Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-05 / 211. szám, szerda

Világszerte megszilárdulnak a szocializmus pozíciói JAN FOJTÍK ELVTÁRS BESZÉDE A CSKP KB POLITIKAI FŐISKOLÁJA 20. ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPSÉGÉN ' i ■■ Belpolitikai kommentár Magunknak dolgozunk Ebben az évben — sportnyelven szólva — kél félidőt értékel tünk. Ai ötödik ötéves terv félidejével párhuzamosan vontuk meg a mérlegét az 1973. év első fél évének is. Az eredmé­nyekkel elégedettek lehetünk. Az üzemekben javult a munka­fegyelem, a biztonsági intézkedések megtartása a balesetek csökkenését eredményezte. A Cseh Szocialista Köztársaság­ban pl. az idei év első fél évében — a múlt évhez viszonyít­va — R,8 százalékkal csökkent a munkabalcsetek száma. Ja volt « technológiai fegyelem és főleg a munkaerkölcs. Ez utóbbi a párt- és a tömegszervezetek, valamint a gazdasági vezetők lelkiismeretesen végzett felvilágosító munkáját di­cséri. A gyári munkások, a bányászok számára nem szólam az államosítás egyik isnißrt jelszava: Miénk a gyár, a bánya. Ezt tetteik is bizonyítják. Ha a munka sürgős, nem nézik az órát, nem hivatkoznak személyes problémák elintézésének a fontosságára, fogják a kalapácsot, a csákányt, a logarlécet és addig dolgoznak, míg a gyár érdeke kívánja. Örvendetes az a munkához való új viszony, melynek ipari és mezőgazdasági üzemeinkben tanúi lehetünk. Konkrétan ar ről van szó, hogy a dolgozók szüntelenül keresik a többterme­lést eredményező, a hatékonyságot növelő munkamódszereket. Évekkel ezelőtt csak az újítómozgalmat ismertük, ma pedig a szocialista munkaverseny annyi változatával találkozunk, hogy valamennyit nem is tudjuk fejben tartani. Vannak bevált és már hagyományosnak tekinthető versenyformák, mint pl. a szocialista munkabrigád-mozgalom, a szocialista üzeni, üzem- részleg, gyáregység cím megszerzéséért folytatott verseny, a mérnököket, a műszaki dolgozókat érintő százezresek mozgal­ma és más formák. A dolgozók alkotó kezdeményezése nem is mer határt, egy kimeríthetetlen forráshoz hasonló. Mindez az elért gazdasági eredményeken túl azt az örvendetes tényt bizonyítja, hogy az emberek szeretik a gyárat, szocialista hazánkat s tudják, ahogyan ma dolgoznak, úgy élnek holnap. A szocialista munkaverseny olyan szerves része lett a gyár­nak, mint egy gép, melynek a teljesítményére számítanak a tervek összeállításánál. A szakszervezeti milliárdok mozgal­mában például olyan egyenletesen elért jó eredmények mu­tathatók ki, hogy a gazdasági vezetők a jövő évi tervek össze­állításánál, a munkatermelékenység növelésével szemben tá masztott követelmények jelentős részét ebből az aranyalap­ból fedezik. A košicei Műszaki Epílővállalat a jövö évi terv összeállításakor 1974-ben — az idei évhez viszonyítva — az egy dolgozóra eső munkatermelékenységet átlagban 7,4 szá­zalékkal növfili. Ezt főleg a szocialista munkaverseny további kibővítésével akarják elérni. Eddig az üzem dolgozóinak meg­közelítőleg 90 százaléka kapcsolódott be a versenybe. Az ostravai Vörös Október Bánya dolgozói meghonosították üzemükben a szocialista munkaverseny új formáját, melyet így neveztek el: „Múld felül önmagadat“. A verseny megnevezése arra utal, hogy minden dolgozó a munkahelyén a maximumot nyújtja, és ehhez még egy kis ráadást is ad. Ennek a ver­senynek a keretében az idén — a múlt évhez viszonyítva — 47 esetben szárnyalták túl a tavalyi csúcsteljesítményeket. A szocialista munkaverseny serkentő erejét jói ismerik a párt és a tömegszervezetek tisztségviselői és a gazdasági ve­zetők, ezért nemcsak szervezik, irányítják a versenyt, hanem a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket — nyersanya gokat, folyamatos anyagellátást, korszerű anyagmozgató gé­peket — is biztosítják. így van ez rendjén, mert magunknak dolgozunk és valamennyien arra törekszünk, hogy ne csali az ötödik ötéves tervidőszak félidejében, hanem 1975-ben is büsz­kén jelenthessük: maradéktalanul teljesítettünk minden fel­adatot. KOMLÓS1 LAJOS gyalog Santa Vén át CorúóbáiQ és még tovább valami jármon, egy bozótos erdőségbe. Ott kezdtem el a munkát, amit se hogyse fizettek Irtottuk a cserjét, új ültetvényeket terem­tettünk, ökörhúsért paprika meg só nélkül. Kenyér nélkül. — Egy Map aztán elindultam, vissza" Santa Fé felé. Megint gyalog és vasúton. Tehervona- ton és saját lábamon. Újra vsszeakadtam újlakiakkal meg rumnavai emberekkel. Vasutat építettek. Rövid időre beálltam közéjük. Ott se fizettek ben­nünket. Volt. hitelkönyvünk. A vasútépítő társaság boltjában vásároltuk napi szükségletein­ket. Mire fizetésre került vol­na a sor, egy fillérünk sem maradt. Egy nap végül mégis csak elértem Santa Fét. — Két éven át dolgoztam egy hatalmas vágóhídon. Fagyasztó- kamrákba raktam a levágott juhokat. Aztán rakodtunk. Egy­huzamban ötvenkét órán át. Folyton rakodtunk. Itt jobban jizettek. Olykor pénzt is küld­tem a majorságon, bátyámnál rekedt asszonyomnak és a gye­reknek. Talán ott maradtam volna. Biztos, hogy ott mara­dok, ha nem jutott volna eszembe olykor u Lojško Anni, aki rokonom volt és Eszak- Amerikában élt. — Egy nap Santa Fé külvá­rosi térségein át baktatok, s akkor egy hatalmas plakátot látok. A Sarasánl Cirkusz hir­detése volt. Azzal csábítgatta nézőtérre az embereket, hogy csuk két hónapig marad Argen­tínában. Aztán Brazíliába, majd az Egyesült Államokba hajózik. Eszembe jutott Anni. Ha meg­találom, úgy élek majd az ide­genben is, mintha félig otthon lennék. Fölcsaptam a Sarasáni Cirkuszhoz lógondozónak. — Volt a cirkusznak csak­nem kétszáz betanított lova, azonkívül tizenkét elefántja, vagy hat tigrise, jegesmedvéje, rengeteg majma. Es sok táncos­nője. A táncosnőkön kívül min­den fajtu állattal volt dolgom, gondoztam lovakat, de elefán­tokat is. Etettem a tigriseket és a jegesmedvéket. A szemte­len majmokat is. Bejártuk Uru­guayi és Paraguayi, s végül Buenos Airesből Rio de Janeiró felé hajóztunk. Kilenc hónapon át hányódtam a cirkusszal Bra­zília nagy városaibun, míg vég­re belelt volna vágyam, hogy eljussak Lojška Annihoz. Be is hajóztak bennünket. Két hatal­mas gőzösre, hogy indulunk az Egyesült Államokba, s vé­gül — Hamburgban kötöttünk ki. A cirkusz igazgatójától csak az út kétharmadán túl tudtuk meg, hogy semmilyen amerikai kikötőben nem voltak hajlan­dók fogadni bennünket. — Alem baj, nem baj — mon dogatla a német istállómester — hazamegyünk Drezdába. Hát igen, ő Drezdában volt otthon. De én? Valóban elértük Drez­dát. Ugyancsak egy külvárosi hatalmas térségen telepedtünk meg. Ez volt a cirkusz téli szálláshelye. Innen már nem is megyünk tovább, csak ta­vasszal, mondta az istállómes­ter. Végre otthon vagyunk. — Te otthon vagy, mondtam neki. De én? En is hazamé-' gyek. Addig szabódtam, míg ki­fizettek. Huszonkét őszén vég re hazavetődtem. — Ez volt a fiatalsága — mondtam, ez volt a fiatalsága. — Elmúlt, mondta Pleva bá­tyó. — Hazavetődtem és meg­építettem ezt a házat, és azóta itt élek. Tulajdonképpen nem is itt éltem, de a ház egészen a faluhoz kötött. Dolgoztam azóta mindenfelé, a fővárosban és Csehországban, vagy a ke­leti részeken, de mindig itt kötöttem ki. Felneveltem a fia­mat, a Palo gyereket, és annak is van egy fia, ugyancsak Palo. Ezt rendkívül büszkén mond­A társadalom életéhen húsz év rendszerint nem nagy idő. Az elmúlt két évtized azonban társadalmunk számára történel­mi jelentőség szempontjából valóban eseménydús. Arról az útról, melyet mun­kásosztályunk és vele együtt a többi dolgozó kommunista pár­tunk vezetésével megtett, nem egyszer emlékeztünk meg, töb­bek között a XIV. kongresszu­son, a párt megalapítása 50. évfordulójának alkalmából, majd újra a központi pártbi­zottságnak a Győzelmes Feb­ruár 25. évfordulója tiszteletére egybehívott ez idei februári ülésén. A szocialista építés időszaka örökre1 történelmünk legjelen­tősebb időszaka marad. A sors­döntő változások, amelyek tár­sadalmunk szociális, politikai, gazdasági és szellemi életében lejátszódtak és amelyek alap­ján népünk saját hazájában szabad, szuverén uralkodóvá vált, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén élő nem zeteink és nemzetiségeink szá­mára megnyitották a jövő vilá­gos távlatait, a fejlett szocia­lizmus és kommunizmus jövőjé­nek távlatát, országunkat egy­ben azok közé. sorolták, ame­lyek a mai világban a legprog resszívebb helyet loglaják el — a szocialista világrendszer or­szágai közé a Szovjetunió mel­lé felzárkózva, amely a szocia­lizmus, a demokrácia és a béke növekvő frontjának élén áll. Az elmúlt évekről kommunis­ta pártunkra, munkásosztá­lyunkra és a csehszlovák népre való büszkeség érzetével szól­hatunk. Emellett nem tagadjuk, hogy e nagy, küzdelmes úton meg­próbáltatásokon is mentünk ke­resztül, amelyeket számos fo­gyatékosság és hiba kísért. A legnehezebb percek azok voltak, amikor nyílt válság állt be, amikor a reakció közvetlen ellenforradalmi akcióba ment át. A válság leküzdésében szer­zett tapasztalatok birtokában, és azután, amikor a Szovjet­re, mint aki a maga részéről gondoskodott már a világ foly­tatásáról, aztán mellére csuk­lóit a feje: — Tíz évvel ezelőtt meghalt az asszony, én meg nyugdíjba szorultam. Azóta egyedül élek. Egészen egyedül — mondta el komorodva. — Az emberek azt mondták, hívták a szövetkezetbe, de nem akart közéjük állni. — És mivel léptem volna be a szövetkezeibe. Nem volt má­som, csak ez a telkem és rajta ez a vályogvityilló. Mire haza jöttem Argentínából, megesett a földreform. Én kimaradtam belőle. Negyvenötben, negyven­hatban is másfelé dolgoztam. Akkor se juttatta senki eszem­be, hogy otthon is földosztás készül. Nem volt mivel belép­nem. Elhallgatott, s komoran maga elé bámulva még egyszer azt mondta: — Nem volt mivel be­lépnem. Fölhajtotta a gyúszűnyi ki süstit, aztán újra töltötte a kis poharakat. A roskadt mennye­zet alatt újra egy egész szilva erdő illata terjengett. Nála, Palo bátyónál töltöttem el az éjszakát, a rozzant, régi ház első szobájában vetett ágyon. Másnap elbúcsúztam tőle és odahagytam a falut. Gyalog indultam el föl a mély úton a majorságok felé. Köz­ben folyvást Palo bátyóra és arra a régi rozzant házra gon­doltam. Csak ez maradt meg, csak ennyi maradt meg a gyér mekkorámból. Ez a régi roz­zant ház és Palo bátyó. Es az­tán — az út mentén ráakad­tam egy régi, nagyon régi akác­fára is. Megsimogattam érdes, fölre pedezett kérgét, s akkor levelei közül egy vízcsepp hullott a tenyeremre, mint egy megfá­radt idős ember könnye. Ki tudja, talán igazi könny­csepp volt. BÄBI TIBOR unió és néhány további testvéri ország internacionális segítsé­gének köszönhetően meghiúsul­tak az antikommunizmusnak a szocializmus felszámolására irá­nyuló tervei hazánkban, továb­bá a szocializmusnak európai viszonylatban való, komoly meggyengítésére irányuló ter­vei, első helyre jutott az a tény, hogy kommunista pártunk meg tudta tartani egészséges, forradalmi, a szocializmushoz és a proletár internacionaliz­mushoz hűséges magvát, és hogy a párt új vezetősége, élén Husák elvtárssal, 1969 áprilisá­ban teljesen reá támaszkodott. A párt kezdettől fogva abból indult ki, hogy nem elegendő leleplezni és elítélni a jobbol­dali opportunizmust és revizio- nizmust, hogy nem elegendő csak, akár a leghatározottab­ban is állást foglalni újra a marxizmus—leninizmus és pro­letár internacionalizmus mel­lett, hogy nem elegendő csupán önbíráló nyilatkozatokat kiadni, hanem teltekkel szükséges min­dent helyrehozni, amit a jobb­oldal tönkre tett. Ez az állásfoglalás az 1Ü69. évi, májusi realizációs irányel­vekben, majd később a párt más dokumentumaiban is kife­jezést nyert. Teljes mértékben visszatükrö­ződött a XIV. kongresszus ta­nácskozásában. A kongresszus dokumentumai h magasabb fej­lődési korszaknak a fejlett szo­cialista társadalom felé irányu­ló sokoldalú fejlesztési prog­ramját képezik. Az alkotó, építő magatartás kétségtelenül visszatükröződik a központi pártbizottságnak a XIV. kongresszust követő tevé­kenységében, jelenlegi munká­jában és a Központi Bizottság hatása alatt behatol az egész párt tevékenységébe. A Közpon­ti Bizottság minden ülése tulaj­donképpen jelentős hozzájáru­lás á XIV. kongresszus irány­vonalának részletesebb kidolgo­zásához es konkretizálásához, szilárd helyet foglal el ennek az irányvonalnak a társadalmi élet egyes szakaszain való rendszeres biztosításában, nem csupán irányelveket ad, hanem az egész párt iskolája is egy­ben. Ez az irányvétel, nagyon igé­nyes, felelősségteljes alkotó munkát követel minden kom­munistától és dolgozótól a szo­cializmus fejlesztése, hazánk további felvirágoztatása érdeké­ben, s jő eredményekkel jár, amint arról mindenki meg is győződhet. Az utóbbi években Csehszlo­vákiában végbement fejlődés újra bizonyítja, hogy az igazi társadalmi haladás szervesen eggyé forrott a szocializmussal, nem a megálmodott, a kispol­gári utópisták által kiagyalt szocializmussal, hanem a reá­lis szocializmussal, olyan érte­lemben, amint azt u Nagy Ok­tóber világra hozta, amint mai formájában kifejlődött a Szov­jetunióban és a háború utáni időszakban a szocialista világ- rendszer országaiban is, hogy ez a haladás szervesen egybe­kapcsolódik a szocializmus erői egyesítéséért vívott rendkívül bonyolult küzdelemmel, mely­nek alapja csakis a munkásosz­tály forradalmi tanítása, a marxizmus—leninizmus lehet. Csakis, és kizárólag ez a ta­nítás fejezi ki a dolgozó töme­gek alapvető vágyait, a forra­dalmi pártokat e tömegekkel való mindennapi egybelömörí- téséhez vezeti, harcra serkenti teljes szociális és nemzeti fel­szabadításukért, boldog életü­kért a nyugodt alkotó munka légkörében a kizsákmányolok és elnyomók nélkül. K tanítás ereje éppen abban nyilvánul meg, ahogyan megvalósul, ab­ban, hogy érvényesülést nyer a forradalmi munkásmozgalom hatalmas fejlődésében, amely­nek a Szovjetunió megalakulá­sa után legjelentősebb eredmé­nye a szocialista világrendszer kialakulása és fejlődése. Min­denki meggyőződhet arról, hogy e rendszer országainak egész további léte és fejlődése az or­szágok egységétől és egybetö- mörülésétől, valamint attól függ, miként fejlődik majd e rendszer leghatalmasabb és leg élenjáróbb osztaga — a Szov­jetunió. A történelemben annál ész- lelhetőbben kiemelkedik a le- ninizmuson alapuló reális szo­cializmus soha nem látott, ha­talmas, alkotó és valóban for­radalmi müve, azon a leniniz- muson, amely a jelenlegi kor­szak marxizmusa — főleg a szocializmus fejlődése a Szov­jetunióban kialakult legfejlet­tebb formájában Ilyen elsősorban a Szovjet­unióban megvalósult gigantikus fejlődés, a szovjet nép hősies küzdelme, amellyel az emberi­ség előtt megnyitotta az utat a kommunizmushoz, a Szovjet­unió ellenállóképessége, az im­perializmus agresszív falánksá­gának meggátolására irányuló reális képessége, az imperialis­taellenes erős front egyesítésé­re irányuló képessége a jelen­legi feltételek között a világ­béke biztosítása, ami lehetővé teszi, hogy a szocialista világ- rendszer egy egészként ma­gáévá tegye azt a történelmi kezdeményezést, amelyet az imperializmus elveszített, hogy irányítsa a világ fejlődését s elérje azt, miszerint a marxiz­mus—leninizmus eszméi az em­beriség valóban legerősebb és leghatásosabb szellemi erejévé váljanak. Tanúi vagyunk annak, hogy a szocializmus pozíciói világszer­te kiemelkedően megszilárdul­nak ennek az elvhű és alkotó magatartásnak az alapján, a le­ninizmus elgondolásai, stílusa és munkamódszerei egyre mély­rehatóbb, tökéletesebb és telje­sebb elsajátítása alapján. Ezen a téren inspiráló sze­repe van a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának. XXIV. kong­resszusa, L. I. Brezsnyev elv­társnak kongresszusi felszóla­lása, e kongresszus dokumen­tumai és határozatai a marxiz­mus—leninizmus elmélete al­kotó érvényesítésének példái mai életünk valamennyi alap­vető kérdésében. Az SZKP XXIV. kongresszusának tanács­kozása újra bebizonyította, hogy az SZKP elméleti és politikai szempontból a nemzetközi kom­munista mozgalom legtapasz­taltabb, legfejlettebb osztaga. Számunkra rendkívül értékes a szovjet népnek a fejlett szo­cialista társadalom felé vezető útján szerzett tapasztalatai ál­talánosítása, e társadalom jel­lemrajza, a szocializmus fej­lesztése adott szakaszának jel­lemrajza a szocialista orszá­gokban, azoknak az irányzatok­nak mélyreható elemzése, ame­lyek a szocializmusnak megad­ják a legfejlettebb, leghaladóbb társadalmi rendszer jellegét az eddigi történelemben, amely teljesen kibontakoztatja az anyagi-műszaki alapot, a ter­melési társadalmi kapcsolato­kat, a tudomány és a kultúra területét és amely a munkás- osztály, a szövetkezeti vagy kolhozparasztság és a szocialis­ta értelmiség szövetségének alapján kialakítja valamennyi nemzetben a munka népének a munkásosztály hegemóniájáért harcoló társadalma új típusát. Az SZKP XXIV. kongresszusa alkotó szellemétől ösztönözve XIV. kongresszusunk is kidol­gozta a válaszokat további fej­(Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom