Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)
1973-11-01 / 260. szám, csütörtök
01 TÉGLAGYÁR tPOl Hajnalodik. A gömöri dombok a sűrű ködben alig látszanak, a tövükben meghúzódó téglagyárat is csupán sejteni lehet. A város felől munkások igyekeznek feléje. Mintegy hat- vanan lehetnek. A gyárban egy műszakban folyik a termelés. Évi teljesítményük kilencmillió téglaegység körül mozog, unit pénzben kifejezve mintegy öt és fél millió korona. A gyár gépei igen elavultak, ezért nagy összegeket fordítanak a javításra. Ez idézte elő, hogy az eddigi években mindig veszteséggel végeztek, de ebben az évben már nyereségre is van remény. Mindezt Beniczky József mérnöktől, a gyár igazgatójától tudtam meg. A kora reggeli órákban már őt is a gyárban találtam. Az irodahelyiségben az asztal mellett eleinte csak ketten ülünk. Később Murtin György főmester és Bódi István elvtárs, a pártszervezet elnöke is bekapcsolódik a beszélgetésbe. Építését a Montostav Košice n. p. 1970-ben kezdte meg, s a tervek szerint ez év áprilisában kellett volna megindulni a próbaüzemeltetésnek. E riport megjelenésekor az új üzemnek már teljes erővel termelnie kellene. Az építkezés jelenleg a felénél tarthat. A korszerű gépeket még nem tudják beszerelni. A nehézségek főleg az acél konstrukció megépítésénél fordultak elő. Ha az új üzem elkészül, körülbelül nyolcvan munkást fog foglalkoztatni, s teljesítménye négyszerese lesz a régi gyár kapacitásának. A technológiai folyamat is megváltozik, nem a régi típusú körkemencében, hanem a jobban kihasználható alagút kemencében fogják a téglákat kiégetni, melynek a fűtése földgázzal történik. A beruházási költség 56 millió korona körül mozog, amely a téglatípusok gyártásától függően nyolc, illetve tizenöt éven belül térül meg. Jelenleg kétféle téglát gyáru ji j, j uf,jjuiHi ... . Belpolitikai kommentár A gyártelep, előtérben az új gyár. — A szocialista munkabrigád Címért jelenleg két brigádunk versenyez. A közeljövőben kell megkapniuk a megtisztelő cím harmadik fokozatát — mondja Bódi elvtárs. A nyerstégla-gyártásnál dolgozó brigád tizenkét tagú, ezt a brigádot Murtin György alapította, jelenleg Lőrincz László vezeti. A lerakásnál és a tégla behordásánál Klaudinyi Pál nyolctagú brigádja dolgozik. A szocialista munkabrigádok részére a vállalat bizonyos feltételeket dolgozott ki. A legjobb üzemek és a legjobb vezetők értékelése a vállalat, a legjobb dolgozók értékelése pedig az üzem keretén belül történik. A feltételek a biztonsági intézkedések megtartására és az újító- mozgalom terjesztésére is vonatkoznak. A leendő szocialista brigádok az évi tervet már májusban százezer téglaegységgel szárnyalták túl. A sikeren felbuzdulva újabb felajánlást tettek: a tervezett termelést további ötvenezer téglaegységgel toldották meg! Beszélgetésünk elején csupán annyit tudtam, hogy a gyár vezetőivel ülök egy asztalnál, beszélgetek velük. Később az is kiderült, hogy a főmester és az igazgató egyben a gyár két eredményes újítója. Újításaik értéke a gyár részére négyszáz- ezer korona megtakarítást eredményezett. Beniczky József és Murtin György eredményesen bekapcsolódtak a százezresek mozgalmába. A hetvenéves gyár mögött egy új üzemegység van épülőben. tanak, a CDM típusút és egy speciális téglát, amelynek előnye, hogy nem kell vakolni. Kísérleteznek a CDK-36-os téglákkal is, az új üzemben pedig bevezetik a CD-SK téglák gyártását. A gyár mögött emelkedő domb már jelentősen „megkopott“. Aggodalomra viszont Beniczky József igazgató. nincs ok, hiszen a geológiai számítások szerint a két gyár üzemeltetése mellett az agyagkészlet nyolcvan évig is elegendő. Nyersanyagot rejtegető hegyek egyébként az egész környéken előfordulnak. A dereski fazekasok is a gömöri dombvonulatokból „teremtik“ elő foglalkozásukhoz szükséges nyersanyagot. Mint minden munkahelyen, itt is szóba kerülnek a legjobb dolgozók. Misurák István, Gáka Zoltán és Dóbi István pártelnök több mint húsz év óta munkásai a gyárnak. A nők közül Farkas Ilona és Ligárt Anna nevét említik. Munkájuk szorosan összefügg a gyárban elért jó eredményekkel. A jövőt illetően az igazgató még elmondotta, hogy célszerűnek találná, ha a gyár mellett felépülne még egy részleg, ahol kerámiai házgyári elemeket készítenének. Ez már a mai modern építészet követelményeinek is megfelelne. — A régi üzemet az új gyár üzembehelyezése után lebontják. Én szeretném, ha megmaradna, akkor itt egy kísérleti üzemet létesíthetnénk, mely mellett tanonciskola is működhetne. Ennek nagy szükségét látom, mert a téglagyártásnak is haladnia kell a korral, s az új, korszerű termékek a mai építészetben is széles körben érvényesülhetnének — fejezte be mondanivalóját Beniczky elv- társ- BORZI LÁSZLÓ Tévelygők, vagy ellenségek? Több m-int egymillió korona kárt okoztak az első félévben a Csehszlovák Államvasutaknak azok, akik megrongálták vagy szétlopkodták a vasúti vagonok berendezéséi! Ezt a lehangoló és aggasztó tényt csak egy rövid hírben közölték az újságok, holott nagyon is felfigyeltető és elsősorban az illetékesek részéről követel minden rombolást hatéko nyan megakadályozó intézkedéseket. Ugyanakkor világosiin, közérthetően kell megfogalmazni azt is, hogy kik azok. akik késsel, borotvával szabdalják szét a vagonokban az ülések műbőrbevonatát, erejüket fitogtatva letördelik a kilincseket, bicskával trágár szavakat, vagy ábrákat faragnak a faburkolatba, ellopják a mosdóból a szappantartókat, vagy a csapokat. Ezek: a társadalom ellenségei! Nevezzük végre nevén a gyermeket, ugyanis nálunk elterjedt valami rosszul értelmezett türelmesség, ami hajlamos arra, hogy a gazságot tévelygésnek, botlásnak minősítse. Érvelhetnék azzal, hogy a büntető perrendtartásban a szándékosság mindenkor súlyos bitó körülmény, márpedig a fenti cselekményeket nem pil lanatnyi ihlettől serkentve, nem hirtelen őrülettől ösztönözve követik el, hanem szándékosan! Érvelhetnék azzal is, hogy félek attól, aki élettelen, de a köz javát szolgáló tárgyakat rombol, az képes az élő emberre is kezet emelni! De mindenekelőtt azt szeretném hangsúlyozni, hogy a tár sadalom, a köztulajdon számlájára senki ne legyen nagyvonalúan elnéző! Természetesen nagyon téved az, aki azt hiszi a fenti kárt csak a „kincstár zsebe sínyli meg“. Meg- érezzük azt mindnyájan. Mert számítsuk hozzá a fenti kárhoz azt is, amit a nyilvános telefonállomások rongálni, a közvilágítás rombolói okoznak. Számítsuk hozzá a köz terek virágágyait és díszbokrait elpusztítok által okuzott károkat! Vajon hány bölcsődét, óvodát, népművelési ott hont építhetnénk fel azért a pénzért, amit e felelőtlen egyének miatt kénytelenek vagyunk — az ablakon kidobni?! — Amíg tízezrek és százezrek szabad idejükben minden díjazásról lemondva társadalmi munkával építik, gazdagítják az országút, addig az alattomos, aljas egyének rombolnak, amit elérnek. Meddig tűrjük? Addig, amíg nem látjuk meg a pusztításra emelkedő kezet. Természetesen nem várhatjuk, hogy minden utasra külön vasúti dolgozó vigyázzon, hanem a mi részünkről, az utasok részéről szükséges egy bizonyos mértékű felelősségérzet, ami arra késztet, hogy figyeljünk egy kicsit környezetünkre, ügyeljünk egy kicsit javainkra, ne csak arra, amit otthonunk falai közé zárunk, ami csak az ,.enyém“, hanem arra is, ami mindnyájunk birtoka, ami köztulajdon, vagyis a ..mienk“! Az éberség nemcsak nagy horderejű és államilag fontos titkok védelmét, az ideológiai diverzió megakadályozását és leleplezését jelenti. Az éberség hétköznap is kötelező és fel kell figyelnie azokra is, akik nem messzehordó ágyúval, hanem csak ócska parittyával támadnak értékeinkre. Tehát fel kell figyelnie a vasúti vagonok rongá- lóira is, inert nem a támadás eszköze — nem az ágyú, vagy a parittya a fontos — hanem a támadás ténye: az ellenséges ártó szándék! Természetesen szükség van a törvény fokozott szigorára is! Az öncélú rombolás társadalmi veszélyességét nem az okozott kár nagysága határozza meg, hanem a cselekmény jellege! A rombolók, a vandálok számára nem létezhetnek enyhítő, hanem csak súlyosbító körülmények! PÉTERFI GYULA ÉJSZAKAI ÍWÜSZAÍKBAW Köt ism ért dolog, hogy a szocialista termelési mód elsősorban a közvetlen termelő helyzetének a szempontjából előnyös. A „legfejlettebb“, vagy „legiparosodottabb“ megtisztelő jelzőkkel ellátott kapitalista államok is elismerik, hogy a mi munkajogi előírásaink valóban tökéletesek, amelyeket elfogadni és megvalósítani csak a szocializmus feltételei között lehetséges. Terméí4zetesen a dolgozó nők társadalmi helyzetének szempontjából sincs ez másként. Munkatörvény könyvünk egyes szakaszai a nők munkába való bekapcsolódásának feltételeire sok helyen kitérnek. Tekintettel a nők társadalmi helyzetére és a családban betöltött szerepükre, az államnak megkülönböztetett módon kell elbírálnia a nők foglalkoztatását. A Munka- törvénykönyv tekintetbe veszi a dolgozó nők különleges helyzetéből adódó körülményeket, különös tekintettel egészségükre és elsőrendű hivatásuk biztosítására. A nőkre más előírások (Könözsi felvétele) vonatkoznak pl. az éjszakai munkákban, nehéz terhek emelésével kapcsolatban, figyelembe veszik egészségi és anyasági állapotukat. Ám az is igaz, hogy életünk változatossága, s a váratlan körülmények gyakori felmerülése kizárja a kötöttséget és a pontosságot. A gyártási folyamatok e tekintetben a kivételeket is kikényszerítik. Éppen ezért következetesen kell gondoskodnunk a Munkatörvénykönyv alapelveinek meg nem alkuvó megtartásáról. Tekintsünk erre úgy, ahogy a mindennapi életben tapasztaljuk, beszéljünk a nők éjszakai munkájának a korlátozásáról. Vegyük például szemügyre a szlovákiai vegyiparban és közszükségleti iparban mutatkozó helyzetet. Ä múlt évben az SZSZK iparügyi minisztere a Munkatörvénykönyvvel összhangban elrendelte a nők éjszakai munkájának minimálisra való korlátozását és foglalkozási ágak szerint meghatárceta az egyes kivételeket. Lássuk, milyen az eredmény egy év után: 1971-ben 9066 nő dolgozott a reszortban éjszakai műszakban, tavaly 9197, és az idén ez a szám eléri a 9330-at. Ebből az következik, hogy a nők éjszakai munkája a rendelet ellenére minden évben növekszik, de az is az igazsághoz tartozik, hogy a csaknem 120 000 dolgozó nő közül ez a növekedési irány nem rendkívüli, különösen ha tekintetbe vesszük a fejlődés nagy — 10 százalékos — ütemét. Á nők éjszakai munkája a technológiai folyamatok szempontjából valóban szükséges, főleg azért, mert a reszort dolgozóinak több mint 52 százaléka nő, s néhány termelési ágban, például a cipőiparban, a textiliparban, a ruházati iparban és a szintetikus anyagok feldolgozásában a 80 százalékot is eléri. Az SZSZK Iparügyi Minisztériumának hatáskörében sok olyan foglalkozási ág van, amely kevésbé fáradságos, és ma már úgyszólván nőknek van „fenntartva“. Ilyen foglalkozásokra vonatkoznak a kivételek is a 18 éven felüli nők éjszakai munkájával kapcsolatban. Ide sorolhatók a folyamatos termelésben, illetve a 3 műszakos üzemekben dolgozó munkásnők, a laboratóriumi dolgozók, a raktárak, a szivattyúállomások alkalmazottai, a nyomdaiparban, az újságkiadásban és az expediálásban dolgozók, a szakácsnők és a felszolgálók, a nevelők, a kapusok, az őrök, a telefonkörzpont-kezelők és még számos más foglalkozás. Ezek mind olyan munkahelyek, amelyek elkerülhetetlenül megkívánják a háromváltásos üzemelést, a termelésben a 3. műszak bevezetését, amely a termelés gazdaságosságának és haté*- konyságának fokozását szolgálja. Reszortunk 1,2-től 1,7-ig terjedő műszakszáma azt bizonyítja, hogy ezen a területen elég sok még a tartalék. Ám az is a dologhoz tartozik, hogy a nők éjszakai műszakban való alkalmazásának szigorú feltétele az orvosi vizsgálat és ajánlás. A nők éjszakai foglalkoztatásánál a nők, a terhes nők és a fiatalok részére tiltott munkák jegyzékét is figyelembe kell venni. Az sem engedhető meg, hogy a nők huiz.amo- sabb ideig dolgozzanak éjszakai műszakban. A társadalom a nők éjszakai foglalkoztatottságának nemcsak a törvényhozás keretein belül, de azok érvényén túl is nagy figyelmet szentel. A Munkatörvénykönyv figyelembe veszi a nők, az anyák helyzetét, de ugyanakkor igyekszik a munkafolyamaiban való részvételüket is rendazni. Az is természetes, hogy a nők éjszakai munkájára vonatkozó törvényes rendelkezések meg nem tartása esetén a ml szocialista társadalmunknak kell fellépnie a nők védelmében. Az ilyen esetek elkerülése érdekében legfontosabb a megelőzés, ami feltételezi a munkajogi előírások pontos ismeretét, valamint a szakszervezet üzemi bizottságainak és a nőszövetség szervezeteinek kezdeményező tevékenységét. A jövőre vonatkozó irányzat egyértelmű. Jobb minőségűvé és olcsóbbá kell tenni termékeinket, biztosítani kell gazdaságunk további növekedését. A CSKP XIV. kongresszusa határozatának értelmében gondoskodni kell a lakosság életszínvonalának állandó emeléséről, amihez ki kell használni minden lehetőséget, főleg a termelés intenzitásának a fokozását. E feladattal szorosan ösz- szefügg a 3. műszak kihasználása, s e folyamatból az ügy érdekében a nőket sem zárhatjuk ki. Ahogy éjszaka is dolgoznak a bányászok, s a vasat is olvasztják a kohászok, ahogy a katonák is szakadatlanul őrzik határaink biztonságát, úgy a nők helye is megvan ajz éjszakai munkában, a ružombero- ki, a trenčlni, a žilinai és a lu- Ceneci (losonci) textilgyárban, a bratislavai, a senicai és a humennéi szintetikus műse- lyemgyártášban, és sok más vállalatban, amelyek üzemelését nők nélkül ma már el sem lehet képzelni. Emellett egész Szlovákiában a tanulóifjúságon kívül a háztartásbeli nők jelentik az egyedüli munkaerőforrást. Tehát számolni lehet azzal, hogy a nők éjszakai munkákba való bekapcsolódása a további években is növekedni fog, elsősorban a nagyarányú ipari beruházásokkal összhangban. Ehhez a gazdasági vezetés részéről olyan feltételeket kell teremteni, amelyek sokoldalúan tekintetbe veszik a dolgozó nők személyiségét, de ugyanakkor lehetővé is teszik számukra az anyagi források termelésében, az alkotásban és az új értékek képzésében való rendszeres részvételt. SZABÚ LAJOS
