Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-14 / 271. szám, szerda

1973. XI. 14. 5 NÉPMŰVELŐK TANÁCSKOZÁSA Előadások a felnőttoktatás elméleti és gyakorlati kérdéseiről $ A népművelési törvény a gyakorlatban % Kétnyelvűség, módszertani kiadványok Elmondhatjuk, hogy a külön­féle kulturális akciók és a fel­nőttoktatással összefüggő ren­dezvények magyar vonalon is szinte egymást érik. Néhány hete a Košicei Kerületi Műve­lődési Otthon a csehszlovákiai magyar dolgozók körében elért kulturális eredményekről, majd a bratislavai Népművelési Inté­zet Rozsnyón a polgári ügyek testületének teendőiről tartott szemináriumot. E hó 3-án és 4-én Lučenecen (Losoncon) mintegy húsz résztvevővel megkezdődött a hároméves szín játszókör-vezetői tanfolyam. A hallgatók negyedévenként vesznek részt két-három napos összpontosított, bennlakásos is­koláztatáson, közben tanulmá­nyozzák a megadott szakirodai­mat. Hasonlóan gyarapítják szakismereteiket a Népművelé­si Intézet nemzetiségi osztálya által szervezett tánc- és ének­karvezetői tanfolyamok hallga­tói is. A folyamatos iskolázta­táson kívül gyakoriak a külön­féle szemináriumok. Ezeket a bratislavai Népművelési Intézet, <a CSEMADOK, vagy a (kerületi, járási) művelődési otthqn szer­vezi. Legutóbb (a nullt hét végén) a Košicei Kerületi Művelődési Otthon tartott újabb kétnapos szemináriumot. A csehszlová­kiai magyar dolgozok körében tevékenykedő népművelők ta­nácskozásán előadás hangzott el a népművelési törvényről, valamint a felnőttoktatás elmé­leti és gyakorlati kérdéseiről. Mind az előadók, mind a vi­tában felszólalt hallgatók egy­értelműen kifejtették, hogy az új társadalom építése széles látókörű, nagy szakképzettsé­gű, művelt embereket igényel. Másként lehetetlen felépíteni a szocialista-kommunista társa­dalmi rendszert. Az új techni­ka, az automatizálás és azok a bonyolult munkafolyamatok, amelyekkel napjainkban lépten- nyomon találkozunk, művelt szakképzett emberek nélkül — nem érvényesíthetők. S ha így van ma, fokozott mértékben így lesz a jövőben. A művelt emberek azonban nem szület­nek. Művelt emberekké csak az állandó és rendszeres tanulás, az életünk minden területére kiterjedő iskolai és iskolán kí­vüli népművelés révén válha­tunk. A népművelés ma országos ügy, a tanulás pedig társadal­mi szükséglet. A népművelés hívei örömmel hangsúlyozták azt is, hogy e munka ma már nem idényjellegű, nem ötletsze­rű, és nem tessék-lássék meg­oldásokon alapul. A népműve­lést és általában a kulturális munkát nálunk törvény szabá­lyozza, és biztosítja. E jelentős okmány, melyet a Nemzetgyű­lés — 1959. július 9-én hagyott jóvá, a maga nemében egyedül­álló. Elsősorban azért, mert a világon ez az első népművelé­si törvény. A lassan immár tizenöt éve, hogy életbe lépett rendelkezés nagyon világosan és egyértelműen ikimondja: a népművelés népünk életszük­séglete, fejlődésének alapja, a dolgozók önkéntes és kezde­ményező tevékenysége. A kul­turális forradalom szolgálatá­ban áll, Csehszlovákia Kommu­nista Pártja irányvonalának szellemében elősegíti az általá­nos műveltség gyarapítását és a tudományos világnézetre ne­velést. A népművelési törvény­nek tulajdonképpen az a leg­nagyobb jelentősége, hogy tisz­tázza a népművelés jogi hely­zetét, szervezési kérdéseit, és megoldja a kulturális intéz­mények gazdálkodási módját. A gyakorlatban azt eredménye­zi, hogy a népművelés nálunk, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaságban ma már nem csu­pán egyes intézmények korláto­zott feladatköre, hanem a nem­zeti bizottságok, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom, a SZISZ, a CSEMADOK, és a Nemzeti Front valamennyi szer­vezetének a művelődési ottho­noknak, az üzemi és szövetke­zeti kluboknak, valamint más intézményeknek törvényszabta, igen fontos, tervszerűen irányí­tott hivatása. A népművelési törvény mind a felnőttoktatás, mind a tömeg- kultúra szempontjából igen je­lentős. Megérdemli, hogy be­széljünk róla, és szövegét szinte betéve tudjuk, rendelke­zéseit pedig következetesen alkalmazzuk a gyakorlatban. Fontos a népművelési törvény­re hivatkozni azért is, mert Csehszlovákia Kommunista Pártja XIV. kongresszusa, majd a párt ideológiai kérdésekkel, valamint az ifjúság szocialista szellemű nevelésével foglalko­zó plénuma ismét leszögezte: a marxista-leninista világnézet szellemében biztosítsuk a nép műveltségének, ideológiai és kulturális színvonalának az emelkedését. A népművelési törvény és a párt határozatai kiegészítik egymást: amilyen mértékben megvalósul a pártnak a neve­lésre vonatkozó határozata, olyan mértékben valósul meg a népművelési törvény. És meg­fordítva: a népművelési (örvény gyakorlati megvalósításával a párt határozatai teljesülnek. A népművelési törvény sok mindent érint, sok mindenre kiterjed. Következetes teljesíté­se éppen ezért gyakran körül­ményesebb, mint hinnők. Annál is inkább, mert a rendelkezést nem követték nyomban a vég­rehajtásra vonatkozó előírások, keveset foglalkoztunk az intéz­kedés lényegével, nem mutat­tuk meg, miképpen lehet és kell a népművelési törvényt al­kalmazni a gyakorlatban. Ezen a területen még a szaksajtó sem állt feladata magaslatán. A központi helyektől távol élő népművelőkről nem is beszél­ve, akik közül a törvényt szá­mosán csak hírből ismerik. De akadtak a központi helyeken dolgozók között is, akik a tör­vény életbelépését követő né­hány hónapra rá már nem is gondoltak arra, hogy van egy alapnorma, amely meghatároz­za a politikai és kulturális ne­velőmunkát, és amelyet nem­csak lehet, hanem kötelessé­günk teljesíteni. A kissé visszás helyzeten a népművelési törvény végrehaj­tó előírásait tartalmazó — 1962- ben megjelent — kiadvány se­gített. S a népművelési törvény gyakorlati megvalósítását segí­tették elő többek között a kul­turális és népművelési intéz­mények építésével és üzemelte­tésével, a kulturális munka egységes tervével, valamint a népművelési dolgozók tovább­képzése egységes rendszerének életbe léptetésével kapcsola­tos — szintén az elmúlt évek­ben megjelent — irányelvek. Ma a társadalmi és tömeg­szervezetek, valamint a tudo­mányos és kulturális intézmé­nyek a népművelésre vonatko­zó törvényen kívül megfelelő végrehajtó irányelvekkel, és módszertani utasításokkal is rendelkeznek. Más lapra tarto­zik, hogy szélesebb körben, sajnos, ezek a rendelkezések és utasítások sem ismertek. Ezért fordul elő, hogy eseten­ként nyitott kaput döngetünk és néha olyasmit kérünk, ami már régen rendelkezésünkre áll, csupán nem tudunk róla, nem vesszük igénybe. Az, hogy miként teljesül a népművelési törvény, és miként érvényesül a törvényt szabályozó előírás, egyedül a helyi nemzeti bizott­ságok illetékes osztályain, va­lamint a gyakorló népművelő­kön múlik. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a népműve­lés vonalán — egyik helyen a szakszervezet, a művelődési otthon vagy a szövetkezeti klub, a másik helyen a SZISZ, a CSEMADOK vagy a CSSZBSZ munkájának eredményeképpen — jelentős eredmények szület­nek. Az utóbbi időszakban a népművészet ápolása és érté­keinek a gyűjtése mellett egy­re nagyobb méreteket öltött a munkásmozgalmi hagyaték ápo­lása, a munkásmozgalomra vo­natkozó emléktárgyak össze­gyűjtése és megőrzése. A nép­művelésnek szép formái bonta­koznak ki más vonatkozásban is. Az eredmények ellenére a népművelési törvény gyakorlati megvalósításával kapcsolatban még mindig sok a teendő. Fő­leg az ellenőrzésre, az egysé­ges tervezésre és az irányítás­ra vonatkozó irányelveket kel­lene jobban betartani. Ma már nincs különösebb probléma a jogi helyzettel, a szervezéssel és á gazdálkodással. A népmű­velési törvénynek e fontós részét úgyszólván mindenütt teljesítik. Nem mondható azonban ugyan­ez az ellenőrzésről, az egységes tervezésről, az irányításról, és általában a szervek és intéz­mények közötti együttműkö­désről. Számos helyen még ma is külön-külön kulturális „felleg­vár“ a könyvtár, a művelődési otthon, az üzemi és a szövet­kezeti klub, vagy a társadalmi és tömegszervezet. Előfordul, nem is ritkán, hogy ahelyett, hogy az említett szervek és intézmények egymást kölcsönö sen segítenének, összedolgoz­nának, egyeztetnék terveiket, megpróbálnak „önállóan", né­ha egymás tudta nélkül dolgoz­ni, és szervezik a különféle összejöveteleket, bemutatókat. A tagoltság pedig megosztja a közönség érdeklődését, gyengí­ti az erőt. Sokat beszéltünk és írtunk már róla, s a gyakorlati élet is naponta bizonyítja, hogy a kü- lön-külön dolgozó együttesek csak kínlódnak, szereplőhiány- nyal és más problémával küz­denek. Ha viszont összefogná-, nak és minden tekintetben együttműködnének, eirős, a szereplőhiányt és a többi ne­hézséget is könnyen leküzdő együttteseket alakíthatnának. Az összefogás és az együtt­működés, valamint a helyi nem­zeti bizottságok ellenőrző és irányító munkája biztosíthatja leginkább, hogy a népművelé­si törvény következetesen érvé­nyesüljön a gyakorlatban. Szó volt a kétnyelvűség be­tartásának a szükségességéről, valamint a bratislavai Népmű­velési Intézet által megjelen­tetett módszertani segédanya­gokról. Legközelebb a polgári ügyek testületei részére jelenik meg segédanyag. Az új csalá­di és társadalmi ünnepekkel kapcsolatos kiadvány beszéd- vázlatokat és irodalmi műsor­anyagot tartalmaz. Ezt követi a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulója tiszteletére megje^ lenő összeállítás, amelynek szemelvényei a felkelés esemé­nyeit elevenítik fel. Megjelen­tet a bratislavai Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya a színjátszó- és tánccsoportok, valamint az énekkarok tagjai­nak is módszertant segédanya­got. A népművelők igénylik és hasznosítják e forrásmunkákat, az elosztást azonban körülmé­nyesnek tartják. Előfordul, hogy az említett kötetekből egyetlen példányt sem sikerül megszerezniük, amit annak tu­lajdonítanak, hogy az elosztás formális. A kiadványokat vala kik, valahol elfektetik, vagy nem a vegyeslakosságú közsé­gekbe küldik, ahová a kiadó, a Népművelési Intézet szánja. Többen kérték, hogy a nép­művelési törvényt a Népműve lés című szaklap jelentesse meg újra. Annál is inkább, mert az 1959-ben megjelent rendelkezést a fiatalabb nép­művelők nem ismerik, az idő sebbek meg sokan már elf el ej tették, hogy a törvény mit tar­talmaz, mire vonatkozik. A gyakorló népművelőkkel folytatott beszélgetés során arról győződtünk meg, hogy a magyar dolgozók körében fo­lyó felnőttoktatás következete­sen igazodik a CSKP irányvo nalához. Munkájában érvényesí­ti a párt XIV. kongresszusá­nak a határozatát, amely töb­bek között hangsúlyozta: most az a feladatunk, hogy teljes mértékben felújítsuk a művé­szet társadalmi küldetését, ne­velői szerepét, és elősegítsük az alkotói munkát. Szülessen minél több és jobb szocialista szellemű irodalmi, képzőművé­szeti és zeneművészeti alkotás. A művészetre és a kultúrára előirányzott anyagi eszközöket ne a kispolgári ízléstelenség, ne a kultúra kommeircializálá- sára, ne a kétes értékű „esz­mei“ irányzatok, hanem a szo­cialista szellemű, elkötelezett, pártos alkotások támogatására fordítsuk! BALÁZS BÉLA Eva Hlaváčová Nina szerepében. A háttérben Vladimír fíartoň, aki Gyurit alakította. (Pavol Dŕízhal felvétele] IDŐZÍTETT BOLDOGSÁG — SZLOVÁKUL Gyakran hangzott már el a kérdés: mi az, ami a csehszlo­vákiai magyar író helyzetében, tevéken ységében „specifikus“. Nos, például ez is: Dávid Teréz drámaíró „Időzített boldogság" című vígjátékát, amelyet ta­valy a komárnói (komáromi) Magyar Területi Színház muta­tott be és tartja jelenleg is sikeresen a repertoárján — az új idényben szlovák fordítás­ban a „Kiváló Munkáért“ ér­demrenddel kitüntetett nitrai Kerületi Színház tűzte műsorá­ra. Ismét megmutatkozott hát a „specifikum“ egyik érdekes és pozitív vonása, hiszen ha egy-egy drámaíró művét fordí­tásban játsszák is külföldi szín­padokon, az ilyen lehetőség: egy országon belül — egy idő­ben, csakugyan a mi közös kultúrpolitikai célkitűzéseink és nemzetiségi kiegyenlítődé­sünk fontos jellemzője. A nyitrai bemutató szomba­ton, november 10-én nagy ta­nulságot és meglepetést jelen­tett a magyar változatot és színrevitelt ismerő nézőnek, és minden túlzás nélkül —- ko­moly sikert a szerzőnek, a rendezőnek, a szereplőknek. A tanulság: a színházba já­rók — szlovákok és magyarok — egyaránt örömmel fogadják a mai, élő társadalmi kérdé­sekkel foglalkozó színpadi mü­veket. Különösen élesen kiug­rott a kedvező reagálás a fia­talság részéről Nyitrán, ebben a szlovákiai egyetemi „mini­metropolisban“, amely 8 ezer főiskolás diáknak ad otthont, tanulmányi és kulturális kiélé­si lehetőséget. A meglepetést a rendezői és dramaturgiai koncepció hozta. Kiderült, hogy Dávid Teréz da­rabjában a komáromi Konrád józsef rendezői elképzelés mel­lett még sok tartalék-töltet volt, amiket Ondrej Rajniak nem habozott felhasználni. Az eddig ismert szellemes-fordu­latos, kicsit szekszis eszközök­re is támaszkodó, de — mint annak idején megállapítottuk — végső kicsengésében elgon­dolkodtató és a társadalmi tu­datot megmozgató darabból egy gördülékeny, talán kevés­bé atraktív, de míves színész munkára építő paródiát for­mált. Mint azt a rendező a műsorkönyvben írt nyilatkoza­tában is kifejti: .. Melyik há­zasság paródiája ez?l A Gyu­rié? Az anyjáé? Vagy általában a házasságé? Elég nyilvánvaló a darabból, hogy a szerző nem tagadja meg a házasságot, mint olyant, de óva int az olyasfaj­táktól, mint az anya felbomlott, vagy Gyuri meggondolatlan há­zassága.“ .. Dávid Teréz darabja ál­tal azt akarja színházunk is dokumentálni, milyen ellentét­ben állnak társadalmunk céljai a kispolgári mentalitással és hogy milyen erős a családi környezet hatása a gyermek lelki fejlődésére." Lényegében tehát a szerző mondanivalójának erősen ezt az oldalát kidomborító drama­turgiai hozzáállás és rendezés Nyitrán egy kevésbé karikatu- risztikus házaspárt mutat be Nina szüleiben, egy kevésbé feltűnő Oszkárt és egy hitele­sebb Gyurit nyújt. Gyuri anyja és Nina csak színészi egyéni­ségben hoznak mást, míg Klári, aki Komáromban a vígjáték kulcsszereplője, Rajniak ren­dezőnél inkább katalizátor, amelyen kicsapódnak a környe­zet jó és rossz tulajdonságai Ami a színészi teljesítménye­ket illeti, a nyitrai színház mű­vészei igazolták jó hírüket, ki­vétel nélkül átélték, jól építet­ték fel szerepeiket. A típusok is jól voltak kiválasztva az egy Klári kivételével, akit a Szín- művészeti Főiskoláról frissen érkezett, határozottan tehetsé­ges Alexandra Záborská alakí­tott, de aki talán túl fiatal még egy olyan kissé cinikus és re­zignált, intellektuális figura életrekeltéséhez, mint amilyen­nek Dávid Teréz Klárit meg­írta, és mint ahogyan azt Né­meth Ica megformálta. Annál inkább telitalálat volt Olga Hudecová Nina anyja sze­repében. Jeleneteit gyakran kí­sérte nyíltszíni taps. Igen te­hetséges fiatal színész a Gyu­rit játszó Vladimír Rartbfí. Tii- tűnően kihozta a poénokat és a szerelmes fiú—lány kettősök­ben az ugyancsak sokoldalú te­hetségről tanúságot tett part­nernőjével, a Ninát játszó Éva Hlaváőovával együtt valóban kedvesek, természetesek és na­gyon „maiak“ voltak. Hilda Augustoviöová Lili sze­repében teljes mértékben meg­győző volt, talán csak a pó- íyásbaba körüli jelenetben zök­kent ki, amit részben a rende­zői elképzelés okozhatott. A kö­zönséget is zavarta, hogy a ba­bát az előtérben dajkálják, a sírása pedig a háttérből hang­zik. (Ez a jelenet határozot­tan jobb volt Komáromban.) Kellemes, kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott Michal Kožuch mint Nina apja és Ján Kusenda mint Oszkár. A rendezői ötlettel módosí­tott színpadkép általában jó volt. Nem hiányzott, hogy a ká­vét nem „magyar módra“, vagy­is nem a helyszínen főzték, hanem kívülről hozták, nem hiányzott Oszkár reggelizteté­se és a TV nézése sem. Az egész megjelenítés összhangban volt a másfajta hangsúllyal. Jók voltak a kosztümök és a maszkírozás is, és stílszerű volt a szcénikai zene. Utoljára, de nem utolsó sor­ban értékelem Ladislav Obuch kitűnő szövegfordítását. Teljes hűséggel visszaadta Dávid Te­réz ízes, csattanós színpadi nyelvezetét, és ennek is kö­szönhető, hogy a nézőtéren oly gyakori volt a kacagás, az ele­ven kapcsolatot jelző reagálás. Úgy tapasztaltuk, hogy az Idő­zített boldogság szlovákul is elindult szórakoztató-nevelő út­jára. Várakozással tekintünk a brnói Szatirikus Színházban de­cember elsejére kitűzött cseh nyelvű bemutató elé. L. GÄLY OLGA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom