Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)
1973-10-14 / 41. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. X. 14. Konsztantyin Katusev, az SŽKP Központi Bizottságának titkára A FŐ IRÁNY (II.) (A tanulmány első részét a Vasárnapi Oj Szó előző számában közöltük.) 3 A szocialista országok tömörüléséhez vezető objektív törvényszerűségek teljes erővel érvé- • nyesülnek az anyagi termelés szférájában. Lenin többször is írt arról, hogy a gazdasági, a politikai és a szellemi élet már a kapitalizmusban internacionalí- zálódik, s egyúttal hangsúlyozta, hogy ez a folyamat a szocializmus győzelme után elkerülhetetlenül fokozódik. A jelenkori tudományos-technikai forradalom viszonyai között különösképpen megnő a nemzetközi munkamegosztás jelentősége. Ez objektíve lehetővé teszi minden egyes országnak, hogy erőit a társadalmi termelés leghatékonyabb irányaira koncentrálja, hogy kiválassza a népgazdaság fejlesztésének legracionálisabb útjait, hogy specializáció és kooperáció útján magasabb munkatermelékenységet érjen el. Semmi meglepő nincs abban, hogy az utóbbi években oly gyors ütemben növekszik a világkereskedelem, hogy mind több nemzetközi szerv és szervezet foglalkozik a gazdasági és tudományos-technikai együttműködéssel, hogy erősödnek az integrációs folyamatok. Ennek az általános tendenciának a keretében fejlődik a nemzetközi szocialista munkamegosztás is. Ennek megvannak a maga alapvető sajátosságai és előnyei, amelyek megkülönböztetik a kapitalista munkamegosztástól. Ezeknek a viszonyoknak a lényegét az új társadalom szociális-gazdasági és politikai rendszere határozza meg. Hiszen olyan országok együttműködéséről van itt sző, amelyekben a termelési eszközök és a politikai hatalom a dolgozók kezében van, ahol a munkásosztály nemzetközi ideológiája uralkodik. Éppen az ilyen objektív alapnak köszönhető, hogy n szocialista világban a gazdasági együttműködés fejlődését módszereinek és formáinak stabil evolúciója, az alsóbb fokról magasabb fokokra való áttérés jellemzi. Míg például a szocialista világrendszer kialakulásának szakaszában a szocialista országok között az egyszerű árucsere dominált, később ezt a hitelezési-pénzügyi és tudományos-technikai kölcsönös segítség magasabb rendű formái egészítették ki, az ötvenes évek derekától pedig jelentkeztek a nép- gazdasági tervek koordinálásának, a termelés specia- lizációjának és kooperációjának, különböző objektumok közös építésének stb. első elemei. Külön hangsúlyoznunk kell, hogy a népgazdasági tervek koordinálása az együttműködés valóban szocialista módszere, amely biztosítja a nemzeti gazdasági érdekek összehangolását és a céltudatos tevékenységet a döntő szférában: a társadalmi termelésben. Az egyenjogúság, a kölcsönös érdekeltség, egymás érdekeinek, az együttműködés valamennyi résztvevője érdekeinek a gondos számbavétele — mindez immanens jellemzője a testvérországok közös tevékenységének gazdasági’ területen. Ma, amikor a szocialista országok kollektív erőfeszítésekkel kidolgozták és már valóra is váltják a gazdasági integráció komplex programját, a nemzetközi szocialista munkamegosztás fejlődése új szakaszba lép. A korábbi formákat is magába olvasztva ez a program bevezeti az együttműködésnek a mai viszonyok között leghaladóbb módszereit, óriási lehetőségeket nyújt a testvérországok kölcsönhatásához gyorsított ütemű fejlődésük érdekében. Fontos eredményeket hozott ebből a szempontból a KGST ez év júniusában Prágában tartott XXVII. ülésszaka. Az ülésszak azt a következtetést vonta le, hogy a Komplex Program megvalósítása lett az együttműködés fő tartalma, s meghatározta, milyen konkrét lépéseket kell majd tenni az integrációs folyamat meggyorsítása és elmélyítése érdekében. Persze, egy olyan bonyolult folyamatnak a tervszerű szabályozása, mint a szocialista országok gazdasági integrációja, nem egyszerű feladat. Nagy erőfeszítéseket és alkotó útkeresést igényel a közös tervező tevékenység kibontakoztatása és a nemzeti tervezéssel való összehangolása, a termelési, gazdasági és jogi kérdések komplex összekapcsolása a specializáció és a kooperáció megszervezése során, a speciali- zációból adódó közös eredménynek és elosztási arányainak a megállapítása, a közös vállalatok munkájának megszervezése stb. Az SZKP a többi testvérpárttal együtt lankadatlan figyelemmel kíséri ezeknek és más problémáknak a helyes megoldását. A marxista—leninista pártok a szocialista gazdasági integrációban látják azt a fő utat, amelyen haladniuk kell, hogy intenzívebbé tehessék a gazdasági kapcsolatokat, előretolt állásokat vívhassanak ki a tudományban és a technikában, valóra válthassák a lenini útmutatást: elérjék a legmagasabb munkatermelékenységet. A Komplex Program megvalósításának előfeltétele az is, hogy céltudatos erőfeszítéseket tegyenek a testvérországok közötti gazdasági együttműködés egyik legfontosabb feladatának megoldására: gazdasági fejlettségük színvonalának ki- egyenlítésére. Ebben máris jelentős eredmények születtek. Feltétlenül hangsúlyoznunk kell, hogy az integráció a legcsekélyebb mértékben sem szigeteli el a szocialista országokat a gazdasági és tudományos-technikai együttműködés bővülésének világméretű folyamatától. Ellenkezőleg, lehetővé teszi, hogy tevékenyebben és, ami a legfőbb, megfelelő alapokon kapcsolódjanak be ebbe a folyamatba. A gazdasági élet internacionalizálódása, egészében véve, vitathatatlanul progresszív jelenség. Ám a mai körülmények között, amikor az imperializmus még mindig lényeges befolyást gyakorol a nemzetközi gazdasági kapcsolatok fejlődésére, a munkamegosztásban való részvétel sok ország, kiváltképpen a fejlődő országok szempontjából együtt jár bizonyos politikai nyomással, gazdasági egyenlőtlenséggel. Ez a veszély fenyegetné a szocialista országokat is, különösen a kevésbé fejletteket, ha elszigetelten lépnének fel a nemzetközi porondon. A szocialista építés sikereire, a szocialista közösség együttes gazdasági-politikai erejére támaszkodva még viszonylag kis szocialista országoknak is lehetőségük nyílik arra, hogy igazságos, kölcsönösen előnyös alapokon fejlesszék gazdasági kapcsolataikat a kapitalista államokkal. 4 A kultúra és az ideológia szférájában is legalább olyan jól látható a szocialista államok • közeledése, mint gazdasági téren. Bármilyen gazdag és sajátos is szellemi életük, bármennyire virágzik is nemzeti kultúrájuk, ahogy az új rendszer fejlődik, mind mélyebben meggyökeresedik ezen államok kultúrájának és egész szellemi életének közös szocialista tartalma. Ennek a folyamatnak legfontosabb alapja az egységes marxista—leninista ideológia, az új társadalmi viszonyok megszilárdulása, amelyeknek legfőbb vonása a kizsákmányolástól megszabadult dolgozók baráti együttműködése, az emberek és a nemzetek egyenjogúsága. A szocializmus minden embernek megadta a munkához és a művelődéshez való jogot, valódi kulturális forradalmat hajtott végre, megnyitotta a néptömegek előtt az utat a jólét és az emberhez méltó élet felé. Mindez szilárd alapot nyújt a népek szellemi közeledéséhez. Az ilyen közeledéshez állandó ösztönzést ad a társadalmi fejlődés alapvető folyamatainak azonossága. Lenin hangsúlyozta: „ ... csak a szocializmussal kezdődik majd a gyors, igazi, valóban tömegeket átfogó, a lakosság többségének, azután pedig az egész lakosságnak a részvételével végbemenő haladás a társadalmi és az egyéni élet minden területén“, (összes Művei. 33. köt. 91. old.) A kommunizmus célja egy olyan társadalom létrehozása, amelyben teljesen megszűnnek az osztályok. Már a szocializmus szakaszában intenzíven közeledik egymáshoz a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság és a népi értelmiség, fokozatosan kialakul a társadalom szociális politikai és eszmei egysége. Sok- nemzetiségű államokban a szocialista úton való fejlődés biztosítja a nemzetek egyenlőségét, szilárd alapokra helyezi megbonthatatlan barátságukat. Ilyen alapon alakult ki a Szovjetunióban az embereknek egy új történelmi közössége: a szovjet nép. A szovjet tapasztalatok — mint erre a marxista—leninista pártok vezetői a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken rámutattak — nemzetközi jelentőségük. A szocialista világ népeinek szellemi közeledését jelentősen előmozdítja az, hogy mindjobban kifejlődik a szocialista kultúra, amelyet az jellemez, hogy a megoldandó problémák, nemzeti sajátosságaik ellenére, igen hasonlóak. Az egyes testvérországok írói és művészei, a marxista—leninista világnézetre támaszkodva, az új társadalom építésének és az új ember nevelésének legfontosabb kérdései felé fordulnak. Már a szocialista művészet természeténél fogva is olyan feladatok kerülnek figyelmük középpontjába, mint korunk hőse, a dolgozó ember alakjának a megteremtése, a kommunista erkölcs, a forradalmi humanizmus értékeinek igenlése, az élet valóságos folyamatainak egész bonyolultságukban és ellentmondásosságukban, egész optimista kicsengésükkel való feltárása. A pártosság, a népiség, az igazság a szocialista irodalom és művészet nélkülözhetetlen vonásai. A szocialista realizmus módszerének a meghonosítása a legfőbb út afelé, hogy kifejlődjön az egyetemes szocialista kultúra, amely törvényes utóda és folytatója a múlt haladó humanista gondolatának, magába olvasztja mindazokat az igazi értékeket, melyeket a testvérnépek, az egész emberiség alkotói teremtettek. Ennek az egyetemes szocialista kultúrának a kifejlődését előmozdítja a szocialista világ belső kulturális kapcsolatainak lendülete és intenzitása is. 1971—1972-ben például 185 alkalommal vendégszerepeitek szovjet színtársulatok és más művészeti együttesek szocialista országokban, s ugyanebben az időben a testvérállamok 154 művészkollektívája lépett fel a Szovjetunióban. A kiállítások, a fesztiválok, a közös alkotó munka, a színházak, múzeumok, könyvtárak közvetlen kapcsolatai kultúrmunkások tízezreinek az eleven kapcsolatát jelentik. A szocialista országok közötti összefogás erősödésének fontos tényezője az ideológiai együttműködés, amely azon alapul, hogy a testvérpártok tevékenységében közösek az olyan célok, mint az emberek nevelése a munkához való kommunista viszonyra, a tudatos társadalmi fegyelemre, a szocialista hazafi- ságra és internacionalizmusra, az olyan feladatok, mint a közös harc a burzsoá ideológia befolyása ellen. Ennek formái igen változatosak: tudósok találkozói, amelyeken a marxista—leninista elmélet fejlesztésének időszerű problémáit tárgyalják, konferenciák, amelyeken a szocialista építés gyakorlatának különféle kérdéseivel foglalkoznak, a sajtóorgánumok közötti állandó kapcsolatok, a könyvkiadási tervek összehangolása stb. stb. Fentebb már utaltunk rá, hogy a szocialista fejlődés magasabb szakaszába való lépéssel jelentősen megnövekszik az igény a tapasztalatcsere iránt. A szocialista fejlődés dinamikája, a tudományos-technikai forradalom, a mai világban végbemenő társadalmi folyamatok meggyorsulása megköveteli az ideológiai front munkásaitól, hogy állandóan tökéletesítsék a közművelődésnek, a propagandának, a tömegek eszmei-politikai nevelésének egész rendszerét. S együttműködve ezek a feladatok sokkal jobban megoldhatók. ■A testvérpártok ideológiai munkájának koordinálása különösen fontos a nemzetközi feszültség enyhülésének viszonyai között. Az imperialista körök a szocializmus elleni harcban ma különösen sokat várnak az antikommunizmustól, a nacionalizmus propagálásától, arra számítanak, hogy ezzel gátolhatják a szocialista államok tömörülésének objektív folyamatát. Az antikommunizmussal párosuló modern nacionalizmus közös eszmei platformja a legkülönbözőbb ideológiai áramlatoknak. Egy táborba tömöríti a burzsoá konzervatívokat és a szélsőséges reakciósokat, a leplezetlen antikommunistákat, a jobboldali és a „baloldali“ revizionistákat. Lenin rámutatott arra, hogy a nacionalizmus a legszorosabban összefonódik az opportunizmussal, ennek legkülönbözőbb megnyilvánulásaival. Ez a kapcsolat a kínai vezetés antimarxista, antileninista irányvonalában jut a legpregnánsabban kifejezésre. Éppen ezért a kollektív marxista—leninista gondolkodás egyik fontos feladatává vált ennek az irányvonalnak, a tudományos szocializmus elveivel való összeférhetetlenségének a leleplezése. A testvérországok tudósai cáfolhatatlanul kimutatták a maóizmusnak és politikai elveinek a reakciós nagyhatalmi, kispolgári lényegét. Az SZKP Internacionalista kötelességének tartja, hogy határozottan visszautasítsa a maoisták tevékenységét, amely ellenkezik a világszocializmusnak, a népek felszabadító harcának, a béke és a nemzetközi biztonság üeyének az alapvető érdekeivel. 5 A szocializmus fejlődésének törvényszerű vonása mind az egyes országokon belül, mind a • világrendszer keretében, hogy növekszik a kommunista párt vezette munkásosztály, a dolgozó tömegek tudatos tevékenységének a szerepe. A gyakorlat azt mutatja, hogy bármilyen erősek is a szocialista államok tömörülésére és együttműködésére irányuló objektív tendenciák, szubjektív mozzanatok, mégis jelentősen gátolhatják, félrevihetik ezt a folyamatot. A kommunista és munkáspártok mint az internacionalista marxista—leninista ideológiának a hordozói hivatottak a szocialista országok kapcsolatainak fejlődését közös mederbe terelni, félresöpörni mindazt, ami ennek bármiképpen is útját állhatja. Ennek az az előfeltétele, hogy világosan lássák a szocialista társadalom fejlődésének törvényszerűségeit, hogy helyesen tudják összekapcsolni a szocializmus nemzetközi és nemzeti feladatait, hogy a napi gondok miatt ne tévesszék szem elől az általános célokat és perspektívákat. A szocialista világrend- szer fejlesztésével kapcsolatos problémákban következetesen ezt az álláspontot képviseli az SZKP, ezt az álláspontot képviselik a szocialista közösséghez tartozó országok testvérpártjai. A kommunisták nemzetközi együttműködése forradalmi érdekeiknek, marxista—leninista világnézetüknek, nagy céljuknak, a szocializmus és a kommunizmus felépítésének a mélyen gyökerező, elvi közösségén alapszik. A szocialista országok kommunista pártjainak aktív és sokoldalú együttműködése a szocialista típusú államközi kapcsolatok fejlődésének rendkívül fontos tényezője. Éppen az ilyen együttműködés — állapította meg az SZKP Központi Bizottsága a XXIV. párt- kongresszus elé terjesztett beszámolójában — „lehetővé tette számunkra, hogy — egymás tapasztalataival gazdagodva — együttesen dolgozzuk ki a szocializmus és a kommunizmus építésének alapvető elvi kérdéseit, megtaláljuk a gazdasági kapcsolatok legésszerűbb formáit, kollektíván határozzuk meg a közös külpolitikai irányvonalat, kicseréljük véleményünket az ideológia és a kulturális munka kérdéseiről“. Ma már gazdag arzenálja halmozódott fel a pártközi kapcsolatok konkrét formáinak és módszereinek, amelyek biztosítják a szocialista országok egységének megszilárdulását. Ezek a kapcsolatok minden szinten rendszeresek. Hagyománnyá váltak már a kommunista pártok időszakos kétoldalú és többoldalú találkozói, a pártküldöttségek kölcsönös látogatásai a szocialista építés tapasztalatainak tanulmányozása céljából, tudományos és elméleti problémák közös kidolgozása, pártiskolal hallgatók cseréje. Különösen nagy jelentőségűek, természetesen a testvérpártok vezetőinek a találkozói, amelyeken megoldják a gazdasági együttműködés fejlesztésével és a külpolitika koordinálásával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, meghatározzák a közös politikai irányvonalat. Az utóbbi években a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének értekezletei mellett gyakorlattá vált, hogy rendszeresen találkoznak a szocialista közösséghez tartozó országok kommunista és munkáspártja központi bizottságainak főtitkárai (első titkárai). Az SZKP — amint ezt XXIII. és XXIV. kongresszusán, a nemzetközi tevékenységgel kapcsolatos kérdéseket tárgyaló központi bizottsági plénumain, a többi között a legutóbbi, áprilisi plénumán is hangsúlyozták — e szocialista világrendszer egységének és összeforrottságának erősítését egész külpolitikai tevékenysége legfontosabb irányának tekinti. Pártunk, a lenini hagyományokhoz híven, ilyen szellemben irányítja az összes szovjet állami és társadalmi szervezetek munkáját, az internacionalizmusnak és a szocialista rendszerhez tartozó többi ország népeivel való barátságnak a szellemében neveli a dolgozókat. A szocialista világrendszer alig több mint negyed százada létezik. Ez viszonylag rövid idő ahhoz, hogy teljesen kiforrhatott volna, végleges formákat ölt- hetett volna az országok közötti kapcsolat, a szövetségi kötelék, a gazdasági, politikai, ideológiai együttműködés. Kétségtelen, hogy sok mindent ki kell még alakítani, hogy nagy munkát kell még elvégezni a szocialista világon belüli kapcsolatok egész rendszerének tökéletesítése terén. S ez az, amin a szocialista országok testvérpárjai közös erőfeszítéssel szüntelenül munkálkodnak. Ha történelmi szemszögből nézzük azt, amit már elértünk, teljes joggal leszögezhetjük, hogy a szocialista országok a legjobb úton haladnak a szorosabb összefogás és akcióegység felé, egyre növelve a világszocializmus erejét, az egész nemzetközi helyzetre gyakorolt befolyását. (MEGJELENT A BÉKE ÉS SZOCIALIZMUS 1973 AUGUSZTUSI SZÁMÁBAN) A szocialista országok további tömörülésének folyamatáról és objektív szükségszerűségéről
