Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-15 / 272. szám, csütörtök

Szívvel és tehetséggel Az elkötelezett képzőművészek II. országos tárlato Szélesre tá­rult a bratisla­vai Művészet Házának kapu­fa, hogy termei befogadják az 1973-as eszten­dő elkötelezett alkotásait. A minden érte­lemben jelentős anyag kulturá- lis-politikai fel­adatot teljesít. Napjaink művé­szei a haladá­sért vívott küz­delem jó harco­sai, lelkes épí­tői a szocialista társadalomnak. Munkáik kor szerű esztétikai, erkölcsi és fi­lozófiai eszmék jegyében fogan­nak. Mint az előrelépés kép­viselőinek a ina forró prob­lémái képezik gondjukat: a nemzeti törek­vések, a politi­ka, a kultúra, a tudomány és művészet ügye. S mindenek »lőtt a béke biztosítása. A világ-, és csehszlovák bé kemozgalom egy negyedszázad dal ezelőtt született meg. Ez a fontos évforduló is időszerűvé teszi a világ mai létfontosságú keményeiben az együttlüktető, aktív részvételt. S lehetne-e szebb jelszavunk, mint e biz­tató ígéret: „A béke győz a há boru felett”. Közeledik a szlovák történe lem legkiemelkedőbb esemé­nyének, a Szlovák Nemzeti Felkelésnek 30. évfordulója, ez is kiapadhatatlan forrása az ösztönző és sugalmazó művé fczi témáknak. Az idei képzőművészeti alko­tások eszmei-politikai irányát fezen kívül a mából a múltba Való visszapillantás is jellem­zi, a történelmi örökség idézé­se, az értékes nemzeti és for ŕadalmi hagyományok feleleve- hítése. Annál is inkább, mert a Szocialista hazaszeretetei, a proletár nemzetköziséget, a ma embere munkáját méltató al­kotásoknak politikai és művé Szeti mozgósító szerepük van. S a nyílt művészi beszéddel hir detett eszmék a szocialista ein bernek közvetlen formálói. Gut tuso szerint „a festőnek (álta Iában a művésznek) nem lehet más dolga, rrtint figyelni és formálni a valóságot. S ezt a valóságot kultúrpolitikánk szel­lemében a szocialista realiz mus alkotó módszerével kell tflkrözni. Ez az alkotómódszer «eni jelent korlátozást, sem le­szűkítést. Statikus jellegű ter­mészeti hitelesség, az élet fel fezíni jelenségeinek ábrázolása helyett a korszerű realizmus KULTURÁLIS HÍREK □ Graham Greene új regénye, A tiszteletbeli konzul, egy brit diplomatáról szól, akit dél-ame­rikai gerillák az amerikai nagy­követ helyett rabolnak el ‘ — tévedésből. Graham Greene sze­rint Dél-Amerika ma a világ legérdekesebb része, ahol az fember a nagy történelmi erők Valódi összeütközéseiben fog­lalhat állást. □ Az évad egyik nagy fel­fedezettje: a brazil Alfred Cour- rnes, egy teljesen ismeretlen fezürrealista, akinek most hir­telen rengeteg rajongója tá­madt, s egy ismert műkritikus, Jean-Marc Campagne monográ­fiát jelentet meg róla az Eric Losfeld kiadónál. □ A Vietnami Demokratikus Köztársaságban a múlt tanév­ben 4,5 millió tanuló járt álta­lánosan képző iskolákba és kb. egymillió hatéves gyermek vett részt iskolaelőkészítő foglalko­zó okon. A háborús pusztításo­kon kívül a pedagógushiány okozza a legnagyobb nehézsé­get az oktatásügyben. A mint- fegy 200 ezer pedagógus nagy része csak rövidített képzésben fészesülhetett korábban. kiválaszt, ítél és javasol. A nap­jainkban végbemenő, nagyará­nyú, sokrétű változásról az új tartalom megkívánta dinamiz­mussal, szubjektív elemek meg­szólalásával, személyes nyelve­zettel szól. Hiszen a művész önmagáin át nézi a dolgokat, s élménye festői megjelenítése teszi maradandóvá alkotását. Tehát érvényesülhet az alkotó- irányzatok sokfélesége. Ám ter­mészetes követelmény az ideo­lógiai tisztánlátás, hogy a ko­runkról való beszámoló igaz le­gyen s az energiákat haladó irányba terelje. A szocialista realizmuson belül érdekes párhuzam.vonható a különböző korosztályú kiállí­tó művészek látás-, és megje­lenítési módja között. Mert be­érkezett és beérett, fiatal és még fiatalabb alkotók összesen 162-en jelentkeztek 484 művel. A bíráló bizottság 117 fest­ményt, 65 grafikát és 35 plasz­tikát, 112 művész munkáit fo­gadta el. Az SZNF évfordulójára készülő alkotások vontak el több művészt a jelen tárlaton való részvételtől. Az anyag a tavalyinál mennyiségileg ki­sebb, de elmélyültebb, kiérlel­tebb, ígéretesebb. Választékos ízléssel való elrendezése Drop t*a építészmérnök érdeme. V. Žilinčanova Leány című kompozíciója az objektív lát­vány és a festői absztrakció szerencsés összeegyeztetése. A formaelemek, a figurák ritmusos ismétlése fokozza a kép szug gesztivitását. A kevés szólamú szín egységesen olvad a szelí­den aranyló fényl>e M. Štrbí koná diptichonján a Háborúban és a Békében, mellyel a koresz­me és az egyéni látomás költői összhangját sikerült éreztetnie. Lőrincz Gyula művészete együtt dobban a Kfaki anya tragikus sorsával. Feszültséggel telt, drá­mai hangsúllyal Jeleníti meg a rémülettől torz gyermekarco­kat, a végsőkre elszánt asszony­nak a védelmükre kitárt ex­presszív formálású kezeit. M. Jakaböié Csendéletek a fehér galambbal zárt szabatos szer­kesztésű határozott rajzú, le fogott színű, a társadalmi való­ság talaján álló alkotás. E. Ši merová kompozíciója is a békét eszményíti. L. Berger három vászna megannyi színkölte­mény. Ám nem puszta esztéti­kumot nyújtók, hanem a tech­nikát, az emberi tevékenységet értékelő alkotások, (a Víztáro­ló). R. Fila önálló hangú, hár­mas kompozíciója a börtön szörnyű sötétjéből az értelem, a szabadság világossága felé törő ember arcát gondolati és művészi fegyelemmel formálja. J. Knil az SZNF négy jelene­tét drámai fojtottság üli meg, ami végül a Győzelemben oldó­dik fel. B. Kuľhavý vállalja az új tartalmak új megoldását. A mértani rendben húzódó baráz­dák fölött a pacsirta dala ve­rőfényben csattan fel. E. Zme ták az „ország acélszívének“ a mél latója. Modelljét, az érde­mes munkást expresszíven jele­níti meg. /. Nemčik festői ízek­kel teli Duklaalji tavaszát a természet és hazaszeretet su­galmazza. Szabó Sándor konst­ruktív formákkal, nyílt arcú emberekkel jellemzi a falut. M. Mravec a Felkelés egy mozgal­mas, feszült jelenetét azonosul­va rögzíti. Barta Gyula közpon­ti témája a fényt, értelmet árasztó villamosítás. Magasfe­szültségű vezeték szerelése.) T. Romahák színes, lírikus ter­mészetrajongó. M. Vrtiak hőse megfeszített erővel, akarattal vívja az élet örök harcát a ha­lál ellen. f. Čihánková Óráján a közösségi mondanivaló a konstruktivista tézis alapján a harmóniái az ellentétek egyen­súlyaként értelmezve hirdeti. /. Ghovan elszánt, tiltakozó bá­nyászai egy letűnt korszak nyomorúságát idézik. V. Krai- Cová megragadóan utal a kü­lönböző nemzetiségű egyének közötti természetes emberi kap­csolatokra. M. Kliméák falkár- pitterve magabiztos világos fel­építéssel, a meggyőződés ösz­tönző erejével dicséri az embe­ri munka minden válfaját. A grafikusok közül R. Dúbravec a felszabadult nép biztonságot, derűt sugárzó életét művészi kifejező erővel érzékelteti. J. Bálái véres, aktuális szörnyű­ségre elmékeztet: a meggyil­kolt Allende távolba néző sze­mének utolsó pillantására. /. Filo, szitanyomai grafikai vo­nalainak és eszméinek tiszta­ságával hatnak. Szabó Erzsi a természeti környezetet s a gyer­meket szembesíti az anya s a művész gyengéd lírájával. A plakátok, A. Zimkáé elsősorban az ember gondolatáért és szí­véért folytatott harcban vesz­nek részt. A plasztikák közül figyelmet érdemel A. Walter Soha többé című kerámiája. Kitűnő felké­szültségű művész eszmeköréről és formaérzékéről ad hírt. Pa­taki Klára markáns kifejező erővel bontja ki a fából a kö­zépkori szlovák történelem ne­ves alakjait. /. Kulich monu­mentális Anyám szobra mint jelkép, s mint arcmás szívhez szóló L. Cvengrošová kőszobra a „Föld“ vitális természeti for­mákat idéz, Moore hatása alatt. A. G. Drobná kőbe faragott fiatalságának plasztikai nyelve üde, őszinte. A tartalmas seregszemle személyes hit­ből, mély szen­vedélyből, tisz­ta eszmeiségből fakadó, hol hű­vös fegyelem­mel, hol hatá­sos megmunká­lással alkotott művei a mának megfelelő szemlélettel áb­rázolják az em­berek és tár­gyak konkrét világát a tudat és belső élet új- jáformálását. Amit nyújtanak, nemcsak művé­szeti élmény, hanem intenzív hozzájárulás a sokoldalúan képzett szocia­lista ember ki- j alakításához. SZÜLŐK, NEVELŐK FÓRUMA A HAZAFIASSÁGRA NEVELÉS J. Baláž: Allende elnök szeme BÁRKÁNY JENÖNÉ Az ifjú nemzedék szocialista neveléséről szóló párthatározat egyik legfontosabb feladata a hazafiasságra nevelés. A köz­ponti bizottság júliusi plenáris ülése óta eltelt néhány hónap lehetővé teszi, hogy a párt ál­tal kitűzött feladatokat teljes­ségükben és összefüggéseiben lássuk, felmérjük jelentőségü­ket s egyre inkább tudatosítsuk kölcsönhatásukat. A cél egyér­telmű és világos: Hz új, sokol­dalúan fejlett ifjú nemzedék nevelése; e célkitűzést azon­ban csak mindennapi munkával érhetjük el, hiszen csakis a lelkiismeretesen végzett tevé­kenység eredményeként, foko­zatosan alakul ki a szocializ­musért élő, a jövőt építő egyén személyisége. A hazafiasságra nevelés kér­désével kívánunk foglalkozni s ennek kapcsán eljutottunk a személyiség fogalmához. Nem véletlenül történt ez; a szemé­lyiség a nevelés szempontjából ugyanis az egyén valamennyi lelki tulajdonságainak összes­ségét jelenti, az egyéni voná­sok együttvéve alkotják az em­ber személyiségét, aki a kör­nyező világhoz való kapcsola­tát, viszonyát jellembeli tulaj­donságai révén juttatja kifeje­zésre. A párt által kitűzött programnak — mely az oly bo­nyolult egyéniség feji esetését kívánja előbbre vinni — tehát a szó szoros értelmében a jel­lembeli tulajdonságokkal kap csolatos valamennyi kérdést értenie kell, sőt tartalmaznia kell azokat a módszereket is, amelyekkel a személyiséget a szocialista társadalom szük­ségleteivel összhangban fej­leszthetjük. Itt-ott olyan néze­tek is elhangzanak, hogy az if­júság szocialista nevelésének igényes és sokrétű programja a részfeladatok megoldása so­rán formalizmushoz vezethet. Ez a veszély éppen a legáltalá­nosabb jellembeli tulajdonsá­gok formálása, a nevelés során fenyeget. Például: az egyénnek a társadalomhoz, az egyénnek a munkához, a munka eredmé­nyeihez, de aiz önmagához való viszonya kialakítása során. A kétkedők nézeteinek eredőjét keresve, rájövünk, hogy a né­zeteknek több a nevezőjük. Az egyik az, hogy az említett leg­általánosabb nevelési feladatok nem újak, hiszen ezek már az­előtt is a párt politikájának szerves részei voltak, ám a ta­nítók és a nevelők egy resize képtelen ezeket konkrét tarta­lommal telíteni, konkrét formá­ba önteni s újszerűvé tenni. A másik, gyakorlati vonatkozású probléma. Azzal függ össze, hogy a legáltalánosabb jellem­beli és egyéni tulajdonságok formálása tulajdonképpen hosz- szantartó folyamat, a nevelés eredménye tehát nem mérhető le egyik napról a másikra, egyesek ezért hatásosabbnak vélik, ha a kézzel kimutatható, látszólag konkrét feladatoknak szentelik magukat. Nagy hiba lenne így értel­mezni az ifjú nemzedék szocia­lista nevelésének programját, írásunkban éppen azért vetet­tük fel a hazafiasságra nevelés kérdését, hogy konkrétan rá­mutassunk erre, az ún. legál­talánosabb személyiségi és jel­lembeli tulajdonságok kialakí­tása szempontjából nem a nagy szavak, a nagy gesztusok a döntők, hanem — akárcsak a nevelés bármely területén — e tekintetben is a mindennapi ap­rómunkán van a hangsúly. A hazafiasságra nevelésről beszélünk s úgy tűnik, szinte a lényeg közepébe vágtunk. Ezért világítsuk meg, tulajdon­képpen mi rejlik a fogalom mögött, s elemezzük, milyen mozzanatokból, gondolatokból, állásfoglalásokból alakul ki a fiatalok képzeletében a haza fogalma. Mennyi időt kell szen­telni a nevelésnek, hogy a fia­talok megértsék, mi a haiza s azt, hogy hazánk elválasztha­tatlan az itt élő emberektől, a bennünket körülvevő termé­szettől, s az emberek saját el­képzeléseik és célkitűzéseik szerint formálják, alakítják ha­zánkat. Igen, a hazafiasságra nevelést mindig a megismerés folyamatával kezdjük, mert vi­szonyt, kapcsolatot csak olyas­valamihez alakíthatunk ki, amit ismerünk, amit értünk. A haza­fiasságra nevelés lényege tehát nem más, mint a haza iránti viszony, kapcsolat kialakítása, formálása. Ľudovít Pezlár a párt központi bizottsága júliusi plenáris ülésén ezzel kapcso­latban az alábbiakat mondotta: „Az ifjú nemzedék szocialista nevelése a nemzeti öntudat, a hazafiasság és az internaciona- lifcmus közti viszony helyes értelmezését feltételezi. Amint azt a párt novemberi ideoló­giai plenáris ülése is hangsú­lyozta, jelenleg ez azt jelenti, hogy az ifjúságot a cseh és a szlovák nép, illetve a hazánk­ban élő nemzetiségek közti szoros együvé tartozás szelle­mében, a csehszlovák hazafi- ság és államiság szellemében kell nevelni.“ Az így megfogal­mazott feladat programszerű, tulajdonképpen keret, melyet konkrét tartalommal kell telí­teni; a megvalósítás lehetősé­gei tehát korlátlanok és sok­rétűek. Nem kívánunk receptet adni a neveléshez, az elmondottak inkább csak a lehetőségeket veszik számba. Lehetőségeik viszont nemcsak a tanítóknak és a nevelőknek, hanem a szü­lőknek is vannak. A gyermek iskolába kerülve különféle is­mereteket szerez a világról és a természeti jelenségekről. Az ismeretek többsége hazánk je­lenével és múltjával, az itt élő emberekkel, az általuk beszélt nyelvvel kapcsolatos. Mégis az ismeretek átadásakor ezekről mint magától értetődő dolgok­ról beszélünk, anélkül, hogy rá­mutatnánk, a tanulók milyen kapcsolatban vannak ezekkel az ismeretekkel. Helyes neve­lési módszerrel mennyi szere­tet, vonzalom alakítható ki a gyermekekben városaink, fal- vaink, természeti szépségeink iránt. Ennek kialakításában je­lentős szerepe van a történe­lemnek és a nyelvtannak. A falvaknak és a városoknak megvan a régmúlt és a jelen­kori történelmük. A tanulók­nak ezekkel úgy kellene meg­ismerkedniük, hogy egyre in­kább tudatosítsák, ők is a tör* tónelem részei, képletesen szól­va, ők maguk a történelem ke­rekének mozgatói. Nevelési szempontból rendkívül haté­konynak bizonyul, ha az „ap* róságok“, a „csekélységek“ történelmével foglalkozunk. Ezekre a történelem órák so- rán nem igen marad idő, azért arra törekszünk, hogy a tanu­lók szabad idejét helyesen szer^ vezve és irányítva a természet- rajzi szakkörök keretében erre is lehetőség nyíljon. Például konkrét tapasztalataink vannak arról, hogy míg a történelmi tényeket a tanulók úgy fogják fel, mint ami rajtuk kívül tör­tént, arai mai életünkkel nem is igen függ össze, eddig a he­lyesen „tálalt“ érdekességek a történelemből, például lakhe^ lyük egy-egy üzeméről, házá- ról, esetleg a környéken lezaj­ló eseményekről igen lekötik a gyermekek figyelmét, s benső­ségesebben viszonyulnak hoz­zájuk. Bizonyos vonatkozásban a történetek részeseiként érzik magukat. Az így felkeltett ér­deklődés, a múlttal és a jelen­nel kapcsolatos ismeretek, a közvetlen környezet eseményei révén lehetővé válik tehát, hogy a tanulókban érdeklődést keltsünk a nagyobb összefüg­gések és történelmi problémák iránt is. A hazafiassággal szoro­san összefonódik az interna­cionalizmus. A gyakorlat iga­zolja, hogy megfelelő módon, lépésről lépésre haladva, a mindennapi élettel szoros ösz- szefüggésben Igen hatékonyan valósítható meg a proletár nemzetköziségre nevelés is. Szocialista hazánk létrejötte elképzelhetetlen lett volna a szovjet hadsereg által történt felszabadítás nélkül. Maga a felszabadítás történelmi lépé­sek, események fűzésére, hő­siességek és önfeláldozások láncolata. Ezekről a gyerme­keknek lakóhelyükkel Összefüg­gésben igen konkrét formában beszélhetünk. Múlt és jelen. Konkrét ese­mények, tények, melyeknek lát­szólag vajmi kevés közük van a hazafiasságra neveléshez, a valóságban azonban elválaszt­hatatlanok, mert a haza iránti szeretet nem más, mint hazánk életének a szeretete. Dr. CZAKÖ MÁTYÁS 6 Lőrincz Gyulo: Kľaki anya

Next

/
Oldalképek
Tartalom