Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-28 / 283. szám, szerda

GEORGES MARCHAIS LEVELE POMPIDOU ELNÖKHÖZ Párizs — Georges Marchais, gz FKP főtitkára levelet in­tézett Pompidou elnökhöz és gbben felszólította, hogy a Közös Piac országainak kop­penhágai csúcsértekezlete előtt Részletesen tájékoztassa a köz­véleményt igazi szándékairól. Marchais levelében rámutat grra, hogy a közvélemény nagy részében nyugtalanságot keltett az elnök terve, mely arra irá­nyul, hogy a közöspiaci orszá­gok politikai együttműködése ürügyén létrehozza az európai kapitalista országok politikai tömbjét. Ez a tömb csak függ­vénye lenne az atlanti tömbnek és a kialakítandó nemzetek fe­lett álló hatalom megfosztaná a Közös Piac országainak né­peit attól a szuverén joguktól, hogy maguk szabják meg orszá­guk politikáját és döntsenek sorsukról. Ezzel a tömbalakí­tással az európai nagyburzsoá- zia osztály-frontot akar létre­hozni a munkás- és demokra­tikus mozgalommal szemben. Mi hajlandók vagyunk részt yenni egy igazi európai építő munkában — hangsúlyozza az FKP főtitkára —, de csak a dolgozók érdekében és a nem­zeti függetlenség teljes tiszte­letben tartásával. Hívei vagyunk « politikai együttműködésnek a Közös Piacon belül és azon kívül, de azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk a kontinens kol­lektív biztonságához, a tömbök feloszlatásához, a nemzetközi enyhüléshez, a leszereléshez. Marchais a továbbiakban hangsúlyozza: nem helytálló a kormány érvelése, amely sze­rint erre a politikára azért van szükség, hogy így Nyugat-Eu­rópa függetlenné váljék a' „szu­perhatalmakkal“, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunió­val szemben és valamiféle „harmadik erőt" hozzanak lét­re. Ez az állítás már csak azért sem hihető, mert ha tényleg így lenne, akkor miért tartja a kormány az amerikai csapa­tok Európában maradását az „európai építés elengedhetetlen alappillérének“? Korábban azt mondottuk — folytatja Marchais —, hogy « francia külpolitika az atlantiz- mus felé csúszik. Ma már azon­ban minden arra mutat, hogy ez a folyamat elérte célját, hogy ez a folyamat végpont­jához jutott és, hogy ön, elnök úr, országunk külpolitikáját a szó szoros értelmében fel akar­ja fordítani. Marchais befejezésül hangsú­lyozza: az új nemzetközi hely­zet azt követeli, hogy a kor­mány határozottan lépjen rá az igazi függetlenség útjára min­den politikai és katonai tömb­bel szemben és folytassa min­den területen széles körű együtt­működését valamennyi ország­gal, tekintet nélkül azok gaz­dasági és társadalmi rendsze­rére. Athén utcáin ismét tankok cirkálnak. Az újabb katonai puccs ugyan megfosztotta Papadopuloszt hatalmától, elűzte a fekete ezredesek vezetőit, ám a jövő körvonalai, a perspektívák még nem rajzolódtak ki. (CSTK—UPI) A DIFK TILTAKOZÁSA Újabb rakétatámadás Phnom Penh repülőtere ellen Az olajválság hírei 1973, XI. 28. Kommentárunk M ilván nem túlzás, ha In- diáról, a világ második legnépesebb országáról azt ál­lítjuk, hogy egyrészt az ázsiai kollektív biztonság, másrészt a világbéke megszilárdításának rendkívül fontos tényezője. Ugyanakkor tény, hogy Indiát nem szubkontinensnyl nagysá­ga predesztinálja e szerep be­töltésére, hanem kormányának nemzetközi politikai koncepció­ja, amely elvszerűen követi a pozitív semlegességi politika axiómáit. Nem véletlen tehát, hogy Indiát immár hagyomá­nyosan baráti szálak fűzik a szocialista közösség országai­hoz. A baráti kapcsolatok alap­ját természetesen nem csupán a szerteágazó gazdasági és tu­dományos-műszaki együttműkö­dés alkotja, hanem a nemzetkö­zi politikai kulcskérdésekkel összefüggő nézetazonosság, il­letve az álláspontok közelsége. Különösen gazdag múltra te­kinthetnek vissza a szovjet— indiai kapcsolatok. A hivatalos kapcsolatfelvételre 1947-ben ke­rült sor, s viszonylag rövid időn belül — már 1953-ban — meg­születet az első, öt esztendőre szóló kölcsönös kereskedelmi egyezmény. Közismert tény, hogy a Szovjetunió mindenek­előtt az ország iparának a talp­ra állításához nyújtott jelentős segítséget. A gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatok fejlődé­sét példázza, hogy húsz esztendő leforgása alatt (1953—1973) 1,7 millió rubelről 451 millió rubel­re növekedett a szovjet—indiai árucsere-forgalom, amely előre­jelzések szerint 1975-ig további veteléseik teljesítésétől teszik függővé az exportot. Hozzáfűz­te: az arab országokat az em­bargós intézkedések elrendelé­sekor az a törekvés vezérelte, hogy „megtisztítsák az utat a közel-keleti probléma végleges rendezése előtt'*. London — Szaúd-Arábia fel­szólította az Arabian American Oil Company olajtársaságot, hogy haladéktalanul adja át részvényeinek 51 százalékát. Mint Fejszál Al-Szaúd olaj- és bányaügyi miniszterhelyettes közölte, hogy a szaúd-arábiai kormánynak ezt a követelését a „világban végbement válto­zások váltották ki". Múlt év decemberében Szaúd- Arábla már megszerezte az Ara­bian American Oil Company részvényeinek 25 százalékát. Az akkor aláírt szerződés ér­telmében Szaúd Arábia csak 1982-ben jutott volna a rész­vények többségének birtokába. Saigon — A DIFK képviselői lemondták a dél-vietnami két­oldalú katonai vegyesbizottság küldöttségvezetőinek és albi­zottságainak szerdára kitűzött ülését, tiltakozásul a saigoni légierőnek a felszabadított te­rületek ellen november közepe óta végrehajtott, egyre fokozó­dó támadásai ellen. A tiltako­zás jeléül a DIFK megbízottja lemondta részvételét az Egye­sült Államok vietnami agresz- sziója során eltűnt amerikaiak felkutatásával foglalkozó négy­oldalú katonai vegyescsoport keddi ülésén is. Mint emlékezetes, a saigoni légierő amerikai gyártmányú vadászbombázói az elmúlt tíz napban több száz bevetésben támadták Dél-Vietnam felsza­badított területeinek sűrűn la­kott körzeteit. Phnom Penh — A kambodzsai felszabadító erők kedden haj­nalban ismét rakétatámadást hajtottak végre a kambodzsai főváros, Phnom Penh repülőte­re ellen. A Lón Nol rezsim ka­tonai szóvivőjének közlése sze­rint a repülőtér körzetében gyalogsági összecsapás is volt — a felszabadító erők hétfőn éjjel megtámadták a rezsim alakulatainak egyik előretolt állását. A kézitusa egészen haj­nalig tartott. A harci tevékenység felélén­küléséről adott hírt a Phnom Penh-i szóvivő a hónapok óta körülzárt Takeo (Phnom Penh- től 64 kilométerre délre) tér­ségéből is — a felszabadító erők tüzérsége a tartományi székhely katonai célpontjait lőtte, míg a város környékén gyalogsági összecsapásokra ke­rült sor. Lemondott a bolíviai kormány La Paz — Hugo Banzer, a két évvel ezelőtt katonai pucs- csal hatalomra került bolíviai elnök hétfőn rádióbeszédben jelentette be, hogy nem szán­dékozik indulni az általa jövő­re meghirdetett elnökválasztá­son és egyúttal felszólította kormányát, hogy mondjon le. Banzer meglepetés számba menő bejelentésének hátterét az utóbbi hónapokban többször közhírré tett különféle „jobb és baloldali összeesküvések", il­letve ezek „leleplezése", a de­mokratikus rendszer híveinek, szakszervezeti vezetőknek a be­börtönzése és deportálása, az ónbányászok sztrájkmozgalma és nem utolsó sorban a chilei katonai puccsal fémjelzett la­tin-amerikai jobbratolódás adja meg. Az elnök felhívásának eleget téve a bolíviai kormány hétfőn lemondott. A nyugati hírügy­nökségek úgy tudják, hogy Ban­zer katonatisztekből és úgyne­vezett „független“ személyek­ből jelöl ki — nem új kor­mányt, hanem ügyvezető mi­nisztereket, akik a bizonytalan időpontú választásokig hajtják majd végre az elnök utasítá­sait. A rádióbeszéd és a kor­mány lemondása után az elnök hosszabb megbeszélést folyta­tott a távozó miniszterekkel és a fegyveres erők parancsnokai­val. 20 százalékkal emelkedik. A Szovjetunió és a fejlődő orszá­gok közötti kereskedelmi kap­csolatok szintjén pillanatnyilag India áll a második helyen, ugyanakkor a Szovjetunió az in­diai termékek legnagyobb vá­A BIZTONSÁG TÉNYEZŐJE sárlója, megrendelései az or­szág külkereskedelmi forgalmá­nak 15 százalékát alkotják. A felsorolt tények és adatok ismeretében nyilván nem meg­lepő, hogy Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Államokban és Franciaország­ban tett nagy jelentőségű hiva­talos látogatásait követően a hét folyamán Delhiben folytat tanácskozásokat a kétoldalú kapcsolatok további alakulásá­ról és — magától érthetően — az Időszerű nemzetközi politi­kai kérdésekről. A magas szintű tárgyalások, kétoldalú találkozók sorában e mostaninak jogosan tulajdo­nítanak rendkívüli fontosságot a külpolitikai megfigyelők. Ugyanis Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi eszmecseréjére olyan időszakban kerül sor, amikor a szovjet békeoffenzl- va teljes mértékben kibontako­zott, az európai biztonsági és együttműködési konferencia harmadik — legmagasabb szin­tű — szakaszát készítik elő a konferenciák városában, az Egyesült Nemzetek Szervezeté­ben és a genfi tárgyalóasztal mellett intenzív tárgyalások folytatódnak az általános és teljes leszerelés kérdéseiről, az osztrák fővárosban pedig a Közép-Európában állomásozó haderők csökkentésének lehe­tőségeit tanulmányozzák. Te­hát annak a politikának az alapelvei érvényesülnek mind szélesebb összefüggésekben, amelyet Dzsavaharlal Nehru 1955-ös moszkvai látogatásakor fogalmaztak meg az azóta ne­vezetessé vált öt pontban. Ab­ban az öt pontban, amely a bé­kés egymás mellett élés alap­elveit foglalja össze, alterna­tívát nyújtva a különböző tár­sadalmi rendszerű országok együttműködéséhez, jószomszé­di, baráti kapcsolatainak kia­lakításához. Leonyid Brezsnyev indiai lá­togatásának ugyanakkor külö­nös súlyt kölcsönöz az a tény, hogy immár két esztendő táv­latából mérhető le a szovjet- indiai barátsági és együttműkö­dési szerződésben foglalt alap­elvek hatékonysága, pontosab­ban mozgósító ereje a kétolda­lú kapcsolatok progresszív fej­lődése szempontjából. Aligha férhet hozzá kétség, hogy a szovjet—indiai kapcsolatok mintaszerűek, a kölcsönös elő­nyökön alapszanak. A Szov­jetunió például ebben az esz­tendőben — Indiában nem ked­vezett az időjárás gabonafélék termesztéséhez — kétmillió tonna kenyérgabonát ajánlott fel a delhi kormánynak, ön­zetlen, baráti segélynyújtás ez, adekvát a barátsági és együttműködési szerződés szel­lemének. Ezzel egyidejűleg tény, hogy valóban rohamosan növekszik az indiai kivitel is a Szovjetunióba. így például 1972-ben 21,9 százalékkal több nyersanyagot — és ami felfi­gyeltető: 37,5 százalékkal több gépi berendezést szállított In­dia a Szovjetunióba. Ha tehát előbb mintaszerű kapcsolatok­ról, mintaszerű együttműködés­ről tettünk említést, nem tú­loztunk. És ezek után tán az sem meglepő, ha a békés egy­más mellett élés precedense­ként éppen a szovjet—indiai kapcsolatokkal érvel a nemzet­közi politikai megfigyelő. India népe, India kormá­■ nya rendkívül szívélyes fogadtatásban részesíti az SZKP főtitkárát, aki egyébként nem első ízben tesz hivatalos láto­gatást Delhiben. Leonyid Brezs­nyev 1961-ben járt Indiában, ekkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a tisztségében. Az elmúlt évti­zedben nagyot változott a vi­lág. Ezek a változások tör­vényszerűen jelentkeztek a szovjet—Indiai kapcsolatokban is. Ugyanakkor India belpoliti­kai képlete is megváltozott. Oj platform érvényesül, amelyet Indira Gandhi így fogalmazott meg: „A kapitalizmus nem old­hatja meg India problémáit, egyetlen út a szocializálás út- ia" BALOGH P. IMRE Szocialista igazságügyminiszterek tanácskozása Moszkva — Kedden Moszkvá­ban megkezdődött a szocialis­ta országok igazságügyminisz­tereinek tanácskozása, amelyen Szvetla Daszkalova bolgár igaz­ságügyminiszter, dr. Markója Imre magyar igazságügyi lamtitkár, Csan Kong Tiong, a VDK miniszterelnöki hivata­la igazságügyi bizottságának elnöke, Hans-Joachim Heusin- ger, az NDK miniszterelnök­helyettese és igazságügyminisz­tere, Armando Torrez kubai, Donoln Pürev mongol, Wlodzl- mierz Berutowicz lengyel, Teo­dor Vasiliu román, és Vlagyi­mir Tyerebilov szovjet igaz­ságügyminiszter, valamint Pa­vol Király, a Szlovák Szocia­lista Köztársaság Igazságügy­minisztere, a csehszlovák kül­döttség vezetője vett részt. A tanácskozás részvevői ta­pasztalatcserét folytatnak a szocialista országok jogi intéz­ményeinek az állampolgárok jogi nevelésében végzett mun­kájáról, az igazságügyminiszté­riumoknak a törvényhozás tö­kéletesítésében való részvételé­ről, valamint a szocialista ál­lamok igazságügyi szervei kö­zötti jogi kapcsolatok tovább­fejlesztésének kérdéseiről. Az ír kommunisták London — Az ulsteri Tarto­mányi Tanács Végrehajtó Tes­tületének megalakítása az an­gol kormánynak arról a törek­véséről tanúskodik, hogy új eszközökkel erősítse meg ural­mát Észak-írország fölött — állapítja meg Írország Kommu­nista Pártja Országos Végrehaj­tó Bizottságának közleménye. Az ulsteri Végrehajtó Tes­tület nem rendelkezik semmi­féle hatalommal se, következés­képpen nem oldhatja meg azo­kat a problémákat, amelyekkel Észak-írország munkásosztálya küszködik — hangoztatja a közlemény. Írország Kommu­nista Pártja a következő mini­mális követelésekkel lép fel: haladéktalanul szüntessék meg az internálásokat és oszlassák fel a különleges ítélőszékeket; hatálytalanítsák a megtorló intézkedéseket; vonjanak ki minden angol csapatot a mun­kásnegyedekből, ezt követően pedig az egész országból, hoz­zanak törvényt Észak-írország lakosságának jogairól. Az ír kommunisták felszólí­tották Anglia munkásosztályát és munkásmozgalmát, fokozza harcát e követelések teljesíté­séért, Eszak-lr ország dolgozói helyzetének megjavításáért. SZOVJET KÜLDÖTTSÉG érke zett tegnap Bagdadba az iraki kormány és az iraki Baath-párt regionális vezetőségének meg­hívására. A delegációt Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Leg­felsőbb Tanács Nemzetiségi Ta­nácsa külügyi bizottságának elnöke vezeti. A DÉL-KOREAI diákok kor­mányellenes mozgalmának leg­újabb fejleményeként az egyik szöuli magánegyetem 500 diák­ja kedden nagygyűlést, majd felvonulást tartott a főváros­ban, nagyobb politikai és okta­tási szabadságot követelve. A békésen tüntető diákok ellen rohamrendörséget vezényeltek ki, 60 tüntetőt letartóztattak. PJOTR GYEMICSEV, a Szov­jetunió Kommunista Pártja PB póttagja, a KB titkára az NSZEP Központi Bizottságának meghívására Berlinbe érkezett. A KGST-országok vezető gazdasági dolgozói Moszkvában a műszaki-anyagi ellátás prob­lémáiról tanácskoznak. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK sze­nátusa támogatja Nixon elnök javaslatát, mely szerint Agnew volt aleinök helyére Gerald For dot nevezzék kl. Párizs — Michel Jobert fran­cia külügyminiszter hétfőn más­fél órás megbeszélést folyta­tott Ahmed Zaki Al-Jamani szaúd-arábiai olajipari, vala­mint Belaid Abdesszalam algé­riai ipar- és energiaügyi mi­niszterrel. A két arab miniszter a nap folyamán érkezett Pá­rizsba, a nyugati fővárosokban teendő kőrútjának első állomá­sára. A körút célja az, hogy a kőolaj-exportáló arab országok (OAPEC) szervezetének meg­bízásából kifejtsék a nyugati kormányok előtt a szervezet­nek az olajexporttal kapcsolat­ban elrendelt korlátozó intéz­kedéseit. Az arab minisztereket kedden Pompidou francia köz- társasági elnök is fogadta. Belaid Abdesszalam egyéb­ként kijelentette: ha az Egye­sült Államok intézkedéseket hoz az olajembargót elrendelő arab országok ellen, úgy ezek az országok teljesen befagyaszt­ják az olajkivitelt, illetve kö-

Next

/
Oldalképek
Tartalom