Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-06 / 264. szám, kedd

További kivégzések Chilében A junta új pekingi nagykövete Sanliagó — A chilei fegyve­res ellenállás folytatásáról ta­núskodik az a hír, hogy a ka­tonai junta Equique városban további négy baloldali érzelmű személyt végeztetett ki. Az er­ről kiadott közlemény „haza­árulással“ vádolja a kivégzet­teket. A junta véres terrorjáról szá­molt be újságíróknak Havanná­ban két kubai edző, akik az Allende-kormány idején Chilé- beín dolgoztak és a katonai puccs első letartóztatottjai kö­zött voltak. Mindkettőt az Arica város kö­zelében lévő börtönbe vetették. Egyikük — Ector Arguelles Mend.es — 44 napot töltött ott. Beszámolója szerint a börtön­ben legalább 400 chilei hazafit tartanak fogva, a letartóztatot­takat kegyetlenül megkínozzák. Amikor a Vöröskereszt egyik képviselője bejelentette, hogy meglátogatja a politikai foglyo­kat, az egyik tiszt hat foglyot rendelt ki a börtönépület és környékének kitakarítására. Egyikük sem tért vissza. Mint a tiszt később cinikusan kijeí- lentetle, „szökés közben“ vesz­tették életüket, a junta embe­rei a két kubai edzőt állandóan megöléssel fenyegették, gyaláz- ták, „pszichológiai kínzások­nak“ vetették alá. Mindketten Svédország santiagói nagykö­vetsége közbenjárásának kö­szönhetik szabadságuk vissza­nyerését. Lima — A chilei katonai jun­ta kész tárgyalásokat kezdeni az amerikai Kennecolt réztár­sasággal „jó nemzetközi kap­csolatok fenntartásáról“ — je­lentette ki a jettenleg Peruban időző Arturo Goanes Zuniga tá­bornok, a junta bányaügyi mi­nisztere. Egyelőre azonban nem tervezik az egykor Kennecott- tulajdonban volt chilei rézbá­nyák államosításának érvény­telenítését — mondotta a tábor­nok perui sajtóértekezletén. Az Allende kormány 1971-ben államosította a Kennecott chilei rézérdekeltséget. Peking — A kínai fővárosba érkezett Alberto Joacham, a chilei katonai junta által kine­vezett új pekingi nagyköveit. Mint ismeretes, a kínai veze­tők a chilei katonai puccsot kö­vetően nemkívánatos személy­nek minősítették Armando Uri- bet, a Népi Egység kormánya által Pekingben akkreditált nagykövetet, aki határozottan elítélte a junta véres terrorját. A pekingi vezetés elismerte a fasiszta katonai juntát, amely­nek diplomáciai képviselője most kezdi meg működését. A FESZÜLTSÉG ENYHÜLÉSE A BÉKEPOLIT1KA EREDMÉNYE Véget: ért az NKP kongresszusa Hamburg — Hamburgban meg­tartotta záróülését a Német Kommunista Párt kongresszusa. A küldöttek felszólalásai és további testvárpártok (francia, olasz, amerikai] delegációi ve­zetőinek üdvözlő beszédei után a kongresszus egész sor szer­vezeti és politikai határozati ja­vaslatot vitatott meg és ha­gyott jóvá. A választásokon Kurt Bach­mann, az NKP elnöke nem je­löltette magát ismét (tekintet­tel egészségi * állapotára) és ezért utódává a kongresszus Herbert Miest választotta meg. Az NKP elnökhelyettesévé Hermann Gautiert választották. A tiszteletbeli elnöki tisztséget megszüntették. Kurt Bachmannt és Max Reimannt a kongresszus beválasztotta a 91 tagú új ve­zetőségbe és mindketten tagjai a 16 tagú pártelnökségnek is. Ezenkívül kilenc tagú titkárság is alakult. Általános politikai határoza­tukban a delegátusok megerősí­tették az NKP eddigi irányvona­lát, amely útmutatásul szolgál a párt további tevékenységéhez. Kitér a határozat a nemzet­közi enyhülés javát szolgáló eseményekre és rámutat, hogy mindezek az eredmények első sorban a Szovjetunió és a többi szocialista ország alkotó szel­lemű békepolitikájának köszön hetők. Az NKP kulcskérdésnek te­kinti a munkásság, a kommu­nisták és a szociáldemokraták akcióegységének megteremtését, ugyanakkor elvi harcot vív a jobboldali szociáldemokrata ve­zetők tőkés-barát politikája el­len. A Chiléről szóló határozat felháborodással ítéli el a fasisz­ta junta véres államcsínyét, a chilei nép üldözését. Szolidari­tásra szólítja fel a szövetségi köztársaság demokratikus erőit, szót emel a nemzetközi szoli­daritási mozgalom kibontakoz­tatásáért és arra szólítja fel a nyugatnémet kormányt, hogy határozottan ítélje el a jobbol dali puccsistákat. A kongresszus Herbert Mies elnök záróbeszédével ért véget. A küldöttek Hamburgban fel­keresték azokat a helyeket, amelyek Érnst Thalmannak, a párt mártírhalált halt vezetőjé­nek tevékenységéhez kapcsolód­nak. / A JAPÁN KÜLÜGYMINISZTER PEKINGBE LÁTOGAT Olojkorlótozó intézkedések o lóthotóron 1973. Xí. 6. Tokió — A japán fővárosból olyan hírek szivárogtak ki, hogy Ohira külügyminiszter no­vember folyamán Pekingbe lá­togat. Külügyminisztériumi körök­ben a látogatás elsőrendű cél­jaként a több mint egy éve hú­zódó japán—kínai polgári légi- forgalmi egyezmény tető alá hozását jelölik meg. A legfris­sebb japán elképzelés szerint a Kínai Népköztársaság gépei a most épülő új tokiói repülőté­ren szállnak majd le, míg a taj­vani gépeket a jelenlegi repü­lőtérre irányítják. Egyelőre sen­ki sem tudja, mit szólnak az el­képzeléshez a kínaiak. Ohira tervezett pekingi útját tokiói politikai megfigyelők el­sősorban azzal magyarázzák, hogy a Tanaka-kormány súlyos belpolitikai problémákkal küsz­ködik és még a jövő évben ese­dékes felsőházi választások előtt szeretné valamilyen kor­mányközi megállapodást kötni Kínával. Másrészt tokiói kor­mánykörökben attól tartanak, hogy Kissinger rövidesen sorra kerülő pekingi látogatásának eredményeként meggyorsul a kínai—amerikai kapcsolatok fejlődése, ami hátrányosan be­folyásolhatja Japán esélyeit Kí­nával szemben. Tanaka japán miniszterelnök megtartott sajtóértekezletén ki­jelentette, hogy a közel-keleti helyzet kapcsán előállt olajvál­ság súlyos problémákat idézhet elő Japánban. Bizonyos szem­pontból — hangoztatta Tanaka — a közel-keleti háború sokkal súlyosabb, mint amilyen a viet­nami háború volt. Japánt külö­nösen érzékenyen érinti az „olajválság“, mert a korábbi el­képzelésekkel szemben az or­szág importból fedezett olajfo­gyasztása az idén nem 250 mil­lió, hanem 300 millió tonna lesz. A japán kormányfő olajkor­látozó intézkedéseket helyezett kilátásba, beleértve a benzin adagolását és a háztartási fűtő­olaj mennyiségének jelentős csökkentését. Tanaka miniszterelnök köz­vetve elismerte, hogy lehetet­lenné vált a parlament rendkí­vüli ülésszakának összehívása. Kiderült ugyanis, hogy mind a hatalmon lévő konzervatív pár­ton belül, mind az ellenzék so­raiban a miniszterelnök által a japán szigetvilág megreformálá­sáról kidolgozott tervet sokan elutasítják, s ez a jelek szerint meghátrálásra késztette Tana- kát. A kormányfő „reformterve“ érdekében most már csak arra törekszik, hogy december utol­só hete helyett már december elején összehívja a parlament rendes ülésszakát — mutatnak rá japán politikai körökben. Egység és együttműködés KÉT EGYMÁSSAL ELLENTÉ­TES törekvés jellemzi ma a világ eseményeit. Az egyik, a Szovjetunió ós szocialista or­szágok külpolitikai vezérfonala­ként alkalmazott elvnek, a bé­kés egymás mellett élésnek a térhódítása, a másik: az impe­rialista körök meg-megújuló kísérlete, l*ogy ismét a hideg- háborús feszültség légkörét szabadítsák a világra. Tegyük hozzá: arra a világra, mely az elmúlt hónapokban már — nemzetközi méretekben is — az enyhülés útját járta. S az enyhülés politikájának lénye­gén az sem változtatott, hogy a közel keleti tűzfészek ismét forróvá változott, s az ENSZ Biztonsági Tanácsának többszö­ri beavatkozására volt szükség, hogy megállítsa Tel Aviv ismé­telt kihívását a világszervezet határozatával szemben. Ebben a folyamatban — mint ezt az elmúlt hónapok esemé nyosodott, s ezt igazolta a békeerők moszkvai tanácsko­zása is, hogy a népek legsajá- tabb érdekeit fejezi ki a bé­kés egymás mellet élés elvé­nek gyakorlati alkalmazása. Bebizonyosodott az is, a szo­cialista közösség országainak egysége megsokszorozza a né­pek békevágyát, s azt a töret­len hitünket, történelmi opti­mizmusunkat, hogy helyes az a törekvésünk, a béke ne a fé­lelemre épüljön, hanem a biza­lom, biztonság és együttműkö­dés egyensúlyára. Ez az „egyen­súly“ módot ad arra, hogy az emberiség valamennyi égető és sorsdöntő problémája való­ban megoldódhasson. CSEHSZLOVÁKIA nemzetkö­zi kapcsolatai szempontjából az elmúlt hetekben jelentős ese­ményeknek a tanúi lehettünk. Hazánkban járt október folya­mán a VDK párt- és kormány- küldöttsége. amelvet Pham Van Két nép barátságát pecsételték meg. (CSTK felvétele) nyei is mutatták — rendkívül nagy jelentősége van a. szoci­alista országok együttműködé­sének. A forradalmi erők egy­séges fellépésének annak érde­kében, hogy a békét, s a nem­zetek biztonságát ne veszé­lyeztethessék kalandor erők. Az egységes fellépés fontosságát, s az összehangolt cselekvés szükségszerűségét legutóbb a kommunista és munkáspártok júliusi krími találkozója is meg­erősítette. E találkozó jelentő­ségét Gustáv Husák, a CSKP Központi Bizottságának főtitká­ra a közelmúltban így jelle­mezte: „Ezen a találkozón szá­mos olyan kérdést vitattak meg, amelyek érintik testvérpártja- ink és szocialista államaink kölcsönös kapcsolatait és a nemzetközi politika számos döntő fontosságú kérdését is. A krími tanácskozáson elért eredményeket... a gyakorlati életben is megvalósítjuk. El­mondhatom, hogy ezeket a dön­téseket pártunk mind belpoli­tikai, mind külpolitikai téren teljes mértékben támogatja." A Szovjetunióval és a szo­cialista országokkal való együtt­működés fontosságát az élet igazolta. Mégpedig nemcsak a kölcsönös együttműködés terü­letén, hanem a nemzetközi po­litikában Is. Nemzetközi síkon ez — Gustáv Husák szavaival élve — azt jelenti: „harcolni kell a békéért, törekedni kell a háború kiküszöbölésére, meg kell akadályozni a problémák háborús megoldását mind Euró­pában, mind az egész világon, törekedni kell azoknak az ered­ményeknek a megszilárdításá­ra, amelyeket főleg a Szovjet­unió érdeméből és velünk, a szocialista országokkal együtt­működve elértek. Ki kell dol­gozni a nemzetközi kapcsola­tok olyan alapvető rendszerét, amely lehetővé teszi, hogy a problémákat békés eszközök­kel oldják meg, ami feloldja a feszültséget, fejleszti a jó­szomszédi kapcsolatokat, elmé­lyíti a politikai, a gazdasági, a tudományos-műszaki és a kul­turális együttműködést*. A világ előtt immár bebizo­Dong miniszterelnök vezetett. Vietnami barátaink a szó szo­ros értelmében a béke első hó­napjaiban érkeztek hazánkba, teljesítve ezzel Ho Si Min vég­akaratát, hogy az amerikai ag- resszorok elleni háború befeje­zése után küldöttség keresse fel a baráti szocialista orszá­gokat. Népünk nagy tisztelet­tel és megbecsüléssel köszön­tötte a hős vietnami nép veze­tőit, akik nemcsak arról tájé­koztatták partnereiket, hogyan valósul meg a párizsi egyez­mény, hanem megosztották ve­lünk a békés építőmunka örö­mét, terveit, kilátásait is. Ľu­bomír Štrougal miniszterelnök a bratislavai Slovnaftban mon­dott beszédében (ahová a VDK küldöttsége ellátogatott) leszö­gezte: hazánk továbbra is egyi­ke akar lenni azon országok­nak, melyek önzetlenül támo­gatják a vietnami népet a há­borús pusztítás eltávolításában, a népgazdaság felújításában és az új élet kibontakozásában. Ez utóbbit igazolta egyéb­ként az a gazdasági, katonai és árucsere-forgalmi egyezmény is, amelyet a két állam képvi­selői a látogatás során aláír­tak. A tanácskozás az egység és a testvéri együvétartozás jegyében zajlott le, s jelentős mértékben hozzájárult a továb­bi kapcsolatok erősítéséhez, me­lyek a proletár Internaciona­lizmus elveinek gyakorlati meg­testesítését jelentik. Kétnapos, nem hivatalos lá­togatáson hazánkban járt To­dor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, aki a bolgár nemzeti kiállítás meg­nyitására érkezett Prágába. Be­szédében elégedetten szólt a kölcsönös baráti segítségen ala­puló, egyre fejlődő gazdasági kapcsolatainkról, melynek ered­ményeként árucsere-forgalmunk — az előző öt évhez viszonyít­va — megkétszereződött. A múlt héten magas rangú lengyel vendéget köszönthet­tünk hazánkban. Dr. Henryk Jablonski, a Lengyel Népköz- társaság Államtanácsának elnö­ke Ludvík Svoboda köztársasá­gi elnök meghívására érkezett hozzánk. Bratislavai látogatása során a lengyel államfő kijelen­tette: „A lengyel—csehszlovák kapcsolatok több mint ezeréves történetében soha nem volt olyan kedvező a légkör a való­ban jószomszédi viszony kibon­takoztatására, mint éppen ma ... Azt tapasztaljuk, hogy az önök ereje meghatványozza a mi erőnket is . NEMZETKÖZI KAPCSOLA­TAINK jelentős eseménye volt Gustáv Husák, a CSKP Közpon­ti Bizottsága főtitkárának ju­goszláviai látogatása. Jugoszló- via-szerte nagy tisztelettel és megbecsüléssel fogadták kül­döttségünket, s közös volt az a szándék, hogy a jövőben tovább fejlődjön a két ország kapcso­lata. „Nagyon örülök, Husák elvtárs, hogy azt mondhatom, a látogatás a jugoszláv—cseh­szlovák együttműködés jelentős fejlesztésének időszakára esik — mondotta Tito államelnök pohárköszöntőjében. — Azt kí­vánjuk, hogy gazdasági együtt­működésünk minden vonatko­zásban megfeleljen Jugoszlávia és Csehszlovákia gyors gazdasá­gi fellendülésének, s hogy ezek a kapcsolatok még intenzíveb­ben fejlődjenek — és ennek minden feltétele biztosítva van, — még jelentékenyebben érvé­nyesítsük az ipari együttműkö­dés korszerű módszereit, min­denekelőtt a szakosítás és a ko­operáció területén”. A két ország közti kapcsola­tok jellemzésére említsük meg, a kétoldalúan hasznos együtt­működés fontos területét alkot­ták a gazdasági kapcsolatok. Az árucsereforgalom az ellmúlt év­tizedben négyszeresére nőtt. Hasznosnak mutatkozik az az együttműködés, melyet 1965- ben kötöttünk a szén- és feke- tefémkohászat területén. Hason­lóan eredménynesnek mutatko­zik a gyengeáramú elektrotech­nika, a szerszámgépek, szerszá­mok, műszerek, automata mo­só- és hűtőgépek terén folyta­tott termelési kooperáció, va- valamlnt a Duna—Tisza—Duna öntözőrendszer építésében való csehszlovák részvétel. Ezek a tények teljes mérték­ben igazolják Gustáv Husák szo- vait, aki látogatása során leszö­gezte: „Elmondhatjuk, hogy or- szágaink kapcsolatai jók és to­vábbi bővítésük, elmélyítésük és javításuk kétoldalú érdek. Meggyőződésünk, hogy ez felel meg a csehszlovák és a jugo­szláv nép létérdekeinek, egy­szersmind segíti a szocialista világrendszer, a világbéke és a haladás ügyének erősödését“. Persze, nelmcsak politikai, gazdasági kérdésekben nyilvá­nult meg az érdekazonosság, ha­nem a nemzetközi helyzet meg­ítélésében is. A közel-keleti kérdésről szólva Husák elvtárs televíziós nyilatkozatában meg­állapította: „Mi, jugoszláv ba­rátainkhoz és elvtársainkhoz hasonlóan, szilárdan az arab nemzetek mellett, a szabad életre, függetlenségükre és te­rületeikre való jogaik mellett foglalunk állást. Jugoszláv ba­rátainkkal és ellvtársainkkal, Tito elvtárssal ebben Is egysé­ges hangot ütöttünk meg.“ Az eseményeknek ez a rö­vid — néhány napot felölelő — krónikája is jelzi, a csehszlo­vák diplomácia mozgalmas napjait élte. Népünk érdeklő­déssel figyelte e jelentős ese­ményeket, melyek a barátság, a testvéri együttműködés erősí­tésén túl a béke ügye melletti határozott kiállást is jelentet­ték. BARÁTAINKKAL EGYÜTT örülünk közös sikereinknek, s tudjuk azt is, ez az együttműkö­dés a világbéke és a haladás, az emberiség érdekeit szolgálja. Ezért a jövőben is erősíteni kí­vánjuk a szocialista országok közti kapcsolatokat, s hozzájá­rulunk mindannak a fejlesztésé­hez, mely közelebb hozza egy­máshoz a szocialista közösség országait, s erősíti a kommunis­ta és munkásmozgalom szocia­lista Internacionalista összefor- rottságát, s szilárdítja a de­mokratikus és haladó erők frontját... Nemcsak az együtt­működés további sikereiben bí­zunk, hanem abban is, hogy együttes erőfeszítéseink gyü­mölcseiként — nemzetközi mé­retben — tovább erősödik az enyhülés politikája, mely egy­értelműen a béke és az alkotó­munka távlatait növeli. F Ö N O D ZOLTÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom