Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-11 / 242. szám, csütörtök

A Presov melletti Šariiíské Lú- ky-ban ezekben a napokban üzembe helyezték az új, modern, nagy teljesítményű házgyárat. Á házgyárat a Munkaérdemrenddel kitüntetett presovi Magasépítő Vállalat dolgozói építették 168 millió korona költséggel. A korszerű felszereléssel ellátott házgyárban évente 2000 lakás részére gyártanak házelemeket. A kelet-szlovákiai ifjúság az építkezés fölött védnökséget vállalt, és közülük több mint 2500 brigádmunkás dolgozott az építkezésen. Képünkön az új házgyár, előtérben egy itt gyártott házelem látható.

(Felvétel: A. Haščák — ČSTK)

A Szovjetunió egységes energiarendszere

Duha

Gyula:

Ember a tájban

1 Versem kék ablakán át » nézem Bodrogközt... írja Török Elemér Haza című versében, felvázolva az alaphelyzetet, melyből kiindulva így is kezdhettem volna róla szóló írásomat: költő a tájban. Csakhogy így leszűkítettem volna lírai mondanivalóját és versei valóságtartalmát, melyek általánosak és emberméretűek. A táj, a táj- őlmény ma kevés költő vers- építkezésének az alapanyaga, ezzel szemben Török Elemér nagyrészt és törvényszerűen ebből építkezik. Tegyük mindjárt hozzá: flgyelemreméltóan

és hasznosan.

Egy bizonyos jellegű „táj- költészetre“ a Dylan Thomas- típusú líra jellemző, aki egy kozmikus tájat alkotott magának — magánhasználatra —, vagy a fuliász Ferenc mitikus, biológiai — sámánl tájai; az egyenesbeszédű, vizuálisan és érzelmileg megélt tájélmétny már terméketlen és időszerűtlen lenne talán? Véleményem szerint nem az: a konkrét és adott táj élményét a szükség- szerűség hitelesíti például Török verseiben, az a tény, hogy ott él, ott kell élnie. Ebből következik, hogy a költő líráját nem a lehetőségek és a képzelet gazdagsága, hanem a valós adottságok determinációi alakítják.

A szükséges, a kell lírája ez.

Ezért ez a Bodrogközi táj annyira közeli és természetes, hogy már-már naívságnak tűnik fel róla verset írni korunk- - ban, amikor a technikai civilizáció naponta rendkívüli események, hihetetlen teljesítmények és megtörtént képtelenségek izgalmát kínálja élményre és újszerűségre szomjas lelkűnknek. Kérdezhetnénk: mit mond az atomkor emberének ilyen sor, hogy „állok derékig / csikónyerítésben“? Vagy az őszről szóló vers kezdősorai: „Oda a nyár / s álmaink vetése. ..“ Ennek a négy sornak a jelentőségén is elgondolkodhatnánk: „sárgán izzó / nádasok

fölött / vándoröl a nap / mint száműzött. ..“ Mennyivel több expresszív képnél, mennyivel nyújt a tájról — és a költőről — több információt a fogalmi jelentésénél? És a Ticcék világa, „a zsombékok körül fehér bíbicek“, „a levélcsuhás izgatott jegenyék“, a „fekete pik- kelyű halak“, a „Didergő bogár deres fűszálon“, mindez mit sugall, milyen tájat tükröz és kelt életre? Hol, milyen vidék az, ahol“ a folyó partja is / tele van aggodalommal“?

2 A szülőföld ez a táj. a Ahol:

Szótlanul vádló emlékbe kapaszkodó pipaf üsttörvényt eregető

keserűség-nyugalmú sarjúrend-bajszú parasztok jönnek az idő vadonából vállukat

az égnek feszítik ahogy lépnek — csupa némaság a táj amerre mennek

(Vázlatok)

A táj drámák emlékét és lehetőségét hordozza magában. Ezért kemönyvonalú és markánsarcú, de ennek ellenére otthonos. Közeli és bizalmasan őszinte. Török Elemér lírája olyan föld és nép arcát mutatja fel, mely földet és tájat, népével együtt a maga képmására formált a munka és a történelem: barázdált arcúvá és töprengővé. Nem stilizált

táj ez, hanem valóságos és göröngyös vidék, amely otthonná azáltal válik, hogy évszázadok során összeforrott az emberrel.

A vidék és paraszt tájak a

századfordulón sok fiatalt bocsátottak a világba: többnyire éretlen — bár önmagával

szemben igényes és a maga módján becsvágyó — tizennyolc-húszéves fiatalembert. S ők szétrajzottak az

üzemekben és az iskolákban, tanfolyamokon és szakképzéseken vettek részt, szerepet vállaltak a társadalmi életben, új eszméket fogadtak el és

képviseltek, ösztönös szívoság- gal keresték a felfelé vezető utakat, botladoztak ús elesve újra felegyenesedtek. A tájra, amely útra bocsátotta őket,

nem sokat gondoltak, mert az új világért és világképért folyó küzdelmük, az önmegvalósításért vívott harcuk lehetőségei izgalmasabbnak bizonyultak. Tanultak és cselekedtek, hittek és döntöttek, csalódtak és előnyöket csikartak ki a maguk számára és már-már révbe értek. Közben pedig tapasztalniuk kellett, hogy a személyes eredményeik relatívak, a világ — a város — csak félig otthonuk és messze mögöttük, ahonnan valamikor elindultak, meleg fényben felbukkannak a homályból a szülőföld emlékei, szinte sugározzák az energiát és a biztonságot, a bátorítást és a tájékozódás szempontjait. A vi- lágbaindult paraszt nemzedékek felnőttek és megtanultak hazamenni. Hazavitték magukkal megszerzett tapasztalataikat és életszemléletük rendszerét, új látásmódjuk szempontjait és fáradságukat, hozták és vitték céltudatosodé életerőiket. Üj módon lett számukra fontos a szülőföld, mai életük, a jelen valóságuk és megvalósítatlan terveik, mintegy az életérzésük ellenpólusát testesítette meg.

Török Elemér a tájról — a szülőföldről — nemzedékek nevében beszél. Joga van hozzá, mert ő nemcsak hazament, otthon is maradt. (Ezt ma már kevesen tudnák megtenni közülünk). Hazament és azt mondta a naphoz:

Békém, nyugalmam csak benned van már. Arany sugarak tündökölnek homlokomon, ha felragyogsz.

A költő előtt, fejét a tenyerébe hajtva és az öreg halászt szemlélve ötlik fel gondolata: „.. .így öregszem meg én is i e folyóparton.“ S a „jegenyék közt“: „Indul felém/ a szülőfalum. .. Biztos menedékem / e tenyérnyi hely / a viharokban.“

3 Török Elemér meditál a a saját sorsa — és közvetve a mi sorsunk — felett. Megjárta a távoli utakat és utcákat, megismerte, amit lelke befogadott a világból és visz- szatért a tájhoz, a néphez. Törvényszerűen merül fel benne a kérdés: mi volt az értelme az életnek? Mi az értelme az életének? Felmerült előtte a régi — és csuk tettekkel megválaszolható — nagy kérdés, melyet annyian feltettek már maguknak és másoknak az emberiség történelme folyamán.

A költőnek a kérdésre adott felelete érdekes és a számunkra lényeges, mert a mi életünket is érinti, hiszen a költőt elfogadtuk életérzésünk éte létünk — gondjaink, kifejezőjének.

Bodrogköz — távol és közel érzem magam jegenyéid alatt

ahol emlékeim fészkelnek ...

írja egyik versében és ezzel a néhány sorral felvázolja az alaphelyzetét. Távol és közel... a világba indult parasztnemzedékek tudatának két pólusa ez: a falu és az idegen utak, városok. A kettős alap- helyzet ellentéte a lélek feszültségét eredményezi, mely a drámával rokon. De nem kibékíthetetlen és pusztító — skizofrén — ellentét uz, valamilyen benső Jánus-arcúság, mely lelki törést és látványos összeroppanást eredményez, hanem a világ ellentéteinek a dialektikus kettőse, amely számunkra konkréten adott. Azért fontos ezt megállapítani, mert a köt ellentét nem antagonisztikus párharcában, hanem természetes egységében él bennünk és egymást kölcsönösen kiegészíti. S bár nem nyugalmas egyensúlyhelyzetet eredményez, hanem belső feszültséget, az ellenpólusok sem egységükben, sem külön külön nem biztosítanak nyugalmat, de adnak helyette —, Török költészete bizonyítja — valós életszemléletet, a sorsvállalás képességét, és felelősségtudatot. Hitet a tett értelmében, az emberi munka értékében és a „lehetetlennel is dacolva“ elvének a reális és szükségszerű voltában. Paradox módon talán éppen azért, mert a „Szép gyerekkor“ „hűtlen lett hozzánk; / mint rossz asszony ..az öreg paraszt „készül a síri / sötétbe / az ősapák mellé / betelni némasággal" , és a költőre „növekvő halálfélelme ... hívatlanul is rátalál“, mindezek ellenére is a szülőföld a „viharokban is... biztos menedék.“

így nyernek értelmet Török Elemér képei: a „derékig csikónyerítésben“ , vagyis belemerülve az emlékekbe, mert csikók már nincsenek, az „álmaink vetéseamely odavan, azaz a beváltatlan tervek és hiú remények, így válik a „sárgán izzó nádasok felett“ száműzöl tként vándorló nap a történelem súlyos csendjét hordozó tájon az idillikus napsütés ellentétévé.

4

Rezignációra hajlamos, » megfáradt és a hétköznapokba beletörődött líra talán Török költészete? Semmiképpen sem! Társadalmi aktivitása tiszta és egyenesbeszédű, és optimizmusa kicsengésében és hangvételében a Tragédia „pozitív pesszimizmusával“ tart kapcsolatot, és lényege az emberi küzdés sorsszerűségének a felismerésében rejlik. Az ember munkára és tettre született s az élet — közösen megszervezett létküzdelem. Az egyéniség sorsa felívelő és lehulló, mert

arcodra

keserű

mosoly száradt

bajszod

majdani

sírod csokra

szürkülő

pamacsként

lóg az álladm

rád kopog

az óvó öregség

elfordul

tőled a nyár ...

a költő választása meigis egyértelműen a helytállásra és a tevékeny részvállalásra esik: Török Elemér költőként Os emberként egyaránt illúziótla- nul, de határozottan néz szembe az élettel, vállalja sorsát és népét, és a költészetében társadalmi helytállásra és egészséges patriotizmusra tanít.

A természet úgy osztotta el a Szovjetunió területén a tüzelőanyag- és vízenergia-készleteket, hogy nagy részük a gyéren lakott vagy teljesen „lakatlan“ területeken összpontosul. Ezek a sajátosságok még nagyobb nyomatékkai vetették fel az olyan egységes energiarendszer megteremtésé nek kérdését, amely „egyik végétől a másikig“ átfogná

az országot. 1969-ben létre is jött a Szovjetunió Egységes Energiarendszerének Irányító- központja, amely megvetette

az 'iirsz-szövetségi egyesülés létének alapját. Szerkezetét és irányításának elveit K. SZTO- ROZSUK, az Irányítóközpont vezetője ismerteti.

A Szovjetunió egységes energiarendszere jelenleg hét egye sült energiarendszert — a Központ, az Ural, a középső Volga-vidék, Észak-Nyugat, Dél , az Észak-Kaukázus, a a Kaukázuson túli vidék energiarendszereit — egyesít. Ezek alkották a Szovjetunió európai részének egységes energia- rendszerét és — azután, hogy néhány hónappal ezelőtt üzembe helyezték a 220 kilovoltos Szárbaj—Celingrád távvezetéket — Észak Kaukázus egységes energiarendszerét.

Ezeket az egyesített energia- rendszereket áramvezetékek kötik össze, amelyeken a villamos energiát az egyik egységes energiarendszerből átadják a másikba. Ezen kívül az országban működnek a szibériai és a közép-ázsiai, nagy teljesítményű, egyesített energiarendszerek, s kialakulóban van a távol-keleti új, egységes energiarendszer. Ebből a tizenegy energiarendszerből alakul majd ki a közeljövőben a Szovjetunió egységes energiarendszerének alapja.

Egységüket a jelenlegi ötéves tervidőszak végére, vagy a következő ötéves tervidőszak elejére megépítendő, következő áram vezetékek fogják megerősíteni: Ekibasztuz és a Központ között az 1,5 millió volt feszültségű, egyenáramú vezeték, a krasznojarszki vizi-erömű körzetét Ny ugat-Szi bér iával összekötő, 1150 millió volt feszültségű, szupertel jesítményü váltóáramú vezeték, a szibériai és az észak-kaukázusi energiarendszereket az Altájon keresztül összekötő, 500 kiló- volt feszültségű vezeték. A

következő ötéves terv végén pedig még egy hatalmas energetikai hídnak kell összekötnie a közép-ázsiai egységes energiarendszert a Központtal. Ezzel nagyjából be is fejeződik a Szovjetunió egységes energiarendszerének megteremtése.

Az egységes energiarendszer szövevényesebbé válásával irányításának rendszere is bonyolultabb lesz. Az Irányítóhoz* pont dolgozói szempontjából az a legfőbb, hogy biztosítsák az egész ország fennakadás nélküli villamosenergiaellátását. Olyankor, amikor minden nyugodt, nem nehéz kiszámítani az üzemanyagforrások adott vagy kialakuló struktúrája közepette a gazdasági hatékonyság modelljét. Amikor

azonban a meleg és száraz időjárásról szóló prognózis ellenére hideg őszi esők jönnek, amikor a javítómunkások nein adják át határidőre az aggregátorokat, ez pedig megakadályozza más gépcsoportok folyamatos javítására való lei- állását, ami később a gépek leállítása következtében még

nagyobb időveszteséggel fenyeget, amikor váratlanul üzemzavar keletkezik, az energiarendszer fölötti hatalom minden terhe a diszpécserre hárul, bármilyen szinten is teljesítsen szolgálatot az energiarendszerben, mert neki kell lokalizálnia az üzemzavart, minimumra csökkentenie az esetleges következményeket, majd pedig döntést hoznia kiküszöbölésük módjáról. Eközben senkinek sincs joga beavatkoznia a diszpécser munkájába. Igaz, a műszaki szabályzat szerint a közvetlen vezető felválthatja őt, ha úgy véli, hogy a diszpécser nem képes megbirkózni a kialakult helyzettel. Ilyenkor azonban neki magának kell a vezérlőasztalhoz ülnie, hogy minden felelősséget magára vállaljon.

A körzeti energiarendszerek irányítóállomásain végzendő munkára speciális gyakorlóberendezések felhasználásával, legalább egy évig, az egyesített energiarendszerek számára legalább 3—4 évig tart a fiatal szakemberek kiképzése, ahhoz pedig külön tehetségre van szükség, hogy az egyesített energiarendszer főd iszpécsere legyen valaki.

M. E.

Szumarokov mellett a kosztromi területen faz OSZSZSZK európai részében) gyakran találkozhatunk szelídített jávorszarvassal az erdőkben. A faluban ugyanis már tíz év óta működik egy jávorszarvas-tenyésztő telep. A jávorszarvasok, amelyek többnyire fák és bokrok fiatal hajtásaival táplálkoznak, esténként elhagyják a telepet és reggel visszatérnek. A telepen csak a szarvasborjúk maradnak. A jávorszarvas-tenyésztő telep jó eredményekkel dicsekedhet. A szarvastehenek többsége naponta öt liter tejet ad. A telepen mostanában vezetik be a gépesített fejést. A finom, nagy tápértékű, a diétás célokra alkalmas jávorszarvashús hovatovább keresettebbé válik. Felvétel: ČSTK—TASZSZ