési igazgató hangsúlyozta: a jugo­szláv szakemberek meggyőződ­tek arról, hogy a csehszlovák üzemek által készített gépek és berendezések teljes mérték­ben megfelelnek a követelmé­nyeknek és az itteni szükség­letnek. Tulajdonképpen ez ala­pozta meg a további nagyarányú együttműködést. Az idén no­vember végén már‘megkötötték az egyezményt tizenegyezer hektár föld mesterséges öntö­zésére szolgáló berendezés szál­lítására. Folynak a tárgyalások meg a technikai előkészületek a további szállítások előkészí­tésére és realizálására vonatko­zólag is. Az ígéretesen kibon­takozó együttműködés arra mu­tat, hogy az első ötvenezer hektárnyi terület mesterséges öntözőberendezésének a kiépí­tése után ezen a téren további távlatok nyílnak a további köl­csönös együttmunkálkodásra, hiszen — amint már szó volt róla — a Vajdaságban teljes négyszázezer hektárnyi föld vár a mesterséges öntözésre. „Ez az együttműködés szá­munkra nagyon hasznos, a Csehszlovákiából kapott gépek­re és berendezésekre nagy szükségünk van, mert hozzájá­rulnak a mezőgazdasági terme­lés magasabb szintre emelésé­hez. Másrészt mezőgazdasági termékeinknek, amelyekkel ezekért a szállítmányokért fize­tünk, biztos piaca van Cseh­szlovákiában“ — hangsúlyozta beszélgetésünk során Svetislav Subotički igazgató. A vállalat tovább fejleszti a vízi szállítást, a csa­tornákon mintegy egymillió tonna árumennyiség kerül ren­deltetési helyére. A legalacso­nyabban fekvő, mezőgazdasági művelésre alkalmatlan földön halastavakat létesítenek. Ezek területe mintegy tizennégyezer hektárt tesz ki. A vállalat mű­velésében levő szántóterület ki­terjedése meghaladja a száz­ezer hektárt, amelyen kiváló termelési eredményeket érnek el. A Duna — Tisza — Duna Vízgazdálkodási Vállalat és más mezőgazdasági meg élel­miszeripari vállalatok integrá­ciójával a Vajdaságban hatal­mas kiterjedésű mezőgazdasági komplexum alakul ki, amely nagymértékben hozzájárul a mezőgazdasági termelés színvo­nalának a fejlesztéséhez. GÁL LÁSZLÓ FelelősséjjteSies feladatok Két évvel ezelőtt, 1971. december 8-án tartotta alakuló ülé­sét legfelsőbb népképviseleti testületünk, a Szövetségi Gyűlés. Megelégedéssel állapítható meg, hogy parlamentünk megala­kulása óta eredményesen teljesíti küldetését. Ehhez a munká­hoz a megfelelő feltételeket társadalmunk vezető ereje, Cseh­szlovákia Kommunista Pártja biztosítja. A kongresszusi irányelvekkel összhangban képviselőink te­vékenysége főképpen arra irányul, hogy valamennyi állami szerv a dolgozók osztályérdekeinek megfelelően végezze fe­lelősségteljes munkáját, alkotó módon vegye ki részét szo­cialista társadalmunk sokoldalú fejlesztéséből, szélesítse a dolgozóknak az irányításban és a közügyek intézésében való részvételét. A Szövetségi Gyűlés üléseinek légköre, a képviselők akti­vitása magas fokú politikai érettségről és egységről tanúsko­dik. A parlament tanácskozásain mint vezérfonal húzódik végig az a törekvés, hogy a megvitatásra kerülő törvényja­vaslatok megfeleljenek szocialista államunk szükségleteinek, az állampolgárok és az egész társadalom alapvető érdekeinek. Szocialista államunk egész népképviseleti rendszere hatékony­ságának az elmélyítését, a nemzetek és a nemzetiségek szo­cialista kapcsolatainak a megszilárdítását szolgálja a Szövet­ségi Gyűlés és a Cseh, illetve a Szlovák Nemzeti Tanács együttműködése a kitűzött feladatok teljesítésében. A parlament egyes plenáris ülései után közölt tudósítások­ban nyilván többen keresik képviselőjük nevét a felszólalók között. Ezzel kapcsolatban megjegyezzük, hogy a képviselői munka java része a plenáris ülést megelőző bizottsági ülé­seken realizálódik. Ezeken alaposan megvitatják az előter­jesztett törvényjavaslatokat. El kell mondanunk, hogy a kép­viselők számos kezdeményezése, javaslata sok esetben mó­dosította a beterjesztett törvényjavaslatot. A képviselők a bi­zottságokban felelősséggel tolmácsolják a választókörzetük­ben, illetve az egyes szakterületeken srerzett tapasztalatokat, ismereteket. A bizottságok nemcsak a plenáris ülés napirendjére kerülő kérdéseket vitatják meg. Jelentős részt vállalnak legfelsőbb törvényhozó testületünk ellenőrző küldetése betöltésében is. A választások óta eltelt két évben a bizottságok például egész sor ellenőrzési jelentést vitattak meg a gazdasági és a kul­turális élet egyes területeiről. Ezekkel kapcsolatban több mint 120 határozatot fogadtak el, amelyekben rámutatnak a fogyatékosságok okaira, s orvoslásukra konkrét intézkedése­ket is javasolnak. A törvényjavaslatoknak a bizottságokban és a plenáris ülé­seken való megvitatásából cseh és szlovák képviselőtársaikkal együtt levúkonyen kiveszik részüket a nemzetiségi képviselők is. Elmondható, hogy egyes törvényjavaslatok megvitatásában, végleges előkészítésében felelőséggel hangot adnak választóik véleményének. Az állandó bizottságok bevált munkamódszere az egyes gazdasági, tudományos vagy kulturális szervezetekben, intéze­tekben tett terepszemlék, kiszámolások. Egyes ellenőrzési je­lentések megvitatása előtt különösképpen a gazdasági és a mezőgazdasági bizottságok élnek ezzel a lehetőséggel. A kép­viselők a helyszínen megvitatott problémákat, tapasztalatokat érvényesítik a parlamentben, s nem egy esetben konkrét in­tézkedéseket javasolnak a kormány illetékes tárcája szá­mára. Az elmondottak korántsem merítik ki a képviselői megbíza­tással járó kötelességeket. A képviselők politikai és szakmai is­mereteik elmélyítése céljából többnapos szemináriumokon is részt vesznek, amelyeken kimerítő információkat kapnak egyes szakterületek problémáiról, s nem utolsósorban a törvény­hozói tevékenységről. A Szövetségi Gyűlés minden munkaterve az alábbi alapelv­ből indul ki: valamennyi képviselő elsőrendű kötelessége a választókerületben végzett politikai munka. A képviselőknek kapcsolatban kell lenniük választóikkal, tudniuk kell, mi történik választókörzetükben, hogy mindenből megfelelő kö­vetkeztetést vonhassanak le törvényhozói munkájukhoz. Az eltelt két év bizonyítja, hogy a Népi Kamara és a Nem­zetek Kamarája képviselőinek a munkakedve nem csökkent, sőt, munkájukat a közben szerzett tapasztalatok még tartal­masabbá tették. Felelőséggel végzett munkájuk egyben alap­vető feltétele annak is, hogy a Szövetségi Gyűlés hatékonyan kiveszi részét társadalmunk programjának, a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak a sikeres valóra váltásából. SOMOGYI MÁTYÁS TAKARÉKOSKODNAK A VILLAMOS ARAMMAL Kelet-Szlovákiában is sok olyan nagy ipari üzem műkö­dik, amely jelentős mennyisé­gű villamos áramot fogyaszt. Ezek közó tartozik a Kelet­szlovákiai Vasmű, ahol egész sor intézkedést foganatosíta­nak az energiamegtakarítás érdekében. Az óriási kohómű­ben — ahol csak lehet — sa­ját forrásokból nyert energiát használnak fel. A vállalati diszpécser ellenőrzi az áram- fogyasztást, különösen a hideg- és meleghengerdében, ahol a legtöbb energiát fogyasztják. A megtakarítási intézkedések vo­natkoznak a földgáz fogyasz­tására is. Amennyire csak le­hetséges, ezt a kokszoló-, és nagyolvasztó üzemegységek­ben nyert gázzal helyettesítik. Az újítók behatóan foglalkoz­nak azzal, hogy milyen formá­ban csökkenthetik a gázszivár­gást az egyes üzemrészlegek­ben. A Szlovák Magnezitművek üzemeiben végrehajtott intézke­dések következtében több mint 3,6 millió kilowattórával csök­kentik a villamosáram-szük- ségletet. Néhány üzemben át­térnek az éjjeli műszakra. A Humennei Chemkostav n. v. munkahelyein szigorú ellen­őrzéssel párosuló hathatós in­tézkedéseket tesznek a villa­mos áram fogyasztásának csök­kentésére. Ez év utolsó három hónapjában az áramalapból „visszaadtak“ a vezérigazgató­ságnak 200 megawattot. fik] További társulások A trebišovi járásban újabb szövetkezetek határozták ed, hogy társulnak, s a jövőben nagyobb gazdasági egységet alkotva, közösen gazdálkodnak. A múlt hét végén négy ilyen társulásra került sor a járás­ban. A Maié és Veľké Kame­nici (Kis- és Nagy kövesd) Efsz 1456, a V. Slemencei és Ptrukšai (Nagyszelmeci és szi- rénfalvai) 1295, a Polanyi és SolniCkai (Polyányi és Szol- nocskai) Efsz 1442, a čičarov- cei és Čierne pole-i (csicseri és fekete mezői) 2415 hektár mezőgazdasági földterületen ér­vényesíti eddigi tapasztalatait, az eddiginél gazdaságosabban használja fel a rendelkezésre álló anyagi és termelőeszközö­ket. MOLNÁR JÁNOS felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom