Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-28 / 283. szám, szerda

Teherántól - napjainkig V. M. Berezskov első ízben jár Szlovákiában. A „Teherán 1943“ című tv-film bemutatójára érkezett, amelyet a hasonló című Berezskov-memoár alapján forgattak. V. M. Berezskov Sztálin és a szovjet küldöttség tolmácsaként részt vett a te­heráni konferencián, amelynek 30. évfordulójára a napokban emlékezik meg az emberiség. V. M. Berezskov 194U—41 között a Szovjetunió berlini nagykövetségének tanácsosa volt és pályafutása során több érdekes és magas szintű tanácskozáson vett részt. A második világháború befejezése óta újságírással foglalkozik, a „SZSA“ című szovjet folyóirat főszerkesztője. Rengeteget utazik, megjárta Indokínát, huzamusabb időt töl­tött Kínában, elkísérte Leonyid Iljics Brezsnyevet az Egyesült Államokban tett hivatalos útjára is. Több nemzetközi politikai tárgyú műve, riportkönyve látott napvilágot. A „Teherán 1943“ című művét a teheráni konferencia 30. évfordulója al­kalmából a Pravda Kiadóvállalat is megjelentette. Az alkalmat kihasználva felkértük Berezskov elvtársat, hogy válaszoljon néhány kérdésünkre. Pillantás a jövőbe Bemutatjuk o nitroi Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazdaságát # A gazdaság mai eredményein keresztül már a jövőbe láthatunk Aszfalt és beton­útok a gazdaság belső területén $ Tapasztalataikat nem rejtik véko alá ® A talajviszonyok nem a legked­vezőbbek Néhány éven belül 15—20 ezer hektárra bővül a kiállítási gazdaság területe Mindent a leg­korszerűbb szinten oldanak meg • Berezskov elvtárs a „nagy hármas“ teheráni konferenciája idején milyen vélemény alakult ki a háború utáni fejlődés irá­nyairól? Amennyiben a konferenciára háborús időben került sor, min­denekelőtt a háború gyors és győzelmes befejezése került elő­térbe. Ugyanakkor tény, hogy a konferencián két különböző tár­sadalmi rendszer képviselői ül­tek tárgyalóasztalhoz. Termé­szetesen kinek-kinek megvolt a maga elképzelése arról, mit hoz számára a győzelem. Legfonto­sabb a tartós béke megteremté­se és egy olyan szervezet létre­hozása volt, amelynek őrködnie kell a béke ügye felett. Chur­chill és az angol uralkodó kö­rök számára a győzelem nyil­vánvalóan a brit birodalom meg­szilárdításával jelentett egyet, míg az Egyesült Államok, amely éppen kitört az elszigetelődés politikai keretei közül egészen egyértelműen arra törekedett, hogy a háború befejezése után egyfajta „világuralmat“ bizto­sítson magának. Ez a magyará­zata annak miért érvényesült az az irányelv, amely a Szov­jetunió és Németország katonai konfrontációjába csak annak utolsó szakaszában tartotta ta­nácsosnak a beavatkozást. Mi­után „nem jött ki a lépés“ a nyugati hatalmak halogató tak­tikába kezdtek a második (nyugati) front megnyitása kö­rül. Ez a taktika azt célozta, hogy a szovjet hadsereg ne tel­jesíthesse a felszabadító szere­pét. Mint ismeretes, a szovjet vezetés a többi európai állam területéről is tervbe vette a fa­siszta betolakodók kiűzését. Churchill nyilván ezért he­lyezte előtérbe a nyugati szö­vetségesek partra szállását a Balkán-félszigeten. Ezeknek a haderőknek tulajdonképpen el kellett volna torlaszolniuk a szovjet hadsereg útját nyugat felé. És ebben a tekintetben rendkívül fontos szerepet töl- több be a teheráni konferencia, amelyen elhatározták a máso­dik, nyugat-európai, front meg­nyitását. Ma is elevenen él az emlékezetemben a szovjet kül­döttségnek az a számtalan kí­sérlete, hogy megtudakolja va­jon a nyugati hatalmak mikor óhajtják megnyitni a szóban forgó frontot. Nos, e kísérletek nem vezettek eredményre. A helyzet olyannyira kiéleződött, hogy Sztálin egy esetben felállt az asztal mellől és kijelentette: „Nincs itt mit keresnünk, van elég munkánk a fronton.“ Ek­kor úgy tűnt, hogy ezzel véget ért a teheráni konferencia és a szövetségesek között viszályra kerül sor. • Ön tagja volt a szovjet küldöttségnek a Dumbarton Oaks-i konferencián is... Igen, rendkívül érdekes kon­ferencia volt ez. Ekkor 1944- ben már világos volt, hogy győznek a szövetségeseik, vi­szont nem lehetett tudni, mikor fejeződik be a háború, hiszen Franciaország és több más or­szág is még a megszállók igá­ját nyögte. És ekkor Dumbarton Oaks-ban diplomaták különbö­ző csoportjai azon törték a fe­jüket, miként rakják le egy vi­lágszervezet alapjait. Ellentétes Valentyin Berezskov a teheráni konferencia eseményeire emlé­kezik, a pillanatnyi helyzetet elemzi, felvillantja a távlatokat. (A szerző felvétele) érdekek is megnyilvánultak. Végeredményben azonban itt, ezen a konferencián dolgozták ki az Egyesült Nemzetek Szer­vezete alapokmányának körvo­nalait. Ma, amikor az Egyesült Nem­zetek Szervezete mögött több mint negyedszázados eredmé­nyes tevékenység áll, látom mennyire fontosak voltak a Dumbarton Oaks-i viták és mi­lyen sokat jelentett a szovjet küldöttség elvszerű magatartá­sa. • Ügy gondolja, hogy az Egyesüli Nemzetek Szervezete teljesíti küldetését és hozzájá­rul a világ megváltoztatásához? Tagadhatatlan, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezete tör­ténetében több olyan kísérletre került sor, amikor bizonyos po­litikai csoportosulások vissza akarták élni e legmagasabb nemzetközi fórum tekintélyével és hitelével. Tán elegendő, ha csupán Korea és Kongó példá­ját említjük meg. Viszont tény, hogy az ENSZ talaján számos jelentős megállapodás nemzet­közi konvenció született és az is tény, hogy éppen a világ­szervezet közgyűlésein érezhető leginkább a haladó nemzetközi közvélemény ereje a külpoliti­kai kérdések megoldásával ösz- szefüggésben. Az ENSZ lehető­vé teszi, hogy éppen a világ közvéleménye előtt leplezzük le az agressziót, a háborús előké­születeket, valamint azokat az akciókat, amelyek végképp nem szolgálják a béke ügyét. Mindez természetesen rendkívül megne­hezíti az imperialista erők hely­zetét. Ezzel egyidejűleg a világ- szervezet számos más kérdés- csoportra is összpontosítja a fi­gyelmét, így a harmadik világ­nak nyújtott segítségre, az egészségügyre, a szociális és gazdasági segélynyújtás proble­matikájára stb. • Az ENSZ közgyűlésén ép­pen a napokban kezdődött meg a vita arról a szovjet javaslat­ról, amely a Biztonsági Tanács, állandó tagjai katonai költség- vetésének a tíz százalékos csök­kentését irányozza elő. Mint is­meretes az így megtakarított összegei a fejlődő országok megsegítésére fordítanák. Gon­dolja, hogy elfogadják ezt a ja­vaslatot? Valószínűleg nehézségek lesz­nek. Viszont ez a gondolat fel­keltette a figyelmet és nem csu­pán a fejlődő országokban, ha­nem világszerte. Ügy gondolom, a javaslatot végül is elfogad­ják, ugyanakkor lehetséges, hogy ellenzői ismét időhúzásra rendezkednek be. Mindeneset­re a kérdés megközelítése a fontos. Tudja, nekem úgy tűnik, hogy egy új korszakba lépünk. A kapitalista világ eddig csupán az erő politikájára támaszko­dott. Arra, hogy az erővel való fenyegetés vagy a gazdasági nyomás lehetővé teszi számára céljai elérését. A Szovjetunió, a szocialista közösség országai, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom, valamint a népi-nemzeti felszabadító moz­galom sikerei láttán a realitás talaján álló burzsoá politikusok is tudatosították, hogy az erő politikája nem vezethet siker­hez, sőt adott esetben nukleáris katasztrófát eredményezhet. Ez a tény ösztönzi ezeket a poli­tikusokat arra a gondolatra, hogy a kapitalista világnak a békés egymás mellett élés „já­tékszabályaihoz“ kell igazodnia. • Európa napról napra, szin­te a szemünk láttára változik. Milyen különbségeket lát a ma Európája és a háború előtti Eu­rópa közölt? Mind a mai napig többen fel­vetik a kérdést: hiszen a hábo­rú időszakában létezett szövet­ség az európai országok között a közös ellenség ellen, sőt szá­mos terv született, amely a há­ború utáni gazdasági, tudomá­nyos-műszaki és egyéb együtt­működést célozta. Miért nem került minderre sor? Röviden úgy válaszolhatunk erre, hogy az Egyesült Államokban a hábo­rút követő években olyan irány­zat érvényesült, amely az ame­rikai világhatalom megteremté­sére törekedett. Tény, hogy a háborút követő első esztendők­ben egyedül az Egyesült Álla­mok rendelkezett nukleáris fegyverrel. Ugyanakkor a há­ború nem érintette közvetlenül Amerikát, amelynek ipari po­tenciálja valóban hatalmas volt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államokkal szemben függő vi­szonyba került az összes kapi­talista ország. Az amerikai világhatalom megteremtésének egyedüli aka­dálya a Szovjetunió és a szo­cialista közösség volt. így az­után Washington a szovjetelle- nesség vonalára épített Európá­ban, amely végeredményben a NATO megalapításához vezetett. Az európai országokra a hideg­háború hosszú évei vártak. Most azonban láthatjuk, hogy a szo­cialista országok igazságos har­ca meghozta sikerét az európai biztonság és együttműködés te­rén is. • Berezskov elvtárs annak idején mint Amerika-szakértő, a külügyi népbiztosságon dolgo­zott. Mennyiben módosultak a tengerentúli álláspontok és vé­lemények a Szovjetunióval szemben? Ebben a vonatkozásban nagy szerepet töltött be az ellenséges propaganda. A hidegháború éveiben kampány indult, amely lépten nyomon hangoztatta, mennyire elmaradott ország a Szovjetunió. Nos, az amerikai közvéleményt így azután több sokk is érte. Az első szovjet műhold fellövése is ezek közé tartozott például. Az amerikai propaganda többek között „ti­tokzatos“ embereknek tüntette fel a szovjet vezetőket. Nos, Brezsnyev elvtárs látogatása az Egyesült Államokban személyé­nek varázsa, természetes humo­ra, igyekezete, hogy az embe­rek mind szélesebb körével ta- lálkozhassék, ismét megmutatta a szovjet politikus igazi arcát. Ügy gondolom, hogy a magas szintű tárgyalások rendkívül je­lentősek a kapcsolatok megja­vítása szempontjából és hozzá- rulunk ahhoz, hogy az Egyesült Államokban is jobban megért­sék a szovjet törekvéseket. DUŠAN KERNÝ A párt és a kormány legma­gasabb szervei 1960-ban hoztak határozatot arról, hogy Nitrán meg kell szervezni az Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállí­tás Gazdaságát. A kiállítási gaz­daságnak a következő fő fel­adatokat szánták: • gondoskodjon belterjes, nagy termelékenységű és kor­szerű szervezett növénytermesz­tésről, és az állattenyésztés mintaszerű üzemeltetéséről; • terjessze és általánosítsa a gazdálkodás progresszív nagy­üzemi formáit; • gondoskodjon a gyakorlati mezőgazdasági dolgozók szem­léltető oktatásáról és tovább­képzéséről. Ezekhez a röviden megfogal­mazott fő feladatokhoz még az is szigorúan hozzá tartozik, hogy minden téren az iparosí­tott mezőgazdasági termelés le­gyen a mérce, hogy az intézet­tel szorosan együttműködő fő­iskolai és középiskolai hallga­tók és természetesen a gazda­ság sok ezer látogatója, ne csak azt lássa, tapasztalja, ami már a mában is megvan, hanem arról is képet kapjon, hogy mi­lyen lesz a jövő mezőgazdasá­ga, s hogy az ifjú szakemberek már a jelenben megláthassák a kitárulkozó jövőt, felkészülje­nek, mégpedig alaposan, a rá­juk váró feladatokra. A nitrai Állandó Országos Mezőgazdasági Kiállítás Gazda­sága 1962-ben kezdte meg mű­ködését. Eredményekben gaz­dag tizenegy év áll tehát mö­götte. Ésszerűnek mutatkozik az is, hogy éppen itt, az öreg Zobor alján vert tanyát a fiatal tudományos központ. A válasz­tásnál az is sokat nyomott a latban, hogy itt székel a Mező- gazdasági Főiskola, valamint több tudományos és kísérleti intézet. A nem mindennapi gazdaság mezőgazdasági földterülete je­lenleg 3002 hektár. Ebből 2729 hektár a szántóföld, 101 hektár a szőlő, 77 hektár a kertek és az ültetvények, 95 hektár pedig a rét és legelő. Már a neve is elárulja, hogy ez a kiállítási gazdaság még a mintagazdasá­gok között is különleges helyet foglal el. Itt minden olyan fej­lett, magas szintű, amilyennek a holnap mezőgazdaságát kép­zeljük. Azért hangsúlyoztam azt is, hogy a gazdaság jelenlegi földterülete 3002 hektár, mert a jövőben már nem ennyi lesz. Miután minden szakaszon a rendes kerékvágásba lendültek, 15—20 ezer hektárosra akarják bővíteni a gazdaságot. A sok ezer hektárra való ki­bővítés nem lesz zökkenésmen­tes, de az is bizonyos, hogy a elenlegi szakembergárda alapo­san felkészül a nagy feladatra. Persze sok mindent nem lehet egyik napról a másikra megol­dani. A jelenlegihez hasonló korszerű gazdasági épületek megépítése is sok időbe került, s bizonyára az új parcellákat sem övezi majd azonnal aszfal­tozott út. Eddig 280 hektáron valósították meg a trágyaleves öntözést, és 960 hektáros föld­területet láttak el öntözőberen­dezéssel. Lássuk tehát, hogy ez a jól felszerelt gazdaság mit produ­kál a népgazdaságnak. A kezde­ti évben, 1962-ben hektáronként még csak 26,5 mázsa volt itt a gabona hektárhozama, 1972-ben már 43,6 mázsa. Sokkal na­gyobb a különbség a cukorré­pánál és az évelő takarmányok­nál. 1962-ben még csak 51 má­zsa cukorrépa termett hektá­ronként, 1972-ben már 432,6 mázsa. Az évelők a 27,4 mázsá­val szemben tavaly 100,7 má­zsás hozammal fizettek. A sző­lőtermés is megkétszereződött. A növénytermesztéssel párhu­zamosan az állattenyésztés is sokat fejlődött mind darab­számra, mind a hasznosság szempontjából. 1962-ben 100 hektárra számítva 50,2 szarvas- marhát, ebből 17,3 tehenet, 118 sertést és 6,7 juhot tartottak, jelenleg sertésből 152 az egy hektárra eső állomány, a többi pedig megkétszereződött. Te­gyük hozzá azt is, hogy köz­ben az állomány minősége is javult. A tejhozam például csaknem 1000 literrel növeke­dett, s tavaly már elérte a 3040 literes átlagot. Még töb­bet mond, ha ezen a szakaszon a távlati terveket nézzük. Bár 1980-ra — a gazdaság nagyará­nyú kibővítésére való tekintet­tel —, az egy tehénre eső évi tejhozamot „csak“ 4000 literre tervezték, de 1990-re már 5000 liter tej a tervük. Ehhez igazo­dik a fajták megválasztása és természetesen a takarmányozás is. 1972-ben a szántóföld 51,9 százalékán termesztettek gabo­naféléket és 37,4 %-án szántó­földi takarmányokat. 1980-ig ez a következőképpen módosul: szemeseket a szántóterület 63 százalékán fognak termelni szántóföldi takarmányokat pe­dig csak a terület 26 százalé­kán/ Ehhez hozzátartozik még az is, hogy nem csupán a szán­tóföldi takarmányokat fogják öntözni, hanem a réteket és le­gelőket is. Tanulságosak a ter­melési eredményekben mutat­kozó különbségek a gazdaság egyes részlegei között. Például a Mikov Dvor-i részlegen ta­valy 600 tehenet tartottak, egy- egy tehéntől 3498 liter tejet fej­tek. Ez az istálló nem tartozik a legkorszerűbbek közé, s an­nak ellenére, hogy a gazdaság­ban a legjobb fejési eredményt érték el, az egy dolgozóra eső munkatermelékenység csak 180 ezer korona volt, míg a korsze­rű Veľké Janikovce-i farmon a munkatermelékenység egy-egy dolgozóra 270 ezer koronát tett ki. Hangsúlyozni kell még azt is, hogy az Állandó Országos Me­zőgazdasági Kiállítás Gazdasá­gának nem az az egyedüli föl­adata, hogy az adott termelési feltételek mellett rekordhoza­mokat érjenek el. A kiállítási gazdaságnak már a neve is tar­talmazza, hogy a gazdaság leg­fontosabb feladatai közé tarto­zik a korszerű termelési tech­nológia népszerűsítése. A jövő évben a kettős jubileum — a szocialista nagyüzemi mezőgaz­daság 25. és a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójának tiszteletére minden eddiginél többet szeretnének nyújtani a látogatóknak. SZOMBATH AMBRUS (Könözsi felvétele) 1973 XI. 28. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom