Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-05 / 211. szám, szerda

Világszerte megszilárdulnak a szocializmus pozíciói

JAN FOJTÍK ELVTÁRS BESZÉDE A CSKP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJA 20. ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPSÉGÉN '

i ■■

Belpolitikai kommentár

Magunknak dolgozunk

Ebben az évben — sportnyelven szólva — kél félidőt értékel tünk. Ai ötödik ötéves terv félidejével párhuzamosan vontuk meg a mérlegét az 1973. év első fél évének is. Az eredményekkel elégedettek lehetünk. Az üzemekben javult a munkafegyelem, a biztonsági intézkedések megtartása a balesetek csökkenését eredményezte. A Cseh Szocialista Köztársaságban pl. az idei év első fél évében — a múlt évhez viszonyítva — R,8 százalékkal csökkent a munkabalcsetek száma. Ja volt « technológiai fegyelem és főleg a munkaerkölcs. Ez utóbbi a párt- és a tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők lelkiismeretesen végzett felvilágosító munkáját dicséri.

A gyári munkások, a bányászok számára nem szólam az államosítás egyik isnißrt jelszava: Miénk a gyár, a bánya. Ezt tetteik is bizonyítják. Ha a munka sürgős, nem nézik az órát, nem hivatkoznak személyes problémák elintézésének a fontosságára, fogják a kalapácsot, a csákányt, a logarlécet és addig dolgoznak, míg a gyár érdeke kívánja.

Örvendetes az a munkához való új viszony, melynek ipari és mezőgazdasági üzemeinkben tanúi lehetünk. Konkrétan ar ről van szó, hogy a dolgozók szüntelenül keresik a többtermelést eredményező, a hatékonyságot növelő munkamódszereket. Évekkel ezelőtt csak az újítómozgalmat ismertük, ma pedig a szocialista munkaverseny annyi változatával találkozunk, hogy valamennyit nem is tudjuk fejben tartani. Vannak bevált és már hagyományosnak tekinthető versenyformák, mint pl. a szocialista munkabrigád-mozgalom, a szocialista üzeni, üzem- részleg, gyáregység cím megszerzéséért folytatott verseny, a mérnököket, a műszaki dolgozókat érintő százezresek mozgalma és más formák. A dolgozók alkotó kezdeményezése nem is mer határt, egy kimeríthetetlen forráshoz hasonló. Mindez az elért gazdasági eredményeken túl azt az örvendetes tényt bizonyítja, hogy az emberek szeretik a gyárat, szocialista hazánkat s tudják, ahogyan ma dolgoznak, úgy élnek holnap.

A szocialista munkaverseny olyan szerves része lett a gyárnak, mint egy gép, melynek a teljesítményére számítanak a tervek összeállításánál. A szakszervezeti milliárdok mozgalmában például olyan egyenletesen elért jó eredmények mutathatók ki, hogy a gazdasági vezetők a jövő évi tervek összeállításánál, a munkatermelékenység növelésével szemben tá masztott követelmények jelentős részét ebből az aranyalapból fedezik. A košicei Műszaki Epílővállalat a jövö évi terv összeállításakor 1974-ben — az idei évhez viszonyítva — az egy dolgozóra eső munkatermelékenységet átlagban 7,4 százalékkal növfili. Ezt főleg a szocialista munkaverseny további kibővítésével akarják elérni. Eddig az üzem dolgozóinak megközelítőleg 90 százaléka kapcsolódott be a versenybe.

Az ostravai Vörös Október Bánya dolgozói meghonosították üzemükben a szocialista munkaverseny új formáját, melyet így neveztek el: „Múld felül önmagadat“. A verseny megnevezése arra utal, hogy minden dolgozó a munkahelyén a maximumot nyújtja, és ehhez még egy kis ráadást is ad. Ennek a versenynek a keretében az idén — a múlt évhez viszonyítva — 47 esetben szárnyalták túl a tavalyi csúcsteljesítményeket.

A szocialista munkaverseny serkentő erejét jói ismerik a párt és a tömegszervezetek tisztségviselői és a gazdasági vezetők, ezért nemcsak szervezik, irányítják a versenyt, hanem a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket — nyersanya gokat, folyamatos anyagellátást, korszerű anyagmozgató gépeket — is biztosítják. így van ez rendjén, mert magunknak dolgozunk és valamennyien arra törekszünk, hogy ne csali az ötödik ötéves tervidőszak félidejében, hanem 1975-ben is büszkén jelenthessük: maradéktalanul teljesítettünk minden feladatot. KOMLÓS1 LAJOS

gyalog Santa Vén át CorúóbáiQ és még tovább valami jármon, egy bozótos erdőségbe. Ott kezdtem el a munkát, amit se hogyse fizettek Irtottuk a cserjét, új ültetvényeket teremtettünk, ökörhúsért paprika meg só nélkül. Kenyér nélkül.

— Egy Map aztán elindultam, vissza" Santa Fé felé. Megint gyalog és vasúton. Tehervona- ton és saját lábamon. Újra vsszeakadtam újlakiakkal meg rumnavai emberekkel. Vasutat építettek. Rövid időre beálltam közéjük. Ott se fizettek bennünket. Volt. hitelkönyvünk. A vasútépítő társaság boltjában vásároltuk napi szükségleteinket. Mire fizetésre került volna a sor, egy fillérünk sem maradt. Egy nap végül mégis csak elértem Santa Fét.

— Két éven át dolgoztam egy hatalmas vágóhídon. Fagyasztó- kamrákba raktam a levágott

juhokat. Aztán rakodtunk. Egyhuzamban ötvenkét órán át.

Folyton rakodtunk. Itt jobban jizettek. Olykor pénzt is küldtem a majorságon, bátyámnál rekedt asszonyomnak és a gyereknek. Talán ott maradtam volna. Biztos, hogy ott maradok, ha nem jutott volna

eszembe olykor u Lojško Anni, aki rokonom volt és Eszak- Amerikában élt.

— Egy nap Santa Fé külvárosi térségein át baktatok, s akkor egy hatalmas plakátot látok. A Sarasánl Cirkusz hirdetése volt. Azzal csábítgatta nézőtérre az embereket, hogy csuk két hónapig marad Argentínában. Aztán Brazíliába, majd az Egyesült Államokba hajózik. Eszembe jutott Anni. Ha megtalálom, úgy élek majd az idegenben is, mintha félig otthon lennék. Fölcsaptam a Sarasáni Cirkuszhoz lógondozónak.

— Volt a cirkusznak csaknem kétszáz betanított lova, azonkívül tizenkét elefántja,

vagy hat tigrise, jegesmedvéje, rengeteg majma. Es sok táncosnője. A táncosnőkön kívül minden fajtu állattal volt dolgom, gondoztam lovakat, de elefántokat is. Etettem a tigriseket és a jegesmedvéket. A szemtelen majmokat is. Bejártuk Uruguayi és Paraguayi, s végül Buenos Airesből Rio de Janeiró felé hajóztunk. Kilenc hónapon át hányódtam a cirkusszal Brazília nagy városaibun, míg végre belelt volna vágyam, hogy eljussak Lojška Annihoz. Be is hajóztak bennünket. Két hatalmas gőzösre, hogy indulunk az Egyesült Államokba, s végül — Hamburgban kötöttünk ki. A cirkusz igazgatójától csak az út kétharmadán túl tudtuk meg, hogy semmilyen amerikai kikötőben nem voltak hajlandók fogadni bennünket.

— Alem baj, nem baj — mon dogatla a német istállómester — hazamegyünk Drezdába. Hát igen, ő Drezdában volt otthon. De én? Valóban elértük Drezdát. Ugyancsak egy külvárosi hatalmas térségen telepedtünk meg. Ez volt a cirkusz téli szálláshelye. Innen már nem is megyünk tovább, csak tavasszal, mondta az istállómester. Végre otthon vagyunk.

— Te otthon vagy, mondtam neki. De én? En is hazamé-' gyek. Addig szabódtam, míg kifizettek. Huszonkét őszén vég re hazavetődtem.

— Ez volt a fiatalsága — mondtam, ez volt a fiatalsága.

— Elmúlt, mondta Pleva bátyó. — Hazavetődtem és megépítettem ezt a házat, és azóta itt élek. Tulajdonképpen nem is itt éltem, de a ház egészen a faluhoz kötött. Dolgoztam azóta mindenfelé, a fővárosban és Csehországban, vagy a keleti részeken, de mindig itt kötöttem ki. Felneveltem a fiamat, a Palo gyereket, és annak is van egy fia, ugyancsak Palo.

Ezt rendkívül büszkén mondA társadalom életéhen húsz év rendszerint nem nagy idő. Az elmúlt két évtized azonban társadalmunk számára történelmi jelentőség szempontjából valóban eseménydús.

Arról az útról, melyet munkásosztályunk és vele együtt a többi dolgozó kommunista pártunk vezetésével megtett, nem egyszer emlékeztünk meg, többek között a XIV. kongresszuson, a párt megalapítása 50. évfordulójának alkalmából, majd újra a központi pártbizottságnak a Győzelmes Február 25. évfordulója tiszteletére egybehívott ez idei februári ülésén.

A szocialista építés időszaka örökre1 történelmünk legjelentősebb időszaka marad. A sorsdöntő változások, amelyek társadalmunk szociális, politikai, gazdasági és szellemi életében lejátszódtak és amelyek alapján népünk saját hazájában szabad, szuverén uralkodóvá vált, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén élő nem zeteink és nemzetiségeink számára megnyitották a jövő világos távlatait, a fejlett szocializmus és kommunizmus jövőjének távlatát, országunkat egyben azok közé. sorolták, amelyek a mai világban a legprog resszívebb helyet loglaják el — a szocialista világrendszer országai közé a Szovjetunió mellé felzárkózva, amely a szocializmus, a demokrácia és a béke növekvő frontjának élén áll.

Az elmúlt évekről kommunista pártunkra, munkásosztályunkra és a csehszlovák népre való büszkeség érzetével szólhatunk.

Emellett nem tagadjuk, hogy e nagy, küzdelmes úton megpróbáltatásokon is mentünk keresztül, amelyeket számos fogyatékosság és hiba kísért.

A legnehezebb percek azok voltak, amikor nyílt válság állt be, amikor a reakció közvetlen ellenforradalmi akcióba ment át.

A válság leküzdésében szerzett tapasztalatok birtokában, és azután, amikor a Szovjetre, mint aki a maga részéről gondoskodott már a világ folytatásáról, aztán mellére csuklóit a feje:

— Tíz évvel ezelőtt meghalt az asszony, én meg nyugdíjba szorultam. Azóta egyedül élek. Egészen egyedül — mondta el komorodva.

— Az emberek azt mondták, hívták a szövetkezetbe, de nem akart közéjük állni.

— És mivel léptem volna be a szövetkezeibe. Nem volt másom, csak ez a telkem és rajta ez a vályogvityilló. Mire haza jöttem Argentínából, megesett a földreform. Én kimaradtam belőle. Negyvenötben, negyvenhatban is másfelé dolgoztam. Akkor se juttatta senki eszembe, hogy otthon is földosztás készül. Nem volt mivel belépnem.

Elhallgatott, s komoran maga elé bámulva még egyszer azt mondta: — Nem volt mivel belépnem.

Fölhajtotta a gyúszűnyi ki süstit, aztán újra töltötte a kis poharakat. A roskadt mennyezet alatt újra egy egész szilva erdő illata terjengett.

Nála, Palo bátyónál töltöttem el az éjszakát, a rozzant, régi ház első szobájában vetett ágyon. Másnap elbúcsúztam tőle és odahagytam a falut. Gyalog indultam el föl a mély úton a majorságok felé. Közben folyvást Palo bátyóra és arra a régi rozzant házra gondoltam. Csak ez maradt meg, csak ennyi maradt meg a gyér mekkorámból. Ez a régi rozzant ház és Palo bátyó. Es aztán — az út mentén ráakadtam egy régi, nagyon régi akácfára is.

Megsimogattam érdes, fölre pedezett kérgét, s akkor levelei közül egy vízcsepp hullott a tenyeremre, mint egy megfáradt idős ember könnye.

Ki tudja, talán igazi könnycsepp volt. BÄBI TIBOR

unió és néhány további testvéri ország internacionális segítségének köszönhetően meghiúsultak az antikommunizmusnak a szocializmus felszámolására irányuló tervei hazánkban, továbbá a szocializmusnak európai viszonylatban való, komoly meggyengítésére irányuló tervei, első helyre jutott az a tény, hogy kommunista pártunk meg tudta tartani egészséges, forradalmi, a szocializmushoz és a proletár internacionalizmushoz hűséges magvát, és hogy a párt új vezetősége, élén Husák elvtárssal, 1969 áprilisában teljesen reá támaszkodott.

A párt kezdettől fogva abból indult ki, hogy nem elegendő leleplezni és elítélni a jobboldali opportunizmust és revizio- nizmust, hogy nem elegendő csak, akár a leghatározottabban is állást foglalni újra a marxizmus—leninizmus és proletár internacionalizmus mellett, hogy nem elegendő csupán önbíráló nyilatkozatokat kiadni, hanem teltekkel szükséges mindent helyrehozni, amit a jobboldal tönkre tett.

Ez az állásfoglalás az 1Ü69. évi, májusi realizációs irányelvekben, majd később a párt más dokumentumaiban is kifejezést nyert.

Teljes mértékben visszatükröződött a XIV. kongresszus tanácskozásában. A kongresszus dokumentumai h magasabb fejlődési korszaknak a fejlett szocialista társadalom felé irányuló sokoldalú fejlesztési programját képezik.

Az alkotó, építő magatartás kétségtelenül visszatükröződik a központi pártbizottságnak a XIV. kongresszust követő tevékenységében, jelenlegi munkájában és a Központi Bizottság hatása alatt behatol az egész párt tevékenységébe. A Központi Bizottság minden ülése tulajdonképpen jelentős hozzájárulás á XIV. kongresszus irányvonalának részletesebb kidolgozásához es konkretizálásához, szilárd helyet foglal el ennek az irányvonalnak a társadalmi élet egyes szakaszain való rendszeres biztosításában, nem csupán irányelveket ad, hanem az egész párt iskolája is egyben.

Ez az irányvétel, nagyon igényes, felelősségteljes alkotó munkát követel minden kommunistától és dolgozótól a szocializmus fejlesztése, hazánk további felvirágoztatása érdekében, s jő eredményekkel jár, amint arról mindenki meg is győződhet.

Az utóbbi években Csehszlovákiában végbement fejlődés újra bizonyítja, hogy az igazi társadalmi haladás szervesen eggyé forrott a szocializmussal, nem a megálmodott, a kispolgári utópisták által kiagyalt szocializmussal, hanem a reális szocializmussal, olyan értelemben, amint azt u Nagy Október világra hozta, amint mai formájában kifejlődött a Szovjetunióban és a háború utáni időszakban a szocialista világ- rendszer országaiban is, hogy ez a haladás szervesen egybekapcsolódik a szocializmus erői egyesítéséért vívott rendkívül bonyolult küzdelemmel, melynek alapja csakis a munkásosztály forradalmi tanítása, a marxizmus—leninizmus lehet.

Csakis, és kizárólag ez a tanítás fejezi ki a dolgozó tömegek alapvető vágyait, a forradalmi pártokat e tömegekkel

való mindennapi egybelömörí- téséhez vezeti, harcra serkenti teljes szociális és nemzeti felszabadításukért, boldog életükért a nyugodt alkotó munka légkörében a kizsákmányolok és elnyomók nélkül. K tanítás ereje éppen abban nyilvánul meg, ahogyan megvalósul, abban, hogy érvényesülést nyer a forradalmi munkásmozgalom hatalmas fejlődésében, amelynek a Szovjetunió megalakulása után legjelentősebb eredménye a szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése. Mindenki meggyőződhet arról, hogy e rendszer országainak egész további léte és fejlődése az országok egységétől és egybetö- mörülésétől, valamint attól függ, miként fejlődik majd e rendszer leghatalmasabb és leg élenjáróbb osztaga — a Szovjetunió.

A történelemben annál ész- lelhetőbben kiemelkedik a le- ninizmuson alapuló reális szocializmus soha nem látott, hatalmas, alkotó és valóban forradalmi müve, azon a leniniz- muson, amely a jelenlegi korszak marxizmusa — főleg a szocializmus fejlődése a Szovjetunióban kialakult legfejlettebb formájában

Ilyen elsősorban a Szovjetunióban megvalósult gigantikus fejlődés, a szovjet nép hősies küzdelme, amellyel az emberiség előtt megnyitotta az utat a kommunizmushoz, a Szovjetunió ellenállóképessége, az imperializmus agresszív falánkságának meggátolására irányuló reális képessége, az imperialistaellenes erős front egyesítésére irányuló képessége a jelenlegi feltételek között a világbéke biztosítása, ami lehetővé teszi, hogy a szocialista világ- rendszer egy egészként magáévá tegye azt a történelmi kezdeményezést, amelyet az imperializmus elveszített, hogy irányítsa a világ fejlődését s elérje azt, miszerint a marxizmus—leninizmus eszméi az emberiség valóban legerősebb és leghatásosabb szellemi erejévé váljanak.

Tanúi vagyunk annak, hogy a szocializmus pozíciói világszerte kiemelkedően megszilárdulnak ennek az elvhű és alkotó magatartásnak az alapján, a leninizmus elgondolásai, stílusa és munkamódszerei egyre mélyrehatóbb, tökéletesebb és teljesebb elsajátítása alapján.

Ezen a téren inspiráló szerepe van a Szovjetunió Kommunista Pártjának. XXIV. kongresszusa, L. I. Brezsnyev elvtársnak kongresszusi felszólalása, e kongresszus dokumentumai és határozatai a marxizmus—leninizmus elmélete alkotó érvényesítésének példái mai életünk valamennyi alapvető kérdésében. Az SZKP XXIV. kongresszusának tanácskozása újra bebizonyította, hogy az SZKP elméleti és politikai szempontból a nemzetközi kommunista mozgalom legtapasztaltabb, legfejlettebb osztaga.

Számunkra rendkívül értékes a szovjet népnek a fejlett szocialista társadalom felé vezető útján szerzett tapasztalatai általánosítása, e társadalom jellemrajza, a szocializmus fejlesztése adott szakaszának jellemrajza a szocialista országokban, azoknak az irányzatoknak mélyreható elemzése, amelyek a szocializmusnak megadják a legfejlettebb, leghaladóbb társadalmi rendszer jellegét az eddigi történelemben, amely teljesen kibontakoztatja az anyagi-műszaki alapot, a termelési társadalmi kapcsolatokat, a tudomány és a kultúra területét és amely a munkás- osztály, a szövetkezeti vagy kolhozparasztság és a szocialista értelmiség szövetségének alapján kialakítja valamennyi nemzetben a munka népének a munkásosztály hegemóniájáért harcoló társadalma új típusát.

Az SZKP XXIV. kongresszusa alkotó szellemétől ösztönözve XIV. kongresszusunk is kidolgozta a válaszokat további fej(Folytatás a 6. oldalon)