Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-14 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
A XV Brnói Nemzetközi Gépipari Vásáron bemutatott műszaki érdekességek közül leginkább a II pavilonban elhelyezett elektronikus számítógépek kötötték le a látogatók figyelmét. Pedig a megmunkáló és az anyagmozgató gépcsodákhoz, a bonyolult szerkezetű automatikus textilipari gépekhez viszonyítva nem is nyújtottak oly lenyűgöző látványt, ami indokolttá tenné ezt a megkülönböztetett odafigyelést. Bizonyára más oka van annak, hogy ezek a kazettákba, dobozokba és szekrényekbe rejtett csodálatos berendezések, a méterszámra tekergő lyukszalagok, a papírra vetett közlemények és a képernyőn megjelenő mondatfoszlányok oly nagy érdeklődést váltottak ki a vásár látogatói körében. Valóban, ha az ember teljesen felméri és részleteiben is átgondolja e gépek korszakalkotó jelentőségét, lelki szemei előtt maga a H pavilon is óriásivá, valóságos kibernetikai katedrálissá növekszik, melyben a világ különböző sarkaiból összesereglett elektronikus számítógépek az emberi elme nagyságát és az alkotó munka nagyszerűségét dicsőítik. De nem túlzás ez a magasztosan hangzó hasonlat? Határozottan nem! Ennél sokkal ünnepélyesebb méltatást is megérdemelnek ezek a különleges gépek, amelyeket a világ tudósai a legjelentősebb feltalálások között, a gőzgép és az atomrombolás után mindjárt a harmadik helyen emlegetnek. Emellett ez a legfiatalabb tudományos-műszaki ágazat, melynek rohamos fejlődését években, hónapokban, sőt hetekben is lemérhetjük, s melynek gyakorlati alkalmazása beláthatatlanul széles és nagy jövő előtt áll. Az elektronikus számítógépek fiatal, fejlődésben levő „kor- társaink", s az eddigi találmányoktól az a lényeges különbség választja el őket, hogy amíg azok a fizikai munka könnyítését szolgálták, a számítógépek a szel flemi munkát helyettesítik, s éppen ebből adódik rendkívüli jelentőségük egyre hevesebben lüktető életünkben, a tudományos-technikai forradalom küszöbén, amikor már az ész is belefárad saját produktumainak további törvényszerű fejlesztésébe. És nemcsak helyettesítik a szellemi munkát, hanem bizonyos vonatkozásban többszörösen is felülmúlják az emberi agy képességeit. Az elektronikus számítógépek másodpercek, percek és órák alatt számítják ki mindazt, ami az embernek napokig, hónapokig és évekig tartana. Hogy ezt hogyan csinálják? Ennek a titkát az elektronikában, a diódák, az integrált áramkörök, a mágnesszalagok, a mágnesdobok és a mágneslemezek világában kell keresni. Egyelőre meglehetősen szűk azoknak az embereknek a köre, akik kiismerik magukat a számítógépek bonyolult szerkezeteiben, értenek azok kezeléséhez és gyakorlatilag is alkalmazni tudják. Ennek tulajdonképpen két oka van: az egyik az, hogy egy nagyon speciális ágazatról van szó, melynek alapvető ismereteire a közélet más területein ritkán van szükség, a másik pedig az, hogy új, fejlődésben levő dolgokkal állunk szemben, amelyek még nem juthattak el a köztudatba, nem válhattak közkinccsé. Az átlagember az elmúlt évszázad közepén ugyanolyan csodálattal szemlélte a lovak nélkül is közlekedő pöfékelő vasúti szerelvényeket, mint amilyennel ma tekintünk az elektronikus számítógépekre. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a számítógépek működési elvei fokozatosan éppúgy közismertté válnak, mint ahogy a gőzgépek és később a robbanómotorok működésének ismerete is általánossá vált, különösen most, a motorizmus virágkorában. Egyelőre azonban nem tartunk itt, s az, hogy a számítástechnikai üzemeltetési szakemberek ma még a társadalom fehér hollói, egyúttal annak is egyik legfőbb oka, hogy a számítógépek gyakorlati alkalmazása nagyon lassan terjed, bár számos helyen már nagyon rászorulna mind a közigazgatás, mind a termelés szférája. A közoktatásra és a népművelési intézményekre vár az a szerep, hogy jól előkészítsék a társadalmi talajt a számítógépek szélesebb körű alkalmazásához. Természetesen különbséget kell tenni a népszerűsíthető általános fogalmak és a speciális tanulmányokat igénylő szakismeretek között. Ebben a témakörben az általánosból juthatunk el a részletekig, így válhatnak az érdeklődő, főleg műszaki beosztású dolgozók idővel számítástechnikai vezetőkké. A számítógépek sorozatgyártásában már egy-két éven belül is ugrásszerű fejlődés várható, ami azt jelenti, hogy gyakorlati alkalmazásuk nem várhat az iskola padjait koptató fiatalabb nemzedékre. Ez az egész felnőtt társadalom ügye, melyhez a szükséges szakismereteket szervezett átképzéssel, iskoláztatásokkal és a témával összefüggő tudományos- technikai ágazatok intenzív tanulmányozásával kell megszerezni. Érdekes hasonlatosságok Az alkalommal élve próbáljunk meg egy kissé közelebbről is megismerkedni ezekkel a számító mechanizmusokkal. Rendkívül szembeötlő például az a hasonlatosság, amely az emberi szervezet és az elektronikus számítógépek között fennáll. Az embernél a külső impulzusokat az érzékszervek veszik fel, ezeket idegszálak közvetítik az agyba, ahol különböző kombinációkba kerülnek, miközben új impulzusok keletkeznek, amelyek utasítást adnak a cselekvés eszközeinek. Az érzékszervek által felfogott és közvetített impulzusokat az agy esetleg csak regisztrálja, rövidebb-hosszabb időre elraktározza és esetleg egy későbbi időpontban használja fel. Az elektronikus számítógépekben alapjában véve ugyanez történik. Az egész folyamat lényegében az adatok betáplálásából, azok raktározásából vagy kombinálásából és az utasításra végrehajtott műveletek eredményeinek közléséből áll. Az érzékszerveket és a végtagokat itt az ún. periférikus berendezések (elektromos írógépek, lyukkártya és lyukszalag lyukasztók, leolvasó berendezések, mágnesezők, képernyők vagy nyomdagépek stb.), alkotják, az agy pedig az elektronikus számológép adattárolója, amely főleg mágnesszalagokból, sűrűn sávozott mágnesdobokból, s újabban mágneslemezekből tevődik össze. Ez eddig nagyjából érthető is lenne. De hogyan, milyen formában közvetíti a gép a számjegyeket és a szavakban kifejezett fogalmakat? Ehhez a számítógépek különleges számrendszert és megfelelő gépi ábécét használnak. A számítógépek kezelőinek különleges, szinte privilegizált helyzete abból adódik, hogy ismerik a gép sajátos számrendszerét és különleges beszédjeleit. Olyan ez, mintha az ember kínaiakkal akarna beszélni, amihez nemcsak a nyelvet, hanem az írásjeleket is el kell sajátítania. De korántsem olyan nehéz! Próbáljuk csak meg. Hogyan számolnak és beszélnek a gépek Kezdjük talán a számolással. Őseinknek is tíz ujjuk volt, ezeket a munkán kívül a számoláshoz is felhasználták. így alakult ki a tízes számrendszer. Ha kevesebb ujjuk lett volna, akkor talán más számrendszerben.számolgatnánk a fizetést és készítenénk havi költségvetéseinket. {Bár nagyon valószínű, hogy kevesebb újjal még ma is csak a természet ajándékait gyűjtögetnénk). Ez a felismerés azt igazolja, hogy a tízes szám- rendszeren kívül más számrendszereket is képezhetünk. Az elektronikus számítógépnek például nincsen tíz üjja, az csak két dolgot tud megkülönböztetni: az áram jelenlétét vagy hiányát. Ez a képesség a kettős, más szóval a bináris számrendszer felépítésére nyújt lehetőséget. Lyukszalagra írva ezt a kettős rendszert úgy fejezhetjük ki, hogy egy bizonyos pontban lyukasztunk vagy nem lyukasztunk. A bináris számrendszerben az egymás mellett sorakozó pontok értéke jobbról balra haladva számtani haladvány szerint növekszik. Ha az adott pontban lyukasztunk, akkor van érték, ha nem, akkor nincs. Ha a feltüntetett értékeket összeadjuk, megkapjuk q tízes szám- rendszerrel is kifejezhető összeget. Hogy ezt jobban megérthessük, írjuk fel a bináris számrendszer első tíz értékét (a lyukasztás helyét egyes számjeggyel jelöljük): Tízes Kettes Tízes Kettes rendszer rendszer rendszer rendszer 1 0001 6 0110 2 0010 7 0111 3 ooii a woo 4 0100 9 1001 5 0101 10 1010 A tizenhatos számhoz természetesen már öt mező szükséges. Ezeket a számokat az elektronikus gép már érzékelheti, tárolhatja és műveleteket is végezhet velük. A bináris számrendszer műveleteivel természetesen még külön kellene foglalkozni. Hasonló a helyzet a betűkkel. Itt a megoldás nagyon hasonlít a morzejelekhez, amelyek néhány pont és vessző variálásával az ábécé valamennyi betűjét kifejezik. Ugyanez a helyzet a számítógépekkel történő .,beszélgetés“ esetében, azzal a különbséggel, hogy itt nem a rövid és hosszú jeleket, hanem az impulzusokat és azok hiányát variáljuk. Az egyes betűket bináris kódolással a lyukszalagra is rávezethetjük. A lyukak a számítógép mechanikus vagy fotocellás leolvasó berendezésében impulzusokká válnak, így tápláljuk a gépbe a szükséges szövegeket, jeleket, különböző utasításokat. Az ábécé egyes betűi — a szám- rendszer jelöléséhez hasonlóan — így vihetők át a lyukszalagra: a 11000 h 00101 o 00011 v 01111 b 10011 i 01100 p 01101 w 11001 C OHIO j 11010 q 11101 x 10111 d 10010 k 11110 r 01010 y 10101 e 10000 l 01001 s 10100 z 10001 f 10110 m 00111 t 00001 q 01011 n 00110 u 11100 Mindez érdekes játéknak tűnik, még titkos levelezésekhez is megfelel, amint azt a bináris kódolás első alkalmazója, Francis Bacon csinálta még a 16. században, bizalmas diplomáciai üzenetek közléséhez. A számítógépek munkájában azonban sokkal bonyolultabb a szövegek bináris továbbítása. A programá- torok előfutárai különböző gépi nyelveket szerkesztettek, ezek közül főleg az ALGOL (Algorithmic Language) és a COBOL (Common Bussiness Orientated Language) terjedt el. Ez a két gépi nyelv kölcsönösen kiegészíti egymást, és körülbelül olyan szerepük van a számítógépek „társadalmában“, mint az eszperantónak az emberi társadalomban. Ismerkedés néhány új fogalommal Az alkalmat kihasználva ismerkedjünk meg a leggyakrabban előforduló számítástechnikai fogalmakkal. Induljunk ki a már ismerőssé vált lyukszalagból. A gyakorlatban keskenyebb vagy szélesebb, öt vagy nyolc mezőjű lyukszalagot használnak. Ilyen nyolc mezöjű perforált szalagot láthatunk a túlsó oldalon. A nyolc mezős lyukszalagon tehát maximálisan nyolc információ helyezhető el egy sorban, egy-egy^ilyen informáciőegységet a szakemberek bit-nek neveznek. A nyolcmezős szalagon tehát nyolc bit helyezhető el egy sorban. Nyolc bitből tevődik össze egy jel, ennek már byte (olv. bájt) a neve. Ez azért fontos, mert a számítógépek memóriakapacitását is byte- okban fejezik ki. Egy számítógép azonban több ezer byte elraktározására képes, ezért a gyakorlatban a kilo-byte kifejezést használják. Körülbelül úgy mondhatjuk, hogy a kis számítógépek kapacitása néhány tíz, a közepeseké néhány száz, a nagy számítógépeké pedig néhány ezer kilo byte. A valóságban ez a kérdés sokkal bonyolultabb, de most nem a pontosság a célunk, hanem az, hogy megértsük az egyes fogalmak jelentését. A számítógépek műszaki ismertetőiben további új fogalmakkal is találkozhatunk, amelyek rendszerint angol nyelven fordulnak elő. A hardware és a software szintén a leggyakrabban előforduló fogalmak közé tartoznak. E titokzatos szavak jelentése rendkívül (Folytatás az 5. oldalon) A számítógépek gyártása és alkalmazása egyik jelentős területe a szocialista államok együttműködésének. A képen látható MEDA 41 TC-SPOZA-2-TPAI 1001 hibrid számítógépet Csehszlovákia és Magyarország közösen gyártotta. A hibrid számítógéprendszerhez szUkséges analóggépet az Aritma n. v. dolgozta ki, a digitálisát pedig a magyarországi Központi Fizikai Kutató Intézet. Ugyancsak a KFKl-ben készítették el a két rendszer csatlakozó egységeit, valamint a soft- ware-ját. Ez a rendszer az 1972-es brnói őszi vásáron aranyérmet nyert. Mint ismeretes, az idei őszi vásáron egy hasonló hibrid rendszer nyert aranyérmet, amely az Aritma és az NDK-beli VEB Robotron közös gyártmánya. SZÖVETSEGESEHiK A
