Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-06 / 212. szám, csütörtök

„Kérjük, becsülje meg törekvéseinket..." A Korunk 1938. évi előfizetési felhívása Gaál Gábor munkássága — mint sok dokumentum és kor­társi visszaemlékezés is tanúsít ja — nem merült ki csupán a Korunk, e nagy jelentőségű fo lyóii'at szerkesztésében. Semmi­képpen sem kisebb gondja és feladata volt a Korunk gazda­sági ügyeinek intézése. Közeli munkatársai tudták, hogy jól­lehet a folyóirat szerkesztése volt a szívügye, egy percre sem hanyagolta el a Korunk terjesz­tését és adminisztrálását. Egy­forma fontosságot tulajdonított mindkét feladatnak. Ahhoz ugyanis, hogy a folyóirat hó­napról hónapra pontosan meg­jelenjék és színvonala emelked jék, pénzre volt szüksége, s hogy azt előteremtse, mindé nekelőtt az előfizetők számát kellett növelni, ezért kellett ál­landóan hatalmas erőfeszíté­seket tennie. Ám az új előfize­tők gyűjtését nem csupán gaz­dasági okokból szorgalmazta, hanem azért is, hogy előmozdít­sa a Korunknak, mint világné­zeti folyóiratnak elterjedtségét, minél szélesebb körben. Ez a tö­rekvése a fasizmus növekvő tér­hódítása idején különös súllyal esett latba, mert a Korunk tár­sadalomtudományi és ideológiai kérdéseket felvető és boncolga­tó írásai az. olvasók széles réte­gei körében politikai szempont­ból fontos erjesztő-tudatosító szerepet töltöttek be. Ezek a szempontok és célok késztették Gaál Gábort arra, hogy a Korunkat mint pégy szomszédos ország ideológiai, kulturális folyóiratát az egész magyar nyelvterület orgánumá­vá fejlessze. Ezért szervezett fiókszerkesztőséget és kiadóhi­vatalt Csehszlovákiában, Jugo­szláviában és. Magyarországon. (Ez utóbbi azonban csak né­hány évig állott fenn, mert a Horthy-rezsim a harmincas éve& derekán megtiltotta a Korunk magyarországi terjesz tését). Negyedik éve működtem köz­re a Korunk csehszlovákiai szerkesztésében és terjesztésé­ben, amikor Gaál Gábor arra kért, hogy fokozzam a Korunk propagandáját, mert a folyó­irat súlyos anyagi nehézségek­kel küzd, nő a nyomdatartozá­sa, és csak óriási erőfeszítések árán tarthatja fenn a lapot. Le­velében előfizetési felhívás-szö­veget mellékelt és javasolta, hogy nyomassam ki néhány száz példányban és juttassam el városonkénti megbízottaim cí­mére minél szélesebb körben való terjesztés céljából. Bízott benne, hogy így néhány tucat újabb előfizetőt toborozhatunk a Korunk részére. Mindez 1938 áprilisában vagy májusában tör­tént, tehát a Wehrmacht Auszt­riába való bevonulását követő hónapokban, amikor Hitler és a nyugati hatalmak már javában tárgyaltak Csehszlovákia felda­rabolásáról. Jellemző Gaál Gá­bor optimizmusára, hogy ebben a nyugtalansággal tele időszak­ban is bízott a Korunk jövőjé­ben, bízott abban, hogy Cseh­szlovákia továbbra is egyik fontos bázisa lesz a folyóirat­nak. Az előfizetési felhívás szöve­ge több szempontból is érdekes dokumentum. Mindenekelőtt azéri, mert benne Gaál Gábor a folyóirat jellemzését adja és programját, céljait fogalmazza meg. De érdekes azéri is, mert bár nem a teljesség igényével — olyan főmunkatársi gárdát sorol fel, amely kitűnően bizo­nyítja, hogy a munkatársak zö­me a haladó magyar szellemi arcvonal akkori élvonalából ke­rült ki, és hogy az egész ma­gyar nyelvterület szerzőin kí­vül a szomszéd országok népei­nek, a cseheknek, a szlovákok­nak, a románoknak, a szerb- horvátoknak íróit és kutatóit is bevonta a folyóirat munkatársi gárdájába. Az előfizetési felhívás egy példánya sokáig lappangott ira­taim között. Nemrégen véletle­nül előkerült. Talán irodalom-, illetve sajtdtörléneti szempont ból nem lesz érdektelen teljes egészében való közlése: Korunk Kolozsvár Kassu Of vidék Kassa, a postabélyeg kelte Tisztelt Uram, a magyar szellemtudományok közel tizenhárom esztendős sza kadatlan szolgálata bátorított jel arra, hogy bizalmát kérjük: négy ország lmladó magyar eszmei erőit gyűjtjük egybe, új magyar társadalomtudományos felismerésekért, új realizmus- ért küzdünk, de mindmáig nél­külözzük a magyar értelmiségi körök teljes megértését s mara­déktalan támogatását. Mintha mai történelmi feszültségeink közt lecsökkent volna a tiszta kutatás, a tárgyilagos szemlé­lődés értéke. Fel kell, hogy pa­naszoljuk: a mithoszok örvény­lései, vad jelszavuk kavargása közepette a tudás elhivatottjai is meginognak s pusztába kiál­tott hiábavaló szó minden fel­világosító munkánk. Közel tizenhárom esztendő önfeláldozó kitartása mégis minket igazol. Amikor a ma­gyar szellemiség még a világ­háborút követő megrázkódtatá­sok utórezgéseit éite s szétta­golódott határok, pártok és klikkek szerint, a KORUNK tört utat az új történelmi hely­VERSENYEZNEK A SZÁNTÁS MESTEREI A szántás .fontosságát a ter­méshozamok növelése szem­pontjából nem kell különöseb- . ben hangsúlyozni. Minden me­zőgazdasági dolgozó tisztában van azzal, hogy a talajelőkészí­tésnek ez a szakasza jó szak­mai felkészültséget és jó mi­nőségű munkát igényel. Az el­méleti szakmai felkészültség könnyen elérhető a különböző típusú mezőgazdasági szakisko­lákban, a többihez azonban sok gyakorlat kell. Az első szántó­versenyek rendezésére már több mint 100 éve került sor. Ezt a hagyományt a világ több orszá­gában, többek között nálunk is felújították. Csehszlovákia 10. jubileumi szántóversenyére Nit­rán került sor, amit a 8. szlo­vákiai aratóünnepséggel kötöt­tek egybe. A Nitrai Állandó Or­szágos Mezőgazdasági Kiállítás gazdaságának területén tartolt szántóversenybe és a traktoris­ták ügyességi versenyébe csak­nem 100 versenyző kapcsoló­dott be. 63 kiváló traktorista állt rajthoz, akik három kate­góriában versenyeztek. A fel­tételek nem voltak könnyűek, mivel a felázott talajon nehéz volt jó minőségű munkát vé­gezni. A verseny kiértékelésé­nél a rendezők elmondották, hogy a résztvevők minden tő­lük telhetőt megtettek, az ered­ményeket általában jónak lehet minősíteni. Az első két helyen Pošpinil Jaroslav és Milík Václav trak­torosok végeztek, mindketten a közép-csehországi kerületből jöttek. A harmadik helyezett, Abosi Sándor, a kelet-szlovákiai kerületet képviselte. Mindhár­man hagyományos résztvevői a hazai versenyeknek és már több éve szerepelnek az élvo­nalban. Nevük a nemzetközi szántóversenyeken sem ismeret­len. A jubileumi szántóversenyen a járási, illlelve a kerületi ver­senyek győztesei vehettek részt. A szántást kategóriák szerint, különböző típusú ekékkel vé­gezték, azonos műszaki feltéte­lek mellett. Ez a szántóverseny első ízben zajlott le a KGST szabályai alapján. A szántóversenynek nemcsak az a célja, hogy összemérjék a gyakorlati felkészültségüket, hanem az is, hogy a mezőgaz­dasági dolgozók, a gépesítők és a mezőgazdasági gépeket gyár­tó termelőüzemek képviselői el­mondhassák a tapasztalataikat és az észrevételeiket, ami hoz­zájárul a műszaki haladás gyor­sításához és a munka minősé­gének javításához. Az idei jubileumi szántóver­seny résztvevői, rendezői és azok, akik nézőként figyelték a verseny lefolyását, újabb ta­pasztalatokkal gazdagodtak. A jövőre nézve ezen a területen is figyelembe veszik a kor kö­vetelményeit és magasabb tel­jesítményű, korszerűbb gépek­kel fognak versenyezni. P. G. zet reális felmérésének. Sürget tűk a magyar változások társa dalomtudományi vizsgálatát, s a valóság tárgyilagos számbavéte­lével új, teremtő kapcsolatokat kerestünk Magyarország, a du­nai utódállamok s a világba sodródott magyarság szellemi elitjei között. Büszkén valljuk, hogy mi alkottuk a hidat a Huszadik Század és Nyugat történelmi nemzedé­kétől a világháború utáni ú) magyar értelmiségi nemzedék öntudatos jelsorakozásáig; be tudjuk oltani az új nemzedékbe az elemző társadalomtudományi gondolkozást s a magyar hala dás bensőséges történelmi szel­lemét. Négyországi felelősséggel harcoltunk az új magyar gon­dolat reália tájékozódásáért: Magyarország, Románia, Cseh Szlovákia és Jugoszlávia legjobb fiatal magyar erőit indítottuk útnak, hogy ma már a szellemi élet legszélesebb arcvonalán foglalják el a magyar művelő dési érdekek bajvívásának leg előkelőbb hadállásait. Tudat ősi tottuk az új szlovenszkói ma gyár értelmiség egyetemes nemzeti hivatását: a Sarló de­mokratikus magyar gondolatkö­rét kiemeltük a regionális lekö töttség esetlegességeiből s tér mékenyen bekapcsoltuk Ma­gyarország és Erdély fiatal ma gyarságának életébe. Oj kelet európai lehetőségeket tártunk jel cseh, szlovák, s a magyar elmaradás önrévült illuzioniz- musávul szemben világosan ki fejtettük a magyar demokrácia s a dunai néptestvériség törté nelmi szükségszerűségét. Folyóiratunk főmunkatársai az egyetemes magyarság de mokralikus szellemi arcvonalát képviselik. A folyóirat fennálló sának tizenkettedik és idei ti zenharmadik esztendejében a következő hatvan tagú főműn kutársi gárda vonult fel hasáb jainkon: Antal János, Bujomi Endre, Balogh Edgár, Bart a Lajos, Bart a Sándor. Banyai Imre, Bá nyai László, Bárd Oszkár, Bér da József, Berkó Sándor, Bolyai Pál, Brachfeld Olivér, Csehi Gyula, Danzinger Ferenc, Dési Huber István, Déri Tibor, Falu dy György, Fábry Zoltán, Fodor József, Forbáth Imre, Franyó Zoltán, Gaál Gábor, Garbai Sán­dor, Gereblyés László, Geröly Kálmán, Gergely Sándor, Hat vany Lajos, Hollós Korvin La jós, Juncsó Elemér, Jócsik La­jos, Jordáky Lajos, Kemény Gá bor, Komját Aladár, Korvin Sán dór, Kovács József, Kovács Ká roly, Köves Miklós, Lőrincz Gyula, Lukács György, Mándy Teréz, Méliusz József, Moholijr Nagy László, Morvay Gyula, Nagy István, Neufeld Béla, Peéry Rezső, Remenyik Zsig- mond, Salamon Ernő, Sándor László, Sellyei József, Sinkó Er­vin, Szabó Imre, Szalatnai Re zsö, Szenczei László, Szentimrei Jenő, Tamási Áron, Tolnai Ist­ván, Turnowsky Sándor, Ojvári László, Veres Péter. Kérjük: becsülje meg törek véseinket s előfizetésével támo gassa és erősítse munkánkat. Őszinte megbecsüléssel: A „KORUNK" csehszlovákiai szerkesztősége és kiadóhivatala Kosice—Kassa, Szivárvány ucca 38/1. (Sándor László címen)". Az előfizetési felhívásokra — ez is az idők jele volt — nem sokan reagáltak. De még ennek a sovány eredménynek sem so­káig örülhettünk. Az 1938-as bé­csi döntés következtében Szlo­vákiának azt a részét, ahol az előfizetők java része élt, Ma­gyarországhoz csatolták. Az elő­fizetők ezért a folyóiratot 1939- ben vagy egyáltalán nem, vagy pedig csak nagyon rendszerte­lenül, nagy megszakításokkal kapták meg. A Korunk 1940. évi tizenötödik évfolyamára pedig a magyar posta nem fogadott el előfizetéseket. Ám 1940 októbe­rétől — mint ismeretes — a fo­lyóirat sem jelent meg. Az Észak-Erdélybe bevonuló Hort- hy-hadsereg, illetve az ott mű­ködésbe 'lépett magyar közigaz­gatás egyik első intézkedése ugyanis a Korunk megjelenésé­nek megszüntetése volt. Sándor László, (Népszabadság) KÖZÖS MUNKA EREDMÉNYE Az üzemekben járva gyakorta halljuk: megcsinálják az embe­rek, csak szólni kell nékik. Ki szóljon, ha többletmunkát kell végezni? Vannak, akik kizáró­lag a mesterre, mások a szak- szervezeti bizalmira hárítják ezt a feladatot. Közösen kell ezt a munkát végezni, hiszen a szakszervezet felelősséggel tartozik a terme­lési feladatok teljesítéséért. Ez már Szupu Józsefnek, a Nové Zámky i (érsekújvári) Elektro- svit szakszervezeti bizottsága elnökének a véleménye. Üze­münkben ez a gyakorlat a kö­zös munka bosszú évek tapasz­talatára épül. Vállalták — teljesítik Az idén az üzem terve a ta­valy inai igényesebb feladatokat tartalmaz. Ezek teljesítését egy­részt a dolgozók kezdeményezé­sének kibontakoztatásával igye­keznek biztosítani. A pártszer­vezet, a szakszervezet és a gaz­dasági vezetők szervező felvilá­gosító munkája nyomán 84 kol­lektív és 3687 egyeni vállalást jegyeztek fel 6,5 millió korona értékben. A kötelezettségválla­lások a terv túlteljesítésére, a költségek csökkentésére, a mi­nőség javítására, a hulladék­anyag felhasználására és a munkaigényesség csökkentésé­re irányulnak. Bevezették a költségek szigorúbb ellenőrzé­sét, mert például a szállítási költségeknél az év végéig fél­millió korona megtakarítást akarnak elérni. Évi exportfela­dataikat mind a szocialista, mind a kapitalista államokba, határidő előtt teljesítik. Példamutatók A kötelezettségvállalások tel­jesítésében |>é)dat mutatnak a szocialista munkabrigádok. Az 52 szocialista munkabrigád kö­zül 5 kollektíva megszerezte a megtisztelő cím első fokozatát. További 16 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád cím megszerzéséért. A gazdasági ve­zetők a szakszervezeti bizottsá­gai közösen rendszeresen érté­kelik a vállalások teljesítését, megfelelően népszerűsítik a leg. jobb eredményeket elérő kollek­tívákat. A szakszervezet egyik legfontosabb feladatának tekin­ti e vállalások teljesítésének rendszeres értékelését s a tel­jesítést gátló problémák meg­oldásának elősegítését. Nem a véletlen müve, rend­szeres politikai tömegSüunkával érték el, hogy az üzem dolgo­zóinak 84 százaléka részt vesz a munkaversenyben. Minden al­kalmat megragadnak, hogy tá­jékoztassák a dolgozókat az üzem feladatairól, problémáiról. Azt az elvet vallják: a dolgozó- hak liemcsak a saját munkahel­lyé, hanem a műhely, az üzem gondjait is ismernie kell. Mert csupán ekkor várható, hogy kezdeményez és szabad idejéből álddz munkahelyi problémák megoldására. Egy tehetőség A dolgozók tájékoztatása és Jeielősségérzetük fokozása szem­pontjából nagy jelentőségűek a termelési értekezletek. A mű- hel y bizottságok tevékenységé­től, a szakaszbizalmi képességé­től függ, hogy valóban fórum legyen ez az értekezlet. Érez­zék a dolgozók: érdemes szól­ni, mert javaslataikat a gazda­sági vezető elfogadja. S bizony az értekezlet még nem minden szakaszon érivel a kívánt szín­vonalat. A szakszervezet arra tö­rekedik, hogy a termelési érte­kezleteket jól kihasználják a szocialista demokrácia érvénye­sítésében. Nem olyan egyszerű a terme­lés zökkenőmentes szervezése, irányítása. Gondot okoznak a kooperációs kapcsolatok. Az anyagellátás is megkeserítheti a szorgalmas kollektíva életét, mert a munkaszalag átállítása négy óra kiesést jelent a ter­melésből. Ezt mind a vezető, mind a munkás szeretné elke­rülni. Közös érdek a folyama­tosság biztosítása. Az üzem a múlt év második felében tért rá a bérrendszer racionalizálására. Ez szükséges­sé tette az irányítás, valamint a szervezőmunka javítását. Kutat­ják a termelés hatékonysága fo­kozásának eredményesebb for­máit, a imiöZaKi.iK ü^yOiínét a munkaigényesség csökkentésére irányították. A további kedvező eredményeket lóként raciohali zációs tervük megvalósításától várják. Gondot, — feladatok Egy évtizede nem egyszer képezte vita tárgyát a szakszer vezetá bizottság ülésén, hogy a jelentkezők közül — több száz nő várt munkahelyre — kit ve­gyenek fel az üzembe. Előnyben részesítették az itt dolgozók Családtagjait. Ma már nincs vá­laszték s kevés a jelentkező is. Azóta egy tucatnyi üzem épült a járásban, szinte mindenütt ke­vés a férfi munkaerő. Viszont a tervíeladatokat teljesíteni kell s ha nem elegendő a nyolc óra, akkor megnyujtják a műszakot. S halmozódnak a túlórák. Ez gondot okoz a vezetőknek s nem egyszer bosszúságot a csa­ládos anyáknak, mert hiszen munka után rájuk hárul a csa­ládról való gondoskodás is. A túlórák kérdése termelési érte­kezleten és szakszervezeti gyű­lésen egyaránt a napirenden szerepel. Ennek ellenére, nem sikerül csökkenteniük, az első félévben elérte az időalap 7 százalékát., A jövőben 80 millió komnávafl ikell növelniük a termelés terje­delmét, létszám bővítése nélkül. Ezt a feladatot csak úgy tud­ják teljesíteni, ha maradéktala­nul megvalósítják a racíonalizá- ciós elképzeléseiket. Ez főként a műszakiaktól függ. Nagyon lényegesnek tartják az újító mozgalomról való gondoskodást. Az első félévben benyújtott 36» javaslatról 187 et elfogadott a bizottság és 132-őt már megva lósítottak. Az újítási javaslatok realizálásával több mint 2,5 mil­lió korona értékű anyagot ta­karítottak meg. Ha számítjuk « bér összegét, valamint a rezsi- költségek terén elért megtaka­rítást, akkor az összeg közel 3 millió korona. Vagyis egyszer annyi, mint a múlt év első felé­ben elért megtakarítás összege. Egy új forma A munka verseny be minőségi változást eredményezett a mű­helybizottságok közötti verseny szervezése. Ezt félévenként ér­tékelik. Az első helyet az idén a II. szakszervezeti műhelybi- zottság szerezte meg. A múltban a műhelyekben egy két ember vállára nehezedett a verseny szervezésének gondja, ma a mű­helybizottság minden tagja ér­dekelt a jó eredmények elérésé­ben. Mivel a verseny kritériu­mai széles területet felölelnek, a szakszervezeti funkcionáriu­sok figyelmesebben reagálnak a problémákra. Kidolgozták a szocialista munkaverseny, a kol­lektívák és egyénék értékelésé­nek új kritériumait. Ezzel egy­részt bővíteni akarják a ver­senyt, jobban bevonni a műsza­kiakat és azokat is, akik nem dolgoznak közvetlenül a terme­lésben. Másrészt, látják a bér­rendszer racionalizálása szük­ségessé tette a dolgozók anyagi érdekeltségének fokozását, kü­lönös tekintettel a munkaterme­lékenység és a termelés haté­konyságának növelésére. A szakszervezeti elnök többek között azt mondta: tapasztala­tunk, a szakszervezet és a gaz­dasági vezetők képesek igazsá­gosan értékelni a munkát és a versenyt. Az anyagi és az erkölcsi megbecsülésben kell keresni a választ arra a kér­désre, hogy a dolgozók vállal­ják a többletfeladatok teljesíté­sét. (cs) A jövő évi jó termésért Jól hasznosítják az öntözőrend­szer vizét a Lehnicei (Légi) Efsz határában, mert rendsze­resen öntözik a cukorrépát, s a frissen vetett 31 hektáros here is fürdik az öntöző vízben. Egyébként Dugyík Ervin mér­nök irányításával jó ütemben haladnak a munkálatok. Boro- nával talajelőkészítést végeznek a traktorosok 340 hektár búza vetése alá. Jól halad a KSZ 2,6 típusú silókombájn működteté­sével a 210 hektáros silókukori­ca betakarítása. Méri István új sző 1673. IX. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom