Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)

1973-09-21 / 225. szám, penrtek

ÖSZTÖNZÉS ÍRÁSRA Az Üj Szó törekvése o munkáslevelezők hálózatának kibontakoztatásáért Közeledik 1973. december 15, az Űj Szó megindulásának negyed­százados évfordulója. Az SZLKP KB magyar nyelvű napilapja ma már közel százezer példányban jelenik meg, és széles körű levelezői-tudósítói hálózattal rendelkezik. Az idei sajtónap alkal mából közlésre kerülő alábbi írás azt idézi, hogy lapunk a kezdés­nél hogyan ösztönözte olvasóit írásra, hogyan szervezte a leve lezőket, tudósítókat. 1973. IX. 21. A z Üj Szó 1948. december 15-én azzal az elhatáro­zással indult, hogy új szellemet visz a csehszlovákiai magyarok körébe, és új szerkesztői írói ember anyagból építi ki munka­társai hálózatát. Az írók, tudó­sítók toborzása érdekében már harmadik számában 11949. ja nuár 15.) cikket közölt. Kérte az olvasókat, járuljanak hozzá, hogy az Űj Szót az olvasók széles köre írja, szerkessze. Ar ra vonatkozó útmutatásában, hogy mit kell tudni, mielőtt tollat veszünk a kezünkbe és írni kezdünk, többek között el mondta: tudnunk kell, mi an­nak a lapnak a célja, program­ja, amely számára a cikket: ír­juk. Tudnunk kell azt is, hogy a nyomtatott szónak igen nagy az ereje, ezért az írás is nagy felelősséggel jár. A szocialista sajtónak — és az Űj Szó szin­tén ennek vallja magát — az a küldetése, hogy az olvasókat nevelje és az igazságnak megfe lelően tájékoztassa. A mai sajtó nem üzleti vállalkozás, nem szolgál egyéni érdeket, hanem a közösséget szolgálja, a tudás terjesztésén és a kulturális szín vonal emelésén fáradozik. Ezzel párhuzamosan egyik legfonto­sabb feladata a dolgozók érdé keinek védelme és azoknak az eszméknek a terjesztése, ame­lyek a béke, a szabadság és a nemzetek közötti megértés gon dolatát ápolják, és egy jobb világ felépítéséért küzdenek. Az Űj Szó a csehszlovákiai magyar dolgozók fegyvere, az állam polgárok jogainak szószólója. De egyben, mert a kettő nem választható szét, ostorozza mindazokat, akik nem értik meg a kor parancsát, a szocializmu­sért folytatott harc szükséges­ségét. Orvosoljuk a beteget, ja­vítsuk a hibákat, de ne gyűlöl­ködve, ne vlszálykodva. A düh és a türelmetlenség nem lehet tanácsadó. Tudatosítsuk, hogy ha igazságtalanság éri a cseh­szlovákiai magyar vagy szlovák dolgozót, az nemzetiségre való tekintet nélkül egyaránt káros, és az ilyen jelenséget egyfor­mán ítéljük el. Csak az írjon, aki józanul mérlegel, és csak arról írjunk, ami fontos és ér­dekes. írjunk pontosan és le­hetőleg röviden. A szerkesztősé­get és az olvasókat elsősorban a mindennapi élet fontosabb eseményei érdeklik. A levele­zők küldjenek híreket, helyszí­ni beszámolókat, riportokat. Ér dekes írnivaló mindig akad. Hossz téma nincs, csak rosszul megírt téma van. A hír a be­számoló csak akkor jó, ha sok tényt tartalmaz. A sok esemény közül válasszuk ki az Időszerűt és az érdekeset. A cikkben ír­juk meg, hogy mi és hol tört- tént, ki az esemény részese, mi az előzménye és a következmé­nye, mi az általános és jellegze­tes vonása, az eseményből mi­lyen tanulságot vonhatunk le stb. A levelezőknek szánt „kis új­ságírói iskola“ arra is rámu­tatott: nagyon fontos, hogy az Üj Szó tükre legyen a dolgozó ember életének, munkájának, gondjainak, örömének. A leve­lezők tájékoztassák a lapot ar­ról, mi történik a városon és a falun, a gyárban és a mezőn. Milyen a dolgozók életének hétköznapja, mit csinál vasár­nap, mi a gondja, kérdése, ja­vaslata. írjanak mindenről, ami­nek az életben jelentősége van, és ami egyben közérdekű. Az a jó anyag, amely nemcsak né­hány ember magánügye, hanem mindenkit érdekel. Naponta rengeteg esemény történik. Mindent lehetetlenség megírni. Ha például Diószegen esik az eső, az nem hír, de ha ez az eső hozzájárul ahhoz, hogy a termés jobb legyen, és sok em­ber gondját eloszlatja, akkor jó hír... A leírt szöveg legyen igaz. Az újság nem azért készül, hogy hasábjain magánszámlákat törlesszünk. Az, amit valaki har­madhelyről hall, vagy valamely szórakozási helyen kigondol, le hét nagyon érdekes, megírásra azonban csak akkor alkalmas, ha megbizonyosodunk róla, hogy a történet megfelel az igazságnak. írásunkat írjuk alá. Aki valamit állít, de állítását névvel nem meri vállalni, az nem méltó arra, hogy újságban szerepeljen, hogy írását mások elolvassák. Egy cikkben lehe­tőleg csak egy dolgot írjunk meg. Viszonylag sok a versíró, de aki néhány rímet leírt, az még nem költő. Az se költő, aki felfedezi, hogy nyári estéken sápadt a holdvilág. A versírás is megfeszített munkát, a költé­szet ismeretét, képzettséget igényel. Magyarul különösen nehéz verset írni. Főleg azért, mert a magyar költészet na­gyon fejlett, nagyon szép és sokoldalú. Aki verset ír és azt akarja, hogy versét az Űj Szó közölje, gondolja meg, hogy előtte magyarul Arany jómos, Petőfi, Ady, József Attila írt. Ok legyenek a példa, a mérce. A cikksorozat kérte az olva­sókat, hogy ne ijedjenek meg a követelményektől, hanem igye­kezzenek minél több friss anya­got, szép és érdekes cikket kül ­deni. Végül leszögezte: „Min den sornak, még ha nem is tudtuk közölni, nagyon örülünk és minden írást megbecsülünk.“ Az ösztönzés eredményekép­pen jelentkeztek a tudósítók, a levelezők. Prága, 1949. január M kel tezéssei érkezeit az első level. A lap 1949. február 12-i sza­mában leközölt iras (ekkor je­lent meg a felszabaaulüs után csehszlovákiai magyar írótól az első vers isj nem élménybeszá­moló. A szerző az Uj Szó meg­jelenésével kapcsolatos örömét es véleményét írta meg: „... lapjuk nemcsak Hírközlés­re. szorítkozzon. Unjan hatal mas feladat még nem hárult magyar sajtótermékre, mint az ■ Oj Szóra. Százezreknek egye dűli vigasza, melegítője és biz­tatója és ezért munkájuk tör ténelmi nevezetességű.“ Az Űj Szó az olvasók írásai nak rendszeres közlését Így is lehet... címmel 1949. március 26-i számában kezdte meg. Az új rovatban első alkalommal négy tudósítást közölt. Ezek azonban még nem a lap által kért, a város, a falu, a gyár és a mező eseményeiről szóló cik­kek. A szerzők ezúttal is az Új Szó megjelenése és a Csehszlo­vákiai Magyar Dolgozók Kullúr- egyesületének a megalakulása kapcsán érzett örömüket fejez­ték ki. Ilyesmit írtak: „Egy csehországi levélből... Nagyon boldoggá tesz bennünket, itt élő magyarokat, hogy hozzánk is eljutott az Űj Szó. így leg­alább megvan a kapcsolatunk az otthonnal. Mi ugyanis ügy határoztunk, hogy itt maradunk, itt dolgozzuk le az ötéves ter­vet. Otthon csak fájna, ha lát­nám két elesett fiam barátait. Kislányunk itt jár iskolába és jól tanul... Az Üj Szó nagy vigaszt nyújt nekünk ...“ „Az Űj Szó szerkesztőségét szeretettel köszöntjük abból az alkalomból, hogy napilap lesz. Egyben örömmel üdvözöljük a Kommunista Párt Központi Ve­zetőségét, hogy ezt lehetővé tette számunkra és lehetővé tette, hogy mint egyenrangú állampolgárok kapcsolódhatunk be a szocialista építőmunkába. Együtt akarunk dolgozni és harcolni a szlovák dolgozókkal, kiküszöbölve minden sovinisz­ta és nacionalista megnyilvá­nulást, a reakció ránk hagyott csökevényeit. Türelemmel és megértéssel vártuk ezt az időt. ígérjük, hogy hűen teljesítjük feladatainkat és kötelességün két.. .* „Örömmel vettem tudomásul a bratislavai rádió magyar nyelvű adását és még nagyobb örömmel azt a hírt, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kultúr egyesülete megala­kult. Nagy megelégedéssel lát­tuk, hogy annak díszelnöke a régi harcos Fábry Zoltán elv­társ és elnöke Lőrincz Gyula elvtárs lett. .. Odaadással és szeretettel adózzunk azon veze­tő szlovák elvtársaknak, akik lehetővé tették a lenini forra­dalmi elvek alapján a dolgozók egységét és a nemzetiségek kö zötti barátságot nálunk is.“ „ . .. ígérjük, hogy a szlovák munkássággal karöltve, közös elhatározással dolgozni fogunk a közös célért, u szocializmu­sért, az ötéves terv sikeres vég­rehajtásáért.“ Az olvasók leveleit közlő Így is lehet... című rovat 1949. április 2-án és 1949. április 9- én jelent meg másodszor, il­letve harmadszor. Mindkét al­kalommal az előbbiekhez hason­ló írásokat közölt: „ ... fogadja a szerkesztőség minden tagja szívből jövő jókívánságomat az Űj Szó napilappá való át alakú lása alkalmából. Egyúttal hú Iával köszöntjiik (azt hiszem, ükkor sem tévedek, hu többes­számban fejezem kiköszöneté met) odaadó fáradozásukért, bogy lehetővé tették részünkre a hosszú és sivár szünet után azt, hogy magyar napilapot ol­vashatunk. Mi is, magyar mun­kások a kultúremberek sorába léptünk ... Biztosak vagyunk abban, hogy örömünkben nem fogunk csalódni és az Üj Szó hasábjai minden tekintetben ki­elégítenek majd bennünket.“ „ .. . leírhatatlan örömet ér zek, mikor lapjukat olvasom. Mint magyar nyelvű dolgozó szinte vak emberként éltem itt eddig a cseh földön, mert új­ságot csak eseh nyelven ol­vashattam, és alig, elvétve ér­tettem meg egy egy szót. Fájó szívvel néztem gyakran cseh dolgozó társaimat, akik minden ről jól értesültek, tisztán látták a dolgozók helyzetét. Most. hogy végre olvashatom lapju kát, szinte felujjongok örömöm­ben. . * Az említett számban azonban az olvasó tollából már más vo­natkozású írás is megjelent: „Mint a Szovjetunióból huzalért volt hadifogoly, kötelességem nek tartom, hogy szembeszáll jak azzal a rágalommal. amit a reakció a szovjet kollektív gazdálkodásról terjeszt... A Szovjetunió gazdasági felépíté­se azon az elven alapul, hogy ott nincs többé kizsákmányoló és kizsákmányolt. A föld a kol­lektíváé, a megműveléshez szükséges eszközök szintén a közösségé. A tenmelés terv­szerűen folyik, tehát nincs túl­termelés és nincs gazdasági krízis .. .a szovjet parasztság kitartó munkájának megvan a gyümölcse Az Üj Sző 1949. május 7-i szá­mában Ifjúsági Szemle címmel indította a hetente megjelenő kétoldalas mellékletét. Az első számban a fiatal olvasókhoz szólt, és szintén írásra ösztön­zött: „... felhívunk minden munkás- és parasztifjúi és le­ányt, tanoncot és diákot, illetve az összifjúság mindkét nemét, legyenek munkatársaink! Írják meg