Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-28 / 283. szám, szerda

GEORGES MARCHAIS LEVELE POMPIDOU ELNÖKHÖZ

Párizs — Georges Marchais, gz FKP főtitkára levelet intézett Pompidou elnökhöz és gbben felszólította, hogy a Közös Piac országainak koppenhágai csúcsértekezlete előtt Részletesen tájékoztassa a közvéleményt igazi szándékairól.

Marchais levelében rámutat grra, hogy a közvélemény nagy részében nyugtalanságot keltett az elnök terve, mely arra irányul, hogy a közöspiaci országok politikai együttműködése ürügyén létrehozza az európai kapitalista országok politikai tömbjét. Ez a tömb csak függvénye lenne az atlanti tömbnek és a kialakítandó nemzetek felett álló hatalom megfosztaná a Közös Piac országainak népeit attól a szuverén joguktól, hogy maguk szabják meg országuk politikáját és döntsenek sorsukról. Ezzel a tömbalakítással az európai nagyburzsoá- zia osztály-frontot akar létrehozni a munkás- és demokratikus mozgalommal szemben.

Mi hajlandók vagyunk részt yenni egy igazi európai építő munkában — hangsúlyozza az FKP főtitkára —, de csak a dolgozók érdekében és a nemzeti függetlenség teljes tiszteletben tartásával. Hívei vagyunk « politikai együttműködésnek a Közös Piacon belül és azon kívül, de azzal a céllal, hogy hozzájáruljunk a kontinens kollektív biztonságához, a tömbök

feloszlatásához, a nemzetközi enyhüléshez, a leszereléshez.

Marchais a továbbiakban hangsúlyozza: nem helytálló a kormány érvelése, amely szerint erre a politikára azért van szükség, hogy így Nyugat-Európa függetlenné váljék a' „szuperhatalmakkal“, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben és valamiféle „harmadik erőt" hozzanak létre. Ez az állítás már csak azért sem hihető, mert ha tényleg így lenne, akkor miért tartja a kormány az amerikai csapatok Európában maradását az „európai építés elengedhetetlen alappillérének“?

Korábban azt mondottuk — folytatja Marchais —, hogy « francia külpolitika az atlantiz- mus felé csúszik. Ma már azonban minden arra mutat, hogy ez a folyamat elérte célját, hogy ez a folyamat végpontjához jutott és, hogy ön, elnök úr, országunk külpolitikáját a szó szoros értelmében fel akarja fordítani.

Marchais befejezésül hangsúlyozza: az új nemzetközi helyzet azt követeli, hogy a kormány határozottan lépjen rá az igazi függetlenség útjára minden politikai és katonai tömbbel szemben és folytassa minden területen széles körű együttműködését valamennyi országgal, tekintet nélkül azok gazdasági és társadalmi rendszerére.

Athén utcáin ismét tankok cirkálnak. Az újabb katonai puccs ugyan megfosztotta Papadopuloszt hatalmától, elűzte a fekete ezredesek vezetőit, ám a jövő körvonalai, a perspektívák még nem rajzolódtak ki. (CSTK—UPI)

A DIFK TILTAKOZÁSA

Újabb rakétatámadás Phnom Penh repülőtere ellen

Az olajválság hírei

1973,

XI. 28.

Kommentárunk

M ilván nem túlzás, ha In- diáról, a világ második legnépesebb országáról azt állítjuk, hogy egyrészt az ázsiai kollektív biztonság, másrészt a világbéke megszilárdításának rendkívül fontos tényezője. Ugyanakkor tény, hogy Indiát nem szubkontinensnyl nagysága predesztinálja e szerep betöltésére, hanem kormányának nemzetközi politikai koncepciója, amely elvszerűen követi a pozitív semlegességi politika axiómáit. Nem véletlen tehát, hogy Indiát immár hagyományosan baráti szálak fűzik a szocialista közösség országaihoz. A baráti kapcsolatok alapját természetesen nem csupán a szerteágazó gazdasági és tudományos-műszaki együttműködés alkotja, hanem a nemzetközi politikai kulcskérdésekkel összefüggő nézetazonosság, illetve az álláspontok közelsége.

Különösen gazdag múltra tekinthetnek vissza a szovjet— indiai kapcsolatok. A hivatalos kapcsolatfelvételre 1947-ben került sor, s viszonylag rövid időn belül — már 1953-ban — megszületet az első, öt esztendőre szóló kölcsönös kereskedelmi egyezmény. Közismert tény, hogy a Szovjetunió mindenekelőtt az ország iparának a talpra állításához nyújtott jelentős segítséget. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlődését példázza, hogy húsz esztendő leforgása alatt (1953—1973) 1,7 millió rubelről 451 millió rubelre növekedett a szovjet—indiai árucsere-forgalom, amely előrejelzések szerint 1975-ig további

veteléseik teljesítésétől teszik függővé az exportot. Hozzáfűzte: az arab országokat az embargós intézkedések elrendelésekor az a törekvés vezérelte, hogy „megtisztítsák az utat a közel-keleti probléma végleges rendezése előtt'*.

London — Szaúd-Arábia felszólította az Arabian American Oil Company olajtársaságot, hogy haladéktalanul adja át részvényeinek 51 százalékát. Mint Fejszál Al-Szaúd olaj- és bányaügyi miniszterhelyettes közölte, hogy a szaúd-arábiai kormánynak ezt a követelését a „világban végbement változások váltották ki".

Múlt év decemberében Szaúd- Arábla már megszerezte az Arabian American Oil Company részvényeinek 25 százalékát. Az akkor aláírt szerződés értelmében Szaúd Arábia csak 1982-ben jutott volna a részvények többségének birtokába.

Saigon — A DIFK képviselői lemondták a dél-vietnami kétoldalú katonai vegyesbizottság küldöttségvezetőinek és albizottságainak szerdára kitűzött ülését, tiltakozásul a saigoni légierőnek a felszabadított területek ellen november közepe óta végrehajtott, egyre fokozódó támadásai ellen. A tiltakozás jeléül a DIFK megbízottja lemondta részvételét az Egyesült Államok vietnami agresz- sziója során eltűnt amerikaiak felkutatásával foglalkozó négyoldalú katonai vegyescsoport keddi ülésén is.

Mint emlékezetes, a saigoni légierő amerikai gyártmányú vadászbombázói az elmúlt tíz napban több száz bevetésben támadták Dél-Vietnam felszabadított területeinek sűrűn lakott körzeteit.

Phnom Penh — A kambodzsai felszabadító erők kedden hajnalban ismét rakétatámadást hajtottak végre a kambodzsai főváros, Phnom Penh repülőtere ellen. A Lón Nol rezsim katonai szóvivőjének közlése szerint a repülőtér körzetében gyalogsági összecsapás is volt — a felszabadító erők hétfőn éjjel megtámadták a rezsim alakulatainak egyik előretolt állását. A kézitusa egészen hajnalig tartott.

A harci tevékenység felélénküléséről adott hírt a Phnom Penh-i szóvivő a hónapok óta körülzárt Takeo (Phnom Penh- től 64 kilométerre délre) térségéből is — a felszabadító erők tüzérsége a tartományi székhely katonai célpontjait lőtte, míg a város környékén gyalogsági összecsapásokra került sor.

Lemondott a bolíviai kormány

La Paz — Hugo Banzer, a két évvel ezelőtt katonai pucs- csal hatalomra került bolíviai elnök hétfőn rádióbeszédben jelentette be, hogy nem szándékozik indulni az általa jövőre meghirdetett elnökválasztáson és egyúttal felszólította kormányát, hogy mondjon le.

Banzer meglepetés számba menő bejelentésének hátterét az utóbbi hónapokban többször közhírré tett különféle „jobb és baloldali összeesküvések", illetve ezek „leleplezése", a demokratikus rendszer híveinek, szakszervezeti vezetőknek a bebörtönzése és deportálása, az ónbányászok sztrájkmozgalma és nem utolsó sorban a chilei

katonai puccsal fémjelzett latin-amerikai jobbratolódás adja meg.

Az elnök felhívásának eleget téve a bolíviai kormány hétfőn lemondott. A nyugati hírügynökségek úgy tudják, hogy Banzer katonatisztekből és úgynevezett „független“ személyekből jelöl ki — nem új kormányt, hanem ügyvezető minisztereket, akik a bizonytalan időpontú választásokig hajtják majd végre az elnök utasításait. A rádióbeszéd és a kormány lemondása után az elnök hosszabb megbeszélést folytatott a távozó miniszterekkel és a fegyveres erők parancsnokaival.

20 százalékkal emelkedik. A Szovjetunió és a fejlődő országok közötti kereskedelmi kapcsolatok szintjén pillanatnyilag India áll a második helyen, ugyanakkor a Szovjetunió az indiai termékek legnagyobb váA BIZTONSÁG TÉNYEZŐJE

sárlója, megrendelései az ország külkereskedelmi forgalmának 15 százalékát alkotják.

A felsorolt tények és adatok ismeretében nyilván nem meglepő, hogy Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára a Német Szövetségi Köztársaságban, az Egyesült Államokban és Franciaországban tett nagy jelentőségű hivatalos látogatásait követően a hét folyamán Delhiben folytat tanácskozásokat a kétoldalú kapcsolatok további alakulásáról és — magától érthetően — az Időszerű nemzetközi politikai kérdésekről.

A magas szintű tárgyalások, kétoldalú találkozók sorában e mostaninak jogosan tulajdonítanak rendkívüli fontosságot a külpolitikai megfigyelők. Ugyanis Leonyid Brezsnyev és Indira Gandhi eszmecseréjére olyan időszakban kerül sor, amikor a szovjet békeoffenzl- va teljes mértékben kibontakozott, az európai biztonsági és együttműködési konferencia harmadik — legmagasabb szintű — szakaszát készítik elő a konferenciák városában, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és a genfi tárgyalóasztal mellett intenzív tárgyalások folytatódnak az általános és teljes leszerelés kérdéseiről, az osztrák fővárosban pedig a Közép-Európában állomásozó haderők csökkentésének lehetőségeit tanulmányozzák. Tehát annak a politikának az alapelvei érvényesülnek mind szélesebb összefüggésekben, amelyet Dzsavaharlal Nehru 1955-ös moszkvai látogatásakor fogalmaztak meg az azóta nevezetessé vált öt pontban. Abban az öt pontban, amely a békés egymás mellett élés alapelveit foglalja össze, alternatívát nyújtva a különböző társadalmi rendszerű országok együttműködéséhez, jószomszédi, baráti kapcsolatainak kialakításához.

Leonyid Brezsnyev indiai látogatásának ugyanakkor különös súlyt kölcsönöz az a tény, hogy immár két esztendő távlatából mérhető le a szovjet- indiai barátsági és együttműködési szerződésben foglalt alapelvek hatékonysága, pontosabban mozgósító ereje a kétoldalú kapcsolatok progresszív fejlődése szempontjából. Aligha férhet hozzá kétség, hogy a szovjet—indiai kapcsolatok mintaszerűek, a kölcsönös előnyökön alapszanak. A Szovjetunió például ebben az esztendőben — Indiában nem kedvezett az időjárás gabonafélék termesztéséhez — kétmillió tonna kenyérgabonát ajánlott

fel a delhi kormánynak, önzetlen, baráti segélynyújtás ez, adekvát a barátsági és együttműködési szerződés szellemének. Ezzel egyidejűleg tény, hogy valóban rohamosan növekszik az indiai kivitel is a Szovjetunióba. így például 1972-ben 21,9 százalékkal több nyersanyagot — és ami felfigyeltető: 37,5 százalékkal több gépi berendezést szállított India a Szovjetunióba. Ha tehát előbb mintaszerű kapcsolatokról, mintaszerű együttműködésről tettünk említést, nem túloztunk. És ezek után tán az sem meglepő, ha a békés egymás mellett élés precedenseként éppen a szovjet—indiai kapcsolatokkal érvel a nemzetközi politikai megfigyelő.

India népe, India kormá■ nya rendkívül szívélyes fogadtatásban részesíti az SZKP főtitkárát, aki egyébként nem első ízben tesz hivatalos látogatást Delhiben. Leonyid Brezsnyev 1961-ben járt Indiában, ekkor a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének a tisztségében. Az elmúlt évtizedben nagyot változott a világ. Ezek a változások törvényszerűen jelentkeztek a szovjet—Indiai kapcsolatokban is. Ugyanakkor India belpolitikai képlete is megváltozott. Oj platform érvényesül, amelyet Indira Gandhi így fogalmazott meg: „A kapitalizmus nem oldhatja meg India problémáit, egyetlen út a szocializálás út- ia"

BALOGH P. IMRE

Szocialista

igazságügyminiszterek tanácskozása

Moszkva — Kedden Moszkvában megkezdődött a szocialista országok igazságügyminisztereinek tanácskozása, amelyen Szvetla Daszkalova bolgár igazságügyminiszter, dr. Markója Imre magyar igazságügyi lamtitkár, Csan Kong Tiong, a VDK miniszterelnöki hivatala igazságügyi bizottságának elnöke, Hans-Joachim Heusin- ger, az NDK miniszterelnökhelyettese és igazságügyminisztere, Armando Torrez kubai, Donoln Pürev mongol, Wlodzl- mierz Berutowicz lengyel, Teodor Vasiliu román, és Vlagyimir Tyerebilov szovjet igazságügyminiszter, valamint Pavol Király, a Szlovák Szocialista Köztársaság Igazságügyminisztere, a csehszlovák küldöttség vezetője vett részt.

A tanácskozás részvevői tapasztalatcserét folytatnak a szocialista országok jogi intézményeinek az állampolgárok jogi nevelésében végzett munkájáról, az igazságügyminisztériumoknak a törvényhozás tökéletesítésében való részvételéről, valamint a szocialista államok igazságügyi szervei közötti jogi kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről.

Az ír kommunisták

London — Az ulsteri Tartományi Tanács Végrehajtó Testületének megalakítása az angol kormánynak arról a törekvéséről tanúskodik, hogy új eszközökkel erősítse meg uralmát Észak-írország fölött — állapítja meg Írország Kommunista Pártja Országos Végrehajtó Bizottságának közleménye.

Az ulsteri Végrehajtó Testület nem rendelkezik semmiféle hatalommal se, következésképpen nem oldhatja meg azokat a problémákat, amelyekkel Észak-írország munkásosztálya küszködik — hangoztatja a közlemény. Írország Kommunista Pártja a következő minimális követelésekkel lép fel: haladéktalanul szüntessék meg az internálásokat és oszlassák fel a különleges ítélőszékeket; hatálytalanítsák a megtorló intézkedéseket; vonjanak ki minden angol csapatot a munkásnegyedekből, ezt követően pedig az egész országból, hozzanak törvényt Észak-írország lakosságának jogairól.

Az ír kommunisták felszólították Anglia munkásosztályát és munkásmozgalmát, fokozza harcát e követelések teljesítéséért, Eszak-lr ország dolgozói helyzetének megjavításáért.

SZOVJET KÜLDÖTTSÉG érke zett tegnap Bagdadba az iraki kormány és az iraki Baath-párt regionális vezetőségének meghívására. A delegációt Borisz Ponomarjov, az SZKP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára, a Legfelsőbb Tanács Nemzetiségi Tanácsa külügyi bizottságának elnöke vezeti.

A DÉL-KOREAI diákok kormányellenes mozgalmának legújabb fejleményeként az egyik szöuli magánegyetem 500 diákja kedden nagygyűlést, majd felvonulást tartott a fővárosban, nagyobb politikai és oktatási szabadságot követelve. A békésen tüntető diákok ellen rohamrendörséget vezényeltek ki, 60 tüntetőt letartóztattak.

PJOTR GYEMICSEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja PB póttagja, a KB titkára az NSZEP Központi Bizottságának meghívására Berlinbe érkezett.

A KGST-országok vezető gazdasági dolgozói Moszkvában a műszaki-anyagi ellátás problémáiról tanácskoznak.

AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK szenátusa támogatja Nixon elnök javaslatát, mely szerint Agnew volt aleinök helyére Gerald For dot nevezzék kl.

Párizs — Michel Jobert francia külügyminiszter hétfőn másfél órás megbeszélést folytatott Ahmed Zaki Al-Jamani szaúd-arábiai olajipari, valamint Belaid Abdesszalam algériai ipar- és energiaügyi miniszterrel. A két arab miniszter a nap folyamán érkezett Párizsba, a nyugati fővárosokban teendő kőrútjának első állomására. A körút célja az, hogy a kőolaj-exportáló arab országok (OAPEC) szervezetének megbízásából kifejtsék a nyugati kormányok előtt a szervezetnek az olajexporttal kapcsolatban elrendelt korlátozó intézkedéseit. Az arab minisztereket kedden Pompidou francia köz- társasági elnök is fogadta.

Belaid Abdesszalam egyébként kijelentette: ha az Egyesült Államok intézkedéseket hoz az olajembargót elrendelő arab országok ellen, úgy ezek az országok teljesen befagyasztják az olajkivitelt, illetve kö-