Új Szó, 1973. szeptember (26. évfolyam, 208-232. szám)
1973-09-17 / 221. szám, hétfő
A X. OLIMPIAI KONGRESSZUS ELŐTT Határkövet jelent-e majd Várna? Szeptember 30-tól október 4-ig a bulgáriai Várnában ülésezik majd a Nemzetközi Olimpiai Bizottság X. kongresszusa. Mi is tulajdonképpen az olimpiai kongresszus? Annál is jogosultabb a kérdés, mert az előző, a kilencedik kongresz- szus csaknem fél évszázaddal ezelőtt volt — 1930-ban Berlinben. Mellékesen megjegyezve, az utolsó előtti, a nyolcadik tanácskozásra 1925-ben került sor a csehszlovák fővárosban, Prágában és azzal lett emlékezetes, hogy itt mondott le a NOB elnöki tisztségéről a francia Pierre de Coubertin báró, aki harminc évig állt a Nemzetközi Olimpiai Bizottság élén. Annak idején Coubertin tudatában volt annak, hogy az újkori olimpiai játékok gondolatát egyedül nem tudja megvalósítani. Ezért 1894 januárjában létrehozta a Nemzetközi Sportkongresz- szust, amelyből kialakult a Nemzetközi Olimpiai Bizottság. Coubertin azonban már a kezdet kezdetén felismerte, hogy a NOB egy zártkörű társulat. Hogy megfelelő impulzust adjon neki, hogy tágítsa látókörét, az olimpiai kongresszusok gondolatát, Coubertin olyan szervnek tartotta a kongresszust, amely az olimpiai mozgalom alapvető kérdéseit és problémáit tárgyalta volna. Természetesen a kongresszus nem fölérendelt szerve a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak, csak javaslatai elfogadását ajánlhatja a NOB- nak. Javaslatait, mert a kongresszuson felvetett problémákat nem zárják le egyöntetű határozattal, mert nincs szavazás az összejövetelen. De akkor egyáltalán miért is üléseznek? Mit lehet várni a kongresszustól, konkrétan a X. várnai kongresszustól? Elsősorban a nézetek egyeztetését az olimpiai mozgalom és az olimpiai játékok jövőjéről. E két témakör jelzi, hogy a világ olimpiai mozgalmának vezetői mire is fordítják majd figyelmüket Várnában, ahol a következő három témakört vitatják meg: a) a modern olimpiai mozgalom fejlődésének feltételei. b) a NOB, a nemzetközi sportszövetségek és a nemzeti olimpiai bizottságok közötti viszony, c) az elkövetkező olimpiai játékok milyensége. A kongresszus mindhárom témakörnek egy-egy napot szentel. A csoportkérdések szóvivője 30 perces jelentést terjeszt elő. Utána a kongresz- szus résztvevői maximálisan 10 perces hozzászólásokban fejthetik ki véleményüket a felvetett problémákról. Az első témakör szóvivője lord Killanin, a NOB elnöke lesz és a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nevében Trendafil Mar- tinszki, a Bolgár Olimpiai Bizottság elnöke szólal fel. Az utolsó, negyedik napon a határozatok összegezésére kerül sor. A nagy jelentőségű sportdiplomáciai találkozó résztvevői lesznek: a NOB-tagok, a nemzetközi sportszövetségek és nemzeti olimpiai bizottságok három-három tagja. Továbbá megjelennek a kongresszuson — mint tiszteletbeli vendégek — azoknak a nemzetközi szövetségeknek a képviselői is, amelyeknek sportága nem szerepel ugyan az olimpia műsorán, de a NOB elismeri azokat; díszvendéggel képviselteti magát a következő téli és nyári olimpia városa (Innsbruck és Montreal) és a meghívottak között lesz Pierre de Coubertin báró családjának egy képviselője, továbbá tíz olimpiai bajnok és az akkreditált újságírók. Csehszlovákiából ott lesz a várnai kongresz- szuson dr. František Krőutil, a NOB tagja, aki a következőket mondotta: „A Csehszlovák Olimpiai Bizottság, akárcsak a szocialista országok nemzeti olimpiai bizottságai, örömmel fogadta a kongresszus összehívását, amelyet már régen javasoltak. A kongresszus összehívásánál nagy érdemeket szerzett a NOB elnöke, Lord Killanin. A Csehszlovák Olimpiai Bizottság meg van győződve arról, hogy a kongresszusok több mint negyven éves „berekesztése“ ellentétben áll a modern olimpiai játékok megteremtőjének, létrehozójának, Pierre de Coubertin báró gondolataival. Reméljük, hogy Várna után rendszeresítik a kongresszus összehívását, ahogy az Coubertin ténykedésének ideje alatt volt, és így újra jelentős szerepet játszik majd az olimpiai mozgalom éleiében. Ilyen tekintetben bizonyára határkövet jelent majd Várna, s ez megmutatkozhat már a közvetlenül a kongresszus után rendezett NOB-kongresszuson is. Felszólalásunkkal mi is hozzá akarunk járulni az olimpiai mozgalom demokratizálásához. Az olimpiai gondolat ellenzői — akik csak nagyon nehezen viselik el a szocialista országok sportsikereit — valamiféle ,,emlék-olimpiát“ emlegetnek, ahol korlátoznák a részvételt, a sportolók számát, s olyan javaslatot is tettek, hogy az ókori Görögország mintájára rendezzék meg a modern olimpiai játékokat. Ez természetesen ellenkezik a sport fejlődésének az elméletével és Coubertin hagyatékával. Alapjában véve a téli és nyári olimpiai játékok lebonyolításának mai formája mellett vagyunk, az egységes olimpiai játékok mellett. Úgyszintén az ünnepi ceremónián sem kívánunk változtatni (ünnepélyes megnyitó, eredményhirdetés, zászlófelvonás, himnuszok játszása). Nagyon reméljük, hogy a haladó erők egységes állásfoglalásával — mert a sport a haladás jelképe — sikerül egészséges légkört teremtenünk a nemzetközi olimpiai mozgalomban" (T. V.) NAGYSZERŰ MOTORKERÉKPÁROS ESEMÉNY Veľký Krtíš (Nagykürtös) volt a szlovákiai bajnokság 8. fordulójának színhelye a 250 kcm-es motorkerékpárok terep- versenyében. Ez a verseny már hagyományosan még ünnepélyesebbé teszi a Bányásznapot. A Zväzarm Veľký Krtíš, valamint a Dolina bánya mellett működő Automotoklub, nagyszerűen látták el a rendező feladatát, s ebben segítette őket a város valamennyi tömegszervezete. A száraz, poros, kemény tereppel, valamint a tűző nappal is meg kellett birkózniuk a jól felkészült versenyzőknek, ösz- szesen tizenkilencen álltak rajthoz. A legjobb szlovákiai versenyzők közül csak a Dukla legjobbjai hiányoztak. (Dukla Nitra és Liptovský Mikuláš). A tavalyi bajnok Lacko Karol, az AMK Mototechna Nitra versenyzője ezúttal is bizonyított. A nyolc verseny közül ötöt megnyert, Velký Krtíšen (Nagykürtösön) is fölényesen győzött, s így Szlovákia ez évi bajnoka lett. (Képünkön előtérben). Nagyon tehetséges, 24 éves versenyző, aki most az országos bajnokságra készül. Ott még nagyobb ellenfelekkel kell megküzdenie. Ha egy kis szerencséje lesz, ott is a legjobbak között a helye. Kép és szöveg: Nagy László KEVÉS AZ AKARAT Balog nad Ipeľ (Ipolybalog) mindössze ezer lakost számláló falu, ahol 1920-ban kezdték el a labdarúgást. A környező falvakban rendezett mérkőzéseken váltakozó volt a siker, de nagy volt az akarás és dicsőségnek számított, ha valaki a falu együttesében helyet kapott. A második világháború után újra felélénkült az ottani labdarúgás, ugyanazzal a lendülettel és akarattal, mint előzőleg. Az ipolybalogiak 1970-ig a járási bajnokságban játszottak, s jó szereplésük nem maradt eredménytelen. A csapat a kerületi I. osztályba került, de ott már nem tudott megkapaszkodni. Szereplésük során társadalmi munkával felépítettek 300 férőhelyes lelátót, de ennek nem sok hasznát vették a későbbiek idején. A csapat amikor kieseit a magasabb osztályból, megszűnt az akarás, nem akadt tizenegy játékos, s már a megszűnés fenyegette az együttest. Az egyik vereséget a másik követte. A helyzetet Török Ferenc, a Sokol helyi szervezetének elnöke azzal indokolta, hogy tizennégy labdarúgója ez év tavaszán szögre akasztotta a cipőjét, kilenc pedig tényleges szolgálatot teljesít. Szerinte ez az oka a gyenge szereplésnek. Beavatottak szerint a helyzet más. A leglényegesebb, az akarat hiányzik, s anélkül jól futballozni nem lehet. A föltételek biztosítását szolgálja, hogy tavaly elkezdték építeni a kétmillió koronás beruházással a járás legmodernebb pályájának ígérkező sport- létesítményt. Ezt 1975-ben át is szeretnék adni rendeltetésének. A balogi labdarúgók a klub létezésének 50. évfordulóját méltó körülmények között szeretnék majd ünnepelni az új sportpályán. Zolczer János A tudomány a sportért A Szovjetunióban rendkívül nagy figyelmet fordítanak aí ember harmonikus fejlődésére, fizikai frissességének megőrzésére. Az ország 21 testnevelési főiskoláján, a pedagógiai főiskolák 90 testnevelési tanszékén és a Moszkvában, Kijevben, Leningrádban és Tbilisziben levő négy szakosított testnevelési főiskoláján komoly, a sporttevékenységgel kapcsolatos tudományos munka folyik. A szovjet sporttudomány területén eddig 60 doktori és 1300 kandidátusi értekezés készült, A sporttudomány fejlesztésében központi szerepet játszik a moszkvai Központi Sportorvosi Intézet. Számtalan laboratóriumában és edzőtermében megtalálhatók a legkorszerűbb műszerek, amelyek segítségével újszerű oktatási és edzési elveket tudnak1 kidolgozni. így például a Matvejev professzor vezette edzésterv-összeállító és a sportolók fizikai teljesítőképességét vizsgáló laboratóriumban összeállították a világ első gépi programozású távlati edzéstervét. A gépi programozást egyelőre kevés sportágban lehet alkalmazni, de minden remény megvan arra, hogy a közeljövőben ennek segítségével milliók és milliók fizikai fejlesztésének a nehéz kérdését is sikerül megoldani. Scheurer nagy feladata Az egész NDK labdarúgó-közvéleménye a szeptember 26-án Lipcsében sorra kerülő NDK— Románia világbajnoki selejtezőt várja nagy érdeklődéssel. Most látják elérkezettnek az időt, hogy az országos válogatott végre kivívja a világbajnoki szereplés jogát. A 100 000 férőhelyes stadion minden jegye gazdára talált már. E nagyon fontos mérkőzés játékvezetője a svájci Rudolf Scheurer lesz. Alexa, a csehszlovák magasugrók egyik legjobbja a 219 cm-es magasság fölött. Három világcsúcs fél éven belül Kenyának új futócsillaga van. Alighogy Keino átpártolt a profik táborába, már egy másik kenyai: Ben Jipcho kápráztatta el a világot. A müncheni olimpián a 3000 méteres akadályfutásban még Keino mögött végzett a második helyen, de az Afrikai Játékokon 1973. január 15-én Lagoszban már 8:20,69-re javította a világcsúcsot. Minthogy azonban a szabályok értelmében ezt az időt fel kellett kerekíteni 8:20,8 mp-re, így az pontosan egyenértékű volt a svéd Gärderud 1972 szeptemberében felállított világcsúcsával. Június végén azután Jipchonak nyolc napon belül kétszer is sikerült megjavítania Helsinkiben a 3000 m-es akadályfutás világcsúcsát, először 8:19,8-ra, majd 8:14,0-ra. Jipcho már kisgyermek korában elvesztette szüleit és azt sem tudja pontosan, hogy most hány éves. Korát körülbelül 30 évre becsülik. Jipcho Keino árnyékában éveken keresztül nem tudott tehetsége szerint érvényesülni. A mexikói olimpián még mint Keino segítőtársa, illetve ahogy kerékpáros nyelven mondják, vízhordója, csak arra volt jó, hogy felvezesse honfitársát és biztosítsa Keino olimpiai győzelmét. A müncheni olimpián már nyílt titok volt, hogy nagyon rossz a viszony a két világhírű futó között. Kei- nohoz hasonlóan Jipcho is rendőr, mégpedig európai fogalmak szerint olyan őrmester féle, akinek kenyai mérték szerint meglehetősen szép fizetése van. Ezt mutatja az is, hogy már négy különálló földdarabot tudott vásárolni, ahol kilenc alkalmazottjával kukoricát, babot és más zöldség félét termeszt, természetesen eladásra. Három lánya és egy fia van, f felesége Kenya legjobb atlétanői közé számít még ma is. A müncheni olimpia előtt bejárta a világsajtót az a kép, amely Ben Jipchot a maga barkácsolta akadály mellett mutatta bd. Akkor még nagyon kezdetleges gátvételi technikáját azóta lényegesen megjavította, de szakemberek meggyőződése szerint még a 8:14,0-ás új világcsúcsa sem jelenti képességeinek felső határát, hiszen amikor első alkalommal, június 19-én 8:19,8-ra javította meg a világcsúcsot, első ezer métere 1*45,8 percre sikerült, míg a 8:14,0-ás világcsúcs alkalmával 1000 m-es részideje sokkal rosszabb volt: 2:49,0. Ha technikáján még tovább tud javítani, akkor rövidesen ismét új világcsúcs születik a 3000 méteres akadályfutásban. Nyolc olimpiai látomás Olimpia 110 percbe szorítva és 8 önálló történetbe zsúfolva: ez a müncheni olimpiáról készített színes film rövid foglalata. A nyolc történetnek csak egyetlen összekötő kapcsa van, mégpedig az, hogy valamennyit ugyanott, vagyis, az 1972. évi müncheni olimpián forgatták. A filmnek az idén a cannes-i filmfesztiválon volt az ősbemutatója. David L. Wolper amerikai producer teljesen szabad kezet adott a nyolc rendezőnek, ő csupán a témákat hangolta össze. A nyolc rendező közül az első a szovjet Jurij Ozerov volt, akinek a filmje „A kezdet“ címet kapta és a film címe mindjárt elárulja tárgyát is. Ezután következett az amerikai Arthur Penn alkotása: „A legmagasabbra“. Ezen a filmen a két rúdugró világnagyság, Wolfgang Nordwig és Bob Seagren párviadalát láthatjuk. A svéd Mai Zetterling — a nyolc rendező közül az egyetlen nő — filmje: „A legerősebb“, a súlyemelő kolosszusok versenyzését mutatja be. A japán Kon I s i- k a v a filmje: „A leggyorsabb“ hét percig veszi nagyító alá a 100 méteres férfi síkfutás döntőjének részvevőit. A csehszlovák Miloš Forman „A tízpró- bázók“ sokszor fájdalmas humorral átszőtt drámai küzdelmét hozza a néző elé, a nyugatnémet Michael Pf leghar , A világ legjobb női sportolóit“ mutatja be ellesett pillanatképekben, a francia Cl.'ude L e 1 o u c h, aki az 1968. évi grenoble-i téli olimpia filmjét készítette, müncheni filmjében „A vesztes“-t veszi közelebbről szemügyre, végül az angol John Schlesinger „A leghosz- szabb út“ című filmjében a müncheni maratoni futás szépségeit és gyötrelmeit örökíti meg. Az bizonyos, hogy erről a filmről sokat vitáznak majd és ez már önmagában is biztosítja sikerét. Valószínűleg hangzanak majd el bírálatok, de az tagadhatatlan, hogy az 1972-es müncheni olimpia ezzel az alkotással maradandóan szép filmemléket kapott. Banská Bystricán rendezték a baráti hadseregek III. nyárt spar- tákiádjánák tornászversenyeit. A csapatversenyben a képünkön látható szovjet együttes bizonyult a legjobbnak*