lapunkba, hol, milyen ered­ményeket értek el a munkaver­senyben, a munkahelyen, az is­kolákban, a színpadon, a sza­valókórusokban, magánszavala tokban, ének és zenekarokban, a sport minden ágazatában, vagyis általában abban a kör nyezetben, ahol tevékenyked­nek fizikailag vagyis elméleti leg, gazdasági és kulturális té­ren." Már itt helyet kapott az ifjúság hangja is. Bizakodását fejezte ki, hogy rövidesen meg­indul az ifjúság kulturális éle­te, fellendül a kissé visszama­radt csehszlovákiai magyar iro­dalom, s az Új Szó bölcsőként szolgálja majd az irodalom ügyét. Sládkovičovón (Diószegen) 1949. május 17-én nyílt meg az első magyar nyelvű párt iskola. A megnyitón Lőrincz Gyula, az Üj Szó főszerkesztője tartott ün­nepi beszédet. Az Üj Szóval is foglalkozott. Többek között el­mondta: az indulásnál megha­tározott alapelv, hogy az Űj Szó, a csehszlovákiai magyar dolgozók lapja, valósággá csak akkor válhat, ha a magyar dol­gozó nemcsak mint előfizető és vásárló támogatja a magyar la­pot, hanem mint munkatárs, le­A/ Új Szó H.so száinanak címoldala velező, tudósító is aktívan be kapcsolódik d szerkesztőség munkájába. Az Új Szó csak ak kor válhat igazán a dolgozók lapjává, ha hasábjain a munkás, a paraszt és a haladó értelmi­ségi kifejezésre juttatja elkép­zeléseit. Az újabb ösztönzés ismét visszhangra talált. Bár kissé még mindig csak elvétve, de már rendszeresen jelentek meg az olvasó tollából származó tu dósítások, beszámolók, terme lési jelentések. Ezúttal azonban már nem az így is lehet..., hanem Olvasóink írják címmel. A szerkesztőság valószínű nem elégedett meg az elért ered ménnyel, mert felhívást közölt, amelyben azt fejtegette, hogy a magyar munkások élén jár­nak a szocialista építésben. Dolgoznak a komáromi hajó­gyárban, az állami birtokokon, a rozsnyói bányákban, a bra­tislavai cérnagyárban, Dél-Szlo- vákia földjein. Építenek és ne­héz munkával termelik azt a kenyeret, amely az egész köz­társaság közel látása szempont­jából is igen fontos. A lap 1949. június 22-én így írt: Két hónap­ja, hogy az Űj Szó naponta jelenik meg. „...e két hónap alatt sikerült minden község­ben és városban megszervezni terjesztését és biztosítani azt, hogy mindennap eljusson a ma­gyar dolgozókhoz. A köztársa­ság többi nagy lapjai, de főleg a cseh és a szlovák dolgozók lapjai, a Rudé právo és a Prav­du nagy és kiterjedt munkástu­dósítói hálózattal rendelkezik. . A magyar szocialista sajtó mun kástudósítói részben áttelepül lek, részben távoleső munka­helyeiken szétszórva dolgoznak és csak igen kis részük küldi el megjegyzéseit és ez a kis rész is csak igen ritkán jelent kezik. Pedig bennünket nagyon érdekel, mi történik a falun, mi történik az üzemekben, a gyá­rakban ... Ezért várjuk felhí vásunkra a választ. Várjuk a magyar dolgozók leveleit. Vár­juk a munkástudósítók jelentke­zését, akik egyszerű szavukkal, de őszinte szívvel megírják majd nekünk, hol halad jól a munka, hol vannak hibák. Meg­írják a sikereket és megírják panaszaikat, hogy közösen együtt javíthassunk .. A munkatársak hálózatának a kiépítése érdekében a szer­kesztőség a felhívással egyidő­ben körlevéllel fordult a párt járási titkárságaihoz és más szervekhez. Az első válasz Du naszerdahelyről érkezett. A já­rás különböző községeiből tizen jelentkeztek levelezőnek. Az utasítást a lap 1949. július 14-i számában nyilvánosan küldte: „Felhívjuk ezeket az elvtársa­kat hogy körzetükben vegyék át a munkás- és parasztlevelező tisztet és legalább kéthetente egyszer írjanak hosszú levelet a falu vagy az üzem munkájá ról. Közöljék a példásan dol­gozó parasztok neveit, az él­munkásokat, a beszolgált at ási kötelezettség teljesítését..." Az Oj Szó hasábjain még két­szer jelent meg a fentihez ha­sonló felhívás. Közben ismét változott a leveleket közlő rovat címe. A beérkezett anyagot a Olvasók írják... helyett 1949. július 1-től Munkuslevelezöink, illetve Munkáslevelezőink írják címmel közölte. Az olvasók tol­lából viszonylag még ekkor is kevés írás jelent meg. Általá­ban minden másnap csak egy, kettő. Az említett felhívások után azonban a levelek meg­szaporodtak. A szerkesztőség ezzel kapcsolatos megelégedett­ségét (1949. július 16.) így fe­jezte ki: „Munkáslevelező moz­galmunk, amelyet néhány hó­nappal ezelőtt indítottunk meg, meghozta a várt eredményt. Napról napra egyre több leve­let kézbesít nekünk a posta, amelyben a part járási titkár­ságai, földművesszövetkezetek, szövetkezetek, de magánosok is telentkeznek, akik kezet nyáj* tanok törekvésünkhöz, amely nek célja, hogy napról napra rohamosan növekvő olvasótá­borunkat helyesen és tárgyila­gosan tájékoztassuk.“ Az Új Szó századik száma 1949. augusztus 9 én jelent meg. A jubileumot a szerkesztőség vezércikkel köszöntötte. E nap­hoz azonban egy másik ese- mény is fűződik, amelyet a lap munkatársai akkor talán nem is tudatosítottak. Ekkortól kezdve jelentek meg naponta az olvasók levelei. A rovat raj­zolt fejlécet kapott. A rajz egy tollat tartó munkást ábrázolt. Mellette a dűlt betűs — szintéi) rajzolt — szöveg: Munkásleve= lezőink írják ... E rovat mindig feltűnő helyen, és három ha­sábosán jelent meg. Rendsze. rint három-négy különböző té­májú levelet, tudósítást, beszá­molót közölt. Hamarosan sor került a szer* kesztőség és a tudósítók első találkozójára is. Az eseményről a lap meleg hangon számolt be, Elmondta (1949. október 22.), 'hogy az Új Szó első munkás- _ sajtó értekezletén a gyárak, az üzemek és a szövetkezetek dol­gozói vettek részt. A megjelen­tek arcán ott fénylett a biza- lom, de látszott a szorongás ér­zete is. Ám ha tudták volna, hogy az Űj Szó szerkesztőségé­ben egykori gyári munkás, pék» és szabósegéd is dolgozik, a bi> zalmatlanságnak talán még a gondolata sem merült volna fel, A kezdetben feszélyezett légi kör azonban hamar feloldódott. A vita heve meg azt bizonyí­totta, hogy a csehszlovákiai magyar szellemi és fizikai mun­ka között megtört a jég, az esetleges félreértések és tájé­kozatlanságok kiküszöbölése után megindul a még eredmé­nyesebb munka, és a csehszlo­vákiai magyar sajtó a dolgozók segítségével teljesíti feladatait. Az Űj Szó elért«-célját. Mun­kájába bevonta a munkásokat és a parasztokat: munkatársai­nak széles hálózatát a munká­sok és a parasztok köréből épí­tette ki. Egykori levelezői, tu­dósítói közül később többen hi­vatásos íróvá, szerkesztővé, új­ságíróvá váltak. Az Oj Szó szerkesztőségének az írásra ösztönző igyekezete termékenyítően hatott a cseh­szlovákiai magyar irodalomra is. A harmadvirágzáshoz jelen­tős mértékben az Új Szó bizto­sította a talajt, és a levelezők 'végezték el a mélyszántást. BALÁZS BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom