Új Szó, 1973. november (26. évfolyam, 260-285. szám)

1973-11-11 / 45. szám, Vasárnapi Új Szó

Halászat a zavarosban Huszonnyolc spanyol vi­torlás hajózott ki 1622. szep­tember 4-én Havanna kikötő­jéből. Aranyat, ezüstöt, ékszert szállítottak, kincseket, amiket a spanyol kalandorok raboltak el az őslakóktól. A legértéke­sebb a „Nuestra Senora de Ato- cha“ rakománya volt: tízmil­lió (maij dollár értékű arany, ezüst, drágakő, ékszer. A rako­mány jegyzéke, a „Legajo 1145, Indiferente“ ma is meg­található a sevillai levéltárban. A zsákmány azonban soha nem került Spanyolországba, mert a flottát a vihar Florida ma­gasságában elsüllyesztette. Az „ezüstflotta“ rakománya már régóta izgatja az ún. ha- szonbuvárok képzeletét, akik a várható nyereség reményében nem riadnak vissza semmiféle kockázattól. Ezek egyike az 50 esztendős Mel Fisher, a „Trea­sure Salvors, Incorporation“ cég főnöke, aki előszeretettel nevezi önmagát „a világ legsi­keresebb kincskeresőjének“. Húsz évvel ezelőtt még egy igen szerény baromfifarm tu­lajdonosa volt, később — nem tudni hogyan — sportbúvárokat oktatott és a sportághoz szük­séges felszerelési tárgyakkal kereskedett. így került össze­köttetésbe hivatásos „mélyvizi“ kincskeresőkkel és kapcsoló­dott be egy ilyen jellegű vál­lalkozásba. A nyitány azonban rosszul sikerült, mert Fisher az osztozkodásnál be akarta csapni a társait. Ezt követően megalapította saját cégét, ami­nek részvényeit 1 (egy) centért vásárolták többnyire kisembe­rek, elsősorban Mexikóban, Pa­namában és a Dominikai Köz­társaságban. Egy éjszaka azonban — kö­zölte később egy szenzációt hajszoló bulvárlap tudósítójá­val — azt „álmodta“, hogy bú­várai megtalálták az Atochát. A részvényesek felfigyeltek, hiszen tudták, hogy Fisher már évek óta vár a „nagy fogás“- ra. De amikor az Atoeha-hadmű­velet már 700 000 dollárba ke­rült és semmit nem eredménye­zett, a pénzforrások elapadtak, és még az az ügyesen terjesz­tett hír sem segített, miszerint Nixon elnök 150 000 dollárral akar „beszállni“ a vállalkozásba. Ám még napjainkban is tör­ténnek csodák! Ez év július 4- én tartották meg a részvénye­sek Key Westben szokásos évi közgyűlésüket és a főnök kö­zölte a megjelentekkel, hogy teljes a győzelem: megtalálták az Atocha vezérvitorlást. Bizo­nyítéka is volt: három ezüstrúd és egy zsák aranypénz. A hú­zás sikerült! Az olyan komoly megfontolta lap, mint a New York Times, vagy a Wall Street Journal is ujjongott: ez a leg­nagyobb kincs, amit a bolygó nyugati féltekén találtak. Me- ryll Lynch, az egyik legna­gyobb amerikai vállalkozó az iránt érdeklődött, milyen áron vásárolhatná meg az egész kincset, ami feltétlenül állóké­pesebb a dollárnál. A cég részvényeit pedig csak kéz alatt lehetett kapni — darabon­ként 15 dollárért. A szakemberek intő, kételke­dő hangját elnyomta a győzel­mi rivalgás, pedig jobb lett vol­na figyelni a szavukra és az érveikre. Ugyanis július 4-0 után — hiába kutattak az Ato­cha kincsei után — minden igyekezet eredménytelen ma­radt. Mel Fisher azzal magya­rázta a sikertelenséget, hogy a kincseket csak emberfeletti erőfeszítéssel lehet a felszínre hozni és ez „évekig tarthat“. Aztán semmit nem mondott, ha­nem beszüntette az Atocha- hadműveletet. Most a világ 50 leghíresebb kincséről akar fil­met forgatni és — saját sza­vai szerint — csak úgy mellé­kesen felkutatja a legendás At­lantiszt (elsüllyedt földrész). Rendelkezésére áll kb. 1 mil­lió dollár, amit az.Atocha-trük- kel csalt ki hiszékeny embe­rektől. (STERN — WOCHENPOST) APRÓHIRDETÉS ■ A dunaszerdahelyi Felvásár­ló Üzem azonnali belépéssel felvesz: — munkásokat és sofőröket a dunaszerdahelyi és légi kör­zetre. Jelentkezni lehet az alábbi cí­men: Poľnohospodársky nákupný a zásobovací podnik, n. p., Bra­tislava, 929 31 odštepný závod Dunajská Streda. ÚF-169 ■ Eladó tésztavágógép. Jelige: Konyhai felhasználásra. Ű-1231 ■ Eladó Š 1000 MB. Telefon Bratislava: 659 081 Ű-1237 ■ Fehér Bélának, Bratisla­va, 70. születésnapja alkalmá­val szeretettel gratulálnak és még nagyon hosszú, boldog éle­tet kívánnak: szerető felesége, gyermekei, menyei és unokái. Ü-1247 ■ 55 éves magányos, elvált, adni. munkakörben dolgozó asz- szony, jólelkű, józan életű, sze- retetre vágyó, korban hozzá il­lő férfi ismeretségét keresi há­zasság céljából. Lakás van. Jel­ige: Hangulatos ősz. 0-1242 ■ 68/160 özv. nyugdíjas termé­szetszerető vasutas szeretne egy egyedülálló hölggyel há­zasság céljából megismerkedni. Jelige: Üdvözölnélek a kis csen­des házikómban. Ű-1244 ■ Nyugdíjjal rendelkező, s még üzemben dolgozó özvegy­asszony 50—56 éves magányos, független férfi ismeretségét ke­resi házasság céljából. Kalan­dorok ne jelentkezzenek. Jel­ige: Igaz szívű. Ű-1250 Az Építészeti Közgazdaság­tani és Szervezéstani Intézet’ (Ústav ekonomiky a organi­zácie stavebníctva), Bratisla­va, Ružová dolina 27, felvesz három segédszakácsnőt vagy női se- gértmunkaerőt konyhai munkára. Közelebbi felvilágosítás az intézet személyzeti osztályán, telefon: 691-51, 627-02, házi vonal: 330. Azonnali belépés. UF 171 Szélcsendes meleg nap volt 1970. július 18-a, amikor Tokió egyik ke­rületében, Szuginamiban, egy lánygimnázium két osztályának növendékei az Iskolaudvaron kézi­labdáztak. De a mérkő­zés kezdete után néhány perccel a két csapat legtöbb tagja összeesett, fejfájásra, rosszullétre panaszkodott és eszmé­letét is elvesztette. A mentők csak késve ér­keztek, mert a város kü­lönböző pontjairól hat­ezer hasonló esetet je­lentettek és kértek gyors segítséget. Hatezer ájult ember Ettől kezdve a japán fővárosban a fehér szmog az élet legnagyobb ellen­sége. Az ipar és a gép­kocsik egyre nagyobb mértékben szennyezik Tokió levegőjét és a „le­vegőkatasztrófa“ jelen­leg szinte megoldhatat­lannak látszik. Japánban a víz és a le­vegő legnagyobb mérge­zője a TISSO Vegyipari Konszern, az ún. mini- mata-kór előidézője. Hi­gany- és kadmiumtartal- mú anyagokkal mérgezi a tengeröblöket és ez már 50 emberéletet kö­vetelt áldozatul. De még jelentősen nagyobb a mérgezés következtében a torzszülött csecsemők száma. Viszont annak el­lenére, hogy a vállalat nyeresége évi 10 %-kal nő, csak a bevétel 0,9 százalékát fordítják kör­nyezetvédelemre. A szak emberek szerint, ha ilyen mértékben szennye­ződik a levegő és a víz a „Felkelő Nap“ országá­ban, akkor az évszázad végére elpusztul minden szerves élet. NBI MOZAIK — ÜVEGBŐL Aki a moszkvai metrón uta­zik és a Novoszlodszkaja állo­máson egy pillanatra feltekint az újságából, megcsodálhatja az oszlopokat díszítő színes üvegvirágokat. A látvány külö­nösen este lenyűgöző, amikor a díszítés a szivárvány színeit szikrázza. A földalatti virágoskert alko­tói elsősorban a litvánok. A Litván SZSZK-ban az üvegmo­zaik művészetének évszázados hagyománya van. Ma is igen sok régi patrícius házban és templomban láthatók a régi mesterek páratlan szépségű al­kotásai. Nagyra értékelte ezt a művészetet Lomonoszov, a nagy orosz tudós is, aki maga is fog­lalkozott az üvegmozaikkal és rendkívüli tehetségét „A polta- vai csata“ c. alkotása bizonyít­ja. A szovjethatalom éveiben is­mét felfedezték a lassan fele­désbe menő művészetet és kü­lönösen az utóbbi években be­szélhetünk az üvegmozaik ed­dig páratlan méretű fellendülé­séről. Ugyanis az új városok, kerületek, lakótelepek tervezé­sében egyre nagyobb mérték­ben vesznek részt festők, szob­rászok, iparművészek és ezek között az „üvegművészek“ is. A lakóházakat, klubokat, köz­épületeket, szállodákat és kávé­házakat dekoratív plasztikával, freskóval és üvegmozaikkal dí­szítik. A litván üvegművészek mun­kásságának jellemzője, hogy a hagyományos népművészeti ele­meket kombinálják a korszerű kifejezésformákkal és eszkö­zökkel. Az oszakai világkiállí­tás látogatói is megcsodálták az olyan monumentális üveg­mozaikokat, mint pl. az „Alkotó tavasz“, „Föld Anya“, „Az élet dala“, vagy a „Kozmosz“. A nagy szilárdságú és szín­tartó ipari üveg kifejlesztése új lehetőségeket ad a litván üveg­művészeknek. Eddig ugyanis az üvegmozaikot csak díszítő elem­ként használhatták, de most már egész falakat alkothatnak a színes üvegrudakból és gyön­gyökből. (NEUES DEUTSCHLAND) A rabszolgaság határán A gát megvédi a várost A szovjet tudományos kuta­tók kidolgozták Leningrad ár­víz elleni védelmének tervét. Tudvalevő, hogy a Néva part­ján fekvő várost erős nyuga­ti szelek esetében árvíz vészé lyezteti. A folyó vízszintjének emelkedése ugyan általában je­lentéktelen — mintegy 30 cen­timéter. Előfordulhat azonban erősebb áremelkedés is. 1824- ben a víz szintje 375 centimé­terrel emelkedett, 1924-ben meg 369-cel, s a város több ke­rülete víz alá került. Félő, hogy a természeti ele­mek megismételhetik pusztító munkájukat, ezért a város vé­delme érdekében hozott hatá­rozat értelmében a Finn-öböl­ben 26 kilométer hosszú gátat építenek. A gát a sekély rész­ben kettévágja az öblöt. A szak­emberek persze arra is gon­doltak, nehogy ezzel a beavat­kozással megbolygassák a Néva torkolatának vízrendszerét, amely nagy tóvá változna, ezért a gátban a folyó vizét átbo­csátó nyílásokat hagynak, s a tengerjáró hajók számára spe­ciális kapukat építenek. A gát építését 1975-ben kez­dik mee. Az amerikai lapok hirdetési rovataiban egyre többen kínál­ják eladásra, tanyájukat gaz­daságukat, farmjukat. Az or­szágban 1950-ben 5 648 000 farm működött, 1971-ben már csak 2 800 000, 1980-ban pedig a szakemberek véleménye szerint a farmok száma alig éri el az 1 500 000-et. A tőkés koncentráció áldoza­tokat követel, a nagy hal meg­eszi a kis halat. A kis farmok eltűnnek, az agrármonopóliu­mok pedig nőnek, erősödnek, terebélyesednek. Emellett tudni kell, hogy az utóbbi 50 évben a munkateljesítmény ötszörösen nőtt és ez nem csupán a gé­pesítés, hanem az egyre kímé­letlenebb kizsákmányolás ered­ménye. A mezőgazdasági monopóliu­mok egyre nagyobb mértékben alkalmaznak idénymunkásokat, (számuk jelenleg több mint 2 millió). Ezek az országban ván­dorolnak és ahol éppen aratás­ra érett a termés, néhány hétre — minden szerződés nélkül — munkát vállalnak. Többnyire afro-ázsiaiak, mexikóiak, akik a szenátusi albizottság megál­lapítása szerint — a rabszol­gaság határán élnek“. Ezt bizo­nyítja néhány statisztikai adat is: — Az amerikai vándormunká­sok átlagos életkora 20 évvel alacsonyabb az országos átlag­nál. — A csecsemőhalandóság 125 százalékkal magasabb az orszá­gos átlagnál. — A nátha és tüdőgyulladás okozta haláleset 200, a halállal végződő tbc 250 százalékkal magasabb az országos átlagnál. Dr. R. Wheeler, az albizott­ság elnöke kijelentette, hogy a vándormunkások foglalkozta­tása egy kegyetlen rendszer, amelynek csupán egy célja van: hogy a lehető legalacsonyabb árért a lehető legnagyobb tel­jesítményt érje el. A helyzeten javítandó állami intézkedések hatástalanok, mi­vel a nagybirtokok ellenőrzik saját körzetükben a közigazga­tási szervek és a rendőrség te­vékenységét is. (FAJ brit kormány már számtalan vizsgálóbizottságot küldött ki, a legjobb nyomozók hajszolták a csempészeket, sőt: bejelentet­ték, hogy olyan törvényt hoz­nak, ami megtiltja a kábítósze­rek behozatalát. Ez a törvény azonban késik. Ugyanis a Dow­ning Streeten is nagyon jól tud­ják, hogy ez csak növelné a munkanélküliek számát. A „Daily Mirror" megállapí­totta: „Itt belenyugodtak abba, hogy Hongkong egy bűnbarlang. Aki a bűnözést akarja megszün­tetni, az szociális forradalmat kockáztat, tehát nincs más le­hetőség mint együtt élni a bűn­nel.“ (PANORAMA) A szerző halála Meghalt Henri Charriére, a Pillangók c. könyv szerzője Kétségtelen, hogy az utóbbi év­tizedben — gazdaságilag — ez volt a legsikeresebb francia könyv: 17 nyugati államban 60 millió példányban adták ki. A szerző halott, de Franciaország irodalmi életét nem érte veszte­ség. Mert ki volt ez a Charriére a valóságban? Gályarab, akit kü­lönféle bűncselekményekért ítéltek el. Szeretett könnyen él­ni, hosszú időn át kitartott se­lyemfiú volt, aki számláit kés­sel és pisztollyal egyenlítette ki és tízszer szökött meg a bör­tönből. Hatvanéves korában négy is­kolai füzetben írta meg emlék­iratait. Bemutatta fogolytársait, akiket megtett a maga költötte kalandok hőseivé, a kegyetlen őröket, a vadállatoktól hemzse­gő dél-amerikai őserdőt, a civi­lizáció átkait nem ismerő, rom­latlan indiánokat, lányokat és asszonyokat, mindezt leöntötte a romantikus hazaszeretet és a vallás cukorszirupjával. Mivel falusi tanító fia volt, gyermekkorában olvashatta Monte Christo kalandjait, meg­ismerhette Jean Valjean sorsát és mindezt felhasználta saját művében is. A négy füzet egy „irodalmi nagyiparos“ kezébe került és ez — megfelelő dobveréssel, a bul­vársajtó segítségével és minde­nekelőtt a kispolgári ízléstelen­ség jóvoltából — sikeres írót „csinált“ az egykori gályarab­ból. Nem az a célunk, hogy a ha­lott Charriére koporsóját dön­gessük, de valamit látni kell: ilyen példányszámban a nyugati világban egyetlen könyv sem jelenhetett volna meg, ami egy, az emberi jogokért, az emberi méltóságért fogságot szenvedő szabadságharcos sorsát mutatta volna be. André Wurner már 1969-ben a következőket írta a Pillangók­ról: „Ahhoz, hogy egy ilyen könyv ilyen sikert érjen el — ilyen társadalomra és ilyen társadal­mi erkölcsre van szükség!“ (SONNTAG) A megtűrt bűn Abban a pillanatban, amikor a Honoluluból érkező repülőgép megállt a Kai Tak i repülőté­ren, több mint egy tucat ala­posan felfegyverzett rendőr fog­ta körül a gépet. Néhány, már régóta keresett, amerikai kábí­tószercsempészt sikerült lakat alá tenni. Viszont ez nem a hongkongi rendőrség éberségé­nek köszönhető, hanem annak, hogy a helyi csempészek ter­hesnek találták az amerikai versenytársakat és „diszkréten“ tájékoztatták a rendőrséget. Ezt követően a Victória-kikö- tőben vívtak tfízpárbajt a kon- kurrens bandák és több vélet­lenül arra járó embert is meg­sebesítettek. A rendőrség uta­sítást kapott, hogy ne avatkoz­zon be a leszámolásba. Mindez azonban szemléltető­en mulatja a brit koronagyar­maton kialakult helyzetet. A szegényes bárka-városokban és az éjszakai szórakozóhelyeken virágzik a kábítószerkereskede­lem és sajnos igen sok bennszü­lött számára ez az egyetlen megélhetési lehetőség. Termé­szetesen ilyen körülmények kö­zött nem csodálható, hogy a gyilkosság, a verekedés, a kése­lés mindennapi jelenség. Több mint 150 000 narkománt tarta­nak nyilván és világszerte köz­tudomású, hogy Hongkong „a kábítószerkereskedelem és a ká­bítószerfogyasztás fővárosa“. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom