Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-08 / 36 szombat, Vasárnapi Új Szó

ľLE¥EK ÉLMÉNYEK 1973. IX. 9. Az elmúlt hónapokban, hetekben megszámlálhatatlanszor Irtuk le a VIT szót. Figyelemmel kísértük a VIT- előkészületeket, még inkább a VIT eseményeit, most pedig, miután a fia­talság seregszemléje már befejeződött, hazánk VIT-küldöttségének tagjait fogjuk vallatóra. Egy augusztus végi szombat déle­lőttjén kerestem fel a seneci (szenei) Milan Renkovskýt, aki a Bratislava- vidéki járás fiataljait képviselte Ber­linben. Nem sok reménnyel nyomtam meg a csengőgombot, mert az idő na­gyon is strandra csábító volt, s azt hittem, Milan is biztosan kihasználja a szabadnapot. Kellemesen csalódtam, amikor ő nyitott ajtót. Munka közben zavartam meg, beszámolót írt, mégpe­dig VIT' beszámolót. így hát rögtön a témánál voltunk, s az élmények fel­elevenítése könnyen ment. — Berlini élményeimet nem is kell feleleveníteni, mert még mindig a varázsuk hatása alatt élek. Beszélni azonban annál nehezebb róluk, mert annyi van, hogy nem könnyű a leg­szebbet, legnagyobbat kiválasztani — mondja. Aztán mégis megeredt a szava. Elő­ször elmondta, hogy 1970 óta SZISZ- tag. A Seneci Közszolgáltatási Üzem SZISZ-alapszervezetének alapító tag­ja és vezetője, s ő a seneci városi ifjú­sági szervezet elnöke is. A berlini ki­küldetés meglepte, de annál jobban örült neki. — Ez volt életem első ifjúsági fesz­tiválja. S hogy mit jelentett a kikül­detés. azt csak most tudom igazán értékelni. A VIT-et talán azzal jel­lemezhetem a legjobban, hogy leír­hatatlan volt. Leírhatatlan az első nerctől az utolsóig. A megnyitót, azt hiszem, nem kell részletezni, hisz aki csak tehette, végignézte a tv-ben. Csakugyan színpompás volt, nekünk azonban fáradságos is. Négy és fél órát várakoztunk, álldogáltunk és me­neteltünk felsorakozva, míg beértünk a Világifiúság Stadionba. Ezt azon­ban akkor fel sem vettük, hisz olt is új ismerősöket szereztünk, dallal, tánccal rövidítettük az időt. Egész héten rengeteget szórakoztunk, sok­szor bizony ötkor feküdtünk le, hat­kor pedig már ébresztettek bennün­ket a fúvószenekarok. A szórakozáson kívül azonban meghatározott progra­munk is volt. Találkozókon, vitával egybekötött beszélgetéseken vettünk Vészt: komszomolistákkal, vietnami, USA-beli és a gyarmati országok fia­tal jaival. Élményei közül különösen kettőt emelt ki: az egyik delegációnknak a hallei Buna Üzemben tett látogatása volt, ahol az üzem megtekintésén kí­vül a fiatalok munka- és életkörülmé­nyeit tanulmányozták. „Olyan fogad­tatásban volt ott részünk, mint talán Sehol másutt a VIT folyamán. Élmé­nyekkel, tapasztalatokkal, és emlék­tárgyakkal gazdagodva tértünk onnan vissza Berlinbe“ — mondta Milan. Másik felejthetetlen élménye pedig a második világháborúban elesett szovjet hősök treptowi emlékművéhez fűződik. Az FDJ-tagok fáklyás sorfa­la között tisztelegtek a hősök emlék­művénél, ahol Valentyina Tyereskova, a VIT tiszteletbeli és egyik legked­veltebb vendége mondott beszédet. Milan berlini élményeiről, tapaszta­latairól beszámolt üzeme SZISZ tag­jainak, valamint a nemrég megtartott járási ifjúsági találkozó résztvevőinek is. Meghívták maguk közé a szenei iskola pionírjai is. A beszélgetéseken gondolatban újra átéli a VIT esemé­nyeit. S erre emlékeztetik a szobájá­ban és a lakás különböző helyén el­helyezett emléktárgyak: a berlini tv- torony makettje, jelvények, fesztivál­virágok, babák, képek és majd az új, ott szerzett ismerősöknek írt és a tő­lük érkező üdvözletek. F. m. MEGÉRDEMLIK _ A Bodzsár Marikával az Ipeľské Predmostie-i (ipolyhidvégi) autóbusz- megállónál ismerkedtem meg. Az ipoly- sági autóbuszra várakoztam, Marika pe­dig több kislány társaságában az autó- buszmegálló körüli terep csinosításá­val, parkosításával volt elfoglalva. Ami­kor a lelkes kis leánycsapat munkája felől kezdtem érdeklődni, Marika kész­ségesen felvilágosított: — Falunk SZISZ szervezete elhatá­rozta, hogy tevékenyen bekapcsolódik a faluszépítésbe. Az elhatározást tett követte, s ma már brigádmunkával kap­csolódunk be a faluszépítési akcióba. Egy fiú- és egy lánybrigád látott mun kához. A fiúk a felgyülemlett szemetet hordják el a kijelölt helyre, mi, lányok pedig az autóbuszmegálló környékét csinosítjuk, hogy azoknak is jó vélemé­nyük legyen a falunkról, akik itt csu­pán átutaznak. — Mióta működik Hidvégen a SZISZ- szervezet? — kíváncsiskodtam tovább. — Falunkban 1971 őszén alakult meg a SZISZ-szervezet, a fiatalság megle­hetősen élénk érdeklődése közepette. Szervezetünknek jelenleg 46 tagja van. Szervezetünk élén igen agilis vezetőség áll, melynek legtevékenyebb tagjai: Mo- ravesík Ottó elnök, Štedrá Bandi alel- nök, a lányok közül pedig Abelovszky Márta, a szervezet titkára és Abelovszky Kati pénztáros. Nekik köszönhető, hogy szervezetünk eléggé sokoldalú tevé­kenységet fejt ki. — A faluszépítésen kívül mit csinál­tok még? — A faluszépítési munkálatokba tár­sadalmi munkával kapcsolódunk be minden alkalommal, amikor erre szük­ség van. De szerveztünk már hulla- dékanyaggyüjtő brigádokat is, június­ban például ócskavasat és üvegpalacko­kat gyűjtöttünk igen szép eredménnyel. — Úgy hallottam, irodalmi színpa­dotok is van? — Igen, Valamennyien igen kedvel­jük Csontos Vilmos költőt és műveit, s ezért határoztuk el, hogy meghívjuk a költőt író—olvasó találkozóra. Erre az alkalomra szerveztük meg az irodalmi színpadot, melynek magam is tagja va* gyök. Az író—olvasó találkozó egyébként igen jól sikerült, a költő nagyon szíve­sen válaszolt valamennyi kérdésünkre, BODZSÁR MÁRIA s a találkozó és beszélgetés után dedi­kálta a könyveit. Ez a siker annyira fellelkesftett bennünket, hogy tervbe vettük újabb író—olvasó találkozók ren­dezését. A kulturális munka egyébként is igen érdekli a hídvégi fiatalokat. Ezt bizonyítja az is, hogy szervezetünk fennállása óta már nagy sikerű esztrád- műsort is bemutatott, melynek betanu­lásában nagy kedvvel vettek részt a szereplők. Ilyen tarka műsort is szeret­nénk ismét betanulni. Vannak o egyéb terveitek is':’- Terveink vannak, de ezek valóra váltása nem minden esetben csak raj­tunk múlik. Nagyon örülnénk, ha len­ne ifjúsági klubunk. A klub megalaku­lásának legfőbb akadálya azonban pil­lanatnyilag a megfelelő helyiség hiá­nya. Szeretnénk, ha a falu elöljárói ki­utalnának számunkra a klub céljaira egy megfelelő helyiséget vagy épületet. A legjobb talán az lenne, ha erre a célra egy egészen új épület épülne. Mi, hídvégi fiatalok szívesen bekapcsolód­nánk az építkezéssel kapcsolatos mun­kákba. Marika, aki gimnazistalány és tanul­mányainak befejezése után óvónő sze­retne lenni, valamint a többi kedves, lelkes ipolyhidvégi fiatal beszélgeté­sünk során igen jó benyomást tett rám, s ezért talán nem elhamarkodott a ki­jelentés, hogy ezek a lelkes, minden munkára kész fiatalok a falu elöljárói és mindönki részéről megérdemelnék a támogatást . . . SÁGI TÓTH TIBOR Példás kollektives ^ Bratislavai Magaséplfäi vállalat nehézgép javító-mű­hely ében kedves kis ünnep­séget tartottak. A Ni kola j Jalamov vezette ifjúsági kol­lektíva, mely már eddig is a „SZISZ I. kongresszusa“ cím viselője volt, megkapta a szocialista munkabrigád cím első fokozatát. A kollektívát a következő nyolc fiatal alkotja: Nikolaj Jalamov, a brigád vezetője, Cseles István, Štefan Klučka, Dusán Navrátil, Gáli István, František Sližka, Miroslav Vizváry és Imberger Béla. Valamennyien a nehézföld­gépek javításán dolgoznak, ezért kötelezettségvállalá­suk zöme munkájuk meg­gyorsítására és becsületes elvégzésére irányul. Ez év januárjában jelentkeztek a „Fesztivál virágért“ verseny - be. Azóta szabadnapjaikon 500 munkaórát dolgoztak le közel 150 000 korona érték­ben. Ezenkívül 65 tonna hul­ladékvasat gyűjtöttek. A X. VIT tiszteletére öten adtak közülük ingyenesen vért. Szabad idejükben rendbe­hozták az üzem és a műhely környékét, s a brigád bevé­telét — 900 koronát — el­küldték a fesztiválalapra. A vállalat keretén belül első­ként jelentkeztek az A. Zá- potocky Bánya ifjúsági mun­kabrigádjának „Teljesítsd túl önmagadat és tarts ki“ jelszavas felhívására is. Ez a nyolctagú példás if­júsági kollektíva vállalásai teljesítésével igyekszik hoz­zájárulni ahhoz, hogy a fia­tal generáció is kivegye ré­szét hazánk gazdasági és társadalmi fejlődésének biz­tosításába "V Emu H© IAMES Ml bírta... Ulirák József, aki pionírkora óta ver­senyez (A felvételt TÖTHPÁL GYULA készítette) A múlt században a még mindig fából készített, de már majdnem iga­zi pedállal ellátott, nagy mellsőkere- kű járművet, az „ős biciklit“ az ango­lok csak „boneshaker"-nek, vagyis „csontrázó“-nak becézték. Bizonyára joggal. Viszont az első kerékpáros versenyt, melyet 1868 ban a párizsi Bois de Boulogne-ban rendeztek meg. az angol james Morre nyerte meg. Szóval bírta a „csontrázást“, s nem is akárhogyan. Erre utal Uhrák József, a Nové Zám- ky-i {érsekújvári) SLÁVIA sportklub versenyzője, mert ha a kerékpározás­sal, a versenyzéssel kapcsolatosan kérdezősködnek tőle, akkor nbgy szűkszavúan csak ennyit mond: — Ha James Morre bírta, akkor bí­rom én is ... Igaza van, hisz azóta Hillinann már feltalálta a lánchajtást, és biciklivé, illetve kerékpárrá vált őseink kétke­rekűje: a fát felváltotta az acél, meg­született a fék, a küllő, a szabadon- futó, a gumikerék, majd a Dunlop-féle felfújható gumiköpeny és általánossá vált a kerékpározás sportja. De talán ami Jóska szempontjából a legfontosabb: Néhány évvel ezelőtt Érsekújvárott a járási pionirház mel­lett megalakították a SLÁVIA sport­klub kerékpáros szakosztályát. Az ér­sekújváriak ugyanis úgy érveltek, hogy a pionírház pontos és hivatalos elnevezése azért Pionír- és Ifjúsági Ház, hogy a pionírok és a fiatalok számára egyaránt szórakozási, műve­lődési, sportolási lehetőséget teremt­sen. A szakosztály elnöke Kosík Ferenc elvtárs, aki nemcsak elnök, hanem edző is. Ügy szokta megszervezni a foglalkozásokat, hogy kezdve a leg- ifjabbaktól, vagyis a pioníroktól az élversenyzőkig mindenki megfelelő oktatásban, edzésben részesüljön. Ha valaki már pionírkorában az ő „keze alatt" megkezdte a versenyzést, akár élversenyzővé is lehet. Jóska például 12 éves kora óta tag­ja a sportklubnak. Pionírkorában kezdte az edzést, a versenyzést. Most 17 éves, autómechanikus, szakmai ta­nulmányait az idén fejezte be, tehát már „felszabadult“, és mint verseny­ző, már az Ifjúsági csoporthoz tarto­zik. Még nem élversenyző, de minden lehetőség adott. Csak élni kell a le­hetőségekkel. Egyébként a többi rajta múlik. Tudja, hisz azért hangoztatja lépten nyomon: — Ha James Morre bírta, akkor bírom én is ... A lehetőségekről volt szó. Nos, a sportklub 1971 óta rendszeresen be­nevez a budapesti VASAS KUPA ke­rékpáros versenybe. A magyarokon kívül Ausztria, Olaszország, Svájc és hazánk legjobb ifjúsági versenyzői rajtolnak ezen a versenyen. A SLÁ­VIA sportklub mezében, 1971-ben, az egyéni versenyben 35 ponttal Ilajt- mann Ľubomír volt a győztes. Tavaly szintén. De a csapatversenyben is „re­mekeltek“ az újváriak, hisz tavaly csak egy pont kellett volna még, hogv ők nyerjék meg a kupát. Példás, 49 pontos teljesítménnyel második helye­zést értek el erős nemzeközi me­zőnyben. Jóska eddig csak hírből ismerte, tudta, hogy milyen egy kupaverseny, mit jelent nemzetközi mezőnyben ver­senyezni. Az idén azonban, mint ifjú­sági versenyzőt, őt is elvitték Buda­pestre. Lehetőséget kapott. Megismer­kedett a versenyszokásokkal, „bele­kóstolt“, s ha mindjárt, az első rajt­nál nem is ért el valami nagyszerű, fényes teljesítményt, jól startolt, a hatodik helyen végzett. A jövőre vo­natkozólag pedig biztató nemcsak tel­jesítménye, hanem ígérete is, hisz lépten-nyomon. ismételten mindig csak ezt mondja: — Ha James Morre bírta, akkor bí­rom én is ... Hajts, Jóska, hajts! fhalJ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom