Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-30 / 39. szám, Vasárnapi Új Szó

[mnarcim - thrshdihdn Mindent a gyermekekért t£GY ORVOSI RENDELŐ MEGNYITÁSÁRÓL Kedves kis ünnepségre került sor Dolné Sa- liby (Alsószéli) községben, abból az alkalom­ból, hogy átadták az újonnan létesített gyermek- orvosi rendelőt Az ünnepségen vagy húsz ember vett részt; a falu vezetői, a járási Egészségügyi Intézet néhány dolgozója, az uj orvosnő, mes­teremberek, akik az építkezésen dolgoztak, egyszóval, akiknek szívügye volt, hogy gyer­mekorvos legyen a faluban. 'OZMENYEK Az összejövetelen Kialakult baráti beszélge­tés során Dobri Jenő elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnöke elmondta, hogyan is lehet gyermekorvosi rendelő Alsószeliben. — Egy­szer telefonon megkérdezték tőlem, hogy kelle- ne-e gyermekorvos? — Kell hát — mondtam, hiszen az asszonyoknak egy injekcióért is Ga- lantára kell utazniok a gyermekekkel. — Azt is . özölte velem a telefonáló, hogy ők csak orvost adnak, orvosi rendelőről nekünk kell gondoskodni. — Meglesz. — Mikor letettem a telefonkagylót, akkor gondolkodtam el, nem tettem-e könnyelmű ígéretet, hiszen egy orvosi rendelő felépítése sokba kerül. — S ilyesmi létesítése a választási programunkban nem szerepel... — Viszont bűn lenne ilyen jó al­kalmat elszalasztani S nem is szaiasztották ei, hanem rövidesen nekiláttak azoknak a helyiségeknek az átala­kításához, amelyek eddig is egészségügyi cé­lokat szolgáltak. Ezekben tartották azelőtt a terhes anyák részére a tanácsadást. A hnb mellett működő kőművescsoport tagjaira bíz­ták a munkát, akik egyik helyen ledöntötték a keresztfalat, másik helyen újat húztak, fel­szedték az öreg padlót, kicserélték az ablako­kat, ajtókat, kifestették a helyiségeket. Miután a kőművesmunkával végeztek, átfestették a be­rendezést. Az átalakítással járó munkát két hónap alatt végezték el. Ahogy mondják, haj­naltól estig dolgoztak. Az építkezésbe a hnb kilencvenezer knrnnát fektetett bele. . VEGSO SZÜ — Szépen megcsinálták — hallatszottak az elismerő szavak innét is, onnét is. — Szerin­tünk semmi akadálya, hogy megkezdjék benne a rendelést. Az utolsó szót azonban a járási higiénikus mondja ki. Ő azonban még nem érkezett meg. Azt mondják, a higiénikusok .,nehéz“ embe­rek. Mindenben kifogást találnak. Még a kák?^ is csomót keresnek. Különben mindjárt meg­látjuk, mert megérkezett dr. Raiter járási hi­giénikus. Vele együtt még egyszer végigjártuk mind a négy helyiséget. Megnéztük a két vá­rótermet. Egyiket a fertőző betegség esetén vehetik igénybe, s az udvarról külön bejárata van. Az orvosi rendelő a két váróterem között van. Bekukkantottunk a rendelő mellett levő szobába is, melyet pihenőszobának szántak az orvosnő részére. Egy szekrény, dívány, asztal, fotel van benne. Dr. Raiter a legnagyobb elis­meréssel szólt az építők munkájáról, és semmi kifogása nem volt az ellen, hogy megkezdjék a rendelést. AZ ORVOSNO Amint láttam, mindenkit megelégedéssel töl­tött el, hogy ilyen létesítménnyel gazdagodott a falu. A hnb elnöke annak örült, hogy ily módon is sikerült bővíteni a szolgáltatásokat, ami egyik fontos feladata a falu vezetőinek. Mészáros Gizella elvtársnő, a nőszövetség he­lyi szervezete vezetőségének a tagja meg an­nak, hogy a falu asszonyainak mindennapi problémái közül ismét egy megoldódott. Vajon dr. Hatvany Zsuzsanna, a falu új gyermekorvos­nője örül-e? Hiszen fiatal diplomásokról az a hír járja, hogy nem szívesen mennek falura dolgozni. — Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy örülök — válaszolta a fiatal orvosnő. — öt évvel ezelőtt szereztem meg a diplomámat. Egészen mostanáig a vágsellyei kórház gyermekosztá­lyán dolgoztam mint segédorvos. Amikor fel­ajánlották nekem ezt a beosztást, gondolkodás nélkül elfogadtam. Számomra ez előbbrejutást jelent a szakma keretén belül. És nagyobb fi­zetést. Hogy a fiatal diplomások szívesebben helyezkednének el nagyvárosokban? Talán van benne némi igazság. Én azonban csak a magam nevében beszélek. Számomra nem idegen a fa­lusi élet. Sellyei születésű vagyok, ma is ott lakom. Onnét járok be majd Szelibe dolgoz­ni. Körzeti orvosnak lenni nemcsak többet je­lent, do nagyobb felelősséget is. Dr. Hatvany Zsuzsannának 1000—1200 gyermek egészsége felett kell „őrködnie“. A szomszéd község — Horné Saliby (Felsőszeli) — is körzetéhez tar­tozik. A kisgyermekes anyák körében bizonyára nagy megbecsülésben lesz része. KOVÁCS ELVIRA Nemes kedvtelés Magdaléna Fedorovát a gyógynövények gyűjtése annyi­ra megnyerte, hogy ma már szinte mindennapi foglalkozása. Férjével és gyermekeivel egy festői szépségű, különálló ház­ban lakik Došinán. A házhoz te- kervényes erdei utacska vezet. A munkába vezető út innét eléggé hosszú, de Fedorék bol­dogok. A gyönyörű természet minden szépségét kitárja élőt tűk. Az erdei gyógynövények gyűjtését Magdaléna már — kiskorában megszerette. Erre édesanyja tanította. Annak ide­jén bizony még nem volt sok orvos és a gyógyszerekért is sokat kellett fizetni. A sze gényember megtanulta a növé­nyekben rejlő gyógyítóerők ki­használását. Szülei tanították hogy melyik növény mire jó. Később az idők megváltoz tak. De ő továbbra is gyűjtötte a növényeket. Szocialista társa dalműnk mindenkinek megadja az ingyenes gyógykezelés jo­gát, ezért nem is gondolt arra, hogy az általa gyűjtött növé­nyekkel másokat kezeljen.- Ö a begyűjtött növényeket gyógy­szeriparunknak adja át, mely a gyógyszereknek közel har­minc százalékát gyógynövő* nyékből készíti. Férje geológus. Sokat járt vele annak idején, amikor még fiatalabb volt, a természetbe. A férfi az ásványokat kutatta, ő a gyógynövényekkel foglal­kozott. Tanulmányozta a szak- könvveket és a gyógynövények ismeretébe fiát és lányát is be­avatta. A család már több száz kilogramm gyógynövényt érté­kesített Ez idén Magdaléna Fedorová saját kertjében is termeszteni kezdte a gyógynövényeket. Ter­mészetesen nem mindefélét, csupán néhánvat. Másokat is megnyert a gyógynövényter­mesztés ügyének. Már azért is, hogy ne mondják a külföldiek, hogy hazánkban nem használ­juk ki kellőképpen a természe­ti adottságokat. Sokat tesz annak érdekében, hogy a rožňavai (rozsnyói) tá­rásban minél jobb eredménye­ket érjenek el a gyógynövénv- gyűjtésben. Ennek érdekében propagációs munkát végez az iskolákban és hozzájárult eev gyógynövénygyűjtő verseny megszervezéséhez. Kitartása és nemes vesszőpa­ripája méltó példaként áll má­sok előtt S 3. olcsón is felújíthatjuk, ha nem vagyunk restek szétfejteni egy-egy régi kabátot vagy férfiöltönyt. Ha a szövet színe kissé megkopott, használjuk most a visszáját. Természetesen a régi kabátot, ruhát vagy öltönyt alakítás előtt tisztíttassuk ki vagy házilag mossuk ki. — A képünkön látható mindhároir modellt nagyon jól kihasználhatjuk ősszel munkában vagy iskolában. 1. Tweed férfiöltönyből átalakított szoknya és mellény együttes, nagy rávarrott zsebekkel. Pulóverrel vagy bfúzzal vi­selhetjük. 2. Ismét divatos a bő hátú kulikabát. Régi flauskabátból alakíthatjuk át. Ha a kabát szűk vagy nyakrésze a gallér körül erősen megkopott, a képen látható módon új vállrészt szabunk rá, és széles goniboláspánttal kibővíthetjük. Az egyszínű kis- kabáthoz csinus kockás szoknyát hordhatunk. 3. Halszálka mintás régi férfifelöltőből vagy női átmeneti kabátból varrhatjuk meg ezt a célszerű kötényruhát a diva­tos rövid ujjal. Vastag pulóverrel viselve nemcsak ősszel, hanem télen is hordhatjuk. P. Őszi ruhatárunkat A Vöröskereszt Dunajská Streda-i (du- naszerdahelyi) járási bizottsága vezető titkárával, Pápay Lászlóval való beszél­getés alapján arra a megállapításra ju­tottam, hogy a járásban működő helyi szervezetek munkájába nagyobb szám­ban kapcsolódnak be a nők, mint a férfiak. így tehát elsősorban nekik kö­szönhető, hogy az önkéntes véradók toborzásában olyan jő eredményeket értek el, hogy e tekintetben jelenleg szlovákiai viszonylatban az első helyen állnak. A járás területén 117 alapszervezet működik, melyeknek összesen 14 000 tagja van. A járási bizottság munka- tervéből kitűnik, hogy az év végéig 1050 véradásra számítanak. Ezt a szá­mot azonban valószínűleg jóval túlszár­nyalják, hiszen már eddig is közel ezer személy adott vért, és az év vége még messze van ... Az is figyelemre méltó, hogy a legtöbb véradó — 95 százalé­kuk — ingyen adományozott vért. A véradók toborzásába Farkas júlia Nový 2ivot-i, Fojtík Terézia topolníkyi (nyárasdi I, Vágóvá Alžbeta kvetoslavovi (úszori), Cvedler Ilona/ mliečnói (tej- falui) lakos kapcsolódott be a legak­tívabban. Nevezettek mint a Vöröske­reszt aktivistái dolgoznak. • A járás több községében több lakos „tulajdonosai“. Patasi Adél négygyer­mekes családanya tizenhétszer, Almást Ida tizennégyszer, Marton Cecília tizen­háromszor „mentett életet“. Ebben az évben újabb tizenöt személyt javasol­tak kitüntetésre, közöttük Mókusz Gi­zella elvtársnő tonkházai lakost. Nemes célok sídeálatóbctn a rendszeres véradók közé tartozik. Tonkovce (Tonkháza) és Cenkovce (Csenkel községből húszán, Bakáról hatvanan. Eliašovce (illésháza) köz­ségből tizenöten. Trhové Mýtoból (Vá­sárát) huszonhatan adnak vért min­den évben A véradók között is szép számmal vannak nők. Ezúttal csak azoknak a nevét említjük meg, akik több mint tíz alkalommal — térítésmentesen — adományoztak, és a Jánsky emlékérem A járásban több alkalommal rendez­tek olyan találkozót, amelyen a vér­adók azokkal a személyekkel találkoz­tak, akik szükség esetén vért kaptak. A véradók az általuk megmentett em­bertársaik háláján kívül egész társadal­munk megbecsülését is élvezik. A Vöröskereszt járási szervezeteinek keretén belül egyéb egészségügyi jel­legű munka is folyik. Ezek közé tarto­zik egy bizonyos fajta ellenőrzés, me­lyet étkezdékben, üzletekben végeznek. ilyenkor megnézik, hogy az illető he­lyen megtartják-e az egészségügyi < -o- írásokat? Hogy a helyi szervezetek szakszerű ellenőrzést végezhessenek. 56 higiénikust képeztek ki. A járási t t- kárságra eddig beérkezett jelentésekből kitűnik, hogy a higiénikusok rendsze­res ellenőrzéseket tartanak. Ilyen — a közügy javát szolgáló — tevékenysé­get folytat Címer Anna és Dömény Má­ria Dolný Bár (Albár) községben, Kul­csár Gizella Čalovón (Nagymegyeren) és még sokan mások. Ha a nőknek a Vöröskereszt keretén belül kifejtett munkájáról írunk, nem szabad megfeledkeznünk az önkéntes egészségügyi nővérekről sem, akik ma­gukra maradt, beteg, idős emberekről gondoskodnak. Főznek, mosnak, taka­rítanak rájuk. Amint látjuk, az ebben a járásban mű­ködő helyi szervezetek női tagjai mun­kájukat nemes célok szolgálatába ál­lították. SVINGER ISTVÁN 1973. IX. 30. 16 Kontár Gyula felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom