Új Szó, 1973. október (26. évfolyam, 233-259. szám)

1973-10-11 / 242. szám, csütörtök

Jó munkamódsierekkel KÉSZÜLNEK A BARÁTSÁGI HÓNAPRA SZÜLÖK, N E V E L Ő K F ÓRUMA ^ ■>- _____ Kö zösségi nevelés a családban és az iskolában Manapság gyakran félünk attól, hogy elmaradunk a kortól, amely szinte szá­guld. Egyetlen ellenszere van az ilyen félelemnek: bevált, biztos, jó munka- módszerekkel, becsülettel dolgozni. Akkor sem a po­litikai, sem a gazdasági ve­zető nem marad el a ko­rától. Ez a véleménye Kakas Zol­tán elvtársnak is, aki a CSSZBSZ levicei (lévai) járási bizottságának vezető titkára. Véleménye főleg a közelgő csehszlovák—szovjet barátsági hónap előkészületeire vonatko­zik, s azok tevékenységére, akik szervezői, irányítói a ba­rátsági hónap eseményeinek. A program ismertetése helyett te­hát inkább a munkamódszerek­ről beszélt, amikor Šahyban (Ipolyságon) találkoztunk. Pél­dának mindjárt az ipolysági vá­rosi bizottság tevékenységéi említette. A városban 24 szov­jetbarát szervezet működik. Fő­leg üzemi és iskolai szerveze­tek. Külön operatív jellegű, de állandó városi bizottság irá­nyítja ezeknek a szervezetek­nek a tevékenységét. Egy-egy üzemi, iskolai csoportnak átla­gosan 45—50 tagja van, s ezek­nek az elnökei, aktivistái ké­pezik a CSSZBSZ városi bizott­ságának a vezetőségét. A járásban három városi bi­zottság tevékenykedik. Ipoly­ságon kívül még a járási szék­helyen, Léván és Zeliezovcén (Zselízen). Ez a szervezési fel­építés teszi lehetővé, hogy a már bevált, biztos, jó munka- módszereket alkalmazva a ba­rátsági hónap eseményeit sike­resen megszervezzék. Nem ma­radnak el koruktól azok a po­litikai vezetők, akik így dol­goznak. Másik bevált szervezési for­ma a helyi bizottságok létesí­tése. Már négy ilyen helyi bi­zottságot alakítottak. Főleg a járás nagyobb üzemeiben. A tlmačei gépgyárban, a lévai textilüzemben, s a lévai erdé­szed üzem keretében. Ugyanak­kor Léván 7 utcai szervezet el­nökeinek és aktivistáinak a A prešovi Nálepka kapitány Ruhaipari Vállalat svidníki üzeme, a kész gyermekru­hák legnagyobb szlovákiai készítője, idei kiviteli tervét eddig már több mint 96 szá­zalékra teljesítette. A kivi­tel az egész termelésnek kb. 34 százalékát teszi ki, és az idén a tavalyival szemben 5 millió koronával több. Az üzem termékeit a Szovjet­unión kívül Európa és Afri­ka hét országába szállítják. Az idei újdonságok közé a gyerek kezeslábas tartozik, amely iránt főleg Nagy Bri­tannia mutat érdeklődést. Felvételünkön a 421-es osz­tály szocialista munkabri­gádjának vezetője Helena Džupilová és Terézia Luciko- vá, a munkaközösség egy másik dolgozója látható. (Felvétel: A. Hašfíák — ČSTK.) A budapesti Műcsarnokban megnyílt a II. Nemzetközi Kis- plasztikai Biennálé, amely át­fogó képet nyújt a kisplaszti­ka mai helyzetéről, úgyszólván az egész világról, A kétéven­ként megrendezésre kerülő ki­állításon a rendezési alapsza­bályoknak megfelelően, a házi­gazda mutathatja be a nagyobb anyaggal valamelyik szobrászá­nak életművét. Ezúttal Med- gyessy Ferenc kisplasztikai munkásságának jellegzetes al­kotásait láthatja a közönség (az elsőn Ferenczy Béni szere­pelt kiemelt művészként). Med- gy-issy mellett Vilt Tibort mí- kus Sándor, Mosonyi Jenő, Kiss István, Kovács Ferenc és Kiss Sándor képviseli a magyar kis­plasztikát. Közülük Vilt Tibor részben, Kovács Ferenc pedig teljesen elvont formákkal, „térplasztikákkal“, amikkel úgy vagy mk, mint diákkorunkban részvételével Is alakítottak he­lyi bizottságot. Ezek jól mű­ködnek, nagyon tevékenyek. Nemcsak a tagtoborzás terén jeleskednek, hanem más vona­lon is. Pia marosan újabb, ha­sonló helyi bizottságokat szer­veznek. Úgy számítják, hogy a járás szovjetbarát szervezetei közreműködésével 12 helyi bi zottság működik majd a jövő­ben. Két feladat teljesítését tartja nagyon fontosnak a barátsági hónap előkészületei során, bár hangsúlyozza, hogy ezek egyéb ként állandó jellegű feladatok. Egyik: az ifjúsággal való mun­ka. Az ipolysági városi bizott­ság tanácskozásán például ez volt a fő programpont. A má­sik: a szovjetbarát sajtó ter­jesztése. Jól bevált munkamódszerek az ifjúsággal való munka te­rén: a különféle vetélkedők, ta­lálkozók szervezése. A barátsá­gi hónap eseményeit főleg ezek alkotják majd. Természe­tesen ügyelnek arra is, hogy ezek ne csak attraktív jelle­gűek legyenek, hanem alapot, indítást - adjanak a fiataloknak a szovjetbarát szervezetben va ló tevékenység fokozására. Már kidolgozták a szovjet­barát sajtó terjesztésének a munkamódszereit is. A havon­ként megjelenő SZOVJETBARÁT folyóiratot október 1-től ver­senyszerűen terjesztik. Minden járási, városi és helyi bízott sági tag benevezett ebbe a ver­senybe. Komoly eredményre számítanak, hisz a járási elnök­ség egyik tagja, Lackovszky István elvtárs Mýtne Ludany (Vámosladány) községben már a verseny kezdetéin 10 előfize­tőt szerzett. Szeretnék, ha az egyébként időszerű témákkal foglalkozé), ismeretterjesztő, s ugyanakkor „lépés“ helyhatásokkal: ebbe a csoportba sorolunk minden olyan határozót, aminek mi­benlétét pontosan eldönteni nem lehetett. A hatalmas anyagot felölelő kiállítás hitelesen tükrözi azt az esztétikai-művészeti zűrza­vart, ami korunk művészetét — főleg Nyugaton — jellemzi. Olyan „ötletekkel“ találkozunk, amelyek a Dada képtelenségei­ből a popart hulladék-gyűjtésé­ből jól ismertek, amiknek nincs közük a műalkotás fogal­mához s még divatos hóbort­nak, feltűnési viszketegségnek is elcsépeltek. Ha valaki mégis más véleményen volna, kíván­hatunk-e jobbat neki, minthogy ezekkel a „műtárgyakkal“ dí­szítse otthonát?! Megnyugtató s művészi él­ményt keltő alkotásokkal sze­repelnek a csehszlovák művé­szek: Kodét, Sindelár, Storek, szórakoztató jellegű folyóirat még közelebb kerülne az olva­sókhoz. Az az elképzelésük, hogy ez főleg akkor valósítha­tó meg, ha mozgalmi és szer­vezeti kérdésekkel, problémák­kal is foglalkozik majd a fo­lyóirat, s mivel tudják, hogy ez elsősorban a levelezők köz­reműködésével érhető el, össze­kötik a lapterjesztést a levele­zők toborzásával. Az a szó, hogy „szeretnék“ persze nemcsak óhajt jelent számukra, hanem azt, hogy tesznek, cselekednek, szervez­nek és agitálnak a siker érde­kében. Ez vonatkozik egyé/bként a fiatalokkal való munkára is. Újabb példát említett, s megint ipolyságit. Hangsúlyozta: Nem véletlen, hogy a vároSi bizott­ság éppen a pionírházban tart­ja munkaértekezlet jellegű gyű­lését. Elmondta, hogy egészen az alapoknál, tehát a pionírok körében kezdik a munkát. Az­után gyorsan kiegészítette ma­gyarázatát: Nem is kezdésről van szó, hisz régebbi keletű a pionírokkal való együttműkö dés, inkább tökéletesítésről. A munkamódszer tökéletesítéséről. Magyarázatából kitűnt az is, hogy nem idéinyjellegű a lévai járásban a barátsági hónap elő­készületeinek a megszervezé­se, bármennyire is bizonyos időponthoz kötött feladat. In­kább természetes folyamat, ma­gától értetődő következmény, mely ünnepi jelleget kap a ba­rátsági hónap idején. Ismételten visszajutottunk az első gondolathoz: nem kell fél­nie annak a lemaradástól, aki bevált, biztos, jó munkamódsze­rekkel, becsülettel dolgozik. Jó munkamódszerekkel kélszülnek a lévai járásban a barátsági hónapra. Nem maradhat el a siker sem. HAJDÚ ANDRÁS Snopek és Kulich. Különösen Kulich kisplasztikái igen kife- jezőek. Fekete rabszolgák cí­mű munkája nemcsak a kör­plasztika követelményeit elégí­ti ki, hanem emberi tartalmuk­kal a művész világnézetére, szocialista meggyőződésére is utalnak. — Storek Rabelias vál­tozat c. műve jellegzetesen si­került alkotás és arra példa, hogyan lehet egy többszázéves irodalmi tartalmat mai forma­nyelven kifejezni úgy, hogy az értelem is találjon magának kapaszkodót. Kodéi Don Quijó- te-t idézi: hasonló értelemben, a mai látásigényt kielégítő for­málással. Snopek egyik fa­szobrát a katalógus reprodukál­ja. Kevés realisztikus elemet tartalmaz, de külső megformá­lásában jól adja vissza a fa anyagszerűségét. — Sindelá'rt ez alkalommal érmei képvise­lik. A csehszlovák művészek kis­plasztikái jól szemléltetik a ha­gyomány és korszerűség köve­telményeinek egyeztetését. SZÍJ REZSŐ A kommunista nevelés cél­jait csak akkor érhetjük el, ha a gyermekek életét és tevé­kenységét összeforrott, nagy nevelőerejű közösségekben szer­vezzük meg. Iskoláink rendkí­vüli figyelmet fordítanak a fia­tal nemzedék közösségi szel­lemben való nevelésére. Fő fe­ladataik közé tartozik, hogy a közösség hasznára neveljék a fiatalokat, mert amilyen közös ségi szellemben neveljük őket, olyan értékes munkát fognak végezni a közösségnek. Neves szakemberek és pedagógusok az erkölcsi nevelés feladatai­nak elemzésekor legfontosabb­nak tekintették a közösségi ne­velést. Kairov erről így ír: „Az ifjúságot a kommunista erköl- csiség szellemében nevelni azt jelenti, hogy közösségi szel lemben neveljük“. A kollektiviz mus olyan alapvető tulajdon­ság, melyet a gyermekeknél már zsenge korban nevelni kell. A közösség kialakítása nevelő munkánk elsőrendű feladata kell hogy legyen. A gyermek már iskolás kora előtt is közösségben, a család ban él. Itt találkozik először a közösséggel, a családtagok­kal, akik valamennyien hatás­sal vannak rá. Szeretettel öve zik körül, közösen játszanak vele, nevelgetik. A család neve­lőereje nem csupán a szülői szeretet ösztönös melegéből táplálkozik, hanem a család kö zösségi életének gyakorlatából is. Csak az a család lehet ked vező nevelői tényező, amely a közösségi élet normái szerint él, ahol megszilárdulhatnak a közösségi szokások és magatar­tásformák. Az ilyen környezet ben nevelt gyermek könnyeb­ben alkalmazkodik a nagyobb társasághoz, főleg az iskolai élethez. Azok a szülők, akik nem se­gítik elő gyermekűiknél a kol­lektív érzés kialakulását, kis individualistákat nevelnek be­lőlük, a szó rossz értelmében. Az önző és irigy gyermek, aki dolgait, sajátját soha mással meg nem osztotta, aki máso­kat nem respektál, amikor az iskolába kerül, nehéz belső vál­ságon megy keresztül. Bekerül az első osztályba, ahol kény­telen naponta néhány órát osz­tálytársai körében tölteni, akik nem szeretik, mert már a ját­szótérről úgy ismerik, mint ön­ző és irigy gyermeket. A gyer­mek, aki úgyszólván a világ központja volt otthon, a tanító számára csupán egy lesz az osztály tanulói közül. Nem tud figyelni a magyarázatra, amely mindenkinek szól az osztály­ban. Nem tudja követni a tan­anyagot, vagy a beszélgetést, amelyben mindnyájan részt vesznek. Otthon megszokta, hogy a szülők egyedül csak ve­le foglalkoztak, most pedig a tananyagot nem csupán neki magyarázzák. Az előadás min­denkinek szól, és neki összpon tosítania kell a figyelmét, míg eddig minden figyelem az ő személyére összpontosult. Már nem ő a központ, csak egy a többi közül, miközben nem egy­szer kénytelen megállapítani, hogy vannak nála jobbak, ügye­sebbek és okosabbak is. A gyer­mek ezért igyekszik a figyel­met magára irányítani, mégpe­dig nem mindig a legalkalma­sabb módszerekkel: helytelen viselkedéssel, rendzavarással, engedetlenséggel, nyugtalan­sággal, ami mindig sok kelle­metlenséget okoz a tanítónak és a családnak is. A gyermek összeférhetetlen, makrancos, rossz, senki sem tud kijönni vele, mint ahogy ő sem tud ki­jönni senkivel. Ezért állandóan összeütközésbe kerül a környe­zetével. Mindez befolyásolja a gyermek egész fejlődését. A gyermek nem kapcsolódott be a közösségbe mindjárt az ele­jén, holott egész élete az embe­ri közösségben játszódik le. A gyermek egyénisége törést szenvedett, mert már az első lépései hibásak voltak. Mit tegyünk, hogy mindezt megelőzzük? A gyermeket elejétől fogva arra kell nevelni, hogy máso­kat respektáljon, tudatára éb­redjen annak, hogy az életben mindenkinek megvan a maga feladata, amelynek elvégzésé­ben az emberek nemcsak köl* csönösen függnek egymástól, hanem egyesek mások alá, vagy fölé vannak rendelve. A kollektív játék a legjobb üt a közösséghez való ilyen vi­szony kialakítására. Ezért aján­latos már az iskolakötelezettség előtti korban lehetővé tenni a gyermeknek, hogy más gyerme­kekkel barátkozzon, játszón, akár a szomszédgyermekekkel, akár a szülők barátainak egy­korú gyermekeivel. A legcélravezetőbb mód, ha a gyermek bekerül az óvodába, ahol a gyermekek egymáshoz való kapcsolatait pedagógiai képzettségű személyzet irányít' ja és vezeti. A többi gyermek társaságában a kis emberpalán­ta bekapcsolódik a társadalmi közösségbe és alkalmazkodik n kollektív élethez, mégpedig ter­mészetesen és közvetlenül, gyermekjátékok közben, ame­lyek éppen azért vidámak és szépek, mert közösen játsszák őket és mert a gyermek nincs egyedül. Az iskola, az osztály a leg­több gyermek életében a máso­dik közösség. A gyermek az is­kolában veszi észre először, hogy nagy közösségnek a tag­ja, ahol jelenlétét számon tart­ják. Mások esetéből azt látja, hogy távollétében is magukhoz tartozónak érzik és így nevelő­dik rá, hogy ő is számon Tartsa társait, érdeklődjék hollétük és hogy létük iránt. Itt tanulja meg, hogyan kell alkalmazkod­ni a közösséghez, hogyan kell segíteni pajtásán, ha otthon fe­lejtette a ceruzát vagy a tör­lőgumit, hogyan kell együtt örülni vagy búsulni a többivel, hogyan kell megvédeni az osz­tály, a közösség becsületét, jó hírnevét. Tehát a kis tanulónál jó tulajdonságok fejlődnek ki: pontosság, türelem, felelősség- érzet, fegyelem. Lassan kiala­kul a gyermekben az egymásl segítés, támogatás, az egymás iránti részvét érzése és gyakor­lata. Megtanulja megkülönböz­tetni a jót a rossztól: Igyekszik úgy viselkedni, hogy cselekvé­se összhangban legyen a közös­ség érdekeivel, nemcsak a já­tékban, hanem a tanulásban és az iskolán kívül is. A közösség­ben lassanként megtanulja le­győzni az akadályokat, és kifej­lődik benne a kitartás. Így ne­velődik közösségi emberré. Hogy valóban eredményt ér­jünk el a közösségi nevelés te­rén, okvetlenül szükséges, hogy az iskola tantestülete együtt­működjön a szülői munkaközös­séggel. Mindenekelőtt el kell távolítanunk a család okozta hi­bákat — természetesen a szü­lők tudtával és együttműködé­sével. Pedagógiai propagandá­val igyekszünk a tanulók szá­mára biztosítani az egységes nevelői ráhatást, mind az isko­lában, mind a családban, mert e nélkül nem lehet megszilárdí­tani a tanulóközösséget. A szü­lői értekezleteken, a szülőkkel való beszélgetések alkalmával meg kell magyarázni a gyerme­kek baráti kapcsolatának kér­dését, hogyan mélyítsék el a tanulóknál a közösségi szelle­met, hogyan küszöböljék ki az önzést, az individualizmust. Fontos, hogy a szülők elmé­lyítsék a családban az idősebb és fiatalabb gyermekek közötti baráti viszonyt, fejlesszék a köl­csönös vonzalmat az idősebb családtagok és a gyermekek között. Figyelmeztetni kell a szülőket arra, hogy érdeklődje­nek gyermekeik barátjairól, ta­náccsal lássák el őket, hogyan viselkedjenek barátjaikkal szemben, ne legyenek befolyá­solhatók. Az iskola és a csa­lád — e két fontos nevelői té­nyező — rendszeres és céltu­datos együttműködése sokat se­gíthet a gyermekek közösségi nevelésében. Teljes értékű egyéniség csak az az ember, aki alkalmazkodni tud a közösséghez, ki tud jön­ni az emberekkel, megérti, se­gíti embertársait, vállvetve dol­gozik velük és hasznossá tudja tenni magát. Az ember csak a társadalomban válik igazi, ér­tékes egyéniséggé. Erre kell a gyermeket vezetnünk zsenge koruktól kezdve. NYÜSZTYIN FERENC SIKERES BEMUTATKOZÁS Csehszlovák szobrászok a budapesti biennálén m 1973. X. 11 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom