Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-07 / 213. szám, penrtek

NIXON SAJTÓÉRTEKEZLETE A VÁLASZTÁSI-BESZÁMOLÓ KAMPÁNYA AZ SZKP-bon A moszkvai Pravda cikke Moszkva — Az SZKP válasz­tási-beszámoló kampánya „bel­politikai és külpolitikai téren egyaránt az SZKP XXIV. kong­resszusán kidolgozott, a nép­gazdaság, valamint a dolgozók anyagi és kulturális jóléte to­vábbi növelésére vonatkozó irányvonal sikeres megvalósítá­sának légkörében folyik“ — írja csütörtöki vezércikkében a moszkvai Pravda. Az SZKP-nak jelenleg mint­egy 379 ezer pártalapszervezete, 373 ezer üzemi pártszervezete és 480 ezer pártcsoportja van. „A pártszervezetek erejét a kommunisták aktivitása, esz­meisége és fegyelmezettsége adja — hangsúlyozza a Prav­da —. A mostani beszámolók és választások egybeesnek a párttagkönyvek cseréjével melynek elő kell segítenie a párttagság rangjának és jelen­tőségének növekedését.“ „A beszámolók és a választá­sok során megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani a kom­munisták és minden dolgozó eszmei edzettségének kérdései­re. A jelenlegi körülmények kö­zött ezek a problémák alapo­sabb megközelítést követelnek. Az ideológiai munkát állhatato­san tökéletesíteni kell, az em­berek növekvő műveltségi és érdeklődési színvonalának fi­gyelembevételével kell folytat­ni, határozottan el kell utasíta­ni az idegen ideológmi mester­kedéseket. Ilyen szempontból kell megítélni a dolgozók poli­tikai nevelésének a propaganda éte az agitáció formáinak és módszereinek helyzetét és a to­vábbi javítás érdekében szüksé­ges intézkedéseket“ — írja vé­gezetül a Pravda. Újabb tények az amerikai telefonkémkedésről Hanau — Eddig ismeretlen részleteket tárt fel a hét végén a Német Kommunista Párt (DKP) az NSZK-ban folyó amerikai te­lefonkémkedésről. A DKP Hanau városi és járási vezetősége legutóbbi küldött­értekezletén olyan tényeket ho­zott nyilvánosságra, amelyek arra engednek következtetni, hogy eddig az amerikai titkos- szolgálatnak a nyugat-német­országi telefonok lehallgatására folytatott tevékenysége tényle­ges arányainak csak egy töre­déke vált ismeretessé. A DKP hanaui járási küldött- értekezlete határozatban szö­gezte le, hogy az amerikai tit­kosszolgálat egyedül Hanau vá­ros és járás körzetében 1230 NSZK-állampolgár telefonbe­szélgetését hallgatja le rend­szeresen. A Német Kommunista Párt járási küldött értekezlete hatá­rozatban szólította fel Hanau városi és járási körzet válasz­tott szerveit, hogy haladéktala­nul vizsgálják meg a DKP fenti értesüléseit. NICOLAE CEAUSESCU, a Román KP főtitkára, az állam­tanács elnöke szerdán ötnapos hivatalos látogatásra Venezue­lába érkezett. Latin-amerikai körútja során előzőleg Kubá­ban és Costa Ricában járt. A HIVATALOS baráti látoga­táson Lengyelországban tartóz­kodó Péter János magyar kül­ügyminiszter csütörtökön reg­gel Varsóból egynapos vidéki körútra indult. Útjára elkísérte S. Trepczynski külügyminiszter­helyettes és Németi József, a Magyar Népköztársaság varsói nagykövete is. AZ ÚJFASISZTA Spanyol Nemzeti Szocialista Párt (PENS) közelmúlt napokban fenyegetőző leveleket küldött két madridi könyvkereskedés­nek. Leveleiben bejelentette, hogy azokat a könyvesboltokat „veszi célba“, amelyek „marxis­ta és forradalmi kiadóvállala­tok“ kiadványait árusítják. BEFEJEZTE egyhetes mun­káját a 23. nemzetközi Pug- wash konferencia a Haemeen- linna szomszédságában fekvő Aulankoban. Harminc állam több miint száz vezető tudósa a záró-nyilatkozatban üdvözöl­te a nemzetközi enyhülés je­leit, ugyanakkor rámutatott azokra a veszélyekre, amelyek az indokínai és a közel-keleti helyzet megoldatlanságából, a fejlett és az elmaradott orszá­gok közti szakadék növekedé­séből fakadnak. W ashing ton — Nixon elnök szerdán — közép-európai idő szerint 20,00 órakor — ismét az országos tv- és rádióhálóza­tok kamerái és mikrofonjai elé állt, hogy élő adásban köz­vetített sajóórtekezleten vála­szoljon ;i fehér házbeli riporte­rek kérdéseire. A Kongresszus őszi üléssza­kának megnyitása alkalmából, ezt a fórumot felhasználva Ni­xon elnök bevezető nyilatkoza­tában éles támadást intézett a demokrata párti többségű tör­vényhozás ellen. „Nagyon csa- lódáskeltünek“ minősítette a 93. Kongresszus január elejétől mostanáig terjedő időszakában végzett munkáját. Nixon bejelentette, hogy hét­főn üzenetet intéz a kongresz- szushoz, s ebben — mint mon­dotta, az Unió helyzetéről szó­ló üzenet második kiadásában — négy fő területen szólítja fel gyorsított ütemű csele-kvésre a törvényhozást. Ezek: Az infláció elleni küzdelem fokozása, a „nemzetvédelmi“ előirányzatok jóváhagyása, az energia-helyzet megoldására irányuló kormányjavaslatok, a különböző belpolitikai, szociális jellegű törvényjavaslatok. A 35-perces sajtóértekezleten elhangzott 14 kérdés közül ki­lenc ezúttal is a Watergate ügy különböző vonatkozásaival, il letve a vizsgálat alatt álló Ag­new alelnökkel folytatott szom­bati megbeszélésével, továbbá a vezetése iránti bizalom helyre­állításának kilátásaival kapcso­latban tudakolta Nixon elnök véleményét. Jóllehet, az elnök bevezetőben utalt a Szovjet­unióval folytatandó SALT-tár- gyalásokra és az első ízben hi­vatalosan is megerősítette, hogy Kissinger kijelölt külügyminisz­ter szenátusi megerősítése után látogatást fog tenni Pekingben, a külpolitikai tárgyú kérdések ezúttal a közel-keleti probléma­körre szorítkoztak, különös te­kintettel az Egyesült Államok kőolajellátásának biztosítására. Nixon elnök megjegyezte, hogy az amerikai kormány er­ről á kérdésről megbeszéléseket folytat a líbiai államosítás ál­tal érintett olajtársaságokkal és más érdekelt országokkal is, el­ismerte a problémát „bonyolít­ja“ az a tény, hogy az Egyesült Államok és az arab országok viszonya „összekapcsolódik az arab—izraeli konfliktussal „Sem az arab országok, sem Iz­rael nem várhatják meg a por leülepedését“ a közel-keleti konfliktus rendezésével. A fe­szültségért mindkét oldalt egy­aránt hibáztatva kijelentette: „Mi nem vagyunk sem Izrael- pártlak sem arabpártiak, hanem békepártiak vagyunk“. Ingerültség Washingtonban Washington — Az amerikai fővárosban ingerülten fogadták azt a hírt, hogy Líbiában álla­mosították az ország területén működő külföldi olajtársaságok Ausztriában véget ért a politikai nyár Bécs — Szeptember első he­tében véget ért Ausztriában a politikai nyár. Mozgásba jön az ország belpolitikai élete, első­sorban azért, mert ősszel két jelentős választást tartanak. Október 21-én Bécsben tanácsi, Felső-Ausztriában pedig tarto­mányi választásokon mondanak véleményt a szavazópolgárok a Kreisky-kormány politikájáról. Az őszi mérleg következtetni enged majd a parlamentben ab­szolút többséggel rendelkező szocialista párt esélyeire, első­sorban a két év múlva esedékes parlamenti választásokat ille­tően. Bécsben már kibontakozóban van a választási kampány. A legnehezebb helyzetben ismét a kommunisták vannak, mert ők nem élhetnek a televízió és rá­dió biztosította propaganda-le­hetőségekkel. Ezt a két legna­gyobb propagandafórumot ugyanis csak a parlamentben képviselt pártok vehetik igény­be. így a kommunista párt csak sajtójában és tömeggyűléseken ismertetheti választási célkitű­zéseit. Franz Krager, a kommu­nista párt polgármester-jelöltje aktivisták előtt kijelentette: máris tapasztalható hogy a szo­cialisták mellékvágányra igye­keznek terelni a választási kam­pányt. Nem a legfontosabb kér­déseket vetik fel és mélyen hallgatnak arról, hogy az utóbbi tíz évben Bécsben háromszoro­sára emelkedett a lakbérek és az általános drágaság elvisel­hetetlen méreteket öltött. vagyonának 51 százalékát. A külügyminisztérium szóvivője egy sajtóértekezleten kijelen­tette: a líbiai kormány döntése ellentétben áll azokkal a köte­lezettségekkel, amelyeket az olajkoncessziókra vonatkozó szerződésekben vállalt. A részben államosított olaj- társaságok között olyan cégek leányvállalatai szerepelnek, mint például a Mobil Oil, a Standard OH és a Texaco. Az államosítást megelőzően hosz- szas tárgyalásokat folytattak az engedélyek feltételeinek fe­lülvizsgálatáról, de ezek a mo­nopóliumok ellenállása követ­keztében zsákutcába jutottak. Amerikai sajtókommentárok azzal magyarázzák az olajmo­nopóliumok és Washington in­gerültségét, hogy félnek az arab országok „láncreakciójától“. „A legnagyobb olajtársaságoknak aránylag kis érdekeltségeik vannak Líbiában — írja a New York Times —, de attól tarta­nak, hogy politikai okokból köi- vetkező lépésként hasonló kö­veteléseket támaszthat Szaud- Arábia és a Perzsa-öböl több más országa is, ahol lényege­sen nagyobb érdekeltségekkel rendelkeznek.“ Kommentárunk 1973. IX. 7. Dhutto pakisztáni elnök a 14 ® napos háborút követő kö­zel két esztendő alatt kényte­len volt belátni, a történelem kerekét nem lehet visszaforgat­ni,s az egykor volt Pakisztánt mem lehet feltámasztani. És ha már mindezt nem lehet, nem marad más lehetőség, minthogy megbékéljen a realitásokkal, s keresse azokat a megoldásokat, melyek lehetővé teszik, hogy a felhalmozódott belpolitikai kér­déseket megoldja, még mielőtt megmaradt országa is darabjai­ra esne. Az 1971 decemberi háború végeredményben korrigálta azt d természetellenes állapotot, melyet a brit gyarmatosítók hoztak létre — Lord Mountbat- ten vezetésével —, amikor tá­vozniuk kellett a szubkonti- nensről. Az „oszd meg és ural­kodj" elv alapján ugyanis ösz- szeházasítolták a bengáliakat a pandzsábiakkal. A két ország­rész közötti távolság 1800—2000 kilométer volt, s egyetlen ösz- szetartó kapocs a muzulmán vallás. Ez azonban — mint ké­sőbb bebizonyosodott — kevés­nek bizonyult, hisz össze, sem lehetett hasonlítani azt az aránytalanságot, mely a két or­szágrész között — fejlettség szempontjából — fennállt. A bangladesi függetlenségi moz­galom szerint Kelet-Pakisztán gyarmata volt (Nyugat) Pakisz­tánnak. Ezt támasztja alá töb­bek között az is, hogy a 75 mil­liós keleti országrészben (a mai Bangladesben) leírhatatlan a nyomor, mivel a tőkebefekteté­sek a nyugati országrészbe irá­nyultak. A kormányhivatalok tisztségviselőinek 85 százaléka, a hadsereg tisztikarának pedig 95 százaléka nyugati volt. S míg egy véka rizs Nyugaton 18 rúpiába került (1970 es adat), addig ezért Keleten 50 rúpiát kellett fizetni. kisztáni részről sem — nem le­het kétségbe vonni. Bhutto meg­próbált ugyan szövetségeseket találni, s bár tagja volt Pakisz­tán két amerikai irányítás alatt álló katonai szövetségnek, a SEATO-nak és a CENTO-nak, azonban sem az Egyesült Álla­Egy szubkontinens érdekei Tetézte a bajokat jahju Khan katonai diktatúrája. Az ellen­zék nyomására 1971 ben törvé­nyes választásokat írtak ki Pa­kisztánban. Ekkor azonban még senki sem gondolta, hogy ezzel a „pokol“ szabadul el az or­szágban. Jahja Khan ugyanis úgy próbálta megváltoztatni a választási eredményeiket, ezért őrmesterből lett tábornokát, Tikka Khant szabadította Kelet- Pakisztánra. A baludzsisztáni hóhér terrorja miatt több mint tízmillió ember menekült a szomszédos Indiába a véreng­zés, öldöklés elől. Háromne­gyed év múlva a bengáliak par­tizánhadserege — az indiai had­sereg támogatásával — 14 nap alatt térdre kényszerítette azt az elithadsereget, melyre Kelet- Pakisztánt bízták. És ezzel új ország alakult a szubkontinen- sen, Banglades Népi Köztársa­ság néven, melynek vezetője a márciusi választásokon győztes — .időközben azonban börtönbe vetett — Mudzsibur Rahman sejk lett. Banglades tehát valóság lett, méghozzá olyan valóság, mely­nek létét ma már — még pa­mok, sem Kína — a „te ellen­séged az én barátom“ elv alap­ján — nem változtathatott a realitásokon. És bár Kína a ta­valyi ENSZ-közgyűlésen leadott első vétójával megakadályozta azt, hogy az új, független ál­lam a világszervezet tagja le­hessen, ebben az évben feltehe­tően — éppen a kialakult hely­zet alapján — erre sem lesz szükség 'a „szövetségi hűség“ bizonyításaként. összetett kérdésről lévén szó a mostani indiai—pakisztáni megállapodás, melyet a múlt héten írtak alá, sokkal több, mint egyszerű fogolycsere, vagy humanitárius kérdés. Nemcsak arról van szó, hogy az 1971-es háborúban fogságba esett 93 ezer pakisztáni vissza­térhet hazájába, s a Banglades- be költözhet 160 ezer Pakisz­tánban élő bengáli, illetve a Bengáli Népi Köztársaságból Pakisztánba települhetnek azok a bihari nemzetiségűek, akik ezt kívánják. A szubkontinens és Ázsia biztonsága szempontjá­ból is jelentős lépésről van szó, mely utat nyit ahhoz, hogy az indiai—pakisztáni megállapo­dás után megkezdődhessék a párbeszéd Pakisztán és Bangla­des között is. Erre egyébként a bihari nép­törzsek áttelepítése szempontjá­ból is szükség lesz, akiknek azért kell elhagyniuk Bangla­desi (mintegy 260 ezer sze­mélyről van szó), mivel a meg; toriások idején, vallási és faji elfogultságból részt vettek a vérengzésekben, s emiatt ké sőbb maguk is célpontjaivá vál­tak a megtorlásoknak. A meg­kötött megállapodás azt is rög­zíti, Pakisztán visszaengedi Bangladesbe azt a 203 bengál it is, akiket háborús bűnökért akartak az islambadi hatósá­gok felelősségre vonni. India viszont addig nem adja át a bengáli köztársaságnak azt a 195 hadifoglyot, — akiket há­borús bűnökért Daccában kíván­tak felelősségre vonni — míg Banglades, India és Pakisztán közösen nem dönt sorsukról. A mostani több mint négy- százezer embert érintő megálla­podás alapjait egyébként közel egy éve rakták le a simlai. csúcsértekezleten, ahol Indira Gandhi és Ali Bhutto elméleti­leg megegyezett a rendezés fel­tételeiben. A késedelmet felte­hetően az okozta, hogy mindkét ország el volt foglalva saját belső problémáival, valamint azokkal a bajokkal, melyeket a gazdasági nehézségeken kívül még a természeti katasztrófák (szárazság, árvíz) csak fokoz­tak. A mostani megállapodás, per­sze, szükségessé teszi Bangla­des és Pakisztán között is a párbeszédet, mivel India nem bocsátja szabadon a hadifoglyo­kat mindaddig, míg a daccai kormány .ezzel nem ért egyet, Mudzsibur Rahman kormánya viszont csak akkor ért vele egyet, ha Pakisztán elismeri az önálló bengáli államot. Az „ör­dögi kört“ folytatni lehet, Pa­kisztán mindaddig nem hajlan­dó elismerni az új köztársasá­got, míg a hadifoglyokat szaba­don nem bocsátják ... A mostani megállapodás után valószínűleg mindkét követelés szabadot kap. Bhutto pakisztáni elnököt a parlament már jú­liusban felhatalmazta Bangla­des elismerésére, s a diplomá­ciai viszony felvételére. A kap­csolatok normalizálása csak nyereség a térség országai szá­mára, mivel a világ eme sűrűn lakott térségében megszünteti az ellenségeskedést és a szem­benállást, s nemcsak a békés együttélésre és együttműködés­re ad módot, hanem arra is, hogy megküszködjenek azokkal a társadalmi, gazdasági nehéz­ségekkel, melyekkel ez a há­rom ország, India, Pakisztán és Banglades küzd. A megállapodás a szubkon­** tinens egésze számára is jelentős előrelépés, mely azzal a reménnyel bíztat, hogy a rea­litások tiszteletben tartása alapja lehet a kollektív bizton­sági rendszer megvalósításának is. És ilyen értelemben — Rah­man szavaival élve — a térség „békeszerető népei győzelmé­nek“ is tekinthetjük a mostani megállapodást. FONOD ZOLTÁN A szocialista országok fővárosai ifjúságának 3., budapesti találko­zója alkalmából a Budapesti Műszaki Egyetemen politikai plakát- kiállítás nyílt meg. Képünkön: a fiatalok küldöttei a kiállításon. (Telefoto: CSTK — MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom