Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-07 / 213. szám, penrtek
MYÁRI ÉLETICiPEK Űj katonai főiskolák Szlovákiában Az 1973/74 tanévben Szlovákiában új katonai főiskolák nyíltak. Ezzel a CSKP XIV. kongresszusának a csehszlovák néphadsereg parancsnoki és pedagógus testiilete nevelésére vonatkozó határozatai válnak valóra. A hadseregben az emberi tudat mérhetetlen kibontakozása a korszerű harci eszközök és a bonyolult kiképzési ős műszaki berendezések bevezetésében nyilvánul meg. Egy modern hadsereg katonájának de fó képpcn parancsnokának — igényes követelményeket kell teljesítenie. A szocialista haza vé- delmezése a katonai kiképzés tökéletesen fejlett, osztályszempontból öntudatos, szakmai szempontból felkészült szervezőt követel, és szükség esetén ugyanilyen parancsnokot a harcokban. Annak érdekében, hogy a csehszlovák néphadsereg teljesíthesse a Varsói Szerződés keretében reá háruló igényes feladatokat, a parancsnokság elhatározta, hogy még jobban fokozza a parancsnoki testület előkészítését. Az idén kezdi meg az oktatást a Kosicei Szlovák Nemzeti Felkelés Katonai Repülős Főiskola, a Martini Katonai Parancsnoki-Műszaki Főiskola, Liptovský Mikuláson a Csehszlovák— Szovjet Barátság Katonai Műszaki Főiskola és Žilinán a Ján Šverma, a CSSZSZK hőse Hátországi és Műszaki Biztosítási Katonai Főiskola. Martinban már készülődnek Az új főiskolák közül a Martini Katonai Parancsnoki-Műszaki Főiskolára látogattunk el. Engen Langa tiszt kérdésünkre elmondta, hogy a tanév szeptember 3-án kezdődött. A „szünidő“ utolsó napjaiban — ha ebben az iskolában lehet egyáltalán vakációról beszélni értékelték az elmúlt oktatási év eredményeit, amikor még a felsőfokú tüzérségi szaktanintézetben tanítottak. A parancsnoki és a pedagógus testület minden szemszögből elemezte az eredményeket, az oktatás módszereit és a múlt évi kiképzés módszereit; a testületet új tanárokkal egészítették ki, s így felkészültek az új, igényesebb feladatokra. Az iskolában négy év alatt parancsnokokat, műszaki szak embereket képeznek ki vezény lésre, a harci, a tüzérségi és a hidászat! technika harci feladatainak a teljesítésére. Az első évfolyamba a gimnáziumok és a szakközépiskolák végzős növendékei kerülnek. Négy év után teljes főiskolai végzettséget és mérnöki diplomát szereznek. Folytatják a hagyományokat Az új főiskola folytatja «zo kát a hagyományokat és sikereket, amelyeket az eddigi iskola — a felsőfokú tüzérségi szak tanintézet — az elmúlt években elért. Az iskola végzettjei eredményesen teljesítik parancsnoki küldetésüket a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői közös gyakorlataiban és versenyeiben részt vevő fegyveres erőivel. A hallgatók a tanuláson kívül sportolásra, társadalmi munkára is szakítanak időt. A legjobbak közé annak a SZISZ-szakbizottságnak a tagjai tartoznak, melynek elnöke Zde- nék Horák hadnagy. Figyelmet fordítanak a hazafiasságra való nevelésre A pártszervezet, a kommunisták és a politikai osztály gondosan felkészült a pártéletre is. A pártszervezetek rendkívüli figyelemmel végzik az új párttagjelöltek előkészítését. A politikai szervek külön figyelmet fordítanak a kommunista nevelésre. A CSKP KB leg utóbbi plenáris ülése határozatainak szellemében négy évre osztották be a kommunista nevelés oktatását. A hallgatók az első félévben a helyőrségi város és környéke harci és párthagyományaival foglalkoznak majd. A hallgatók először megismerkednek Túróc történetével, e vidék munkás osztályának a küzdelmével. A második tanévben ismereteiket a CSKP forradalmi hagyományainak tanulmányozásával bővítik, ellátogatnak a legjelentősebb, a párt történetével kapcsolatos emlékművekhez. A harmadik oktatási évben a Szlovák Nemzeti Felkelés történetét tanulmányozzák, ellátogatnak a felkelés emlékezetes helyeire, a negyedik oktatási évben pedig az újkori történelemmel — Szlovákia iparosítá sával, az ötéves tervekkel és a szocialista építéssel — foglalkoznak majd. Martinban, a Katonai Parancsnoki-Műszaki Főiskolán a parancsnokok, a tanítók és a pártszervezetek egyaránt felkészültek az új tanévre. V. DAUBNER alezredes PÓTMAMA? Kánikula. Fagylaltot nyalogató ifjak és vének lépten-nyo- mon. A járda aszfaltja helyenként megpuhul, gumiszerű. Szabályszerű, hogy az emberek Íz zadnak. Az átforrósodott, zsúfolt villamoson összepréselődött utasukat a helyszínen, sajnos, csillapíthatatlan szomj gyötri. Az idősebbeket légszomj is. Különösen akkor kínos a helyzet, ha a villamosnak vesztegelnie kell. Nem csoda, liogy egy pöttyömnyi, dundi ké p ú k is 1 á n.y ám ula lba e j tő kitartással nyűgösködik fiatal papája ölében. A papa napbarnított, ültében is magas, izmos férfi. Két lapátkezével biztosan tartja a folyton-folyvást izgő mozgó csöppséget. „Anyu, anyuanyu, anyuanyúúú“, — nyivá- kol, sivalkodik, nyüszít az óvó apai kezek között magát nyilván nagyon kényelmetlenül érző aprócska leánygyermek. Egy mellettük kókadtan- üldögélő, ezüstösen borostás állú bácsi állandóan .törölgeti a tar koponyájáról patakzó verejtéket. Néha-néha furcsa mosolyra torzítja foghíjas száját, majd el- komorodik. hátszik, hogy ideges. Idegesíti az izzadó útitársak szoros testközelsége, no meg a csöppség állandó nyű- gösködése. Ismét kénysszeredett mosolyra húzza szét a száját és alkalmasint nyugtató szándékkal megszólal: \ — No, de ilyet? Hát azt sem tudod, hogy ki van veled? Ez nem az anyukád, hanem az apukád! A nyűgösködő csöppség egy kurta percre elhallgat. A cső dálkozástól kerekké tágult szemét a bácsira mereszti, majd szamócaajkál megvetően lebigy- gyesztve csattanósan válaszol- ja: — És le még azt sem tudod, hogy ha nincs itt az anyu, akkor az apu az anyu ... HULIGAMJELÖLT? Nyári vasárnap délelőtt, fél tíz és tíz között. A nap sugarai még nem perzselnek, csak jól - esően melegítenek, s az éjszakai szélvihar enyhe szellővé szelídült utóhadai fodrozzák a Duna vizét Ideális idő a pó- lyásbabák kocsikáztatására, a kisgyermekek egészségvédő jár- tatására, s az .idős bácsikák, nénikék komótos sétifikálására. így hát tömegesen kirajzottak a Du na-partra azok, akik zsenge vagy elemeden korúk, és egyéb okokból nem strandolhatnak, nem autózhatnak el hétvégi szórakozásra. Jómagam is közöttük élveztem a kiadós, egyben kényelmes séta s a velejáró nézelődés, tűnődés megnyugtató hangulatát. A bandu- kolástól kissé elfáradva üres padot kerestem, de nem találtam. Némi habozás után engedőimet kérve leültem egy pad ra, amelyen egy meseszerűen fiatal, légiesen karcsú mamács- ka pihentette szépen fésült, gondosan öltözött fiacskáját. A kisfiú vattacukrot majszolt és önfeledten kalimpált a lábaival. A mamácska gyengéden fi gyelmeztette: „Viselkedj illedelmesen, még megrúgod a bácsit és bibit okozhatsz neki.“ Erre illedelmesen elmosolvod tani, de nem tartottam illedelmesnek, hogy a régmúlt homá lyából felderengő kalimpálásaimról s egyébb fiúcskakori csintalankodásaimról fecsegjek.. Ez csak eloszlatta volna az alkalmi együttlétünk békés, kellemes hangulatát. Sajnos, váratlanul megjeleni négy hangulatrontó, hangoskodó si- heder. Hanyagul a parti korlátnak dőltek, két táskarádiójukat más-más 'leadóállomásra kapcsolva bömböltették. hegye sen köpködtek, hajókéményhez hasonló, széles nadrágba búj tattott, cingár lábszárukkal és a vállukat verdeső, ápolatlan hajfürtökkel eléktelenített fejükkel nyavalyatörősen rángó mozit u lato ka t produkáltak. — Mit csinálnak? — kérdez-, te a kisfiú. — Huligánoskodnak válaszolta a mamácska. — Miért? —• kíváncsiskodott újfent a fiúcska, akinek most már szemmel láthatóan nem ízlett a vattacukor. — Azért, mert huligánok —> szólt a mama kissé ingerülten. — Anyuci, ugye, én még nagyon kicsi vagyok? — hangzott a további, meglepő kérdés. — Persze, hogy az vagy, fiacskám —, így a mamácska. — Akkor még meddig várjak, hogy megnőjek és én is huligán lehessek? A mama: „Isten ments!“ Én: (illedelmesen mosolyogva) „Azért csak nőjj nagyra, kisfiam!“ (És arra gondoltam, hol lesznek már akkor a huligánok? Vagy netalán akkor is... KOLÁR MARCELL Társadalmi munkában járdát építenek Perbeníken TÓTH PÁL GYULA felvétele A revizloniimus ólnca és igazi m»Ma A szocialista társadalom sikeres fejlődése szempontjából az egész szocialista világrend- szerben rendkívül nagy elméleti és gyakorlati jelentősége van a revizionizmus, a jobboldali és „baloldali“ opportunizmus elleni harcnak. Az SZKP XXIV. kongresszusa megállapította, hogy a revizionisták az utóbbi években különböző oldalakról támadták a marxizmust—leninizmust, mint a kommunista mozgalom tevékenységének ideológiai elméleti alap jót. A kommunista és munkáspártok nem becsülhetik le a revizionista veszélyt. Amint az utóbbi évek eseményei mutatják, a revizionisták nagy károkat okoztak a szocializmus építésében ott, ahol a pártok nem voltak elég egységesek, ahol féilproletár és nem proletár elemekkel egészítették ki soraikat, ahol a tömegeken belül gyengült az ideológiai munka. Ez törvényszerű, mivel az ideológiai kérdések osztály- szempontból való megközelítésének gyengülése meghátráláshoz vezet a marxista—leninista elmélet alapelveiben. A marxista—leninista bírálat elsőrendű feladata, hogy lerántsa a revizionizmus álarcát. Az óvatosság mindig a revizionizmus és opportunizmus egyik jellemvonása volt. Amint Lenin megállapította, az opportunista természeténél fogva mindig kerüli a kérdés világos megfogalmazását, az egyensúlyt keresi, siklóként siklik egymással szembenálló álláspontok között, miközben az egyikkel is és a másikkal is megpróbál egyetérteni és ellenvetését csupán megjegyzésekre, kétkedésre, kisebb ártatlan kívánságokra korlátozza. Ma ez az elvi eklektizmus, ahogyan ezt egy szovjet tudós jellemezte, a revizionista szerzők műveinek egyik jellemzője. Állandóan gondban vannak, hogy leplük piros színe elkendőzze a közönséges opportunisták Ütött felbukkanó rugalmas páncélját. Mi is tulajdonképpen „a megjavított szocializmus“, amelyért a revizionisták harcolnak, miközben lemondanak az igazi szocializmusról? A figyelmes elemzés megmutatja: a revizionisták humánus, demokratikus szocialista „modelljében“ csupán azt találhatjuk meg, ami közel áll a kispolgár szívéhez. A kispolgárnak nincs bátorsága ahhoz, hogy vádolja az osztályharc objektív politikáját. Azzal vigasztalja magát, hogy a valóság illúzió, és a mítosz az iga?ság. A munkásmozgalom már régen ismeri az ilyen álkommunistákat. Engels azt mondta róluk, hogyha a burzsoá körökből származó jövevények nem állnak teljesen a . proletariátus álláspontján, akkor csak ártanak. A kizsákmányolt osztályok és talpnyalóik nem véletlenül törekednek arra, hogy maximális teret biztosítsanak a kispolgári ösztönösségnek. A kispolgárias- ság ideális talaj az opportunizmus fejlődéséhez. Az opportunizmus viszont a kispolgárias- ság legaktívabb terjesztője. Az opportunista kísérletek célja a demokrácia és a humanizmus kiforgatása a kispolgáriasság szellemében, az etika elválasztása a politikától, valamint annak az illúziónak a keltése, hogy ma az osztályharcon kívül is élhetünk és alkothatunk. Ezért a humanizmus és demokrácia kritériumának tartják a marxizmus—leninizmus szabad interpretálását, aminek lényege a Marx, Engels és Lenin tanítása, valamint a szocializmus, az SZKP és a testvérpártok elleni nyílt támadások. A revizionista művek minden esetben bizonyos lélektani momentumot is tartalmaznak, valamilyen felhívást az olvasó hoz, körülbelül ilyen szellemben: Mi úttörők vagyunk, mi keresünk, mi fejlesztjük a gondolkodást, miért tartják ezt árulásnak? Meg kel) mondanunk, hogy az ilyen állásfoglalással értek el bizonyos hatást, de természetesen csak addig, amíg nem lepleződik le fondorlatuk. A valóságban azonban mindig megmutatkozik, hogy az, amit a revizionisták érdemüknek tartanak, nem más, mint amiben már a múlt században megbotlottak az opportunisták első nemzedékének a képviselői. A közelmúltban elhunyt Ernst Fischer műveiben például azzal az állítással találkozhatunk, hogy a proletárdiktatúra koncepciója helytelen gondolat, amely nem valósulhat meg a mai társadalom keretében. Hasonlóan beszélnek más teoretikusok is. Mindez azonban Karol Kautsky gondolatainak ismétlése! A renegát Kautsky élete alkonyán „felfedezéseiért“ nyugdíjat kapott magától Hitlertől! A mai revizionisták műveiben többek között ezt is olvashatjuk: a fejlett kapitalista országokban a proletariátus elvesztette harci élcsapatának feladatát, mivel a dolgozók döntő rétegei nem nyomorognak. A mai „úttörők“ különösen szívesen kérkednek ezzel a „felfedezéssel“. Ebben az esetben is azonban azt a tézist ismétlik, amelyet sokkal korábban Eduard Bernstein fejtett Ki, amikor már a század elején cinikus bátorsággal kijelentette, hogy az „új kapitalizmusban ki pirosod nak a munkásosztály orcái és megerősödnek izmai“. Az igazság az, hogy a legújabb opportunisták ismerik a marxizmust—leninizmust, de elárulták, sőt az árulás után képtelenek beismerni, hogy e tanítás oldalán áll a történelmi tapasztalat, és elvetése azt jelenti. hogy áthidalhatatlan ellentétbe kerülnek az élettel, a korral meg a dolgozók tömegeinek törekvésével. A revizionisták ezért a valóságban sohasem törekedtek arra, hogy sokoldalúan kidolgozzák saját, új tudományos szocializmusukat, hanem megelégednek az antikommunizmussal és felfedezésként tüntetik fel mindazt, ami csupán a régi banalitások kissé megújított ismétlését jelenti. Az ilyen banális tények leplezése állandóan gondot okoz az opportunizmusnak. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az opportunizmus rendkívül aktivizálódik a világkatasztrófák pillanataiban. így volt ez az első világháború kezdetén, amikor a II. Internacionále soviniszta módon támogatta a nemzeti burzsoáziát. A szociáldemokrácia tekintélyét arra használták fel, hogy meggyőzzék az egyes harcoló országok munkásságát, küzdjenek a hazájukért, vagyis áldozzák fel életüket a világ új imperialista felosztásáért. Lenin ezzel kapcsolatban megjegyezte, ha a II Internacionále nem lett volna az árulók kezében, akik a kritikus pillanatokban megmentették a burzsoáziát, sokkal több lehetőség lett volna arra, hogy sok országban és egyes semleges államokban is, a háború befejezésével párhuzamosan forradalom ment volna végbe és ebben az esetben az eredmények is mások lettek volna. Másképp alakult a helyzet a második világháború előestéjén és a háború alatt is. Miután a leninizmus csapást mért az orosz és a nemzetközi opportunizmusra azáltal, hogy a Szovjetunióban szocializmust épített és a Szovjetunió győzelmet aratott a Nagy Honvédő Háborúban, a revizionisták már nem mertek nyíltan fellépni. Az opportunizmus a háború után a nemzetközi feszültség enyhülésének időszakában alj kalmasnak tartotta az időt arra, hogy újból aktivizálódjon.' A nemzetek békevágyán élős-- ködő új opportunista hullám arra törekedett, hogy az ideológiák együttélésének látszatát keltse, ami azt jelentette, hogy hozzá akart járulni a proletár ideológiáról való fokozatos lemondáshoz. Amit a kizsákmányoló osztályok katonai és politikai eszközökkel sem tudtak visszaszerezni, azt a revizionizmus az ideológiával, a szocializmus és a kommunizmus támogatásával akarta visszahódítani. Sok volt marxista a burzsoá filozófia és sajtó hősévé vált. A fejlődés azonban nem korlátozódik egyes személyek sorsára — komoly veszély jelentkezett, melyet ideológiai ellenfeleink „a szocializmus eróziójának“ neveztek el. • : A jobboldali majd utánuk a „baloldali“ opportunisták, mint a burzsoázia csapatai, a kommunista világmozgalom keretében frontális támadásba lendültek. Mi minden keletkezett ebből a veszélyből? A szocializmus különböző modelljeinek koncepciói, a nemzeti kommunizmus koncepciója, a konver- genció elmélete, a posztindusZt- riális társadalom és a pluralizmus elmélete és más jobbol dali opportunista felfedezések. Ezekkel akarták pótolni az „el évült“ marxizmus—leninizmust, amely szerintük „megvalósítha1973.
