Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-21 / 42. szám, Vasárnapi Új Szó

1973. X. 21.

9

Pillanatfelvételek Dél- Csehországról

■ . ti

Régóta vonzanak a dél-csehországi városok. Szívesen nézelődtem volna bennük elmélyültebben, de a gyorsuló idő követelményeihez s a lehetőségekhez alkalmazkodva társas kiránduláson jártam be őket. Most megkísérlem „a kihagyás művészetével“ sűríteni ötnapi élményeimet.

Először a két halastó közötti félszigeten fekvő festői Telébe érkeztünk. Megcsodálom a 14. században épült teret, melynek házait 1530-ban tűzvész pusztította el. Ojjáépítésük utáni formájukban késő gótikus, reneszánsz és barokk elemek mutatkoznak. A teret, a városrendezés remekét, szép árkádos, szgrafittós változatos attikájú és festett falú házak övezik. A polgári város fölébe gőgösen emelkedik a 14. századi Vitkovicok alapította vár, mely új arculatpt nyert B. Malo Vomio késő reneszánsz szellemben való átépítése után. Impozáns árkádos udvarból lépünk be a szgrafittóval borított falú Kincstárba, a Márványterembe, a pompás, kazettás mennyezetű Kék terembe. A lakóhelyiségek előkelő belső berendezése a jó képek, értékes porcelánok és dísztárgyak tipikus képét adják az itáliai reneszánsz csehországi változatának.

A halastavak enyhe hajlatú dombos lírai vidékén fekszik Jindrichűv Hradec. Várának építtetője a hatalmas Vitkovic családnak Jindfich nevű fia. Apja öt gyermeke között osztotta el birtokait, mindegyiknek másmás alapszínű címert is juttatva, melynek közepén szintén egymástól eltérő színű, ötszirmú rózsa virít. Ennek a címernek, illetve tulajdonosának súlyos uralma századokig nehezedett Dél-Csehország népére. A vár, amely védelmi célt szolgált általában, itt nem magas sziklán áll. A múzeumban elhelyezett mechanikus, ma már villanyerővel mozgásba hozható naiv művészeti alkotás valamennyiünket izgatta: T. Kryza múltszázadi Betlehemje, melynek 1758 fából faragott színes figurája közül 200 mozog. Középpontja egy karácsonyi jászoljelenet. Ennél részletesebben ábrázolta Kryza városi és falusi, különböző mesterséget űző kortársainak az életét. Hradecben alapította M. Hoppé Teintzer a goblen szövőműhelyt, melynek működésével vázlatosan ismertettek meg. Vonzó volt a modern cseh falikárpitok bemutatása s J. Krén költői fogalmazású tapiszériái. Tre- bon mellett elsiklottunk, csak egyik híres halastava tükrében csillant fel a hunyni készülő’ nap. Estére a Mal- še és Moldva övezte České Budéjovi- cébe érkeztünk. Siettem ki a szép grafittós reneszánsz és barokk házak keretezte térre. Jókedvű fiatalság vette körül az ország legnagyobb szö- kőkútján a fölébe magasló, sárkányt ölő Sámsonnak mozgalmas barokkfiguráját, melyet nyilván a Delilával való kalandja előtt faragott a szobrász. Körüljártam az egykori várfalhoz tartozó Fekete torony tömör román tömegét. Tetejéről éber őr vigyázta hajdan a várost a fenyegető veszélytől. Másnap a méltóságteljes reneszánszból barokkba válté városházát néztük meg. Nagy termének illuzionista barokk freskója Salamon ítéletét ábrázolja, Igazságosságra intvén a bíráskodó urakat. Innen, České Bu- déjovicéről 1832-ben indult el a prágai Gerstner professzor találmánya, az első lóvonat Linzbe s az utat tizennégy óra alatt tette meg.

> A láthatáron a Vltava fölött Hlboká, a 13. században épült vár tör a magasba. Ez is átesett a törvényszerű stílusváltozásokon. Különböző hűbér- urak küzdöttek birtoklásáért. A 16. században a Hradeciek győztek s ők építették át reneszánsz stílusban. A fehérhegyi csata után az elkobzott birtokkal együt egy spanyol generális gálád szolgálataiért kapja ajándékba. A homlokzati részek ekkor öltik magukra az ellenreformáclós barokk gazdag pompájú plasztikai ellentéteinek, s a fénynek és árnynak drámai játékát. Majd a Schwarzen- bergek változtatják nyomasztóan nyugtalan körvonalú, több fogazott tornvú, a windsori gótikát utánzó regényes kastéllyá. A történeti szerepét eljátszott feudális nemesség a múltba fordulva akarja öntudatát megtartani. Képzőművészeti formában életre keltve azt, amit a jelen nem ad meg neki. De még áll az őrtorony a kapu előtt, s a híd. Az előcsarnokban súlyos boltívek, gránitoszlopok, óriás fegyvergyűjtemény és vadász- trófeák. Ragyogó, ébenfadíszes parkettás termek falán hatalmas családi portrék, cseh és velencei üvegcsillárok, tükrök, márkás festmények. Örökölt és vásárolt műkincsek, nemes porcelánok. Van reggeli szoba, bőr- tapétás ebédlő, falán brüsszeli tapi- szériák, hatalmas könyvtár, dohányzó és berakásos bútorú fogadóterem. A bámulatos faragott fal-, és mennyezetburkolatok a nép alkotótehetségét, szorgalmát dicsérik. A gótikus lovarda 1947 óta korunk szellemében merőben más célt szolgál. Megfelelő átalakítás után itt nyílt meg az Aleš Galéria. Itt összpontosították a középkori névtelen mestereknek remekbe faragott szentjeit, a drámai bibliai jeleneteket életre keltő domborműveket és szoborcsoportokat, a Treboňi mester oltárképeit és elbűvölő Madonnáit s a többi megindítóan átszellemült gótikus alkotást. Ez most Dél-Csehország immár világhírűvé vált gótikus remekeinek nagyszerű gyűjteménye, mely a környező várak, kolostorok, alázatos jobbágy- falvak apró templomaiból származik.

Egy hatalmas kiállítási helyiségben az 1930—45 közötti cseh képzőművészetnek a fasizmus és a háború ellen vívott harcával és küzdelmeivel találkozunk. Haladó, elkötelezett művészek alkotásai, akik politikai és művészi meggyőződésükért a fasizmus borzalmas szorítását szenvedték el, sokan életüket is vesztették. A túlélők zömben az új, szocialista kultúra alapítói, fejlesztői, Megrendítő kompozíciók, kegyetlen de így sem elég kegyetlen karikatúrák tükrözik a barna mételytől fertőzött kort, az európai újbarbárság éveken át tartó át- kos uralmát. Csupán a legnagyobbak nevét említem: E. Filla, J. Čapek, J. Bauch, J. Liesler, A. Pelc, akik művészi formában ismétlik Fučik óvó, intő szavait: „Emberek, legyetek éberek!“

' A mából visszatérünk a régmúltba. A kanyargó Moldva mentén domboldalon s völgyben fekvő 13. századi Český Krumlovba. A vár aljában kialakult városba csodaszép festett falú reneszánsz és barokk házait szemem izgatottan követi a kíméletlenül siető autóbusz ablakából. A cél: a vár, amelyet a Vitkovicok alapítottak. Utódaik a Rožmberkok voltak. Az ódon kövek most megszólalnak. Mesél az ősi vártorony, a várkapu, az eredetileg csúcsíves felső vár, amelyet a 300 évig ott uralkodó Rožm- berkek erősítettek, fejlesztettek. Vilém alatt a 16. században éri el a vár virágkorát. Az északian hűvös, merev gótikát felváltja a déliesen meleg cseh reneszánsz. Az újkor szemlélete az evilági örömökért lelkesedő reneszánsz ember új igényeinek megfelelően az erődből lakókas- tély válik, melynek falait érzelemkeltő festmények borítják. A termekben a múlt mitológiai és történelmi Jelenetei díszítik a falakat. Az új, reprezentációs helyiségekben részben megmaradt berendezés tájékoztat az

akkori főúri otthonokról. A család utolsó eladósodott tagjától II. Rudolf veszi meg a várat. Majd II. Ferdi- nánd bizalmasának, a Stájer Eggen- bergnek ajándékozza pénzügyi támogatásáért. A század végén fejlesztik a parkot, színház is épül benne s egy kecses nyári lak, a Bellaria. A Schwarzenbergek hercegi rangjukhoz méltó Álarcosbál teremben a szellemes falfestmények az olasz és francia vígjátékok figuráit tüntetik fel. A vár, mint műemlék 1945-től az állam védett tulajdona. A pompás Álarcosteremben ma is hangversenyeket tartanak. A régi színházi hagyomá nyokat is folytatják. A 18. századi színház elismerést érdemlő megmaradt technikai berendezése a tökéletes munkát végző dolgozók ügyességét dicséri. Ebben a parkban újjá éledt Thália művészete, a Č. Budéjo vice-i színház hatszáz személyes forgó nézőteret építtetett. A természeti környezetben ülő közönséget az ötletes megoldású szerkezet arrafelé fordítja, ahol a színpadi cselekmény folyik..

A korlátozott terjedelem miatt kihagyom az üdítő šumavai tájat, az aljában fekvő érdekes városokat Suši- cét és Klatovyt. Inkább a píseki régi hídról szólok, melynek a korlátját díszítő szoborcsoportját csak hunyorgó lámpafényben láttam.

Orlík vára meredek sziklafalra' épült a 13—14. század fordulóján II. Vencel királyi hatalma védelmére. Urai egymást váltogatják. Egyikük a huszita mozgalom idején a kelyhesek felé fordul, s a vár az Inkább szociális, mint vallási forradalom bástyája lesz. Az előző korok formanyelvét itt is a romantikus irányzat váltja fel. A gazdag berendezésű festői kastély ma már nem sziklatetőn fészkel. Mert Őrlikban épült az ország legnagyobb vízierőműve: az Or- líki gát. A gőgös vár ennek partján, nagy angol parkban terül el. Sietünk tovább a kelyhes lobogó városába Táborba. A téren, ahol a husziták szekérvára állott, s ahonnan hősiesen védekeztek a népbutítás, a kis ember elnyomása ellen, most Žižka szobra áll. Mint minden előremutató, szabadságot hirdető mozgalom, ez is sok áldozatot követelt. Húsz mestert a Konstanzi zsinat máglyahalálra ítélte. A máglya füstje a semmibe foszlott, de Húsz szelleme tovább élt és további harcában segítette népét. A város szép főtere körül kanyargós szűk középkori utcácskák utalnak a különböző iparágakra.

Az új város szélén a Jordán tónál vasárnapi tömeg napfürdőzik. A parton gyermekek építenek homokvárakat. Ezek bizony mások, mint a hatalmasok parancsára fensőbbségük védelmére nagy mesterek, kis iparosok és szegény jobbágyok tehetséggel és áldozatos erőfeszítéssel épített sasfészkei. A múlt élő jelenné vált, mert a szocializmus helyreállította s mindenkinek okulására megnyitotta ezeket a várakat, mert tudva tudja, hogy „aki műemléket pusztít, (illetve nem óvja meg) a jövendő emberiséget lopja meg“. Tudja, hogy a régi kövek tartják a kapcsolatot a múlttal és áthidalják a századok szakadékét, az élet folytonosságát bizonyítva.

RÄRKÄNY JENÖNÉ

Telő város főterének egyik oldala

K u 11 u r á I i s

HÍRE K - ____

Az „Inosztrannaja Lityeratura“ egyik legutóbbi számában közli Oleg Rosszijanov irodalomtörténész, a magyar irodalom ismert műfordítójának „A számonkérő Petőfi“ című cikkét Illyés Gyula: Petőfi Sándor című könyvének orosz fordításáról, amely Moszkvában, 1972-ben a „Hudozsesztvennaja Lityeratura“ kiadásában látott 20 000 példányban napvilágot. Rosszijanov tömören elemzi Illyés művét, kiemelve a monográfia rendkívül magas művészi színvonalát. Megemlékezik a mű előtörténetéről és kihangsúlyozza, hogy a két költő — Petőfi és Illyés — közötti sok rokonvonás, és a történelmi helyzet (a Habsburg- és Horthy-elnyo- más) nagy hasonlósága segítette Illyést művének megírásában, és ez fokozza a mű feszültségét, érdekességét. „Illyés műve a lírai regény sajátos formája“ — írja Rosszijanov. Majd kiemeli, hogy Illyés elejétől végéig drámai feszültségű „párbeszédet“ folytat Petőfivel, az élet, a költészet, a ha- zafiság nagy kérdéseiről, és feléleszti „e kitűnő könyv lapjain az élő, számonkérő, elkötelezett Petőfit“. Rosszijanov hangsúlyozza, hogy Jelena Malihina kitűnő fordítása megmutatja ennek az átlagon felüli alkotásnak mélységeit és egész bonyolult, ' bensőséges hangulatát.

A horvát irodalom sok évtizedesfordításában és magyar nyelvű népszerűsítésében elért rendkívüli eredményei elismeréseként a Horváth Műfordítók Társasága egyik ez évi díját nemrégiben Csuka Zoltánnak ítélte. (Egyidejűleg Ina Jun Broda osztrák és Janine Matil- lon francia műfordító is hasonló díjban részesült.) E legjelentősebb horvát műfordító díjat Zeljko Ja- nez szobra jelképezi, amely a dal- máciai születésű polihisztor, Ve- rancsis Faustus 1959-ben Velencében kiadott ötnyelvű (latin, olasz, német, dalmát és magyar) szótárát szimbolizálja, amely a magyar szótárirodalom egyik úttörő műve is.

A Georg Büchner-díjjal, a darm- stadti Német Nyelvi és Költészeti Akadémia tízezer nyugatnémet márkával dotált díjával, amely egyben az NSZK legnagyobb elismerést és a modern német nyelvű irodalomban kiemelkedő rangot jelző, különös gonddal odaítélt irodalmi díja, az idén Peter Hand- két tüntették ki, a nálunk is jól ismert, jelentős úttörő kísérleteiről nevezetes fiatal írót. A díjat ezekben a napokban ünnepélyesen átadták.

A forró szél Imádata címmel Nagy László válogatott verseinek angol nyelvű kötete jelent meg az Oxford University Press és a Corvina Kiadó közös gondozásában. A fordításokat — melyek közt szerepelnek olyan’ rövidebb versek, mint a Ki viszi át a Szerelmet, vagy a Himnusz minden időben, és olyan nagyobb lélegzetű írások, mint a Menyegző, vagy az Ég és föld —, Kenneth McRobbie és Tony Connor készítette. Kenneth Mc- Robbie-nek ez már a második magyar müfordításkötete, korábban Juhász Ferenc válogatott verseit fordította, melyek ugyancsak az Oxford University Pressnél láttak napvilágot. A kötet bevezetőjét Gömöri György írta, s ő készítette a nyersfordítások egy részét is.

A Francia Akadémia Pierre-Hen- ri Simon halálával megürült székébe 17 szavazattal 32 megosztó szavazat ellenében. André Roussin drámaírót választották. A többi szavazat Pierre Gascar és Yves Gandon között oszlott meg. Roussin mintegy 30 darabot írt, s ezek közül néhányat a mai színpad legnagyobb sikerei között tartanak számon. A Goncourt-akadémia elnökének Roland Dorgelésnek halála után új vezetőséget választott: új elnöke Hervé Bazin, az eddigi aíelnök, az új alelnök Francoise Mallet-Jorls, az új főtitkár Armand T.anoux.

IMI™