Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-06 / 212. szám, csütörtök
Új élet az Oj Életben Nehéz feltételek között végzik munkájukat a mýtnai és dobroől mezőgazdasági dolgozók a lučeneci (losonci) járásban. Hegyvidéki területen gazdálkodnak, s már ez a tény is azt jelenti, hogy csak nagy igyekezettel érhetnek el jó eredményeket. Munkaigényes és költséges itt a termelés. A gépek is gyorsabban elhasználódénak, mint a sík területeken. Néhány parcellájuk 780 méter magasan fekszik a tenger szintje fölött, s az 500 méteres magasságban fekvő területek már az ídeálisabbak közé tartoznak. Ilyen feltételek közölt a termelési feladatok csak a növény- termesztés és az állattenyésztés célszerű szakosításával és a nagyüzemi termelési eljárások bevezetésével teljesíthetők. Ez a körülmény vezette a két község mezőgazdasági termelőit arra a gondolatra, hogy szövetkezeteiket egyesítsék. A mýtnai szövetkezet kedvezőbb feltételek között gazdálkodott, s az eredményeik is jobbak voltak. Dobročon a kedvezőtlen feltételek mellé a hiányos munka- szervezés is párosult. Ez év január elejétől már közösen műveltek 1198 ha mezőgazdasági területet, melyből 471 ha voll a szántó. A gépesítési eszközöket és az állattenyésztést három gazdasági udvarra osztották el — Mý Inára, Dobročra és Doh- ročská Lehotára — s a szakosított termelésben korszerű technológiai eljárásokat alkalmaztak. ' Az idei eredmények azt bizonyítják, hogy elhatározásuk helyes volt. Erről Ján Ružinský, a Mýtnai Űj Élet EFSz elnöke így nyilatkozott: — Egyesüli szövetkezetünk valóban szép nevet kapott, amely a termelés minden szakaszán visszatükröződött. Az év első hónapjaiban a termelési feladatok teljesítése mellett a munkaszervezés tökéletesítésére fordítottuk a legtöbb gondot. Az eredmény nem is maradhatott el. Javultak a termelési eredmények, jobb lett a tagok viszonya a közös gazdasághoz, az Oj Élet tehát nemcsak névlegesen szerepel szövetkezetünk címében, hanem mindennapi munkánkban is kifejezésre jut. Elismeréssel kell szólni az állattenyésztésről, főleg a juhtenyésztésről, ahol Ondrej Zátroča juhász az idén a merino anyajuhoktól átlagosan 14,5 kg juhsajtot termelt. Szintén jó munkát végeztek a hízómarhákat gondozó nők a dobroCi részlegen, ahol 90—92 dkg átlagos napi súlygyarapodást érnek el. A társulás a növénytermesztés szakosítását is elősegítette. Így a gépekei éte a munkaerőt is ésszerűen használjuk ki. P-15-ös termőhely-egységben gazdálkodunk, ahol elkerülhetetlen a szakosítás. Részben ennek köszönhető, hogy a mýt- nai részlegen egy 30 hektáros táblán búzából 51,7 mázsás hozamot értünk el. A termelés szakosításában rejlő lehetőségeket azonban még távolról sem merítettük ki. Ha továbbra is a haladást követjük és tovább javítjuk a munkaszervezést, az agrotechnikát, elérhetjük kitűzött célunkat és a járás legjobb szövetkezetei közé kerülhetünk. A Mýtnai Oj Élet Egyesült Földművesszövetkezet tehát sikeresen indult a szakosított termelés útján. Állattenyésztésüket juhtenyésztésre, szarvasmarhahizlalásra és malacnevelésro szakosították. A gazdaságos szakosított állattenyésztés azonban Pavol Švnňavskiý, a szövetkezet fő znotechnikusa naponta el lenőrzi a termelési eredményeket valamennyi üzemegységben sok takarmányt is igényel. Ebben az irányban is eredményes munkát végeztek. Egészen természetes, hogy a szálastakarmányok betakarítását a legkorszerűbb gépsorral végzik és sze- názsként tartósítják. A ké*t kaszálásból eddig 3200 mázsa sze- názst készítettek, de a rétek harmadik kaszálása is jó termést ígér. A takarmányalapot a szépen fejlett silókukorica egészíti ki. Vajon hogyan lehetséges, hogy egyik évről a másikra ily gyorsan megváltozzon az emberek munkához való viszonya, s igyekezetük eredményessége ily gyors ütemben növekedjen? A dobročiak például az elmúlt évben maximálisan 75 dekagrammos súlygyarapodást értek el a hízómarhánál, s az idén a 90 de kát is túlszárnyalják. Pavol Í>vo iíavský, a szövetkezet főzoo- technikusa ennek az okát így magyarázta: — Én a javulás körülményeit egyszerűen abban látom, hogy dobroči állatgondozóink pontos munkát végeznek, az állatok takarmányozásánál és gondozásánál maradéktalanul teljesítik javaslatainkat és útbaigazításunkat. Ezáltal megjavult a takarmányozás technikája, s mivel jelenleg elegendő abrak- és szálas takarmánnyal rendelkezünk, ennek szükségszerűen meg kell mutatkoznia a súlygyarapodásban. A dobroči részlegen Pavlína Greksová, Júlia Karlíková és Zuzana Matíarová a 431 hízómarhából álló gulyának több mint a felét gondozza. Egyszerű ás .szerény asszonyok, de a munkában szinte felülmúlhatatlanok. Pavlína Greksová, a legtapasztaltabb gondozó beszélgetésünk végén szintén megindokolta a javuló eredményeket.--'A hizlalásban elért javuló eredmények alapját én is a bőséges lakarmányellátásban látom. Ha van mivel gazdálkodni, valóban öröm a munka és az eredmények sem maradhatnak el. Ing. Milan Francok foagronó mus véleménye szerint a nagyüzemi gazdálkodási formák .bevezetése számos fogyatékossá got is feltárt. Változtatásokat kell eszközölni például a termőterületek kihasználásában, a nehezen hozzáférhető tanyai szántókat például be kell füvesíteni és legeltetéssel, hasznosítják. Ilyen rendkívül kedvezőtlen viszonyok mellett a gabonatermesztés nagyon ráfizetéses és még népgazdasági szem pontból sem logikus. Kép és szöveg: /. Sluka A mikor beléptem az igazgatói szoba, ajtaján, már estefele járt az idő, de a tervrajzokkal, technológiai leírásokkal és más „papírokkal“ teli rakott asztal azt mutatta, hogy itt még távolról sem ért véget a munkanap. „Bocsánat egy pillanatra. Éppen a „forró-dróton“ beszélek!“ — Jlndrch Kupka tenyerével eltakarja a telefon- kagylót, mosolyogva hellyel kínál és folytatja: „Na jól van. Igyekszem mihamarabb otthon lenni.“ — mondja a telefonba, majd hozzám fordul: „Hazulról hívtak. Azt mondják, megígértem az unokámnak, hogy kiviszem sétálni. De magad is látod, mi itt ma a helyzet. Otthon csak négyen vannak, itt viszont több mint kétezer emberről kell gondoskodnom...“ A stonavai Május 9. Banya igazgatója az órájára pillantott, amely már régen túl volt a vacsoraidőn, aztán tekintete a szétrakott üzemtervekre tévedt, majd amikor rajtam állapodott meg, mintha azt mondta volna: „Ennyi mukája van az embernek, és még az újságíró sem hagyja békén...“ Elég volt azonban látogatásom céljáról annyit mondani, hogy a fiatal bányászok munkája iránt érdeklődöm, meg arról, hogy milyen segítséget kapnak az idősebbek részéről. Érzékeny húrokat pengettem, mert a fiatalok az igazgató szívügye. Járjon bármilyen későre is az idő, annyit mindig talál magának, hogy a „fiaival" foglalkozzék, és bizony alig akad valaki, aki jobban ismerné problémáikat, örömeiket, gondjaikat és sikereiket, de a „bogaraikat“ is, mint ő. Hogyisne, amikor harminc évet élt le közöttük, és százak meg ezrek kerültek ki a keze alól, akik közül sokan kiváló ismerői a szakmának és növelik a bányászok becsületét. „A fiatal bányászok? Akkor mindjárt magamról is beszélhetek, mert még én is fiatalnak érzem magam, noha már közelebb járok a hatvanhoz, mintáz „ötvenhez“ — mondja az igazgató mosolyogva, majd egyszeriben elkomolyodik. Visszaemlékezik arra az időre, amikor ő kezdte a szakmát, a karvinái Barbara bányára a megszállás idején az első műszakra, amikor kellő betanítás nélkül kellett lemenni a banyába, ami nélkül ma a bányász a bányafelvonóba sem léphet be, de mit is mondok, még az öltözőbe sem teheti be a lábát, hogy átöltözzék az első leszálláshoz. Szeretettel emlékezik vissza azoknak a nevére, akik segítettek felnyitni az emberek szemét, megmagyarázni, hogy tanulni kell, hogy a felszabadulás után mindenki felelősen dolgozhassák majd választott szakmájában; de hogy addig, amíg a németek a Szovjetunióban harcolnak és a nácik a Vencel téren korzóznak, csak annyit kell dolgozni, amennyi elkerülhetetlenül szükséges. Hosszasan és örömmel mesél a háború utáni időkről, amikor a Doubrava és a Május 1 bányákban dolgozott meg a mostani munkahelyéről, az első bányáról, amely a felszabadulás után nyílt meg — a Május 9 bányaüzemről Minden szavából, minden mondatából kiérezni a szereto- tet a bányászmunka iránt, amelyben mint igazgató nemcsak a feketeszén kifejtett tonnáit látja. Elsősorban is kötelességének tartja, hogy a legjobb műszáki feltételeket alakítsa ki a bányászok számára, gondoskodjék a munkabiztonságról minden munkahelyen. Kötelességének tartja, hogy megteremtse a legjobb feltételeket, különösen a fiatal bányászutánpótlás számára, amellyel szemben egyre nagyobbak az igények. „Semmi esetre sem akarjuk, hogy az ipari tanulók „üvegházi" feltételek között éljenek FIATALOK A BANYABAN és dolgozzanak, -nem tartjuk őket „pólyában“. Ezzel csak ártanánk nekik. De nincs is szükségük rá, s ennek számtalan tanújelét adják. Nézz csak ide!“ Az igazgató számos anyagot rak szét az asztalon, amely mind az egyes brigádok igen jó, sőt rekordteljesítményéről tanúskodik. És a. legtöbbjük ifjúsági brigád. Ilyenek a üuris-, a Polkoráb-brigád <*s mások, amelyekről túlzás nélkül csupa felsőfokban lehet beszélni, s amelyek a legjobb nevet vívták k.i maguknak, nemcsak az „Ostrava- Ka rv i n ái S zén há n y ászati Trösztnél, de az egész köztársaságban is. Jindrirh Kupka, a bánya munkaérdemrenddel kitüntetett igazgatója összehasonlítja a bá- nyászfiatalok mai és mintegy tíz év előtti nevelését. Akkor egy fiatal bányásznak távolról sem kellett annyit tudnia, mint ma, amikor lépten-nyomon szellemesen szerkesztett gépekkel találkozik. Ma a szakmunkásképző iskola növendékének lassan többet kell tudnia, mint a hatvanas évek elején egy technikusnak, mert lapát helyett több millió értékű gépi berendezés van a kezére bízva. Az egyetlen vágatban alkalmazott gépi berendezésnek az értéke megközelíti egy kisebb gépipari üzem berendezésének az értékét. Ezért, hogy ne szaporítsam sokáig a szót, minden egyes bá ny ászba belé kell nevelnünk a felelősségérzetet, meg kell tanítanunk őt jól gazdálkodni, felkelteni benne az egészséges öntudatot, hogy igyekezzék túltengi önmagán. Ma már a bányásznak nemcsak a kezére, de az eszére is szükség van. Jindrich Kupka majd megmagyarázza milyen károkat okozhat a bányaművelés, amikor földcsuszamlás következik be. Példákkal bizonyítja, hol mindenütt keletkeztek a szó szoros értelmében vett holdbéli tájak, milyen rengeteg pénzbe SIKERESEN TELJESÍTIK A VÁLASZTÁSI PROGRAMOT Pavlína Greksová, Júlia Karlíková és Zuzana Maďarová, a dobroči részleg legjobb állatgondozói A Bodrog folyó partján fekvő, közel háromezer lakosú Streda nad Bodrogom (Bodrog- szerdahely) nagyközségben Bubik Sándor elnök vezetésével a helyi nemzeti bizottság az utóbbi években szép sikereket ért el a lakosság segítségével a falufejlesztés területén. A napokban megtartott plenáris ülésén a hnb értékelte a választási programban meghatározott idei feladatok teljesítését. Ennek alapján Dubik Sándor elv- társ így nyilatkozott: — Előrebocsátom, hogy a választási program feladatainak teljesítését a hnb szervei csaknem mindennapos feladatként kezelik. Az idén a legfontosabb tennivalók közé tartozik: az utak portalanításának befejezése, a sportstadion építése, a járdák építésének megkezdése... A lakosság nagy segítséget nyújt, társadalmi munkában eddig több mint tizenhatezer órát dolgozott le. Ennek köszönhető, hogy az utak portalanítását tíz kilométeres szakaszon már ez év májusában befejeztük. Azután következett a sportstadion felújítása. Két évre osztottuk be ezt a munkát, de szeretnénk befejezni 1974-ben, amikor a helyi sportszervezet fennállásának ötvenedik évfordulóját ünnepli. Alig három hónap alatt ezen a szakaszon 195 ezer korona értékű munkát végeztünk el, a lakosság 7,5 ezer órát dolgozott le. Júliusban kezdtük el szervezettebben a gyalogjárók építését, a vasúti átjárótól a község felé. Az első szakaszt a napokban befejeztük, a továbbit szeptember végéig fejezzük be. Községünk lakossága a februári győzelem 25., és a SZNF 30. évfordulója tiszteletére értékes felajánlásokat tett, melyek a választási program sikeres teljesítését támogatják. Adott szavukat becsülettel teljesítik községünk dolgozói, amit az is bizonyít, hogy a választási program és a vállalások teljesítésének eddigi értéke megközelíti a 3,4 millió koronát. Ez az összeg az egész évi feladatok, illetve vállalások 91,5 százalékos teljesítését jelenti. (kulikj kerül azután a rekultiváció, a természeti környezet és az építmények helyreállítása. A Május 9. Bánya dolgozói elhatározták, hogy meg kell találniuk a módját, hogyan lehel elejét venni az ilyen károknak, olyan földalatti fejtési módszereket alkalmazni, hogy a föld felszínén ne tegyenek kárt a természeti környezetben. S ezúttal is — mint már annyiszor- összefogtak az idősek a fiatalokkal. J. Polkoráb ifjúsági szocialista brigádja, a bánya műszaki fejlesztési osztályának és a Szénbányászati Tudományos . Kutatóintézetnek dolgozói sokáig törték a fejüket, keresve az optimális megoldást, hogyan lehetne a vágathajtást a termelést követő dúcolással folytatni úgy, hogy ne álljon be földcsuszamlás a felszínen. Nem volt ez könnyű munka, mert nem rendelkeztek tapasztalatokkal, de ami akkor sokak számára lehetetlennek látszott, ma már megvalósult tény. A fejtés után visszamaradó „kirabolt“ folyosókat folyamatosan meddővel töltötték ki, és a fejtési eredmények is minden addigi rekordot megdöntötték. Itt is megmutatkozott, hogy érdemes foglalkozni a fiatalok nevelésével, szakmai felkészítésével segítő kezet nyújtani nekik olyan problémák megoldásához, amelyeknek leküzdéséhez még kevés tapasztalattal rendelkeznek. Érdemes felhasználni kezdeményezésüket, áldozatkészségüket az igényes feladatok megvalósításához. Ezzel kapcsolatban eszembe jut a komplex racionalizálási brigádok képviselőinek egy munkaértekezlete, amely szintén jellemzően bizonyítja, milyen változások következtek be a bányászmunka értékeléséljen. A közelmúlttal ellentétben itt nemcsak a kifejtett tonnákról volt szó, hanem a termelés gazdaságosságáról is. Jindrich Kupka igazgató akkor ezeket mondotta: „Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk a. munka- biztonságról. Csak nézzék meg mennyi por és más, az egészségre veszélyes hulladék akad itt-ott odalenn. Nem azért mintha nem lennének jók a munkabiztonsági előírások. Minden az emberektől függ, felelősségérzetüktől, s ott, ahol nem kielégítők a meglevő eszközök, újakat kell találni. S itt lehetőség kínálkozik mindenki, különösen a fiatalok számára, vegyék elő az eszüket, és teremtsenek jó munkafeltételeket.“ A bányaüzem udvarán már régen világítottak a higanygőzlámpák, de mi még mindig a vállalat jövőjéről, a termelési értekezletekről beszélgettünk, ahol a fiatalok a lehető legjobb színben tűnnek fel. Az újító versenyben, a „Tégy túl önmagadon“ mozgalomban elírt igen jó eredményekről... S minduntalan hallanom kellett d dicséretet mindazok címére, akik a fejtésben, a vágathajtásban, az előkészítésben és másutt dolgoznak. Szerencsés az a vállalat, ahol a vezető szereti fiatal munkatársait, mert rászolgáltak erre. Egy emberként együttműködnek, mint a stonavai Május 9 Bányában, amely a Ostrava-Karvinái Bányaipari Tröszt egyik legjobb eredményeket elérő üzeme. KAROL MIKULKA A tűzvészek megelőzéséért A Szlovák Tűzoltó Szövetség Komárnói Járási Bizottságának irányító munkáját Bernáth Katalin, František Ježo és Gejza Mellen látja el lelkiismeretesen és párttaghoz Illő felelősségtudattal. Munkájukban nagy figyelmet szentelnek az ifjúság nevelésének, és a tűzvédelem propagálásának. Az ifjú tűzoltók járási találkozóján 340 pio nír-tűzoltó tett tanúbizonyságot szakmai tudásáról, ügyességéről és rátermettségéről. A járá si ellenőrző versenyen pedig 200 serdülő és 700 felnőtt bizonyította be felkészültségét és politikai tudását. A komáromi járási bizottság dolgozóinak jó munkáját bizonyítja az is. hogy a járás mezőgazdasági és ipari üzemeinek 7000 dolgozóját iskoláztatták. Az iskolázások célja a tűzesetek megelőzése Országos viszonylatban már évek óta a komáromi járásban for dul elő a legkevesebb tüzesei. És ez a siker nagv mértékben a kommunisták nagyszerű irányító munkájának köszönhető. Kolozsi Ernő
